Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-07 / 81. szám

Közművelődés és amafőrmozgalom

Egyéves a Cseri Alkotó Klub. a kaposvári fiókkönyvtár támogatását élvez» közösség. Tagjai — többnyire ismert amatőrök: Dabóczi József, Horváth János, Kovács József, Vágó János, és csatlakozott a csoporthoz Szőke István népművészeti tárgykészítő, Verseghy Ferenc keramikus. A körön bővít, hogy ketten a fotózással foglalkoznak. A CSAK. a Cseri Alkotó Klub úgy ünnepli születésnapját, hogy tagjainak munkáiból kiállítást rendezett a megyei könyvtárban, ez sorban a negyedik közös szereplésük.

Együtt örültem a kiállítás megnyitóján azokkal, akik nemcsak ügyes kézzel bánnak az anyaggal, hanem képesek látókörüket bővíteni, s mind többet ragadnak meg — ebben az esetben az egyének közösséggé forrott erejével — a saját és a csoport tagjainak az érdeklődési területéről.

A Cseri Alkotó Klub új formát teremtett hisz különbözik a szakköröktől, mivel a csoport csak közvetve hat tagjainak a tevékenységére. A klub tagjai egyénenként dolgoznak, szakkörben nem tevékenykednek. Másrészt pedig olyan ágaikat egyesítenek, melyek szintén csak közvetve állnak kapcsolatban egymással

A vizuális nevelés területe kapta a hangsúlyt de foglalkozásaik elvezetnek a zene. az irodalom területeire is. A klub tehát olyan személyeken keresztül, akik maguk is ismerkednek az alkotással, a közművelődés fontos bázisa. Valóban ott lehet a leghatékonyabb a tartalma, ahol a közösség csoportszelleme is érvényesül.

Ügy gondolom, mostani kiállításúikkal szemben inkább az érdmel szót, hogy milyen vágányon halad a klub.

A klub vezetője — a kiállításra készült katalógusban — így fogalmazott erről: "Ez a klub otthont ad az amatőr művészeknek a baráti és szakmai összejövetelekhez, megbeszélésekhez. A találkozás cél~ ja őszinte emberi kapcsolatok kialakítása, egymás munkájának megismerése, megbecsülése és a szakmai továbbfej~ lődés. A klub biztosítja a megfelelő szakmai zsűrit és a kiállítási lehetőséget cJihoz, hogy az alkotások közönsége elé kelüljenek, és hatni tudjanak a művészeti ízlés formálásában. A CSAK'tagok — írja tovább — konkrét közművelődési feladatokat is ellátnak: bemutatóval egybekötött előadásokat tartanak az álta~ luk kévviselt művészeti ágakról. Arra törekednek, hogy az emberek minél közelebb kerüljenek a művészetekhez...«

Nem sorolom tovább,

hisz az eddigiekből is kiderülhetett az a nézetkülönbség, mely a bevezető és a klub képviselte feladatok között szakadékként jelentkezik.

Erről kell beszélni. Nem mintha végzetes baj lenne, hogy ők így gondolkodnak — «■ars poeticájukban« egyaránt van helyesen kitűzött cél és tájékozatlanságból eredő, nem reális, helytelen feladat —. sajnos a megyei irányítás is belemegy az ő zsákutcáikba. A megnyitó ezért különösen elhibázott volt. amiért nem helyesen tűzte ki a klub köz- művelődési feladatait.

Előbb tehát arról, amit folytatni érdemes: az őszinte emberi kapcsolatok gyűrűzését, egymás munkájának a megismerését, ezáltal egymás megbecsülését, segítését. (Itt csupán megjegyzem, szerencsés dolog lenne, ha a klub a városban működő szakkörök tagjaiból toborozná tagjait, hogy a közvetlen gyakorlati munka és a klubszerű megbeszélések egy mederben folyjanak.)

A klubkönyvtár abban az esetben látja el fontos közmű- ' velődési feladatát, ha az olvasó embereknek, érdeklődési körüknek megfelelően, az teuere tszeraés más lehetőségeit is biztosítja. A klub tagságának nem lehet a feladata, hogy ellássa ezt, bár megvalósulásához hozzájárulhat. Mondjuk azzal, hogy kiállítási anyagot gyűjtenek össze — nem a saját munkáikból.

