Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-17 / 89. szám

Összeült a szocialisfabrigád-vezetök V. tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) Az üzemi és ágazati ta­nácskozásokon gyakran vita­tott kérdés volt, hogy van-e reális lehetőség egy munkahe­lyen vagy egy vállalat életé­ben a szocialista brigádmoz- galom jelenlétének, eredmé­nyének értékelésére, mérlege­lésére. Ügy véljük, hogy en­nek van reális lehetősége. Ho­gyan és miben? Mindenek­előtt a végterméken, a mun­kán, a kitűzött és a vállalt célok elérésében lehet lemér­ni. Ez igaz társadalmi mére­tekben is. A szocialista bri­gádmozgalomnak éreztetnie kell és érezteti is hatását ha­zánk gazdasági, politikai és kulturális helyzetében. A mozgalom ilyen hatását, eredményességét fékezi, hogy vannak még vállalatok, mun­kahelyek, ahol a dolgozók többsége — nem egyszer 80— 90 százaléka — brigádtag. de ez nem érezhető megfelelően a munkafegyelemben, a ter­melésben, a magatartásban. Nem a brigádok és taeiaik száma, nem a kiosztott okle­velek és a kipipált vállalások fémjelzik a szocialista bri­gádmozgalmat egy üzemben, hanem annak munkája, minő­sége, fegyelme, magatartása. Ne abban lássák a színházba járás lényegét, hogy a színház­jegy be van-e ragasztva a naplóba; ne abban lássák a könyvolvasás lényegét, hogy ellenőrzik: kivették-e a köny­vet a könyvtárból; ne abb_j lássák a művelődés, a tanulás lényegét, hogy bizonyítványt szerzett-e a brigádtag —, ha­nem abban, hogyan formálja az embert, a magatartást. Nem szabad megengedni, hogy a dolgozók nemes törek­véseit formális vállalásokkal és értékelésekkel, a szocialista címek odaítélésének felszínes­ségével fásultságba fullasszák. Külön kérjük a szo- cialistabrigád-vezetőket, le­gyenek még határozot- tabbak és ne engedje­nek tartalmatlan és formá­lis .megoldásokat. Legyenek határozottak abban, hogy a brigádokon belül mindenkire egyformán kötelező a tisztes­séges, a becsületes munka, a szakmai, a poiiiikai művelt­ség növelése, de tegyenek kü­lönbséget, engedjék, sőt segít­sék a szórakozásban, az ál­talános műveltség megszerzé­sében, a tanulásiban az egyé­ni érdeklődést, az egyéni le­hetőségek ervéncyesülesét. A szocialista brigádoknak nem kis szerepük volt a IV. ötéves terv tel jesi lésében. Döntően hozzájárultak az 1976. évi népgazdasági terv eredményeihez. Minden bi­zonnyal így lesz ez évben is, az V. ötéves terv időszakában is. Biztosíték erre a magyar munkásosztály lag jobbjainak, köztük a csepeli munkások kezdeményezésére mind széle­sebben kibontakozó verseny- mozgalom, amely a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében át­fogja az egész munkásosztály, a társadalom legszélesebb ré­tegeit. A szocialista társadalom még nem fejlődött ki telje­sen. de ‘máris jobb a legfej­lettebb kapitalista rendszer­nél. Jobb, mert többet, embe­ribbet és teljesebbet ígérhet és ad is. A szocializmus így fejezi ki az emberiség legne­mesebb törekvéseit. Anatolij Jakovlevics Riba­kov, a Szovjet Gépgyártási és Műszeripari Dolgozók Szak- szervezetének elnöke a szov­jet dolgozók üdvözletét tol­mácsolta, majd elmondta, hogy a szovjet küldöttségre mély benyomást tett a tanács­kozás alkotó légköre, öröm­mel hallották, hogy a brigád- mozgalom Magyarországon is a szocialista fejlődés egyik fontos hajtóerejévé vált. A csepeli dolgozók jubileu­mi versenykezdeménvezésé- vel foglalkozva kifejtette, hogy a magyar felhívás sajá­tos hívó jellé vált, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére ki­Hazánkban a hatalom a né­pé, de a felelősség is. önma­gunk és a haladó világ előtt. A szocializmus legnagyszerűbb kincse népünknek, akkor véd­jük jól, ha állandóan fejleszt­jük és gazdagítjuk. Természe­tes igényünk, hőgy holnap jobban akarunk élni, mint ma. Az igényeket azonban csak hatékonyabb és jobb minősé­gű munkával leszünk képesek kielégíteni. A mai tanácskozáson