Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-17 / 114. szám

Kötelezettségeink teljesítése internacionalista tett A komplex program megvalósításának útján r Irta dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese A múlt év a KGST-orszá- gok gazdasagában egy újabb ötéves tervciklus kezdő éve volt. A több mint 370 millió lakost, a világ népességének mintegy egy tizedét tömörítő közösségünk dolgozóinak erő­feszítései arra irányultak, hogy az országok kommunista és munkáspártjai által az 1980. évre kitűzött nagyszabású tár­sadalmi-gazdasági célok eléré­sét megalapozzák. Ez a mun­ka és erőfeszítés nem maradt eredménytelen. A baráti álla­mokban csakúgy, mint ha­zánkban — a világgazdaság­ban bekövetkezett mélyreha­tó változások és számos, a belső fejlődést nehezítő körül­mények ellenére — lényegé­ben sikeresen teljesítették az 1976. évi terveket. Ennek eredményeként közösségünk országaiban a nemzeti jöve­delem a múlt év során átla­gosan 5,5 százalékkal emelke­dett az előző évhez viszonyít­va. Ezen belül a növekedés Romániában 10,5, Lengyelor­szágban 7,5, Bulgáriában 7, a Szovjetunióban 5, Csehszlová­kiában és az NDK-ban 4, Ma­gyarországon pedig 3 százalék volt. A növekedés fő forrása A gazdasági növekedés mo­torja a múlt évben is az ipar volt. Az ipari termelés emel­kedése 1976-ban együttesen megközelítette a 6 százalékot. Továbbra is az átlagosnál gyorsabb ü lemben fejlődött Románia, Lengyelország, Bul­gária, valamint az NDK ipari termelése. Jelentős az a tény, hogy a növekedés fő forrását, mintegy négyötödét — néhány KGST-országban, közöttük hazánkban a teljes növekedést — a munka termelékenység emelése biztosította. Az ipari termelésen belül a növekedés fő hordozói a KGST-országok iparában is az energetika, á gépgyártás, a rádióelektronika és a vegyipar. Ezeknek az ága­zatoknak kiemelt fejlesztése kedvezően befolyásolta az ipar többi ágazatának, valamint az egész gazdaságnak a fejlődé­sét. A gazdaság másik igen fonr tos ágazata a mezőgazdaság. Bár a tavalyi időjárási viszo­nyok — Magyarországéhoz ha­sonlóan — nem a legkedve­zőbben alakultak néhány más KGST-országban sem, a me­zőgazdasági termelés összessé­gében mégis 3 százalékkal emelkedett egy év alatt. Jelentősen, több mint 11 százalékkal bővültek a KGST- országok külgazdasági kapcso­latai. A KGST-országok egy­más közötti forgalmának ará­nya és növekedése országaink külgazdasági kapcsolatainak legfőbb stabilizáló tényezője, de fontos szerepet töltött be a fejlett tőkés, valamint a fej­lődő országokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalom is. A gazdasági növekedés ered­ményei lehetővé tették a szo­ciálpolitikai elképzelések meg­valósítását. A múlt évben a KGST-országokban összesen több mint 3 millió lakást épí­tettek fel, nőtt a dolgozók reáljövedelme, emelkedett a kiskereskedelmi áruforgalom, tovább javult a dolgozóknak nyújtott kulturális, oktatási, egészségügyi és egyéb szolgál­tatások színvonala. E néhány adat is bizonyítja, hogy a KGST-országok gaz­dasága, természetesen gondok­tól és problémáktól nem men­tesen, de tervszerűen és ma­gabiztosan fejlődött. Kedvező mérleg A múlt és a közeljövő évek is a szocialista gazdasági in­tegráció fejlesztésének azt a szakaszát jelentik, amikor a munka és a figyelem közép­pontjában a közösen kidolgo­zott együttműködési elgondo­lások, illetve a megállapodá­sokban foglaltak valóra vál­tása áll. A KGST tavaly júniusban tartott XXX. ülésszaka részle­tesen áttekintette az integrá­ció komplex programja meg­valósulásának csaknem ötévi eredményeit, tapasztalatait. Az akkor megvont mérleg I egyértelműen kedvező volt. 1976-ban az országaink kö­zött kialakult együttműködés tovább folytatódott, lényegé- ! ben olyan ütemben és módon, ahogyan azt az egyes országok népgazdasági tervei, a külke­reskedelmi megállapodások I előírták. A mült évben nagy erővel ; bontakozott ki a Szovjetunió ; területén az orenburgi gázve- 1 zeték építése. Ismeretes, hogy e nagyszabású, sok tekintet­ben egyedülálló vállalkozásban a Szovjetunión kívül öt euró­pai KGST-ország nem csupán gazdasági eszközökkel, hanem helyszíni építőmunkával is részt vesz. A kijelölt építési szakaszokon több mint 15 ezer tagú nemzetközi szakember- gárda, többek között majd két és fél, ezer magyar munkás is dolgozik. Az egész vállalkozás. mely a gázvezeték kiépítésén kívül szovjet részről a gáz ki­termelését és előkészítését is magában foglalja, jó ütemben halad, így a fővezeték 1978 végére kitűzött üzembe helye­zése reálisnak látszik. Ugyancsak eredményekről adhatunk számot a másik, ha­zánkat még közvetlenebbül érintő közös vállalkozás, a Vinnyica (Szovjetunió) — Al- bertirsa (Magyarország) kö­zött húzódó 750 kV-os távve­zeték építésével kapcsolatban is. Ha minden a terveink sze­rint alakul, 1979-ben már a nagyfeszültségű vezetéken energia áramlik hozzánk. A KGST-országok együtt­működésének igen lényeges területe a gépgyártás. Gazda­ságaink korszerűsítése jelen­tős — többek között tőkés — gépbeszerzést igényel. Az alap­vető gépszükségleteket az egymás közötti forgalom elé­gíti ki. Ezt bizonyítja az egy­más közötti gépszállítások év ről évre emelkedő nagysága. Fejlődésünk elválaszthatatlan a KGST-tői és részben közösen kidolgo­zott programok segítségével kap biztos nemzetközi hátte­ret. Együttműködésünk teszi lehetővé, hogy a kialakítható nagy sorozatokra építve a leg­fejlettebb technológiákat al­kalmazzuk a magyar gépipar kulcsfontosságú szektoraiban : a közútijármű-gyártásban, a számítástechnikai iparban, a híradástechnikában, a golj'ós- csapágygyántásiban stb. Jelen­leg tárgya'ások folynak a KGST keretében az atomerő- művi berendezések sokoldalú gyártásmegosztáson és koope­ráción alapuló kiépítésére is. Ez iparunk műszaki fejleszté­se szempontjából újabb előre-' lépést tesz majd lehetővé. Az együttműködés eredmé­nyességét lemérhetjük továb­bá a magyar vegyipar dina­mikus fejlődésén. A beruhá­zások összehangolásával ki­épített vegyipari termékszako­sítás is növekvő mértékben érezteti hatását Közismert az is. hogy ener­gia-, fűtő- és nyersanyagszük­ségletünk jelentős része a KGST-országokból, elsősor­ban a Szovjetunióból szárma­zik. 1976-ban a KGST-orszá- gokból származott energiabe- hozatalunk 81, anyag- és fél­késztermékimportunk, több mint 40 százaléka. A mostani ötéves tervidőszakban összes beruházásainknak mintegy 4 százalékát arra fordítjuk, hogy részt vegyünk a KGST-orszá­gokkal megvalósuló együttes integrációs intézkedésekben, az 1980 utáni nyersanyagigé­nyek kielégítése érdekében. E befektetés természetesen fo­kozatosan megtérül majd a megfelelő kapacitások üzembe helyezése után meginduló szál­lítások révén. Nekünk is ér­dekünk tehát kötelezettségeink határidőre és jó minőségben való teljesítése. Ezért dolgoz­ni azonban nem csupán jól felfogott gazdasági érdekünk, hanem