Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-18 / 115. szám
MIÉRT IGAZ? Á muszáj-Herkules önmagánál pontosabban .Genki sem határozta meg az Ady Endre-i magatartás, élethelyzet, a tehetséget karbantartó szellem lényegét. 1908- ban fogalmazta papírra A muszáj-Herkules című versét, melyben voltaképpen egy tartós lélektani szituáció, mi több: zseniállapot motivációit önti versformába szabatosan, kesernyés gúnnyal, sőt öngúnnyal. Felhajtó energia, csúcsmagasba tartó erő, csakazértis- hangulatot fogamzó dac leleplezése a költemény. »Dőltömre Tökmag Jankók lesnek« — állapítja meg már-már kívülálló objektivitással, s váratlanul éri az olvasót a következő sor vallomása : . »Ügy szeretnék gyáván kihunyni«. Mindenkiben él a vágy, hogy ©gy legyen a sok közül; ez voltaképpen a szemlélődő kényelme utáni sóvárgás. Nem kiválni, de elvegyülni! Észrevétlenül élni, nem vállalni a cselekvő szerepét. »Hagynának kicsit magamra, I Krisz- tusuccse, magam megtörnék.« Pontos diagnózisa ez a mu- száj-herkulesi állapotnak. A tűz, ha nem szítják; kihuny. Benzinnel oltani, ki hallott ilyet? Ady-méretű személyiséget, tehetséget támadni nyíltan, vagy a közvetettség alattomosságával — s ez általános érvényű —: egyenlő a táma- dottban termelődni kezdő immun-anyaggal. Üj hitet, dalt, lobogó önbecsülés-tüzet lobbant zseni-költőben a »híg fejű törpék« egy-egy rohama. »Szeretném már magam utálni. / De, istenem, ők is utálnak«. Egyre termelődik az el- lenszéi’um ... Belefáradni, nem — soha. Szökni, megszaladni miért nem? »... hogy ez a csürhe nevessen?« Ez önmagában is elég a helytálláshoz! Vajon hányán és hányán élték már át, meg sem fogalmazva — Ady versét sem ismerve — ezt I az érzést? Neveket, sorsakat dob fel agyunk zegzugaiból az J emlékezet. »Szegény muszáj- Herkules, állom«! Minél többször gáncsolják, próbálják földre nyomni, annál erősebb az ellenállása, s ami ennél jóval több és magasabb rendű; annál maradandóbbat hoz létre, amiért is — mint egy másik versében megfogalmazza — »Ifjú szívekben élek s mindig tovább«. Ebben a másik versében is ott a motívum : »Hiába törnek életemre / Vén huncutok és gonosz ostobák.«. Gőgje azé, akinek élete »millió gyökerű«. A halhatatlan kevélysége: »Jó lesz egy kis hódolás és csönd!« Gúny ostorával vág végig a »sok senkin«. Muszáj-Herkules szinte kacsint az utókorra: »így nem fogok sohse meghalni.« S azután, hogy letette a tollat, talán megtörölte nagy, fényes szemét... L. L. Ügyvezető körzeti orvos Jobb a szakmai irányítás HAT KÖRZETI ORVOS (köztük két gyermekorvos) és öt védőnő dolgozik Barcson. A végrehajtó bizottság dönt a munkájukkal kapcsolatos ügyekben. A fokozódó követelmények azonban szükségessé tették, hogy a tanácson kívül — pontosabban mellette — szakember fogja össze az egészségügyi hálózatot, amelybe beletartoznak a bölcsődék és az öregek napközi otthona. 1975-ben ügyvezető körzeti orvost neveztek ki dr. Vámos István személyében. Dr. Németh Jenő, a nagyközségi tanács elnöke: — Azelőtt minden, egészségüggyel kapcsolatos témát itt, a tanácson beszéltünk meg orvosokkal, védőnőkkel, bölcsődei vezetőkkel. Egyre inkább bebizonyosodott azonban, hogy szükség van szorosabb, szakmai irányításra, összefogó kapocsra a tanács és az egészségügyben dolgozók között. Gyakran éreztük, amikor valamilyen egészségügyi kérdésben döntöttünk: hiányzik az áttekintő, szakmai vélemény. Ugyanakkor a körzeti orvosok is igényelték a szakmai képviseletet. — Mit várt a tanács az ügyvezető körzeti orvostól? — Semmiképpen sem azt, hogy a döntés felelősségét levegye a vállunkról. A tanácson nem egészségügyi, hanem igazgatási szakemberek dolgoznak. Ezért mi azt vártuk Vámos doktortól, hogy javas- lattevő legyen, egészségügyi kérdésekben kezdeményezzen, kollégáival együtt olyan ésszerű fejlesztéseket javasoljon, amelyekre szükség van. Kikérjük véleményét az orvosok, a védőinők jutalmazásában, az előléptetésben. — Milyenek a tapasztalatok? — Ügy látjuk, bevált ez a rendszer. A nagyközség egészségügyi hálózata szervezettebb, irányíiottabb lett. Az orvosok, védőnők nem egymástól függetlenül dolgoznak, jobban látjuk, hova kell adni a pénzt, hol kell fejleszteni. — Az ügyvezető körzeti orvos kollégáinak a főnöke. Bizonyos ellenőrzéseket is kell végeznie a rendelőkben. Nem vezetett ez súrlódáshoz? Dr. Vámos István: — Nem vettem észre. Amit csinálunk, annak haszna abban nyilvánult meg, hogy a rendelők felszereltsége, műszerezettsége javult. És ennek a betegek látják hasznát. Az orvosok, védőnők, ápolónők jobb körülmények között dolgoznak, jobbak a munkafeltételek. Az új hálózat, az összefor- rottabb szakmai irányítás természetesen Barcson sem nű- velt csodát: — Nagy gondjaink vannak — mondta dr. Vámos István. A rendelők egy része »albérletben« működik, egészségház kellene. Az orvoslakások egy része kicsi. A legégetőbb gond a terhesgondozás és a csecsemőellátás javítása. — Ez a legsürgősebben megoldandó feladatunk — mondta a tanácselnök is. — A közeljövőben kerül rá sor. AZ ÜGYVEZETŐ körzeti orvos működéséről 1976-ban döntött a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Barcson előbb létrehozták. Ugyanezt a rendszert vezették be Tabon is. Másutt a megyében még nem találkoztunk vele. — Érdemes-e másutt is bevezetni? — kérdeztük dr. Varga Leventét, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetőjét. — Az egészségügyi integrációval kapcsolatos végrehajtó bizottsági határozat úgy fogalmazott, hogy ilyen státus létrehozható. Nem lehet rá kötelezni a nagyközséget, azonban mindenképpen szükséges az összefogottabb szakmai irányítás. Ennek jó példáját látjuk Barcson és Tabon. A közeljövőben gyűjtjük ösz- sze a tapasztalatokat — de már most úgy látszik, hogy érdemes bevezetni másutt is. S. M. Valentyin Csernik Busziajev emlékezései A szakiskolán könyvtárosi oklevelet szerzett, és egy kutatóintézetben lett könyvtáros — a műszaki könyv tárakban magasabb a fizetés. Nincs benne semmi rendkívüli — győzte meg magát Szemjor. Millió ilyen lánv nő fel és lesz felnőtt. És milliók beszélnek a cuccokról, a mini-, a midi- és a maxiszoknyákról, kilencre járnak dolgozni, és hatkor végeznek, moziba járnak és kávéházban üldögélnek, ügyetlenül táncolnak, és nem főznék túl jól. Annyi baj legyen, lesz majd helyette más. Elképzelte, hogyan fog Na- taskának telefonálni, ha hazaérkezik, és az egész lakás azt fogja hallgatni, hogyan üdvözli az ünnep alkalmából. A lakásukban egy magányos öregember is lakik. Minden este gratulál valakinek a születésnapjára. A lényegesebb dá tumokat egy nagy rakta rosi könyvbe jegyezte be. Megbízható, mindenre emlékező barát ez az öregember. A szeme fáj, az orvosok eltiltották a tévézéstől és a mozitól. Az öreg minden este leül a telefon mellé a raktárosi könyvvel, és gratulál valakinek. Lehetséges, hogy úgy van: »ha nem vagy bizonyos a dolgodban “ ne vedd meg«. De hisz ő nem kételkedett, inkább benne kezdtek kételkedni. 19. Egy emelkedő következett, talán a leghosszabb az egész útvonalon. Szemjon sebességet váltott, és hallgatta a motorzúgást. A motor egyenletesen, nehezen dolgozott. Az emelkedő csúcsán ismét sebességet váltott, most lefelé ereszkedett. Egy kanyar következett, itt meglátott egy személyautót, meg négy embert. Az egyik világító rendőrbotot emelt a magasba. A lejtő még nem ért véget, szabálysértés lenne itt megállni, ezt még az újdonsült sofőrök is tudják. Lemegyek a lejtő végéig, és majd ott megállók — határozott Szemjon, de a rendőrbotos férfi még közelebb lépett az út széléhez. Nem lehetett kikerülni, annál is kevésbé, mert a másik három egymástól néhány lépésre állva, az egész utat elzárta. Terpeszállásban álltak, mint a külföldi filmekben a rendőrök. A bot fénysávjai figyelmeztetően villogtak, és Szemjon fékezni' kezdett. A botos férfi rendőrsapkát és harmattól csillogó köpenyt vaséit. _ — Nyisd ki az ajtót — utasította a rendőr. Sziemjon meglátta a századosi rangjelzést a váll-lapján. — Az iratokat, a menetlevelet, a kulcsot! — követelte a százados. A kulcs vajon miért kell neki, töprengett Szemjon, de azért odanyújtotta az igazolványát, a menetlevelet és a kulcsot is. A sokéves sofőri njunka közben megtanulta, hogy rendőrtől nem szokás kérdezni. A három rendőr gyorsan végigment a buszon, és szemügyre vette az utasokat. Egyikük visszajött, a vezetőfülke mellett megállt, a másik kettő meg az iratokat kezdte ellenőrizni. Keresnek valakit. Lehet, hogy megszökött egy bűnöző. Az esti újságban mindig elolvasta a . bűneseteket. Melyik utasról lehet szó, törte a fejét. Talán a kövér férfi, a tanárnő szomszédja? De rögtön el is szégyellte magát, amiért rosszat gondolt egv emberről, pusztán azért, mert az is mémökj el vényt visel, mint az a másik férfi. — Elnézést, de . .. — szólt megütközve egy asszony az utasok közül. — Hallgasson! — parancsolt rá az egyik. Lehet, hogy akit köröznék, fegyvert visel. És ha lövöldözni kezd? Szemjon elhatározta, hogy figyelmezteti a századost. A fülkénél álló rendőr miatt nem láthatta, mi történik az utastérben. Megpróbált megfordulni, de a százados nyomban ráripako- dott: — Ne mozdul joal Vendégünk: a Vígszínház Eredeti helyszín Örömanyák ürömé Penészzöld, kispolgári lakásban filmet forgat a stáb. Kibérelték, csatatérré fogják dúlni. A házigazda idegenként táblából közöttük, amíg meg nem találja létcélját: gebines- büfét nyit a konyhában. A stáb azonban vergődik, a szellemi impotencia biztos jelei mutatkoznak. Hajtmanszky rendező — ilyen és olyan díjas — közhelyekkel igyekszik ködösíteni, használható instrukciói, elképzelései sincsenek. Vígjáték, sőt szatíra készülne, leleplezendő a pult alól áruló zöldségest és az inkognitós őstermelőt. Csakhogy az örömanyákat játszó színésznők elégedetlenek a felszint borzoló jellemekkel, kezdik kutatni a mélyebb rétegeket: hátha vannak. El is jutnak addig, hogy bizonyos életnivó felett mindenki korrumpálódik. Nagy- dumás rendező válaszként kifejti, hogy vannak a társadalomnak alsó sejtjei, s »természetesen« felsők is. S a felsők, ugye... Csakhogy I. Örömanya ilyen és olyan díjas filmrendezőre célozva megjegyzi, hogy nem lehet az állatszelidítő korbácsot akárkinek a kezébe adni, magyarán szólva: kinevezésekhez, megbízatásokhoz óriási felelősség szükségeltetne. Ettől természetesen elmérgesedik a helyzet, s a gyártásvezetőnek kell közbelépnie — valóságos szürke eminenciás! —, hogy rendeződjenek a dolgok, s hogy a produkció létrejöhessen, sőt visszahívják a segédrendező Szerdahelyi Kist, aki Hajtmanszky filmjeit — elnézést a kifejezésért — »gatyába szokta rázni«. Csurka István, a Ki lesz a bálanya? Az idő vasfoga, a Döglött aknák, a Versenynap című színművek kitűnő szerzője hosszasan, de szellemmel, ötletgazdagon exponálja az Eredeti helyszínt. Megmaradnak bennünk kihegyezett kérdései: »A minőség nem számít, csak a tempó?... Kezdjem el leprázni azokat, , akik eltartanak?« A rendező primitíven ravasz: »Sztrájkolnak?« — kérdezi a színésznőket, mert tudja, hogy vannak olyan megbélyegző szavaink, melyeket esetleg más töltésű helyzetre stemplizve fegyverként használhatunk. Deus ex machina ? Isten a szerkezetből: megjelenik Böröczker igazgató aki Hajtmanszkyt kinevezte, noha Szemjon lenézett a századosra és elcsodálkozott — a szokásos kék rendőrségi váll- lap helyett bordót viselt, ilyet a hadseregben hordanak. Mint mindenki, aki már leszolgálta a katonaidejét, Számion is jól ismerte a rangjelzéseket, a paszományokat és a fegyvernemi jelzéseket. Nem miptiha folyton a változásokat figyelte volna, de érdekelte, hogy volt ez, amikor még ő szolgált, és mit változott, a férfiak ez iránt sosem közömbösek. Moszkvában a rendőrség új egyenruhát kapott, de egyáltalán nem ilyet. Szerette volna, de mégsem merte megkérdezni, hogy miért bordó váll-lapos a ruhája, de abban a pillanatban meglátta a pisztoly sötét csövét. — Ha már ilyen találékony vagy — mondta a százados —, akkor tartsd a szád! Szemjon nem látta a szemét. Mélyen a fejébe húzta a sapkáját, de a hangja nagyon fiatalosan csengett. Szemjon szemügyre vette sovány nyakát, vékony vállát. A pisztoly csöve remegett, a vezetőfülke magas, ezért felfelé kellett tartania a revolvert, és hamar elfáradt a keze. Fiatalok, futott át Szemjon agyán, túl sok rablásról szóló filmet nézhettek meg. — Hagyjátok abba, fiúk — mondta olyan nyugodtan, ahogyan csak tudta. — Nem ússzátck meg szárazon. — De még mennyire megússzak — vágta rá. (Folytatjuk.) Sulyok Mária, Bárdy György, Bánki Zsuzsa. mindenki — Hajtmanszky is — tudta: alkalmatlan a posztra. Ördögi kör ez. Ha Böröczker most a csődtömeg Hajtmanszkyt leváltja, azzal tulajdonképpen saját maga ellen dönt, hiszen bebizonyítja, hogy korábban rosszul ítélt, tudatosan alkalmatlan embert nevezett ki felelősségteljes beosztásba. Gordiusi csomót vág, amikor megtartja Hajtmanszkyt, az önálló munkához eddig még nem jutott Szerdahelyit társrendezővé emelve. Azt, aki nemrégiben még »avant- gardizmusa« miatt bírált, mondván, hogy az, ami a tömegek előtt jár, megalázza őket, mert azt az érzetet kelti bennük, hogy nem tudnak lépést tartani vele. Csurka tragikomédiát írt 1 szatirikus alaptónusban. A segédrendező elfogadja új helyzetét, sőt Hajtmanszky hangján szólal meg. »Rrrendező vagyok !« — ropogtatja az r-t. Viszonya eddigi társaihoz ellenség- élességűvé válik. Csurka darabja olyan, mint a habcsókba sütött vas. Élvezzük, de egyszer csak keményre harapunk. Mert ez a figyelmeztetés nagyon is kemény. Fehér Miklós díszlete »illúziókeltő« polgári lakást mutat. Horvai István rendezése szellemében jól simul Csurka művéhez, pontos és figyelemre méltó munka; talán az első rész volt tempótlanabb a kelleténél, s a »parázs veszekedés« sikerült langyosabbra a vártnál. Jó együttes színészi munkát láttunk a kaposvári első előadáson. Sulyok Mária az önkontrollal rendelkező gondolkodó újratermelődő kétségeit, egy igazi nagy színésznő belső világát bontotta elénk magas rendű színészi munkával, fegyelemmel és alázattal, Bánki Zsuzsa kevésbé intellektuális, de ugyancsak érzékeny kolléganőiéként remek partner volt. Bárdy György a tétovaságot hangoskodással, blöfföléssel leplező Hajtmanszky szerepében kamatoztatta rutinját. Tordy Géza örök-keserű, háttérbe szorított Szerdahelyi Kis Lacijával valódi drámát tudott érzékeltetni, maga mellé hangolta nemcsak a stábot, az előadás közönségét is. Pálíor- dulása is tanulmányt igényelne. Az I. Örömapa szerepében kedvére játszott Farkas Antal, s tapsoltunk Mádi Szabó Gábor taktikus gyártásvezetőjének, Miklósy Györgynek, aki Böröczkert játszotta, Bi- licsi Tivadar és Náray Teri házigazda-párjának, a másik örömapának: Prókay Istvánnak, az operatőrt megformáló Szakácsi Sándornak. Kellemes este volt. Leskó László Megyei úttörő művészeti szemle A folklór jelen ran Színes szoknyák, döngő csizmák, kontyon villogó üvegek, táncos báj, betyáros tirmu- sok ... Úttörők, akik szeretik a folklórt, s különösen a szű- kebb haza, Somogy népi hagyományait ismerik, őrzik meg játékaikban, táncos produkcióikban. Tegnap 15 Somogy megyei iskolából érkeztek úttörőcsapatok Siófokra, hogy eltáncoi- ják a Galga menti csárdást, eljátsszák a Rába-közi játékokat, előadják a györgyfalvi palócok lánytáncát, a kalocsai fércelőt, a törökkoppányi táncot. A Dél-balatoni Kulturális Központ adott helyet a megyei úttörőelnökség rendezvényének, amelyre minden járás egy-egy gyermekjáték-, illetve néptánccsoportot küldött, ösz- szesen 300 gyerek jelent meg a Balaton parti napfényes reggelen. A népviseletben öltözött emberkéket kedvtelve nézegették a kirándulók, de a helyiek is, akik a tavasz beköszöntése óta megszokták, hogy rendezvény rendezvényt követ Siófokon. Délelőtt 9-től 13 óráig tartott a műsor (a siófoki 3-as számú iskola táncosai lekés- ték (!) a szereplést). Majd az öttagú zsűri meghozta döntését. Megállapította, hogy a somogyi úttörők között évről évre népszerűbb a. folklór, egyre több a népi gyermekjátékokat tanuló csoport. A rendezvény egyik legfontosabb tanulsága — hangsúlyozták —, hogy a gyermekegyüttesek tudását nem szakági, hanem komplex irányba kell fejleszteni, azaz a gyerekek tanuljanak színpadi mozgást, táncot és éneklést egyszerre. A bíráló bizottság (Együd Árpád néprajzkutató elnökletével) a mesztegnyői együttesnek adott arany oklevelet a Somogyi gyermekjátékok, illetve a Lakodalmas népszokások című produkció színvonalas előadásáért. Ezüst oklevelet a törökkoppányi, a ta- szári úttörők, valamint a kaposvári Bartók Béla iskola együttese kaptak. Bronz oklevelet 5 csoport nyert. Somogyi Néplap
