Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-24 / 95. szám

Az atomfizikus is szerelne köztünk lenni Iskola diák módra Fényprogram és szabad tartás 300 ezer vadkacsa egy éviién Megkönnyezett játék — A diák igazgató nyilatkozik Kaposvár diákváros. Tan­év közben ritkán esik szó er­ről. A Táncsics Mihály Gim­náziumban néhány éve azzal a szándékkal rendezik meg a — tehát immár hagyományos­nak mondható — K!SZ-na- pot, diáknapot, hogy e foga­lom ne szürküljön el. A Tán­csics gimnázium, e 700 tanu- lós középiskola kétnapos ren­dezvénysorozatának mottóját talán így fogalmazhatnánk meg: iskola diákmódra. Milyen így az iskola? Nem gokban különbözik a hétköz­napokétól. A pénteki nyilvá­nos diákköri ülések — közmű­velődési, magyar, irodalmi, biológiai, honismereti, csilla­gászati, matematikai, statisz­tikai foglalkozások — előadói jól felkészült tanulók voltak. A mércét nemcsak tudásuk emelte magasra, hanem az is, hogy öntevékenységük meg­hatványozódott. Az »iskola diákmódra« az öntevékenység, az iskolai demokrácia megva­lósulásának — úgy érzem — fontos állomása volt. A »magyarosok« diákköri ülésének vendége Fodor And­rás költő volt, a csillagászok foglalkozásán Csőm Gyula atomfizikus vett részt. Csőm Gyula atomfizikustól arról érdeklődtek a tanulók, hogy miként épül az első ma­gyar atomerőmű. A reaktorfi­zika tudós mérnöke azonban nemcsak a kérdések kedvéért utazott Kaposvárra, nyilván ő is kíváncsi volt valamire. — Péntek reggel óta itt tar­tózkodom a Táncsics gimná­ziumban — mondotta —, te­hát nemcsak arra az egy órá­ra jöttem el, amikor a diákok kérdéseikkel hozzám fordul­nak. Megragadott az itteni hangulat. Sümegen jártam kö­zépiskolába, az én diákéveim szürkébbek voltak. Ahol most dolgozom, az egyetemen sem szerezhetek hasonló élménye­ket. Konzervatív szellem uralkodik ott. Véleményem az, hogy a diáknap nemcsak szórakozás, hanem tartalmas is. A gimnázium tanulói napo­kon át készültek a diák igaz­gató választásra is. A kortes­hadjárat Gál László negyedik osztályos tanulónak kedvezett: két napra ő vette át a leg­főbb posztot az iskolában. Já­ték volt, s komoly ... (Talán több tartalommal is megtölt­hetik eztán — mondjuk —, hasznosítva a diákparlament jegyzőkönyveit...) Pitter Annamária elsős ar­cán könnyek peregnek. — Miért? — Én a másik diákigazgató­jelöltre szavaztam... A diák igazgató, Gál László: — Játék volt. Abban a szel­lemben, hogy tanuljuk meg egymást jobban becsülni. — A hadjárat során a pro­pagandagépezet tizenkét pont­ban »kiáltványt« juttatott el a tanulókhoz. — Miről volt szó benne? — A diáklap megjavításá­ról, arról, hogy építsünk a gimnáziumban uszodát, keve­sebb legyen a bukás isko­lánkban ... Sport- és szórakoztató ren­dezvények, vetélkedők — így zajlott a két nap. Csurgói di­áktársak is részt vettek eze­ken. Szombat: diákhumorba pá­colva a tanárok megajándéko­zása találó formája volt an­nak, hogy miként vélekednek róluk a diákok. Szántó László kémia-fizika szakos tápár egy nagyítót kapott. — Mit gondol, miért? — Talán, mert szigorúnak tartanak. Ám az is lehet, hogy azért szánták nekem ezt a nagyítót, mert bélyeget gyűj­tök ... Klujber László, az iskolai közművelődés egyik irányító­ja egy tucat cédulát kapott. —A pontosságommal lehet baj. Én ugyanis szigorúan megkövetelem a rendet. S végül egy sor a meghívó­ból: KISZ-napi rendezvénye­inkre ezúton is meghívjuk valamennyi közoktatási és közművelődési intézményün­ket. El kellett volna olvasni ezt is a meghívóból ! Korányi Barna Kürti András •• 0í pár züstshi » > 21. — Persze. — Veszem észre. Bámulod a mennyezetet... De várj csak. van itt valami nagyon ked­ves. Három kar.tonlapocskát emelt föl. Szépen be voltak keretezve, színes ceruzával ki­festve. — Íme, kispajtás, három tiszteletbeli tagsági igazol­vány. Egy nekem, egy neked, egy az öregednek. Föl va­gyunk véve a Marcsók utcai általános iskola ötödik dé osz­tályának úttörőcsapatába. Pontosabban a Zümbi őrsbe. Mint mellékelten írják a gye­rekek, azelőtt mókusok voltak, de látták a szerdai adást és egyébként is Mókus őrsből olyan sok van ... Aranyosak, ugye? — Nagyon — motyogta a fiú. — Érkeztek persze kevésbé rokonszenves küldemények is — ismerte be Kati, gondol­ván, hogy ha a jó hírekre így, reagál ez a mamlasz, talán fölvidítják a kellemetlenek. — Látod ezt a szerkentyűt? — A fiú orra alá dugott egy vé­kony drótokból és cukorspár- gából álló. a pezsgős üvegek dugóleszorítójához hasonló al­kotmányt, csak sokkal kiseb­bet. — Mit gondolsz, mi ez? — Fogalmam sincs. — Ez csőrkosár. Az elneve­zés is a feltaláló dicsőségét öregbíti. Kutyának szájkosár, madárnak csőrkosár. A talál­mányhoz mellékelt levelében azt közli velünk, hogy senkit sem szabad írásos munkájá­ban hátráltatni, senkinek az írásban nem szabad folyto­nossági károkat okozni, de még lelkileg feszélyezni sem. Ugyanakikor ő nincs a zümbik tartása ellen sem. minden ál­lampolgárnak joga van eldön­teni, hogy kell-e neki ilyen madár vagy sem. És ha kell, akkor állatkínzás lenne szoba­fogságra íténi a zümbiket, és ezzel halálra is, mert állítólag életszükségletük az időnkénti nagy repülés. A dilemma meg­oldása a csőrkosár. Röptetés előtt néhány egyszerű moz­dulattal fölerősítjük a madár­ka fejére, s má nem is tud csípni, szúrikálni .. . Vpilá! A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad; béke Nobel-dí- jat a föttalálónak... Guszt Róbert rosszkedvűen 1 égj'intett. — Ez egy hülyeség. Kati elíricskázott egy mak- rancoskodó hajfürtöt a szeme elől. — Nem, ez több. mint hü­lyeség. Mert mit akar ez az elfuserált Edison? Azt akarja, hogy maradjon minden hábo­rítatlan. A grafomániás bü­rokrácia is, a zümbi is. Csak az utóbbit egy kisded szerke­zet segítségével fosszuk meg attól, ami benne a legrokon­szenvesebb, a leghasznosabb. Ez a csőrkósár, az a szemlélet, amely ebben a csőrkosárban testet ölt, ez a mi legvesze­delmesebb ellenfelünk. A lány most megint dühös volt, szilaj és gyönyörű. De a hórihorgas ornitológus ezúttal mégsem helyeselt, hanem las­san nemet intett a fejévei. — Nem, Kati, ez tévedés. Van nekünk veszedelmesebb ellenfelünk, ellenségünk is. — Ezt hogyan érted? Guszt Róbert a szekrény felé intett: — Számold meg a zümbi­ket! Kati csodálkozva néz föl. Hangtalanul jár a szája: egy, kettő, ... öt ... kilenc Kezdi újból a számolást, s megint csak kilencig jut el. Ijedten fordul a fiú felé: — Hol... hol a tizedik zümbi? — Nincs tizedik... És rö­videsen nem lesz kilencedik sem ... Hiszen tudod, ők pár nélkül nem maradnak meg so­káig ... Kati falfehér, amint leül a székre. Az elképzeléseknek megfe­lelően, jól megy a munka a balatonnagybereki állami gaz­daság gesztorságával működő vadtenyésztési rendszerben. Mostani feladataik között az egyik légfontosabb, hogy meg­szervezzék a nyáron sorra ke­rülő nagyterítékű vadászatok közönségét. E célra a gazda­ság hirdetéseket is közzétett egyes külföldi szaklapokban. Az idei tervek már egyértel­műen igazolják a nagy vára­kozást: várhatóan mintegy 300 ezer vadkacsát forgalmaznak majd a rendszer taggazdasá­gai a Mavadon keresztül. A fejlődés útját jelöli ki az új szárnyasvad-feldolgozó­üzem, amelyet még ebben az évben elkezdenek építeni a pusztaberényi kerületben. s várhatóan a jövő év őszére el is készül. Az új üzem teljes kapacitása évi 400 ezer »kony­hakész« vadréce és fácán lesz, amelyet — a pecsenyecsirké­hez hasonlóan — mélyhűtve juttatnak majd el a fogyasz­tóhoz, a Mavad közvetítésével. Ez utóbbi intézmény egyéb­ként mint társtulajdonos részt vesz az üzem építésében. A gesztorgazdaságban jelen­leg a fácánok, a vadrécék és a vadlibák tojatása ad munkát, illetve — ezzel párhuzamosan — a keltetés és a nevelés. Még tart a fényprogramos tojatás, melynek révén az állatok to- jási idejét mesterségesen el­nyújtják, »a tavasz korai elő­idézésével«. A fácánok e mód­szerrel eddig átlag 30-nál több tojást tojtak; a vadrécék­nél az arány ennél valamivel jobb. Termőföld az ingoyány helyén 1980-ra a jelenlegi 2800 hek­tárról 3500 hektárra nő a nö­vénytermesztésre alkalmas szántóterület a Böhönyei Álla­mi Gazdaságban. Napjainkban, amikor az ipartelepítés, a la­kásépítés területfoglaló szerepe egyre növekszik, különösen fontos a törekvés: minden al­kalmas területet vonjanak mű­velésbe, hasznosítsanak célsze­rűen a mezőgazdasági üzemek. Ennek egyik példáját látni most a Böhönyei Állami Gaz­daságban. Itt két évvel ezelőtt indult az a 46 millió forintos költséggel megvalósuló prog­ram, amelynek során az emlí­tett mértékben növekszik majd az üzem szántóterülete az V. ötéves terv végére. rendszerek építése, alagcsöve- zés, altalajlazítás, kémiai ta­lajjavítás meszezéssel — mind­ez a rombolás megfékezését szolgálja. A munkához a gazdaság 70 százalékos állami támogatást kap. 1975-ben, a program első évében a terebezdi üzemegy­ségben végezték el a tennivaló­kat; tavaly a mihályfai üzem­egységben kezdték a munkát, s ezekkel most eljutottak a be­fejezéshez. Az idén a keszthe­lyi társulat is segít, s így meg­gyorsulhat az ütem. A nagy munka gyümölcse akkor érik be, amikor a visszahódított te­rületek már gazdag hozamok­A jó idő beköszöntésé"»»» természetesen megkezdődött. • természetes körülmények kc> zötti tojatás is: egy-egy nagy­méretű, tiszta kifutóban nyolc fácántyúk és egy kakas él együtt: ez az arány a leg­kedvezőbb a tojástermelés szempontjából. Május közepén véget ér a fényprogram, s a zárt istállóban tojó mintegy 600 darab fácán befejezi »kül­detését«. Utána vagy »felerő­sítik« — szabadban való tar­tásra — vagy vágóállatként értékesítik őket. A szellős két» recekben jelenleg mintegy 1600 fácánnal működik a »to­jásgyár«. Nagy feladat vár rá, hiszen a gazdaságból az idén mintegy 35 ezer fiatal fácánt akarnak vinni a vadászterü­letekre. Ideálisnak mondható körül­mények között, békésen élnek a vadrécék a mesterséges ta­vakon. A fácántelep mellettin például mintegy 3 ezer 9—10 hetes réce úszkál. Augusztus végére — remélhetőleg — ki­válóan megtanul majd repülni mind. A 18 ezer növendék ál­latból jelenleg már kilenc­ezerre tehető a röptetésre ki­helyezettek száma. S a vadá- szásra kijelölt állomány mel­lett természetesen pecsenyeka­csát is értékesítenek: az idén mintegy 40—50 ezer kerül a fogyasztókhoz. A Rinya—Dombó menti Víz­kai fizetnek. B. A. ítélet az igali verekedők ügyében gazdálkodási és Talajvédelmi Társulat kezdte a munkát, ké­sőbb a keszthelyi társulat is bekapcsolódott a feladat meg­oldásába. Az idő múlásával mind nagyobb területen ural­kodna el a sás, a nád, válna »úrrá« az ingovány — ha komplex meliorációval nem vennék elejét ennek a pusztu­lásnak. Vízrendezés, 100—150 I hektáros táblák kialakítása, út­— De hát mi történt? !... Hová lett? — Elpusztult. Megölték. — Kik? Széttárja két karját a fiú: — Fogalmam sincs. Mikor hazajöttem, ott feküdt az ab­lakpárkányon ... meg egy U- szeg... A szemben levő ház tetejééről lőhettek ide csúzli­val, csak az van magasabban, mint mi... — Talán valami kis csi­bész? — Nem. Nem gyerek volt. Átszaladtam, ismerem az ot­/tani házmestert. Ö épp a mo- sókonyhából jött ki; látta azt a férfit, köpcös, középkorú em­bert aktatáskával, aki a vas- ajtón át lépett sietősen a lép­csőházba ... A házmester azt hitte, biztosan a házkeze’őség- től, a beázás miatt... Most már lakatot tett a vasajtóra... Kati fölzokogott, két tenye­rét az arcára szorította. Guszt Róbert odasietett, le­hajolt hozzá, megsimogítta a vállát. — Ne sírj ... Ezentúl job­ban vigyázunk rájuk... És nem adjuk föl... Jó? ... Nem­soká kikelnek a fiókák ... Ne sírj már... Kosaras Kati sírása csitult, de még hiippögött. Aztán föl­pillantott a fiúra, szelíden le­húzta a fejét, szájával meg­kereste a fiú száját... Az ómódi szekrény tetejéről nyolc zümbi érdeklődőn né­zett le_ rájuk. A kileticedik kissé távolabb állt, külön — az ablakot lesve. Vége, A nyolc vádlott rezzenéste­len arccal fogadta az ítéletet, a hozzátartozók, ismerősök és az érdeklődők azonban zsibon- gani kezdtek a teremben, és a folyosón. A mostani perhez hasonló — amelyben a Kapos­vári Megyei Bíróság, dr. Ha­lász Lajos tanácsa, pénteken délután hirdetett ítéletet — szerencsére ritkán fordul elő. Az előzmény, a bűncselekmény január 27-én történt Igáiban. A vád : csoportosulásban elköve­tett hivatalos személy elleni erőszak — egy vádlott minősí­tésében ez felfegyverkezve tör­tént —, súlyos testi sértés, va­lamint éjjel és erőszakkal több személy által együttesen elkö­vetett magánlaksértés. Nézzük, mi is történt tulaj­donképpen. A vádlottak az említett napon este nyolcig az igali földművesszövetkezeti vendéglőben itták a sört, a pá­linkát, a kevertet. Hazafelé az úttesten énekelve, hangoskod­va mentek. Ekkor ért oda egy rendőrségi mikrobusz, amely­ben két rendőr ült. Az egyi­ket jól ismerték a vádlottak, látszólag elfogadták figyelmez­tetését, majd rátámadtak. A sárba rántották, ütötték, ver­ték, azután segítségére siető társát is megtámadták, aki menekülni kényszerült. A támadók azonban bekerí­tették. A rendőr szolgálati fegyveréből riasztólövést adott le. Ám ettől sem hátráltak meg a felbőszült ' verekedők, így kénytelen volt támadóira lőni, és kettőt közülük megsebesí­tett. A fegyvert azonban már nem tudta újra tölteni: a föld­re rántották, ott ütötték. Az egyik vádlott elvette a gumi­botját, s azzal támadott. A rendőrnek azonban sikerült ki-1 szabadulnia, és segítségért siet­nie. Közben sebesült társát az egyik lakóházba támogatták. A felbőszült verekedők utána tó­dultak, betörtek a házba, ott romboltak tovább. Leütötték a házigazda édesanyját is. A há­zigazdának végül sikerült meg­hátrálásra késztetni a támadó­kat; közben a rendőrőrsről is megérkezett a segítség. A nyolc vádlott közül — akik valamennyien igaliak —• a bíróság hetet különböző idő­tartamú szabadságvesztésre ítélt. A 24 éves Ságvári Jánost 4 évi szigorított börtönben le­töltendő szabadságvesztésre ítélték, és 5 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. A 20 éves Ságvári Józsefet 3 évi és 6 hónapi szigorított börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélték, s 4 évre tiltották el a közügyek gyakorlásától; a 20 éves Ságvári Árpád büntetése 4 évi és 6 hónapi, szigorított börtönben letöltendő szabad­ságvesztés, és 5 évig nem ve­het részt a közügyek gyakor­lásában. A 24 éves Lakatos Béla büntetése 2 évi börtön és 2 évre a közügyek gyakorlásá­tól való eltiltás; a 27 éves Ság­vári Vendelé 2 évi és 6 hónapi szigorított börtönben végrehaj­tandó szabadságvesztés és 4 évre a közügyek gyakorlásától való eltiltás. A 38 éves Ságvári Jenő egyévi, a 19 éves Ságvári István pedig 8 hónapi börtön- büntetést kapott, s mindkettő­jüket 2 évre eltiltották a köz­ügyek gyakorlásától. Az ítélet ellen az ügyész sú­lyosbításért, a vádlottak és vé­dőik pedig enyhítésért fölleb- beztek. D. T.

Next

/
Thumbnails
Contents