Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-13 / 85. szám

Legalizálták a Spanyol Kommunista Pártot r (Folytatás az 1. oldalról) EOttságának tagjai és hozzá­tartozók üdvözölték. Carrillo elutazása előtt Pá­rizsban újságíróknak kijelen­tette: a párt legfontosabb teendője, hogy folytassa a fel­készülést a nyáron tartandó választásokra. A főtitkár nem volt hajlan­dó jóslatokba bocsátkozni a választások várható kimene­teléről. Hozzáfűzte : Spanyol- országban senki sincs olyan helyzetben, hogy ilyen előre­jelzéseket tegyen. »A lényeg az — mondotta —, hogy pártunk az egyenlő­ség alapján vehet részt a vá­lasztásokban.« Carrillo annak a vélemé­nyének is hangot adott, hogy Jimmy Carter amerikai elnök kevésbé kemény hangnemet használ a nyugat-európai kommunista pártokkal kap­csolatban, mint Henry Kissin­ger volt külügyminiszter. Hozzáfűzte: véleménye sze­rint az Egyesült Államoknak nem kell nyugtalankodnia amiatt, hogy néhány nyugat­európai kormányban változá­sok várhatók, mert »ettől még nem változik meg Európa po­litikai egyensúlya«. Spanyol politikai körökben csaknem egyöntetű megelége­déssel üdvözölték a Spanyol Kommunista Párt törvényes működésének elismerését. Madridban, Barcelonában és Spanyolország több más váro­sában hétfőn sok ezres töme­gek vörös zászlók alatt felvo­nulva köszöntötték a Spanyol Kommunista Párt legalizálá­sát. A Spanyol Kommunista Párt szóvivője hétfőn közölte az EFE spanyol hírügynökség­gel: a párt április 17-én nagy­szabású ünnepélyt kíván tar­tani egy Madrid környéki parkban. Az eseményen — a jelentés szerint — részt vesz Santiago Carrillo, az SKP főtitkára és Dolores Ibárruri, a párt elnöke, aki addig vár­hatóan visszatér az országba. Ha a 82 éves »Pasionaria« nem kapja meg időben a spa­nyol útlevelet, a rendezvényt egy héttel elhalasztják. * * * , A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Spa­nyol Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságát abból az al­kalomból, hogy a párt több évtizedes illegalitás után ki­vívta a legális tevékenység jogát. Hétfőn este, a legutóbbi köz­kegyelmi rendelet értelmében, Bilbaóban szabadon bocsátot­tak két bebörtönzött baszk hazafit, az ETA nevű baszk különállási mozgalom tagját. * • m A hivatalos tilalom és a rendkívül rossz időjárás sem Az izraeli munkáspárt új elnöke At, izraeli kormánypárt központi bizottsága Simon Percsz hadügyminisztert választotta a párt új elnökének a deviza­botránya miatt lemondásra kényszerült Rabin helyébe. Ké­pünkön a szavazás pillanata: az új pártvezér, jobbján Ji- gal Állón külügyminiszter. (Telefotó: AP—MTI—KS) tudta megakadályozni, hogy Baszkföld számos városában megünnepeljék vasárnap az »Aberri Egunát«, a baszk ha­za napját. A gyűlések szóno­kai követelték: a hatóságok biztosítsanak autónómiát a baszk tartományoknak és hir­dessenek teljes amnesztiát a politikai foglyok számára. Több mint tízezren tüntettek Loyolában, valamint a San Sebastian melletti Tolosában. Vitoriát, ahol a központi megmozdulásokat tervezték, a rendfenntartó erők már szombaton szinte hermetiku­san elzárták a külvilágtól. En­nek ellenére — az áprilisi hó­esésben — hivatalos adatok szerint több mint ötezren vo­nultak fel. A fegyveres rend­őrség és a lovas rendőrség egységei füstbombákkal és gumilövedékekkel támadtak a tüntetőkre, akik erre bari­kádokat emeltek a város köz­pontjában. A rendfenntartó erők több tucat tüntetőt le­tartóztattak. Az AFP jelentése szerint a rendőrök brutálisan megtá­madták a gumilövedékekkel súlyosan megsebesítették a belga televízió forgatócso­portjának operatőrét egy vi­torlái szálloda előtt. Amikor társai tiltakozni próbáltak az incidens miatt, a rendőrök megverték őket. Marokkói zsoldosok Zairében (Folytatás az 2. oldalról) cáfolta, hogy Belgium katonai tanácsadókat küldött vőlna Zaireba A zairel ellenállási szerve­zetek Brüsszelben kiadott köz­leménye ezzel ellentétben ha­tározottan állítja, hogy Mo­butu elnök hadseregében bel­ga zsoldosok harcolnak. A külügyminisztérium szóvivő­je határozottan tagadta ezt a közlést A Kongói Nemzeti Felsza- badítási Front, amely shabai felkelőkkel azonosítja magát, elítélte a zairei hadseregnek nyújtott pekingi támogatást. Brüsszelben nyilvánosságra hozott közleményében rámu­tatott: Kínai páncélosok, grá­nátvetők és egyéb katonai föl­szerelések szállítását helyezte kilátásba. A francia külügyminiszté­rium szóvivője kedden tech­nikailag egyszerű »bérleti ügyletként« jellemezték a francia katonai szállítógépek bekapcsolódását Marokkó zai­rei katonai expedíciójába. A külügyminisztérium nem ta­gadta, hogy Franciaországnak — elsősorban a multinacioná­lis vállalatokon keresztül — anyagi érdekeltségei vannak Zairéban és behozatalában je­lentős szerepe van az onnan vásárolt réznek. Hangsúlyoz­ták azonban, hogy a francia döntés nem gazdasági, hanem politikai jellegű. A külügyminisztérium szó­vivői tegnap ismételten leszö­gezték: a francia katonai szál­lítógépek nem szállítanak ma­rokkói harcosokat, hanem csak katonai fölszereléseket visz­nek. A francia rádióban és saj­tóban viszont olyan hírek ke­ringenek, hogy a francia rész­vétel nem korlátozódik a mu­níciószállításra. L ebwanabi zairei kormánybiztos az Euro­pe—1 rádiónak adott kinsha- sai nyilatkozatában kijelen­tette: az első marokkói egy­séget a francia Transall gépek szállították, és a marokkóiak azonnal a hadműveleti térség­be vonultak. A marokkói katonákat egy francia vezeti és ezek a zsol­dosok franciául beszélnek. A Le Figaro helyszíni tudósítása szerint a marokkói csapatok­nál »a parancsok franciául csattannak, a szemrehányások arabul«. A francia nemzetgyűlés kedd délutáni ülésén Gaston Defferre, a szocialista párt és Robert Ballanger, a kommu­nista párt képviselőcsoportjá­nak elnöke, élesen elítélte Franciaország zairei inter­vencióját. Defferre kijelen­tette: a köztársasági elnök döntése ellentmond a francia alkotmány 20. és 21. cikkelyé­nek, amely kimondja: a kor­mány határozza meg és irá­nyítja az ország politikáját, felelős a parlament előtt, és a miniszterelnök felelős a nemzetvédelmi ügyekért. A parlamenti megfigyelők szerint a szocialista tiltakozás­nak a pillanatnyi helyzeten túlmenően nagy jelentősége van a jövőre nézve is, kivált, ha a baloldal megszerezné a parlamenti többséget és kor­mányt alakítana. Ebben az esetben különösen súlyos len­ne egy olyan elnöki döntés, amely nem veszi figyelembe a parlament döntését. Defferre nyilatkozatában a zairei akcióról szólva kijelen­tette, hogy a francia szállító­gépek alkalmazása az »első lépés egy esetleg igen rosszul végződő kalandban«. Robert Ballanger gyarmatosító stílusú katonai beavatkozásnak minő­sítette a francia akciót. Heves harcok Libanonban Személycsere több fontos poszton Dél-Libanonban hétfőn is folytatódtak az összecsapások a jobb- és a baloldali fegyve­res alakulatok között. A fa- langista párt vezetője, Pierre Gemajel közben Damaszkusz- ban készül, hogy a szíriai ve­zetőkkel a dél-libanoni hely­zetről tanácskozzék. Miközben a fővárosban az ország normális életének meg­szervezésére irányuló lépések­ről határozott a kormány, Li­banon déli határvidékén is­mét kiújultak a harcok. Ér­tesülések szerint a hétfő esti órákban heves tüzérségi pár­harc kezdődött Mardzsajun körzetében, amelyért a pa­lesztin alakulatok a jobboldali milicistákat tették felelőssé. A körzetben állomásozó pa­lesztin egységek parancsnoka közölte, hogy a konzervatív erők és az izraeliek tüzérsége intenzív támadást indított Mardzsajun—Taibe vonalán a palesztin és hazafias alaku­latok határ menti állásai el­len. Castro-McGovern találkozó Fidel Castro kubai államfő szombaton a Havannától nem messze fekvő Santa Maria del Mar üdülőhely egyik szállodá­jában négyórás megbeszélést tartott McGovern amerikai demokrata párti szenátorral, aki néhány politikus kollégá­jával egy amerikai kosárlab­dacsapatot kísért el a sziget- országba. Az AP és a Reuter jelen­tése szerint a találkozót kő­vetően Fidel Castro újság­íróknak adott nyilatkozatában a két ország közötti kapcsola­tok rendezése szempontjából pozitív tényként értékelte a látogatást. McGovern szenátor vasár­nap visszatért Washingtonba, ahol hamarosan beszámol Car­ter elnök- k havannai meg­beszélései i..i. A pakisztáni ellenzék felhívása Súlyos összetűzések a tüntetőkkel A libanoni minisztertanács hétfő esti ülésén több jelen­tős poszton történő személy- cseréről határozott. Ezek — a hírügynökségek megítélése szerint — a konzervatív erők pozícióit gyöngítik a legfel­sőbb szinteken. A Szárkisz államfő elnökle­tével megtartott kormányülés az arabközi biztonsági erők eddigi libanoni főparancsno­kát, Ahmed Al-Hadzs ezredest a polgárháborúban .szinte tel­jesen szétzilálódott rendőrség élére névezte ki, s helyére Számi Al-Khatib parancsno­kot állította. Szarni Al-Khatib — aki kinevezésével egy idő­ben megkapta az ezredesi rangot — korábban a liba­noni hírszerzésben dolgozott, s 1972-től Szíriában élt. Személycsere történt az ál­lambiztonsági hivatal élén is. ahol a konzervatív kapcsola­tairól jól ismert Antoine Dah- dahot Faruk Abi Al-Kama, az ismert ügyvéd váltja fel. A kilenc ellenzéki pártot tömörítő Pakisztáni Nemzeti Szövetség hétfőn felszólította híveit: tagadják meg a kor­mány által kivetett adók, elő­fizetési díjak befizetését, ne helyezzék el pénzüket az álla­mi kézben levő bankokban; a külföldön élő pakisztániak csökkentsék hazai bankbetét­jeiket, ' hogy a korinány »ne tudja felhasználni pénzüket a nép ellen«. A külföldön, fő­ként Nagy-Britanniában és a Közel-Keleten dolgozó pakisz­tániak évente több mint 300 millió dollárt küldenek haza. A múlt hét vége óta Laho- rében, Punjab állam főváro­sában több súlyos összetűzés történt a Pakisztáni Nemzeti Szövetség hívei és a biztonsági egységek között. Az összecsa­pásban 19-en meghaltak és több mint 200-an megsebesül­tek. A 19 tüntető megölése elle­ni tiltakozásul tartott két nagygyűlés részvevői köve­telték Bhutto miniszterelnök lemondását, a nemzetgyűlés feloszlatását és új választások kiírását. « . . Zavarsások Zaire-ban Légihíd a gyémántmezőkhöz Egyenlítői Afrika legjelentő­sebb állama, a Zaire Köztár­saság — az egykori Belga Kongó — több mint egy év­tizede jószerivel semmit sem hallatott magáról. Legföljebb kósza hírek jutottak el hoz­zánk arról a rejtélyes katonai táborról, amelyben »önkénte­seket« képeztek ki az angolai FNLA támogatására. Pedig a két és fél millió négyzetkilométer nagyságú, 25 millió lakosú országban sok minden megváltozott azóta, hogy 1961 januárjában Katan- gában meggyilkolták a nem­zeti függetlenség három leg­jelentősebb harcosát, az új állam első vezetőit: Patrice Lumumba miniszterelnököt, Joseph Okito képviselőházi elnököt és Maurice Mpolo kül­ügyminisztert. A főváros ne­vét Leopoldville-ről Kinha- sára változtatták, hogy az még véletlenül sem emlékez­tessen az átkos emlékű II. Li- pót belga királyra, az egyko­ron virágzó Bakongo Biroda­lom meghódítójára. Katanga, a gyémnntlelőhelyeinek gaz­dagságáról nevezetes tarto­mány Shaba lett, s székhelye, a volt Elisabethville sem vi­seli többé a belga királynő nevét: ma Kisanganinak hív­ják. A múlt század agyafúrt gyarmat szerző jenek, Stanley­nek neve is eltűnt a keleti tartomány térképéről. Az 1960—61. évi véres események hírhedt »hősei«. Nyugat-barát állami érfiai is nagyrészt megszűntek politikai tényező­nek lenni. Csőmbe, a katangai helytartó száműzetésben hált meg, Kalondzsit, Kaszai tarto­mány királyát meggyilkolták, Kaszavubu államelnök vissza­vonult. A belga, francia, ame­rikai tőkének szalonképesebb, rugalmasabb, szelídébb képvi­selőre volt szüksége a tucat­nyi tehetetlen kormány után. s a célnak Mobutu ezeredes maradéktalanul megfelelt. Hogy mi volt a cél? Mi más lehetett volna, mint a nyugati tőkebeáramlás meg­könnyítése, ezáltal a bánya- trösztök profitjának növelése a mérhetetlenül gazdag gyé­mánt-, vasérc, ón-, arany- és mangánlelőhelyek meg­szerzésével, illetve kiszol­gáltatásával. Hogy a tő­kés haszonélvezet biztosítá­sa korántsem olyan nyíltan ment végbe, mint a gyanmo- tosítás klasszikus korszaká­ban, s hogy Mobutu elnök 1973-ban a külföldi tulajdon­ban levő vállalatok államosí­tására — vagy inkább látszat- államosítására — is rászánta magát, sőt egyes nemzetközi kérdésekben haladó álláspon­tot foglalt el abban jelentős "észe volt néhány szomszédos ország, főleg Tanzánia politi­kájának. Az »olaj a tűzre«, a jelen­legi zairei belviszályok és háborúskodások közvetlen ki­váltó oka az angolai polgár- háború volt. A kinsnasai ve­zetés ebben is a rossz ügy, a konzervatív érdekek mellett kötelezte el magát, s nyílt fegyveres támogatást nyújtott az FNLA-nak és az Unitéinak. Érdekes módon Mobutu a rhodésiai és dél-afrikai fehér kormányzattal is jóval türel­mesebb, mint a szomsziédos országok. S nyilván az sem véletlen, hogy a haladó Ango­la s Tanzánia szomszédságá­ban most a