Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

Tartalmas, teljes élet

T artása éppen olyan ■ egyenes, mint negyed- százada, amikor megismertem. Hangja, bizalmat kérő és sugárzó mosolya is a régi. Megfontolt szavaiból, fegyelmezett, fölösleges mozdulatoktól mentes gesztusaiból most is kiegyensúlyozottság árad. Csak a haja ritkább, és az arcán szaporodtak a finom vonal- kák. Azt pedig ő teszi hozzá, h.ogy bizony az erek is elhasználódnak, és nemrég — életében először — táppénzre kényszerült. Régi társától — barátjától és ellenségétől — a cigarettától is búcsúznia kellett

Dr. Viczián Antal kandidátus 61 éves. Néhány napja már csak a sebészetet vezeti: az általa tíz évvel ezelőtt megszervezett siófoki kórház irányítását utódának adta át.

— Tisztában vagyok önmagámmal és a megnövekedett követelményekkel — mondja. — Egy ilyen integrált, szerteágazó és mégis egységes egészségügyi szervezetet nem lehet irányítani úgy, hogy közben szakmámhoz, a sebészethez is hű maradjak. Az igazgatói munka egész embert kíván, különösen a jelenlegi körülmények között

Negyedszázadon át élt e kettős követelmény szorításában. Igaz, e kifejezés ellen őszintén tiltakozik. Hiszen a két tevékenység legföljebb az időhiány miatt okozott feszültséget: tartalmilag nemcsak jól megfért egymással az egészségügy szervezése, irányítása és a sebész főorvosi gyakorlat, hanem a kettő jól ki is egészítette, sőt erősítette egymást. Igaz. a körülmények is kényszerítették erre Hiszen amikor évekig nem tudták betölteni a marcali járási tisztiorvosi állást, a kórházigazgatói teendők mellett őt kérték föl e feladat ellátására is. De szívesen vállalta. Azt mondja, így volt teljes az élete.

N

ehezen tudott időt szakítani a tudományos munkásságra, amely pedig pá- lvajiezdő kora óta vonzotta. És mégis akkor vágott neki a kandidátusi cím megszerzésének. amikor a kórház igazgatásának, az épület bővítésének, korszerűsítésének gondjai alaposan megsokasodtak. Tréfásan jegyzi meg : mázsá- nyi kávéba került, amíg elkészítette dolgozatát a gyomorfekély sebészeti gyógyításáról.

— Persze ez legföljebb ébren tartott minden második éjszaka, de erőt, ösztönzést az a kedvező társadalmi légkör, az egészségügy fejlesztése iránti felelősség és segítőkészség adott, melyet a járási, községi vezető szervek részéről tapasztaltam. Pedig az építkezés, ha mégoly egyszerű bővítésről, felújításról volt is szó, abban az időben sem volt egyszerű. A pénz mindig kevésnek bizonyult, meg a minőséggel is bajok voltak.

Véletlenül tanúja voltam, hogyan vitatkozott a marcali kórház bővítésénél a beruházók képviselőivel, akik tele hibával, mindenáron át akarták adni az épületszárnyat. Igaz, emelt hangot akkor sem használt, próbálta megőrizni nyugalmát, érvekkel bizonyítani igazát. Máskor sem volt híve a szavak tömegének. Megfontoltan, de meggyőzően, tömören fejtette ki véleményét, mondta el javaslatait az egészségügy fejlesztéséről, távlati elképzeléseiről a járási pártbizottság, a tanács ülésein — mindkét testületnek évekig tagja volt.

Azt mondja, elégedett ember. Igen, azt hiszem, jó oka van rá. Megszervezett két kórházat; a marcalit, gróf Széchenyi Andor Pál kastélyában, melyben a felszabadulás utáni években másodmagával látott el hatvanegynéhány beteget, és ahol kétszázkét ágyas, csaknem húsz orvossal működő intézményt hagyott; a siófokit, melynek nemcsak

az építkezését, berendezését irányította, hanem a személyi feltételeket is neki kellett megteremtenie; azután a magasabb szintű egészségügyi ellátás, az ún. integráció megszervezésében szintén jelentős szerepe volt. Mindezek léteznek, fejlődnek, igazodnak a kor követelményeihez. Szolgálják az embert. A szervezés, irányítás vidító élményt és lehangoló balsikereket egyaránt szülő mozzanatai azonban kitörölhetetlenül benne élnek.

