Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-15 / 87. szám
< Miért van a megyei kolcsönalap? A tanácsok bankja M71 novemberétől a kormány 1019/1971. számú határozata alapján az Országos Takarékpénztár vezeti valamennyi tanács és tanácsi intézmény bankszámláit és biztosítja számukra a fejlesztési hiteleket. A rendelkezés a bankok korszerűsítését célozta. Megszűnt a Beruházási Bank. Feladatainak egy részét az OTP vette át, így a tanácsok pénzügyeinek intézését is. Korábban a tanácsoknak két-három pénzintézettel is kapcsolatot kellett tartaniuk. A takarékpénztár a tanácsok bankja. Hogy mit jelent ez a szerepkör az OTP-nek, arról Tüscr Pállal, az OTP Somogy megyei Igazgatósága tanácsi osztályának vezetőjével beszélgettünk. — Somogybán hány tanács pcnzét kezeli az OTP? — Valamennyiét. A megyei tanácson kívül négy városi tanácsét, hatvanhárom községi közös tanácsét és hat önálló községi tanácsét. — A legutóbbi közigazgatási átszervezések. Marcali várossá nyilvánítása, Kadarkút. Lengyeltóti és Balatonszárszó nagyközségi rangra emelése jelentett-e valamilyen változást a pénzügyi munkában? — Igen, ugyanis két alapvető számlát tartunk nyilván: a költségvetési alapét és a fejlesztési alapét. Az előbbivel valamennyi tanács rendelkezik, míg az utóbbival csak a 'nagyközségi, a városi tanácsok és a megyei tanács. A három új nagyközség esetében a fejlesztési számlák megnyitása adott feladatot. — A kormányhatározat kimondta, hogy a tanácsok, tanácsi intézmények részére az OTP folyásit hitelt. Milyen lehetőségeik vannak érre? — Négyféle hitelről beszélhetünk. A központi hitelkeret összegét a kormány határozza meg minden megyére, s egyben megjelöli azt is, hogy milyen célra lehet igénybe venni. Így ezt a kölcsönt csak a kijelölt feladatok megoldására folyósíthatjuk. A második kölcsönlehetőség a gazdálkodási hitel, ezt még a hitel- nyújtás évében vissza kell fizetniük a tanácsoknak. Ugyancsak hitellel segítjük a lakosság és a tanácsok együttműködésével kezdeményezett víz- és közműtársulások munkáját. A múlt év január elsejével hirdettük meg a megyei kölcsönalapot. Létrehozására az késztetett bennünket, hogy több tanács egy-egy nagyobb fejlesztésre évekig tartalékol különböző összegeket, s csak később használja föl. Mi megteremtettük azt a lehetőséget, hogy a tanácsok a tartalékolt pénzüket megfelelő kamat mellett tartós betétként elhelyezhessék a megyei kölcsönalapba. Azok a tanácsok pedig, amelyeknek van megfelelő építőipari kapacitásuk, pénzük viszont nincs, a megyei kölcsönalapból igényelhetnek hitelt. Ezzel a lehetőséggel nem nagyon élnek a tanácsok. A baj ott kezdődik, hogy mindenki vinni akar, de betenni senki. Pedig megérné. Ha egy tanács tudja, i hogy két évig tartalékol egymillió forintot egy nagyobb beruházásra, s ezt elhelyezi betétben, két év múlva százezer forint kamatot kap. — Ha i'alaki kölcsönt kér az OTP-töl, kezest kell vinnie magával. A tanácsok esetében is szükség van kezesre? — Igen. A tanácsok esetében a kezes szerepét a megyei tanács vállalja. — Milyen beleszólása van az OTP-nek a tanácsok pénzügyi tevékenységébe? — Csak hitelnyújtáskor van beleszólásunk, illetve még egy esetben. Mi ellenőrizzük a cél- csoportos ^ beruházásokhoz nyújtott állami hozzájárulások rendeltetésszerű felhasználását. A szabálytalanságokat pedig jelezzük a megyei tanácsnak. — A takarékpénztár tevékenysége ismert a lakásépítésekben. Ez milyen kapcsolatot jelent az OTP és a tanácsok között? ' — A lakásépítéseknél szoros együttműködésre van szükségünk a tanácsokkal. Részben azért, mert a tanácsok jelölik ki az OTP által értékesítendő -lakások vevőit a legnagyobb százalékban. A másik ok, hogy a lakásépítéseket csak olyan területen lehet megkezdeni, ahol kommunális létesítményeket is építenek majd, ami már a tanácsok feladata. N. J. A Delta is bemutatja Ragasztott szerkezetek akácból, lucfenyőből Az első középület a földvári mozi lesz À rönk téren ott áll a sárga bakdaru. Most ez a büszkesége a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csurgói