Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-14 / 86. szám
Szélesebbre tárt kapuk Múzeumok a közművelődés szolgálatában X mutt évben az ország 413 •múzeumában és kiállítóhelyén 13 millió látogatót fogadtak, másfél millióval többet, mint egy évvel korábban. Tekintélyes szám! Ilyen tömeges érdeklődés mellett a múzeumoknak, mint közművelődési intézményeknek, céltudatosabb és hatékonyabb nevelő-művelő szerepet is kell vállalniuk. Vagyis: ma már mások a követelmények a múzeumok munkájával szemben, mint voltak a korábbi években. Volt idő, nem is olyan régen, amikor annak örvendeztünk, hogy évről évre mind többen keresik fel múzeumainkat, s az ott látottakkal ki-ki a maga módján, képessége és felkészültsége szerint igyekszik bővíteni meglevő ismereteit. Az önművelésnek ez a fajta módja is dicséretes. A múlt megismerése segít eligazodni a mában, a fejlődés folyamatosságát mutatja be szemléletesen, honnan indultunk, meddig jutottunk. Ám a múzeumok ennél sokkal többet is nyújthatnak. Ha úgy tetszik: aktív részt vállalhatnak a közművelődés egészéből. Tárlatvezetés Kezdjük talán a legegyszerűbb formával, a tárlatvezetéssel. A szakember értő — s főleg közérthető — magyarázata lényegesen többet nyújt annál, mint amennyit az átlagos múzeumlátogató »■kiolvashat« az eléje tárt művekből, alkotásokból. A közművelődés hatásos és látszólag egyszerű módja ez. A gond ott kezdődik, hogy az országban alig több mint nyolcszáz múzeológust tartanak számon, akik tudományos munkájuk, múzeumi tevékenységük mellett legföljebb alkalmanként vállalkozhatnak ilyen feladatra. Ennek ellenére 84 ezer tárlatvezetésre került Sör a múlt év folyamán! Az is megoldás lehetne, ha a tárlatvezetés szép és fontos közművelődési feladatába minél nagyobb számban bekapcsolódnának a művészettörténet- és rajztanárok, akik értő módon segíthetnek e feladat megoldásában. És segíthetne az is, ha minél több tárlatvezető magnetofon állna a múzeumok rendelkezésére. Társművészetek A zene nem idegen a képzőművészettől, rokon vele. Aki ismeri Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című művét, bizonyíthatja, hogy zenében is el lehet mondani mindazt, amit a festő a vásznakra álmodik. És igaz az is, hogy egy-egy jól megválasztott zeneművel kiegészíteni, fokozni is lehet azt az élményt, melyet a tárlat vagy a múzeum nyújt a látogatóknak. Aki csak egyszer is , részt vett a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum parkjában, vagy a szentendrei Kovács Margit Múzeum kertjében rendezett hangversenyen, vagy akárcsak valamelyik népi együttes programján a Magyar Nemzeti Galériában, az bizonyíthatja ezt. S ez a megállapítás érvényes az irodalomra is. Aki kételkedne benne, vegyen részt egyszer olyan irodalmi esten, amelyen írók-költők- színészek vallanak a képzőművészetekhez fűződő kapcsolataikról. És nem idegen a múzeumoktól a filmvetítés, a képzőművészettel kapcsolatos ismeretterjesztő előadás, az irodalmi, zenei vagy képzőművészeti kérdésekre választ kereső vetélkedő. Megújítani a közönséget A múzeumoknak az a törekvésük, hogy megújítsák közönségüket. így például mind több helyen rendeznek tárlatvezetést az ipari- és mezőgazdasági üzemek szocialista brigádjai részére. Egyre több helyen szocialista szerződések teszik folyamatossá a bővülő kapcsolatokat. És örvendetes törekvés az is, hogy múzeumaink mind több üzemben és gazdaságban