a többi KGST-ország­gal szemben vállalt interna­cionalista kötelezettségünk is. MAI KOMMENTÁRUNK Találkozzanak a testvérvárosok fiataljai Áz első orosz faház után megkezdték a többi épület felállítását is a nemrégen felavatott balatonberényi Gorkij üdülőfaluban. Az egy­kori legelő nincs messze a tó partjától, így igen kiváló táborhely ez a fiataloknak. Táborok, üdülőtelepek min­denfelé találhatók a Balaton körül, ez azonban más, mint a többi. Az októberi forrada­lom 60. évfordulójára készü­lődve, a barátság jegyében alapították. Mi, somogyiak valóban örülhetünk, hogy éppen a déli parton épül az üdülőfalu. Balatonföldvár a nemzetközi táborával már eddig is rangot vívott ki ma­gának a barátság ápolásában a világ különböző országai­ból érkezett fiatalok között. Balatonbcrény nevét még csak ezután tanulják meg hazánkban és külföldön is a fiatalok. Elsősorban azok, akik a Szovjetunió alapos is­meretével szerzik meg a jo­got az ide való belépésre.. Erre a beutalóra valóban büszke lehet minden iskola és minden csapat. Az üdülő­falu megalapítóinak szép ter­vei között szerepel, hogy szocialista országbeli fiata­lokkal is találkoznak majd az itt táborozok. A Szovjetunió című folyó­irat főszerkesztője mondta az avatáskor, hogy az üdülőfa­lu kiváló lehetőséget kínál egymás megismerésére, a ba- rátkozásra. A szovjet pioní­rok nálunk is jól ismert Ar- tyekjéhez hasonlította, ahol vidáman, jókedvvel, a nem­zetköziség szellemében talál­kozhatnak a magyar fiatalok a szocialista országokból ér­kező társaikkal. Nemrégen ünnepeltük a testvérvárosok napját, s ez adja a gondolatot: legyen a Gorkij üdülőfalu a testvér- városok fiataljainak a talál­kozóhelye is. A győztes isko­lák városai láthatnák itt vendégül a testvérvárosok fiataljait. így sokkal közvet­lenebbül ismerhetnék meg, hogyan élnek a többi szo­cialista ország fiataljai, mi­lyen gondolatok foglalkoztat­ják őket, mit tudnak rólunk, s mi róluk. Somogy az avatás percétől odafigyel a Gorkij üdülőfa­lura, s belépőt kér a megye fiataljainak. Még ha korláto­zottak is a lehetőségek, ér­demes lenne megszervezni a testvérvárosi fiatalok első ta­lálkozóját a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére. A kalinyini, ciechanówi, kard- zsali, darhani, bjelovári és kaposvári diákok, szakmun­kástanulók képviselői még sohasem ünnepeltek együtt, csak hellyel-közzel volt mód két testvérváros fiataljainak a találkozására is. Éppen ok­tóber élő eszménye kínálja a lehetőséget erre a táboro­zásra, akár az utószezonban is. A somogyi táborozást kö­vethetné két—három éven­ként más országbeli. A Ka- linyin területi Szeliger-tónál például minden évben szer­veznek nemzetközi tábort, ott munka és pihenés, mű­velődés és barátkozas is megfér a programban. S nyilván Darhan, Ciechanów, Kardzsali, Bjelovár is tud táborhelyet kínálni a testvér- városok fiataljainak. Egy nép életéről úgy le­het a legtöbbet megtudni, ha barátságot kötün!; a fiaival és a lányaival. Az újságok­ból, könyvekből, filmekből megismert tudás is így vál­hat igazán élővé. Ezért fon­tos, hogy éppen a barátság tábora adjon otthont a test­vérvárosok fiataljainak. L. G. A magyar nép ismeri, min­dennapos munkájában és éle­tében szerzett közvetlen ta­pasztalataiból is tudja, hogy fejlődésünk elválaszthatatlan a KGST-országokkal, elsősor­ban a Szovjetunióval folyta­tott széles körű együttműkö­déstől. Napjainkban, amikor az ipar és a mezőgazdaság termékszerkezetének: korsze­rűsítése az egyik legfontosabb gazdasági feladatunk, ennek megvalósítása, is alapvetően a KGST -országokkal egyeztetett Sertéshizlalda a hízómarhák istállójában 35 vagon „fekeié’ áru érkezett Harmincöt vagonból álló szerelvény gördült be az egyik április eleji napon a batéi vasútállomásra. A rakományt a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság címére küldték. A tarka, fekete-fehér színű bikaborjak Lengyelor­szágból érkeztek, és az Állat­forgalmi és Húsipari Tröszt irányította az 507 hízómarha­alapanyagból álló szállítmányt a gazdaságba. Ök Gázló- és Cserepespusztán gondoskodtak a megfelelő elhelyezésükről. Az errefelé szokatlan külsejű borjak érthetően nagy feltű­nést keltettek, s mutogattak is rájuk a gyerekek, ki komo­lyan, ki viccelődve: »Ezek ad­ják ám a kakaót meg a ká­vét !« A lengyel importból szár­mazó növendékek szépen fej­lődnek az új környezetben. A tangazdaság a tröszttel kö­tött megállapodás szerint bér­hizlalásban tartja az állato­kat a két puszta istállóiban. Még az idén szeretnék értéke­síteni őket. A szabad férőhe­lyektől függően további 550 hízómarha-alapanyagot sze­reznek be, hasonló állomány­ból. A gazdaságban levő anyagi és szellemi erő módot ad ar­ra, hogy ilyen tevékenységgel a jó eredmény reményében foglalkozzanak. Erre építettek akkor is, amikor olyan meg­állapodást kötöttek 1980-ig szólóan az Állatforgalmi és Húsipari Tröszttel, hogy mint­ái 4500 süldőt fogadnak és hizlalnak fel az átadási súly­ra. A tangazdaság a megye ál­lami mezőgazdasági nagyüze­mei által létrehozott marha- hizlaló társulás gesztora Volt korábban, az idén január 1- től azonban a Kutasi Állami Gazdaság látja el ezt a fel­adatot. A tangazdaság két hizlalótelepén, Gázló- és Cse­repespusztán ennek következ­tében sok férőhely felszaba­dult. A gazdaság az idén csaknem 2000 hektáron ter­mel kukoricát, takarmányga­bonájuk területe pedig mint­egy 900 hektár. Két alapvető föltétel tehát — a férőhely és a szükséges takarmány — ren­delkezésre áll. A pusztákon élő családok helyi munkalehe­tőséget igényelnek: a tröszt­tel kötött megállapodás ré­vén erre is mód nyílik. A megüresedett szabadtar- tásos szarvasmarha-istállók egy részét hizósertés-alap- anyaggal töltik fel. Március első felében érkezett az első szállítmány: ezer — 38 kilós átlagsúlyú — süldő »költözött« a kevés költséggel átalakított, önetetőkkel és önitatókkal föl­szerelt istállókba. Bács-Kis- kun megye háztáji gazdaságai­ból kerültek ki ezek az álla­tok, s hizlalják őket. A marha- és sertéshizlalás­nál is jó módszerrel próbál­kozik a Kaposvári Mezőgaz­dasági Főiskolai Tangazdaság. Bíznak bepne^ hogy nem csa­lódnak a vállalkozásban. Ter­mészetesen kockázattal is jár a bérhizlalás, hiszen az im­portból származó bikaborjak és az ország más részén föl­vásárolt süldők meglehetősen sok tenyészetből valók. Az a sok gyakorlati tapasztalat azonban, mely a tangazdaság­nál az állathizlalásban felhal­mozódott, bizonyosan jól hasz­nosul. x H. F. Látványos sikerek nélkül Á különbség: több mint ezer liter A Somogyi termelőszö­vetkezetek ' versenyében az 1975-ös tejtermelési átlaghoz képest a legnagyobb ered­ményt az inkei termelőszövet­kezet érte el. 1976-ban az előző évi tejmennyiség 142 százalékát termelték. Könnyű nagy eredményt elérni akkor, mondhatná bárki, ha a viszo­nyítási alap az átlagnál ala­csonyabb. Ez Inke esetében igaz, hiszen 75-ben csupán 1487 liter volt a tehenenkénti tej termelési átlag, ezt növel­ték egy év alatt 2278 literre. A 42 százalékos növekedés azonban így is becsülhető, fő­leg ha hozzávesszük, hogy az idén több mint 2500 literes átlagot akarnak elérni, vala­Az Élelmiszeripari Gépgyárban az idén 42 db, egyenként 10 ezer literes szigetelt tejtankot és 18 db, egyenként 2500 li­teres tejszíncrlclö berendezést készítenek szovjet megrende­lésre. mint azt, hogy talajuk a leg­gyöngébbek közé sorolható. A tejtermelés átlaga két év alatt több mint ezer literrel növekszik, ha a tervek valóra válnak. A számok azonban csak mérföldkövei egy hosszú folyamatnak. Illyés József, a termelőszövetkezet elnöke ezt így fogalmazta meg: — Rossz körülmények között terme­lünk. A sivár, homokos talaj ismeretében alakítottuk ki ter­melési szerkezetünket. A szö­vetkezet állattenyésztése a szarvasmarhára épül. Ennek a takarmányigényét a növény- termesztésnek kell előterem­tenie. Ehhez meg kellett ta­lálnunk azokat a növényeket, amelyek gazdaságosan ter­meszthetők. A homokos talaj minősége aranykoronában kifejezve a mikei és a berzencei terület­hez hasonló. A rossz talajon nem terem meg a lucerna, a szarvasmarhák egyik fő ta­karmánya. Részben ennek pótlására esett a választás a repcére: ez ráadásul húsz nap­pal korábban érik be, mint a többi takarmánynövény. — Ha elérjük a 2500 literes átlagot, a tehenészet jövedel­mező lesz. Ez tehát a közvet­len célunk, s erre biztosítékot ad, hogy a gyönge talajokat legelőként hasznosítva lénye­gesen olcsóbban tudjuk ne­velni a termelésbe beállítandó üszőket. Ha vásárolnánk, egy állat mintegy tízezer forinttal kerülne többe. Két és fél évvel ezelőtt épült meg az új tehenészeti telep. 1973-ban és 74-ben még vásároltak a háztáji gazdasá­goktól szopósborjút az állo­mány növelésére. A követke­ző évben fejezték be a nega- tivizálást, s mint másutt is, ez erősen rontotta a termelési átlagot. 1976-ban a tehénlét­szám mégis majd 60 százalék­kal nőtt. Most 347 tehenük van, s a szaporodás ütemét tekintve az év végére elérhe­tik a 380-as létszámot. Az elnök szavait idézve az itt dolgozók már »megették a kenyerük javát«, az átlagos életkor 40—50 év körüli, bár egy-két fiatal is van közöttük. Az új technológia megértésé­hez továbbképző tanfolyamot szerveznek, sőt 14 embert Iha- rosberénybe is elküldték isko­lára. A már elért termelési eredmények igazolják, hasz­nos volt a továbbképzés; értő, gondos embereket választot­tak. — Két és fél éve, a telep indulásakor válogattuk össze a mostani személyzetet. Az eddig eltelt idő alatt csupán öt dolgozó cserélődött ki. Nemcsak szeretik, hanem ma­gukénak is érzik az emberek a munkát, s bizonyos vagyok benne, ha sikerül elérni, amit kitűztünk, azt nagy részben nekik köszönhető majd. A tisztességes, odaadó munkát ugyan nehéz számok­ban kifejezni, de talán érzé­keltet jelentőségéből valamit az, ha tudjuk, mit kell ellen­súlyoznia. — Közismert gond, hogy drágák az erőgépek. Tavaly vásároltunk egy Rába—Stei­ger traktort a hozzá való tar­tozékokkal. A gép a szerszá­mokkal együtt 2 millió 200 ezer forintba került. Ez 80 vagon , gabona ára. A gépen nemrég kardánkeresztet kel­lett cserélni. Az egyszerű al­katrész 25 ezer forint volt, s ez egy vagon búzának felel meg. Nos, ezeket a költsége­ket kell »kigazdálkodni«. B. A. Somogyi Néplap Tejipari berendezések szovjet exportra

Next

/
Thumbnails
Contents