üzemegységének. —> Nagy könnyebbséget hoz a tíz torma teherbírású szovjet bakdaru a rönktéri munkába. Eddig fizikai erővel mozgattuk a rönköket. A KKSZ—10 egy-két emeléssel kirakja a vagont, azután megkönnyíti az anyag mozgatását, osztályozását. Ez négy és fél milliós beruházás. Két szovjet mérnök — egy elektro- és egy gépész- — irányította a szerelést. Jó volt az összárán g a mi embereinkkel, így a szokásos két hónap helyett hu- .szonegy nap alatt végeztünk — mondja Geleta Ferenc üzemegység-vezető. Bekapcsolódik a beszélgetésbe Báli Lajos rönkteri főművezető is, amikor szóba kerül, hogy a gép révén a va- gonálláspénzeket is csökkentik. — Egy időben félmillióra rúgott egy évben, azután jobb munkaszervezéssel leszorítottuk százezer forintra. A bakdaru révén ezt a kiadást megszüntethetjük. S a rönkraktár befogadóképessége — ez nagyon fontos — szintén megnő. — Hogyan? — Fölfele.., A kétméteres máglyák helyett négymétereseket emelhetünk. Eddig 2-3 ezer köbméter rönköt tudtunk tárolni, nekünk azonban 11— 12 ezerre van szükségünk ne- gyedévenkét. Ezután elhelyezhetjük ugyanazon a területen, mégpedig szakszerűen, osztályozva. Ennek révén elérhetjük az alapanyag takarékos felhasználását, növelve az úgynevezett anyagkihozatalt. A daru még nem állt munkába, a jövő héten lesz az üzembe helyezés. Az már most bizonyos a barcsi üzem tapasztalatai alapján. hogy könnyebb és gyorsabb lesz a rakodás a rönktéren. Lehet, hogy a közeljövőben testvére is lesz a darunak, a másik oldalon szintén felállítalak egyet, s akkor tovább növelik a mostani rönktér területét. Nagy izgalom volt az egyik csarnokban ott jártunkkor. Az Energiagazdálkodási Intézet Milliók zöldségből A csökölyi Húszmillió palántát nevelnek a hollandi ágyakban. munkatársai utaztak hozzájuk a fővárosból, s közreműködtek a náluk tervezett prés Ö86 zeszerelésé nek előkészítésében. A gyáregység fejlődésében fontos szerepük van a ragasztott tartó- és tetőszerkezeteknek, amelyek majd ezen a gépen készülnek. Ennek alapanyaga szovjet lucfenyő. Vízváron már áll a burgonyatároló, az országban elsőként ez készült ragasztott fatartókból. A mezőgazdasági létesítmény után már megkapták a megrendelést az ország első ilyen szerkezetű középületére, a négyszáz személyes balatonföldvári kertmozira. ,A 24 méter fesztávolságú tető- szerkezet alátámasztás nélküli. ök készítik el a vázszerkezetet és a kilenc főtartót. Medgyesi Csaba faipari mérnök, a termelési csoport vezetője kiterített egy csomó tervet, s úgy magyarázta, milyen nagy vizsga ez a ragasztott tartóknak. A prés összeszerelése már a jövő héten megkezdődik, hiszen sürgető az elemek gyártása. Fényképeket, üzemi újságokat mutat az üzemegység-vezető, ezek a másik újdonságuk sikeréről tanúskodnak. A Fatyp ragasztott akác tartó- szerkezetből a múlt év végéig 21 ezer négyzetméternyi területet építettek be. Ez Harmincegy épületnek felel meg, a többségük mezőgazdasági célokat szolgál. Különösen Veszprém, Bács-Kiskun megyében ismerték föl az előnyét. Bács megyében még an- kétot is tartottak arról, mint lehetne ezt a szerkezetet felhasználni az oltani szövetkezetekben. A vaszari Hunyadi Tsz eddig hat ilyen épületet szerelt össze. Ezer férőhelyes szarvasmarhateiepet alakítanak ki a 12x75 méteres Fa- typ-istállókból. Gyakran előfordul, hogy a térképet bújják, olyan ismeretlen nevű helységekből küldenek megrendelést. A tv-h íradó is bemutatta e szerkezetet, s azonnal jelentkezett a kocséri Új Élet. Tsz. Bármilyen humorosan hangzik, nemcsak a gyors felállíthatóság miatt keresik a csurgói »-istállókat«, hanem azért is, mert »a marhák jól érzik magukat benne.« A szakemberek szerint a legjobban meg felel a természetes kórnyérzel követelményeinek, s önszellő ző, jó szigetelésű. Legutóbb Koprovnicéból jártak itt t társüzemből, ők szintén ér deklődtek e termék iránt. A gyáregység az idén huszonhatmillió forint értékben gyárt az akác tartószerkeze tekből. Úgy mondják. hogy már 1978-ra vesznek föl meg rendeléseket. Az újdonságot hamarosan a televízió népszerű műsora, a Delta is bemutatja. Már az is bizonyos, hogy az atádi, a kiskorpád! agrokémiai központ a másik fajta ragasztott tartóval épül. — örülünk annak, hogy befutott ez a két újdonság. Sokat várunk attól, elfogad- ják-e a gazdaság fejlesztési és szervezési osztálya által elkészített pályázatot. Ha sikerül megkapni a 25 millió forintöt a fejlesztésre, a gépesítésre, még szélesebb körben elterjeszthetjük ezeket a gvorsan összeszerelhető elemeket — mondta Geleta Ferenc. Lajos Géza Mikor az évtized elején szántóföldi kertészetének fejlesztésébe fogott a tsz, vezetői még mit sem sejtettek a következő évek állami támogatásáról és a zöldségtermelőknek adott kedvezményekből. Nem végeztek a mai értelemben vett közgazdasági számításokat sem. Csupán józanul fölmérték, hogy a területük egyharmadát kitevő futóhomokon nem érdemes tovább erőltetni a gabonafélék termelését. Még ma is elkomo- rodva emlékeznek azokra az egy számjeggyel is kifejezhető hektáronkénti termésátlagokra. A gondok mellett azonban volt a gazdaságnak egy ma ritka adottsága: több volt a dolgos kéz. mint amennyinek munkát adott a határ. Â majd másfél száz asszonynak munkalehetőséget kellett teremteni. erre pedig legjobb módnak a zöldségtermelés fejlesztése látszott. Mindezt ma úgy mondjuk: termelési szerkezetüket az adottságokhoz igazították. Mikor belevágtak, ez még korántsem volt ilyen értelmű, hiszen éppen azokban az években kezdtek éleződni a termelésnek, a fölvásárlásnak és a fogyasztásnak azok az ellentmondásai, amelyek feloldását az elmúlt hónapok szabályozóinak és rendeletéinek sora segíti. A csökölyi tsz öt év előtti kockázatvállalása országosan is figyelemre méltó eredményeket hozott. A gazdaság az utolsók közül a sor élére került. Zöldségtermelésünk eredményességére mi sem jelemzőbb, mint hogy az összes területek 3 százalékát jelentő zöldséges hozza az összes jövedelmük több mint egynegyedét. Tavaly 450 mázsa (!) paradicsomot szedtek le hektáronként. 65 hektárnyi paradicsomterü- letükön hozzávetőleg annyit termelnek, mint a Nagyatádi Konzervgyár körzetébe tartozó 13 zöldségtermelő gazdaság együttvéve. Ezekután elgondolkodtató, hogy a megye hasonló adottságú termelőszövetkezeteinek jó része még ma is azt fontolgatja: megéri-e zöldséget termelni. A csökölyi főagro- nómus, Szabó János szerint elfogadható termésátlagok mellett ez már nem lehet kérdés. — Tény, hogy a februártól novemberig munkát adó zöldség több odafigyelést és kockázatvállalást kíván, mint például a gabonafélék teljesen gépesíthető termelése. A mi példánk mégis mulatja, hogy megéri. 50 százalékos támogatást kaptunk a. meleg- ágyak építéséhez, 70 százalékos kedvezményt a gépek vásárlásánál. 2500 forint segítséget hektáronként a vegyszerek vásárlásához és ezek után jön még a végtermékdotáció és a fejlesztési támogatás. — Mindez azt jelenti, hogy csupán a kedvezmények billentik a nyereség oldalára a mérleget? — Mi akkor is termelnénk zöldséget, ha mindezek a lehetőségek megszűnnének. Igaz, kisebb nyereséggel. A paradicsom 300 mázsás hek- tá-onkénti termésátlagánál már mindenképpen hoz nyereséget. — Milyen lehetőséget lát az eredményesség további javítására? — A legfontosabbak az új fajták beállítása és a hatékonyabb növényvédelem. Tavaly például tanzániai paradicsomfajtákkal kísérleteztünk biztató eredményekkel. Vannak fajták, amelyek 700 mázsás hektáronkénti termésre is képesek. Mégsem föltétlenül ezek a holnap fajtái. A termelési költségek grafikonja ugyanis egy pont után meredekebben emelkedik, mint a termésé. Ez a jövő gondja ... — És a gépesítés? — Egy kompiéit gépsor 10 millióba kerülne. Ha megvennénk, csaknem egy időben érő fajtákra lenne szükség, és csak »léparadicsomot« tudnánk értékesíteni. Ráadásul ismét gondot okozna az asszonyok foglalkoztatása. Vitathatatlan persze, hogy dolgozóink elöregedésével egyszer majd nem lesz más lehetőségünk. Egyelőre inkább a kézi munkát könnyítő és a szállítást gyorsító megoldásokat keressük. Az eddigi eredmények: bevezettük a konténeres szállítást és gépesítettük a rakodást. Figyelemre méltó a csökölyi tsz zöldségtermelés fejlesztésével kapcsolatos pályázata, amelyről Köves Imre tájékoztatott: — A százhektáros fejlesztés eredményeként az ötéves terv végére már 230 hektáron termelünk zöldségféléket: zöldborsót, paradicsomot, zöldbabot és uborkát. 