rendeznek kiállítást, ezzel is segítve az új közönség toborzását. És újszerű kapcsolat van kialakulóban a múzeumok és az iskolák között is. Ennek keretében egyre több helyen rendeznek múzeumi órákat az iskolákban, amelyeken mú- zeológusok tartanak előadásokat a diákoknak. A kapcsolat másik formája: a múzeumok egy-egy terme gyakran alakul át egy-egy órára tornateremmé, ahol a relikviák között ismerkedhetnek meg a diákok a tananyaggal, történelemmel, irodalommal, képzőművészettel. És akad már olyan múzeum is, ahol a muzeológusok óravázlatok formájában dolgozták fel a múzeum egy-egy termének gazdag anyagát, s küldték meg a helyi iskolák történelem- és í irodalomtanárainak. Szélesebbre tárni a múzeumok kapuját, így fogalmazódott meg a feladat a közművelődési párthatározatban csakúgy, mint a tavaly ősszel elfogadott törvényben. Ez újszerű munkát, új módszereket követel múzeumaink vezetőitől, dolgozóitól. És új kapcsolatok egész sorát, hogy minél több emberben fölkelthessék az igényt a múzeumok és rendezvényeik iránt. Prukner Pál Felkészülés az új tantervre Egy „házi császár* vonzásában „Nem emlékszem pontosan..." Különös. néha nehezen elviselhető házi zsarnok a televízió. Kedvező és elrettentő hatásait rengeteget elemezték már. Mindenki egyetért abban, hogy javára írandó a gyors, változatos információszállítás, ám elmarasztalandó — az érelmeszesedés előidézésében játszott szerepe miatt. Csakhogy mennyit ér — mélységét tekintve — a televízió által nyújtott információ? Hiány nélkül pótolja-e a Gu tenberg-galax ist, azaz a könyvekbe foglalt ismereteket, vagy csupán kiegészíti azokat? Erre próbáltunk választ keresni különböző nemű, korú, végzettségű nézők megkérdezésével. — Az olvasásról — időhiány miatt — eléggé leszoktam, mégis szeretem az irodalmat, s a tévé segítségével szeretném megismerni a legnagyobbak alkotásait — mondja egy harminc körüli fodrásznő. — Látta ön néhány éve az Odüsszeia alapján készült sorozatot? — Igen, végigizgultaim. — Miért bolyongott Odüsz- szeusz? — ... Már nem emlékszem pontosan. — Melyik korban játszódik a cselekmény? — Gondolom, az ókor legvégén. — Említene egy jelenetet, amelyre jól emlékszik? — A félszemű óriás és Odüsszeusz verekedése a barlangban. Balgaság lenne kételkedni a szépirodalmi »alapanyagból« készült filmek, filmsorozatok hasznosságában, ismeretterjesztő hatásában. Csak az a kérdés, elkezd-e munkálni a befogadott látvány; olvasásra serkent, avagy a műveltség látszatát kelti. Egy idősebb műszerész a természetfilmeket kedveli. Kirándulni — saját bevallása szerint — sohasem jár, természettudományos könyveket sem olvas, ám a képernyőn szívesen gyönyörködik az őserdőkben, a tengerekben, az állatokban. — Látta Cousteau: A tenger titkai című sorozatát? . — Kivétel nélikpl minden adást megnéztem. — Mondana valamit a delfinekről? — Okos halak, sok mindenre meg lehet őket tanítani. — Hol találhatók a Gala- pagos-szigetek ? — Ha jól emlékszem. Észak- Afrika partjainál. Félreértés ne essék, a delfinek életmódját vagy a Ga- lapagos-szigetek mérhetetlenül gazdag állatvilágát senki sem köteles ismerni. Még a szenvedélyes teimészetkedve- lő sem. Ám ha valaki mégis időt szán arra, hogy a fotelben ülve ízelítőt kapjon mindebből, talán nem lenne haszontalan egy-egy szakkönyvet vagy legalább ismeretterjesztő művet a kezébe vennie. Egy fiatalember — a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola hallgatója — rendszeresen figyelemmel kíséri a tévé külpolitikai műsorait. — Látta Chrudinák Alajos bejrúti riportjait? — Igen. kétszer is. De megnézném harmadszor is. — Kikkel készített interjút a riporter? — Már nem emlékszem pontosan. ... — Olvassa a napilapok külpolitikai cikkeit? — Csak néha, rendszertel®- ivüL Nincs rá időm. Pedig azokból tudatosíthatta volna Dzsumblatt, Arafat, Gamajel, Karami nevét. És megérthette volna a libanoni válság lényegét, hogy azután a tévéadásokat illusztrációként illeszthesse bele saját ismeretanyagába. A tévé kétségtelenül igen gazdag »tárháza« az ismereteknek, eszköz a széles körű műveltség megszerzéséhez. A gyorsan tovatűnő látvány azonban tétlenségre csábít. A tévé ezért nem pótolhatja a Gutenberg-galaxist ; csupán teljesebbé teheti az abból szerzett információkat. Ellenkező esetben az eredmény megalapozott ismeretek helyett csak felületes »tévéműveltség« lehet. L. a. Kiállításra készül Nagy méretű habán kerámiákkal mutatkozik be ez év júliusától Siófokon, a Dél-balatoni Művelődési Központban a kaposvári Ficzere Mátyás keramikus, népi iparművész. Napirenden a klubmozgalom Mennyiségi és minőségi fejlesztés Rajztanárok gyűltek' össze a tavaszi szünet három napján a fonyódi alkotóházban, hogy megismerkedjenek az új,. 1978-iban bevezetendő t «úttervvel. Elébe mentek a fölkészülés, ismerkedés hivatalos útjának. A tantervet ugyanis ennék a tanévnek a végén bocsátják ki. Valószínű, hogy * sokan csak néhány hónappal a tanterwáltozás előtt kapták volna kezükbe az útmutatót. — A tantervék egyelőre a pedagógiai kabinetben vannak, onnan kértük el, hogy tanulrilányozhassuk, megvitathassuk — mondta Leitner Sándor, a tanítóképző főiskola tanára, a tanfolyam egyik szervezője. — A kabinet nagyon szívesen rendelkezésünkre bocsátotta. Anyagilag is támogatta a továbbképzést, s szakmailag segíti azt a kezdeményezést, hogy az új tan- tervvel 'kapcsolatos tudnivaló- ka# minél hamarabb megismertessük a rajztanárokkal. Az ötlet az amatőr stúdiótól, az alkotó rajztanároktól származik. Segítette minden hivatalos szerv. A három nap alatt igyekeztek föl,térképezni azokat a különbségeket, melyek a régi és az új tanterv között vannak. Mindenki kapott önálló részfeladatot, ezek eredményét vetették össze a továbbképzés végén. — Az új tan terv gyakorlatiasabb, a rajztanároknak nagyobb lehetőséget ad. Ezért igyekeztünk sok apró részletet kidolgozni, egy-egy feladatot többféleképpen megoldani, hogy amikor tanítanunk kell, ki tudjuk választani a legjobbat. Nem sémákat szeretnénk adni a kollégáknak, hanem közösen gondolkodva jó megoldásokat keresni, gyakorlati tapasztalatokhoz jutni, és ezeket majd alkalmazni. — Az új tanterv szemlélete más, mint a még érvényben levőé? — Igen. Sokkal jobban kapcsolódik más tantárgyakhoz: énekhez, zenéhez, matematikához, fizikához. irodalomhoz, mint az eddigi — átfogóbb. Az egyes osztályok anyagai is .jobban egymásra épülnek a tér, szín és forma egységében. A tanterv kevésbé veszi szigorúan a kézügyességet, nem kéri számon, hogy szépen rajzol-e a gyerek, hanem min- denfkit igyekszik megtanítani, a térlátásra és a rajzoláson át elvezetni a művészet megismeréséig. ' — Ez azt is jelenti, hogy az eddig ügyetlennek nevezett gyerek hátránya megszűnik a rajzórán? — Remélem. Mert elsősorban a látásra tanítjuk meg. Arra, hogy érzékelje a térformákat, a ritmust, és ha ezt Illatos lett a kezem, amikor a régi üvegcséből a fűszereket válogattam. A feleségem keverte össze a fahéjat a szegfűborssal, úgyis csak az almás- kompóthoz használja mindkettőt. Este kiürült a kávéporos doboz, abba pergettem át a kis barna golyóbisokat, vidáman koppantak az alján, és egy ideig rezegtek, szaladgáltak, ahogy a kő alól felriasztott hangyák. A fürdőszobába nem jutottam be, mert utamat állta a zubogó mosógép, így szagos ujjakkal mentem a fiamat megnevettetni. Hapcizott is egy huszárosat, amikor megpöccintettem az orrát, és elégedett képet vágott, mint nagyapám egy csipet tubák után. Játszottam még egy kicsit vele, hálásan visszamosolygott, a szókincsét is előkotorta, és megkockáztatott egy gauu- geii-t. Lassan elaludt. Hétfő volt, a televízió el- szürkítve verte vissza a lámpafényt, a lemezjátszót kölcsönadtuk a sógornőmnek, a rádiót meg nem volt kedvünk az eddigi szóhasználattal élve nem olyan »szépen« adja vlsz- sza, nem baj. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy lemondunk a kézügyesség fejlesztéséről, de kevésbé lesz meghatározó a készség. Mint ahogy a testnevelésben sem veheti el a gyerek kedvét a mozgástól az. hogy nem tudja átugrani az egy métert... — Hogyan folytatódik a rajztanárok bevonása az új tan,terv megismerésébe? — Igyekszünk mind több kollégánkat bevonni. A nyárra új.aibb továbbképzést tervezünk, majd szeptembertől rendszeressé tesszük a találkozókat, hogy felkészülten várhassuk és taníthassuk az újat. bekapcsolni. A napi nyűgnek is lassan a végére értünk. Kékesfehéren villogtak a fregö- lin a pelenkák, elült az edénycsörömpölés, a piros lábasok síkosán csillogva vigyorogtak a száradó öblítővíztől. Tétlenül ültem. A szobában már csak az olvasólámpa pislákolt, elromlott benne valami, és olyan most a fénye, ahogy a régi petróleumpilácsok reszkettek a huzatban. Űjra megszagoltam a kezem. Beszippantottam a maradék fahéjport. Nem tudtam hirtelen, mire emlékeztet, összeráncolhattam a homlokom, mert asszonykám tréfás-ijedten megkérdezte: — Miért haragszol, te morcos? — Azon nyomban rájöttem, hol találkoztam már ezzel a furcsa, nehéz, de kellemes illattal. Nem a kérdésre válaszoltam, csak kiböktem: — Tudom, már! A vízimolnárkák! Huhu! A Lófog barátom meg csibort fogott. Nagy fekete hátút, csípősen, az övé volt a legnagyobb. Egymásnak eresztettük őket a A Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága elé került a művelődésügyi osztály jelentése a városi klubok működéséről. A téma nyomán személyes élmények idéződtek föl bennem arról a megyei klubvetélkedőről, amely meggyőző módon bizonyította, hogy a művelődést, a közös szórakozást, a személyiség általános nevelését jól szolgálják ezek a sokszínű, változatos közösségek. Ezen a rendezvényen a legjobbak vettek részt, tehát nem lehet általánosítani, hogy a működési engedéllyel rendelkező valaszarvasbogarammal, de nem lett semmi sem belőle. — Ezért ráncoltál? — kérdezte, és leült mellém, hogy meséljek tovább. Milyen furcsa dolgokat hoz, ha elfogy egy doboz kávé. Talán sohasem élénkült volna föl kócos kisdiák korom kedvenc emléke. Az iskolával szemben volt a vízesés. Régen elromlott már, csak a tavaszi esők töltötték meg a lépcsőzetes medencéket. A napsütésben gyíkok lustálkodtak a parton, és nem szaladtak el, ha megpiszkáltuk őket. A lombárnyékkal tompa-sötétre foltozott vízen mindenféle bogár játszott bújócskát. Egy pohármerítésre tíz ebihalat is fogtunk, pár hét múlva meg a centiméternyi békákat kergettük a rep- kény göcsörtös gyökerei között. Mindig későn értünk haza, és szüléink jól megszidtak a csavargásért. A nagymama majdnem elájult a mosogatóban úszkáló »vadállatoktól«, és még mindenféle családi mennyi ifjúsági klubban ilyen pezsgő, tartalmas élet folyik. A végrehajtó bizottság tegnapi ülése után úgyszintén alaptalan optimizmus lenne abban bízni, hogy ezután csak ilyen klubok működnek Kaposváron. A városi tanács végrehajtó bizottsága azt tűzte célul, hogy javuljon a tartalmi munka, s ennek megvalósításáért az eddiginél felelősségteljesebb irányító, szervező tevékenységet vár a művelődésügyi osztály. Dr. Kovács Ferenc tanácselnök — és a vita minden részvevője — azt hangoztatta, botrány lett a hazavitt zsákmány miatt. A tanító néni is többször beirt az ellenőrzőnkbe, mert a tanári asztal fiókjából is előkerült néhány cserebogár, egy letört farkú gyík és valami fekete hátú, hatlábú rovar, amelyet még az élővilág tanára sem tudott meghatározni. Folyó, tó nélküli városban nőttem fel kőházak között, mégis valamit belekóstoltam a Balaton menti tocsogós pocsolyavilágba. Az a néhány négyzetméternyi esőgyűjtő kispolgári ötletből született vízesés volt a gyerekszobám. Elpilledtem a meséléstől. A gyerek is nyugtalanabbul aludt, nem szokta meg a késői hangokat. Nyöszörgött valamit és összegyűrte a fülét, az orrát is le akarta szedni a helyéről. Elcsöndesedtünk. Összebarkácsolt lámpáim közül csak a zöld fényűt hagytuk égni. Feleségem már szunyókált. Belenéztem a rétszínű gömbbe. Vadgesztenysfák suhogtak a fejem fölött. Még félhangosan megkérdeztem: — Csak tudnám, honnan volt a vízesésnek fahéjszaga? L. P. hogy azért tűzte napirendre a végrehajtó bizottság a klubmozgalom tevékenységének az értékelését, mert — különösen a művelődési intézményekben működő megyeszékhelyen — nagy szerepük van a kis közösségek közművelődésében. Kaposváron és a hozzá tartozó községekben harmincnégy ifjúsági klubot tartanak számon. Ezek közül tizenhat művelődési intézményben működik, nyolcnak adott otthont a munkahely, kilenc oktatási intézményben tevékenykedik, s mindössze egy lakó- területi ifjúsági klub áll a fiatalok rendelkezésére. A peremkerületi művelődési otthonok fenntartásában levő klubok közül több igen mostoha körülmény között dolgozik. A város környéki községek közül csupán Somogy- aszalóban és Zimányban létesült klub a fiataloknak. Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára és dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese a klubmozgalom továbbfejlesztésének fontos feladataival foglalkozott, elsősorban a munkahelyi és a lakóterületi klubok számának a gyarapításával, másrészt a meglevők tartalmi tevékenységének az erősítésével. Szóltak a városi művelődés- ügyi osztály irányító munkájának a fogyatékosságairól, az ellenőrzés fokozásának a szükségességéről, a jobb együttműködés kialakításáról ; azokról a feladatokról, melyeket a közművelődési törvény a tanácsokra ruházott. Szegényes feladattervet készített elfogadásra a művelődésügyi osztály a végrehajtó bizottságnak, mely végül is úgy határozott, hogy a következő ülésig haladékot ad az osztálynak egy újabb, a fejlődést előmozdító program kidolgozására, H, B. S. M. f r
