Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-27 / 97. szám

Nem feledte, honnan jött

I Május 8-tól június 8-ig

öt évvel ezelőtt nyomta meg először a csengőt Kanizsai utcai lakásán. Beszélgetni kezdtünk a munkáról, a szövetkezetről és róla. 1959-ben került az akkor még csacsifogatokkal fuvarozó szövetkezethez, a »műszaki osztályra-«, mint négy polgárit végzett so- mogyvámosi parasztgyerek. Egy személyben raktáros, árelemző, költségvetés-készítő, elő- és utókalkulátor volt. Az ötventagú somogyvári építőipari szövetkezetnél nem lehetett megfelelően szabályozni a munkaköröket. A szövetkezet akkori elnöke, Répási bácsi — közel a hatvanhoz —• benne látta az utódját. Róka Ferencnek ez jelentette az első igazi győzelmet az emberré válást jelző úton. Harmincéves sem volt.

1965-ben — elnökké választása évében — hárommillió volt a szövetkezet termelése. Akkor veszteséggel zárták az esztendőt. Gyakran elhangzott a tagság körében: »menekülni a süllyedő hajóról«. Ma a szövetkezet termelése huszonhét- millió. És változott-e Róka Ferenc?

Lépést tartott az idővel. Elvégezte a közgazdasági technikumot, a marxista esti egyetemet, a szövetkezet azóta a fiatalok szövetkezete lett. ö is bízik a fiatalokban.

Kalányos Ferenc, a szövetkezet törzsgárdatag segédmunkása mondta:

— Azt szeretem benne, hogy amikor a nagy »hőzöngések idjeje« volt, akkor is ki mert állni elénk. Pattanásig feszült idegekkel hallgattuk — a kevés kereset miatt — a termelés növekedésére vonatkozó elképzeléseit.

— Egyszer rettenetesen lehordott a lábamról — panaszolja Sveiger Ferenc gépkocsivezető, egyben elnökhelyettes— a Volga engedély nélküli használatáért Két hétig nem is beszélt velem.

Mindenki ismeri. Vannak, akik ezt ki is használják. »Beszólnak« neki: Ne mondd ezt nekem, te, Feri! A községbeli idősebb dolgozókat bácsizza. Ezen magam is csodálkoztam, úgy véltem, a megszokás jele. Később azonan rájöttem, ez a bácsizás a tisztelet, a megbecsülés, a környéken honos íratlan törvények megnyilvánulása.

öt éve költözött be családostul Kaposvárra, és azóta mindennap ingázik. Hol saját gépkocsival, hol vonattal. Az utóbbival gyakrabban. Sokszor ideges, és ilyenkor erősebb hangnemet használ. A termelésirányítás velejárójának tartja. Ha valaki igen nyugodt, az igen hamar elégedett is lehet.

Nem kell bejelentkezni nála.

— Feri bácsi, Ferikém. Ne

haragudjon a kései zavargoló- dásért, de holnap reggel mindjárt föl kellene szántani a földemet ... Adja oda holnap reggel a traktort... A Csepel teherautó kellene, vinném leadni a jószágot...

Akin tud, segít.

A hivatalos meghatározás szerint értelmiségi — szövetkezeti elnök. Munkásból lett értelmiségi. Nem feledte, honnan jött, mivé lett, és biztosan érzi, hogy mivé kell válnia.

Daxner Gábor

Tavaszi béke- és barátsági hónap

Hagyományos már,

minden tavasszal, május 8-tól június 8-ig rendelik a tavaszi békeakciót. Ezzel az internacionalista gondolkodás fejlesztését, a béke, a békés egymás mellett élés ügyét, a népek közötti barátság és a szabadságukért küzdő népek iránti szolidaritás erősítését szolgálják.

A béke- és szolidaritási mozgalom jó lehetőséget ad ahhoz is, hogy mind szélesebb rétegeket győzzenek meg a szocialista hazafiság fontosságáról, a hazáért, a népek boldogságáért végzett munka hasznosságáról. Ezért a békehónap rendezvényeinek sorában — többek között — rendszeresen ismertessék a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval való barátságunk és együttműködésünk eredményeit és távlatait, e népek alkotómunkáját, életét; a tőkés országok munkásosztályának harcát és ennek eredményeit; a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit.

Az 1977. évi béke- és szolidaritási tevékenységünkben kiemelkedő hely jut a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára való megemlékezéseknek.

A feladatok megvalósítása érdekében akcióbizottságot hoznak létre, s ebben részt vesznek a megyei párt-, állami, társadalmi, tömegszervezeti és mozgalmi vezetők. A békehónap rendezvényeit azon

hogy ]a tanácskozáson határozták meg, amelyet március 14-éri rendeztek a városi és a nagyközségi népfronttitkárok részére. Április 10—20-a között Kaposváron a megyei, városi, járási és községi békegyűlések előadói részére — aktuális kül- és belpolitikai kérdésekről — aktívaértekezletei rendeztek.

A béke- és barátsági hónap rendezvénysorozatának nyitó ülését május 9-én Kaposváron, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának nagytermében rendezik meg. A békehónap során 53 békegyűlést tartanak különböző helyeken, ahol központi, megyei előadók lesznek. Békenagygyűlés lesz Marcaliban, a Május 1. Ruhagyárban és Barcson, a fűrészüzemben.

A Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottsága a béke és barátság gondolatának még szélesebb körű elmélyítése érdekében a megyei tanács művelődésügyi osztályával közösen felhívással fordul az általános középiskolák igazgatóihoz: az osztályfőnöki, világnézeti órákon méltassák a nemzetközi és a magyar békemozgalom eredményeit, a magvar—szovjet barátság jelentőségét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját.

Legfontosabb a fonyód - kaposvári vízvezeték

Kiváló vállalat lett a Délviép

Kiváló vállalat lett —- tavalyi munkájá alapján — a Öél- dunántúli vízügyi és Közműépítő Vállalat. Az 1976-ban elnyert hasonló cím után az idei kitüntetés azt bizonyítja, hogy egyenletes, jól szervezett és hatékony a munka a Délviép- nél, A termelési érték 15 százalékkal (40 millió forinttal) nőtt, s elérte a 320 milliót. Tavaly több fontos vízügyi létesítménnyel gazdagodott Somogy, illetve Dél-Dunántúl másik három megyéje, Baranya, Zala és Tolna. Megyénkben munkájuk nagy része Kaposvár és a Balaton térségében összpontosul. Befejezték a megyeszékhely vízellátását napi 5000 köbméterrel növelő Sántos II. vízmű építését, elkészült egy nagyobb áteresztő képességű szennyvíztisztító csatorna, gázvezetéket építettek a kaposvári lakótelepeken. A somogyi falvak vízellátásának javításában is komoly eredménynek számít, hogy törpe vízmüvet kapott Lát- rány, Somogyjád, Szőlősgyö- rök, Kaposfő és Sántos. Mindezt a tegnapi ünnepségen mondotta el Holl Lajos igazgató.

A vállalatnál fontos feladatnak tartják a vízi létesítmények pontos átadását Ehhez szervezettebb munkára és a gazdálkodás hatékonyságának folyamatos javítására volt szükség. Sikerült 34,6 százalékkal növelni az értékes gépek kihasználását, 15 százalékkal nőtt az egy fizikai dolgozóra jutó termelési érték. A többlettermelést; csaknem teljesen a termelékenység emelkedésével érték el, túlteljesítve az építőiparnak előírt 75—80 százalékot.

Tavaly óta — országos pályázat alapján — folyamatosan növelik a kapacitást, és korszerű gépláncok kialakítására törekednek. Az Országos Vízügyi Hivataltól és az ÉVM-től 132,9 milliót kapnak erre a célra. A beruházások lehetővé teszik, hogy az V. öt- terv utolsó évében a termelési érték elérje az 550 millió forintot. A különböző vízügyi létesítmények közül kiemelkedő fontosságú a Kaposvár—Fonyód közötti 55 kilométeres vezeték építése. Ez az országban a hasonló rendeltetésű művek közül a második legnagyobb. Ha elkészül, a megyeszékhely vízellátásában döntő változást hoz. A vízkivételi és a tisztítóművel együtt a beruházás értéke 800 millió forint. Fontosságát az ünnepség vendége, Böhm

József, a megyei tanács elnöke is kiemelte felszólalásában.

Az ünnepségen a vállalati KISZ-szervezet irodalmi színpadától — stílusosan — Varga Domokos: Vizek könyve című szociográfiájából hallhattunk részleteket. Itt adták át a kitüntetéseket is. A Vízgazdálkodás kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést kapták nyolcán, OVH-elnöiki dicséretben részesült négy és Kiváló újító kitüntetést kapott négy dolgozó.

A békehónap során rendezik meg Varsóban a Békeépítők VÚágközgyúlését, Belg- rádban pedig külpolitikai napokat tartanak. Ebben az időszakban ülésezik a Magyar Országos Béketanács is. Ezek kapcsán Somogy megyében több üzemben a szocialista brigádoknak, az intézményekben, a községekben az ingázó dolgozóknak, az MSZBT-tag- csoportoknak és más közösségeknek csoportos beszélgetéseket rendeznek, fórumszerű tanácskozásokat, kisgyűlése- ket szerveznek.

Több barátsági rendezvény is lesz. Az Ádándi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben magyar—chilei szolidaritási gyűlést rendeznek, amelyen részt vesznek a Magyar- országon élő chilei fiatalok képviselői is. Tabon, Igáiban és Nagyatádon a szovjet hadsereg képviselőivel lesz közös barátsági rendezvény. Marcaliban a Szovjet Tudomány és Technika Házának képviselőjével együtt rendeznek barátsági gyűlést.

A tövál kivitelezésében

Csaknem 80Q lakás Barcson

Nyáron lesz tíz éve, hogy a barcsi járás tíz termelőszövetkezete megalakította önálló, közös építőipari vállalkozását, a Barcsi Tövált. Azóta — egyenletes fejlődéssel — az 1968. évi 18 millió forintos termelési értéket tavaly 110 millióra növelték, s a mező- gazdasági jellegű épületberuházások mellett figyelemre méltó eredményeket értek el Barcs községfejlesztési, lakás- építési programjának segítésében. Csaknem négyszáz lakást építettek eddig a járási székhelyen, s az V. ötéves terv végéig további négyszázat adnak át. A lakóépületek többnyire ötszintesek.

Előrelátóan gondoskodtak a szükséges műszaki és személyi föltételekről. Az alakuláskor még egyetlenegy felsőfokú végzettségű építőipari szakembere sem volt a közös vállalkozásnak; öt évvel ezelőt* már mérnök irányította a munkákat, ma pedig tizenkét mérnök dolgozik a különböző szakágakban. A hozzáértő irányítás ugvanis nemcsak a gazdasági és a lakásépítkezések kivitelezésénél nélkülözhetetlen. hanem egyéb, a tö- válra váró feladatok végrehajtásában is.

Az ipari létesítmények megvalósítása mellett az eddigiek után újabb iskola építésére ! kaptak megbízást. Háromszáz j lakásba szerelték be a gázt, ! Barcson három, Nagyatádon |

pedig ' egy kilométeren építették ki az utcai gázvezetéket. (Ettől az évtől kezdve a vezetéképítés és a szerelés Nagyatádon is a Barcsi Tövál feladata.)

Folyamatos a szakember- utánpótlás : állandóan képeznek és képeztetnek ki fiatalokat a különféle szakmákra. Az eredmény: jelenleg harminc technikusuk van. Most az építőipari létszám utánpótlása a legfontosabb, itt elsősorban a maguk nevelte ipari tanulókra támaszkodnak. A barcsi iparitanuló-iskola hallgatóinak például mintegy a fele a

töválnál kamatoztatja majd megszerzett tudását. A vállalkozás ipari tanulóinak 90 százaléka kap ösztöndíjat. Egy- egy tanuló a három év alatt tízezer forintjába kerül a tö- válnak — de a tapasztalatok szerint megéri. Évente általában hetven ipari tanuló van a különböző szakmákban, főképp a szakipari ágakban. így sokan tanulják a vizvezeteK-, a villany- és a gázszerelést.

A tövál részt kíván venni a könnyűszerkezetes építési programban, így a következő években számottevő termelés- növekedést érhet el.

Kétségoszlató

A »mindenható» televízió időnként megzavarja az ítélőképességet. Nem vagyok bizonyos afelől, hogy mindig tehet róla, de azért ludas a dologban. Nem kertelek: hónapok óta foglalkoztat egy téma, mert foglalkoztatja a közvéleményt. Türelmesen vártam: hadd üljön el a »csatazaj« hadd lohadjanak le a kedélyek. Kellő távolságból ugyanis mindig biztonságosabb az ítéletalkotás. Amíg hetenként egyszer, meghatározott időben órákig ültünk a képernyő előtt és lestük fiataljaink sikerét, botiadozását, csak szélsőséges véleményeikkel találkoztam. Jelzőkkel így lehetne jellemezni őket: csodálatos, kolosszális, lenyűgöző — és — silány, unalmas, csapnivaló. Mindenki izgult valakiért. És mindenki várta: kit vagy kiket fedezhet föl a képernyőn szűkebb pátriájából. Somogybán hétről hétre csalódott moraj hallatszott. S amikor véget ért az országos vetélkedő, a tévé VI. Ki mit tud? sorozata, megindult a szóáradat. ,,És mi hol voltunk'.’ Hol tartunk egyáltalán? Idáig süllyedtünk, hogy csak egy versmondóra futotta, az is kiesett az elődöntőn? Szép história ...

Nem tudom, miképpen sikerül majd eloszlatnom a kétségeket De beszélnünk kell róluk, hiszen azóta — hivatalos berkekben és másutt is — kisltitűség, eredményeink lebecsülése és félre nem érthető fintor jelzi: a tévéközvetítések nyomán valamiféle általános, és nem éppen kedvező »helyzetképet» alakított ki a közvélemény amatőr művészeti mozgalmunk állapotáról. Hiába, mégiscsak »nagyhatalom« a televízió. Nem árt néha megcincálni torzító hatása miatt.

Szeretem a Ki mit tud?-ot. Vád ne érjen; értem is, hogy »mire megy a játék«. Bevallottam az a cél, hogy »minden tehetséges fiatal teret kapjon képességeinek bemutatására, a művészetek aktív művelésére, a közönséggel való találkozásra, a továbbfejlődéshez szükséges bírálatra«. Mintha nélküle, s a »tévé előtti korban« nem kapott volna teret az ifjúság! A hiedelem szerint azonban még mindig a tévé »a nagy varázsló«, a lehetőség, a hírnév; s az út a profizmushoz. A be nem vallott cél: népszerű műsorszerkesztés. (Amely nem mond ellent a tehetségek felkutatásának.) És ebben van a »varázslat«. A közönség nagy része ugyanis nem veszi észre, hogy a Ki mit tud? nem azonos a műkedvelő mozgalommal, még csak nem is része, csupán egyik »pódiuma« — a sok közül. Így azután természetes, hogy nem is adhat keresztmetszetet egy-egy tájegység amatőrmozgalmának színvonaláról.

Nem folytatom ezt a gondolatsort; még azt hiszik, hogy valamiféle sértettség vezérli a toliamat. Szó sincs róla. Nem titkolom, szerettem volna több somogyi együttest, szólistát látni a képernyőn, de azért nem a Ki mit tud?-ból, a sikertelenségből ítélem meg helyzetünket. Igaz, a megye lakói, az ország népe legjobban a tévéből tudhat meg valamit egy- egy megyéről. Eszerint — egyetlen szereplőnk lévén — a sor végén kullognánk? Igaz volna?

Hogyan kezdődött? Nem vagyunk vétlenek. A felhívásra Somogyból mindössze 126 müsorszámmal jelentkeztek. Akik korábban szerepeltek Ki mit tud?-on, azok javarészt hátat fordítottak — bizonyára volt okuk rá... Az együtteseket senki sem erőltette, nincs is értelme. Mégis feltűnő volt, hogy a megyei KISZ-bizottságon például .senki sem foglalkozott az üggyel, mert az »egy szem kultúrós- iskolán volt...(!)

a 126 műsorszám közül 48 került a megyei döntőbe, s innen a központi és tévés-zsűrizés nyomán 14 a területi válogatóba. Ez a szám nagyjából megegyezett a környező megyékével. Pécsen még öt somogyi versmondó, két hangszerszólista, egy-egy irodalmi színpad, kamarakórus, szólóénekes és éneknégyes, néptáncegyüttes, dzsessz- és beat- zenekar szerepelt. De. hogy mi történt azután, azt homály fedi. A tájékoztatás elmaradt; ki tudja, hogy a szubjektivizmus vagy a könyörtelen műsorszerkesztés döntött mások mellett. Ne keseregjünk. Szerencsére jó néhány tehetséges együttesünk és fiatalunk — más országos összevetésben — »veri a mezőnyt», országos elsőségeket szerez. Képernyő nélkül.

A nagy számok lenyűgözőek. Figyeljék a szóhasználatot, engem Igazol. A Rádió- és Televízióújságban olvastam: 500 produkcióval 2700 részvevő került szakzsüri elé az országos válogatón. Csaknem 170 produkciót fogadtak el arra, hogy esetleg (!) képernyőre kerülhet. 97 műsorszámot láttunk(l). A számok kérlelhetetlenek, a műsoridő korlátozott — szentigaz. De akkor legalább ne ilyen alapon ítéljük meg: tehetségesek-e a somogyi fiatalok vagy sem; fejlődött avagy visz- szaesett a műkedvelő mozgalom. A tévé előtt jól-rosszul szórakoztunk; ennyi az egész. A többi — a tömegmozgalom kiterjedése, hatása az életre, a munkára, a közgondolkodásra' — itt dől el Somogybán. És higgyék el, a valóság egészen mást mutat, mint a képernyő ...

Az elődöntőkben 30 budapesti, 9 csongrádi, 7 hajdú-bihari,

6 Pest megyei és baranyai — s hogy a többit ne említsem: egy somogyi műsorszám szerepelt. Azok a városok és területek jártak az élen, ahol a legjobbak a pénzügyi, a tárgyi és a személyi feltételek, ahol a legjobb szakemberek »tanyáznak«. így hát nem a tehetséges fiatal több náluk, hanem könnyebben bányásszák elő a tehetségeket. De ha jól meggondolom: ez is csak látszat, a képernyő torzítása.

Felejtsük el most a tévét. 1975-ben 156 együttes és 181 szólista, 1976-ban 210 együttes és 232 szólista vett részt o megyei művészeti szemlén. Nemde többet mond ez a Ki mit tud?-nál? De menjünk tovább. A tévé nem mérce, az országos minősítés az! Érdemes néhány példát felidézni. A minősített együttesek számát illetően a kamarakórusok első, a parasztkórusok második, az irodálmi színpadok, a nagy kórusok a harmadik, a néptánccsoportok és a népdalkörök a hetedik helyet foglalják el a 19 megye között! Vagy említsük példának azt a barcsi versmondót — Bódi Katit —, aki országos harmadik lett a szövetkezeti versenyen, és a Ki mit tud? elődöntőjébe sem jutott be, de két hónap múlva megnyerte az országos Ady szavalóversenyt. Nem kell szégyenkeznünk.

De nem is lehetünk elégedettek. Nincs elég jól képzett népművelőnk, vérszegények az anyagi feltételek, intézmény- hálózatunk és benne gyakran a vezetés színvonala is; néha hadilábon állunk a szervezéssel — de van nagyon sok tehetséges fiatalunk. Nem bizonyos, hogy jó: legkiválóbb együtteseink, a Vikár Kórus, a Fcmómunkás Kisszínpad, a Somogy Táncegyüttes és csoportjaink színe-java már nem is szívesen menne a Ki mit tud?-ra. Miért? Nem a tévé a hibás, megértem őket. A »bírálat» ugyanis nagyon gyakran így hangzik: »Ez kitűnő produkció, igazán az, de ebben a műfajban van már több is, ugye, megértik?» Miért vállalják a kockázatot, a tortúrát? Végtére is nem akarnak profik lenni — ez az erényük —; dolgoznak tisztességgel önmaguk és környezetük örömére a mozgalom hivatása szerint. A legkiválóbbaknak nem hiányzik az országos nyilvánosság, a tévé »varázsa». Megtalálják a számításukat és a közönségüket, önmaguk épülését a képernyő nélkül is.

V

égtére is nem akartam mást mondani: az amatőr művészeti mozgalomnak nem célja, nem része, s főképp nem mérőműszere a televízió. Nincs hát értelme, hogy közvéleményünk a képernyő alapján ítélkezzen. Kétségosz- latónak szántam a mai jegyzetet: talán az olvasó is úgy látja, szükség volt erre. Mert továbbjutni csak akko- lehet, ha elismerjük, értékeljük eredményeinket, ha hiteles »mérőműszereket» alkalmazunk, ha ismerjük a valóságot, és nem nyugszunk bele a »fékek« működésébe sem.

Jávori Béla