1980-ban már több mint 300 vagonnyi zöldséget szállítunk földolgozásra a Nagyatádi Konzervgyárba. A gazdaság összes jövedelmének felét adja majd a zöldség. A csökölyi tsz az elmúR évek munkájával jó példát adott arra. hogyan gazdálkodhat eredményesen egy igen rossz adottságú gazdaság. Néhány éve. ha vendég érkezett a Béke Tsz-be, rendszerint tanácsokat adott, most tanulni jön. A tagok büszkék azokra a termelési bemutatókra, melyeknek rendezési jogát szép eredményeikkel szerezték meg. B. F. Kukorica vetés előtt Van idő még egyszer fontolóra venni a szándékot, s újólag mérlegelve valamennyi követelményt, módosítani az elhatározást. Az adat meghökkentő: tavaly 60 472 hektáron termeltek szövetkezeteink kukoricát, ebben az évben pedig 56 172 hektárnyi vetést terveznek. A csökkenés tetemes. Vajmi keveset szépít a helyzeten, ha az adatokat az üzemek ötödik ötéves tervi programjával vetjük össze. Középtávú tervükben ugyanis erre az évre 58 500 hektár kukorica vetését tűzték ki célul — ehhez viszonyítva tehát négyezerről kétezer hektárra csökken a lemaradás. Viszonyítani, magyarázgatni sokféleképpen lehet — ám a tény az tény marad! Nem néhány hektárról : ezres nagyságrendről Van szó, ami utal arra is, hogy egy-két gazdaságban igen nagy mértékű a termőterület tervezett csökkentése. Nagyatádon például csaknem nyolcszáz, Visnyén, Karádon több mint háromszáz hektárral kevesebb kukoricát terveztek vetni, mint tavaly. A példákat lehetne tovább 'sorolni, az indok pedig csaknem mindenütt ugyanaz: magas a költség. nyereséget nemigen, veszteséget viszont annál inkább »terem« ez a növény. A válasz azt hökkenti meg leginkább, aki csak felületesen foglalkozik a mezőgazdasággal. Két évvel ezelőtt ugyanis ilyeneket hallhatott: egyik legjobb, leggazdaságosabb növény a kukorica. Miért hát a -pálfordulás«? A magyarázat egyszerű: 1975-ben megyei átlagban 50,2, tavaly pedig csak 39.9 mázsa termett hektáronként. Köztudomású, hogy a múlt évi szélsőséges, aszályos időjárás talán legnagyobb mértékben ezt a növényt sújtotta. A hozam csökkent, a költségek viszont maradtak, sőt az elhúzódó érés miatt, a nagyarányú szárítással csak nőttek. Egyszóval nem alaptalan a megállapítás, hogy tavaly általánosságban nem volt jövedelmező növény a kukorica. Ez a tény azonban nem vonhat maga után olyan következtetést : akkor csökkentsük a termelését! Mindig hiba, és olykor beláthatatlan következményekkel jár, ha a ‘ mezőgazdaságban egy év termelési tapasztalataira alapozunk. Másrészt nem egy példa bizonyítja Somogybán is azt, hogy a múlt évet jellemző körülmények között is lehet eredményesen, gazdaságosan t kukoricát termelni. (Szőlősgyörökön a növénytermelési ágazat nyereségének nyolcvan százalékát a kukorica hozta — igaz. csaknem hatvankilenc mázsás átlagot ériek el!) Kétségtelen, ha valami a vártnál rosszabbul sikerül, egyszerűbb — ha úgy tetszik, könnyebb — lemondani róla, mint felkutatni és kiiktatni a munkából a bajok okait, megszüntetni a fogyatékosságokat. Arról nem is beszélve, hogy éppen a kukorica az a növény, melynek termelési és agrotechnikája mind műszakilag, mind szakmailag a legrende- zettebb. A fajták széles választéka áll rendelkezésre, a termelés egész folyamata gépesített. Végül, de nem utolsósorban emlékeztetni kell arra a jól ismert tényre is. hogv a legfőbb takarmánynövényünkről van szó. Sőt, mint árunövény is mind nagyobb szerepet játszik az üzem gazdálkodásában. Üzemi és népgazdasági érdek, hogy egy rosz- szul sikerült év után ne zsugorodjanak a kukoricát termő hektárok ! Van idő felülbírálni a szándékot és — felelősséggel mérlegelve valamennyi körülményt — módosítani az elhatározást ! V. M.