meg­fogalmazódó gondjaink, javas­lataink tükrözzék a holnapért érzett felelősségünket. Azt várja a társadalom a szocia­lista brigádimozgal ómtól, hogy tevékenységének további javí­tásával újabb lendületet ad­jon a szocializmus építésének. Tegyünk meg mindent azért, hogy a mozgalom, a brigádok élete, tevékenysége a követke­ző években még gazdagabb, még sokszínűbb és méginkább szocialista legyen. Még telje­sebben érvényesüljön a bri­gádmozgalom felemelő jelsza­va: szocialista módon dolgoz­ni, tanulni és élni! Gáspár Sándor beszédét vi­ta követte. Ezután megkezdődtek' a hozzászólások. Több brigádve­zető után a szovjet küldöttség vezetője kért szót. bontakozott nemzetközi szo­cialista verseny hívójelévé. A kezdeményezés híre a szó szoros értelmében néhány óra alatt bejárta az egész Szov­jetuniót. -• A. T. Ribakov Marx és Le­nin portréját ábrázoló dom­borművet adott át a tanács­kozás elnökségének. Az elnök­lő Veszprémi István megkö­szönte és további sikereket kívánt a szovjet népnek a kommunista társadalom építé­séhez. Ebédszünet után az elnöklő Tagliber Ferencné bejelentet­te, hogy Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára kíván szólni. Nemzetközivé válik a verseny KÁDÁR JÁNOS ß szocialista brigádmozgalom tömegmozgalommá vált Kedves elvtársak! Kedves elvtársnok! A közelmúltban ünnepeltük fennállásának 20. évfordulója alkalmából szocialista rendsze­rünk erős és fontos intézmé­nyét, a munkásőrséget, amely a Központi Bizottság határo­zata alapján született. Annak idején azzal a felhívással for­dultunk a munkásokhoz, a dolgozó parasztokhoz, az al­kalmazottakhoz, a szocializ­mus igaz híveihez, hogy se­gítsék a munkáshatalom, tár­sadalmi rendünk, a magyar nép szocialista vívmányainak fegyveres védelmét. A felhí­vás nem maradt pusztába ki­áltott szó: jóval többen jelent­keztek, mint amennyit a munkásőrség meghatározott kerete be tudott volna fogad­ni. Azóta tíz- és tízezrek tet­tek és tesznek becsülettel ele­get — hivatásukon túlmenően is — vállalt kötelezettségük­nek. Kevéssel e jubileum után, most szocialista rendszerünk másik nagyszerű intézményé­nek, a szocialista brigádmoz­galomnak a képviselőivel ta­lálkozhatunk itt. A szocialis­ta brigádmozgaJmat nem pár­tunk, államunk vezető testü­letéi kezdeményezték, hanem maguk a dolgozó tömegek. Természetesen a Központi Bi­zottság, a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, kormányza­tunk — felismerve e kezde­ményezés kiemelkedő jelentő­ségét — felkarolta és támogat­ta azt Ma már joggal állít­hatjuk, hogy ennek nyomán tömegmozgalommá, sőt nép- mozgalommá vált. A munkásőrség, rendelteté­se szerint, népünk szocialista vívmányainak őrzésére vállal­kozott. A szocialista brigád­mozgalom részvevői — hason­ló öntudattal — arra vállal­koztak, hogy a hivatásukból fakadó munkájuk példás és ki­Somogyi Néplap váló elvégzésén túlmenően ön­kéntesen társadalmi feladato­kat is megoldanak és művelik önmagukat. S bár a mozgalom még nincs egészen húsz esz­tendős, elmondhatjuk, hogy akik kezdeményezték és akik csatlakoztak hozzá, becsülettel teljesítették azt, amire vállal­koztak : gyarapították a ma­gyar nép szocialista vívmá­nyait. Mindez tükröződött a mos­tani V. országos értekezlet elő­készítésének menetében is. Is­meretes. hogy a tanácskozást több hónapos munka előzte meg: a szocialista brigádok vezetői és tagjai előbb helyi­leg a termelő egységeknél, az üzemekben, majd ágazaton­ként és iparáganként gyűltek össze, s ezt követően került sor az országos értekezletre. Maguk az előkészületek is rendkívül fontos, aktív szere­pet játszottak, hiszen tudvale­vő, hogy a tanácskozást meg­előző időszakban nagyszerű kezdeményezés, új munkaver- seny-mozgalom született. A szociaiistabrigád-vezetök or­szágos tanácskozásának előké­születei tehát már az idei el­ső negyedévi eredményekhez is nagyon pozitívan járultak hozzá. Mély