Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-06 / 80. szám
Pénz és példa I Pedagógusiak ások Cgyre gyakoribb falun, városén, hogy a települések vezetői aktívan vesznek részt a művelődésben. Az a hiedelem, hogy ahol a kórusban énekel a tanácstitkár, verset mond, irodalmi színpadot vezet az elnök, ott több pénzt kap a művelődési ház, jobban öltözöttek a néptáncosok, és egyre több tehetséges amatőr kerül a csoportokba. Nem ez a megoldás: az igazgatási szakembereknek nem az a feladatuk, hogy szerepeljenek, hanem az, hogy irányítsák, összefogják a közművelődést. Nem baj, ha maguk is szerepelnek, személyes példájuk mindenképpen hat. Az igazi példa azonban azo- ké, akik hivatali kötelességüket teljesítve igyekeznek minél többet tenni a rájuk bízott település lakóinak szellemi épüléséért. Szerencsére egyre nő a számuk a megyében. A művelődési házak fenntartója a községi tanács. ö gazdálkodik a kultúrára fordítható pénzzel. Van, ahol a termelőszövetkezet, az áfész, a község területén működő kis üzem megtoldja. így néhány tízezerből százezer lesz, és jut a klub berendezésére, a néptáncegyüttes ruháira, s arra, hogy a legjobban szereplő amatőröket megjutalmazzák. Másutt ugyanez az összeg a minimumra csökken, mert a támogatásra szánt pénzt vagy adják, vagy nem. Ha megvan a közművelődésre szánt összeg, a vezetők lelkiismeretétől függ, hogyan használják föl. Az sem ritka, hogy a »szociális, sport, kultúra« közös rovatba könyvelik, és az első fillértől az utolsóig a futballcsapat utaztatására fordítják. , (Ami ugyancsak fontos, de nem viheti el az egész támogatást.) A pénz önmagában mégsem elegendő. Szükséges hozzá A KISZ-t szervezték 1957-ben „Mást ugyanott vagyok” A rinyaszentkirályi iskolában tanított 1947-ben, s már az EPOSZ-szervezet megalakításában is részt vett. Kul- túrcsoportot szerveztek, a környező községekben színielőadásokat, néptáncbemutatókat tartottak »összetáncolták-« az apró iskola néhány berendezési tárgyát. Kasza Istvánná Müller Irén ma a kaposvári Kállai Éva kollégium nevelője. Sok helyen dolgozott, mielőtt ide került, egy »állandó vonás« azonban minden munkájában van: az ifjúsági szövetség. Rinyaszentkirályról rövid időre hazakerült Villányba, a szülőfalujába. Ott is az EPOSZ kultúrosa volt. Időközben fölvették párttagnak. Azután újra Somogyba jött, Kaposvárra: ide kötötte a házasság. Az akkori központi leányiskola úttörőcsapat-vezetői munkáját kapta pártmegbízatásként. — Ettől kezdve hosszú ideig a legifjabbakkal voltam kapcsolatban. Az iskola megszűnése után a Hámán Kató iskolában szintén csapatvezető lettem. Közben a DISZ-szel is tartottunk kapcsolatot. A városi végrehajtó bizottságban dolgoztam, és megválasztottak városi úttörőtitkárnak. Ügy emlékszem erre az időre, mint a legszebb éveimre. A tüskevári eliszaposodott vízből a munkásfiatalok segítségével úttörőstrandot csináltunk. A fonyódi hegyen úttörőtáborunk volt. Ott a honvédség segített sátrakkal. Ez maradt meg bennem a legjobban, a nagy összefogás, az, hogy ma sem kell sokat gondolkodnom, ha föl akarom sorolni, ki mindenki patronált minket. A DISZ-bizottságtól a tanács művelődési osztályára helyeztek Akkor még — ma már furcsán hangzik ez — nem kérdezték meg az embert, aláírja vagy nem akarja? Azt mondták, ott van szükség rám, menni kell. — Ekkor már I956-ot írtak. Mi történt önnel az ellenforradalomban? — Épp Villányban voltam, Ott\ később kezdődött a felfordulás. Bizonytalan hírek jöttek. Gyalog indultam Kaposvárra. Majd egy hétig »sétáltam«. Annyit tudtam csak, hogy a férjemet itthon elvitték az ellenforradalmárok. Mire hazaértem, már kiszabadult. Őrizték a villanytelepet, hogy a város ne maradjon áram nélkül. Amikor normalizálódott a helyzet, a Berzsenyi iskolában kezdtem dolgozni. Rögtön fölvettem a kapcsolatot a megyei KISZ- bizottsággal. Az első munkám az volt, hogy összegyűjtöttünk egy maroknyi úttörő- csapatot a város iskoláiból, és részt vettünk velük a munkásőrség megalakulásának ünnepségén. Azt az évet még végigtanítottam; a második félévtől azonban két munkahelyem volt, mert a megyei KISZ-bizottság agitációs és propagandista titkárává választottak. 1500 gyereket elvittem az NDK-ba nyaralni, azután augusztusban végleg a KISZ-nél kezdtem dolgozni. — Mi volt akkor a legnehezebb feladat? — Említettem a rinyaszentkirályi EPOSZ-szervezést 1957-ben, tíz év múltán újra hasonló munkát kezdtem. Középiskoláról középiskolára járva először az igazgatókat kellett meggyőzni arról, hogy mielőbb alakuljon meg náluk is a KISZ-szervezet. Amikor egy-egy iskolavezető engedélyezte, a diákok megkezdték a szervezést. A falusi ifjúság körében könnyebben alakultak meg az alapszervezetek. Talán azért, mert az EPOSZ eléggé erős szövetség volt, és a fiatalok akkor is tartozni akartak valahova. Az 1957-es országos KISZ-értekezlet után egyre nőtt a lelkesedés. Akkor én is ott voltam a Parlamentben. Az értekezleten elhangzottakat azután mindenütt feldolgoztuk a fiatalokkal, ez volt a KISZ politikai oktatásának a csírája. — A KISZ-idő után hova került? — 1959-től 13 évig a tanítóképző gyakorló iskolájában tanítottam. 1972-ben kerültem a megyei tanácsra, és egy éve dolgozom itt a kollégiumban. Most újra a KISZ-esekkel, a fiatalokkal együtt vagyok. Egy apró községben fiatalon, az ifjúsági szervezettel kezdtem. Eltelt egy »kis idő«, de ùgÿ érzem, hogy most ugyanott vagyok. I* P. olyan vezetői szemlélet, amely annak értelmes felhasználását segíti. A kaposvári Járásban az utóbbi években örvendetes változások történtek 1971-ben mindössze három művelődési ház működött közös fenntartásban. Ma tizenhét. Mit jelent ez? Hogy bár a működtető a tanács, a fenntartáshoz hozzájárulnak a termelőszövetkezet, az üzemek és minden gazdálkodó szerv. Ennek eredményei rendkívül kedvezőek: ha valaki gazdának érzi magát, természetesen gazdaként foglalkozik a rábízott anyagi és szellemi értékekkel. Ezekben a községekben jut támogatás és törődés a berendezésen kívül arra is, hogy főállású népművelőt foglalkoztassanak. Sőt, a társközségek művelődésének ügyét sem kezelik mostohagyerekként. A kaposmérői ktsz és a tér melöszövetkezet közösen tartja fönn az irodalmi színpadot és a tánccsoportot, pedig még művelődési ház sincs. De említhetném a kadarkúti, a nagybajomi példát is — azzal bővítve, hogy a Kaposvári Ruhagyár csatlakozott a köz- művelődést támogatókhoz, mert a községben kihelyezett üzeme működik A barcsi szövetkezeti együttes ékes bizonyítéka annak, hogy összefogással több pénzt lehet teremteni a kultúrának, s az anyagi juttatásokból és a szellemi törődésből milyen értékek jöhetnek létre. Szándékosan soroltam a jó példákat, bár akad rossz is, bőven. Olyan együttessel is találkoztam, amelynek tagjai elmondták, hogy a megyei közművelődési. felügyelők már harmadszor látogatnak el a próbákra, de a községi vezetőket még nem látták Ugyanezek a vezetők az anyagi feltételeket sem biztosítják az egyébként jól működő csoportok szerepléseihez. Ez a szemlélet azonban szerencsére egyre inkább »kimegy a divatból«. Ezt írja elő a közművelődési törvény egyik paragrafusa is: »A közművelődési feladatokat, a közművelődés feltételeinek létrehozását és fejlesztését a működő állami szervek és társadalmi szervezetek, a munkahelyi, a lakóhelyi és családi közösségek, az oktatási-nevelési és közművelődést szolgáló intézmények egymásra épülő, egymást kiegészítő, összehangolt tevékenységükkel valósítják meg.« Simon Márta Egerek és remények Ahhoz, hogy Somogy megye pedagógusellátottsága elérje az országos átlagot, jó néhány föltételt kell teljesíteni. Nem elegendő a pályázati helyek meghirdetése, a tanári és tanítói fizetések megyei keretből való emelése — ez szerencsére már megtörtént —, még az ösztöndíjasok számának növelése sem javítja a néhol aggasztó helyzetet. Szükséges a pedagógusok szociális körülményeinek jobbítása is, mindenekelőtt a lakásépítés. Akár szolgálati lakások létrehozásával, akár a pedagóguskölcsön föltételeinek kedvezőbbé tételével. Találhatunk jó pár községet, ahol egyik lehetőséggel sem élnek Néhány község vezetői azonban fölismerték a szükségszerűséget, s nemcsak beszélnek róla, hanem segítenek is. Nézzük hát az érem mindkét oldalát! Taranyban három pedagóguscsalád lakik egy komfort nélküli, még a reformkor idején épült, rozzant házban. Mé- i rétéi ugyan kastélyra emlékeztetnek, vagy legalábbis nemesi kúriára, állapota viszont elhagyott tanyára engedne következtetni. Tetőszerkezetét elnyűte a másfél évszázad, ezért a mennyezet gyakran beázik. A lakók az udvari kútból hordják a vizet télen is, ha kisgyermeküket fürdetni akarják vagy mosni szándékoznak. A százötven esztendős ablakokon, ajtókon át tavasszal szárnyashangyák lepik el a szobákat, az éléskamrában egerek lakmároznak. Új pedagóguslakások építé- sére^kölcsön igénylésére semMásfél százados pedagógusiak Taranyban. közel van Taranyhoz, a pedagógusok lakásellátottsága szempontjából azonban legalább egy évtizednyi előnyre tett szert Nem mintha Lábo- don minden fenékig tejföl lenne, csakhogy a jó szándék, a törődés a tanács összes rendeletéből és cselekedetéből kitetszik. A helyi tanárok, tanítók féláron (12—14 ezer forintért) vásárolhatnak telket, ha pedagóguskölcsönből szeretnének lakást építtetni. Már épülőben van a hetedik ház, ezenkívül a tanácsnak van két üres telke. A négy szolgálati lakást az idén újítják fel, s újabbak létesítését, esetleg vásárlását is tervezik. Kezdő tanár házaspár munkába állása esetén egy éven belül biztosítanak lakást A tantestület összetételében csak ritkán fordul elő változás. Senki sem akarja elhagyni az iskolát; a szociális körülményekkel majdnem mindenki elégedett, a munkahelyi légkörrel úgyszintén. Lehet, hogy e kettő összefügg? Az elmúlt öt esztendőben Somogybán összesen 190 lakás épült pedagóguskölcsönből, az idén 21 létesítését tervézik. Bár ez a szám csekély az igényekhez képest, mégis elegendő arra, hogy sok pedagógus megtalálja számítását. Ám a két példa közötti ellentét számadatok nélkül is szembeötlő. A következtetés szintén nyilvánvaló, a nemtörődömségnek a kisdiákok, a szülők és a pedagógusok egyaránt megisszák a levét. miféle lehetőség nincs, mivel I nem kapható telek, vagy ha igen, akkor teljesíthetetlen föltételekkel. Egyetlen pedagóguslakás áll üresen, állapota miatt oda sem tolonganak a jelentkezők. Viszont legalább négy, az emberi igényeknek megfelelő családi hajlékra lenne szükség. Papp Istvánné tanácselnök tudja ezt, válasza mégsem hangzik meggyőzően. -Vizsgálgatjuk a dolgokat, s lehet, hogy a következő években sor kerülhet egy lakás fölépítésére«. Hiába érdeklődöm tovább; folytatódnak az igealakok feltételes módban, köztük egy fia konkrét tény sem akad. Marad hát a négy helyett egy, de az sem biztos... Lábod földrajzi szempontból Pedagóguskölcsönből épült ház Lábodon. Lengyel András Kiváló cím 41 könyvtárnak A Fészek klubban tegnap kihirdették az 1975—76. évi kiváló művelődési otthon és kiváló közművelődési könvv- tárpályázat eredményét. A harmadízben meghirdetett pályázaton az ország 143 művelődési otthona és 196 közművelődési könyvtára vett részt, közülük 48 közművelődési könyvtár és 41 művelődési otthon kapta meg a kiváló címet. Munkájuk elismeréséként további húsz művelődési otthon és 22 közművelődési könyvtár dicséretben részesült. A kitüntetett intézmények közül 27 másodszor. 20 harmadszor nyerte el a kiváló cimet. Ezek az intézmények a helyi erőfeszítések révén is megfelelőbb anyagi feltételeket teremtettek működésükhöz; eredményes, példamutató tevékenységükkel elősegítették a közművelődési program megvalósítását. Az ünnepségen Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes méltatta az élenjáró művelődési otthonok és könyvtárak tevékenységét, ezután átadta a jutalmakat a kiváló intézmények képviselőinek. Kürti András öt zümbi par 7. — Jő — bólint a lány —, de tegeződjümk. fiatalok vagyunk, nekem úgy sokkal könnyebb. Igen? Félszeg örömmel egyezik bele a másik. — Én Kati vagyok — nyújt kezet a lány. — Én meg Róbert. — Annyi baj legyen. Figyelj, Robi, föl teszem az első kérdést. Nős vagy? Leesik az ifjú ornitológus álla, azután nyel egy nagyot. — Elváltunk; Fél éve. — Gyereketek van? — Nincs. — Mivel ütöd agyon a szabad idődet? — Nincs szabad időm, és nem is értem, hogy mi köze mindennék...? A lány legyint, jegvzetfüze- tet. golyóstollat szed elő a táskájából. — Semmi az égadta világon. Ne is törődj vele. Ez csak a jó kapcsolat megteremtése miatt volt. Ilyesmikkel tömték a fejünket az újságíróiskolán. Ne rohanjunk ajtóstul a házba, előbb igyekezzünk általános emberi kontaktust kiépíteni a pácienssel. Nyerjük meg a bizalmát úgynevezett intim kérdésekkel, de a jó ízlés határain belül. Hát ez ilyen három kérdés volt. Ha netán utána érdeklődnének a szerkből... Fütyült egy hattyúnak, amely épp alattuk úszott el, de az föl sem nézett. — Egyébként — folytatta a lány — a legviccesebb, hogy tényleg érdekel, hogy te kit ábrázolsz. Jó fejnek látszol... De hát most első a munka... Áruld el, melyik a leghasznosabb madár ezek közül? És körbe intett. — A te aveseid közül? Megrázta a fejét a madarász. — Rossz a kérdés. Majd mindenki ezt firtatja, pedig ez egy rossz kérdés. Mert a maga módján mindegyik hasznos. És bizonyos fokig mindegyik káros. Ember-szemszögből. Egy bizonyos gerinces emlősnek a szempontjából. A szellemileg legfejlettebb emlősnek a szempontjából. De ha még elfogadom, mert el kell fogadnom az ítélkezésnek ezt az alapját, minthogy magam is ide tartozom, még akkor sem helyes így fölvetni a kérdést. Milyen emberi érdekről van szó? Rövid távú. hosz- szú távú érdekről? Csak anyagi érdekről ? És így tovább ... Nézd ott azt a flamingót? Micsoda elegancia, micsoda színek. micsoda mozgás! Vonal- minták, színkompozíciók grafikusoknak, festőknek, szobrászoknak .., örülnek neki az ide látogató gyerekeik, felnőttek. mert széip, mert öröm nézni. Hát nem hasznos ez a madár már csak azért is, mert létezik, mert kortársunk, mert mi itt és most gyönyörködhetünk benne? Kati elismerően biccentett. — Jó szöveg volt. Fölhasználom. És átfogalmazom a Kati elnevette magát, ösz- szecsapta a kezét. — Tisztára mint egy gólya! Mindjárt kelepelni kezd !... Jó, elhiszem, tényleg üzemel ilyen kongói zömbi, elhiszem, csak nálad lehet találkozni vele... Pörgesd magad vissza, szent a béke. Mikor véigzel itt? Még félig-meddig megbán- tottan érkezik a válasz: — Ma kivételesen — háromkor ... Egyébként az apámnál élek a Szemlér huszonegyben, válás után a garzonunk Icának maradt... És az öregem a tenyésztő, én csak a disszertációmat irom a zümbikről... Tehát egyáltalán nem volt olyan tervem... Kati megrántotta a vállát — És ha volt? Altkor se dől össze a világ. De hát nem volt, kész. Ebben maradunk. Van egy kopott kis 500-as Fiatom, azzal várlak a főkapu előtt, háromkor, talán beleférsz ... Akikor hát haverok vagyunk továbbra is? Nyújtotta a kezét. És föl- ragyogtatta a legszebb mosolyát. Guszt Róbert megigazította szemüvegét, majd óvatosan megszorította a feléje nyújtott kezet Azután gyorsan vissza is kapta. — Most meg min nevetsz? — kérdezte ingerülten. A lány legyintett. — Hülyeség. Csak úgy elképzeltem, hogy ti miért váltatok eL Mert te mindig majdnem- kiszúrtad a szemét a hegyes orroddal annak a szegény Icának, amikor meg akartad csókolni ... Szóval — pont háromkor! Megfordult és leszaladt a hídról. (Folytatjuk.) hasznosság kérdését is. Melyik az a madár szerinted, amelyik a legtöbb embernek, hosszú távon, és nemcsak anyagi szempontból, a legtöbbet nyújtja? Határozottan. gondolkodás nélkül felelt Guszt Róbert: — A kongói zümibi. Kati már buzgón gombolta is ki masináját a dobozból. — Muti, melyik az? Előbb lekapom, most jó a fény, azután majd mesélsz róla. Sajnálkozva vont vállat a madarász. — Nálunk itt nincs kong« zümbi. — Egyáltalán nem található szép honunkban? — Én azt nem mondtam — szögezte le a fiatalember —, én csak azt mondtam... — Ki vele! — szakította félbe erélyesen Kosaras Kati. — Gyerünk, mondd, hol találok ilyen kongói micsodát? Hátha én írhatok róla elsőnek? Össznépi szenzáció. Számomra meg kész mennybemenetel. Szóval ? — Hát... izé... az a helyzet, hogy tudtommal ma Magyarországon kongói zümbi csak egyetlen helyen található. Egy pesti tenyésztőnél. A Szemlér utca huszonegyben, a hatodik emeleten. összecsípte szemét a lány. — Roppant érdekes! Mondd, véletlenül nem te laksz ottan? Véletlenül nem te vagy az egyetlen boldog zümbitulaido- nos szerte e hazában? Véletlenül nem az a terved, hogy egy nem is létező, egy fantáziamadár meséjéval elcsalj engem a Szemlér utca huszonegybe, a hatodik emeletre? Szíven ütötte a vád a fiatalembert, egyelőre nem is jött ki hang a torkán, csak fölszegett fejjel hápogott
