Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-13 / 61. szám

Emlékezés 1937-re Márciusaink — tudjuk — sokszor emlékezetesek. Am némelyikük à kimagaslóan di­cső napok árnyékában, óha­tatlanul feledésbe merül, még ha lenne is mondanivalója az utókor számára. Ilyen a negyven esztendővel ezelőtti március idusa is, egy nemes haladó próbálkozás, a Már­ciusi Front zászlóbontásának napja. De hát ki emlékezik 1937- re? Már csak a jóval ötven fölöttiek — azok is többnyi­re hézagosán, szeszélyesen. És igazat szólva, századunk­ról, sőt a két háború közti közelmúltunkról a történeti tudatban is olykor homályos a kép. így mindmáig méltat­lanul keveset tudunk e moz­galomról is, amelynek a szó szoros értelmében vett tö­megvisszhangja annak idején még vezetőit, szervezőit is meglepte, a hatalom birtoko­sait pedig kíméletlen ellen- intézkedésekre sarkallta. Gömbös halott, Darányi a miniszterelnök. Vége az ok­talan, de mégis oly csábító illúzióknak, hogy megnyugta­tóbb irányba lehet terelni a jobboldali kormányzat szeke­rét. A felülkerekedett kon­zervatívok ugyan nem szere­tik a honi nácikat, de hata­lomféltésükben szívesen ki­fogják a szelet a nyilas vi­torlákból. Megkezdődik hát a versenyfutás, amely a fasizá- lódás útján élőbb a háború katasztrófájába, majd 1944 gyalázatába taszítja az or­szágot. Ám ebben a reménytelen­nek látszó folyamatban is akadtak pillanatok, amikor úgy tetszett: mégis lehet, si­kerül valami históriai fordu­latot kezdeményezni. Az 1937. március 15-én együtt ünneplő népi írók és baloldali egye­temi ifjúság, majd az a még szélesebb, valóban népfront- jellegű összefogás, amelyben kommunisták, szociáldemok­raták, népi értelmiségiek, ha­ladó polgári személyiségek frontot építettek ki a »sza­badság, föld, kenyér, függet­len ország« nevében — a »rabság, parasztelnyomás, munkásnyomor, gyarmati sors« ellenében —. joggal nevelte magát márciusinak. Egykori vezetői közül az itt­hon élő Illyés Gyula, Féjq. Géza most visszaemlékeznek azokra az időkre. Arra is, hogy a mozgalom a pesti ün­nepség után nagy lendületet kapott, a többi között Deb­recenben, Hajdúböszörmény­ben, Hódmezővásárhelyen, Pécsett, Szegeden, Győrött és Makón szerveztek gyűlést; kiáltványt bocsátottak ki, és magukénak tekinthették Sár­közi György Válasz, Vértes György Gondolat című folyó­iratát, valamint a Debreceni Egyetemi Kör kommunista fiataljainak lapját, a To- vábbot. Néhány hónap elteltével a mozgalom még szélesebbé vált. Az ifjúság, a szellemi élet olyan köreinek és jelen­tős képviselőinek is fölkel­tette érdeklődését vagy ér*- pen rokonszenvét, amelyek es akik korábban nem szívesen »keveredtek« ilyen névfron­tos csoportosulásba. Ez már sok volt a hatalomnak; a rendőrség közbelépett, és el­fojtotta a nemzet igaz lelki­ismeretére apelláló szervezke­dést. Nehéz idők jártak, még nehezebbek következtek. Lehetnek nem teljesen föl­tárt részletek, vitatható lépé­sek a Márciusi Front rövid történetében. De jót, rosszat oly könnyen feledő korunk­ban fontosabb ennél maga az emlékezés. Múltunk kör­vonalazásában egyszer túl­ságosan szűkén, másszor ta­lán bőkezűen mérünk. A Már­ciusi Front kiáltványa. 12 pontja negyven esztendővel ezelőtt a magyar társadalom forradalmi átalakítását köve­telte. Reményt gyújtott a re­ménytelenségben. Így emléke­zünk, emlékezzünk rá. A z ifjú kebel szent ol­tára az öröktűznek. Ez kiolthatatlan lo­bog mindenkor. — Csoda-e, hogy ezen ifjak nemzetünk gyökeres átalakítását óhajtot­ták, még pedig rögtön, hala­déktalanul? ... Az idő nem vár, nem kérd senkit. Sebes szárnyakkal repül felettünk. — Mi Európa drága pillana­tait nem akartuk elszalasz­tani. A percekben évtizede­ket kell keresztülélni! A márciusi ifjak fő dicső­sége az, hogy kebleikben meg vannak érve a szabadságesz­mék. Sőt azt hitték, misze­rint eljött az idő, melyben az igazság eszméi megtestesülje­nek ... A középponti ifjúság egyet­len hibát követett el. Tovább akart menni a tények meze­jén, mint mennyire nemze­tünk el volt készülve. Elejénte országos rokon- szenvvel csatlakozott hozzánk a hon minden vidéke. Pest lön a vezérlobogója. Mind­nyájan lépteinkre figyeltek s híven követének bennünket. De a pesti ifjúság vezér­szerepben messze előhala­dott. A sereg nem bírta őt követni. Elvesztette a látó­határról. Így szakadt el egymástól a pesti ifjúság és a nemzet. Azonban a vészharang megkondult. »Külellenség fenyegeti a hont! Árulókat ápol keblein Hunnia földje!« — e rémes szavak hangzottak hozzánk. S az ily szavak rögtöni egyesülést parancsolnak. Ve­szély idején a némzet erejé­nek meg nem , kell szakadni. Mikor Franciaországot kül­ellenség fenyegette a nagy forradalomkor, egybeolvadt minden jó honfi, és köteles­ségét teljesítette. Tudta ezt a pesti ifjúság is. S kész volt mindent ten­ni, mit a rideg körülmények parancsoltak. Mert minden pártkérdésen felül áll a magasztos szó: nemzetegység! , Ha mi egymás között bir­kóznánk, ellenségeink kacag­nának s bátorságot nyerné­nek. Megosztatlan ridegség­gel kell állnunk, mint a sziklaszál. Véleménykülönbség lehet, de pártoskodásnak lenni nem szabad ! S ha kérditek, mit tesz most a márciusi ifjúság, el­mondom. Az egyik büróba ment, s részt vesz a honkormányzat ügyeiben. A másik rész visszatért •Részletek Vasvári Pálnak az Életképek 1848. június 4-i számá­ban megjelent írásából. előbbi életfoglalkozásához, s a kedvezőbb időkre vár. A harmadik rész a hadi nemzetőrök közé állott, s az új seregbe átvivé a szabad­ságszeretet magas szellemét. Ezek vagy győzni fognak, vagy az első ágyúk előtt ha­lomra hullani. Ahány kebel, annyi isten, annyi meggyő­ződés. Ezeket keblök szent érzelme lelkesíti. Ezek nem élő gépek lesznek, hanem a szabadság oroszlánhősei. A márciusi napok alatt a fővá­rosunkban nem találtak ellen­séget, most mennek a harc­mezőre, ott ke­resik azt. Az ifjúság negyedik része szétoszlott az egész hazában. Ezek hirdetik országszerte az igazság szavait. Mind megannyi apostola a szabad­ságnak. — Krisztusnak 12 apostola volt, s ezek elter- jeszték szavait az egész világon: a középponti ifjúság is így fogja terjeszteni ha­zánkban a márciusi elveket. — Az elvetett mag előbb- utóbb meg fogja teremni gyümölcseit. A márciusi ifjúság tehát Pesten többé összpontosíva nincs. Menjünk a forradalmi csarnokba, s alig találunk közülük egyet-kettőt. Mind idegen arc, mind új ember, akivel itt most találkozunk. Ne vitatkozzunk e kérdés felett: ki adott a népnek sza­bad földet és jogot? — El fogja ezt mondani a histó­ria, se nem Európa szelle­me, se nem Pozsony, se nem Pest, hanem mind a három összetéve. Franciaországban az au­gusztus 4-iki éjen (1789) le­mondott az arisztokrácia minden előjogáról... Miért? Mert hírül jött hozzá Ver- sailles-ba, miszerint a nép a várakat megrohanta, s a föl­desurak ellen dühöng ... És nálunk? Itt is megtörtént, aminek történni kellett. Nemzetünk mozgalma egy órához hasonlított, mint egy barátom elmésen jegyzé meg. Az óra kerekei Pozsonyban voltak az országgyűlésen, de nem igen akartak forogni... Rugóra volt szükség, mely a kerekeket gyors mozgásba hozza. S e rugó volt a pesti forradalom. Ekkor a kerekek gyorsan és sebesen kezdtek forog­ni .. . Az óramutató Bécsbe nyúlt, s a Metternich politikájának végperceire mutatott. Az óra ütött 300 éves hall­gatás után, s ez lön a bécsi kabinet halálharangja. Most még közel állunk az eseményekhez. Ne vizsgáljuk mindennek a kútforrását. De jegyezzük a tényeket. A tör­ténet komoly múzsája ítélni fog. Vasvári Pál* A márciusi iíjúság Uj szobor — Nagyatádra öt új szobrot öntenek bronzba a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat Barabás utcai szoboröntödéjében. Ezek az alkotások még az idén az ország különböző városaiba kerülnek. Rátonyi József alkotását, az Anya gyermekével címűt Nagyatádon állítják föl. (MTl-jotó — Soós Lajos Jelv. — KLj Tessék kérdezni — a nyelvészek válaszolnak Befejeződött a Magyar Nyelv Hete Kiosztották a szókincsgyűjtő pályázat díjait Nyelvi fórummal szombaton délután befejeződött a ma­gyar nyelv XI. ünnepi hete So­mogybán. Sok kérdést írásban tettek föl az érdeklődők és szá­mos hangzott el szóban. A sokszínűség jellemezte a hét nyelvi rendezvényeinek témáit, s ez volt a fórum sa­játossága is. Akik kérdeztek : tanárok, diákok, fiatalok és felnőttek. Akik válaszoltak: dr. Deme László, a nyelvtudományok doktora, szegedi egyetemi ta­nár, dr. Grétsy László buda­pesti tudományos osztályveze­tő, dr. Gulya János, a nyelv- tudományok doktora, budapes­ti tudományos kutató, dr. Se­bestyén Árpád egyetemi tanár, debreceni rektorhelyettes. A fórumot dr. Várkonyi Imre fő­iskolai tanár, a Kaposvári Ta­nítóképző Főiskola főigazgató­ja vezette. Egy csokorra való kérdés­feleletet nyújthatunk át most az elhangzottakból. — Túlságosan elburjánzott az argó, nem kellene-e ezért határozottabban nyesegetni az ifjúság nyelvét? Dr. Grétsy László: — Az ar­gó — ha nem hódít túl nagy területet az ifjúság beszédében — nem ártalmas, inkább szí­nesíti a nyelvet. Ne éljünk vissza az argóval! De a trá­gár beszédet nem elég nye­segetni, hanem egyenesen ki kell irtani. Érdekes kérdést tett fel Ju­hos Nándor, az ismert kapos­vári fotós: — A tyúk szavun­kon kívül miért nincs több ty-vel kezdődő szó a magyar­ban? Dr. Gulya János: — A ty későn jelent meg a magyar hangrendszerben. A tyúk pe­dig idegen, török eredetű szó, melyet a honfoglalás előtt a török nyelvből örököltünk. — Nyelvünkben idegen a mássalhangzó torlódás. Miért mondjuk Somogybán mégis: brázda — a barázda helyett —, grábla — a gereblye he­lyett? Dr. Sebestyén Árpád: — Bi­zonyos mássalhangzó torlódá­sokat megszoktunk. De nehe­zen ejtjük: Tbiliszi. A gondo­lat kifejezésének a gyorsasá­gát követi nyelvünkben a mássalhangzó torlódás. írásban érkezett a kérdés: — Készülnek-e új helyesírási szabályzatot kiadni ? Dr. Deme László: — 1954- ben jelent meg a helyesírási szabályzat 10. kiadása. Helyes­írásunk rendszere azóta nem változott. Változtatásokra ké­szülünk azonban a 11. kiadás­ban, melyben elsősorban az át­fogóbb rendszerezésre törek­szünk. Dr. Gulya János válaszolt arra a kérdésre: hogy van­nak-e nyelvi bizonyítékai a sumér—magyar rokonságnak? — Nincsenek. A Magyar Nyelv Hete záró­eseményén osztották ki a nyelv hete rendezőbizottság által meghirdetett szókincs­gyűjtő pályázat díjait. A pá­lyázatra huszonkét dolgozat — a vártnál több és színvonala­sabb — érkezett be. Kiemelt díjat kapott a ragadványne­vekről szóló dolgozatért a ka­posvári Krénusz iskola magyar szakos tanárainak a munkakö­zössége. Első díjjal jutalmaz­ták dr. Fülöp László igazgató­helyettesnek a munkáját, amely a gyakorló általános is­kola tanulóinak a nyelvhasz­nálatával foglalkozik. S ugyan­csak első lett Mike Györgyi lábodi tanítónő tájszótára. Kiss József, Simon József, Rózner Katalin, Magyar Julianna, Puska Rózsa, Kónya Zsuzsan­na és Péter Ágnes közös dol­gozata második díjat érdemelt Harmadik díjat ketten kaptak, Kiss Lajosné és Biczó Ilona. Négyen munkajutalomban ré­szesültek. Dr. Várkonyi Imre a Ma­gyar Nyelv Hete rendezvényei­nek a tapasztalatairól össze­foglalóan elmondta, hogy So­mogy-szerte nagy volt az ér­deklődés, különösképpen a fal­vakban. A Magyar Nyelv He­te rendezvénysorozata elérte célját, felhívta a figyelmet a nyelvművelés fontosságára, fo­lyamatosságára. Dr. Grétsy László kérdé­sünkre elmondta : a megye gör­dülékenyen oldotta meg a száz- nyolcvan rendezvény szervezé­sét. A jövőre bíztató, hogy So­mogybán sokat foglalkoztak az anyanyelvi neveléssel. Horányi Barna Az egészséges emberért Kiadvány a megyei egészségügyi aktíváról Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának propaganda és művelődési osztálya azzal a céllal adta ki a megyei egész­ségügyi aktíva anyagát, hogy minél többen megismerjék a megyei pártbizottság által ren­dezett ülés témáját. Az aktívaülés részvevői előtt ismert volt már a IV. ötéves tervteljesítés és az a folyamat, amellyel ezeket az eredménye­ket a következő esztendők so­rán gyarapítani kell. Sikerült végleg és teljesen felszámolni a súlyos örökségként rénk ma­radt egészségügyi elmaradott­ságot — állapította meg az ak­tívaülés, és hozzátette, hogy az V. ötéves tervvel kezdődő programban az igényesség fo­kozódott. Az új egészségügyi törvény mérföldkő a magyar egészség­ügy történetében, a fejlődés­ben. Az ingyenes egészségügyi ellátás mindenkit egyformán megillető állámpolgári joggá vált. A jog mellett államunk megteremtette a korszerű in­tézményhálózatot is; fejlesztet­te a szolgáltatásokat, biztosí­totta a feltételeket. Ezután az a cél, hogy mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni az azonosan magas színvonalú el­látást, és megszűnjenek az el­látás színvonalában ma még meglevő különbségek. A kiegyensúlyozott fejlődés­ről néhány adat: 134-ről 143- ra emelkedett az orvosi kör­zetek száma, s a rendelők kor­szerűbbek. A tervezettnél na­gyobb ütemben fejlődött a körzeti gyermekgyógyászati el­látás. Nemcsak a városokban, hanem a falvakban is. Ugyan­akkor még gondot okoz, hogy a körzeti orvosi állások 6—7 százaléka nincs betöltve. A kiadvány tényei — a már jelzettekből is kiderülhetett — egyszerre alkalmasak eredmé­nyeink széles körű elismerte­tésére, ugyanakkor újabb ér­vekkel bizonyítják a fejlődés szükségességét. Mindezt az emberért, a növekvő igények kielégítéséért. Kiemelt feladat az üzem­egészségügyi ellátás fejleszté­se. A járóbeteg ellátást nagy­Mészáros István: Tavasz van Különös tavasz; átsugárzik pihés rügyön s a tó fölött, feszítve-csattogtatva vásznat kék villanással elpörög. mértékben segítette a fonyódi és tabi korszerű rendelőintézet létrehozása, de tovább nőtt a megyei rendelőintézet zsúfolt­sága is. Jobb szervezéssel, a »betegáramlás« szabályozásá­val, központi kartonozó előké­szítésével és a munkafegyelem megtartásával, a pontos mun­kakezdéssel is javíthatnak a jelenlegi állapotokon. Nagyon fontos, hogy mielőbb megvaló­suljon a kaposvári kórház re­konstrukciója. Az egészségügyi intézmé­nyek — kórházak, rendelőinté­zetek — hatékonyabb munká­jának megvalósítása érdeké­ben nagyobb szervezeti egysé­get kell teremteni — állapítot­ta meg az aktívaülés. A megyei pártbizottság ko­rábban megtárgyalta a somo­gyi értelmiségiek helyzetét, s ott az orvostársadalomról alap­vetően pozitív kép alakult ki. Fejlődött a közéleti aktivitás, ideológiai és politikai képzett­ségük sokat változott. A kiadványban olvashatjuk dr. Vidovszky Kálmánnak, a KB alosztályvezetőjének és dr. Medve László miniszterhelyet­tesnek a felszólalását. Varga Péternek, a megyei pártbizott­ság első titkárának a zársza­vából idézzük: »Ahhoz, hogy céljainkat minél hamarabb el­érhessük, az szükséges, hogy következetesebbek legyünk a gyakorlati végrehajtásban, kez­deményezőbben és bátrabban dolgozzunk.« H. B. Gyapotfehéret, rózsaszínt fest kertjeinkben bóklász a szél; égő szirmot szívünkre hullat, város csöppökben, mint a vér.

Next

/
Thumbnails
Contents