Felelősségteljes hivatásának ellátásában harmonikus családi élete is szerepet játszik. Felesége munkájában is társa, közvetlen segítője, két diplomás fia közül az egyik apja hivatását gyakorolja.

És a jövő?

— Mindenekelőtt több műtétben vehetek részt, és végre ismét foglalkozhatom tudományos témáimmal, melveket az utóbbi években meglehetősen mellőznöm kellett.

A felszabadulás ünnepén az Elnöki Tanács magas kitüntetéssel — a Munka Érdemrend arany fokozatával — ismerte el egészségszervező és sebészórvosi munkáját, példás etikai magatartását.

— Örülök a kitüntetésnek csakúgy, mint ,a korábbi hivatalos elismeréseknek. De legalább ennyire jólesik, amikor érzem: ismernek és becsülnek az emberek. Nagyon sokan. Akiket vagy a társadalmi életben, a pártmunkában ismertem meg. vagy gyógyuláshoz segítettem. Nemrég hajdani működési területem egyik községében — Csákányban — benvitottam egy házba, mert elromlott a kocsim. Azonnal megismertek. Percek alatt megtelt a lakás. Érdeklődtek, panaszkodtak, elmondták bajaikat a legközvetlenebb hozzátartozónak, a régi ismerősnek kijáró bizalommal. Igen jólesett ez a közvetlen hangú beszélgetés, és a többi találkozás, megszólítás, kedves érdeklődés. Megnyugtat és újabb erőt ad.

P. L.

„Az opera nem vész el, csak átalakul'’

Beszélgetés Sass Sylviával

Sáss Sylvia irigylésre méltó ember. Mert bizony, világviszonylatban is kevés művésznek adatott meg az, ami Operaházinak ragyogó szopránéne- kesnőjének: hogy huszonöt

éves korára a zenés színpadok egyik legelismertebb, legünne- pelteb.b csillaga legyen. Föllépett már Londonban, Párizsban, Hamburgban, Frankfurtban, Szófiában, s jó néhány olasz színnadon. Három héttel ezelőtt pedig teljesült a vágyálom: hatalmas sikerrel énekelte el Tos»a szerepét New Yorkban, a Metropolitan színpadán. A külföldi szaklapok Tebr lóihoz és Callashoz hasonlítják.

— Korán kellett kezdenie az éneklést, hogy rövid idő alatt eddig eljuthasson ...

— Be kell vallanom, helyzeti előnyöm volt. Édesanyám szintén énekesnő, apám is zenész. így már gyermekkoromban rendszeresen hallgaítam muzsikát. Igaz, először zongorista akartam lenni, de rá kellett jönnöm, hogy az nem az én világom. Lénten-nvomon melléütöttem . .. Majd azt forgattam a fejemben, hogy balerina leszek — ehhez viszont túlságosan hosszúra nőttem (?!). Végül Galli-Curci és Lily Pons hangja győzött meg arról, hogv az énekesi hivatást kell választanom. No és az. hogv állítólag jól utánoztam anyámat.

— ön Calli-Curci nevét említette. Nem gondolja, hogy századunk első felének nagyjai eléggé lejáratták az opera műfaját drámaiatlan - csicsergésükkel-«, túlzott érzelmessé- gükkei?

— Ha valaki őszinte érzéssel énekel, mint például Gigli, akkor ez ma is korszerű. Az érzelgős »kulisszahasogat-ásnak« azonban végképp el kell tűnnie az operaszínpadról, a dráma érdekében. Az ízlés koronként változik, a művész belső töltésének mindig meg kell maradnia. És az fontosabb, mint a hang és a technika' felkészültség.

— Elképzelhető, hogy az opera válságát eppen az énekesek önzése, uralkodni vágyása. sztárkultusza idézte

elő? Mario del Monaco a közelmúltban kijelentette, hogy »a karmester, a zenekar, a rendező, a díszlettervező — csupán az énekesért létezik!-«

— Nemrégiben nagy példaképem, Maria Callas is így nyilatkozott, amikor néhány órát nála töltöttem Párizsban. de ezzel a felfogással én nem értek egyet. Nem jó sem az «-énekesiközpontú-«, sem a »-rendezőközpontú-« színház. Mindegyikük önálló alkotó egyéniség, s csak a művet szabad szolgálniuk, semmi esetre sem saját elképzeléseiket, néha elrettentő ötleteiket.

— Tehát nem kell ««felgyújtani az operaházakat, a mara- diság fellegvárait«, ahogyan Pierre Boulez javasolta?

— Nem. mert az énekesek zöme is felhagyott már a régies. érzelgős előadásmóddal mozogni, játszani, tehát drámai alakokat megjeleníteni is képes, s nem egy-két elavult mozdulattal jelez.

— A mai világnagysázok közül ki tette önre a legmaradandóbb hatást? Talán az olasz énekesek?

— Ök is. Elsősorban Giuseppe Teddei. Frankfurtban énekeltem vele Toscát, s megdöbbentett. micsoda művész! Nemcsak énekes, hanem remek színész is. Ezenkívül Kari Ridderbusch. Amíg vele nem találkoztam, azt hittem, a Nürnbergi mesterdalnokok Évájával soha semmit nem tudok kezdeni. Az, ő művészete azonban engem is magával ragadott.

— Érdekes, hogy tenoristákat nem említett.

— Sok ragyogó énekes van

köztük, de jó színész, valódi művész — kevés. Sőt, talán az egyetlen Placido Domingo.

— Különös, hogy szakadatlanul az olasz romantikus operairodaimat emlegetjük, ön »olaszspecialistának«, romantikus alkatnak érzi magát? Külföldi meghívásai ezt igazolják.

— Nem. nem! Túlságosan pályakezdő vagyok ahhoz, hogy leszűkíthessem a.,szerepkörömet, ám ezt egyébkén I •sem tenném. Boldogan énekelek Monteverdit. Mozartot. Wagnert, sőt Durkó Zsolt MóI

$4 mi utcánk

(Dolgozat)

Feladat: leíró fogalmazás kötetlen témában. Megkötés: írni kéne valami szépet, húsvéti ajándékként, nekünk, nektek és nekik.

A mi utcánk nagyon szép utca. Talán azért lett ilyen, mert nem is igazi utca, hanem zsák. Az egyik végén csak a gyalogosok tudnak kimenni, meg én a biciklivel. A múltkor is majdnem neki- hajtotlam egy bácsinak, de ő szerencsére nagyon fürge volt. És nem is lett mérges, csak csóválta a fejét és nagyon kedves ember lehet, mert még az anyukámat is tisztel- tette.

Az egyik oldalon csupa háromemeletes szürke ház van, de ott nem mi lakunk. A mi oldalunkon csak egy ilyen szürke áll az utca emberes végén. Az autós végére 'építették a mi nagy házunkat. Jobbra tőlünk egy régi, földszintes porta terül el és kert veszi körül. A kertben fák vannak. Most virágzik a birs meg egy másik magas. Az ablakunkból kinézve mindig azt hiszem, hogy tél van, mert olyan a sok fehér virág, mintha hó lepné be a fákat. Balra egy óvoda látható. Ott is virágzik néhány növény, meg a kicsi gyerekek kedve. Nagyon aranyosak, ahogy fojtogatják egymást, amikor nem néz oda az óvónéni. Innen reggeltől délutánig kellemes gyerekzsiraj szűrődik be a lakásokba, kivéve akkor, amikor a mi lakásunkból a kisfiú nyekergése elnyomja az egészet. Mondta is a szomszéd néni, hogy milyen aranyos a gyerek. Persze ő a múlt héten elvesztette a hallókészülékét.

kevés

A

autó

jár.

utcánkban Már írtam, hogy

zsákutca. így csak az ottaniak hajtanak be, de ők csöndesen, mert a sajátjukban nem zajonganal9 így egészen tegnapig nagyon csöndes volt ez a szép utca, De tegnapelőtt a szomszédék fiának vett az apukája egy kismotort. Valószínűleg nagyon rossz járművet kaptak a boltban, ugyanis hárman szerelték. Este a gyerekekre nem lehetett ráismerni, olyan koszos lett: másnap reggel meg 'a motorra, mert átalakították. Azóta a barátaival felváltva használják, kizárólag az utcánkban. Az Öregebbek, akik emlékeznek még arra, azt mondják, olyan hangja van. mint egy tank- hadosztálynak.

A mi utcánkban sok babakocsi van. Hasonlítanak a mienkhez, csak az egyikben jobban, a másikban meg kevésbé üvölt a baba. Azt hiszem. a mi utcánkba nem a gólya hozza a gyerekeket, hanem az OTP, mert a múltkor hallottam két nénit beszélgetni és az egyik mondta, hogy még harmincezer forintot is kapott a kisfiáért, de a következőért már nem fog kapni, mert az »falból« volt. En ezt nem értem, mert még kicsi vagyok. Vannak nagyobb kisgyerekek is, ök úgy látszik mindig szabadságot kapnak az óvodában, mert az úttesten szaladgálnak és a nyelvüket öltögetik azokra, akik a kerítésen belül játszanak. De érdekes, hogy amikor a bentieket hazaviszik, akkor a kintiek mindig bemásznak, és kifelé szemtelenkednek a bácsikkal és a nénikkel.

A mi utcánkban nagyon kedves emberek laknak. Az én biciklimet is el akarta

vinni egyszer az egyik, mert a mi utcánk egy nagy közösség. De kiderült, hogy nem is ott lakik, és a házmester bácsi azt mondta, hogy ezután a bringát betehetem a lépcső alatti sufniba. Igaz, hogy én azt tanultamlegyünk kollektív szelleműek, és ha valaki rászorul, akkor segítsük, de úgy érzem. hogy nekem jobban kell a biciklim, . mint másnak.

A múltkor környezetismeretből szorgalmi feladatot csináltam. Es elkezdtem nagyon félni. Mert a mi utcánk nincs rajta még a térképen se. És akkor hozzánk senki sem tud bejönni, mert a nincsbe nem lehet csak úgy belelépni. Es mi lesz, ha mi egészen egyedül maradunk? De megnyugtattak: még nagyon sokan laknak olyan utcában. ami nincs. Akkor meg nem lehet olyan nagy baj.

Azt hallottam a mi utcánkról. hogy mások irigykednek, mert ilyen szép, kedves, csendes hely nem mindenkinek jut. És hallottam, amikor a rádióban valaki énekelte, hogy a mi utcánk ó de szép. Ráismertem a szomszéd bácsira, aki otthon ezt szokta dalolni, de akkor a fürdőkádban. Amikor megkérdeztem tőle, hogyan bújt be a rádiónkba, azt mondta, hogy hülye vagy édes fiam. Ez ugyan nem igaz, de azóta sem jöttem rá a titok nyitjára.

Nagyon szeretek a mi utcánkban lakni. Es aki elolvasta a dolgozatomat, az biztos tudja, hogy miért. Es ha neki is megtetszett. akkor ■jöjjön oda, én szívesen látom.

Luthár Petiké

IIHa (tornából felmentve)

zes című művének anya alakját is. A megvalósítás nemcsak az alkattól függ.

— A széles szerepskála nyilván más művészetek, tudományok iránti vozglmat is eredményez.

— Természetesen. A színház belső világa az állandó érzelmi és gondolati »feltöltődés- hez« nem elegendő. Rendszeresen olvasok tudományos ismeretterjesztő műveket, többnyire mégis a szépirodalomból szerzek utánpótlást. Sartre Beauvoir. Camus. Malamuel Saul Ballow a kedvenceim, de a régi irodalmat is kedvelem.

— M;k a tervei a következő évadra ?

— Aida a londoni Coven! Gardenben, Manon Lescaut a Sealálián — hat előadás Do- mingóval — és az itthoni előadások. Ezenkívül el Ígérkeztem a rádiónak Verdi Macbeth jének teljes fölvételére.

— ön a világot járja. Arc ha Kaposvárra hívnák ária- é* dalestre, s a föltételeket is biztosítanák, eljönne?

— Örömmel. Ha az időpontot össze tudnánk egyeztetni.

Lengyel Andrá

Pályázat, a nsoművészet ií]u mssiere cím elnyerésére

Az idén is versenyre hívják a népművészet ifjú mestere cím elnyerésére vállalkozó fiatalokat, akik 'ősi dalkultúránk felkutatására, előadására, nemzeti hagyományaink ápolására és továbbfejlesztésére vállalkoznak. A KISZ KB a Kulturális Minisztériummal, a Népművelési Intézettel és a Népi Iparművészeti Tanáccsal karöltve hirdette meg az alkotó kedvű fiatalok seregszemléjét. Ezúttal is 15 népművészet ifjú mestere cím talál majd gazdád.

Az idén is külön bírálják el a műkedvelő, illetve a hivatásos versenyzők előadásait, alkotásait. Indulhatnak hangszeres népzenében, népdal-előadással, néptáncbemutatóval, népmesemondással. Bemutatkozhatnak a hímzők, a népi szőttesek mesterei, a fafaragók, a fazekasmesterség hagyományainak ifjú őrzői stb.

A népi iparművészeti tárgyakat és dolgozatokat június t_5. között kel! beküldeni a KISZ központi művészegyüttesének székhazába, s ugyanott kell jelentkezni az egyéb kategóriákban való részvételre.

Szipka.

Árva tehetség

A tanító néni megjegyzése: Biztosan szép az utcátok. Más is szeretne ott lakni, még én is. Ha lenne kedvem, meg 200 000 kápém (+ OTP-át- vállalás). De te ezt sem érted.

Heten voltak testvérek, kilencfelé osztották a cselédkenyeret.

Jalsovecz Ferenc tehetséggel megáldott ember. De

mintha rossz tündér szegődött volna a nyomába, szerencséjét mindig eltéríti. Tavaly a Nagyatádon megrendezett megyei kiállításon kevés faragás tetszett any- nyira, mint az ismeretlen sza- bási juhászé,

Jalsovecz Ferencé. Csodálkoztam is, hogy élőbb nem találkoztam a nevével, a kezemunkajával.

Röpke idő telik bele, hogy úgy érezzem magam vendég- szerető otthonában, mintha régi ismerősök lennének. Térül-1 fordul, a konyhában egyedül maradok a feleségével és a vejével.

— Mióta farag a férje?

— Legény korától. Menyasszonya voltam, amikor egy szép dobozt készített nekem

1946-ban. Ma is őrzöm.

— Örült az ajándéknak?

— Nem, láttam addig én még olyat.

Bárós. cselédes világban élte gyerekkorát Jalsovecz Ferenc Iharosberényben. A hét gyerekre egyedül nenn lehetett eleget keresni; ők is szolgáltak, megosztva a munkát, a tanulást,

— Az Inkey báró tanyáján kezdtem faragni — villan a Korai emlék.

— Tetszett-e a bárónak?

Válaszát legyintéssel támasztja alá.

— Tanulta-e a bizsók forgatását?

— Tóth Mihállyal 1943-ban együtt tereltünk a Prépostpusztán. Figyeltem a kezét, és faragtam. 1945-ben kaptam egy levelet Manga János tanár úrtól: arról értesített, hogy küldjék neki munkákat. Csakhogy nem volt. 1946-ban meg nősültem. 47-ben földet kaptam. Aztán mégis Pesten kötöttem ki a Csepel autógyárPásztorélctről mesél a bizsók nyoma.

ban. Munka után faragtam. Amit csináltam, azt bevittem a Váci utcai népművészeti boltba. Biztattak, rendeltek, csak az üzlet nem jött létre.

A kényszerű pesti kiruccanás két évig tartott, s a hazatéréssel mintha örökre bezárta volna a világ e kicsi faluiba, ahol az állatok gondozása parancsolja a dolgát.

Átmegyünk az udvaron a műhelybe. Itt dolgozik. Nemcsak az élő fákat ismeri, hanem tud bánni a kivágott és a faragásra előkészített anyaggal is. Ahol a diótörzset kampóval a tuskóhoz lógta, oti élettelen a fa, a többi helyen a vésők nyomán csörgedezni kezd benne az élet. Pásztoréletről mesél a bizsók nyoma ...

A szobában a vitrin felső polcán elfér Jalsovecz Ferenc összes faragása. Keze ritkán szabad, hogy kedvteléséhez fogjon. Amit csinált, gondos faragás mind. A vad-körtefából készített doboz és a' különös műgonddal megmunkált szipka a legszebb: szinte szobrász- remek. Faragásai őszintén vallanak élményeiről, megfigyeléseiről. Mások dolga, hogy árva tehetségéhez mielőbb felfedezés. támogatás párosuljon. Megérdemli ezt a »szerencséi«. Korányi Barna

Somogyi Néplap

a