meggyőződésem, hogy ez a tanácskozás is betölti majd szerepét, segíteni fogja szocialista építőrounkánkat, a szocialista brigádmozgalom A párt XI. kongresszusának útmutatásai alapján dolgo­zunk. Mind a közvetlen ten­nivalókra, mind a távlati programokra vonatkozó állás­foglalását, törekvéseit helyes­léssel fogadta a magyar tár­sadalom. Elmondhatjuk, hogy a párt kongresszusának alap­vető állásfoglalásai egyöntetű megértésre és támogatásra la­ki-bővítését és magasabb szín­vonalra emelését. E gondola­tok jegyében szívélyesen kö­szöntőm az értekezlet minden részvevőjét, s megbízásomnak megfelelően átadom önöknek, az önök személyén keresztül e nagyszerű szocialista mozga­lom egymillió nyolcszázezer tagjának a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának elvtársi üdvözletét, jókívánságait. Akiik eddig felszólaltak, na­gyon sokoldalúan, helyes alap­állásból és megközelítésben foglalkoztak a brigádmozga­lom lényeges feladataival. Új elgondolások és ötletek is felmerültek. A tapasztalatok összegezésé az pnök feladata, s ennek bizonyára eleget fog­nak tenni. Ezért a mozgalom egyes részkérdéseiről nem kí­vánok beszélni, hanem néhány politikai kérdéssel szeretnék foglalkozni. Ismeretes, hogy a Központi Bizottság ezen a hé­ten ülést tartott, áttekintette az időszerű politikai kérdése­ket, ezekben állást ' foglalt, amit hivatalos közlemény for­májában nyilvánosságra is ho­zott. Elsőként a Magyar Népköz- társaság belpolitikai helyzeté­ről szólok. Joggal megállapít­hatjuk, hogy a Magyar Nép- köztársaság belpolitikai hely­zete kiegyensúlyozott, érvénye­sül a párt, a munkásosztály vezető szerepe, a munkásosz­tály politikai hatalma szilárd. Iáitok munkásosztályunkban és népünkben, egész társadal­munkban. S mivel azóta bizo­nyos idő már eltelt, megálla­píthatjuk, hogy egyetértés és egység jut kifejezésre a kong­resszus határozatainak gya­korlati megvalósításában is. Ez az eredményekben is meg­mutatkozik: társadalmunk a kongresszus útmutatásai alap­it kongresszus irányvonala helyeslésre talált ján, a szocialista demokrácia kibontakozásával fejlődik, a gazdasági és a kulturális épí­tőmunka megfelelő eredmé­nyeket hozott és ennek meg­felelően javultak az életkörül­mények is. A párt kongresszusának po­litikai irányvonala, állásfogla­lása — s ez politikai szem­pontból nagyon fontos — szé­les körben kedvező visszhang­ra talált: kevéssel a kongresz- szust követően a Hazafias Népfront Országos Tanácsa úgy foglalt állást, hogy a kongresszus alapvető céljait elfogadja, és az országgyűlési választásokon ennek megfele­lő programmal lép népünk elé. Így is történt. Az ország- gyűlési választásokon népünk e célokat, a fejlett szocialista társadalom építésének prog­cius 15-ét, az 1848-as forrada­lom évfordulóját, március 21- ét, az 1919-es dicső magyar Tanácsköztársaság évforduló­ját és legnagyobb nemzeti ün­nepünket, a felszabadulás napját, április 4-ét. A forra­dalmi ifjúsági napok kereté­ben ifjúságunk is méltó mó­don köszöntötte az ünnepeket. Népünk nemcsak bensőséges ünnepségekkel, hanem a mun­kában való helytállással is emlékezetessé tette ezeket a kiemelkedő évfordulókat Megállapíthatjuk tehát, — s ezt nemcsak barátainknak mondjuk, mert jó, ha tudják az irántunk közömbösek és el­lenfeleink is —, hogy a Ma­gyar Népköztársaság belpoli­tikai helyzete szilárd, hazánk­ban olyan nép él és dolgozik, amely a fejlett szocialista tár­ramját szavazatával is meg­erősítette, óriási többségében egyetértőén fogadta és támo­gatta. Azóta más, nagyon fontos társadalmi események is tör­téntek. Lezajlottak az ágazati szakszervezeti kongresszusok, ezt követően a szakszerveze­tek XXIII. kongresszusa,majd a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség, valamint a szövetkeze­teik kongresszusai és megtar­tották a Magyar Nők Országos Tanácsának konferenciáját is. E kongresszusok és tanácsko­zások szintén