Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-15 / 87. szám
Bfoldovától mindent... Fonónők a könyvtárban — Délelőttös héten este Koktam olvasni, ha éjszakás vagyok, reggel, amíg el nem alszom. Egyszer kiszámoltam: körülbelül három órát tudok könyv mellett tölteni egy héten — ha jól beosztom az időmet. Szombaton, vasárnap, ha sikerül a házimunkából egy kis időt elcsípni, akkor még megtoldom. Moldova a kedvencem. Tőle mindent elolvasok, ami csak megjelenik. Jutka, a könyvtárosunk félre is rakja nekem. Szívesen olvasom az utolsó harminc év irodalmát — talán azért, mert arról írnak a könyvekben, ami velünk történik vagy történhet Ami gyakran engem is foglalkoztat. Huszonnégy tagú brigád vezetője vagyok. A brigádgyűlésen egy-két könyvet is szoktunk ismertetni, felhívjuk egymás figyelmét arra, hogy mit érdemes elolvasni. Olvasó brigád Szabó Zoltán- néé. Ebben biztosan szerepe van vezetőjük vonzódásának a könyvhöz. Szíjártó Anna az előfonóüzemben brigádvezető. Háromfáról került Kaposvárra, és a gyár könyvtárában lett rendszeres olvasó. — A történelmi könyveket mindig szerettem, olvastam is rendszeresen, de nagy könyvtárral itt találkoztam először. A brigád tagjai rendszeresen bejárnak ide. Ha valaki nem tud eljönni, én cserélem a könyveit. Van egy ajánlójegyzék, amelyben megnézheti, mit kér. De az is gyakran előfordul, hogy én választok: tudom, kit mi érdekel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére pályázatot hirdetett a SZOT, amelynek lényege: 15 szovjet író műveiből ötöt kell elolvasni, és a könyvekkel kapcsolatos kérdésekre válaszolni. A könyvtáros pótrendelést adott, mert nem volt elég a kérdőív. — Miért jelentkeztek any- nyian? — kérdeztük a brigádvezetéktől. — Mert úgyis olvasnak, és ez még egy érdekes fejtörő is. — A brigádok vállalták, hogy rendszeres könyvtárlátogatók lesznek. Én kezdetben attól féltem, hogy majd úgy járunk, mint már néhányszor a kulturális vállalásokkal. Beiratkoznak. azután nem lesz idejük olvasni. Azonban nem így történt. Igaz, többen csak ritkán jönnek, egy könyvet visznek el — de azt el is olvassák. Hetényi Judit 1975 óta vezeti a könyvtárat. Azóta sikerült olyan kapcsolatba kerülnie a fonónőkkel, hogy sokan váltak rendszeres olvasókká közülük. — Nagyon tisztelem azok kitartását, akik valóban rendszeresen olvasnak a három műszak, a család, a házastárs, a gyerekek mellett. Sokuk bejáró, otthon még kertje is van. A múltkor bejött egy jó ötvenes asszony, aki most végzi az általános iskola nyolcadik osztályát. József Attila-vers elemzéseket keresett Mindenki számára lehet könyvet találni — és ajánlani. Van, akinek kezdetben csak kozmetikáról meg horgolásról szólót, azután mást is. Én egyébként nem értek egyet azokkal, akik a krimit száműzik a könyvtárból. A krimin keresztül is el lehet jutni a színvonalasabb olvasmányokig. A pamutfonóból sok fonónő van anyasági segélyen. Az otthon levők is látogatják a könyvtárat Természetesen nem szabad azt hinni, hogy most már mindenki olvas, és minden szabad idejét olvasmányok mellett tölti. Azonban a gyár 1300 dolgozójából 800- an iratkoztak be és keresik föl rendszeresen a könyvtárat. Egy év alatt 15 ezer forintot fordít a gyár új könyvekre. Könyvvásár is van. — Kezdetben nem örültem annak, hogy árusítok is — mondta a könyvtáros. — Azután láttam, hogy szívesen vesznek, hogy kialakul a házi könyvtár iránti igény. Nagyon sok kötetet visznek a gyerekeiknek. Több fiatal lány beszélte meg velem, hogy minden hónapban mennyit akar könyvre költeni. Fizetéskor jön, és együtt választjuk ki, mi legyen a következő kötet. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának könyvtára második alkalommal kapott kiváló címet. S. M. À magnó! Bár ne hallottuk volna a felvételt! Iszonyú, ar- tikulátlan hangon, üvöltve szidott egy férfi mindenkit. Állati hangja ide-oda verődött a visszhangos folyosó falai között. — Miért vette föl? — kérdezem az intézet vezetőjétől. — Pedagógiai okokból. Amikor' másnap lej átszőttük neki, belesápadt. — Bevált a meglepő módszer? — Nem tudjuk őket megfogni ... »Az otthon lakói között — olvasom egy, a megyében élő idős korúakkal foglalkozó anyagban — a jövedelem (zsebpénz) különbözősége miatt kialakult a szegények és a gazdagok csoportja.« Mekkora hát ez a jövedelem? Hiszen akinek nyugdíja van, fizet a gondozásért, akinek semmi jövedelme sincsen, egy hónapra 50 forintot kap. A cukorpénz — így hívják. Nyugodtan mondhatjuk azonban borpénznek is. Az alkohol a segesdi szociális otthonban is — mindennapos merénylő. Miből isznak? — kérdem Horváth Istvántól, akinek szemében az elmúló részegség parázsa vörösödik. — Üvegből, pohárból-.l — szellemeskedik. Az arca borostás, alsó ajka lelóg. Alkoholista. Elhasznált zakójának szivarzsebéből egy piszkos zsebkendő kandikál ki. A hajdani vagabund egy fészerből került az otthonba. — Uram — mondja roppant udvariasan —, azért a kétezer forint nyugdíjért meg kellett dolgozni. Ez azután mindenre mentség. — Miért iszik? — Az ital könnyebbé tesz, vidámít, megszünteti a fájdalmakat. Én sohasem voltam büntetve... — Mit csinált az ünnepek alatt? — Ünnep? Itt mindig minden egyforma. — És a bor? — Árulkodtak rólam? Talán a vezetők? Uram, szégyellem, hogy át tudott verni... Tóth Józsi bácsi csendes ember. Hatalmas termetű lehetett. Most 80 éves, öt éve lakója a segesdi szociális otthonnak. Nevetése a percekre felszabaduló ember oldottsá- ga. Mint az otthon egyik legrendesebb lakója — hallom —, tagja a fegyelmi bizottságnak. — Nem voltam kérem a tagja soha ... Ha még a vezetők sem tartják számon, kik a tagjai ennek a részben a lakókból, részben az alkalmazóttakból álló testületnek, vajon hogyan működhet a fegyelmi bizottság? Hogyan mondhat állj!-t az alkoholnak, amikor a lakók egy része a borért mindenre képes. Apró szolgálatokat tenni a »-gazdagoknak*« (például bort hozni a kocsmából), a kerítésen keresztül kisurranni az italboltba egy liter lőréért napszámot vállalni a szőlőkben. Vagy — mint a Nemzetközi orgonaverseny Magyarországon Zenei szerepünk az UNESCO-ban Nemrég zajlott le a Zenei Versenyek Nemzetközi Szövetségének genfi ülése. A testület alelnöke, dr. Galambos Józsefné — a budapesti versenyiroda titkára — bejelen- -stette, hogy 1978. szeptember ‘ 15—28-a között hazánkban or- ~'gona versenyt rendeznek, amelyet vonósnégyesverseny egészít ki. A budapesti nemzetközi orgonaverseny első lesz ebben a kategóriában. Dr. Galambos Józsefné a versenyről így nyilatkozott: — Magyarország a genfi székhellyel megalakult Zenei Versenyek Nemzetközi Szövetségének alapító tagja — a varsói Chopin, a párizsi Long- Thibaud, a genovai Paganini, a müncheni, a genfi és a prágai versenyirodával együtt. Kun Imre, a magyar iroda igazgatója aktívan részt vett e szövetség megalakításában. A genfi szövetség az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsához tartozó 14 nemzetközi szervezet egyike. Húsz éve működik. A lipcsei közgyűlésen a tagság engem bízott meg az egyik alelnöki tisztséggel. A közgyűléseken és a vezetőségi üléseken hasznos kapcsolatokat létesíthetünk csaknem 50 rendezőséggel. Ez a magyar •iroda számára azért is fontos, mert munkánkhoz tartozik a magyar versenyzők benevezése, kiküldése a nemzetközi versenyekre. A másik előny: irodánk javaslatára évről évre több magyar zsűritag kap meghívást nemzetközi bíráló bizottságokba, ami nemcsak a magyar zenepedagógia nemzetközi elismerését jelenti, hanem hathatós segítséget nyújt versenyzőink számára is. Javaslatunkra mind rendszeresebbé válik, hogy a verseny- irodák kölcsönösen meghívják egymás első díjasait, akiket a hazai közönségnek bemutatnak. Budapesten hangversenyt rendeztünk a moszkvai Csajkovszkij-, a párizsi Long- Thibaud- és a varsói Chopin- verseny első díjasaival. A budapesti Erkel-verseny I. díjasai meghívást kaptak bulgáriai, illetve Rio de Janeiró-i bemutatkozásra. A Liszt—Bartók zongoraverseny győztesét Varsóba hívták meg. A szocialista országok részt Vesznek a szövetség albizottságainak munkájában. A Szovjetunió a zenei, az NDK a koordinációs, Csehszlovákia a rádió-televíziós bizottságban dolgozik. A szövetség évenként egyszer központi albumot jelentet meg, amelyben minden verseny egy oldallal szerepelhet. Az 1977-es kiadásban már ott olvasható az 1978-as orgona- és vonósnégyesversenyre szóló közleményünk. (Eezeket a cikkeket átveszik a nemzetközi zenei szaklapok és a napi sajtó is.) — A zenei versenyek — mondta még dr. Galambos Józsefné — sorsdöntő szerepet játszanak egy-egy fiatal művész életében. Egy moszkvai, leedsi, budapesti, varsói, párizsi vagy brüsszeli I. díj biztos kiindulópontja a művészi karriernek, aktívabb szerepet játszanak a szövetség ügyvitelében. Egységes fellépésük, sokirányú munkájuk új lendületet adott a testület működéséhez. — Hol lesz a legközelebbi verseny? — Ausztráliában, Sydney városában. A nemzetközi zongoraversenyt az ottani Bartók Béla Társaság hirdette meg. A magyar versenyiroda tanácsára elfogadták Jandó Jenőnek, Kadosa Pál volt tanítványának a nevezését. A verseny júliusban lesz. Addig még több zenei versenyre szeretnének néhány fiatal magyar művészt kiküldeni. Azután teljes erővel munkálkodunk az 1978-as orgona- és vonósnégyesverseny sikere érdekében. A zsűrit most állítjuk össze. K. K. Számítóközpont A Borsodi Vegyi Kombinátban egy R 20-as komputer felállításával új számítóközpontot létesítettek. A számítóközpontban az anyag- és készletgazdálkodáshoz, a munkaügyhöz szükséges adatok feldolgozása mellett számos műszaki problémát is megoldanak. 77 éves, remegő kezű Horváth Józsi bácsi — két napon keresztül leverni egy ház vakolatát pár üveg silány italért. Vörös az öreg orra, csopaki rizlinget ivott az ünnepek alatt. — A csopaki drága bor, Józsi bácsi. — Ajándék volt. Van nekem itt egy kis nőcském. Neki hozták, tőle kaptam. — Elég volt? — Három napig? Ugyan... — Józsi bácsit is kiküldik a kocsmába borért? — Mit tetszik gondolni.. Vezető úr, kérem — tiltakozik az öreg —, én sohasem hoztam be bort Mindig kint ittuk meg! Vajon kit nyugtat ez meg? És miből fakad az Iszákos- ság? Segesden 335 ember él a szociális otthonban. Alig több mint a fele akart bejönni, a többieket behozták. A községi tanácsok azonban gyakran felületes környezettanulmányokat végeznek. így fordulhat elő, hogy egy nincstelennek mondott idős ember mindenáron haza akar menni pár napra. El kell adnom a házamat — mondja, vagy a szőlőjét szeretné rendbe tenni Van, aki a nyugdíjából kint is meg tudna élni. Beutaltatják — mondja Horváth Ferenc, az intézet vezetője —, nem lehet ellene semmit sem tenni. A »gazdagok« egyike Cser ti néni: hetvenezer forintja volt, amikor bejött az intézetbe. Havi 1200 forintot vonnak le tőle az ellátásra, így még mindig 41 ezer forintja van. Vidám és mozgékony, kedves teremtés. Igyekszik tartani magát: a beszélgetés elején még dicséri gyermekeit, de a végén már sírva, könnyezve panaszkodik pazarló lányára, »akinek én annyi mindent megtakarítottam«. — Jól érzi magát itt? — Hova örüljek? Ameddig én már elmegyek, addig jól érzem magam. Hetvenéves. Az intézet 335 lakójára — gyengeelméjűek, elmebetegek is vannak közöttük — a körzeti orvos ügyel, heti 14 órában. Mennyi jut egy-egy gondozottra ? — Van üres helyük? — kérdezem a vezetőt. — Nincsen. Sok embernek van a megyei tanács által kiállított beutalója, de nem tudjuk őket hely hiányában fogadni. Amikor az otthon elé érkeztünk, csendesen kocogott ki egy lovas kocsi: koporsót vitt. Nem ment mögötte senki. Mészáros Attila Kürti András Öt ff ár züstabi 14. nek! ... Ilyen körülményeik között miféle szolidaritásról lehet itt beszélni?! Szabálysértőkkel való szolidaritásról, csaikis! És provokatív szembefordulásról, a jogaikat védő olvasókkal. Csak ezt akartam mondani, köszönöm. A tanácsterem sarkában Kosaras Kati nyújtózkodott. — Pista bácsi, szólhatok? Az olvasószerkesztő bólintott. — Először is — mondta a lány — azzal, amit most a jogász kollégánktól hallottunk, szerintem nem érdemes foglalkozni. Mert itt na csirke-porról, hanem társadalmivá válható ügyről folyik a vita. Márpedig társadalmi szempontból, az emberek túlnyomó többségének szempontjából a zümbik tevékenysége vagy puszta léte is hasznos, gazdaságilag előnyös, senkinek a testi épségét nem veszélyeztetik ezek az aranyos kis vackok. Ami pedig a nyugalmat illeti, akkor sokkal nyugodtablb lesz a nép, ha kevesebb firkát kell olvasnia, kevesebb firkát kell írnia ... Egyébként ne vegye tiszteletlenségnek Förgeteg doktor, de mintha ez a nagy zümbi- éllenesség az ő részéről némi személyes grafomániát is takarna. Mert miért tesz le ő hétről hétre 30—40 flekket, amikor tudja, hogy a »Jogász tanácsai« rovatba úgysem kerülhet be 4-5 flekknél több? — Befejezted a kötekedést, kislány? — érdeklődött az olvasószerkesztő. Kati megrázta a fejét. — Bocsánat, még nem. Mert én ezzel a Cunctator-dologgal sem tudok megbékélni. Nekünk most nem nyuszizni kéne, hanem folytatni a támadást. Nagyjából már kész is az anyagom, reflektálnék a legfontosabb telefonokra >s. a közérdekűekre persze, és kifejteném ... Kopp, kopp, kopp. Az olvasószerkesztő lekopogta a hozzászólást. — Nézd, Kati, nekem tetszik, hogy ilyen rámenős vagy, de én innen szeretnék nyugdíjba menni. Amíg van kerülővágány, nem ütközőm ... Ezért a holnapi számban nem lesznek zümbiik, a továbbiakban majd meglátjuk... Most pedig hozzátok be az italokat, kezdjük búcsúztatni Jocót, mert másképp még tíz évig a nyakunkon marad. — Éljen az ünnepelt! —kiáltotta Jocó bácsi, aki hivatalosan már nem tartozott ugyan a lap személyi állományába, de ha már bejött, természetesen a rögtönzött értekezleten ő is részt vett. — Egy pillanat! — kiáltotta túl a kibontakozó ricsajt Bea, a Déli Hírek szerkesztőségi titkárnője. Feléje fordult minden szem, 5 meg rövid válogatás után kiemelt egy papírlapot abból a dossziéból, amelybe összegyűjtötte a telefonokról készült feljegyzéseket. — Ez az! Ha holnap is lapot akarunk csinálni, előbb ezt kell elboronálni. Jelentkezett, méghozzá elsőnek jelentkezett egy feneelszánt csaj, bölömbika hanggal, valami Gruber Tamásné. A pontos címét is megadta. Ez holnap idejön, és fenekestül kiirt mindnyájunkat, ha nem áruljuk el neki a tenyésztők kilétét, akiket egyébként szintén jobblétre óhajt szenderí- teni ... Mit csináljak vele, ha beállít? Ha nem hazudott, akkor súlylökés’oen meg tudom is én micsodában országos bajnokságot nyert. Tehát? ... Én álljam útját az ötvenegy kilómmal? Tétova hallgatás, teljesen érthető, a toll hősei többnyire nem az izompacsirták közül kerülnek ki. — Hoppá ! — kiáltott föl Jocó bácsi. — Én ismerem ezt a nőt. Még spantrovatos koromból. Még írtam is arról az atlétikai versenyről, ahol valóban két bajnokságot nyert. Csak azért esett le oly nehezen a tan túsz, mert dicsőséges pályafutása hosszabb szakaszában leánynéven tündökölt. Edit... igen, Akada Edit... De mindenki csak Falatkának szólította... — Kösz — jegyezte meg Gombár Kálmán a belpolitikából —, sikerült megnyugtatnod bennünket, végrendelkezhetünk. Az öreg legyintett. — Azzal még ráérték. Mert én a forszát is ismerem, hogyan lehet levenni a lábáról. Tudjátok, azon a bizonyos versenyen ez a lány olyan cvider volt, annyira nem akart nyerni, annyi gyűlölt maga körül mindenkit, hogy az edzője egészen kétségbeesett. Képzeljétek, ez a Falatka hol szándékosan kiejtette kezéből a súlygolyót, hol kilépett a körből, hol belerúgott a betonkarimába. Akkor a mestere gondolt valamit, elrohant, tíz perc múlva jött vissza lihegve, épp az utolsó kísérlet előtt. És fölmutatott Falatkának egy hosszúkás, selyempapírba csomagolt tárgyat ... És erre a gigászlánynak fülig szalad a szája, fölkapja és elpöcköli a vasgolyót, de úgy, hogy legalább egy métert ver rá az addig vezető versenyzőre, a biztos favoritra!... Tudjátok mi volt a csomagban? Pogácsa. Tíz darab. Bolondult a töpörtyű* pogácsáért — Rendben van — sóhajtott föl az olvasószerkesztő. — Végy huszonöt töpörtyűs pogácsát. hátha azóta megnőttek Falatka igényei. Kérj számlát az üzletben, a repi- alapfoól kifizetjük... Körülnézett — De most már bákxztmk, ugye? Ezzel mindenki egyetértett (Folytatjuk) Merénylet mindennap — Köszönöm a tanulságos történelmi példázatot, de nektek fogalmatok sincs, hogy mekkora pácban vagyunk, ez derül ki az eddigi javaslatokból. Mert én hiába könyörgök évek óta, hogy* problémás ügyekben szíveskedjenek kikérni a jogász szakvéleményét Hát most tessék! Jogilag tudniillik tarthatatlan és védhetetlen álláspontot képvisel Kosaras cikke. Lakott területen, a vonatkozó rendeletek és szabályok értelmében, nem tarthatók a bérleményben sem kedvtelésből, sem tenyésztési vagy egyéb céllal olyan állatok, amelyek a környezetben élőknek anyagi kárt okozhatnak, testi épségüket veszélyeztetik, nyugalmukban, pihenésükben őket háborgatják. Teljesen egyértelmű, nemdebár? Kosaras híres madarai minden kizáró feltételnek messzemenően eleget tesz-