Az Országos Közművelődési Tanács pz 1976-ban kiadott válogatott dokumentumgyűjteményében a közművelődós helyzetének értékelése mellett összefoglalta a fejlesztési feladatokat is. Érdemes ezt kézbe venni s tanulni belőle, hogy fölöslegesen ne pazaroljuk erőinket, s a közművelődés tartalma az legyen, amit meg is valósíthat

Az amatőrmozgalom irányításában érvényesülő folyamatoknak kell érvényesülniük a Cseri Alkotó Klub munkájában is. Bár az amatőr tevékenység színtereiként a szakkörök képzelhetők el igazán, a kaposvári kezdeményezést sem kell elvetni, hisz így is közösség — itt csupán ismétlésbe bocsátkozva jegyezzük meg, hogy a szakköri' háttér jó lenne — s alkalmas arra, hogy a közművelődésbe bekapcsolódjanak.

Az amatőrmozgalom hármas célja: biztosítja az azonos érdeklődésű embereknek a szabad idő nemes eltöltését, elősegíti szakmai, baráti közösségek kialakulását; továbbképzési lehetőséget biztosít azoknak, akiknek a főhivatású munkája megkívánja a képzőművészetek világában való jártasságot — kirakatrendezőknek/ szobafestőknek, dekoratőröknek. rajztanároknak; betölti a tehetségkutatás, szakmai előkészítés funkcióját

Ezt húzzuk alá alaposan: az amatőrmozgalom egyik legjelentősebb eredménye, hogy a hivatásos művészet aktív közönségként is jelentkezik. Rendszeres látogatód a múzeumoknak és tárlatoknak, művészjeti, irodalmi és kritikai folyóiratokat olvasnak stb.

Nem okoz-e bezárkózást, hogy az amatőröktől nem azt várjuk elsősorban, hogy kiállításokon szerepeljenek? Egyértelmű a válaszunk: nem. Hisz nem céljuk, csupán lehetőségük a bemutatkozás a közönség előtt s ezzel másokban is felébreszthetik az érdeklődést a képzőművészetekkel való foglalkozásra.

Az amatőrmozgalomra az* a feladat vár a közművelődésben, hogy önmaguk Igényességét másokba is átplántálják, elsősorban személyes magatartásukon — művelődő közösségi formákon — keresztül. A művészi hatást nem pótolhatják, nem helyettesíthetik, a művek szerepét nem vehetik át a mégoly igényes szakköri munkák sem.

Horányi Barna

Kiaknázatlan módszerek

Mindenkinek ajánljuk a politikai müveket

Egy fél évvel ezelőtt ott voltam azon a beszélgetésen, amelyen kitüntetett politikai könyvterjesztők vallottak a módszereikről, a gondjaikról. Némi büszkeséggel számoltak be arról, hogyan szerettették meg a Kossuth Könyvkiadó kiadványait azokkal a munkatársakkal, akiket egyébként az olvasásra máshol és _má- sok már rászoktattak. Utána fölkerestem az egyik terjesztőt az üzemben, ott még bővebben elmondta; minden tapasztalatára szükség van ahhoz, hogy újabb érdeklődőket kapcsoljon be.

A politikai irodalom terjesztésének színvonalát egyre nagyobb figyelemmel kísérik Kaposváron is. S ez természetes, hiszen sokkal nagyobb követelmények állnak az agi- tációs és propagandamunka előtt, s e feladatok megoldása elképzelhetetlen a politikai művek, a pártfolyóiratok egyre szélesebb körű hasznosítása nélkül.

