Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-15 / 62. szám
MÁRCIUSI JEGYZETEK Felsői osztályba léphet À nemzeti ünnep lehet pusztán rutin megemlékezés, de lehet a nemzeti önismeret különös megnyilatkozása is. Ha az utóbbi, akkor a múlt történelmi eseményeihez való viszonyulás és kötődés elevenségét és erejét érzékeljük benne. Ilyenkor a nemzeti-társadalmi lét folytonosságának és sorsk érdesei n ek összefüggései a jelen problémáival küszködő nemzedékek számára szolgálnak bátorításul és ösztönzésül. A nagy márciusi megemlékezések ezért esnek vészterhes időkre vagy a megújulás mozgalmas napjaira. A jelen helytállásához és az ügy bizonyosságához kell a múlt biztatása: ez az a szükséglet, amely által egyszerűvé, áttekinthetővé, magától értetődő felszólítássá válik a múlt. Ahogy a mitológia hősének a földdel kell érintkeznie, hogy erejét visszanyerje, úgy a kor számára is a történelmi példa és a hozzá kötődés adja meg azt az erőt, mely a történelmi feladat -megoldásához szükséges felfokozioltságot biztosítja. Ezért mindig a jelen teszi a múltat szimbólummá — szimbólumává. A történelembe lépés és a történelemben élés tömegeket átható bizonyossága magasra tartja, jövőt idéző érzelmi hittel és akarattal telíti szimbólumainak ünnepét. A megemlékezés ru'.insze- rűsége mögött ezzel szemben a történelemből való kilépés, a hétköznapokba való visszatérés törvényszerűségét kellene látnunk? A »-fényes szelek« telítettségét szükségszerűen váltaná fel a szürke pró- zaiság? Valljuk be: van rutinszerűen rendezett, buta ünneplés. Ettől függetlenül azonban, a kérdésekben megfogalmazott alternatíva nem több, mint üres látszat. A történelemben élés ugyanis nem zárja ki magából feltétlenül a hétköznapokat. Természetesen. a hajdani hős visszaminősülhet háryjánosos frontharcossá. társadalmi rétegek kiszorulhatnak a közéletből és a politikából, különböző akadályok és határvonalak választhatják el egymástól a közéletet és a magánéletet. Ilyenkor valóban nincs ünnep, csak hivatalosság és érdektelenség. Mert hiányzik az a kötődés és elkötelezettség, amely szükségletté. igénnyé teszi a viszonyulást a múlthoz. Az ünnepre ugyanis csak ott van igazán (eszmei-rporáhls értelemben!) szükség, ahol szakad meg a történelem irz és az ebből adódó feladatokhoz kötődés szála; ahol bgiső gond marad az embert és nemzetet újító tevékenység. A múlt. jelep és lövő összekapcsolódásának ereiét és jelen - tőséeét csak ez adharía meg mint ahogy az ünnepet is ez töltheti meg mindig eleven és újjávarázsolt tartalommal. Ünnepeink ísv adhatnak magabizonvosságot, de görbe túlerőt is tarthatnak e'énk. És gondolom, világos, hogy nem a fényes szelek nosztalgikus felidézéséről van szó. Ez már beépült március gazdagodó tartalmaiba és jelentéseibe. Ma másként ünnepelünk. Mert abban azért van igazság, hogy a történelmi napok jövőt idéző víziói után (persze, közben is!) föl kell építeni a házat, a gyárat, az erőművet, meg kell művelni a földet, méltatlanul prózai apróságokat kell megtanulni, levetkőzni úrhatnármágunkat, közéleti »nagyvonalúságainkat«, és így tovább; miközben rá kell döbbenni arra, hogy a hétköznapok »kis dolgaitól« függ végül is a jelenbeli és a történelmi kötődés biztonsága és ereje. Azon a társadalmi rétegeket átható érzésen, hogy van közünk mindahhoz, ami itt és most ebben az országban folyik, hogy ez a mi ügyünk, s hogy megtehessük. amit tenni kell. segít a múl1 megannyi tanulsága — követ kezetessége is. A hétköznapok* Uj gépek a ponyvaüzemben Sáfrak 150 millióért JÖ ÉVET ZÁRTAK a tahi Campingcikk Vállalatnál, mégsem voltak elégedettek teljesen. Meghiúsult egy tizen- négymillió forintos olasz exportrendelés, s ez érzékenyen érintette a vállalatot. Még bosszantóbb volt. hogy az export nem saját hibájukból ment füstbe. Az elkészült sátrak anyaga nem felelt meg a rendelőknek. A sátorvásznat szállító Lenszövő Vállalat olyan festéket használt, amely nem volt elég tartós, és hamar kifakult. Kedvezőtlenül változott a termékösszetétel is. Nagyobb mennyiségben készítettek zsákokat, kis sátrakat, és kedvezőtlenül nőtt tavaly a bérmunka részaránya. Ez kevésbé nyereséges. Mindezek ellenére végre tudták hajtani a tervezett bérfejlesztéseket, s ezenkívül 17 napi nyereséget fizettek dolgozóiknak. — Milyen tervekkel várták az idei évet? — kérdeztük Nagy Lajos igazgatótól és Feliinger János főkönyvelőtől. Megtudtuk, hogy 1977-ben 150 millió forint értékben készítenek sátrakat, s ez a termelési terv 10 százalékkal nagyobb, mint tavaly volt. A terveket jól megalapozta néhány, a vállalat életében fontos változás. Mindenekelőtt nőtt a teljesítőképesség, és nagyobb lett a termelőterület. Tavaly elkészült az új üzemcsarnok, s ez mintegy 900 négyzetméteres növekedést jelent. Megszűnt tehát a zsúfoltság, a munka jobban szervezhető. A régi üzemben megkezdik a sá- torrudazat gyártását, így függetlenebbek. lesznek a sátrakhoz szükséges fémkellékek ellátásában. Nem kell különféle gyártókat keresni, és azok szállításainak határidejéhez — ez gyakran nem esik egybe a gyári szükségletekkel — igazodni. A rudast, a csatok, a fémkarikák ézután kevesebb fejfájást okoznak a vállalatnál, mint eddig. Szintén egyfajta -önellátásra törekvés« ösztönözte a vállalat vezetőit, amikor úgy döntöttek, hogy fejlesztik és új profillal gazdagítják a gumiüzemet. A sátorgyártáshoz alapvetően fontos gumigyűrűk készülnek főleg itt. A megnövekedett teljesítőképességet új I munkával kötik le: munkavédelmi cipőkhöz készítenek talpat. A növekedést szolgálja a ponyvaüzem rekonstrukciója. A régi varrógépek már jócskán öregek, kicserélésük, felváltásuk újjal az idén kezdődik. Ezzel nemcsak az egyes műveletek végezhetők jobb minőségben és gyorsabban, hanem csökken a nehéz fizikai munka is. Olyan ponyvavarró gépeket várnak például, amelyek a széles és nehéz vásznakat önműködően húzzák le. A vezetőkkel beszélgetve szembetűnő, hogy milyen éles szemmel figyelik, mi történik a világpiacon, mi a legújabb sátordivat, s milyen termékeket keresnek a szocialista és, a tőkés országokban. Saját munkájukat, formatervezésüket úgy értelmezik, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a friss pasztellszínekre és a sátrak komfortjára. A 'Vásárló azt veszi meg a világpiacon található sok egyforma sátor közül. amely mint látvány is legjobban megragadja. Ezért a korábbi festési hibák kijavítására kérték a Lenszövő Vállalatot. Tervezik a sátrak fémke! lékeinek helyettesítését a könnyebb, öntött alumíniummal. A TERVEK megvalósításának a legtöbb föltétele megvan. Hogy csak egyet mondjunk: termelésük 80’ százalékát már az év elején lekötötte a kereskedelem, ba lehet visszahullani, de lehet megérkezni is, s ez az utóbbi egyben tagadó válasz is a korábban feltett kérdés lá'^nt- alternatívájára is. Ünnepeink sorában március 15-e a szó különös értelmében számít magyar nemzeti ünnepnek. Ne tagadjuk: alig kerülhetjük meg az ezzel kapcsolatos aggályokat. A történelmi múlt eseményeit és emlékeit gyakran fonja át a nemzeti érzület és tudat különös hangulataival és hangsúlyaival, miközben a meggyőző és a múltat faggató történelmi ismeret alcár homályos eseménytöredékké edict szét. Nem is olyan régen vallattuk Petőfi-képünket. A megfellebbezhetetlen hittel vallott értékítélet (»a legnagyobb költő!«) és költészetének tényleges ismerete' láthattuk, nem mindig állt arányban. De nem hosszabbíthatjuk-e meg a tájékozatlanságnak ezt a görbéjét? Akár napjainkig is? Vagy tovább menve: nincs-e jelen a történelemből kieséssel magyarázhatóan egv konzervatívabb tudat is. amely — ha tetszik — »történelmi alulnézetből« formálja a maga számára a múltat? A történelemben történő megemlékezéseknek van tehát aktualitásuk a jelen nemzeti tudatának tartalma szempontjából is. Furcsa módon talán, de itt is új értelemmel kerül előtérbe a tanulság mozzanata. A nemzeti múlt harcaiban is történelmi ellentétek működnek. 48 márciusában a polgárosodás és a nemzeti függetlenség bonyolult átfedéseiben különböző törekvések történelmi gondjait és bizonytalanságait fedezhetjük fel. A történelmi idők érzelmileg telített, sajátos hangsúlyait lassan a szimbólum felbontása, földközeli vizsgálata váltja fel, hogy azután az elkülönített mozaikokból felépülhessen a ma márciusának a képe. Árnyaltabbá válik a kép. mert mieditálóbb a kiformáló tudat. Új értelmet kap benne jellegzetes ellentéteinek, egv mással vitázó alakjainak sora s általánosabban is: a forradalom összetettebb képletté válik. A múlt és a jelen említett összekapcsolásának korszerű módja? Minden bizonnyal igennel válaszolhatunk ! S ezt azért is fontos szem előtt tartanunk, mert március 15-ben valóban a nemzeti öntevékenység és erő mindenkor példát adó kibontakozásának és európai szintű beteljesedésének eseményeit szemlélhetjük. S célkitűzéseinkben és tevékenységünkben ennek a szellemnek ma is elevennek kell maradnia... Hülvely István Nevét 1137-ben említi elő-I szőr egy lista a pannonhalmi apátság birtokaként és vám- szedő helyeként. Nincs tehát kerek évfordulója, mégis ünnepre készül a község. Igaz. semmiféle látványos, csinnad- rattás avatást nem terveznek. • Fejlesztő tevékenységüket sem a külsőségekre törekvés irányította, nem az, hogy mindenáron és mennél előbb följebb léphessenek a települések ranglistáján; hanem a helyi és a környező lakosság évről évre növekvő igényét igyekeztek kielégíteni. Egy kicsit meg is lepődtek az itt lakók, amikor-az újságból értesültek: Kadarkút;:: április 4-vel nagyközséggé nyilvánította a megyei tanács. Természetesen örültek a hírnek. mert úgy érzik, az új elnevezés a következetes fejlesztés elismerése, ugyanakkor lehetőség a magasabb szintű ellátás megteremtésére. Az új társközségekkel együtt 7000 lakos jó életkörülményeiről kell gondoskodnia majd a nagyközségi közös tanácsnak. Ha azonban a vonzáskörzetébe tartozó Csökölyt, Gigát és Rinyakovácsit is figyelembe vesszük, ez a szám jócskán növekszik. Az új elnevezéshez szükséges létszám tehát megvan. Ez azonban csupán az egyik feltétel. A másik: hogyan érzik magukat itt az emberek? Általában jól. Igaz, nem mindig és nem is mindenki. Akinek például járda nélküli, rosszul világított utcából kell kibotorkálnia a buszmegállóhoz, hogy húsz-huszonöt kilométert zötykölődjön munkahelyéig, nem nagyon dicsekszik, akármilyen rangja van is a községnek. Hiába tudja, hogy a körzet sok kilométernyi utcáinak több mint a felén már lehet sétálni esős időben is, modern lámpasor is van már egy szakaszon, és nem mindenkinek kell eljárnia dolgozni. A példa talán szélsőséges, de jelzi : az új nagyközség vezetőire bőven vár tennivaló, hogy teljesebben és magasabb szinten elégíthessék ki az igényeket. És mivel magukat a község gazdáit sem szédítette meg a siker fölötti öröm — hisz minden szavukkal a további építésen munkálkodnak —, bizonyára nem lesz ünneprontás, ha én is változásában, ellentmondásaiban mutatom be a települést. Mert igaz, hogy a ruhaüzem 170 nőnek ad munkát és tisztességes keresetet — még mindig több mint négyszázan járnak el dolgozni a községből és körzetéből; nagyszerű eredmény: vízvezeték hálózza be Kadarkút utcáit, de a társközségekben még várniuk kel! e fontos közműre; a járdaépítésben túljutottak a bűvös 50 százalékon, ez az arány azonban még sok száz méternyi I sáros utcát jelez; a belterületi szilárd burkolatú utakkal sem állnak rosszul, de a la- | kók jó részének még gondot okoz a lakások megközelítése járművel. Vagy említhetném,, hogy kényelmes, szépen berendezett épület ad otthont a környék általános iskolásainak, akik magas szintű oktatásban részesülnek a jól fölszerelt intézményben, hat osztály azonban délutáni tanításra kényszerül és testnevelési órákra is a művelődési házba leéli járniuk. Az is igaz, hogy Kadarkút hosszú idők óta a környék árucsere-központja : négy országos vásárral, hetipiaccal dicsekedhet, szakboltok várják a vevőket, és néhány hét múlva készen lesz az új ABC-kisáruház — a kereskedelem mégsem tud lépést tartani az igényekkel. Vagy szóljunk a község külső képéről; a főútvonalat, a központot egyre több szép lakás, közintézmény csinosítja, de ott terpeszkedik egy vendég nem látó; riasztó »egység«, elhanyagolt környezetével. Jól tudják tehát a helyi vezetők, hogy nincs helye semmiféle önelégültségnek. Mert bár sokat változott a település, az igények sem rekedtek meg az évekkel ezelőtti szinten. És egyébként is: a fejlesztésnek az a természete, hogy soha nem fejeződik be. De az építés, széI pítés, az anyagi . és szellemi I gyarapodás folyamata, a korszerűsödő életfeltételek bi- ! zalmat ébresztenek a község iránt. Ennek egyik fontos jele a diplomások, középfokú szakemberek letelepedése. Sorolhatnám iit a három orvost, a gyógyszerészt, az igen kedvező szaktanári ellátottságot, a tsz egv re erősödő szakembergárdái át. De két családot hadd eml’trek meg név szerint is példaként arra, ho- gvan igyekszik hosszú időre ide kölni a község a szellemi munkásokat. Szalavári László kilenc éve; azaz alapítása óta a ruha- üzem vezetője. Felesége könyvtáros, a közművelődés elhivatott munkása. Bár Kaposvárról jöttek, most már igazi kadarkútia'nál: vallják magukat. Róka László alig fél éve foglalta el helyét a művelődési ház szakképzett vezetőjeként. Felesége óvónő. Egyelőre ismerkednek az emberekkel. munkakörükkel, miközben egyre erősödnek a kötődés szálai. A két család elégedett Ehhez nemcsak a kitűnő la- . kás járult hozzá, melyet a tanács bocsátott rendelkezésükre, hanem az, hogy érzik: a nagyközség — (hadd írjuk már egybe e két szót a minőségi változás ki fejezőjeként) — befogadta őket. Paál László Kutatófúrások A Nagyalfcldi Kutató- cs Feltáró Üzem dolgozói a Körösök és a Berettyó térségében szénhidrogén után kutatnak. Ed- dik 23 kutatófúrást végeztek el, az eredmény biztató. Megnyitották a forradalmi ifjúsági napokat (Folytatás az 1. oldalról) került. És ahogy majd egy évszázaddal előbb az elnyomó idegen hatalom nem volt képes megsemmisíteni az eszméket, ugyanúgy nerrí tudta a fehérterror sem megölni a forradalmi gondolatot. Április negyedikén, 1945-ben nyílt meg számunkra a szoKoszorúzás » Kossuth-szobornál. A megyei KISZ-bizottság titkára ezután forradalmi elődök példáját idézte, és hangsúlyozta: — Lenin legfőbb forradalmi tulajdonságként említette a kitartást, a fegyelmezettséget és a hétköznapokban való helyállást. A forradalniiság »elromant Szálúival« szemben a mai fiatalok a napi munká- Val bizonyítják, mit jelent a ma forradalmárának lenni. A szónok szólt az előttünk álló feladatokról, arról/ hogy a fiatalok miként vesznek részt a szocializmus építésében. majd így fejezte be beszédét : — A koszorúzás, a szavalatok. a megemlékezés csak része a fiatalok tavaszi programjának. A forradalmi ifjúsági napok idején is bizonyítani akarjuk, hogy méltó utódai vagyunk a márciusi ifjaknak, a Tanácsköztársaság vöröskatonáinak és a fasizmussal szembenálló, mai társadalmunkat megalapozó forradalmároknak. Az ünnepi beszéd után az ifjúság koszorúkat helyezettel a Petőfi-szobor talapzatán. Az ünnepség, amelyet a Hazafias Népfront megyei elnökség«}- a KISZ megyei és városi bizottsága rendezett, a KISZ-indulóval fejeződött be. cialista átalakulás tehetősége — nemzeti függetlenségünkkel, társadalmi szabadságunk kai. Kraliczki Zoltánné ezutár szólt a márciusi ifjak és ve- ze* óik forradalmiságáról, s kitért arra is. hogy mamit jelentenek ezek a fogalmak : a- zafiság. forradalmiság. Be szélt a munkában és a tanulásban való helytállásról, « emlékeztetett a felszabaduló: utáni' példára, a kommunisták programjára, amely alapot teremtett az igazi magyal új iászületéshez. Ezután néhány időszerC kérdésről szólott : — Vannak nálunk némelyek. akik időről időre meghúzzák a vészharangot ifjúságunk magatartása miatt. Ök s kevesek közönyéből, cinizmusából ítélnek. Szinte vitára sem érdemes az álláspontjuk: a többség tettei harcolnak a kéretlen » harangozok« ellen. . A fiatalok mindig megcáfolták a kétkedőket, emlékezzünk az I9ö5-ös árvízre, vagy arra, amikor nem a veszélyben, hanem »-csak« a munkában — a százhalombattai és a visontai erőmű építésében — tudták, hogy hol a helyük.
