Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-29 / 99. szám

Hiányzó láncszemek Az ellenőrzés rendszere A termelés, a gazdálkodás körülményei az utóbbi évek­ben jelentősen változtak ter- melőszöveiikezeteinkben. Új technológiák, magasan szerve­zett termelési rendszerek je­lentek meg. és terjednek ro­hamosan. Leegyszerűsítve úgy szoktuk mondani: ma máskép­pen kell dolgozni, mint teg­nap, mások a feltételek és má­sok a követelmények is. Ko­vács' Károllyal, a tsz-szövetség revizori irodájának vezetőjével arról beszélgettem, hogy a megváltozott körülmények mi­lyen feladatokat állítanak a szövetkezeti belső ellenőrzés, a vagyonvédelem 1 elé. — A belső ellenőrzés elsőd­leges rendeltetése a megelőzés. Jól kimutatható és általános tapasztalat, hogy minden visz- szaélés, a közös vagyon meg­sértése, visszavezethető az el­lenőrzés hiányosságaira. Ho­gyan jellemezné napjainkban szövetkezeteink belső ellenőr­zésének helyzetét? — Mindenekelőtt egy egé­szen friss tapasztalatra hivat­kozom — mondta Kovács Ká­roly. — A múlt évben több szervvel — ügyészség, rendőr­ség, járási pártbizottság, já­rási hivatal — közösen har­minc nagyüzemben tartottunk vizsgálatot, illetve ankétet a tulajdonvédelemmel, az esz­közhatékonysággal és a belső ellenőrzéssel kapcsolatban. Ezekből azt az összegezést vonhattuk le, hogy az utóbbi években javult az ellenőrzés, viszont az új körülmények új módszereket kívánnak. Igen sok tennivaló áll előttünk ahhoz, hogy kijelenthessük: a termelési rendszerekhez ha­sonlóan az ellenőrzés rendsze­re is kialakult. A másik ta­nulság: a közös vagyon védel­me valóban mindinkább közös üggyé válik szövetkezeteink­ben, ami a szemléletben, a tu­datban bekövetkezett fejlődés bizonyítéka. — Üj követelményeket, új módszereket említett. Mit ért ez alatt? — Nem véletlen, hogy az utóbbi időben mind többször kerül szóba a vezetői ellenőr­zés jelentősége. Nagyon sokan azonban ezt úgy értelmezik, hogy ez csak a három-négy függetlenített vezető feladata. Megítélésem szerint ez a leg­főbb hiba. A vezetői ellenőr­zés kötelessége az ágazatveze­tőre, a részlegvezetőre éppúgy vonatkozik, mint például egy gépcsoportvezetőre, vagy a szárítóüzem müszakvezetőjé- re. A megváltozott techniká­val, technológiával nem fej­lődött arányosan az ellenőrzés, nem alakult ki annak a rend­szere, gyakorlata, hogy ki mi­ként ügyel például egy mű­veleti terv végrehajtására. Ezt a helyzetet felismerve ez évtől irodánk is változtat munka- módszerén: az egyoldalú pénz­ügyi, számviteli ellenőrzésekről áttérünk az egész gazdálko­dást átfogó, komplex ellenőr­zésre. Az idén tíz szövetkezet­ben hajtjuk ezt végre. A mi átfogó vizsgálatainkra azon­ban a szabályok értelmében csak kétévenként kerül sor. Kellő eredményt ez is csak úgy hozhat, ha szervesen kap­csolódik hozzá az üzem belső ellenőrzési rendszere. — Az ellenőrzés elmulasz­tása rendszerint az előírások Siófok készül a közgazdász vándorgyűlésre A vállalati szakembereknek ad tanácsot Gazdasági életünk egyik leg­időszerűbb témáját — a ver­senyképesség és a szelek ti vi­tas problémáját — tűzi napi­rendre az / idei közgazdász vándorgyűlés, amelyet május 20—21-én Siófokon tartanak. A másfél napos tanácskozás azt a célt szolgálja, hogy segítsé­get adjon a vállalatoknak, gazdálkodási egységeknek olyan cselekvési program ösz- szeállításához, amely javíthat­ja versenyképességűiket a pia­con, s lehetővé teszi számuk­ra, hogy kiválásiak a gyárt­ható termékek közül az adott­ságaiknak leginkább megfele­lőt. Mindebből az is követke­zik, hogy az idei közgazdász vándorgyűlés azoknak adja a legtöbb ötletet, tanácsot, akik a gazdálkodó egységeknél dol­goznak. A vándorgyűlés rendezését a Magyar Közgazdasági Társa­ság Somogy megyei szervezete — a TIT-iel, valamint a Szer­vezési és Vezetési Tudományos Társasággal közösen — végzi. Az elnökség legutóbbi ülésén bejelentették, hogy a kellő ütemben haladnak az előké­születek. Siófok jó körülmé­nyek között fogadja az ország minden részéből érkező köz­gazdászokat. A vándorgyűlés — a hagyo­mányoktól eltérően — szekció­ülésekkel kezdődik. Ezeken a viszonylag kis létszámú ta­nácskozásokon inkább mód lesz arra, hogy a felszólalók részletesen kifejtsék vélemé­nyüket. A versenyképesség és a szelektivitás általános prob­lémáival foglalkozó tanácsko­zást Drecin József, az Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyette­se vezeti. Az alapanyagterme­lés és -felhasználás kérdései­vel foglalkozó szekció elnöki tisztét Juhász Ádám nehéz­ipari minisztériumi államtit­kár tölti be. A beruházási ja­vak előállításának és felhasz­nálásának problémáival fog­lalkozó szekció vezetője Rabi Béla kohó- és gépipari mi­niszterhelyettes lesz. A fo­gyasztási iparcikkek termelé­sével foglalkozó vita vezetője Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyettes. Az élelmi­szer-gazdálkodás kérdéseit ta­nulmányozó közgazdászok ta­nácskozásán pedig Kovács Im­re mezőgazdasági- és élelme­zésügyi miniszterhelyettes el­nököl. A szekcióülések vitájá­ban részt vesznek a somogyi szakemberek is. Az itt elhang­zottakat foglalják össze és a tapasztalatokat összegezik a másnapi plenáris ülésen. A vándorgyűlés iránt rend­kívül nagy az érdeklődés. Ezért — és a vita elősegítése érdekében is — a Magyar Közgazdasági Társaság úgy döntött, hogy a Figyelő című hetilap május 11-én megjelenő számában közli az idei ván­dorgyűlés tárnájának téziseit. be nem tartásával, fegyelmi vagy egyéb mulasztással páro­sul. — A tipikusan előforduló gondok három fő területen vetődnek föl, ez egyben azt is megjelöli, hol kell a munkánk­ban a legsürgősebben változ­tatni. A növénytermelésnél az előkalkulációk pontatlanok, hiányosak — vagy nincsenek — technológiai tervek, ebből következnek az utalványozási rendszer hibái. Az állatte­nyésztésnél a technológiák be­tartásának ellenőrzése, a ta- karmányértékesülés elemzése hiányos. A gépesítésnél az üzeman y ag -elszámolásokkal van a legtöbb baj. Természe­tesen hozzá kell tennem, hogy tisztelet a kivételnek. Hiba az is. hogy néhány nagyüzem­ben még mindig nem fordíta­nak kellő figyelmet a terme­lés költségoldalára. Vélemé­nyem szerint a gazdálkodás mai körülményei között előbb- utóbb rá kell térni az ágazati önelszámoláson alapuló érde­keltségi rendszerre, ahogy például teszik ezt már Bar­cson vagy Nagybajomban, — Vannak olyan szövetke­zeteink, amelyek már alkal­maznak függetlenített belső revizort. Hogyan ítéli meg az ő munkájukat, követendő gya­korlatnak tekinti-e ezt? — Feltétlenül! A kívánt színvonal eléréséhez vélemé­nyem szerint három dolog szükséges: a vezetői ellenőrzés javítása, a belső revizor rend­szeres munkája, s ehhez kell kapcsolódnia harmonikus har­madikként a mi irodánk tevé­kenységének. A cél érdekében több kezdeményezéssel is élünk. A főkönyvelők, az el­lenőrző bizottságok rendszeres továbbképzése mellett ez év­ben megszervezzük az úgyne­vezett második vonal szerve­zett továbbképzését. Másrészt vannak olyan nagyüzemeink, ahol a belső ellenőrzés egész rendszere példásan kialakult, jól működik. Minden oktatás­nál többet jelent, ha itt ta­pasztalatcserét szervezünk, módot adunk a gazdaságok­nak, hogy a helyszínen tanul­mányozzák a valóban bevált, követésre méltó gyakorlatot. Eredményes gazdálkodás, fe­gyelem, ellenőrzés — nagyon szorosan összefüggő fogalmak ezek. Ezért fontos üzemi ér­dek. hogy a. termelési rendsze­rekhez hasonlóan mindenütt kialakuljon az ellenőrzés mai követelményeket kielégítő rendszere — fejezte be a be­szélgetést Kovács Károly. V. M. Szigetvárra mennek A jövőt látva Bármilyen valószínűtlen­nek hangzik is, vannak, akik örülnek a buszok egyre foko­zódó zsúfoltságának. E jelen­ség ugyanis egy fejlődő tele­pülés vonzáserejének növeke­dését bizonyítja. Jelenleg Barcsról van szó, illetve azok­ról a járatokról, melyek a nagyközség környékéről szál­lítják a dolgozókat a járási székhely munkahelyeire. Vaskos kötet: Barcs tömeg- közlekedési tanulmánya. A nagyközségi közös tanács meg­rendelésére készítette a Pécsi Tervező Vállalat. — Nem volt könnyű dol­guk — mondja Hunyady Sza­bolcs, a Volán 13. számú Vál­lalatának személyforgalmi osz­tályvezetője —, jelenleg ugyanis Magyarországon nin­csen kialakult módszere, gya­korlata a helyközi tömegköz­lekedés megszervezésének. Et­től függetlenül nagyon alapos munkáról van szó, különösen a tanulmány feltáró része di­csérhető. A megrendelőket pe­dig azért illeti elismerés, mert talán egyedül a barcsiak azok a városiasodó települések kö­zött, akik legalább olyan fon­tosnak tartják a vonzáskörzet közlekedésének megszervezé­sét, mint a helyi járatokét. Amikor ugyanis egy település a várossá szerveződés felé fej­lődik, a tömegközlekedésnek döntő szerepe lehet az ipar­hoz szükséges munkaerő szál­lításában. Nagy kár tehát, hogy a településfejlesztési ter­veknek a legritkább esetben része a közlekedésfejlesztési terv. — Említette, hogy a tanul­mány feltáró része nagyon jó. Mi a kevésbé sikerült? — Hiányzik a megoldás. Érdemelne még annyi mun­kát ez a téma, hogy ennek ki­dolgozásával tökéletessé te­gyék, véglegesen előkészítsék, hogy amikor kell, bevezethe­tő legyen. Szükség van az au­tóbuszigény meghatározására, pontosan meg kell jelölni azt a vonzáskörzetet, ahonnan munkásokat kell szállítani Barcsra. Ehhez kiegészítésül annyit teszünk hozzá, hogy régóta megoldatlan gondok vannak ebben a körzetben. Például a 13-as Volán buszai jelenleg csak Istvándiig közlekednek, a baranyai megyehatárig, pe­dig Barcs vonzása azon túl is hat. Megoldatlan még a há­romfaiak gondja is: a távlati tervek szerint az innen eljá­rók majd Barcson dolgoznak, jelenleg azonban még Nagy­atádra járnak. A közlekedést enneg megfelelően szervezték. Javaslat hiányában a Volán ezen nem tud módosítani. Az is tisztázásra szorul, hogy milyen módon osszák meg a feladatokat a vasút és a közút között. A két közle­kedési ág kiegészíti egymást, a párhuzamosság azonban fö­lösleges. Erre is időben föl kell készülni. A Bolhó és Bé- lavár felől Barcsra érkező bu­szok mindig zsúfoltak, mert a vasút — a rossz menetrend miatt — a munkába igyekvő­ket nem tudja időben Barcsra juttatni. El kell dönteni: a közútra tereljék-e a köztudat­ban jelenleg még a vasút ál­tal kiszolgált forgalmat? Ez pedig hat a Volán fejlesztési elképzeléseire is. Kálmáncsa, Szülök, Hcrmok- szentgyörgy: még azok is is­merik a környék utazási gondjait, akik nem itt laknak, annyiszor és annyian említet­ték már. Üj út megépítése szükséges ahhoz, hogy ne nagy kerülővel kelljen innen Barcs­ra utazni. (A tervek szerint ez 1980-ra elkészül.) A helyközi tömegközlekedés igényeinek jó kielégítéséhez nagy szükség van arra is, hogy határozottan elkülönüljenek egymástól — a végleges tele­pülésfejlesztési terv alapján — a vonzáskörzetek. Csak eb­ben az esetben lehet ésszerűen megszervezni a közlekedést. — Időszerű ilyen mélységig foglalkozni Barcs tömegköz­lekedésének a jövőjével? — kérdeztük dr. Németh Jenő tanácselnöktől. — Egy folyamatról van szó, s ezt megfelelő előrelátással kell értékelni. Hiába települ Barcsra az ipar, ha nem ér ide a munkaerő. Az utazást csak akkor vállalják tömegesen, ha kényelmesek a járatok és rövid a menetidő. Jelenleg Vízvár körzetéből például 300 ember jár dolgozni Nagykani­zsára, kifejezetten a közleke­dés szervezettsége miatt. Más részekről — hasonló okok miatt — Szigetvárra mennek. Az ipartelepítés során az ez­zel szorosan összetartozó köz­lekedésszervezésnek kell az ilyen ellentmondásokat kikü­szöbölnie. — A tanulmány célja a je­lenlegi helyzetnek a javítása. — Így van. Ennek során a technikai feltételek megte­remtése csak másodlagos. Aj döntő a kapcsolatrendszer jó szervezése, s ennek természe­tesen része a közlekedésfej­lesztés. A tanulmány ereje eb­ben rejlik: az ennek érdeké­ben kifejtendő munkát koor­dinálja, mert bizonyított té­nyekkel terel a megfelelő megoldás felé. A számokkal nem sokat lehet vitatkozni... A cél is­mert: Barcs fejlett iparral rendelkező település lesz, ezért van szükség az előbb említett folyamatnál is előrelátásra. Mészáros Attila Telemechanikai berendezés Az MMG Automatika Művek a szovjet gázolajprogramhoz kapcsolódva szállít automatika rendszereket, így olajállo­mások és tartályparkok telemechanikai berendezéseit. Érdekes — és helyenként el­lentmondásos — következte­tésre jutunk, ha Somogy me­zőgazdasági nagy- és kisüze­meinek eredményeit a mai ál­lapotok tükrében vizsgáljuk. Van, amire azt mondhatjuk: evvel elégedettek (de nem megelégedettek, önelégültek !) lehetünk. S akad ir»ás, amely­re dicsérően rábólinthatunk ugyan, ha üzemi vagy megyei »mértékegységgel« mérünk, de elégedetlenkedhetünk is, ha az országos átlagok vagy a helyi adottságok közé ágyaz­zuk. Megyénkben három fő ál­lattenyésztési ágazatot tarta­nak számon: a szarvasmarha-, a sertés- és a juhtenyésztést, hizlalást. Kétségtelen fejlődés, a jövőre nézve is biztató ja­vulás a juhászatot jellemzi. Itt az előrelépés dinamiku­sabb volt az utóbbi két év­ben, mint ahogy azt koráb­ban várták. 1975-ben 38 ezer anyajuhot számláltak a somo­gyi termelőszövetkezetekben — az állami és a kisgazdasá­gokban levő állomány nem játszik meghatározó szerepet —, az idén ez a szám 43 ezer­re emelkedik. Ezt a tervek szerint 1980-ra kellett volna elérni. A Kaposvári Mezőgaz­dasági Főiskola várhatóan még ebben az évben összeál­lítja a juhtenyésztés rendsze­rét, s ennek keretében gesz­torgazdaságok hajtják végre a fejlesztési programokat. A továbbhaladáshoz — és a legutóbbi eredményekhez is — jelentősen hozzájárult, hogy a megyei állattenyésztési felügyelőség, a Kaposvári Húskombinát, valamint a gyapjúfprgalmi vállalat ka­posvári/ kirendeltsége közösen minden eddiginél több alap­Kimozdultak a holtpontról a tehenészek Több juhot és sertést tartanak anyagot, 12 ezer tenyészjerkét helyezett ki a juhászattal ren­delkező gazdaságokba. A sertéstenyésztésre és hiz­lalásra azt mondhatjuk, hogy javult ugyan a helyzet, de jobb is lehetne. A megye ál­lami gazdaságaiban, a közös és kisgazdaságokban együttvé­ve 400 ezer fölé emelkedett a sertések száma. A húsipar évi 400 ezret kér. Ezt a mennyi­séget biztonsággal adhatják az üzemek, mivel az V. ötéves terv eddig eltelt időszakában 2500-zal gyarapodott a koca­létszám a közös és a háztáji gazdaságokban. A közösben főként a korábbi férőhelyek rekonstrukciója, a háztájiban pedig a kocakihelyezés tette lehetővé a növekedést (tavaly több mint 1700 vemhes koca­süldőt adtak a kisgazdaságok­ba). Följebb léptünk tehát egy lépcsőfokkal, hogy megközelít­sük a célt. Mi ez a cél, s ho­gyan lehetne mielőbb elérni? A tenyésztésben egyöntetűbb állományt kell kialakítani, s erre a Ka-hyb kínálkozik leg­megfelelőbbnek. A J feltételek megvannak ahhoz, hogy a vállalat még az idén rend­szerré szerveződjön, s a fajtán kívül technológiát és takar­mányt is adjon az üzemeknek A sertéságazatban minden bizonnyal növeli majd a te­nyésztési kedvet néhány vár­ható, a beruházásokat támo­gató rendelkezés, mely egye­bek mellett rekonstrukcióra is ösztönzi az üzemeket. Ez utób­bi Somogybán azért is figye­lemre méltó, mert meglehető­sen sok az 1968 előtt épült, kihasználatlan sertésférőhely gazdaságainkban. Leginkább sürgető a fejlő­dés — annak ellenére, hogy ez az ágazat is kimonzdult a holtpontról —: a szarvasmar­ha-tenyésztésben. Nagyüze­meink már ellensúlyozták azt a csökkentést, mely a kisüze­meknél mutatkozott, így vált elkerülhetővé megyei szinten a visszaesés. 1974-től 1975-ig több mint 1700-zal csökkent a háztáji tehénlétszám, tavaly ezerrel. Ezt viszont — amire eddig még nem volt példa — a nagyüzemek pótolták. Tavaly az állami gazdaságok tehenészeteiben 2810 literről 3208 literre, a termelőszövet­kezetek közös állományánál 1927 literről 2130 literre, a háztájiban pedig 2600 literről 2810 literre nőtt a tehenen- kénti tejtermelés átlaga. A tejfelvásárlás az év első ne­gyedében 27,7 százalékkal nőtt a múlt év azonos időszakához képest. Ezzel az »ugrással« Somogy országosan az első helyre került — de nem így a tehenenkénti átlaggal. Eb­ben az utolsók között va­gyunk, ha nem éppen az utol­só hely a mienk. A fajta, a létszám, a te­nyésztési irány meghatározása adja a jelen és a közeljövő feladatát megyénk szarvas­marha-tenyésztésében. Ennek megfelelően az üzemi tenni­valókat szakemberekből álló bizottság beszéli meg a gaz­daságokban. A tervek szerint 50—55 százalékban intenzív tejtermelő állomány alakulna ki — ezen belül 2—3 száza­lékkal részesedne a Holstein- Friz, a többi F—1-esekből áll­na —, a fennmaradó 45—50 százalék pedig keresztezett lenne. A háromezres húshasz­nú állomány szinten tartásá­val, illetve minimális csök­kentésével számolnak a me­gyei szakvezetők az iménti célok megvalósulása mellett. Javult a tartási és a takar­mányozási színvonal, szilár­dult a munkafegyelem, haté­konyabbá vált az ágazat el­lenőrzése — mindez előnyö­sen befolyásolta tavaly a szarvasmarha-tenyésztést So­mogybán. Kétségkívül kedve­ző hatása volt a teitermelési versenynek, a megfontoltabb és szervezettebb selejtezésnek, és a tejprémiumnak is. Ahhoz, hogy üzemeink tovább jussa­nak az útop, melyen sikeres volt az indulás, olyan aka­dályt is le kell küzdeniük, mint amilyen például a fé­rőhelyhiány. Sajnos, helyen­ként még elképzelés sincs az ezzel kapcsolatos beruházások­ra. Megyei szinten koordinál­ják a kedvezőtlen termőhelyi adottságú, dombvidéki tsz-ek — Zselicség, Tab környéke —■ szarvasmarha-tenyésztésének fejlesztését, mert itt még az átlagosnál is gyengébb az esz­közellátottság. Korszerűsítésre vár a takar­mányozási technológia — fő­képp a tömegtakarmányok termesztésében —, s ebben jobban kellene támaszkodni az Agroker gépkínálatára. Az­után ott vannak a rétek, le­gelők, melyeket még ma sem hasznosítanak mindenütt ren­deltetésszerűen (tavaly egy hektár gyepre — hatóanyag­ban számolva — mindössze 11 kiló műtrágyát juttattak ki át­lagosan ...) Pedig, ha ezekről a területekről jobban gondos­kodnának, adnának annyi ele- séget, hogy jó pár ezer hektár szántóföldön tömegtakarmány helyett más, gazdagon jöve­delmező növényt termeszthet­nének. A megye szarvasmar­ha-állományának 95 százaléka tbc-negatív és 1980 végére be­fejeződik a teljes mentesítés. Járványos betegség nincs, a borjúelhullási arány kedve­zőbb a korábbinál. Eredmények — és tenniva­lók. Az egyik a másikból kö­vetkezik. Az eredmények ép­pen azt bizonyítják mindhá­rom állattenyésztési ágazat­ban, hogy üzemeink képesek megbirkózni a feladatokkal. Számíthatnak rá, hogy nem maradnak magukra: igyekeze­tükhöz hathatós támogatást kapnak. n. F. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents