Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-29 / 99. szám
Mindennap tenni Lenint ábrázoló képekből összeállított tabló — születése 107. évíordulójának tiszteletére —, a Szovjetunió hatalmas térképe a falon, a gazdasági, kulturális eredményeit szemléltető képek, adatok. A Fáklya, a Szovjetunió és más folyóiratok, napilapok az asztalon. Ezt látni Böhönyén az általános iskola orosz nyelvi kabinetjében, s ez szemléletesen fejezi ki: ebben az iskolában nagy gondot fordítanak a magyar—szovjet barátság ápolására, a gyerekek internacionalista nevelésére. — Többek között ezt is fontos feladatunknak tekintjük. E cél megvalósítása érdekében együttműködünk az áfész MSZBT-tagcsoportjával, tőlük kapunk rendszeresen képeket, folyóiratokat, s ezeket hasznosítjuk a gyerekek nevelésében, ismereteik bővítésében. Most rendezünk egy vetélkedőt Ki tud többet a Szovjetunióról? címmel. A három legjobb tanulót,— jutalmul — az áfész tagcsoportja budapesti látogatásra viszi, s ott megtekintik a Szovjet Kultúra és Tudomány Házát Ez azonban csak kis része annak a szerteágazó munkának, amelyet az iskola párt- szervezete, kommunistái végeznek, s melyről Gaál Ferenc titkárral, magyar—orosz szakos tanárral beszélgetek. Éppen egy Esztendeje titkára az alapszervezetnek, jól ismeri az iskola feladatait, gondjait Itt végezte el az általánost, majd a gimnázium, és a másutt töltött képesítés nélküli nevelői munka után — elvégezve a főiskolát — visszajött szülőfalujába tanítani. Ennek tizenöt éve, annak pedig tizenhét esztendeje, hogy ebben az iskolában a kommunisták soraiba került Előbb propagandista, majd szervező titkár, _ayégül tavaly párttitkár lett Kevesen vagyunk kom- "*ítnunisták, mindössze tizenhárom pedagógus, technikai dolgozó. Mindennap tenni, segíteni az iskola vezetőségét a tantervek minél eredményesebb végrehajtásában, a nevelőtestület politikai és pedagó- giai egységének megteremtésében, támogatni a fizikai dolgozók gyermekeit bevonni őket a közösségi munkába — ezek a fő feladataink. — Elsősorban a nevelőtestület egységének megszilárdításához — kértem a kommunistáktól segítséget — mondja Baráth Lászlóné igazgató. — A párttitkár részt vesz a munkaterv készítésében, a végrehajtásának értékelésében, a pártvezetőség rendszeresen beszámoltatja az iskola vezetőit, az úttörő- és a kisdoboscsapat vezetőit, az osztályfőnököket, a pályaválasztási felelőst — ezzel nagy segítséget adnak munkámhoz. A jövőben a pedagógusi hivatás rangjának elismeréséhez, tekintélyének növeléséhez kérek tőlük segítséget. Főként azzal, hogy a kommunista pedagógusok önmaguk előtt magasabbra emelik a mércét, példát mutatnak társaiknak a korszerű tanításban, a fegyelmezett munkában. Az igazgató nem kér telje- síthetetlent, hiszen egykor ő is itt lett kommunista, s titkára is volt az alapszervezetnek. Tudja, hogy a kommunisták sokat vállalnak magukra hivatásuk ellátása mellett az iskola és a falu közösségi életében is. Minden kommunistának van állandó pártmegbízatása, többnek közéleti tisztsége. Ezt jelzi a most megalakított úttörőgárda. Ennek, valamint a tavaly létrehozott úttörőmunkásőr-sza- kasznak is Gaál Ferenc párttitkár a parancsnoka. Működik az iskolában közlekedési és ifjú egészségőr szakasz, s a gyerekek valamennyinek a munkájában nagy kedvvel vesznek részt. Az úttörő-munkásőrőket együtt avatják az úttörőkkel, s csak a szorgalmas, fegyelmezett tanulókat veszik fel. A pártszervezet, az iskola vezetői, közösen a szülői munkaközösséggel, versenyt kezdeményeztek a tanulmányi fegyelem növelésére, a hiányzás csökkentésére, s a legtisztább osztály címért. — A pártvezetőség tervszerűen és következetesen végzi sokoldalú munkáját. A politikai oktatás és a pedagógusok részére indított politikai vitakör igen jól segíti a nevelőtestület egységének összekovácsolását. Emellett nem feledkeznek meg a világnézeti nevelésről, a tervszerű káderképzésről, segítik az önképzést — így vélekedik Ujj Gaál Ferene Imre, a községi pártbizottság titkára, hozzátéve: a pártépítéssel a jövőben nagyobb gonddal kell foglalkozniuk. Jártam az iskola gazdag, 2300 kötetes, jól fölszerelt könyvtárában. Szakképzett könyvtáros segíti a gyerekek olvasásra nevelését, jelenleg százhatvanan kölcsönöznek rendszeresen. A tanári szobában huszonöt szaklapból, folyóiratból válogathatnak a tanulni vágyó pedagógusok. A pártszervezet titkára büszkeséggel beszél pálya- választási munkájuk eredményéről. A tavaly végzett 37 nyolcadikosból — 35 fizikai dolgozó gyermeke — 30 tanul tovább, 16 választott szakmát, kilenc jár középiskolába, öt a vendéglátásban, kereskedelemben helyezkedett el. Búcsúzáskor az iskola faliújságján egy szép oklevelet, mellette egy kitüntetést pillantok meg: »Érdemes Társadalmi Munkás«. Az iskola 1254-es számú Petőfi Sándor úttörőcsapata kapta a község gazdagítása érdekében végzett társadalmi munkájáért. s Büszkék a gyerekek munkájukra, a Hazafias Népfront községi bizottságától és a tanácstól kapott kitüntetésre. Ezek a tanulók, akik fiatalon megismerték a társadalmi, a közösségért végzett munka örömét, felnőttként is hasonlóan fognak élni, cselekedni! Szalai László Valentyin Csernik Buszlajev ......... — Nóta! — parancsolta újra a hadnagy. Az oszlop némán, súlyos léptekkel dübögött tovább a poros falusi utcán. A hadnagy kezdte el az éneklést. Csengő, vidám hangja volt. Egyedül énekelt. A menetoszlop élén haladt, akárcsak a díszszemlén, akkurátusán kirakva a lépéseket, és egyik strófát a másik után énekelte. Aztán még egy hang csatlakozott hozzá a menetoszlopból; az övéhez hasonlóan fiatal, szárnyaló. És a menetoszlop énekelni kezdett, előbb rekedtesen, halkan, majd egyre erősebben, a refrént már a szokásos füttykísérettel. Az asszonyok a kerítések mellett álltak, és hangosan • sírtak. Előttük pedig piszkos, 'borostás, de tiszta fehér gal- lérbetétes harcosok meneteltek és énekelnek. 4. A hadnagy odament a vezetőfülkéhez, amely Szemjont elválasztotta az utasoktól. Néhány percig némán álldogált. Láthatóan kérdezni akart valamit, de nehezen szánta rá magát, — Szabad a buszban dohányozni? — kérdezte végül is. — Az utasoktól függ . ;. — Óvatos leszek — ígérte. A hadnagy épp úgy szívta a cigarettát, mint az iskolások: a tenyerébe rejtette. Gyorsan leszívta a füstöt, lehajolt, s igyekezett a maradékot az ajtó résén át kifújni, közben pedig az utasokra pillantott, felkészült rá, hogy az első megjegyzésre elnyomja a cigarettát. Még az utazás legelején tartottak, az utasok jó hangulatban voltak, senki sem tett megjegyzést. — Szabadságra? — kérdezte Szemjon. — Szabadságra. — Régóta szolgál? — kérdezte Szemjon a hadnagyot, bár majdnem biztos volt abban, hogy egyáltalán nemrégen szolgál. A hadnagyon vadonatúj, tökéletesen rászabott egyenruha feszült, látszott, hogy olyan szabó varrta, aki azelőtt százával varrt hasonlókat a főiskola többi végzősének. — Nemrég végeztem a főiskolát. — A hadnagy elmosolyodott. — Valójában még nem is szolgáltam sehol. A hadnagy alig múlhatott húszéves. A háború után születhetett, Szemjon arra gondolt, hogy eg3’Te kevesebb olyan tiszt marad már a hadseregben, aki közelről ismeri, mi is a háború, amikor lőnek az emberre, és meg akarják ölni, és ő is lő, hogy öljön. Igaz, hogy a hadnagy katonai, gondolta Szemjon, de csaklő- kiképzésen vesz részt, és mint egykor az iskolában, osztályzatot kap rá. Szemjon a másik hadnagyra gondolt, arra, akit a háború alatt ismert meg. Az sem lehetett sokkal több húsznál. , A hadnagy, felsorakoztatta a katonákat. A kerték alól már hallani lehetett a harckocsik dübörgését. — Németek... A katonák elsápadtak, de továbbra is a menetoszlopban maradtak. A hadnagy tétovázott. Asszonyok tolongtak körülötte. És sírtak. A hadnagy a háborús törvényekről beszélt, amelyek tiltják, hogy asszonyokat és gyerekekét bántsanak. Majd levette a tányérsapkáját, és ő maga is beismerte: — Bocsássatok meg. Nem tudok rajtáitok segíteni. Tartsatok ki. Néhány nap múlva elkergetjük őket. ígérem nektek. A hadnagy vezényelt, a menetoszlop megfordult, és elindult az erdő felé. — Gyorsabban! — kiáltott rájuk az egyik asszony. A motor dübörgése már a szomszéd utcából hallatszott. A hadnagy tempósan, kimérten lépdelt. — Égy ..., egy..., egy, kettő, három — vezényelt a hadnagy; a szavakat elnyújtotta. A katonák gyakran oldal.-a lestek, de engedelmeskedtek a parancsnak, s lassan, nyugodtan, sőt kissé imbolyogva mentek. Még elrejtőzni sem érkeztek az erdőben, amikor a falu terén már megjelent egy oi- dalkocsis motorkerékoár. A motoros néhány kört le;rt p téren és továbbrobogott. Megállás nélkül dübörögtek a tankok az utcán; foltosak, a törzsükön sárral keveredett olaj. Szemjon magában eldöntötte hogy a mi tankjaink szebbek, mert ő azokat mindig zöldnek és tisztának látta. És ez megnyugtatta őt. Az asszonyok összetanakodtak, és végül úgy döntöttek, hogy csoportokra oszlanak; a hatalma« székét magára vont* Gépkocsival a nagyvilágban Néhány nappal ezelőtt efaő> születésnapját ünnepelte a Magyar Camping és Caravanning Club kaposvári csoportja. A szervezet egyik legfiatalabb csoportja a kaposvári. Az 1965-ben a Magyar Autóklub, a Magyar Természetbarát Szövetség és a KISZ »világjáróiból« alakult klub ma tizenkilenc kisebb közösség munkáját irányítja, segíti. A klub tagjai a hazai kempingekben húsz százalék engedményt kapnak a helyfoglalási és parkolási díjakból. Kedvezményesen bérelhetnek a túrázáshoz szükséges felszereléseket az Iparcikk Kölcsönző Vállalattól, s alkalomadtán olcsóbban vásárolhatnak kempingcikkeket a Fővárosi Bútor és Hangszer Vállalatnál. A klub tagjainak adott kedvezményeket hosszan sorolhatnánk. A kaposvári csoport a túrázókat segítő útikönyvekből, térképekből vásárolt jó néhányat a tavalyi bevételének egy részéből. Igaz, a kölcsönzés még nem teljesen megoldott, ugyanis a csoportnak nincs megfelelő helyisége. Jelenleg tárgyalásokat folytatnak arról, hogy a tagok az ifjúsági házban levő sportklubban találkozhassanak kéthetenként. A kaposvári kempingezőknek bőven vannak tervei, erről hallottunk dr. Stefler Józseftől, a csoport elnökhelyettesétől. — Megígérték, hogy sátrakat kapunk a klubtól, s ezt kölcsönözhetjük a tagoknak. Több túrát hirdettünk meg. Akinek kedve van, az még jelentkezhet a Duna menti országok kemping rallijére, amelyet az MCCC és a Zala megyei Idegenforgalmi Hivatal rendez Zalakaroson május 27-e és 30-a között. A találkozó résztvevői Göcsej szép falvaiba látogathatnak; tábortűz mellett nézhetik mega Zala megyei Népi Együttes műsorát. Autós ügyességi verseny is lesz. Június Í7-e és július 5-e között Bulgáriába, illetve Romániába indulnak sátrakkal és gépkocsikkal. Akik már jártak ezen az útvonalon, azok Jugoszláviába utazhatnak. A kaposvári csoportnak jelenleg huszonkilenc tagja van. Az utazás szeretete, a más tájak, emberek megismerése utáni vágy tartja őket össze. Az MCCC kaposvári tagjai közül többen váltották ki a Siotour kirendeltségénél — ahol a csoport gazdasági ügyeit intézik — a nemzetközi kempingszervezet igazolványát. Így kedvezményesen táborozhatnak a FICC, AIT és FIA jelzésű kempingekben. A kaposvári csoport gondja, hogy csak idősebbek jelentkeztek, hiányoznak a fiatalok, pedig őket is szívesen látnák. A szabályzat szerint a klub tagja lehet minden 18. évét betöltött magyar állampolgár. •Egry év híradója Megjelent a somogyi honismereti kiadvány Negyedszáz publikáció és közlemény olvasható a Somogyi honismereti híradó 1976. évi három kiadványra való — összevont — füzetében. A megjelentetésit nehezítő bürokrácia fölött eljárt az idő — elhárult az akadály a kiadás elől —, ám a honismeret lelkes gyűjtőinek a munkái most is frisseik, időszerűek és elmélyültek. Érdekes olvasmány ez a füzet azoknak is, akik nem vesznek részt efféle gyűjtőmunkában, hisz a vallomások, emlékek gyűjtői és féldolgozói rólunk szólnak, és eleink életét tárják elénk. Megható is amellett, hogy »felmérés ízű« az a dolgozat, mely egy mai család három visszamenő generációjának az életét mutatja be. Keller Anna kaposvári gimnáziumi tanuló a levéltárban talált kérvény (1931. Gölle) fogalmazója családjának a történetét dolgozta fel. Az egykori tégláscsalád életforma- változásáról szóló szociográfia értéke a közelmúlt nagyméretű változásának embersorsokon történő bemutatása. Díjnyertes főiskolai tudományos diákköri dolgozat — Pálfy Dániel munkája — foglalkozik a somogyi földrajzi nevekben található betyáremlékek azovolna a figyelmet. Az anyja hajnalban, fölkeltette Szemjont, ekkor már csak ketten folytatták az utat. Mellettük autók robogtak el, a németek szájharmonikáztak, melegen tűzött a nap, és minden olyan vidámnak tetszett. 5. Amíg Szemjon beért az étkezdébe, volt érkezése kiszámolni a műszakbeosztást. Eszerint Aszja volt szolgálatban, egy kis hirtelenszőke teremtés, mindenki kislánynak gondolta, pedig valójában harminckilenc éves, és már nagymama. — Egy jó erős teát — szólt a segítőtársának, amikor Szemjon belépett. Aszja vidám kedvében volt. Itt mindig kedvesen .fogadták Szemjont. Visz- szaíelé jövet körtét szokott hozni nekik. Már hat éve, szinte azóta, hogy erre az útvonalra került, rítusként ragaszkodott ehhez. A falu szélén, egy öregembertől vette a körtét, az öreg ismerte a körte tartósításának egy különleges titkát, szürettől szüretig eltartott nála a körte. Az öregnek is tetszett ez a kialakult tradíció, és mindig érdeklődött az étkezde szakácsairól, bár ő soha életében nem fordult meg ott. A szakácsok mindig tudták, hogy Szemjon megérkezett, mert aki épp dolgozott, annak jutott egy- egy körte. — Egy bifezteket? — kérdezte Aszja. — Hamburgi módra — mondja Szemjon. — Megtaníthatnál. hogy kell készíteni — mondja Aszja. — Én magam sem tudom. (folgLatjukJ nosításával. Mint leírja, a betyárvilággal kapcsolatos földrajzi nevek száma meglehetősen kevés megyénkben. Simon József balatonszentgyörgyi postai tisztviselő is az olvasmányosan író helytörténet-kutatók sorába tartozik : ügyesen, érzékletesen beszélteti a kanászokat, alak az állattartás mellett életük apró mozzanatait is hangulatosan idézik fel. tTj rovatot indított a Somogyi honismereti híradó Krónika címmel. Ezúttal a megyei brigádtörténeti pályázat két első díjas írását közli: a Kaposvári Kefe- és Műanyagipart Vállalat Május 1. szocialista brigádjáról és a Pamutfomó-ípari Vállalat Kaposvári Gyára Asszonyok brigádjáról szólót. Balatonszemesen, a Sapkadomb közelében, a Bagolyvártól nem messze az Árnyas sor sarkán emletes épület áll, a vegyi művek gyermeküdülője. Reöthy Ferenc, a Balaton kitűnő ismerője egy ide befalazott római kori sírfedőrg. dérit fényt, és egy vadászjelene- tes kőre hívja fel a figyelmet A két értékes római kori emléket a múlt században a pi- ldsvörösvárl templomba befalazva találták, majd Bogacn Árpád ügyvéd egykori villa- kertjébe vitték dísznek, ahonnan nemrégen egy ismeretlen építész helyezte át az üdülőbe. Bútorfaragó tsz-tag Szebbnél szebb faragott bútorokat készít a fonói Bodó István, a kisgyaláni termelőszövetkezet dolgozója. Az általa készített konyhaasztal lapjába aprólékos munkával faragja a virágmotívumokat.
