Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-21 / 92. szám
Ifjúsági és úttörő-művelődési központ—lehetne A címben foglaltakat még azzal Is kiegészíthetném, hogy annak is kellene lennie. A kaposvári ifjúsági és úttörő- művelődési központ azonban nem — vagy csak részben — tölti be a feladatát. A város fiataljai számára kulturált szórakozóhely lehetne, ahol hasznosan tölthetnék az időt. Erre azonban alig-alig van lehetőség. Miért? Az okok között sok az elfogadható. Kevés a kis terem, a gyerekfoglalkozások egy részét kénytelenek a pincében tartani. A kevés termet sok mindenre használják: az ifjúsági ház gyakran biztosít hejyet különböző rendezvényeknek — olyanoknak is, amelyek nem tartoznak a profiljába. Mindössze két népművelő, az igazgató, a gazdásági vezető és a portás dolgozik itt. Hozzájuk tartozik nyáron az ifjúsági park és a balatonfenyvesi KISZ-tábor is. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve sem lehet fölmentés azokra a hiányosságokra, amelyeket a látogató tapasztal. A tavaszi szünet egyik legnagyobb érdeklődéssel várt rendezvényének ígérkezett a húsvéti tojásfestés, amelyet egy népművész tanított volna a gyerekeknek. Az utolsó pillanatban visszamondták. A gyerekek egy részét nem sikerült »visszamondani-«, tehát jöttek, hozták a tojásokat, majd — csalódottan hazamentek ... Gulyás János igazgató ezt mondta : — Nem volt kellően előkészítve a rendezvény, szervezője az utolsó pillanatban meg is betegedett. Ügy láttuk, még mindig jobb gyorsan visszamondani, mint egy sikertelennek látszó rendezvényt megtartani. Ugyanebben az időben távol volt a másik népművelő, az igazgató pedig hosszú tanulmányi szabadságon. A tavaszi szünet rendezvényeit a gazdasági vezető szervezte, ő vitte kirándulni a gyerekeket. Egyszóval éppen akkor maradt munkatárs nélkül a ház, amikor a gyerekek szabad idejükben nem tudtak mit kezdeni. Igaz. hogy váratlan betegségek miatt következett be ez a helyzet. De mi lett volna, ha fölkérnek néhány pedagógust, csapatvezetőt, hogy segítsen? »Ez egyszerűen lehetetlen■« — mondták. Hogy miért nem jobb a kapcsolat az ifjúsági ház és az iskolák között, azt nehéz lenne kideríteni. Az egyik teremben hamarosan lebontanak egy ötletes, hangulatos kiállítást. A címe: Ügyes kezek. Az úttörők által készített tárgyak, képek, kézimunkák, rajzok, faragások j varrnak itt Több mint két hétig zárva tartották, de ha valaki meg akarta nézni, beengedték. Nem volt, aki őrizze az anyagot... Az intézménynek közművelődési és mozgalmi feladatai vannak. Gazdája a tanács művelődésügyi osztálya, irányítója pedig a KISZ megyei bizottsága. A közművelődési feladatok ellátását és mozgalmi munkával való összehangolását sok városban hamar és jól megoldották. Zalaegerszegen például kitűnő eredményeket értek el. Az ifjúsági és úttörő-művelődési központnak sokkal több gyerekegyüttese, csoportja kellene legyen. A legjobbak: a fotósok, a fúvószenekar, a gyerekszínpad is gondokkal küszködnek. A KISZ-korosztály legjobb klubjainak, a Fiatal utazóknak, a Fonómunkásklubnak, a Fiatal értelmiségieknek inkább csak helyet ad az intézmény, mintsem hogy gazdája lenne. Ës a legnagyobb baj : a gyerekszakkörök, klubok, ifjúsági csoportok egymástól teljesen függetlenül működnek. Ha például »kiöregszik« valaki a gyerekszakkörből, meg sem kísérli, hogy a házban találjon valami elfoglaltságot. Pedig többek között a folyamatosság a cél. S. M. A 700 ÉVES SOPRONBAN Attila Hat élj magyar film Hat új magyar filmet mutattak be 1977 első negyedében a premiermozikban, s felújítottak egy pontosan harminc évvel ezelőtt készült, már-már klasszikus értékű alkotást — Valahol Európában —, amelyet igen sokan még csak most láthattak először, s így szinte ez is a premierek közé számítható. Vizsgálódás szempontjából — természetesen — nem sorolható az új filmek közé. Ebben; a, negyedév- * ben tartották a magyar játék- fiímművészet nagyszabású évi számvetését, a IX. magyar játékfilmszemlét is, í^y az ez időszakban közönség elé került új alkotások különösképpen reflektorfénybe kerültek. A bemutatott hat új film