Kaposvár fontos szerepet játszik a politikai könyvek terjesztésében. A Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségének adatai szerint a Somogyba érkező művek fele a megyeszékhelyen talál gazdára. A kaposvári pártszervezetek rendszeres és folyamatos munkájának eredményeképpen több az olvasó, A kaposvári könyvesboltok üzemi és intézményi bizományosai jól ajánlják a politikai irodalmat, így a tőlük megvásárolt művek tíz-tizenöt százaléka is e kategóriába tartozik. A városi, üzemi és intézményi könyvtárak szerepe nőtt. A város könyvtáraiban több mint harminckét ezer politikai mű található, ez az állomány tizenöt és fél százalékát teszi ki. Évről évre javul az olvasottságuk, s most már eléri a tíz-tizenkét százalékot. Ennél jobb a helyzet a szak- szervezeti könyvtárakban,, ott már harmincszázalékos az olvasottság.

Kialakult a pártszervek

házikönyvtárának hálózata Kaposváron. Most már minden üzemi pártbizottságnak, -vezetőségnek van 50—300 kötetes könyvtára. Javult a helyzet az alapszervezetekben is, a szekrényekben azonban jóval kevesebb könyv sorakozik. A művek többsége a klasszikusok munkái. Ha sikerül megoldani a rendszeres kölcsönzést, több kézben megfordulnak ezek a könyvek, mint most. A propagandisták, az esti középiskola, egyetem tanárai e fontos művek ismertetésével, ajánlásával elérhetnék, hogy az emberek hasznosítsák őket a mindennapi politikai munkában. S természetesen nemcsak azok, akik most tanulnak, hanem mások is. Mindenképpen érdemes átvenni a nagyüzemek jó módszerét, néhány helyen

ugyanis kitették a vitrineket a legforgalmasabb helyekre, s ez a legjobb propaganda.

Megnőtt a pártfolyóiratok előfizetőinek a száma, s az áruspéldány is. A négy évvel ezelőtti körülbelül kilencszáz folyóirathoz képest most már havonta több mint kétezer jut el a kaposváriakhoz. A Pártélet, a Társadalmi Szemle, a Népszabadság, az Útközben olvasóinak táborát lehet továbbra is növelni, mégpedig elsősorban a tömegszervezeti vezetők, a pártvezetőségi tagok körében.

Nagyon fontos a terjesztők munkája minden üzemben, intézményben. Ahol a pártszervek minden segítséget megadnak, s a terjesztők is jók, ott az eredmény is kiemelkedő, mint például a textilművekben, a víz- és csatornamű vállalatnál, az elektroncsőgyárban. Most már arra is van példa, hogy a KISZ tevékenysége dicséretre méltó a politikai irodalom terjesztésében. Ez mondható el a SÁÉV- ről, a kefe- és műanyagipari vállalatról, a rendelőintézetről. Máshol azonban még nagy az elmaradás. A kaposvári terjesztők erkölcsi és anyagi elismerése sokat javult, most pedig már a továbbképzésüket is tervbe vették. Fontos, hogy mindenhol politikai szempontból jól képzett, alkalmas párttagokat bízzanak meg e fontos tevékenységgel, munkájukat rendszeresen értékeljék, támogassák, ismerjék el.

Joggal állapította meg a városi párt-vb, hogy a politikai irodalom javuló terjesztése es olvasása lemérhető azon, amint a megyeszékhely lakói megnyilatkoznak, véleményt formálnak. A tagkönyvcserét megelőző beszélgetések is tükrözték ezt a hatást' A tartalmasabb közéleti tevékenység, az oktató-nevelő munka színvonala, a városért való tenni akarás megsokszorozódása szintén mércéje a politikai műveltség növekedésének. Éppen ezért érdemes a politikai művek jövendő olvasóit már az iskolákban —'' elsősorban a szakmunkásképzőkben, középiskolákban — kinevelni. Ehhez népszerű történelmi művekre, szépirodalmi jellegű politikai munkákra van szükség.

Sok a tartalék Kaposváron a jó módszerek közkinccsé tételétől a könyvek eddiginél hatásosabb propagandájáig. Sok olyan rendezvény van, ahol ma még nem teszik ki a Kossuth-kiadványokat, pedig enélkül nem lehet fölkelteni irántuk az érdeklődést. Az író—olvasó találkozókra, a kiállításokra szintén szükség van, mégpedig az eddiginél sűrűbben. Az e művekben levő útmutatás csak így irányíthatja egyre több ember lépéseit a mindennapokban.

Lajos Géza

Beszélgetés Bulat Okudzsavával

„A kételkedőiét szerelein

A szovjet Bulat Okudzsa- va, hangulatos versek és el- gondolkodta- • tó regények világhírű szerzője, tegnap a Csiky Gergely Színházban megtekintette Merszi, avagy Sipov kalandjai című művének próbáját. A regény dramatizált változatával és a művészi megoldásokkal elégedetten, készségesen állt lapunk rendelkezésére.

— Különös, hogy ön grúz —örmény származása ellenére elsősorban Oroszország történelméből merít ihletet. Miért.

— Valóiban,, anyám örmény volt, apám grúz. Én azonban már Moszkvában születtem, tulajdonképpen orosz az anyanyelvem, ezért vagyok szerelmese az orosz történeleuhnek és művészetnek.

A nagy klasszikusok nélkül sohasem lehettem volna író. Puskintól a természetességet, az egyszerűséget tanultam, Gogoltól azt, hogy mindent görbe tükörben lássak, Tolsztojtól a nagyvonalú szerkesztést. A világirodalomból legjobban E. T. A. Hoffmann mélyérteLmű sejtelmességét, Thomas Mann átfogó humanizmusát, Faulkner döbbenetességét kedvelem, s próbálom

— önmagámon »átszűrve« — beledolgozni műveimbe.

— Tinyanov halála után úgy látszott, válságba kerül a szovjet történelmi regényírás. Mi volt ennek az oka?

— Ezt kortünetként kell értelmeznünk. Akkoriban úgy gondolták, a történelem a kiemelkedő hősök cselekedetednek összessége, s ez nem használt a hiteles ábrázolásnak. Ma már ezen — szerencsére

— túl vagyunk, s tudjuk, hogy a történelemben az apró mozzanatok, a kis sikerek és bukások játszanak döntő szerepet. Tudjuk azt is, hogy a történelmi regénynek, ha hatni akar, időszerű társadalmi regénynek kell lennie.

— Feltűnő, hogy önnek nincsenek klasszikus értelemben vett hősei.

— Sohasem szíveltem az eltökélteket, a fanatikusokat; a kételkedőket szeretem. Ezért is írok többnyire a múlt század első feléről és hatvanas éveiről. »Szenvedélyem« a kisember, az ő aggályai, szorongásai, alkalmazkodási kísérletei.

— Érdekes, hogy az ön pályatársa, Jurij Trifonov, az

érem másik oldalát vizsgálja, a történelmi fanatizmus kiváltó okait. Türelmetlenség című. nálunk is népszerű regényére gondolok.

— Én azt másképpen írtam volna meg. Szikárabban, ed- ítélőbben. Trifonov barátomnak inkább Ház a rakparton című " alkotását szeretem. Ö még tud emlékezni, s erre szükség is van.

— ön szemlélődő író, vagy inkább »megfigyelő« alkat?

— Az utóbbi. Igyekszem minden apróságból szellemi hasznot húzni, mert Csehowal együtt vallom: a buta ember elsősorban tanítani akar, az okos — tanulni. Számomra az edények mosogatása is épülés, igen-igen erősíti szatirikus hajlamomat. A helyzetek sokfélesége miatt rajongok a íut- ballért; ha a ház udvarán bá- dogdőbozzal focizó srácokat látok, nem tudok másra gondolni. s felhagyok a munkával is.

— Most min dolgozik? Talán ismét »áltörtónelmi« regényt . ír?

— Igen. Dilettánsok utazása lesz a címe. A cselekmény a múlt század közepén játszódik. s egv szomorú szerelem történetének ürügyén ábrázolja a kort.

— Mennyire lesz szubjektív mű?

— Ahogyan az eddigiekben, ebben is megörökítem — önmagamat. Szegény Avroszi- mov is én voltam — s most ismét megjelenítem őt, öregen, kételkedőn. Már tárgyalunk az Európa kiadóval a magyar fordításról.

, A világhírű szerző ma elutazott Kaposvárról. De türelmetlenül várjuk új regényét — s mindenekelőtt a Sipov bemutatóját.

L. A.

Lepipálta a gyakorlottabbakat

Kakrik Katalin, a csurgói szakmunkásképző tanulója férfiszabó szakmában megnyerte az országos tanulmányi versenyt. A győzelem azt jelenti, hogy nem kell szakmunkásvizsgát tennie, az eredményhirdetésen, ^ március 31-én megkapta a ‘végbizonyítványt is.

A Napsugár szövetkezet ber- zencei telepén van a tanműhely, ott sajátította el a szakma gyakorlati fogásait. Paimm

lag Béla oktatóval együtt ültünk le beszélgetni. Ö mondta el, hogy három hónapig készültek Katival a versenyre. Előtte Péesen, a KISZÖV-ve- télkedőn is részt vett a ber- zencei »csapat«, ott a zsűri... De ezt inkább hagyjuk.

— Itt nagyüzemi módszert tanulnak. Az országos versenyen hagyományos versenyfeladatok voltak. Hogyan lett mégis első?

— Erre volt jó három hónap készülődés. Itt mi ragasztjuk a zakókat. Ezért szabad időmben megtanultam varrni is őket. Az országoson ez »bejött«, mert épp egy zakót kellett második próbára előkészítenem. Hat óra alatt kellett megcsinálni.

— Amikor elkészült, sejtette már, hogy jól sikerült?

— Nem számítottam semmiféle helyezésre. Mi itt mást tanulunk, nálam gyakorlottabb versenyzők is voltak.

Pallag Béla itt közbeszólt:

— Már a megyei verseny után/ kérdezték tőlem; miként/ »bundáztunk«, hogy az első három helyezett a mi tanulónk lett. Akkor nem válaszoltam, most már mindenkinek megfelelek. Katival is csak ez volt a baj. Nem hitte el, hogy mennyit tud. Én bizony számítottam a jó helyezésre, ha az elsőre nem is.

— Milyen tanuló?

— Négyesnél jobb voltam mindig. De most sem fejezem be. Szeretnék középiskolába menni, azután talán a technikusi vizsgát is leteszem.

Most lendületben vagyok, érdemes folytatni. Itt maradok dolgozni, ez bizonyos.

— Otthon hogyan fogadták a győzelmét?

— Anyám először csak azt mondta: viccelek. Később elhitte. Több ismerősnek varrtam már ezt-azt szívességből. Most, hogy megtudták ezt is, többen kérnek. De nem akarok maszeknak menni. Nem érdemes.

— Igaz az, hogy suszternek cipője, szabónak ruhája nincs?

— Lehet. Bár én mindent megvarrok magamnak. Igaz, hogy férfiszabó vagyok. Először nőinek készültem, de hát rokon szakma.

— Gondolom. így a ruházkodás olcsóbb, vagy nemcsak ez az oka, hogy magának készíti a ruhákat?

— Sajnos, a boltban ma nem

lehet megkapni mindent, ami divatos. Vagy ha lehet, akkor rengeteg egyformát, hogy minden ember ezt hordja. Meg drága. A fiataloknak legalábbis.

— ön szerint milyen ma egy jól öltözött fiatal?

— Hát a fiúknak még min dig a szép öltöny a legjob viselet. Persze nem mindig Szórakozáshoz én is farmer ajánlanék — ha lenne. M sokan nem tudják összeválo gatni, amit fölvesznek. É: legszívesebben nadrágot hor dók, mert kényelmesebi mint a szoknya.

— Mit tenne, ha Ön lenn a könnyűipari miniszter, é beállítana az irodájába eg fiatal a ruhák miatt panasz kodni.

— Elküldeném maszekhoi A konfekció szegényes, a bu tikok »egyedi« darabjai drá gák. Persze intézkedni is le hetne, hogy a gyárak jobba igazodjanak a kereslethez.

— Mi kell ahhoz, hogy vala ki igazán jó szabó legyen?

— Ügyesség, gyakorlat é szakmaszeretet. Aki ímmel ámmal csinálja, az biztosa: elszabja a ruhát.