Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-21 / 92. szám
A beruházás bonyolult fo lyaanatában részt vevő szecve zetek együttműködéséről rendezett tegnap aktívaülést Kaposváron art MTESZ, valamint a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság mecy<jj szervezete Danes István, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója válaszolt munkatársunk kérdéseire is. — Milyennek ítéli meg az együttműködést a jelenleg érvényes szabályok alapján? — Az együttműködést a beruházási piac egyensúlyának állapota határozza meg és befolyásolják a jogi szabályok, mint például a szerződéskötés rendszere. Hatással vannak rá az árszabályozók, a közgazda- sági szabályozók keretében kialakult érdekeltségi viszonyok. A felsorolásból én alapvetőnek a beruházási piacon a kereslet és kínálat egyensúlyának helyzetét tartom. — Néhány esetben úgy tűnik. hogy más az érdeke a beruházónak, a tervezőnek és a kivitelezőnek. — Ezt főleg a megvalósítás gyorsaságánál lehet tapaszta ni. Itt olyan sajátos helyzet alakult ki. amelyre megoldást sem a közgazdasági, sem a jogi szabályok nem tartalmaznak. Az érdekviszonyokból az következnék, hogy a beruházási folyamat minden szereplője a korábbi megvalósításért dolgozzon, hiszen ha a munka elhúzódik, ez minden részvevőre hátrányos. A beruházás piaci egyensúlyának jelenlegi állapota azonban nem biztosít minden feltételt ahhoz, hogy megfelelő idő alatt elkészítsék az épületet. Éppen ezért külön meg kell vizsgálni, hogy miként ítéljük meg a határidő- túlilépéseket. A beruházás részvevői elkülönített .gazdasági egységek: mindegyiknek megvan a saját érdeke, s ez nem biztos, hogy egybeesik a másikéval. Egy példa jól bizonyítja ezt: több beruházó megrendel egy feladatot az építőtől. Mindegyiknek sürgős a munka. A kivitelező belső egysegeinek kapacitása viszont nem növelhető korlátlanul, mert például kevés a tetőfedő, az ács vagy más szakmunkás. Épp ezért az az érdeke, hogy előre meghatározott ütemterv szerint mozgassa a munkaerőt, s a leggazdaságosabban használja ki. Ebből következik az is, hogy egy időoen minden munkahelyen nem dolgozhatnak ugyanannak a szakmának a képviselői, hanem egyik murisáról a másikra mennek. A beruházóban ez joggai keltlieti a késedelem érzését. Eoből adódik az >s. hogy elviselhetetienül hosszúak a határidők. A tervezőt, a kivitelezőt nem »kényszerűi« eléggé jelenlegi szabályozásunk a belső tartalékok feltárására, a lia táridő csökkentésére, kapacitásának ilyen módon való növelésére. Abból ugyanis nincs közvetlen anyagi haszna, ha előbb fejez be egy beruházást. A jelenlegi szabályozórendszer tulajdonképpen azt »tartja«, hogy ami hosszabb ideig készül, az többe is kerül. — Ebből viszont következtetni lehet a megoldás módjára. — A beruházási piacon jelentkező igényeket figyelembe véve azt állapíthatjuk meg. hogy a kivitelező építőipar o regi Újból munkapadnál liarom dolgozóval beszélgettem a Kaposvári Elektron- csőgyárban — azok közül, akik az elmúlt években munkakönyvüket kérték, állást változtattak, s végül azonban visszajöttek. — Mindezt miért? — erre kerestem és kaptam választ a 19 éves Kummer Ágnestől, a 32 éves Kordé Kálmánnétól és a 27 éves Németh Bélától Kummer Ágnes betanított munkás. 1973 márciusában került a gyárba, s 1976. december 14-én lépett ki. — Családi problémáim voltak. Igaz, kérhettem volna fizetés nélküli szabadságot, de nem akartam a dolgom megbeszélni a gyár vezetőivel. Ez egy kicsit a makacsságomon is múlott... — Hol helyezkedett el? — Egy hónapig nem dolgoztam sehol, aztán jelentkeztem a villamossági gyárban. — Végül visszajött. — Oj munkahelyemen nem kaptam meg azt, amire számítottam, s hátrányos volt a helyzetem azért is, mert az elektroncsőgyárból úgy léptem ki. Itt szerettek, a munkámmal sem volt baj. Végül is megértették a gondomat, amikor megtudták. Az elektroncsőgyáriak visz- szafogadták Kummer Ágnest, ugyanott folytathatta. ahol abbahagyta. A KISZ-esek Is segítettek neki. Kordé Kálmánná szintén betanított munkás. Hét évig dolgozott a vendéglátóiparban, volt csapos, felszolgáló. — Meguntam a részeg embereket. 1973. január 9-én jöttem ide a gyárba. — . 1975. szeptember vl2-én pedig elment. — Véletlen volt. Azaz: egy kicsit hosszú történet. Rosszul lettem a gyárban, délután elmentem az orvoshoz, két hét múlva jelentkeztem táppénzes felülvizsgálatra. Kiderült, hogy nem is voltam táppénzes állományba véve. Megvártam, amíg utánam küldték a munkakönyvemet. Fél évig nem dolgoztam sehol. Közben találkoztam a kollégáimmal. Mondták, visszajöhetek ... Németh Béla elektroműszerész még tanulóként kezdte a gyárban. A katonai szolgálat után visszatért a gyárba, aztán fölmondott. Jobb helyet keresett: olyat, ahol több a fizetés. A kórházban talált munkát, hat hónap múlva azonban újból kopogtatott a gyárkapun. — Nem találtam meg, amit kerestem. A fizetés is kevés volt, és a munkának sem volt meg a becsülete. Nem elektroműszerészként dolgoztam, csak segédmunkásként — Ezért jött vissza? — Itt Kaposváron nehéz lenne olyan helyet találni, ahol a mi szakmánknak olyan becsülete van, mint az elektroncsőgyárban. Itt kezdtem, ezt a helyet ismerem a legjobban, ezért jöttem vissza. Ha nem mentem volna el, akkor ma két-három forinttal több lenne az órabérem is.. — Megbánta? A fiatalember hallgat. Most mit mondjon? Az igen köz helyként hatna. Ma \nár a felesége is a gyár dolgozója Nem sokkal azután jött. ahogy ő visszatért. Simkó Antal igazgatótól kérdezem: — Ha valaki elmegy a gyárból, s vissza akar jönni, jő hét? — Nem mindenki. Attól függ, hogyan csukta be maga után a kaput. Ha valaki úgy ment. hogy szidott mindenkit és mindent, akkor nem. Mondok egy példát. Amikor Dombóváron beindult az új csavargyár, elment két esztergályosunk. Nem sokkal később az egyik jelentkezett, hogy visszajönne. Nem tetszett neki, hogy mindennap ugyanazt kell csinálnia, és hogx nincs meg a szakmájának a becsülete. Jó szakmunkás volt. mégsem vettük vissza A távozás nem volt becsületes. — Találkozik-e az igazgató azokkal, akik vissza kívánnak jönni? — Minden esetben. Ezt a jogot fenntartom magamnak. Valamennyiükkel beszélgetek, mielőtt visszajönne. — Erez-e valamilyen megkülönböztetést az, aki elment és visszajött? — Nem, azaz az órabére nem lehet több, mint amenv- nyi akkor volt, amikor elment. I«. J. fejlődésének üteme az elmúlt 15—20 évben nem volt eléggé intenzív. Egyes területeken történt előrelépés; például a negyedik ötéves tervben a fejlesztésre fordított pénzek nagy hányadát a házgyárak telepítése kötötte le. Kevésbé fejlődött viszont a kisgépesí- tés. A részleges fejlesztésbű eredő sajátosság az is, hogy egves feladatok — n;:nt például a mélyépítés — megoldásában előre léptüak. másutt — mint amilyen a szak-szerelőipar — még sok a pótolnivaló. A feladatok viszont jelentősen emelkedtek. A mostani ötéves tervben megfogalmazott célok — mint ami’ver az energetikai bázis létrehozása vagy a lakásépítés — építésigényesek. — Az építőipar kapcsán sok szó esik az úgynevezett ipari háttérről. — Az építőipar helyett jobban illik már az építésgazdaság kifejezés. Néhány évtizede még az építéshez az alapanyag 80 százalékát a szilikát- ipar adta; ha volt tégla, cement és mész, lehetett dolgozni. Az építőipar most kohászati termékeket éppúgy használ, mint az alumíniumipar vagy a vegyipar által gyártott alkatrészeket, sok porcai-jat épít be. Ebből az is következik, hogy szélesedik az_építés ipari háttere és egyre bonyolultabbá válik a tervezés. A munkás — a különböző vállalatok által készített — szerkezetek összeállításával foglalkozik, s ha viszonylag kis értékű anyag hiányzik, megakad a munka. Látványos változásra nem számíthatunk, de a tartósan egymással kapcsolatban álló szervezetek jobb együttműködése, alaposabb információja révén fokozott előrelépésre igen. Ezt erősíteni is lehet azzal, hogy segítünk a kivitelező építőiparnak az átfutási idők csökkentésében. Most olyan helyzetbe kerültünk, hogy az építés »sebességének« fokozásához egy sor gazdasági érdek fűződik. Ilye« például az export növelése. S minden területen vannak fontos és kevésbé fontos igények, amelyeknek kielégítésére sorrendet lehet és kell felállítani — mondta befejezésül Danes István. FÓRUM Válaszolunk a kérdésekre Február 20-a és március 25-e között az időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről 208 pártnapot tartottak megyénkben. Ezeken jónéhány — közérdeklődésre számot tartó — kérdés hangzott el, amelyikre folytatásokban a lcgillctékc- sebbek adnak választ. A mai kérdésekre Tóth Károly, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője válaszol. — A húskombinát jelenleg nem dolgozik telje', kapacitással, _a megye term előüzemei mégis sok sertést szállítanak megyén ki- vüli vágóhidakra.__A rek onstrukció után meg tud- juk-e__oldani_a húskombin átba lapanyag-eUátását? — A rekonstrukció évi négyszázezer sertés feldolgozására teszi alkalmassá az üzemet. A megye termelőszövetkezetei, állami gazdaságai 1979—80- ban — terveink szerint — négyszázezer hízott sertést értékesítenek. így bizonyos, hogy a rekonstrukció befejezésével a megyén kívüli szállítás megszűnik. Jelenleg az üzem 280—300 000 sertést tud feldolgozni. — Kormányprogram született a zöldségtermesztés fejlesztésére. Megoldód- nak-e az átvétel nehézségei? — A zölclségprogram végrehajtására hozott intézkedések töobek között à termelési és az értékesítési biztonság fokozását is célozzák. Külön kell azonban választani a nagyüzemi és a kisüzemi termelést és értékesítést. Az előbbi kategóriában a szerződéses fegyelem, a minőségi előírások kölcsönös betartásával az átvételi gondok megoldhatók. Az egyedi esetektől eltekintve nincsenek is számottevőbb feszültségek. Tovább javítja a helyzetet a. garantált áralf.,körének kiszélesítése. A kisüzemi termelők körében több a vita, és elsősorban nem azoknál, akik szerződés alapján termelnek, hanem akik csak úgy odaviszik áruikat a felvásárlóhoz. A nehézségek megszüntetésének legfőbb eszköze a szerződéses termelés. Nem általában van szükségünk zöldségre, hanem minden zöldségfélére megvan a sajátos nagyságú igény. Az irányított, szerződéses termeléssel feltétlenül mérséklődnek az átvételi gondok. — Mi__az oka annak, hogy még mindig a régi aranykorona szerint kell adózni? — Több évtizedes vitatéma, hogy megfelelő mérőszám-e az aranykorona. Ebben a vitában sokan és sokféle módszer kidolgozására, alkalmazására tettek javaslatot, de a föld minőségére, a termelés körülményeire még senki sem tudott jobb mérőszámot kitalálni, így hát egyelőre marad az aranykorona. — Több mezőgazdasági tizemben kérdezték: lépést tart-e megyénkben a feldolgozóipar az ipari növé- nyek termelésével? (Cukorrépa, napraforgó, repce.) — A kérdés második felével kezdeném: növényolajipar nincs megyénkben, és nem is tervezzük a létrehozását. Más a helyzet a cukorrépánál. A kaposvári gyár a cukoripar egyik legrégibb hazai gyára. Érdekeltségi területe túlnő So- mogyon, hozzá tartozik Dél- Dunántúl és az Alföld egy része is. A gyár az eddigi rekonstrukciók ellenére sem tud megfelelni a követelményeknek. Jelenleg a kampány időtartama 150 nap, az elfogadható 80—90 nap helyett. Most folyik a napi háromszáz va- gonos, az eddiginél egyhar- maddal nagyobb teljesítőképesség létrehozása. Ez a bővítés a hatódik ötéves tervben fejeződik be. Bár így- sem érjük el a nyugat-európai szintet, de alapvetően megváltozik a feldolgozás helyzete. — Mi tette indokolttá a Batéi Tövál feloszlatását? — Több belső és külső körülmény játszott közre. A feloszlatás legfőbb belső oka az volt, hogy a tövál-nak nem sikerült megteremteni gazdálkodási egyensúlyát, az utóbbi években álalndóan közel járt a veszteséghez. A tagszövetkezetek tartottak attól, hogy saját üzemi eredményeikből kell a veszteséget rendezni. A külső körülmények között az volt a legfőbb, hogy a tagszövetkezetek, a tsz-ek építési beruházásai csökkentek. A társulás kapacitását más építtetok- nél kellett lekötni, itt viszont az érvényben levő szabályozók kedvezőtlenül hatottak a tö- vál-ra. De egy sor más körülmény, hitelezési probléma is közrejátszott abban, hogy az igazgatótanács kimondta a feloszlatást. Személyes véleményem: sajnálatos, hogy a Batéi Tövál erre a sorsra jutott. ____ — A__megyébcn_ nincs m egoldva az állati hulladékok és hullák feldolgozása. Várható-e előrelépés? — Feltétlenül. A húskombinát most folyó rekonstrukciója során elkészül a melléktermékek feldolgozója, ez részben megoldást jelent már ebben az ötéves tervben. A végleges megoldás azonban az, hogy fokozatosan kiépijl az úgynevezett ATEV-hálózat Ez a vállalat gyűjti össze és dolgozza fel az állati hullákat és hulladékokat. — A mezőgazdasági üzemek sérelmezik, hogy a vadkárért kifizetett összeg csak kis része a tényleges kárnak. Mi ennek az oka? — Sajnos nemcsak a mező- gazdasági, hanem az erdei vadkárok is egyre nagyobbak. A megyei vezetők ismerik ezt a feszültséget, és többirányú intézkedést tesznek. Mindenekelőtt szeretnénk fölmérni a tényleges Helyzetet, minősíteni és ezzel együtt a nagyvadlétszámot (szarvas, vaddisznó) a tervekben meghatározottak. szerint csökkenteni. Első lépésként a közelmúltban alakult meg a vadgazdá'kodá- si tanács, amelynek egyik feladata a helyzet felmérése és egységes elvek alapján a javaslatok kidolgozása. Hoz»á kell tennem, hogy a vadkár nemcsak megyei, hanem országos gond is. Éppen ezért megszün+e^ése országos intézkedéseket is kíván. Az „eladósodóit” kotrómester A föld kincseit az találja meg. akit a munkája is a földhöz köt! A kotrómester. Mészáros Lajos — a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat nehézgépkezelője — huszonnégy év óta birkózik a földdel. Egyedüj »ásta ki« a siófoki kórház és a Somogy Aruház alapját, Amikor gyárat építeni ment Tabra, egy legelőt talált, és csaknem hatvanezer köbméter földet, amelyet ki kellett termelni. — Mi, kotrósok vagyunk mindig az elsők egy építkezésen. Akkor még nincs felvonulási épület, szociális helyiség. és az épületet is nehéz elképzelni. Kaposváron a Kanizsai utcában félig kész házak között beszélgetünk. Itt nőtt fel, a már lebohtott földszintes épületek egyikében : a helyét ma csak körülbelül lehet meghatározni. »Valamivel lejjebb volt a kocsmánál. Én a sávházba költöztem, az apám a Kossuth Lajos utcában kapott lakást...« A régi házakkal már nem lehet 1 találkozni, csak az épületek alatt és az udvarok végében húzódó pincékkel. Van közöttük olyan, amelyikről senki sem tudott, a kotrógép félköbméteres marka megcsúszik, s mikor megemeli, üreg tátong a helyén. A legújabb van vagy hat méter hosszú, aztán balra fordul, és újabb hat métert fut a föld alatt. A fala nincs kitéglázva, de az ember hajlított háttal végigmehet benne. Aki csak tudomást szerzett róla, benézett a kotrógép vágta nyíláson. Akadt olyan is, aki beljebb merészkedett a nyirkos, hideg sötétben. A kotrómester ideges miatta. 0 még nem járt benne, de tudja, hogy veszélyes. — Nem ez az első pince, amit építkezés közben fedeztünk föl itt, a Kanizsai utcában. Most csak a gond van velük. Szemüveges, felöltős ember sétál erre, meglátja a bejáratot, s megkérdezi: »Pince?«. »Igen, de ne menjen be. mert veszélyes.« Két perccel később megszólal a kotrómester: »Látja? Hiába beszél az em- ben, mégis bement.« — Talált már valamit a föld alatt? — Amikor a villamossági gyárat építettük, egy kelta temetőt. Jöttek a régészek, feltárták, mi addig másutt dolgoztunk. Nagyatádon egy bombát emelt ki a markoló. Bejelentettük a tanácson, a tűzszerészek vitték el... A Somogy Áruháznál egy rég elfelejtett kútra találtunk. Tizennégy méter mély volt. Mellettünk félig kész otthonok, lejebb gyerekzsivajtól hangos új lakások sorakoznak. — Soha nem fájt a szíve a régi Kanizsai utcáért? — Miért fájt volna? Ismeri maga ezeket a lakásokat? A földet, amelyet most kiemel, teherautók viszik a húskombináthoz. Égy teherautó öt markolás. A gép mögött két méter mély árok: ott lent húzódik majd az északi tehermentesítő út — Tudja, nem az a fontos ám, hogy az ember mit csinál — mondja később —, hanem az, hogy hasznos-e a tevékenysége. Amikor azt a kutat ott az áruháznál be kellett temetni, mindenki vakarta a fejét. A tervező megkérdezte. van elképzelésem. Azt feleltem, hogy igen. Aztán elmondtam. Gondolkodott: »A technika, amivel csinálni akarja — mondta azután — nem a legkorszerűbb, de az elképzelés jó.« — Soha nem félt a feladattól? ' — Húsz éve dolgozom az építőknél: tudom, hogy mi kell, s azt is, hogy mire képes a gép. És ne feledje: a ház olyan lesz, amilyen az alapja. A vállalat legrégibb nehézgépkezelője. Műszak után mindig egy órát még a gép mellett marad: tisztítja, javítja. A műszak most reggel hattól este hatig tart. Eddigi munkájáért április 4-én megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. — Eladósodtam. — Mivel? — Ezzel a kitüntetéssel. Amikor felhívtak Pestre, nem mondták, hogy miért kell menni. Nagyon meglepődtem, és... — miért tagadnám? — nagyon örültem is; De ez adósság, mert nekem ezután még többet és jobban kell dolgozni. Aranyat, ezüstöt nem a rég elfelejtett pincék rejtegetne!?. Kincsre az lel, aki szorgalmasan teszi, amit kell, és munkájával teremti elő. Dr. Kercza Imre (t Krilplíplí p.s lialáriílnk
