Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-19 / 90. szám
itt Ozemi demokrácia lehetőségei Munkásokból vezetők Ha elfogadjuk azt a meghatározást, hogy a munkahelyi demokrácia nem más. mint főnökök és beosztottak, irányítók és végrehajtó^, fizikai munkások és szellemi dolgozók kölcsönös megértésen nyílt véleménycserén alapuló együttműködése a gazdasági és társadalmi célok megvalósítása érdekében, akkor a VBKM 2 1. számú. Vörös Hadsereg úti telephelyét , bizton állíthatjuk követendő példaként. — Eredményeinknek, a jó vállalati légkörnek nincs különösebb titka — mondja Bencze József, az 5. számú pártalapszervezet titkára, aki maga is munkás volt. — Egyszerűen annyi, hogy a dolgozókat nem csupán munkaerőnek tekintjük. Nincs tekintélyuralom, a , vezetők nem elsősorban utasításokkal irányítanak, hanem gyakran folyamodnak a meggyőzés ésszerű elvéhez. A kedvező légkört bizonyítja, hogy munkásaink 50 —60 százaléka a törzsgárdához tartozik. A vezetők óriási többsége — maga a telepvezető is — sokáig szakmunkásként tevékenykedett ugyanitt, s a régi tapasztalat, a munkások életszemléletének, gondolkodásmódjának ismerete alaposan megkönnyíti az irányítói feladatok elvégzését. Műszaki és káderutánpótlásunk ma is szinte teljes egészében a fiatal szakmunkások közül kerül kj. — Én több mint másfél évtizede dolgozom ebben az üzemrészben, s a világ minden pénzéért sem hagynám- itt ezt a közösséget — folytatja Gergely József brigádvezető. — Hűségem oka részben a sokrétű ismereteket -követelő, változatos munka, részben azok a »komplex« viszonyok, amelyek munkások és vezetők között fennállnak. Hallatlanul előnyös dolog, ha egy üzem saját dolgozóiból neveli ki a leendő műszaki értelmiséget és a társadalmi vezetőket, hiszen ők már az éremnek mindkét oldalát látják, így a dolgozóknak sincs szükségük arra, hogy valaminek az elérése érdekében az asztalt verjék; a közülük való vezető megérti és elintézi ügyes-bajos dolgaikat. — No persze, hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy egyáltalán nincsenek nézeteltéréseink, vitáink a főnökeinkkel — szól közbe Almos Sándor, az egyik lakotosműhély munkásból lett Sorozáson — Mit gondolsz, mikor megyünk ...? — Te hova szeretnél kerülni...? Izgatott fiatalok beszélgetnek a kaposvári ifjúsági és úttörő művelődési központ előcsarnokában. Tizennyolc esztendősek, most jöttek sorozásra. Katonai behívó szólította őket állampolgári kötelességük első lépésének megtételére. Érdeklődéssel, figyelemmel hallgatják Pap Ferenc törzs- őrmester eligazítását a katonai életről, a honvédelmi törvényről és a sorozással kapcsolatos tennivalókról. Mészáros János őrnagy köszönti őket a Somogy megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság nevében, azután következik a sorozás. Sokan először a tüdőgondozóba mennek. Jó néhány fiatalról kiderült ugyanis, hogy — s ez a szülőknek is figyelmeztető — nem nagyon törődnek egészségükkel, a kötelező tüdőszűréseken nem vettek részt. Sorozásra pedig csak az mehet, aki egészséges. A többiek az adataikat mondják be, majd a sorozó orvosok elé állnak. Akik éppen ráérnek. azok Biacsics István századost veszik körül, s beszélgetnek vele jövőjükről, a katonaéletről, s még sok egyéb, szinte minden fiatalt érintő kérdésekről. Balogh Tibor kabátján egy kék szalag — 1973—77 — jelzi, hogy érettségi előtt áll. — A Táncsics gimnáziumba járok, most készülök az érettségire. A Pécsi Orvostudományi Egyetemre jelentkeztem. Tudom, ha sikerül a fölvételim, akkor is kell majd katonai szolgálatot teljesítenem, de hát ez természetes. Már az iskolában, és most is tájékoztatást kaptak a fiatalok: hogyan választhatják hivatásuknak a katonai pályát, milyen lehetőség van tiszti, tiszthelyettesi iskolára, vagy érettségi nélkül katonai főiskolára jelentkezni. — A szemem eléggé gyenge, úgy érzem azonban, hogy a hadtápszolgálatra alkalmas leszek. Van a rokonságban olyan tiszt, aki ezen a területen szolgál, szeretnék én is hadtáptiszt lenni — mondja Balassa István, aki ugyancsak a Táncsics érettségi előtt álló tanulója. Bank László segédmunkás a Kaposvári Villamossági Gyárban. Ö így beszél terveiről: — Autószerelőnek készültem. Sajnos, nem sikerült eddig a tervem. Most lehetőség van arra, hogy mint sorkötelesek jelentkezzünk a Magyar Honvédelmi Szövetség hivatásos gépjárművezetői tanfolyamára. Mire bevonulok, meglesz a jogosítványom. Olyan fegyvernemhez szeretnék kerülni, ahol mód lesz a gépjárművezetés gyakorlására. — Sokat hallottam a határőrök nehéz- de szép Szolgálatáról. Én azt kérem a sorozó bizottságtól, hogy oda küldjenek —mondja Árvái József harmadéves szobafestő-tanuló. Jó néhány »idősebb« fiatal is részt vesz a sorozáson. Csordás József például már katona is volt. de egy baleset miatt leszereltették. A fiatalok öt is nagy érdeklődéssel hallgatják, elsősorban arról, hogy milyen a katonaélet. így telik az idő kíváncsi várakozással. Többségük fegyelmezetten — bár akadt, aki néhány órás késéssel érkezett, mert elaludt — hajtja végre a parancsokat, mintha máris katonák lennének. Tulajdonképpen azok is. Erre figyelmeztette őket a sorozás befejezésekor Mészáros János őrnagy, ismertetve az alkalmasak névsorát, külön hangsúlyozva: mi a teendőjük a jövőben. Azután a fiatalok elbúcsúztak egymástól. — A bevonuláskor majd találkozunk ...! Szalai László vezetője, tizenhét éve a gyár dolgozója. — Néha veszekszünk is, haragot azonban sohasem tartunk, mert mindig sikerül megegyeznünk. Például nekem még nem volt szükségem arra, hogy valamilyen ügy »tisztázása« végett igazgatói fogadóórán jelenjek meg. — A remek munkahelyi légkörhöz az is hozzájárul, hogy nem tűrjük meg magunk mellett a »lógósokat«, a »bek- kelőket« — veszi át a szót Bódí István lakatos. — Több szempontból nem mindegy, kivel dolgozunk együtt. Nemcsak az a baj, hogy a »lébe- colás« a szorgalmas, becsületes dolgozók zsebére is megy, de a gyökértelen »vándormadarak« a jó közösség kialakítását. illetve továbbfejlődését is akadályozzák. Ahhoz pedig, hogy nálunk valaki be tudjon illeszkedni, jó szakembernek is kell lennie, mivel munkánk rettentően igényes. Nemcsak izom kell hozzá, de go.ndolko-’ dás is. Talán a munkafoKa- matoknak ez a sokrétűsége eredményezi a közeledést, a munkások és a vezetők közti jó kapcsolatot. Ugyanis a gép mellett egy kicsit mérnöki fejjel kell gondolkodni, az íróasztal mellett pedig némelyest »munkásfejjel« tervezni. Valószínűleg ennek az egészséges munkás-vezető viszonynak, a gép