kifejezésre jut­tatták az egyetértést a párt XI. kongresszusának irányvo­nalával. Sőt valamennyi tö­megszervezet és tömegmozga­lom — rendeltetésének megfe­lelően — már a kongresszusi határozatok gyakorlati végre­hajtásával is foglalkozott. Megfelel tehát a valóságnak, ha leszögezzük, hogy a párt XI. kongresszusának útmuta­tása, a fejlett szocialista tár­sadalom építésének program­ja alapján tovább erősödött népünk szocialista egysége és összeforrottsága. A Központi Bizottság e he­ti ülése ntegállapította, hogy az idei népgazdasági terv vég­rehajtása megfelelően indult. Kiegészíthetjük ezt azzal, hogy az év politikai kezdése is jól sikerült. Megfelelő és méltó körülmények között ünnepel­te meg egész népünk már­sadalom építésére összponto­sítja! erőit. - . Az idősebbek emlékeznek rá, hogy alig több mint két évtizede még igen nehéz, hely­zetben volt a Magyar Népköz­társaság. Ellenségeink — és általában azok, akik nem hí­vei a szocializmusnak és a kommunizmusnak — a múlt év őszén »-megemlékeztek“ az 1956-os ellenforradalomról, keresték a »hajdanvolt“ idő­ket. De csupán azt a követ­keztetést tudták levonni, hogy Magyarországon nincs talaja ,más politikának, csak a jelen­leginek. Ellenségeink állapí­tották ezt meg, nem mi, s azt hiszem, ezúttal kivételesen nekik is igazuk volt. Ami a gazdasági és a kultu­rális építés kérdéseit illeti : a szocializmus építése a szó szo­ros értelmében gazdasági és kulturális építést is jelent. Aki a további kultúra felvirágzá­sát óhajtja, annak elő kell se­gítenie a gazdasági feladatok megoldását, hiszen a gazdasá­gi építés az alapja minden más tervünk valóra váltásá­nak. Ha sikeresen végezzük a gazdasági építőmunkát, akkor összes politikai, társadalmi és kulturális célunkat elérhetjük. Ha azonban a gazdasági épí­tésben nem mennek rendben a dolgok, akkor minden más elképzelésünk és reményünk J csak elképzelés és remény ma- 1 rád. Eredményeink és gondjaink Az elmúlt esztendőben, az V. ötéves terv első évében a gazdasági építés terén külön­leges nehézségekkel kellett megküzdenünk, nehéz feltéte­lek között dolgoztunk. A nemzetközi gazdasági körül­mények az utóbbi esztendők­ben számunkra hátrányosan változtak meg. Tavaly termé­szeti csapások is sújtottak bennünket. De ne felejtsük hozzátenni mindehhez: saját munkánk gyengeségei is hát­ráltattak minket. Mindent egybevetve pozití­vumként állapíthatjuk meg, hogy az 1976-os népgazdasági terv fő iránya jó volt. Olyan célokat tűztünk ki és értünk el. mint az ország fizetési mérlegének javítása, a belső felhasználás tervszerűbbé té­tele. Előbbre léptünk az épí­tésben is: a nemzeti jövede­lem 3 százalékkal emelkedett, s nőtt az ipari termelés is. Sajnos az emlékezetes ter­mészeti csapások következté­ben a mezőgazdaságban ter­veink nem váltak valóra, ami természetesen visszahatott bi­zonyos feldolgozó iparágak eredményeire is. A fő irányt tekintve az 1976-os terveket összességében jól teljesítettük, bár néhány fontos mennyiségi mutatót sajnos nem értük el. Munkásosztályunk, szövet­kezeti. parasztságunk, alkotó értelmiségünk, egész népünk becsülettel dolgozott az elmúlt esztendőben. Ez a helytállás eredményezte, hogy 1976 még­is az előrehaladás éve volt. Az 1976-os év azt is bizonyította, hogy a magyar népgazdaság alapjai szilárdak, amelyek nagy teherpróbákat is kibír­nak. A múlt év — minden nehézségével együtt is — sta­bilitást és biztonságot jelentett a társadalom és az emberek életében egyaránt. A múlt évi eredmények alapján, a körül­ményeket figyelembe véve ké­szült el az 1977. évi terv, mely a tavalyinál nagyobb arányú fejlesztést ír elő. hogy az 1976-os ütem veszteséget be­hozzuk, s az ötéves terv tel­jesítését biztosíthassuk. Ezt a célt szolgálja az az előirányzat, hogy a nemzeti jövedelmet 6—6,5, az ipart termelést 6, a mezőgazdasági termelést mintegy 7—8 száza­lékkal kell növelni. Az élet- .4/ín vonal-emel kedésnek is meg kell haladnia a tavalyi í ütemet. A reáljövedelem 1976- ban országos átlagban körül­belül csak egy százalékkal nőtt. Ez azt jelenti, hogy egyes dolgozó rétegek reáljö­vedelme alatta maradt, máso­ké valamivel meghaladta az átlagot. Ebbe nem lehet és nem is kell belenyugodnunk: ezért 1977-re a reáljövedelem növekedését mintegy 3,5—4 százalékban irányoztuk elő. Ezt feltétlenül meg is kell valósítanunk! Nem állíthatjuk felelősen, hogy a dolgozók életszínvonalának állandóan emelkednie kell, de azt igen, hogy a szocializmus építésé­nek együtt kell járnia a dol- dozók életszínvonalának rend­szeres emelkedésével. Ezt vi­szont álljuk, s ez tükröződik az életszínvonal javítását cél­zó idei terveinkben is. Az életkörülmények alaku­lásának egyik fontos tényezője a lakáshelyzet. A Központi Bi­zottság éppen most készített mérleget a 15 éves lakásépí­tési terv teljesítéséről. Talán jobb, ha most nem idézzük vissza ennek a 15 esztendő­nek óriási erőfeszítéseit. Az eredményeket azonban érde­mes megnézni. Csupán a IV. ötéves terv időszakában két­szer annyi lakás épült Ma­gyarországon, mint a felsza­badulás óta bármelyik öt év­ben. Tizenöt esztendő alatt az ország lakosságának egyhar- mada költözött új lakásba, került jobb, kulturáltabb kö­rülmények közé. Bár ma több lakásigénylőt tartunk számon, mint a 15 éves terv kezdetekor, tudnunk kell, hogy már nem ugyan­olyan a lakáshelyzet, mint 15 évvel ezelőtt volt. Közben je­lentős lakásépítő ipart fej­lesztettünk ki, s emeltük a la­káskultúra színvonalát. A komfortos lakások aránya há­romszorosára, csaknem 40 százalékra, a két- vagy több szobás lakások aránya 37 szá­zalékról 68 százalékra emelke­dett. Már az is bizonyos szín­vonal elérését -jelzi, hogy Ma­gyarországon 100 lakásra 310 lakos jut, tehát hogy egy ön­álló főbérleti lakásban nagy­jából hárman laknak. Ha a helyenkénti aránytalanságok­ról nem is szabad megfeled­kezni, ez az országos átlag azért általánosan elfogadható. A Központi Bizottság átte­kintette az idei népgazdaság’ terv első negyedévi teljesíté­sét is. Jobbára az indulás ta­pasztalataival foglalkoztunk, utánanézve, hogy mit hol le­het vagy kell igazítani. Aí indulás nem rossz. S ebben természetesen szerepe van an­nak is, hogy az elmúlt év vé­gén kicsit gyorsabb ütemben készültek a tervek, hamarabb formálódtak ki a vállalati, üzemi elképzelések is. Ez fel­tétlenül segített például ab­ban, hogy az idén nem tapasz­taltunk olyan »januári helv- benjárást“, bizonytalanságot, amihez eddig — sajnos — hozzá voltunk szokva. Az ipa­ri termelés 5 százalékkal nö­vekedett. Egyes Iparágakban még nagyobb — a gépiparban 6.8. az építőiparban 10 szá­zalékos — az emelkedés. Az ipar tehát jól kezdte az. évet. A mezőgazdaságot nem na­gyon pártolta az időjárás. Ké­sik a tavasz, a kezdeti nagy meleget télies hideg váltotta fel, s ebből bizony már ká­raink is származtak. De tar­tozunk a mezőgazdaság irá­nyítóinak, az állami gazdasá­gok munkásainak, a termelő- szövetkezetek tagjainak azzal, hogy megmondjuk: tudjuk, becsülettel helytálltak, elvé­gezték munkájukat. Örömmel szólok arról is, hogy a me­zőgazdaság jól felkészült az idei évre. Kifejezésre jut ez abban is, hogy a tervezettnél 3 százalékkal több őszi kalá­szost vetettek el. Azt még nem lehet tudni, hogy milyen lesz például a kajszibarack- termés, de a kenyér előbbre való, s ha az őszi kalászosok rendesen megérnek, nagy ba­junk már nem lehet. Növekedett az állattenyészté­si ked-v. javultak feltétel«!, te­hát kedvező a tendencia: jut a napi fogyasztásra, a nép- gazdasági szükséglet kielégíté­sére, sőt exportra is. Ugyan­így kedvezőek a jelek olyan nehéz területen, mint a zöld­ségtermesztés, mert a szerző­déses vállalások már fölötte vannak a tavalyinak. Kíván­juk, sikerüljön teljesíteni is. (Folytatás a 3, oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents