Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-17 / 89. szám
Könyvespolc A kritikus emlékpróbája 9-m Ünnepi műsor a versinondó verseny után A versmondó verseny részvevői Józseí Attila szárszói szobránál. Folien dűli a bábozás Gyerekjátékból produkció A somogyi versmondók tegnap reggel kegyelettel emlékeztek a 72 éve született költőre. József Attila balaton- szárszói szobra előtt Mikéi Vilmos, a nagyközségi pártbizottság titkára köszöntötte a koszorúzás részvevőit, majd Cseri István, a vérsmondó verseny egyik részvevője, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola hallgatója egyik versének tolmácsolásával tisztelgett a költő emléke előtt Dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Fölvázolta József Attila életét és költészetét; kiemelte: — Helye az irodalomban a legnagyobbak között van. Életének, műveinek nagy erőforrását egyénisége adta, melyet áthatott mély humanizmusa és osztályban«» magatartása. Kevés költő mutatta meg az embert magatartásnak olyan sokféleségét, a jobb életért küzdő ember gazdag vonásait, mint ő. Sokszínű költészete, a modern szocialista realista alkotóik, a legnagyobb magyar költők sorába emelte. Tylcrs-t rá emlékezünk, József Attilára, aki a legmodernebb és legkorszerűbb világnézet hirdetője volt, aki a múlt művészetének klasszikus értékeit képes volt ötvözni a legmodernebb művészi törekvésekkel és ezeket saját öntörvényű, művészi formáinak kialakításához használta fel. A koszorúzás! ünnepségre el .jöttek a járás, a nagyközség számos intézményéből. A hála virágait elsőnek a Somogy megyei Tanács dolgozói helyezték el József Attila szobránál, majd a Siófoki Járási Hivatal, a művelődési központ, a siófoki József Attila munkásőr zászlóalj, a balatonszár- szói nagyközségi pártbizottság, a helyi tanács, KlSZ-a.lapszer- vezet, a népfrontbizottság, a szakmaközi bizottság kœzo- rűzofct. A helyi oukrászüzem szocialista brigádja, az úttörőcsapat, a sütőüzem és a tejüzem szocialista brigádja — mind József Attila nevét vették föl — tisztelgett a költő szobránál. A koszorúzási ünnepség után a versmondák a művelődési házban találkoztak. A megyei vérsmondó verseny zsűrijének elnöke, Máté Lajos, a Népművelési Intézet munkatársa, így jellemezte a verseny t : — Nemes hagyományt ápol Somogy megye és Balatonszárszó azzal, hogy kétévente, illetve ezután évente megrendezik az országos, illetve a megyei József Attila szavalóversenyt. A költő nevéhez méltó ez a találkozó, amelyen a részvevőik az ő szavait idézik és keltik életre. Huszonnyolc versmondó lépett fel tegnap. Délelőtt egv- egy Tózsef Attila verset mondtak el, délután ki-ki a szabadon választott kedves versét adta elő. A versenyt ma délelőtt értékelik, így csupán annyit, hogy valamennyi részvevő tehetsége legjavát igyekezett nyújtani, őszintén megpróbálták átélni és tolmácsolni József Attila költészetét. A nehéz versmondói próbatétel miandannyiuk számára érthetőbbé tette József Attila költészetét. s ezáltal valameny- nyien gazdagodtak. A veremondó verseny délutáni fordulóján bontakoztak ki a fiatalok. A szabadon választott költemények tolmácsolása érettebb produkciókkal ajándékozta meg a hallgatókat. Tegnap este a művelődési házban ünnepi műsorban mutatkoztak be a közönség előtt a versemondó verseny lejgobb- jai. Ma délelőtt osztják ki a díjakat. az értékes könyvjutal- fmákat, majd a versemondó verseny bíráló bizottsága értékelést tart. Az értékelésre keddi lapunkban visszatérünk. H. B. Voltaképpen »élső fecskeként« értékelhetjük Molnár Gál Péter új könyvét, az Emlékpróbát. Még akkor is, ha korábban, éppen ő már kísérletezett hasonló tárgykörben, a Rendelkezőpróba című könyvével. Arról van szó, hogy egyre sűrűsödnek azok a monográfiák, melyek egy-egy neves színházi szakemberrel foglalkoznak. Nemrégiben olvastunk Gordon Craigről, Peter Brookról értékelő, elemző kötetet. De magyar színházi rendezők munkásságának értékeit felmutatni, erre csak Molnár Gál eddigi tevékenységében találunk példát. Most, hogy talán a legjelentősebb könyve született meg, lehetséges, hogy sort nyitott. . . Emlékpróba című monográfiája Gellert Endrének, a Nemzeti Színház egykori nagv tehetségű rendezőjének állít emléket, mintegy bizonyítva: voltak és vannak a magyar színjátszásnak nagy, nemzetközi méretekben is jelentős egyéniségei. Gellert Endre, az aránylag fiatalon öngyilkossá lett rendező a szocialista magyar színház hőskorának egyik legjelesebb alkotója volt, ígv kétszeresen hangsúlyos Molnár Gál Péter szándéka, s most. hogy könyvét olvastuk, kimondhatjuk: eredménye. Nemrégiben Gábor Miklóst kérdezhettük: mit kapott Gel- lérttől. Ö mondta, hogy olyan messze sugárzó instrukciókat, melyek későbbi Shaw-szere- peihez is elegendőknek bizonyultak. Ü.i Jászai-díjasunk. Babarczy László pedig A hős falu című darabot említette nemrég, mint alapvető élményét. Ez is Gellért-rendezés volt. Molnár Gál könyve egyszerre tud bemutatni és hozzánk közel hozni egy tiszteletreméltó embert, s egv valóbán jelentős rendezőt. így együtt teljes a kép, melyet meg kell őriznünk. A neves kritikus olyan pontossággal dolgozta fel Gellert Endre egy-egy rendezését, hogy annak hatását is érzékeljük. Mintha ott ülnénk a nézőtéren. És szembesülhetünk egykori emlékeinkkel. E sorok írója a hajdani Ványa bácsi, a Jó embert keresünk és a Trisztán című előadásokkal. Újraéltem, s valójában most tudatosult bennem sok minden, amit egykor — gyerekfővel — az érzelmek szintjén éltem át. Amikor Molnár Gál Péter Emlékpróbájáról beszélünk, elsőként azt az erényt kell említenünk, hogy mindig az általánosból indul ki; ha szabad így fogalmaznunk — »nagy totált« ad a pillanatnyi művelődéspolitikai és színházi helyzetről, s ebből bontja ki egy-egy előadás megszületésének körülményeit. Majdnem minden színházi előadás ugyanis valamiképpen a színházon kívüli események tükörképe is. Nem tudni, milyen forrásokat használt a szerző, hiszen — mint írja — alig maradt meg rendezőpéldány Gellért előadásai után. Mégis: a díszletek, a jelmezek színének változásaitól kezdve, a hangsúlyok módosulásáig. minden benne van Molnár Gál könyvében egy- egy darab színpadra kerülésének körülményeiről. Megállapításai lényegretörően pontosak: »Gellétr . . . jól szolgálta. a közönséget, anélkül, hogy kiszolgálta volna. Pontosan és jól szolgálta a társadalmat.« Ez az, amiről ma hajlamosak megfeledkezni néha egyes előadások színre valósítok Molnár Gálnak marad energiája, kedve arra is, hogy valóságos portrékat fessen Gellért köré. Nagyon sokat tudunk meg például Major Tamásról vagy Somló Jslvánról. S mai gondolkodásunkkal egyszerűen képtelenek vagyunk felfogni: miért nem kapott elismerést az akkori központi lapban a Ványa bácsi, az Uborkafa, a Fáklyaláng, a Hamlet előadása, mikor ma éppen ezek az értékek maradtak meg emlékezetünkben. »A színész jelenléte: ez a színpad realizmusa« — mondja Molnár Gál, s egész könyvével azt bizonyítja, mennyire tisztában volt ezzel Gellért Endre. A neves rendező sokat tanult utazásai során, s különösképpen a keleti színház hatott rá. Molnár Gál a könyvében kimutatja, hogy a mai fiatalok egyes rendezéseiben is megtalálható ez a hatás. Éppen Babarczy Lászlót, a Csiky Gergely Színház főrendezőjét hozza példának egyes pécsi és Nemzeti Színház-beli rendezéseinek kapcsán. Nem ünneprontásként, csupán korrigálható apróságként említhetjük hibának azt, hogy Molnár Gál Péter egy-egy esetben átgondoltság nélkül idéz másokat. Az újabb kiadásban — nyilván lesz ilyen — valószínűleg nem szerepel már ez az Illés Endre-idézet: »Dobostortaszerű rendezés lett az előadás, hol kegyetlen, hol költői.« Ilyen képzavar Illés írásaiban fehér holló. (Úgy gondolom: az olvasó még nem találkozott »kegyetlen dobostortával«.) Ugyanilyen, nem jellemző hiba Ozorát somogyi falunak feltüntetni (450. oldal). Úttörő jellegű munka született. U L. Népi játék Csökölyből. A kukoricadarab a rongycsomó, a lopótök, a sárgarépa, a söprű életre kel, ha gyerek veszi a kezébe és fantáziájával azzá varázsolja, amivé akarja. Ezt a tulajdonságát »használják ki« a bábosojc, amikor az önmagát szórakoztató gyereket úgy irányítják, hogy másokat is — elsősorban a többi társát szórakoztassa. Somogybán az utóbbi két-három évben örvendetesen föllendült a bábozás. Egymás után alakultak a csoportok, és gyorsan csökkent a színvonalbeli különbség a régebbi és az új együttesek között. Minderről a tegnap délelőtt a kaposvári ifjúsági és úttörőházban megrendezett bemutató győzött meg, amely az amatőr művészeti szemléik úttörő kategóriájának döntője volt. Röviden: a megye legjobb bábosai kerültek a bemutatóra. Tíz csoport kapott meghívást. Tizen tízfélét játszottak, mégis nagyon sok hasonló vonást fedezhettünk föl a különböző összeállításokban. Az együttesvezetők egyik legrokonszenvesebb tulajdonsága, hogy igyekeztek minél természetesebben, a gyerekek életkorához közel álló összeállításokat választani. Szükebb hazájuk, Somogy bőven kínál témát. Éppen a közelmúltban jelent meg gyermekjáték- gyűjtemény, s ez kiválóan alkalmas arra, hogy »színre vigyék«. Már sokszor bebizonyosodott, hogy ez sokkal célravezetőbb, mintha valami nagyot, rendkívülit akarnának. Elég visszaemlékeznünk a Ki mit tud? döntőbe jutott két gyerekegyüttesre. Természetességével. jókedvű játékával nyert az első helyezett csoport. Népi játékokból állította ösz- sze műsorát Szabó Gyuláné, a Pacsirta együttessel. Egy nap Somogybán címmel készített összeállítást Szendrei Gyöző- né, a Krénusz iskola bábcsoportjának vezetője. Körtánc, gyerekmondóka szerepelt a csökölyiek műsorában, furulyakísérettel énekelte, játszotta a tabi gyereksereg az Egyszer ^ egy királyfi történetét. A tiszta folklór előadásához sok ötlettel terveztek díszletet. Köcsögök, festett bábok, kukoricababák és színes papírvirágok adták a játék hátterét — valamennyi saját készítésű —, mert bábosnak nincs külön díszlettervezője ... A mese dramatizált változata megszemélyesített beszélő állatokkal, ugyancsak kedves téma. A siófoki Galagonya csoport apró kis bábosai mutattak be egy orosz népmesét Létrácska címmel, paraván nélkül, kevés kísérőelemmel, ügyes mozgással. Ha egy kicsit kifejezőbb báboknak adták volna kölcsön hangjukat, még jobban sikerülhetett volna. Négy hónapja alakult a Siketek általános iskolájának bábcsoportja és máris ott van a legjobbak között. Meséjüket színes, nagyszerűen megtervezett és kivitelezett bábokkal, rendkívül ügyes kézmozgással adták elő — természetesen némán. A közönség — amelyet többségűikben gyerekek alkottak, ugyancsak némán ülve nézte, és értette mi történik a :paraván fölött? A felnőttek azt is, ami a paraván mögött. . A Kisfaludy utcai általános iskola Szabó Gézáné által vezetett csoportja rajzfilmszerű témákat dolgozott föl, mégpedig a rajzfilmhez erősen Hasonlító stílusban: árny játékkal. Szokatlan bábjátékukkal már nagy sikereket értek el. Még rengeteg lehetőségük van. Segesdről gyönyörűen elkészített bábokat hoztak a gyerekek. A sok színben pompázó baromfiudvar revén tanulságos mesét adtak elő, ügyesen mozgatott bábokkal, valóban meseszerűen. Egy kicsit hosz- szan. Szabó Gyulánénak két bábcsoportja van. A Pacsirtán kívül a Feketerigó együttessel lépett föl. Ez a csoport és az a produkció a legjobb a megyében. Ez volt a zsűri véleménye, amikor úgy döntött, hogy őket küldi az országos bábjátszó fesztiválra és ezt élezte minden néző, — felnőtt és gyerek, ötlettel teli, egyszerű raffiából álmodott bóbitánál, színes kendőkből való ga- lagonyabokorról szóló Weöres Sándor összeállítást mutattak be. Valóban a műfaj somogyi reprezentánsaiként utazhatnak az országos fesztiválra. Rajtuk kívül a kaposvári Pacsirta, a Kisfaludy utcai, a Krénusz iskola kapott arany, a csökölyi, a segesdi és a Siketnéma Intézet csoportja, valamint Rumszauer Agnes ezüst minősítést. A Tóth Lajos iskola első osztályos tanulója egyedül képviselte az egyéni bábozást. Mesélése rendkívül ügyes, természetes. Megérdemelten kerül a legjobbak közé. A siófoki és a tabi csoport bronz fokozatú oklevelet kapott. Simon Márta Ember Mária Hopp! — Margtunk meg egyetemre jár! — mondta az ö>reg mama. Féloldalasán nézett rám, kissé restell kedve, és némi vidám gúnnyal: mit szólok hozzá.-— A számakadémiára? — mondtam mohó örömmel. Micsoda téma! Margit már akkor színésznő akart lenni, amikor még az elemi, iskola padjait hintáztatt-uk együtt, egészen elíeküdve vízszintesen elnyújtott karjaink között, és vágyakozva énekeltük a szünetben, miközben a pocsolyákat kerülgetve ugrándoztunk az agyagos udvaron: »Pesten jártam iskolába, térdig jártam a rózsába, láttam a Böskét, szedte a büszkét, kértem tőle, nem adott, hopp!« Karunk ilyenkor egymás felé feszült, mint az andráskereszt, a hopp !-nál összehangoltan együtt fordultunk. Micsoda riportot fogok én ebből írni... Csak az bántott, hogy akadémiát találtam mondani a nagymamának. Fölényesnek tűnhettem, holmi beavatottnak, fontoskodónak. Nem — ingatta meg fejét az öregasszony —. fogorvosira jár. Átirányították. Naiv, amilyen voltam: fellelkesültem egy percre. Mindig túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítottam a szavaknak. Most például annak, hogy ez a parasztassaony, aki a vasarnap tiszteletére még mindig téglaiörmán vasalt, fényes fekete kötényt illeszt a hpsa elé, ilyen természetesen Ibánik modern korunknak ezzel a tervgazdálkodásos alapfogalmával. »Átirányították«. Ugyanakkor le is hervadtam valahogy. Elment a kedvem a lelkesült riporttól. Évekkel később azt hallottam azután, az éjjel-nappal közértben Ö6z- szeakadván a szülőfalunk beli volt úriszabó irigy özvegyével, hogy Margitnak igencsak felvitte az isten a dolgát: hozzáment egy évfolyamtársához, s az egyik távolabbi Tisza menti községben »nyitottak praxist«. így mondta, tudálékosan. Hány év telt el közben? Tizenöt, huszonegy? Az embert úgy elsodorja a saját élete: nem is jutottak eszembe szinte soha. De Margit nevét, előtte a Dr., mögötte, hogy fogszakorvos. azonnal felismertem a nagy zománcos táblán, habár az volt a második, a középső — fölötte a férjéé, alatta meg, külön-külön, a rendelési idejük. Riportúton megint, gz a környékbeli tanító vitt oda a Trabantján, aki helytörténeti tárgykörben írogatni is szokott. De én most nem muzeális témában utaztam, hanem a falu jelenkori egesasegügyi ellátása érdekelt. A tanító egy férfinevet mondott (nem tudtam, hogy Margit férjéét). Még akkor sem gondoltam semmire, amikor lefékezett a villa előtt. — 'ügy létezik, rendelés yan — mondta nagy helyismerettel. —» Épp jókor jövünk. Tiltakozni akartam, de bennem rekedt a szór dehogyis akarnám én munka közben zavarni. A ház előtt annyian vártak — az hökkentett meg. Az árok partján ülve. néhá- nyan a lépcsőn saoiongva, békés tercierében, lehettek vagy százhúszan. Egész hetivásár — csúszott ki a számon. A házat drága kovácsoltvas kerítés vette körül, alighanem a felkelő napot ábrázoló sugárké- vékkel, ha jól tudtam kiegészíteni a terméskő alapzaton is sorbaülő nép háta mögött. A tanító becsöngetett, bágyadtan tiltakozó mozdulatomról tudomást sem véve. A lakkozott parkettához hasonló, aranybarna ajtó nyílt ki. De legalább lenézett egy nő az ugyancsak felkelő napot mintázó vaskorlát mögül, az emeleti teraszról. Pihenés közben zavarhattuk ; hogy jobban odanéztem. a nyugágy tarka vásznát » láttám. — Pá, Beretkém — szólt le a tanítónak. — Gyulámat keresik?... Mar rég itthon kellene lennie, rendelési ideje van. — Jobb keze üres tenyerével a várakozók felé intett. — Látom — nevetett a tanító. — Egész hetivásár, ha nem országos! Margit visszánevetett a teraszrács mögül. Még mindig arányosan szép volt a teste. A fehér fogorvosi köpeny is jól allhat fekete kun fejéhez. — Az elnök hivatta — nyújtott készséges felvilágosítást. — Golfpályát akarnak csinálni, vagy mit. Mondaná meg neki Bercikém. hogy már kezdek ideges lenni — az a tenyér megint a várakozók felé intett. — Dolgunk van estére ! — Hazazavarom, Gréti, legyen egészen nyugodt! — integetett a tanító és már nyitotta előttem a kocsi ajtaját. Töprengve szálltam be, s felszabadulva is. hogy nem kellett felújítanom a régi ismeretséget. Nem Margitnak hívják? — kérdeztem mégis. — A táblán mintha ... — A táblán — lengyintett a tanító. Azután kissé elbá- tortalanodva rám nézett. Ásítást vagy sóhajtást nyomott el. — Akkor hát: az elnökhöz? Szerencsem volt: még csak nem is kellett latba vetnem minden rábeszélő képességemet, hogy dolgom végezeLlen térhessek vissza Pestre. Gyárfás Endre A tavasz két pillanata Feltartott kezekkel áll a templom, a fák fehér kendőt lobogtatnak, a folyó szétterpeszti dermedt ujjait, de odalenn már aknáit érleli a talajban a tavasz, gyújtózsinór-gyökereken fut a láng, s a petében, ikrában, tojásban élesre állítódik az élet. 2 J ( / Ma reggel kirobbantak mind: fehéren feszítették ki szirmukat a szélben, s lobogtak át a látható időn. A kelyhük, mint a gondolat, parázslóit, és — tettre gyűlni! — mind gyümölcsre vágyott: kisütni bélyegét a kék időn.
