Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-13 / 85. szám

Albireo Kevesen tudják, hogy Ka­posváron immár hat éve meg­jelenik egy külföldön is nép­szerű kiadvány, mely az ama­tőr csillagászok gyakorlati munkáját hivatott segíteni. Szentmártoni Bélával, az Al­bireo amatőrcsillagász-klub vezetőjével, a folyóirat egyik szerkesztőjével beszélgettünk Hunyadi utcai lakásán. A csöppnyi szoba egyik fa­lát betöltő könyvszekrényen magyar, angol és orosz nyel­vű szakkönyvek, atlaszok és katalógusok sorakoznak. Az íróasztalon halomnyi megvála­szolatlan levél hever, a falon galaxisok és csillaghalmazok bekeretezett fotói láthatók. Az előszobában és egy kis udva­ri raktárban saját készítésű távcsövek. — Ennyi műszer és szakiro­dalom láttán az az érzésem, hogy egész életét a csillagá­szatnak szenteli. — Valóban így van. A sza­bad időmet teljesen kitölti. Gyermekkorom óta érdekel, szenvedélyemmé vált, mint másnak a horgászat vagy a bélyeggyűjtés. Olyannyira, hogy egyéb kedvteléseimmel, az akvarisztikával és a régé­szettel teljesen felhagytam. — Honnan származik a klub neve? — Az Albireo a Hattyú csil­lagkép fényes kettős csillaga. A nyári égbolton könnyen megtalálható. Jó hangzása miatt választottuk kiadvá­nyunk címéül is. Célunk az volt, hogy az amatőröket egy rendszeresen megjelenő meg­figyelési tájékoztatóval segít­sük, s ez a Killián György If­júsági és Úttörő Művelődési Központ támogatásával sike­rült. — Kik a szakkör tagjai? — Főleg fiatalok. Középis­kolások, szakmunkástanulók, főiskolások. De bárki belép­het, ha vállalja a rendszeres munkát. Ez az egyetlen felté­tel. Jellemző az érdeklődésre, hogy jelenlegi . taglétszámunk a kezdetinek tízszerese. Száz­harminc klubtag küldi be rendszeresen az észleléseit, nemcsak az ország minden ré­széből, hanem külföldről is. A környező szocialista orszá­gokon kívül az NSZK-ból, az Egyesült Államokból, Belgi­umból, Angliából kapunk le­veleket. Így tulajdonképpen nemzetközi klubnak tekinthet­jük az Albireót. Több külföl­di barátunk magyarul ír, ami elég nagy csoda, mert az an­golok például közismertek ar­ról, hogy nem szívesen tanul­nak idegen nyelveket. — Minek köszönhető ez a nagy érdeklődés? — A levelekből kiderül, hogy nagyon kevés ilyen jelle­gű, az amatőrök megfigyelé­seit közlő és értékelő szak­lap létezik. Itt pedig lehető­ség van arra, hogy megismer­kedjünk egymás eredményei­vel, netán gondjaival. — A program elég változa­tos. Az amatőr csillagászat XXIV. országos amatőr filmfesztivál filmje. Különös alaphangulata, hogy többnyire a hajnal órái­ban készültek a felvételek, s olyan tájak, természeti jelen­ségek — mint például az eső után gőzölgő föld — sorát örökítette meg, melyek túl az intim megfigyeléseken, isme­retlen látványt nyújtanak. A közönség soraiban nagy sikere volt a nevetéssel nyug­tázott balatonboglári film­nek, Vadász Gábor filmgro- teszkjének, mely a szöveg és a kép kontrasztjával egy né­pi fazekast mutat be. A mes­terségről okosan valló faze­kas keze alól minduntalan »kifut-« az anyag, nem enge­delmeskedik a formáknak.., H. B. majd minden ágát felöleli. Melyik rovat a legnépsze­rűbb? — A változó csillagokról ér­kezik be a legtöbb adat, de ezt egy érdekes égi jelenség erősen befolyásolhatja. Hiszen egy nap- vagy holdfogyatko­zás, egy üstökös váratlan meg­jelenése nemcsak a laikust izgatja. — A tudományos kutatás­ban felhasználhatók-e az ama­tőrök eredményei? — Egyre kevésbé. Azért van még olyan terület, ahol öröm­mel felhasználják adatainkat. Jelenleg mindegy harminc­ezer változó csillagot isme­rünk, és ez a szám évről év­re növekszik. Ezek fénybecs­lésébe az amatőröket is szíve­sen bevonják. Mi a moszkvai Sternberg Intézettel állunk kapcsolatban, ahol Kukarkin professzor e szakterület gaz­dája. Gyakran kapunk tőle értékes katalógusokat, térké­peket. — Régen az üstökösök, a szupernóvák többségét mű­kedvelő csillagászok fedezték fel. Van-e felfedező a klubta­gok között? — Kétszáz évvel ezelőtt va­lóban ez volt a helyzet. Ma már a nagy fényerejű, hatal­mas teleszkópokkal nem ver­senyezhetnek az amatőrök többnyire saját készítésű, egyszerű távcsövei. Nincs kö­zöttünk fölfedező, nem is ez a célunk. — Miért tartja fontosnak a , fiatalok csillagászati képzését? — Azon felül, hogy csodá­latosan szép tudomány, és ren­geteg gyakorlati haszna van, a leglényegesebbnek azt tar­tom, hogy vizsgálódásaik köz­ben megtanítja a fiatalokat a természet egységes szemléleté­re. Segíti rávezetni az em­bert önmaga helyes értékelé­sére, arra, hogy korlátáival és nagyszerű lehetőségeivel egy­aránt bánni tudjon. Éjfélre járt, mire a beszél­getés végére értünk. Szent­mártoni Béla búcsúzóul elő­hozta kedvenc távcsövét., és sorra bemutatta a Jupitert, négy fényes holdjával, a Sza­turnusz gyűrűjét, a Perseus nyílthalmazt, az Orion köd- fátyolát. Amikor becsukta mögöttem a kaput, tudtam, hogy leg­alább még egy órát a szabad­ban tölt Halvány fényponto­kat kutat a föléje boruló sö­tét égbolton. Gyűlnek az ada­tok az Albireö rövidesen megjelenő, hatvannyolcadik számához. Lendvai József I FELE VÍZIÓ Sipov megbukott Holtai Róbert és Lukács Andor. rendőrspicliként, de előtte még bebizonyította — nem magának: nekünk! —, hogy mennyire ostoba (tehát meny­nyire embertelen) az a hata­lom, amelynek a talpkövei besúgók. A gondolkodón bé­lyeg marad akkor is, ha be­bizonyosodik : aktívan nem lép fel az uralkodó hatalom ellen. A cári Oroszországban vagyunk, 1862-ben; a Csiky Gergely Színház játéktere fö­lötti lámpasor egyrészt azt sugallja, hogy az egész or­szág egyetlen nagy büntetőtá­bor, másrészt viszont azt, hogy a történet időtlen. Bulat Okudzsava. kitűnő regényéből, a Merszi, avagy Sipov kalandjai címűből szín­padi változat készült a ka­posvári színháznak. A munkát Várady Szabolcs (a néhány évvel ezelőtti, műfajt újító Három testőr-paródia szerző­je) és Fodor Géza végezte el. Nagyon kényes feladat volt ez, mert Okudzsava két utol­só, magyarul is megjelent mű­vének szövete holdsugárvé- kony. Egyes jelenetek pedig valósággal lebegnek — a ví­ziók világa ez —, akárcsak Dosztojevszkij, Bulgakov mű­veiben. Lázálomgyanús szi­tuációk váltogatják a realitás- fedezetű epizódokat. Nincs mit szépíteni: az át­dolgozás nem sikerült. Jó az indítás: Tolsztoj »vétkét« köz­li pianóból fortisszimóba dü- högő géphang, majd ugyaner­ről a »-vétekről« részleteseb­ben egy bálon értesülünk, pletykaszinttől a hivatalos változatig, minden fokon. Sajnos, ami ezután követke­zik, az féleredmény. Élő kép­regénnyé lett Okudzsava mü­ve, szelleméből nagyon sokat elvesztve, olykor erőltetetté válva, mint a farkaskaland-je- lenetben A regényben egyet­len apró hibát vél fölfedezni az olvasó: Sipov spicli megje­lenése erőteljesen agresszív, ezt a jellemvonását a későb­biekben nem leljük többé, sőt lázálmaival, csaknem őrületté fokozódó félelmével éppen az ellenkezőjéről győz meg ben­nünket. Az átdolgozás nem is tud mit kezdeni Sipov é dé­moni megjelenésével; a néző tisztázatlanságot érez. Ami pedig az adaptáció legnagyobb vétsége, nem gyúrtak igazán jó színpadi figurákat Okud­zsava regényalakjaiból. Külö­nösképpen fájdalmas ez Mu­ratov ezredes esetében Vajda László játssza, aki a regény­ben élő fregoli szinte. Itt is más-más kosztümben jelenik meg, de a fergeteges színészi játék nem adatik meg számá­ra, csak egyetlen helyzetben, amikor Tolsztoj gróf leveleit olvassa: itt érvényesül az a kettősség, amely a regényben majdnem az egész cselekmény során. A Sipov—Girosz besúgópá­ros Okudzsava művében mintha Bulgakov A mester és Margarita című regényének Woland-kandúr párja lenne, úgy állítják fejtetőre maguk körül a világot. Girosz — a mű legtalányosabb figurája — egyszer csak eltűnik, majd egy koporsó felirataként »kel életre«. Ez a talányosság hiányzik a színpadi változat­ban. Nem eléggé hangsúlyos az sem, milyen szerepe volt Dolgorukov hercegnek Sipov életében, s »fontos« megbíza­tásában. Nem lebegően köny- nyedek a víziók: csak »fél ví­ziók«. Miről van szó? Mura­tov ezredes valóságos boszor­kányszombatot rendez szélhá­mosainknak. Zarándok matró­naként, a ház asszonyaként, sőt az egyik spicliként jelenik meg, percenként lényegülve át azok egyéniségébe. Ez majd­nem az őrületbe kergeti Sipo- vot. A színpadi változatban azonban ez a varázslat zárla­tot kap, mert végig ott lát­juk az egyik megszemélyesí­tett figura eredetijét is! Je­lesre vizsgázott viszont Sipov eltűnésének bűvészmutatvá­nya, amely nem azonos a re­gény befejezésével, csak szel­lemében. Koltai Róbert a bemutatón még nem teljesen érett pro­dukcióban nagy feladatot vál­lalt, s ezt legrangosabb ala­kításai szintjén oldotta meg. Sok emlékezetes játéka közül azt idézzük, amelyben Sipov egy balettbetétben visszaál­modja eredeti foglalkozását, először egy tálcával, majd egy jegyzőkönyvvel »szolgál fel«. Lukács Andor Giroszként nagyszerű alakítást nyújt. Csákányi Eszter pedig bizo­nyítani tud: prózában is az elsők között a helye. Hárma­suk szerelmi gerjedelmének jelenete valóban okudzsavai szellemességű. Bregyán Péter ostoba rendőrtisztje telitalálat, s derekasan helytállt Kaskó Erzsébet, Hunyadkürti György, Hevesi András, Imre Emma, Balázs Andor, Radó Béla, Radies Gyula, Dani La­jos, Rózsa Tibor, valamint a III. ügyosztály tisztikarát ala­kító gárda is amelyből Kiss Jenő emelkedett ki. Jeney Zoltán nagyszerű zenét kom­ponált, s közel jár az igaz­sághoz, ha azt mondjuk: je­lesebb Hevesi András ve­zényletével, mint az adaptáció. A díszlet megfelel a célnak, noha néhány elemét mintha már láttuk volna. Ascher Tamás rendezése szép erénye­ket mutat fel ismét, tömeg­mozgatása pedig egészen ki­váló. , Soha tiszteletreméltóbb bu- 'kást... Leskó László Nagykanizsán, a Hevesi Sándor művelődési központ­ban rendezték meg a XXIV. országos amatőr filmfeszti­vált. A négynapos esemény- sorozat április 10-én fejező­dött be. Százhatvanhét film­ből negyvenhatot juttatott to­vább a bíráló bizottság az előzsürizés után, ebből har­minc színes volt. Bán Róbert, a zsűri elnöke a díjkiosztó ünnepségen így értékelt: — Az elmúlt esztendők leg­jobb termését láthattuk. Ha nem is öles léptekkel, de ha­lad előre az amatőr filmmoz­galom. Bán Róbert hangsúlyozta, hogy technikailag sokat fej­lődtek az amatőr filmesek. Ezt az is jól mutatja, hogy — a fesztiválok történetében először — többségükben szu­per 8-as filmeket mutattak be. Műfaji sokrétűsége jelle­mezte a filmfesztivált. Leg­többen dokumentumfilmet ké­szítettek, ezt követte a játék­film-kategória, majd az etűd. Tizennégy animációs filmmel veitek részt a fesztiválon, hat néprajzi dokumentumfílm ké­szült, továbbá ismeretterjesz- tős filmek, útifilmek, filmgro- teszkek jelzik a sokrétűséget. A somogyi amatőr filme­seket Nagy Ferenc és Vadász Gábor (Balatonboglar), Mó­czár István (Balatonszabadi) képviselte. Tiszteletdíjat ka­pott Vadász Gábor a Rögös út című jilmgroteszkért. A klubversenyben a tavalyi győztes pécsiek lettek az el­sők, Kőbánya, Szeged követi őket. A díjazott filmek közül nyolcat vetítettek le vasárnap a találkozó záróeseményén. A budapesti Petróczi András Téglagyáriak című dokumen­tumfilmje — első díjas — őszinte, a munkások iránt tiszteletet ébreszt, s magáról az alkotóról is ugyanezeket kell gondolnunk. Nagyszerű alkotás volt a nagykanizsai Kotnyek István Tájkép című Kürti András •• O# p zismbí 12. Gumric pillantása megálla­podik Sokner Gyulán, ezen az alacsony, sovány, hihetetlenül erős fickón, a brigádvezetőn. — Megfelel így, Gyuszi? Aláírod? Minthogy ezt csak költői kérdésnek szánta, annyira biztos volt az igenlő válasz­ban, megdöbbenti, hegy Sok­ner a fejét rázza. El van képedve a többi bri­gádtag is, hisz egy remekmű ez, mi kifogása lehet ez ellen bárkinek?! — Nagyon jól összefogtad, főnök — mondja Sokner —, de így neon küldhetjük el. — Miért nem? — Miattuk — bök a meny- nyezet felé a brigádvezető. Ez a mozdulat ősidók óta az is­tenek, továbbá az igazgatók és a főkönyvelők tartózkodási helyéire utal, a magas égre. — Mert hátha az újság lehozza. Te meg beleírtad, hogy itt szerdánként kilenckor, tehát munkaidőben folyik a cetlik kitöltése. Te ütnéd meg a bo­kádat, főnök. — Kösz — mondja Gumric —, igazad van, erre nem gon­doltam, ezt mindjárt át is ütöm. És már fűzi is be újra a papírt a gépbe, úgy kérdi: — De egyébként rendiben? — Rendben — Bólint Sok­ner. A sarokban azt súgja az egyik munkás a pajtásának: — Azért ez a Gumric élég jó fej. — Elég jó helyesel a másik —, de a mi Gyuszink bármi­kor a zsebébe dugja. Mint most is. »Oh hogy panaszkodnak, hogy bizalmaskodnak, Szerencsétleneknek hogy vallják magukat.« Vajda Gruber Tamásné alias Fa­latka jelentkezése egy telefon­áradat kezdete volt csupán. Késő estig nem némuLtak el a fekete dobozok a Déli Hírek szerkesztőségében, a vérig sértett óriásnőihöz hasonlóan a közvetlen károsultak voltak természetesen a legfürgébbek, leghamarabb ők ragadtak kagylót, az ő hangjuk vol a legkeményebb. Ha nem is fe­nyegetőztek gyilkolászattal, tettleges elégtétellel, ha nem is tudakolták oly vérszomja­sán a tenyésztők nevét, de azért felháborodottan, dühö­sen követelték a zümbik üze­meltetésének azonnali beszün­tetését, továbbá egyéni káruk mielőbbi megtérítését A személyi adatok bediktá- lásakor túlnyomó többségük tisztviselőnek, hivatalnoknak vallotta magát, akit munkahe­lyén, hivatalos idő alatt ért a merény. Akkor, amikor egy pillanatra — ez szinte általá­nos szóhasználat volt — fél­beszakította írásbeli munká­ját, kiment szolgálati helyisé­géből. Nyilvánvalóan ez alatt a röpke idő alatt osontak be a nyitott ablakon át azok a kártékony madarak, és végez­ték el romboló tevékenységü­ket. Mintha csak összebeszél­tek volna, az áldozatok mind­egyike azt is a szerkesztőség tudomására hozta, hogy a tönkretett irományokat túl- i dobén volt ^kénytelen azután elkészíteni, nehogy a szóban forgó ügy késedelmet szenved­jen. Minek okából ezen túl­órák mielőbbi megtérítését igényli a felelős zümibitenyész- tőktől, a következő bontás­ban: az első óra huszonöt szá­zalékos plusszal... Telefonon tett panaszt — a derékhadat alkotó hivatalno­kok mellett — többek között egy középiskolai tanár, egy drámaíró, egy éttermi fősza­kács. Az elsőnek óravázlatát, a másodiknak épp a katarzi­sát, az ínyesmesternek az ör­mény bifsztekről alkotott re­ceptjét tették olvashatatlanná a zümbik... Egy nyugdíjas mozdonyvezető hosszasan adta elő, hogy ő nem fejthette meg kedvenc keresztrejtvényét, mert pár percre elbóbiskolt, a kellem« napsütésiben a té­ren, a pádon, és mire föléb­redt, nem maradt sem vízszin­tes, sem függőleges. Nem. ne­ki nincs semmi kártérítési igénye a züimbikkél szemben, sőt szurkol nekik, mert meg­van a saját szomorú tapasz­talata az irodisták beteges írásszenvedélyéral. Most is csak azért mesélte el mind­ezt, mert szeretne a lap ha­sábjain kérni elnézést azok­tól a kamaszoktól, akik a történet időpontjában a park­ban fociztak, és akiket ő elég keményen összeszidott, ben­nük vélvén megtalálni a csíny- tevőket. Utolsónak aznap egy diák­lány telefonált, neki a félig kész szerelmes levelét tették csúffá a zümbik, talán legin­kább ő érdemelte meg ezt a komisz elbánást, élet-halál fontosságú szerelmes levél írása közben ne tessék ki­menni a konyhába hideg pör­költszaftot tunkolni ! Egy sebtében készített ösz- szesítésből az derült ki, hogy a cikkre aktívan és a leggyor­sabban reagálók zöme hatá­rozottan elítéli a zümbik te­vékenységét, messzemenően nem ért egyet azzal, hogy a szerző szép reményeket fűz e madarak további munkássá­gához, és buzdítja őket. Persze éreztek zümbipárti üzeneteket is. Főleg olyanok­tól, akik a közelmúltban kényszerültek valamilyen ügyük elintézéséhez kima­gasló papírt beszerezni, élet­rajzot, folyamodványt, iga j zolást, kimutatást tucatszám I — és véleményük szerint tel- I jesen fölöslegesen — írni, be-1 küldeni, bevinni, lepecsétel- tetni. És természetesen támo­gatásáról biztosította a zünv biket néhány buzgó állatba­rát, madárbolond, függetlenül attól, hogy az mit művel a frissen teleírt papírral, isten­kém, nem tudja. Végeredményben e szimpa­tizánsok száma, legalábbis az aznapi statisztika szerint, csak töredéke volt az ellenző­kének. Szükségessé vált e vészter­hes órában egy rendkívüli szerkesztőségi értekezlet össze­hívása. Szükségessé vált, és lehető is volt. Kivételesen ugyanis már délutánra bejött minden munkatárs, elbúcsúztatni ’'ocó bácsit. Nevezett kolléga tudni­illik nyugállományba vonult, ennek örömére mindenki be­dobott egy százast, ünnepi lakomára, kollektív ivászatra. Sajnos, a muri elkezdését folyvást el kellett halasztani, épp Kosaras Kati riportjának következményei miatt. Kopott a hasonlat, de való­ban felbolygatott méhkashoz hasonlított most a Déli Hírek szerkesztősége. Mindenki a telefonokat kapkodta, följegy­zéseket készített, vagy le-le- szaladt a portára, az újabb és újabb levelekért, amelye­ket személyesen hoztak be, ad­tak le íróik. (Folytatjuk) 5 Az elmúlt esztendők legjobb ‘.érmésé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents