Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-26 / 96. szám

KÖNYVESPOLC Hegyei labdarúgó-bajnokság Kovács, Vendl, illetve Bálint, Varga, Deák. PÁNYVÁN (Folytatás a 4. oldalról) Balatonboglár—Latinca SE 3:3 (2:2) Balatonboglár, 200 néző. V. : Koza. Balatonboglár: Csere — Pintér II., Muszti. Gergye, Paszér, Por­dán, Osváth, Koszics, Pintér I., Pető (Györkös), Takács. Edző: Bolla László. Latinca: Fodor — Batki, Berki, Kádár, Tóth, Kun (Belicza), Veimper, Bán, Palasics, Bélák, Ható. Edző; Kisborsó Imre. Jó játékkal hozta tűzbe kö­zönségét a bogiári együttes: a 20. percben már 2:0-ra veze­tett. A Latinca azonban- nem­csak kiegyenlített, hanem a vezetést is megszerezte. Jó hajrával tartotta otthon az egyik pontot a Boglár. Góllö- vők: Pető 2, Csere 11-esből, illetve Bán 2, Bélák. Jók: Muszti, Pordán, Takács, illet­ve Batki, Veimper, Bán, Bé­lák. Rákóczi ifi II. Balaton­boglár ifi 5:0 Hűvösvölgyi Péter Csurgó—Fonyód 2:2 (1:0) ! Csurgó, 100 néző. V.: Au- mann. Csurgó : Németh — Hosszú I., Péntek, Kovács J., Polgár, c. Ko­vács, Kasza, Kiss, Tamás (Fo- szák), Baja, Hosszú F. Edző: Hor­Szovjet ökölvívósikerek a Baranya Kapában Nem lett a sajószentpéteri verseny folytatása az ökölví­vó Baranya Kupa, amelyről a legjobbak okkal-ok nélkül tá­volmaradtak. Ez a verseny tehát nem adhatott képet Papp Lászlónak a haliéi EB előtt. Igazából csak a Kárpáti Lvov bokszolói rukkoltak ki népes versenyzőgárdával, és jó eredményekkel is. A szov­jet együttes fölényesen nyer­te a Baranya Kupát a Hon­véd Kun Béla SE legénysége előtt. A K. Dózsa hat versenyző­vel képviseltette magát a ba­ranyai tornán — eléggé mér­sékelt sikerrel. A kaposváriak nagyobb része már a selejte­zőben kiesett. Az elődöntőben Bogyó és Lévai kényszerült búcsúzásra, így a döntőben már csak nézők voltak a mieink. Bogyó és Lévai har­madik lett. Messzebb jutott Inkei Ti­bor, aki nagy meglepetésre a Bp. Honvéd versenyzőjét, Harmathot verte meg az elő­döntőben, a döntőben viszont kikapott Borbélytól, s így a második helyen zárta a ver­senyt. Inkei azonban jelenleg már a H. Kun Béla SE szí­neiben vett részt a Baranya Kupában. Hort vigasza Reykjavikban a sakkvilág­bajnoki negyeddöntő után a csehszlovák V. Hort egyedül­álló teljesítményre vállalko­zott. Az izlandi fővárostól 20 km-re egy iskolában 550 játsz- más szimultánt vívott 24 óra 20 perc alatt. Hort 477 mér­kőzést megnyert, 63 döntetlen volt, mindössze 10-et vesztett. Az 550 játszmát 250 ellenfél­lel vívta. Hort a verseny köz­ben 20 km-t »lépkedett« a táblák között, két kilót fo­gyott, többek között 20 liter narancslét ivott meg. Hort ezzel megjavította a szimul­tán-játék nem hivatalos világ­csúcsát, amelyet 1940 óta a svéd Stahlberg tartott, aki 142 ellenféllel 400 játszmát játszott. váth János. Fonyód: Fenyvesi — Sipos, Gyuricza, Fejes, Bicsár, Landor, Kocsis, Horváth, Béres, Krokovics (Topos), Nagy. Edző: Nagy Tibor. Alacsony színvonalú mérkő­zés. A hazai csapat többet tá­madott, s úgy látszott, hogy biztosan nyer, de végül még az egyik pontért is meg kel­lett küzdenie. Góllövők: Ka­sza, Polgár, ill. Nagy II. Jók: Polgár, C. Kovács, Baja, il­letve Nagy, Gyuricza, Fejes. Csurgó ifi—Fonyód ifi 7:0 Kovács Antal Tab—Somogyszob 4:2 (2:0) Tab, 200 néző. V. : Halász. Tab: Gróf — Reichert, Fehér­vári, Mireider, Bán, Szabó G., Szabó Gy., Ulreich, Berki (Györ­ki), Kovács, Vendl. Edző: Czabula Miklós. Somogyszob: Kovili (Ná- rai) — Birkás L., Bálint, Bicsáki, Varga, Bakonyi, Deák, Fehér, Birkás J., Hóka (Bódis), Pintér B. Edző: Simon István. Küzdelmes mérkőzésen a könnyelműsködő tabiak ellen sok gólhelyzete volt a szo­biaknak. Bicsáki 11-esét Gróf a 20. percben kivédte: Góllö­vők: Kovács 3 (1-et 11-esből), Györki, illetve Birkás J., Bó­dis. Jók: Reichert, Fehérvári, Tab ifi—Somogyszob ifi 4:2 Farkas István A forduló válogatottja Kaipl (Szőnyi SE) — Rei­chert (Tab), Pataki (Vasas), Nagy (Lengyeltóti), Batki (La­tinca), Pordán (Balatonbog­lár), Ebedli (Táncsics), Vass (Balatonlelle), Illés (Nagy­atád), Kovács (Tab), Basics (Balatonlelle). A forduló játékvezetője: Halász Ferenc. A bajnokság állása: 1. Marcali 22 20 1 1 74—21 41 2. Táncsics 22 18 3 1 75—15 39 3. Vasas 22 14 4 4 67—35 32 4. Nagyatád 22 13 3 6 40—21 29 5. B.-lelle 22 12 3 7 48—34 27 6. Latinca 22 11 3 8 56—40 25 7. Kadarkút 22 9 5 8 45—40 23 8. Tab 22 9 3 10 44—38 21 9. Fonyód 22 7 5 10 43—€2 19 10. Csurgó 22 6 4 12 32—41 16 11. Lengyeltóti 22 7 2 13 36—58 16 12. S.-szob 22 6 3 13 32—45 15 13. B.-boglár 22 6 3 13 32—50 15 14. Szőnyi SE 22 6 3 13 23—51 15 15. K. Vasutas 22 4 5 13 25—47 13 IS. Gyékényes 22 2 3 17 28—102 6 Gyékényestől egy büntetőpont levonva. Induló írót bírálni, dicsérni nem hálás feladat: az első kö­tettől egy pálya ívet is kap­hat, lehajtó ágba is szállhat. Az első könyv általában le­hetőség a továbbiakhoz, a ki­bontakozáshoz. Vannak azon­ban egykönyves íróink is. Ami ritka: már az élső könyvvel olyat alkotni, ami maradandó. Persze, példa erre is akad. Ördögit Szilveszter, Balázs Jó­zsef, Spiró György, Beremé- nyi Géza neve jut eszembe hirtelen a fiatal nemzedékből. Annus József, a Tiszatáj cí­mű folyóirat főszerkesztő-he­lyettese Pányván címmel pub­likálta első könyvét a Mag­vető Kiadó Űj Termés soro­zatában. Elbeszéléseit éles tö­résvonal osztja ketté. Az első csoportba paraszti tárgyú írá­sai tartoznak, a másikba tör­ténelmi elbeszélései. Jó mesélő Annus József. Ez különösen a könyv első felé­re áll, s igaz. Gyerekkorának és a mai falunak apróbb-na- gyobb drámáit írja ki magá­ból. Különösen megkapó — holott a legrövidebb terjedel­mű elbeszélése vagy inkább tárcája — a Téli mese. A sokszor megírt veteránt ábrá­zolja. Azt, aki »látta Lenint«. A humor aranylemezkéi ad­nak foglalatot ehhez az írás­hoz. Az őrt álló András vörös­katona Lenin lábbelijét kapja ajándékba, viseli is egészség­gel. Annus József azt rajzolja meg, hogyan emelkedik a le­gendákba egy nagyszerű em­ber. ötvenes évekbeli törté­net a Díszoklevél: a beszolgál­tatás fonákját mutatja meg. A Párbaj szertelen írás, meg- szerkesztetlenségével, mon­dandóhiányával a kötet gyen­gébb darabjai közül való. A Zörgettek hősét a beszolgálta­tások idején kifigurázzák, csasztuskát költenek róla. Fé­lelmében öngyilkosságot követ el : meglehetősen hiteltelen élethelyzet ez. A címadó Pányván novella viszont a hemingwayi felismerést nega- tivizálja. A béna ember bizo­nyítani akarja saját életere­jét, hasznosságát, de amire felfűrészeli a fát, megérkezik a fűrészgép. Keserű írás ez, valóban drámát ad vissza. A kötet megjelenésének he­tén vád érte a fiatal írót A paraszti lét kisebb-nagyobb fordulóit hagyományosan, erőtlenül ábrázolja: figurái ettől szinte karikatúrává vál­nak. Valóban megalapozott vád ez, nehezen lehetne le­védeni. Ezek az írások inkább csak »előzetesek« egy-egy erő­teljesebb novella anyagához. Ígéret rejlik bennük. S hogy az ígéret mennyire realitásfe­dezetű. azt bizonyítja az író­nak egy, a Tiszatáj ban közölt kisrégénye, melyben az értel­miségivé lett parasztfiút szem­besíti a hajdanvolttal. aki anyjában megszemélyesülve jelentkezik a jussal. A Pányván című könyv má­sodik fele úgynevezett törté­nelmi elbeszéléseket tartalmaz, mint jeleztük. Ez a műfaj tulajdonképpen nincs. Vagy ha van, akkor ifjúsági. Ebben az esetben viszont a regény­hez, a nagyobb lélegzetű mű­vekhez szoktak az olvasók. A történelem színpadon jelen korunkban inkább csak ürügy, nagyon is a mának szóló téte­leket fogalmaz meg. Annus József történelmi novellái nem érnek célba, a felnőtt olvasó elszokott a konkrét történel­mi időben játszódó kisprózá­tól, nehézkesnek érzi azt, s mivel a mának nem üzen ve­lük az író semmit: fölösleges­nek ítéli ezeket az elbeszélé­seket. L. U 74 elkobzott pálinkafőzőkészülék Több a tilos főzés öten harcolnak egy labdáért a Szekszárdi Dózsa—Tanító­képző Főiskola NB H-es mérkőzésén, A forduló mérkőzé­seiről holnap számolunk be. Többféle módon mérhető az, hogy megyénkben a szőlő- és gyümölcstermelésnek múltja van, s az, hogy e tekintetben nem állunk rosszul országos viszonylatban. Egyrészt azon, hogy mennyi szőlőt és gyü­mölcsöt értékesítünk, fogyasz­tunk, másrészt pedig azon, I mennyi ital készül ezekből a termékekből. Hogy mennyi bor és pálinka készül össze­sen, nem mérvadó, hiszen az »alkotó ember« már régen rá­jött: bort nemcsak szőlőből, pálinkát pedig nemcsak gyü­mölcsből lehet készíteni... Nézzük, mi a helyzet me­gyénkben? Nőtt avagy csök­kent az előállított tömény­szesz mennyisége a múlt év­ben? A kérdés megválaszolá­sa nem olyan egyszerű, hiszen nincs ember, aki megállapít­hatná: ki, mikor, mennyi al­koholt állít elő. Egy azonban bizonyos: alig pár éve még több mint száz szeszfőzde működött Somogybán, jelen­leg — a Vám- és Pénzügyőr­ség Somogy megyei Parancs­nokságának adatai szerint — már csak 78 van. Ezenkívül Barcson működik egy mező­gazdasági szeszüzem, amely­nek finomítója is van. Az adatokból kiderül, hogy 1976- ban a bérfőzésben előállított pálinka mennyisége a megyé­ben az előző évinek a 80 szá­zaléka volt. Az 1971-es ada­tokat vizsgálva még szembe­tűnőbb a csökkenés, hiszen az akkor termelt mennyiségnek csupán a felét állították elő tavaly megyénk szezfözdéi. A pénzügyőrség egyik fel­adata volt tavaly, hogy meg­akadályozza a szeszfőzdék számának további csökkenését. Bárki azt gondolhatja: miért van erre szükség? Állandóan az alkoholizmus elleni küzde­lemről beszélünk, most pedig azon kesergünk, hogy kevés a pálinkafőzde? A csökkenés több okból sem kívánatos. Egyrészt, mert így kárba vész a megye területén termett és más célra nem hasznosítható gyümölcs. Másrészt az a ta­pasztalat, hogy a szeszfőzdék számának csökkenésével pár­huzamosan nagy mértékben megnőtt a tilos pálinkafőzések száma. Ez okozza a legtöbb gondot, hiszen legtöbbször nem is gyümölcsből, csupán cukorból főzött pálinkáról van szó, s ennek egészségramboló hatása — a szakszerűtlen fő­zés, az alkoholba kerülő mér­gező anyagok miatt — sokkal nagyobb, mint a szeszfőzdék­ben előállított pálinkáé. 1975-ben 66 készü.eket ko­boztak el a megyében, tavaly 74-et. Ezzel együtt 624 liter 50 fokos pálinkát is lefoglaltak a pénzügyőrök. Azt pedig, hogy ezeken a készülékeken való­jában mennyi pálinka csordo­gált át, szinte lehetetlen meg­állapítani. A legfertőzöttebb terület ilyen szempontból Csurgó és Marcali környéke, valamint Kaposvár. A felderítés tavaly elsősorban az őszi hónapokban volt igazán eredményes. Ebben nagy része volt annak a moz­galomnak, melyet a nagyatádi pénzügyőrszakasz dolgozói kezdeményeztek, és alkoholel­lenes hónapoknak nevezték el. Valentyin Csernik* Boszlajev emlékezései Szemjon Buszlajev útra ké- ült. Kis bőröndjében egy tö- ilközőt, Szputnyik viilanybo- itvát és egy váltás inget csö­ngőit be. A kis Kresztovszkij utcács- íban lakott, egy régi bérház- m, nem messze a Rigai pá- audvar metróállomásától és Trifon vértanúról elnevezett implomtól. A nagynénje ha­la után egyedül maradt a igy társbérleti lakás egyik »bájában. Fürdőszoba nem >lt. A hosszú folyosó végén, 3pen a szobája mellett a fa- n ott lógott a telefonkészü- ,k. Vezetés után mindig fá- idtan érkezett haza, semmi­íz sem érzett kedvet, csak >kíüdt, és a telefonbeszélgeté- íket hallgatta. Buszlajev távolsági buszso- >r volt. Aznap is a megszo­rít t járatára készülődött, .mikor beállt a busszal, az gy begyűlt negyven utas fe- yelmezetten várakozott a ki­dőlt helyen. Többségük üdül- i készült, nyáron mindig sok yarató utazott ezen a vona­lcntyin Csernik kisregénye, rátom a négyzeten c. kötet- ez évben a Móra Kozmosz sában jelenik meg. Most majd sorbaállnak — gondolta Buszlajev, miközben kinyitotta az ajtókat. Az tör­tént azonban, ami mindig. Az utasok megrohamozták a buszt, sietve felszálltak, előre­szaladtak, helyüket keresgél­ték. Buszlajev eleinte csodál­kozott ezen: minden jegyen rajta van az ülőhely száma, az emberek mégis attól tartanak, hogy hely nélkül maradnak. Lehet, hogy a háborús évek miatt van, gondolta Buszla­jev, akkor valóban meg kel­lett ostromolni a vagonokat, hogy jusson egy kevéske hely, bár az is lehet a félelem és a zűrzavar oka, hogy úgy vélik, a pénztáros több jegyet ad el, mint ahány hely van a bu­szon. Bár már régen menet­rendszerűen járnak a buszok, és a pénztárosok sem szoktak tévedni, az emberek még em­lékeznek a legrosszabbra: a szomszéd szobában lakó öreg­asszonyok is, ha meghallják, hogy a rádió NATO-manőve- rekről beszél, nyomban felvá­sárolják a sót és a gyufát az üzletekből. Mindenki lefoglalta a helyét, majd újból kiszálltak. Buszla­jev segített az utasoknak be­rakni a bőröndöket a cso­magtartóba. Egy bányaimér- nök-jelvényes kövér férfi be­kapcsolta a táskarádióját. A bemondó azokról a határ­őrökről beszélt, akiket első­ként ért a háború. Persze, ma június 22-e van, jutott eszébe Buszlajevnek. Valamennyi rá­dióadó reggel óta a háborús esztendők dalait sugározta. Éj­szaka fordul majd rá a mű­útra, amelyen 1941 «ben az anyjával mentek. Azóta átépí­tették, négysávos lett. Buszla­jev kissé távolabb ment a busztól és rágyújtott. — Húsz rubelt tudok csak küldeni — mondta a lányá­nak egy idősebb nő. A lány húsz év körüli lehe­tett. Ruhája élénksárga, fel­tűnő, nagy piros rózsákkal — az idei nyár divatos színei. Buszlajev nem ismerte az utasaik szinte sohasem be­szélgetett vel ük, és csak az el­kapott beszédfoszlányok, a je­lentéktelen, alig észrevehető apróságok szerint csoportosí­totta őket, olyan ismérvek alapján, amelyeket csak az tud észrevenni, aki többet szokott figyelni, mint beszél­ni. — Jól van, mama. majd igyekszem, hogy kijöjjek be­lőle. A kislány egy fiatal had­nagy mellett állt. Biztosan diáklány, gondolta Buszlajev. Ez a feleségem lehetne. Az utóbbi időben gyakorta csak két kategóriába sorolta a nő­ket: melyik lehetne a felesége és melyik nein. Olykor a met­rón kitalált egy játékot. Ahogy lefelé ereszkedett a mozgó­lépcsőn, mustrálgatta és két csoportba sorolta a véle szem­bejövő nőket: »Lehetne — nem lehetne...« És sehogy sem tudta megfejteni, miért tetszenek neki egyesek, akik nem is feltétlenül csinosak, és miért nem mások, akik szesm- revatóbbak. — Minden napra két rubel Jut — folytatta az idős nő. A diáklány arrafelé nézett, ahol a hadnagy állt. — Mama, mindent értek ... »Lehetne!« — gondolta Buszlajev. Véznácslka lány állt meg mellette, nadrágban és fehér csípkéblúzban. Úgy huszonöt múlhatott. Finom, határozott ívű ajkak, világos, fémkeretes szemüvege mögött figyelmes szempár, karján rö­vid kabátka, rajta megkopott egyetemi jelvény. Biztosan ta­nárnő, kémikus vagy biológus. Az a típus, akinek tekintélye van. A laboratóriumban épp­úgy, mint otthon vagy az osz­tályban ... Tanárnő. A taná­rok iránt Buszlajev még min- dik tiszteleteit érzett, meg kis­sé félt is tőlük: meg tudták oldani a példákat és tudták fejtből az összes történelmi dátumot »Nem lehetne!« — döntött Buszlajev. — Repülővel kellett volna utazni, az autóbusz meleg és fárasztó — mondta keserűen egy idŐ6 néni a mellette álló, teikinitélyes külsejű öregúr­nak, aki rátűzött zsebes, fehér nyersselyem kabátot viselt. Valahogyan szibériai nagyap­jára emlékeztette Buszlajevet. (Folytatjuk.) 0 Az akció szeptember elején kezdődött, valamennyi megyei pénzügyőrszerv csatlakozott hozzá. Túlmunkát éjszakai, szabad szombati, vasárnapi műszakot vállaltak a pénzügy­őrök, s az eredmény, mint az adatokból is kitűnik, nem ma­radt el. Persze az is nyilvánvaló, hogy a zugpálinkafőzdéket tel­jesen felszámolni lehetetlen. Csupán csökkenteni lehet a számukat azzal, ha a gazdák a hullott gyümölcsökből sza­bályos úton főzethetnek pá­linkát. Az idén január elsején életbe lépett rendelet már a bérfőzetők számára kedvezőb­ben állapította meg a pálinka- főzés szabályait Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy csök­kenjen a zugpálinkafőzdék száma. D. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents