Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-24 / 95. szám
Az atomfizikus is szerelne köztünk lenni Iskola diák módra Fényprogram és szabad tartás 300 ezer vadkacsa egy éviién Megkönnyezett játék — A diák igazgató nyilatkozik Kaposvár diákváros. Tanév közben ritkán esik szó erről. A Táncsics Mihály Gimnáziumban néhány éve azzal a szándékkal rendezik meg a — tehát immár hagyományosnak mondható — K!SZ-na- pot, diáknapot, hogy e fogalom ne szürküljön el. A Táncsics gimnázium, e 700 tanu- lós középiskola kétnapos rendezvénysorozatának mottóját talán így fogalmazhatnánk meg: iskola diákmódra. Milyen így az iskola? Nem gokban különbözik a hétköznapokétól. A pénteki nyilvános diákköri ülések — közművelődési, magyar, irodalmi, biológiai, honismereti, csillagászati, matematikai, statisztikai foglalkozások — előadói jól felkészült tanulók voltak. A mércét nemcsak tudásuk emelte magasra, hanem az is, hogy öntevékenységük meghatványozódott. Az »iskola diákmódra« az öntevékenység, az iskolai demokrácia megvalósulásának — úgy érzem — fontos állomása volt. A »magyarosok« diákköri ülésének vendége Fodor András költő volt, a csillagászok foglalkozásán Csőm Gyula atomfizikus vett részt. Csőm Gyula atomfizikustól arról érdeklődtek a tanulók, hogy miként épül az első magyar atomerőmű. A reaktorfizika tudós mérnöke azonban nemcsak a kérdések kedvéért utazott Kaposvárra, nyilván ő is kíváncsi volt valamire. — Péntek reggel óta itt tartózkodom a Táncsics gimnáziumban — mondotta —, tehát nemcsak arra az egy órára jöttem el, amikor a diákok kérdéseikkel hozzám fordulnak. Megragadott az itteni hangulat. Sümegen jártam középiskolába, az én diákéveim szürkébbek voltak. Ahol most dolgozom, az egyetemen sem szerezhetek hasonló élményeket. Konzervatív szellem uralkodik ott. Véleményem az, hogy a diáknap nemcsak szórakozás, hanem tartalmas is. A gimnázium tanulói napokon át készültek a diák igazgató választásra is. A korteshadjárat Gál László negyedik osztályos tanulónak kedvezett: két napra ő vette át a legfőbb posztot az iskolában. Játék volt, s komoly ... (Talán több tartalommal is megtölthetik eztán — mondjuk —, hasznosítva a diákparlament jegyzőkönyveit...) Pitter Annamária elsős arcán könnyek peregnek. — Miért? — Én a másik diákigazgatójelöltre szavaztam... A diák igazgató, Gál László: — Játék volt. Abban a szellemben, hogy tanuljuk meg egymást jobban becsülni. — A hadjárat során a propagandagépezet tizenkét pontban »kiáltványt« juttatott el a tanulókhoz. — Miről volt szó benne? — A diáklap megjavításáról, arról, hogy építsünk a gimnáziumban uszodát, kevesebb legyen a bukás iskolánkban ... Sport- és szórakoztató rendezvények, vetélkedők — így zajlott a két nap. Csurgói diáktársak is részt vettek ezeken. Szombat: diákhumorba pácolva a tanárok megajándékozása találó formája volt annak, hogy miként vélekednek róluk a diákok. Szántó László kémia-fizika szakos tápár egy nagyítót kapott. — Mit gondol, miért? — Talán, mert szigorúnak tartanak. Ám az is lehet, hogy azért szánták nekem ezt a nagyítót, mert bélyeget gyűjtök ... Klujber László, az iskolai közművelődés egyik irányítója egy tucat cédulát kapott. —A pontosságommal lehet baj. Én ugyanis szigorúan megkövetelem a rendet. S végül egy sor a meghívóból: KISZ-napi rendezvényeinkre ezúton is meghívjuk valamennyi közoktatási és közművelődési intézményünket. El kellett volna olvasni ezt is a meghívóból ! Korányi Barna Kürti András •• 0í pár züstshi » > 21. — Persze. — Veszem észre. Bámulod a mennyezetet... De várj csak. van itt valami nagyon kedves. Három kar.tonlapocskát emelt föl. Szépen be voltak keretezve, színes ceruzával kifestve. — Íme, kispajtás, három tiszteletbeli tagsági igazolvány. Egy nekem, egy neked, egy az öregednek. Föl vagyunk véve a Marcsók utcai általános iskola ötödik dé osztályának úttörőcsapatába. Pontosabban a Zümbi őrsbe. Mint mellékelten írják a gyerekek, azelőtt mókusok voltak, de látták a szerdai adást és egyébként is Mókus őrsből olyan sok van ... Aranyosak, ugye? — Nagyon — motyogta a fiú. — Érkeztek persze kevésbé rokonszenves küldemények is — ismerte be Kati, gondolván, hogy ha a jó hírekre így, reagál ez a mamlasz, talán fölvidítják a kellemetlenek. — Látod ezt a szerkentyűt? — A fiú orra alá dugott egy vékony drótokból és cukorspár- gából álló. a pezsgős üvegek dugóleszorítójához hasonló alkotmányt, csak sokkal kisebbet. — Mit gondolsz, mi ez? — Fogalmam sincs. — Ez csőrkosár. Az elnevezés is a feltaláló dicsőségét öregbíti. Kutyának szájkosár, madárnak csőrkosár. A találmányhoz mellékelt levelében azt közli velünk, hogy senkit sem szabad írásos munkájában hátráltatni, senkinek az írásban nem szabad folytonossági károkat okozni, de még lelkileg feszélyezni sem. Ugyanakikor ő nincs a zümbik tartása ellen sem. minden állampolgárnak joga van eldönteni, hogy kell-e neki ilyen madár vagy sem. És ha kell, akkor állatkínzás lenne szobafogságra íténi a zümbiket, és ezzel halálra is, mert állítólag életszükségletük az időnkénti nagy repülés. A dilemma megoldása a csőrkosár. Röptetés előtt néhány egyszerű mozdulattal fölerősítjük a madárka fejére, s má nem is tud csípni, szúrikálni .. . Vpilá! A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad; béke Nobel-dí- jat a föttalálónak... Guszt Róbert rosszkedvűen 1 égj'intett. — Ez egy hülyeség. Kati elíricskázott egy mak- rancoskodó hajfürtöt a szeme elől. — Nem, ez több. mint hülyeség. Mert mit akar ez az elfuserált Edison? Azt akarja, hogy maradjon minden háborítatlan. A grafomániás bürokrácia is, a zümbi is. Csak az utóbbit egy kisded szerkezet segítségével fosszuk meg attól, ami benne a legrokonszenvesebb, a leghasznosabb. Ez a csőrkósár, az a szemlélet, amely ebben a csőrkosárban testet ölt, ez a mi legveszedelmesebb ellenfelünk. A lány most megint dühös volt, szilaj és gyönyörű. De a hórihorgas ornitológus ezúttal mégsem helyeselt, hanem lassan nemet intett a fejévei. — Nem, Kati, ez tévedés. Van nekünk veszedelmesebb ellenfelünk, ellenségünk is. — Ezt hogyan érted? Guszt Róbert a szekrény felé intett: — Számold meg a zümbiket! Kati csodálkozva néz föl. Hangtalanul jár a szája: egy, kettő, ... öt ... kilenc Kezdi újból a számolást, s megint csak kilencig jut el. Ijedten fordul a fiú felé: — Hol... hol a tizedik zümbi? — Nincs tizedik... És rövidesen nem lesz kilencedik sem ... Hiszen tudod, ők pár nélkül nem maradnak meg sokáig ... Kati falfehér, amint leül a székre. Az elképzeléseknek megfelelően, jól megy a munka a balatonnagybereki állami gazdaság gesztorságával működő vadtenyésztési rendszerben. Mostani feladataik között az egyik légfontosabb, hogy megszervezzék a nyáron sorra kerülő nagyterítékű vadászatok közönségét. E célra a gazdaság hirdetéseket is közzétett egyes külföldi szaklapokban. Az idei tervek már egyértelműen igazolják a nagy várakozást: várhatóan mintegy 300 ezer vadkacsát forgalmaznak majd a rendszer taggazdaságai a Mavadon keresztül. A fejlődés útját jelöli ki az új szárnyasvad-feldolgozóüzem, amelyet még ebben az évben elkezdenek építeni a pusztaberényi kerületben. s várhatóan a jövő év őszére el is készül. Az új üzem teljes kapacitása évi 400 ezer »konyhakész« vadréce és fácán lesz, amelyet — a pecsenyecsirkéhez hasonlóan — mélyhűtve juttatnak majd el a fogyasztóhoz, a Mavad közvetítésével. Ez utóbbi intézmény egyébként mint társtulajdonos részt vesz az üzem építésében. A gesztorgazdaságban jelenleg a fácánok, a vadrécék és a vadlibák tojatása ad munkát, illetve — ezzel párhuzamosan — a keltetés és a nevelés. Még tart a fényprogramos tojatás, melynek révén az állatok to- jási idejét mesterségesen elnyújtják, »a tavasz korai előidézésével«. A fácánok e módszerrel eddig átlag 30-nál több tojást tojtak; a vadrécéknél az arány ennél valamivel jobb. Termőföld az ingoyány helyén 1980-ra a jelenlegi 2800 hektárról 3500 hektárra nő a növénytermesztésre alkalmas szántóterület a Böhönyei Állami Gazdaságban. Napjainkban, amikor az ipartelepítés, a lakásépítés területfoglaló szerepe egyre növekszik, különösen fontos a törekvés: minden alkalmas területet vonjanak művelésbe, hasznosítsanak célszerűen a mezőgazdasági üzemek. Ennek egyik példáját látni most a Böhönyei Állami Gazdaságban. Itt két évvel ezelőtt indult az a 46 millió forintos költséggel megvalósuló program, amelynek során az említett mértékben növekszik majd az üzem szántóterülete az V. ötéves terv végére. rendszerek építése, alagcsöve- zés, altalajlazítás, kémiai talajjavítás meszezéssel — mindez a rombolás megfékezését szolgálja. A munkához a gazdaság 70 százalékos állami támogatást kap. 1975-ben, a program első évében a terebezdi üzemegységben végezték el a tennivalókat; tavaly a mihályfai üzemegységben kezdték a munkát, s ezekkel most eljutottak a befejezéshez. Az idén a keszthelyi társulat is segít, s így meggyorsulhat az ütem. A nagy munka gyümölcse akkor érik be, amikor a visszahódított területek már gazdag hozamokA jó idő beköszöntésé"»»» természetesen megkezdődött. • természetes körülmények kc> zötti tojatás is: egy-egy nagyméretű, tiszta kifutóban nyolc fácántyúk és egy kakas él együtt: ez az arány a legkedvezőbb a tojástermelés szempontjából. Május közepén véget ér a fényprogram, s a zárt istállóban tojó mintegy 600 darab fácán befejezi »küldetését«. Utána vagy »felerősítik« — szabadban való tartásra — vagy vágóállatként értékesítik őket. A szellős két» recekben jelenleg mintegy 1600 fácánnal működik a »tojásgyár«. Nagy feladat vár rá, hiszen a gazdaságból az idén mintegy 35 ezer fiatal fácánt akarnak vinni a vadászterületekre. Ideálisnak mondható körülmények között, békésen élnek a vadrécék a mesterséges tavakon. A fácántelep mellettin például mintegy 3 ezer 9—10 hetes réce úszkál. Augusztus végére — remélhetőleg — kiválóan megtanul majd repülni mind. A 18 ezer növendék állatból jelenleg már kilencezerre tehető a röptetésre kihelyezettek száma. S a vadá- szásra kijelölt állomány mellett természetesen pecsenyekacsát is értékesítenek: az idén mintegy 40—50 ezer kerül a fogyasztókhoz. A Rinya—Dombó menti Vízkai fizetnek. B. A. ítélet az igali verekedők ügyében gazdálkodási és Talajvédelmi Társulat kezdte a munkát, később a keszthelyi társulat is bekapcsolódott a feladat megoldásába. Az idő múlásával mind nagyobb területen uralkodna el a sás, a nád, válna »úrrá« az ingovány — ha komplex meliorációval nem vennék elejét ennek a pusztulásnak. Vízrendezés, 100—150 I hektáros táblák kialakítása, út— De hát mi történt? !... Hová lett? — Elpusztult. Megölték. — Kik? Széttárja két karját a fiú: — Fogalmam sincs. Mikor hazajöttem, ott feküdt az ablakpárkányon ... meg egy U- szeg... A szemben levő ház tetejééről lőhettek ide csúzlival, csak az van magasabban, mint mi... — Talán valami kis csibész? — Nem. Nem gyerek volt. Átszaladtam, ismerem az ot/tani házmestert. Ö épp a mo- sókonyhából jött ki; látta azt a férfit, köpcös, középkorú embert aktatáskával, aki a vas- ajtón át lépett sietősen a lépcsőházba ... A házmester azt hitte, biztosan a házkeze’őség- től, a beázás miatt... Most már lakatot tett a vasajtóra... Kati fölzokogott, két tenyerét az arcára szorította. Guszt Róbert odasietett, lehajolt hozzá, megsimogítta a vállát. — Ne sírj ... Ezentúl jobban vigyázunk rájuk... És nem adjuk föl... Jó? ... Nemsoká kikelnek a fiókák ... Ne sírj már... Kosaras Kati sírása csitult, de még hiippögött. Aztán fölpillantott a fiúra, szelíden lehúzta a fejét, szájával megkereste a fiú száját... Az ómódi szekrény tetejéről nyolc zümbi érdeklődőn nézett le_ rájuk. A kileticedik kissé távolabb állt, külön — az ablakot lesve. Vége, A nyolc vádlott rezzenéstelen arccal fogadta az ítéletet, a hozzátartozók, ismerősök és az érdeklődők azonban zsibon- gani kezdtek a teremben, és a folyosón. A mostani perhez hasonló — amelyben a Kaposvári Megyei Bíróság, dr. Halász Lajos tanácsa, pénteken délután hirdetett ítéletet — szerencsére ritkán fordul elő. Az előzmény, a bűncselekmény január 27-én történt Igáiban. A vád : csoportosulásban elkövetett hivatalos személy elleni erőszak — egy vádlott minősítésében ez felfegyverkezve történt —, súlyos testi sértés, valamint éjjel és erőszakkal több személy által együttesen elkövetett magánlaksértés. Nézzük, mi is történt tulajdonképpen. A vádlottak az említett napon este nyolcig az igali földművesszövetkezeti vendéglőben itták a sört, a pálinkát, a kevertet. Hazafelé az úttesten énekelve, hangoskodva mentek. Ekkor ért oda egy rendőrségi mikrobusz, amelyben két rendőr ült. Az egyiket jól ismerték a vádlottak, látszólag elfogadták figyelmeztetését, majd rátámadtak. A sárba rántották, ütötték, verték, azután segítségére siető társát is megtámadták, aki menekülni kényszerült. A támadók azonban bekerítették. A rendőr szolgálati fegyveréből riasztólövést adott le. Ám ettől sem hátráltak meg a felbőszült ' verekedők, így kénytelen volt támadóira lőni, és kettőt közülük megsebesített. A fegyvert azonban már nem tudta újra tölteni: a földre rántották, ott ütötték. Az egyik vádlott elvette a gumibotját, s azzal támadott. A rendőrnek azonban sikerült ki-1 szabadulnia, és segítségért sietnie. Közben sebesült társát az egyik lakóházba támogatták. A felbőszült verekedők utána tódultak, betörtek a házba, ott romboltak tovább. Leütötték a házigazda édesanyját is. A házigazdának végül sikerült meghátrálásra késztetni a támadókat; közben a rendőrőrsről is megérkezett a segítség. A nyolc vádlott közül — akik valamennyien igaliak —• a bíróság hetet különböző időtartamú szabadságvesztésre ítélt. A 24 éves Ságvári Jánost 4 évi szigorított börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélték, és 5 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. A 20 éves Ságvári Józsefet 3 évi és 6 hónapi szigorított börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélték, s 4 évre tiltották el a közügyek gyakorlásától; a 20 éves Ságvári Árpád büntetése 4 évi és 6 hónapi, szigorított börtönben letöltendő szabadságvesztés, és 5 évig nem vehet részt a közügyek gyakorlásában. A 24 éves Lakatos Béla büntetése 2 évi börtön és 2 évre a közügyek gyakorlásától való eltiltás; a 27 éves Ságvári Vendelé 2 évi és 6 hónapi szigorított börtönben végrehajtandó szabadságvesztés és 4 évre a közügyek gyakorlásától való eltiltás. A 38 éves Ságvári Jenő egyévi, a 19 éves Ságvári István pedig 8 hónapi börtön- büntetést kapott, s mindkettőjüket 2 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlottak és védőik pedig enyhítésért fölleb- beztek. D. T.