mellől vezetői posztra állított dolgozók jelentős számának, a sokoldalú kölcsönhatásnak a gyümölcse, hogy a 2/1. telep a VBKM egyik legkiválóbban működő közössége. Nyilván a gördülékeny termelési tevékenység váltja ki azt a »közgazdasági« szemléletmódot, politikai érdeklődést és vitakészséget, mely az itt dolgozókra. Bencze Antal párttitkár szerint, olyannyira jellemző. A vezetői gárda kialakításának módja pedig — a véletlenszerűség, az esetlegesség elkerülése, a »hosszú távú tervezés« miatt — mindenképpen példamutató. Lengyel András • • Önmagukkal vitatkozók — Egy csomó lehetőség hiányzik itt. Az összetartó erő is gyengébb, mint a régi helyemen. Most ismerkedtünk, és igyekezni fogok, hogy csináljunk is valamit. Tóth László, a visnyei KISZ-alaps?ervezet titkára beszélt így. Nem is olyan régen még a kaposvári 503-as szakmunkásképzőben találkoztam vele. A községben azért választották titkárrá, az ifjúkommunisták, mert tanulóként már »belekóstolt a vezetésbe«. mert a hedrehelyi alapszervezet tagja vagyok, ott lakom, de nem lehetek részrehajló, és ez nem mindig könnyű. — Az ottaniak nem vállalhatnának át valamit a feladatokból? Mondjuk pártfogolnák a »gyengébb« Visnyét? — vetettem közbe. Bellái Margit hedrehelyi titkár válaszolt: — Amikor együtt vagyunk, beszélgetünk arról: mi hogyan dolgozunk, miként szervezzük meg a klubdélutánokat, a kulturális előadásokat. Sokszor vagyunk együtt a közös vezetőség működése óta. Persze a KISZ-munka nem szorítkozhat egyik helyen sem a néhány közös rendezvényre. De mi nem tudunk többet »adni«. Rengeteg dolgunk van. Klubot építünk, előadásokat szervezünk.., Várad) Céza — Mindössze 14 tagú az alapszervezet, s csak, hárman helybeliek. A többiek a szövetkezet dolgozói, a környező községekből járnak ide. Így nehéz összehozni a társaságot. Ismerem a gondokat és megpróbálok segíteni. Váradi Géza, a Visnve— Hedrehely—Kőkút »háromszög« KISZ-bizottságának titkára többször is kimondta a segítség szót. Azután kiderült, hogy még ő is támogatásra szorul: — Egyedül vagyok villany- szerelő a tsz-nél. A »hivatalom« miatt ugyan jár a munkaidő-kedvezmény, de akkor ki dolgozik? Meg így is azt mondják, hogy lógok . . . És a közös rendezvényeket ezután is ugyanúgy rrteg jkéll szervezni. ahogy régebben: a fotószakkört is vezetem. Még magammal is vitáznom kell. Bellái Margit — Az eddigiekből ítélve egy kicsit elégedetlenek önmagukkal. A járási bizottságon viszont azt hallottam, hogy jól dolgoznak. Melyik igaz? Váradi Géza válaszolt: — Ha a két évvel ezelőttihez hasonlítjuk a helyzetünket, akkor a KISZ-bizottság véleménye helytálló. Egy kicsit mi is büszkék vagyunk arra, hogy a »nulláról« elmozdultunk. De ha például a fiatal 'értelmiséggel való kapcsolatunkat nézem, akkor nehézzé válik a nyelvem, és nem akar forogni. Pedig nagyon kelleríe a szellemi erő, többet kellene művelődni. Ma még ott tartunk, hogy a vitakörökön bátortalanok a gyerekek, és ez nemesül; a beszéd- készség hiánya miatt van. Megfordítottam a kérdést. Idősebbeket faggattam arról, mit jelent a községnek a KISZ-alapszervezet. Murai I Sándor, a pártvezetőség tagja, j a helybeli iskola vezetője így I vélekedett: — Tudnak az öregek róluk. Nem nagy a tagság, de azért tudják, hogy a községszépítési akciót a »KISZ-isták« csinálták. Hálásak azért, hogy elvitték a házáktól a hulladékot, a szemetet. Az ünnepségeket is ők rendezték. Sokszor hallom ezt idősebb bácsiktól, néniktől. Én ijgy ismerem a falut, mint a tenyeremet. Sok fiatalnak még az apját, anyját is tanítottam, nem nehéz kapcsolatot találnom a gyerekekkel, Politikai előadást már tartottam az alapszervezetnek, ma délután is találkozom velük. De ott voltam a legutóbbi értékelő taggyűlésen is. Alaposan elemezték, hogy mit hozott a múlt év. Nem tudom, miért említette Géza a bátortalanságot, ez ott nem látszott. Békési Ödönné volt KISZ- titkár családi okok miatt nem tudta vállalni továhb a vezetői teendőket. Néhány szót váltottunk vele. is. Azt adta útravalóul Tóth Lászlónak, hogy ne várjon »hálát« a munkáért. Itt csak adni lehet, és megint adni. Talán néhány év múlva beérik az egész, és nemcsak akkor lép egyet a társaság, amikor a titkár simára »hengerelte« az utat. Ellentmondásos, ahogy Váradi Géza mondta: önmagukkal' is vitázó véleményeket hallottam. A közös munkáról és a nehézkes mozdulásról. A jó tanács soha nem késő Hol több sikerrel, hol kevesebbel, egyre nagyobb figyelmet szentelünk az idős. többnyire egyedül élő embereknek. Az öregek otthonainak hálózata, a szocialista brigádok, az úttörők gondoskodása, a termelőszövetkezetek példamutatása közismert a megyében is. Sajnos, még mindig vannak olyanok, akik kívül esnek ezen a körön, akiknek a gond- jával-bajával nem foglalkozik senki. S az sem ritka, hogy éppen akkor maradnak tanácsadó, felkaroló nélkül, amikor éppen a legnagyobb szükségük volna rá. Levelet kapott a szerkesztőség egy béna, hetvenegy éves karádi asszonytól. Füzetből kitépett fél lapon, a nehézkes kézzel rótt betűk azt panaszolták. hogy a havi nyolcszázhetven forint nyugdíjból letiltattak kétszázötvennégy forintot. Mint egy felkiáltás, úgy zárult a levél : »Segítsenek rajtam, nyomorék vagyok, nem tudok masamon segíteni... írják meg mit tegyek. Az öreggel nem törődik senki. Nagyon kérem a szerkesztőséget. segítsen rajtam, hogy visszakapjam a levonást.« özvegy Huszár Imr énéhez hasonló öregasszony nem egy él Karádon. s természetesen más falvakban is. Valamikor az ilyen ügyek elintézését nagyban előre vitte, hogy »n hatóság« személyesen ismerte a falubelieket, tudta. kinek milyenek a viszonyai, a legjobb megoldást keresve intézkedett. A béna öregasszony ügyet emberségesen cl lehet ptett intézni. így a levél végén elhangzott kérés is teljesül, a tanács közbenjár a letiltás megszüntetése érdekében. Ennek ellenére érdemes a nyilvánosság elé tárni a tanulságokat. Egyre több az idős ember a falvakban, s egyre több az olyan tanácsi vezető, előadó, aki máshonnan kerül az egyesülés révén a székhelyközségbe. így nem támaszkodhat a személyes ismeretekre, s ez nem óvhatja meg az elhamarkodott intézkedésektől. A karádi eset is ezt tükrözte. Özvegy Huszár Imréné »csak« egy név volt azon a listán, amelyen kimutatták, kinek mennyi vízdíjtartozása van. A vízműtársulat elnöke még a nevét sem hallotta addig, a tanácselnök sem ismerte. A helyszíni vizsgálatot pedig senki sem tartotta szükségesnek; a nyugdíj majd fedezi a tartozást, s már ment is a végzés a Nyugdíjintézetnek, vonjanak le ennyit és ennyit. özvegy Huszárné magatehetetlen asszony, egyik idős rokona képviseli az ügyeket, megy helyette szólni, érdeklődni. A panaszos levél megírását is ő vállalta. Egy föl- lebbezés megírására azonban már nem futja kettőjük erejéből sem. A tanácselnök egy közmondást idézett nekem, amikor megmutattam a panaszos levelet: néma gyermeknek anyja sem érti a szavát. Hát ne legyenek »néma gyerekek- az egyedül élő öregek sem! A népfrontmozgalom, az úttörőszervezet, a KISZ karolja fel az egyre több falusi (sőt városi!) öreget, s ha kell. adjon jogi tanácsot, feltnlágo- sítást, járjon el az ügyükben. Sokkal nyugodtabbak lesznek a napjaik, valahogy úgy. ahogy kívánni szokták a nyugalomba vonulóknak. S akkor érzik a Huszár nénik, hogy törődnek velük. A tanács az egyi k kezével róla sem feledkezik meg: az öregek napközi otthonából viszik az ebédjét, a másik kezével azonban megrövidítette a nyugdíját néhány hónapra, Van tehát ellenszerük az ilyen eseteknek, s ennek a figyelemmel kisérése mindnyájunk közös feladata: a jó tanács ugyanis soha nem késő. Lajos Géza Lakásépítés a szocialista országokban A lakásépítés jelentőségét és gyorsuló ütemét mutatják a KGST-országok tényszámai és ötéves terveinek adatai. A Szovjetunióban például az elmúlt ötéves tervidőszak alatt több mint 11 millió lakást és családi házat építettek, a mostani ötéves terv pedig 12 millió lakást irányoz, elő. Az NDK-ban n tervezett 500 ezer helyett 609 ezer lakás épült 1971—75 között — most 750 ezerrel számol a terv. Lengyelországban az előző terv i.l millió lakásával szemben több mint másfél milliót terveznek 1980-ig. Csehszlovákiában 614 ezer lakást adtak át 1971—75 között, 1980-ig pedig 640 ezret szándékoznak átadni. Magyarországon 430 ezer lakás épült az elmúlt tervben, a következő öt év célkitűzése több mint 50Ö ezer lakás. Bulgáriában ma minden második ház új építésű, Romániában 1980-ig 815 ezer új lakást építenek, és megkétszerezik az átadásra kerülő új lakások számát Mongóliában is. A Szovjetunió a KGST tagországaiba 1980-ig 35 épület- élemgyárat szállít. A tagországok építőipari szakemberei közösen dolgozták ki a sorozat-házépítés legkorszerűbb technológiáját, az úgynevezett WBS 70 lakástipust. Murai Sándor Társai még azt is említették: sokan szívesebben szöszmötöl- nek a ház körül, vagy nézik a tévét... Tóth László újra »emlékezett«: — Furcsa dolog ez. Egy faluban mindenki ismer min-, denkit. Nem kelj sokat buszozni vagy kilométereket gyalogolni, ha el akarom érni a barátomat, a KISZ-es társamat. Mégis nehezebb összeverbuválni sokszor a srácokat, mint a városban. Pedig azt mondják, az »elidegenedés« városi jelenség. Még nem nevezhető közösségnek az itteni fiatalok sokasága. De a lehetőség megvan erre. Sok rendezvényükön több a KISZ- en kívüli, mint a KISZ-tag, Azt hiszem, nem találtuk meg a »túlzott« közelség okozta gondokra a megoldást, nem tudtuk, új, érdekes tartalmat vinni a megszokott mindennapi érintkezésbe. Pedig a szokatlan dolgok vonzóbbak... A helyzet Visnyén már nem változatlan. Hallottuk, két éve alig moccant valami. A meg- kapóan szép tájon elbújó kis község jövője az ott felnövő fiataloktól függ. A községért, egymásért tenni akaróktól. Luthár Péter
