Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-17 / 114. szám
őkSfrfró CSB Kft forduló «tán a K. Dózsa az élen Szombaton és vasárnap a második forduló mérkőzéseit vívták az ökölvívó-csapatbajnokságban. A K. Dózsa — mint beszámoltunk róla — a szó szoros értelmében kiütötte a (Folytatás a 4. oldalról) Fonyód: Fenyvesi — Sípos, Gyu- ricza, Fejes, Bicsár, Kocsis, Nagy, Horváth G. (Landor), Zámbori, Vecsera, Horváth J. (Béres). Megbízott edző: Nagy Sándor. K. Vasutas: Dörnyei — Méreg, Kaszás, Berkes, Csajági, zelen, Kovács, Bakos, Törzsök (Varga I.), Szrnka, Laczkovics. Edző: Lacz- kovics Lajos. Alacsony színvonalú mérkőzésen többnyire a vasutasok irányították a játékot, mégis csak a 87. percben sikerült egyenlíteniük. Az utolsó pillanatokban mindkét együttesnek volt lehetősége a győztes gól megszerzésére. Góllövők : Gyuricza, illetve Varga I. Jók: Gyuricza, Fejes, Kocsis, illetve Kaszás, Berkes, Bakos. ■'Fonyód ifi—K. H. Vasutas ifi 5:2 n* Zákányt Kálmán Lengyeltóti—Balatonboglár 5:1 (3:1) Lengyeltóti, 500 néző. V. : Zsalakó. Lengyeltóti: Benkő — Bodő, Riba, Hosszú, Szabó, Smida, Komócsin, Vacsi, Nagy, Pasztusics (Gyurka), Túli. Edző: Haszon Lajos. Balatonboglár : Gelencsér (Fáncsi) — pintér I., Csere, Ger- gye, Paszér, Osváth. Mtjszíi I., Koszics, Pető, Györkös (Muszti II.), Pintér II. Edző: Bolla László. A két szomszédvár nagy érdeklődéssel kísért székesfehérvári SZIM Vasast A nyugati csoport másik bajnokjelöltje, a Bp. Vasas viszont váratlanul csak verejté- kes, 12-10 arányú győzelmet tudott aratni a Bp. Építők elján a tótiak gyors csatársora sokszor megoldhatatlan feladatok elé állította a bogiáriak védelmét. Kitűnő mérkőzés, kitűnő játékvezetői hármas. Góllövők: Túli (3, egyet 11-esből), Vacsi, Pasztusics, illetve Pintér I. Jók: Bodó, Vacsi, Túli, Hiba, illetve Gergye, Pintér I. Lengyeltóti ifi—Balatonboglár ifi 7:1 Horváth László A forduló válogatottja: Király (Latinca) — Bodó (Lengyeltóti), Kaszás (K. Vasutas), Berkes (K. Vasutas), Érsek (Szőnyi), Palasics (Latinca), Várhelyi (Szőnyi), Bre- zovszki (Nagyatád), Vacsi (Lengyeltóti), Bélák (Latinca), Túli (Lengyeltóti). A bajnokság állása : lit ) 1 »-1S 45 25 2ä 1 2 86-26 43 25 14 5 6 57-40 S3 25 15 3 7 4S-25 33 25 13 4 8 49-44. 30 25 13 3 9 58-42 29 25 10 6 9 49-44 26 25 10 5 10 47-41 25 25 8 6 11 46-71 22 25 9 3 13 43-61 21 25 8 3 14 24-50 19 25 7 4 14 36-48 18 25 7 4 14 34-50 18 25 5 7 13 28-49 17 25 5 3 17 36-62 13 törölve len. A Honvéd Kun Béla SE —Honvéd Steinmetz SE találkozót a kiskunfélegyháziak nemzetközi kötelezettsége miatt későbbi időpontban bonyolítják le. összességében úgy tűnik, belelendül az ökölvívó-csapatbajnokság. Két forduló után a keleti csoportban már csak az Ü. Dózsa, a nyugatiban a Kaposvári Dózsa és a Bp. Vasas nem vesztett pontot. Nagyon érdekes mérkőzés lesz Kaposváron, június 18-án a K. Dózsa—Vasas rangadó. A szombati mérkőzés kaposvári kiemelkedő versenyzőjéről, Rákosáról már szóltunk. Felvételünk az egyik olyan mérkőzésen készült, ahol pontozással ért véget a küzdelem. A kaposvári Varga Z. (jobbról) jól harcolva legyőzte sokat szabálytalankodó ellenfelét, Dankót. Három pontozó látta jobbnak a mi versenyzőnket, egy pedig kis különbséggel a székesfehérvári fiút. Az ökölvívó CSB I. nyugati csoport állása: 1. K. Dózsa 2 2 ---------31-11 4 2 . Vasas 2 2------------31-13 4 3. SZIM Vasas 2 1—1 15-27 2 4. H. Kun B. SE 1------1 9-11 — 5 . Bp. Építők 2------2 17-26 — 6 . Steinmetz SE 1------1 3-19 — S porthírek Az olaszországi Fonmiában a tavaszi atlétikai idény egyik jelentős versenyét bonyolították le, amelyen több európai kiválóság között magyar ge- relyhajítók is részt vettek. Németh Miklós olimpiai és világbajnok hírnevéhez méltó eredménnyel győzött, s a 2. helyen Erdélyi végzett. A női magasugrásban az olimpiai ezüstérmes olasz Simeoni kirobbanó formában versenyzett és 193 cm-rel új országos rekordot állított fel. Eredmények: Gerely: 1. Németh 85,72 m, 2. Erdélyi 78,26 m. ............. • • • Az amerikai Connors nyerte a WCT világbajnoki tenisztornát, miután a döntőben 6:7, 6:1, 6:4, 6:3 arányban győzött hantitársa. Stockton ellen. A svédországi kosárlabda európa bajnoki selejtezőben vasárnap késő este Hollandia 94:68 (48:30) arányú győzelmet aratott az NSZK ellen. A csoport állása: 1. Lengyelország 2 gy. (228:148 2. Hollandia 2 gy. (163:136) 3. Svédország 1 gy. (163:131) 4. Magyarország Így. (142:168 5. NSZK Ogy. (131:159) 6. Skócia Ogy. (133:218) A Táncsics átvette a vezetést 1. Táncsics 2. Marcali 3. Vasas 4. Nagyatád 5. Balatonlelle 6. Latinca 7. Kadarkút 8. Tab 9. Fonyód 10. Lengyeltóti U. Szőnyi 12. Somogyszob 13. Csurgó 14. K. Vasutas „ 15. Balatonbogl. találkozó- I 16. Gyékényes Valentyin Csernik Bosziajev emlékezései ború alatt csak ötéves volNem porzik az út, nem dudálnak az előzni akaró autók, nincsenek kerékpárosok, lovas kocsik, rendőrsípolás, iskolások, fölemelt karú gyalogosok, akik mindig egyet akartak: hogy fölvegye őket. Éjszaka a levegő is tiszta, friss, mentes a benzingőz és a por keverékétől, éjszaka a fáradtság is nehezebben vett erőt rajta. Nyáron, amikor a felhevült aszfalt-, vas- és porszag töltötte meg a szobáját, szeretett volna már minél előbb a volánnál ülni. 18. — Egy fél óra múlva leszállók — jegyezte meg a hadnagy. — Pihenjen jól — fordult hozzá Szemjon, — Köszönöm — mondta a hadnagy. — Pihenés nem lesz! — Tatarozni kell a házat, meg tűzifáról is kell gondoskodnom télre. Aztán meg, a szabadság után elutazom ... — a hadnagy elhallgatott, láthatóan úgy találta, hogy ez szolgálati titok —, egyszóval elutazom messzire. Maga yolt katona? Biztosan még harcolt is. — Nem, hova gondol. A hátam. — Bocsásson meg — mondta a hadnagy. — Már olyan— — Milyen? — kérdezte Szemjon. — Meglett férfi? — Tulajdonképpen igen — vallotta be a hadnagy. — Régen volt katona? — Tíz éve. . — Azóta minden megváltozott. A technika például. A technikával mindig érdekes foglalkozni. Maga sofőr, bizonyára szeret mindenfelé utazgatni. — Igen, szeretek — mondta Szemjon. Ránézett a sebességmérőre: kilencven kilométeres sebességgel ment. Szemjon könnyűnek érezte magát, úgy tűnt, mintha ő maga száguldana, mint gyermekkorában, amikor fut az ember, és nem is érzi a testét, csak fut, és önökké futni szeretne. Megjegyezte azt a pillanatot, amikor elfogta valami rossz érzés. Még nem tudatosodott benne, hogy miért, de csökkentette a sebességet. Számba vett minden lehetőt, ami óvatosságra inthetné, eszébe jutott: hamarosan vasúti átjáró következik, Mellette az állomás, melyen a tehervagonokat szortírozzák, az átjárót gyakran lezárják, s ez mindig ront a kedvén. Amikor meglátta a fölemelt sorompót, felvidult. Az autóbusz meglódult, átgördült a töltésen, majd fokozva a sebességet, továbbsu- harat Szemjon tudta, hogy ez a nyugtalanság hamarosan elmúlik, de mégsem múlt el; rájött, hogy ezzel a nyugtalanító érzéssel vezet már néhány napja, elég bármi kis apróság, és máris visszatérnek kínzó gondolatai. Akkor kezdődött, amikor leendő apósa, az öreg Prihogy- ko megmondta neki, hogy ismét náluk járt a mérnök. Szemjon szerette volna, ha a mérnök ellenszenves, fösvény, gyáva vagy legalább beteg lenne. Nataska a könyvtárban ismerkedett meg a mérnökkel, ahol az a kandidátusi disszertációját írta. Szemjon látta néhány alkalommal. Egyenes tartású, magas, nagyon nyugodt ember, tudta, hogy mit akar. A főiskola elvégzése után északra ment dolgozni, anyagot gyűjtött a disszertációjához, és pénzt egy szövetkezeti lakáshoz. Először Szemjon azt akarta neki tanácsolni, hogy kopjon le, nagyon korrekten tanácsolni, de amikor jobban megnézte, megértette: az ilyeneknek értelmetlen dolog tanácsot adni, nyugodtan, intelligensen figyelnek, de ügyet sem vetnek a tanácsra. A mérnök virágot és színházjegyet honott, nem titkolta, hogy NaTuristaházat avattak a Gyertyános-völgyben A Spartacus természetjáróinak ünnepe Jó néhány évvel ezelőtt még a kaposváriak is alig ismerték a város környékén lévő parkerdő, a Gyertyános- völgy nevét A természet- barátok lelkes munkája nyomán azonban egyre jobban kiépült a környék, s ma már mind több kaposvári pihenhet ott. 1969-ben a Négy testvérforrás készült el, majd a megyeszékhely centenáriumának évében a Kapos Turista Egyesület Gyöngyvirág turista- háza. Így már tizenhét természetjárónak tudtak olcsó szállást adni a dél-dunántúli kék túra Gyertyános-völgyet érintő pontján. Két év sem telt el, a Kaposvári Spartacus természetjárói elhatározták: kulcsos házat építenék. Kétéves munkával, a szabad idő feláldozásával elérték, hogy vasárnap délelőtt avatóünnepségre hívhatták a természetbarátokat. Egész reggel zuhogott az eső, felázott a talaj, mégis több ' mint százan vándoroltak a város környéki völgybe: a kaposvári és a pécsi Spartacus természetjárói, a Kapos Turista Egyesület tagjai és az érdeklődőik. Meries Lipát, a Kaposvári Spartacus Sportkör elnöke köszöntötte a vendégeket, majd Nagy Miklós szavalata után Nagy Ferenc, a KISZÖV Szövetkezeti Bizottságának elnöke mondott avatóbeszédet. — Turistáink — mondotta Nagy Ferenc — nagyon sok társadalmi munikával segítették a tó és a parkerdő kialakítását. A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság segítségével 1975-ben kezdődött meg a turistaház építése. A makettet Soltra Aladár, a természetjáró szakosztály vezetője tervezte és készítette eL A megyei testnevelési és sport- hivatal, a Spartacus országos központja és az ipari szövetkezetek anyagiakkal is segítették a terv megvalósulásét. Nehéz lenne felsorolni, hány társadalmi szerv és hány aktivista dolgozott az építkezésen. Ki kell emelnünk Soltra Aladár és felesége, azonkívül Horváth Csaba munkáját. Ok több ezer órát dolgoztak ott. Az Universal szövetkezet faipari brigádja, a Kaposvári Szolgáltatóipari Szövetkezet, a Kaposvári Vasipari Szövetkezet kisiparos tagjai jöttek el társadalmi munkában segi‘3- ni, hogy május 15-én felavathassák a Gyertyános-völgy második turistaházát. Soltra Aladárral, a Kaposvári Spartacus Sportkör természetjáró szakosztályának vezetőjével beszélgettünk. — Mennyibe került az új épület? — Százhúszezer forintba, s ehhez még hozzá kell számítanunk azt a több ezer óra társadalmi munkát, amglyről az avatóbeszédben is szó volt. — Milyen elképzeléseik vannak? — Elsősorban az országos természetjáró mozgalmat kívánjuk segíteni, de jól hasznosíthatjuk a tizenhét ágyas, kulcsos házat a szövetkezeti sportmozgalom és a kisiparosok, szövetkezeti tagok sportolásának segítéséhez. Jelentkezők már akadtak, szívesen jönnének az ország különböző részeiből, hogy megismerkedjenek a Zseiicség e szép részével. Reméljük, hogy új létesítményünk hatására mind többen jelentkeznék szakosztályunkba. Mi minden természetbarátot, természetkedvelőt várunk. Az eredeti, színesnek ígérkező programot elmosta az eső, mégis: akik ezen a vasárnapon a Gyertyános-völgybe kirándultak, élményekkel gazdagabban indulhattak hazafelé. N. J. Újból az iskolapadban A becsöngetés elmaradt. A tizenöt évvel ezelőtti osztályfőnöki órákra csupán az osztályfőnök köszönése — szervusztok fiúk — és a névsorolvasás emlékeztetett:... — Balati.ic Lajos? — leien. — Csapó Gyula? Az osztály kórusban felel: — Szokásához híven késik. — Fehér Gyula? Valaki halkan mondja: — Beteg. — Gulyás József? Az osztály csendben marad. Mindenki tudja, hogy mi tortáéba tetszik néki. Amikor egyszer a lány lakásán találkoztak, a mérnök nem keresett valami jó ürügyet arra, hogy eltávozzék, hanem úgy, hánnasban ülték végig az estét, végül Szemjonnal együtt ment el. A mérnök nem tartotta szükségesnek, hogy beszélgessenek. amíg a metrón együtt utaztak, és amikor le- szálit, kezet sem nyújtott Szemjonnak, csak feléje biccentett. Az ilyen típusú sportolók, gondolta Szemjon, sohasem adják fel a küzdelmet. Az első évben Natasa anyja kérdezgette Szem j ont a terveiről, gondol-e továbbtanulásra, nyilvánvalóan nem nagyon lelkesítette egy sofőr vő, hát nem nagyon kedvelték egymást, most pedig az asszony nem is titkolta, tetszik neki a mérnök, ö tanácsolta Nataskának, »-cserélje föl a lemezt". Szemjon hirtelen rádöbbent, hogy talán elveszítheti Nataskát, ilyen korkrétan most először gondolt erre. Eszébe jutott, hogyan mosolyog a lány, éppúgy, mint az anyja. Köténvt visel, mint az anyja, a haját is úgy igazítja meg, mint az anyja. Ha valamiről mesélnek neki, éppúgy hallgatja, mint az öreg Prihogyko. csukott szemmel. És ha beszél, könnyedién elnyújtja a szavakat. Szerafima beszél így, a lépcsőházbeli nyugdíjas szomszédasszony. Nataska gyermekkorában tőle vett zongoraórákat. Nataskából nem lett zongoraművésznő. (Folytatjuk,) tént egykori barátjukkal. Délután koszorút vittek a temetőbe. 1962 nyarán az akkor még Irányi Dániel utcai 512-es számú Rippi-Rönai József Ipari Szakmunkásképző Intézet III/8. osztályának tanulói közül huszonhármán vehették át a vízvezeték-, illetve fűtésszerelő szakmunkás-bizonyítványt. A vizsga napján megfogadták : ötévenként találkoznak. Az ötéves találkozóra csakúgy, mint a tízévesre, tizenöten jöttek el. A tizenöt éves találkozóra, amelyet szombaton tartottak a régi iskola épületében, már csak tizenegyen ... 1962. május 10-én a következő sorokat írta az osztálynaplóba Arató Árpád osztályfőnök: «■... Az osztály komolyan készült a szakmunkásvizsgára és az azt megelőző osztályvizsgákra ... Hiányossága volt az osztálynak, hogy néha kicsit túlértékelték magukat, azt hitték, hogy nekik, mint harmadéveseknek többet szabad, mint a többi tanulónak (kimaradás, szórakozás). Megbeszélésekkel azonban sikerült meggyőzni őket, hogy nekik példát kell mutatni, s igyekeztek is betartani .. Arató Árpád mosolyog, amikor felidézzük ezeket a mondatokat: — Minden végzős osztály olyan, amilyenek ők voltak. A maiak talán csak abban különböznek, hogy több szabadságot képzelnek maguknak. Valaki megáll a mellettem ülő férfi mögött, — Csak nem te vagy a Pa- lacskó — kérdi, azután választ se várva folytatja — mi történt veled Palacskó? Tényleg, mi történt Palacskó Józseffel? — 1959-ben jelentkeztem a marcali gimnáziumba. Fölvettek, s mégsem ott kezdtem tanulni. A szüleim nem bírták volna a taníttatásomat Eljöttem központifűtés-szerelőnek. 1962-ben a többiekkel együtt megszereztem a szakmunkásbizonyítványt — Azután tizenöt évre eltűntél — jegyzi meg Szabó Ferenc, az egykori osztálytárs. — Pécsre kerültem. Leérettségiztem. Jelenleg a távfűtő vállalat főmű vezetőjeként dolgozom. Készülök az államvizsgára. A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán tanulok. Pedig amikor kiléptem az intézet kapuján, megfogadtam, többet könyvet nem veszek a kezembe... Az osztálynaplót forgatom. — Pedig nagyon jó tanuló volt, mégis lemondott a tanulásról? — Akkor igen, azután rájöttem, tanulás nélkül valóban nehezebb. Az egykori osztálytársak közül majdnem rhindenki a szakmájában dolgozik: Szovár János a TANÉP-nél. Tixler György a SÁÉV-nél, Molnár László szintén a TANÉP-nél... Amikör beléptünk á terembe, Márton Jenő fennhangon kérdezte : — Hol ültem én? — Sikerült megtalálni? — kérdem. — Valahol itt, az ablak mellett, azóta azonban átalakították a termet — Mit csinál az egykori vízvezeték-szerelő ? — A szakmában maradtam, a SÁÉV-nél. Brigádvezető vagyok. Van két kislányom ... és ... megkaptam a kiváló dolgozó kitüntetést. Szabó Ferenc szintén a munkájával vívott ki elismerést magának. Egykori igazgatója, Pintér Kálmán és osztályfőnöke, Arató Árpád nem véletlenül hívta szakoktatónak az intézetbe ... Mutyusz — így hívták a volt osztálytársak — harmadszor szervezte az osztálytalálkozót: — Velem mi történt? Hallotta, szakoktató vagyok, immár nyolc éve. Hívtak, vállaltam. — A régi hobby? — A kézilabdára gondol? Edzősködöm, s játékokat vezetek. Ügy néz ki, hogy két tanítványom tagja lesz a magyar ifi válogatottnak. — És a találkozók? — Újból öt év múlva, mert jó társaság volt a mienk... Nagy Jenit Somogyi Néplap ' . ■ ’ ■