közül napjainkban játszódik kettő. Érdemes mindjárt azt is íöljegyezni, hogy mindkettő a sokat hiányolt vígjátéki kategóriához sorolandó, s mindkettő derűs szórakozást adva gondolkoztat el napjaink fonákságáról. E kettő: A kard és a Pókfoci. Egészen közeli múltat idéz, a felszabadulásunkat követő időbe kalauzol — sajátos szimbolikájával — a Budapesti mesék. A felszabadulást megelőző napokban játszódik A királylány zsámolya; a Magyar Tanácsköztársaság leverését követő időben kutatja az emberi helytállást, a kommunista magatartást a Herkulesfürdői emlék, s végül a hatodik film, a Fekete gyémántok klasszikus regény adaptációja. A tematikai arányok jónak mondhatók, s külön öröm a mai témák derűs, szórakoztató keretek közötti jelenléte. Más kérdés, hogy például A kard közönségvisszhangja és fogadtatása elmaradt a film értékeihez képest. Természetesen nem várható, hogy mai életünk görbetükörben történő felmutatása olyan közönségtömegeket csábítson a mozikba, mint Jókai regényének filmváltozata, de az »eleve« tartózkodás a mát tükröző magyar filmektől — roppant egészségtelen tünet. Nézzük meg, milyen emberekkel is ismerkedtünk meg a mozikban! Kik voltak e filmek hősei, milyen gondolatokat hordoztak? A Herkulesfürdői emlék — Sándor Pál rendezése — központi alakja egy szinte még gyerekember, menekülő vöröskatona, aki önmagát is feláldozza ismeretlen elvtársáért, akivel együtt szenved aztán vértanúhalált. A közösségi, a kommunista emberi magatartás hőse ez a fiú, a Herkulesfürdői emlék pedig ennek az emberi tartásnak igen jó bemutatása. Merőben másfajta, a naivitásig jóhiszemű emiber Böjti Sándor, A kard hőse. Úgy cselekszik, ahogy — szerinte — minden magyarnak viselkednie kellene. De Böjti épp be- csülnivaló emberi tartása miatt került megalázó helyzetekbe, s így tragikomikus hőssé lett. Rózsa János Pókfocijának már nincsen kiemelhető központi hőse, de ott is az emberi tartás, egy kollektíva — egy tantestület —■ erősen kifogásolható magatartása kerül a mérlegre. S ' mindez magyar filmben régen tapasztalt szórakoztató formában. A félszabadulást megelőző és az azt követő időszakot megjelenítő két film — A királylány zsámolya és a Budapesti mesék — közül az elsőként említett film központi alakja Bodra szakaszvezető, aki a háborúzásba belefáradt és beleunt, legalább az utolsó’ napokban megpróbálja magát kivonni a háborúból, megcsinálni a maga kis külön fegyverszünetét, s váratlan körülmények folytán — szinte akarata ellenére — hőssé, ellenállóvá lesz. Ez a felszabadulás előtti magatartás-vizsgálat Dobozy Imrének sokszor visz- szatérő témája; A tizedes, meg a többiek, a Szemtől szembe és februárban a televízióban látott A tizenhetedik nap is ebben a gondolatkörben mozgott. A Budapesti mesék Szabó István nagyon szép filmkölteménye. A film hősei mi vagyunk, akik túléltük a második világháború borzalmait, akik akkor nekigyűrkőztünk, s toltuk a villamost, az új élet sokszor nagy döccenőkkel haladó szekerét. Szabó filmje egy következetes alkotói pálya újabb igen értékes állomása, amelynek esetleges kedvezőtlen fogadtatása ugyanazt a gondot veti föl, amelyről A kard kapcsán szó esett. A Fekete gyémántokról. Várkonyi Zoltán filmjéről szükségtelen külön szólni. Jókai népszerű, s a látványos filmeket igen sokan szeretik. És ha ezeket az igényeket kielé- gítettnek érzik, elégedettek. Ilyenkor elégedettek a mozik üzemvezetői is. B. M. Dr. Környei Attüa diákköri társam, most a soproni múzeum történésze s mellesleg a nagycenki Széchenyi Múzeum igazgatója. Nagy, szárnyas ajtók, biedermeier bútorok között tűnik föl széles homloka, s egy pillanatra úgy érzem, csak én siettem előre tizenöthúsz évet az időben, ő megmaradt kollégistának. Kordbársony zakója megfeszül — az ujja minduntalan felcsúszik a csontos csuklón —, mintha kinőtte volna. Kama- szos, kissé hanyag külső. Sovány. Mintha még most is az ötvenes évek menzáján ebédelne. Egyik keze zsebben, s a lépte nagyokat kondul a múzeum folyosóján. Mintha egy derékzsibbasztó szilencium után találkoznánk, vacsora előtti jó hangulatban, vagy délutáni futhallozás szünetében a kollégium udvarán, ahol egyébként tilos volt mindenféle labdajáték, a közeli ablakok miatt. Attila jó tanuló volt, de nem volt eminensnimbusza. Ahhoz túlságosan sokszor futballozott tilos helyeken és sokat vitatkozott. Azt hiszem, Sopron ingerelte általában ellentmondásra, vitára. Sopron közege. Sopronnal lehetett és lehet vitatkozni. Talán csak azé-t. mert olyan ellentmondásra ingerlőén biztos önmagában. Szépségében. Műveltségében, ítéleteiben és előítéleteiben. Attila tulajdonképpen ma is vitatkozik. Sopronnal, Sopronért. A sok százéves háborítatlanságot, patriciusbizton- ságot hirdető gótikus és barokk paloták között plebejusszemmel keresi a forradalom nyomait. Helytörténettel foglalkozik Lackner Kristóf és a Fabriciusok városában, különös tekintettel Sopron és környéke forradalmi hagyományaira, munkásmozgalmának történetére. Kérdéseire sok hajdani lokál- patriótának lúdbőrözne a háta. De a maiak örülnek ezeknek a kérdéseknek, s a fiatal történész egyre szaporodó, çgyre meggyőzőbben érvelő válaszainak. — Lokál patri ótának tartod magad? — kérdezem. — Teljes szívemből az vagyok. Bár nem itt születtem, s tudomásom szerint egyetlen ősöm sem élt Sopronban. Apám tanító volt Téten, Kisfaludy Károly szülőfalujában. Sopronnal 15 éves koromban találkoztam először, amikor szüleim beírattak a Berzsenyi gimnáziumba. Kétségtelen: sokat vitatkoztam, sok minden nem tetszett, de az már elsős koromban is nyilvánvaló volt, hogy Sopron varázsa rabul ejtett. — Mi ez a varázs? — Ha azt mondom, az épületek, az utcák, a Lővérek, a múlt, a művészet, nem fejezem ki magam pontosan. Sopron egyszerűen megfogja az ember szívét. Érettségi után, mikor a vonat hazaindult velem, utoljára a Kurucdombot láttam az ablakból. Belém hasított a fájdalom. Akkor azit hittem, sohasem jöhetek visz- sza... — Bizonyítani szeretném, hogy Sopron mindig vállalta a történelmi feladatokat, s ezeket többé-kevésbé sikerrel meg is oldotta. A közfelfogás Sopront afféle műemlékbe merevedett, konzervatív városnak tartja. Még a soproniak közül is sokan ebben a hiedelemben élnek, pedig méltán lehetnének büszkék vállalkozószellemű elődeikre, — Például? — Csak úgy kapásból... A reformkorban nagyszerűen fejlődött a soproni magyar színészet, s haladó szellemű gazdasági vállalkozók tűntek fol a városban. Az 1848—49- es szabadságharcban is jeleskedett a város sok lakója, 1919-ben pedig a helyi munkásság keményen védte a forradalmat. A fasizmus idején, a nagyszámú német lakosság körébety virágzott ugyan a Volksbund, de a polgárság legjobbjai és a munkásság ellenállt a hitlerizmusnak. Abban az időben működött a németellenes Soproni Magyar Szövetség, s különösen kultuTudósok, szakértők tanácskoztak A Balaton védelmében Siófokon ülésezett tegnap a Balatoni Környezetvédelmi Kutatásokat Koordináló Tanács Láng Istvánnak, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettesének elnökletével. Az ülésen részt vett és felszólalt Tóth Lajos, a Somogy megyei Tanács elnökhelyettese. Gáti István, Siófok tanácselnöke, bevezetője után a Balaton környezetvédelmével foglalkozó szakértők, tudósok, az illetékes tárcák szakembereivel ismertetett, s az Országos Környezetvédelmi Tanács elé terjesztendő jelentésekhez érkezett észrevételeket vitatták meg. A Balaton védelmében munkálkodó szakemberek a tudományos kutatások alapján meghatározott feladatokat 21 pontban foglalták össze. A többi között az üdülőkörzet településeinek csatornázására, szennyvizének tisztítására, s a tótól való távoltartására dolgoztak ki tervet. A Balaton térség szennyvízelvezetése című tanulmány alapján. A köztisztasági célok megvalósítása végett a környezet- védelem szakemberei azt javasolták: a Balaton egész vízgyűjtő területén vizsgálják felül, egészítsék id a tanácsi köztisztasági rendeleteket, s gondosan megfogalmazott előírásokban térjenek ki a háztartási szeméthulladék, a szilárd ipari hulladék és a szennyvíziszap eltávolításának módjaira és a szeméttelepek kialakítására. 1977 végéig tanácsos felülvizsgálni a szőlőtelepítéssel és a műtrágyázással kapcsolatos előírásökat és az 500 méter szélességű ipari sávban azonnali hatállyal megtiltani az új ültetvények telepítését, illetve a régiek felújítását mindaddig, amíg a vizsgálatok eredményei a tilalom enyhítését nem indokolják. Fontos, hogy a tó vízgyűjtő területén csak annyi növényvédő szert használjanak a gazdaságok, amennyi — a növényvédő szolgálat előrejelzései szerint — feltétlenül szükséges. A Balaton vízgyűjtő területe hazánk legerózióveszélyesebb körzetei közé tartozik. A folyóvizek pusztítása nemcsak a talaj termékenységét csökkentik, hanem fokozza a Balaton úgynevezett tápanyagterhelését is. A koordináló tanács szükségesnek tartja, hogy légi adatfelvétel után az egész vízgyűjtő területre vonatkozó egészséges környezetvédelmi — talajvédelmi — vízrendezési terv készüljön. Tekintettel arra — állapította meg a koordináló tanács —, hogy a terület mezőgazdasági szempontból kedvezőtlen adottságú, s hogy az említett terv követelményrendszere meghaladja az egyes üzemek, az adott körzet mezőgazdasági jellegű talajvédelmi igényeit, s mert a Balaton vízminőségének védelme egész társadalmunk érdeke, a Balaton vízgyűjtő területét kiemelt körzetként kell számön tartani. A tanácskozók javasolták továbbá a vízgyűjtő területen működő élelmiszeripari üzemek szennyvíztisztításának soron kívüli megoldását, illetve a hulladékot is hasznosító eljárások bevezetését, a komplex tározó rendszer megvalósítását, a felhalmozódott üledék rendszeres kotrását, a leromlott nádasok gondozását, a fásítás növelését a tó közelében stb. Hangsúlyozták: nagy gondot kell fordítani az üdülőkörzetekben élők, a kis- kerttulajdonosok, a turisták környezetvédelmi tudatának fejlesztésére; segítse megfelelő propaganda a közösségi érdek elsődleges érvényesülését Magyarország legszebb táján, a Balaton környékén. — Hogy sikerült mégis? — Nagyon akartam. Az egyetemen ha valaki azt kérdezte, hova való vagyok, mindig soproninak vallottam magam. A magyar—történelem szakos diploma megszerzése után először egykori iskolámban, a Berzsenyi gimnáziumban kínáltak tanári állást, de végül a múzeumban kötöttem ki. Kitűnően képzett kollégák között kezdtem dolgozni, s elhunyt mesterem, dr. Csatkai Endre Kossuth-díjas művészettörténész, kultúrhistori- kus roppant életműve árnyékában, — Emlékszem, egyszer, talán másodikas gimnazista lehettél, néhány formailag tökéletes szonettel döbbentetted meg Endre bácsit. Mi történt a költői vénáddal? Röstelkedvii mosolyog. . — Sohasem volt költői vénám. Azt a pár formai játékot egy iskolai pályázatra készítettem. ' Tulajdonképpen pukkasztani akartam azokat a verselgető srácokat, akik »költői szintről*« néztek le rám és környezetükre. Szerin cem Endre bácsi is csak azért döbbent meg. mert titokban attól tartott, hogy a poétáskodáá elvonja figyelmemet a tanulás tóL — Csatkai Endre a példa képed? — Igen. Bár nagyon magas a mércéje. Nincs olyan ága a helytörténetnek, ahol Csatkai Endre kezenyomával ne talál koznék. — Kutatómunkádnak mi az eszmei célja? rális szempontból (például a Kodály-elvek szerinti nyilvános énekórákkal)' húzott fellendülést. Még ennél is haladóbb volt a »Soproni Fiataloknak« a líceum (Berzsenyigimnázium) körül kialakult mozgalma. Tagjai értelmiségiek, f diákok voltak. Nemcsak elítélték a fasizmust, hanem pozitív politikai programot is hirdettek. A többi között függetlenséget, földosztást, demokratikus közéletet követeltek. Külön téma a brennbergi bányászok harca. Csak egyetlen példát ezzel kapcsolatban: 1938 májusában három napig tartó éhségsztrájkkal tiltakoztak Ausztria hitleri megszállása ellen. — Tudomásom szerint Irodalomtörténettel is foglalkozol. — Egvelőre csak a történelmi témáimmal kapcsolatban. Később nagyon érdekes feladat lehetne a város irodalmi művelődéstörténetének feldolgozása. A múzeum egyik vitrinjében Pap Károlvnak. a soproni származású, mártírhalált halt frénak a fényképét láttam. Revényhőse, Azarel Gyurka kísér az utcákon, aki minden bizonnyal errefelé várta konokul az isten megnyilatkozását. Szél fúj. Kemény soproni szél. Szapudi András (Folytatjuk.)