legreakciósabb af­rikai államok — Marokkó, Egyiptom, sőt a Dél-afrikai Köztársaság — segítségét ve­szi igénybe belső ellenzéké­nek leverésére, melyet egyéb­ként Antoine Gizenga volt miniszterelnök-helyettes, Lu­mumba egykori harcostársa vezet. (A shabai lázongás el­fojtásához a francia hadsereg szolgáltat légihidat, föltehetően inkább a Zaire-ban található öt NATO-támaszpont, mint­sem a hatalmas ország népé­nek érdekében. A behatolást szovjet és ku­bai »veszély« fenyegetésével próbálják »indokolni«. Egyes nyugati államférfiak és szem- leírók szerint Podgornij szov­jet államelnök és Castro ku­bai miniszterelnök afrikai kör­útja is »erre utal«. Az igazisár? mindebből annyi, hogy a szo­cialista országok jelentős se­gítséget nyújtanak a függet­lenségükért küzdő népeknek. ám ez nem azonosítható a más államok belügyeibe való beavatkozással. A közép-afri­kai válság lényegét nemrégi ben Nyerere tanzániai elnök fogalmazta meg legtömöreb­ben, egy svájci újságírónak adott nyilatkozatában : »önök miért mindig csak Kubát em­legetik? Miért nem a nyuga­ti monopóliumokat. amely Rhodesia, Dél-Afrika és a többi reakciós rendszer mögötí állnak?« Sőt. a nyugati be­avatkozás cáfolhatatlan példá­ja volt két hete a Zsíróval szomszédos Kongói Köztársa­ság elnökének. Marian Ngou­binak bestiális meggyilkolása is. Zaire példája feltétlenül az afriicai rendszerek polarizáló­dását bizonyítja. Azt, hogy a fajüldözés elleni harc, a gyar­mati rendszer megszüntetésé­ért vívott küzdelem, a társa­dalmi egyenlőség kivívása, az önálló gazdaság megteremtése feltétlenül együtt jár a kapi- talizmus-ellenességgel, a szo­cialista — legalábbis szocia- lisztikus — eszmék elfogadá­sával. Közbülső megoldás harmadik lehetőség az új af­rikai államok számára sem létezik. Lengyel András Afrikai körútra indult a brit külügyminiszter Egyhetes afrikai kőrútjának első állomására, Dar es-Sa- laamba érkezett hétfőn David Owen brit külügyminiszter. Érkezése után azonnal tárgya­lásokat kezdett Robert Muga- béval, a Zimbabwei Hazafias Front egyik vezetőjével, vala­mint a zimbabwei felszabadí­tó mozgalmak más képviselői­vel. Érkezésekor Owen újság­íróknak elmondotta : tárgya­lásai során Rhodesia lesz a központi kérdés. Hozzátette azonban, hogy szóba kerülnek az Afrika déli részén kiala­kult helyzet »más aspektusai« is. Ez utóbbiakról nem volt hajlandó bővebben nyilat­kozni. Laosz Visszaverlek az elleiHorrarialiíiárok támadását A laoszi külügyminiszté­rium szóvivője bejelentette, hogy Thaiföld által támoga­tott reakciós laoszi csoport március 29-én elfoglalta a Mekong folyó laoszi oldalán fekvő Sieng Su szigetet. A sziget 10 kilométerre van a fővárostól, Vientianetól. Hivatalos vientianei beje- jelentés szerint Laosz népi felszabadító hadserege hétfőn (április 11-én) visszafoglalta a szigetet. Az ellenforradal­már csoport egy része meg­semmisült, más részét letar­tóztatták, egyesek Thaiföldre menekültek. Thaiföldről szervezkedő más ellenforradalmárok meg­támadták és elfoglalták Nak- say Fong járás Lao Sang Khi szigetét. A laoszi néphadse­reg ezt a csoportot is meg­semmisítette. A laoszi kormány a legha­tározottabban tiltakozott Thai­földnél a provokáció miatt

Next

/
Thumbnails
Contents