Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-11 / 59. szám

Takarékosan, szervezetten, következetesen Interjú Bogó Lászlóval, a tsz-szövetség titkárával Äz eredményes mezőgazda­sági termelés alapja a jó terv. A tervnek pedig mindenkor a nagyüzemben kialakult, valós helyzetre kell épülnie. Bogó Lászlóval, a termelőszövetke­zetek megyei szövetségének titkárával erről beszélgettünk. — Az 1976-os év zárszám­adásait talán a megszokottnál is nagyobb várakozás előzte meg. Most, a közgyűlések be­fejeztével hogyan összegezhe­tők tsz-eink múlt évi gazdál­kodásának főbb jellemzői? — Nyolcvankét termelőszö­vetkezet készített zárszám­adást — mondta Bogó László. — 1976-ban új gazdasági sza­bályozók hatottak, aszály súj­totta az egész országot — ezek a körülmények magyarázzák azt a feszült várakozást, mely megelőzte a végső összege­zést. Ha nagyon tömören kí­vánom jellemezni ezt az idő­szakot, akkor a sikerek, a fe­szültségek és néhány vonat­kozásban az el nem ért célok éve volt termelőszövetkeze­teinkben. A sikerek közé so­rolható néhány növény ki­emelkedő termésátlaga — búzából 32 százalékkal, árpá­ból 26 százalékkal, őszi bur­gonyából 25 százalékkal ter­meltek többet gazdaságaink a korábbiaknál. Javult a takar­mánytermelés színvonala; mennyiségben és minőségben is jobb készletekkel néztek a tél elé nagyüzemeink. A sikerhez sorolom azt is, hogy javult a vezetők szemlélete. Viszont feszültséget okoztak az 1975-ről áthúzódó pénz­ügyi gondok, a közgazdasági szabályozók mellékhatásai, az üzemek közötti differenciált­ság, néhány helyen a techno­lógiai fegyelem fogyatékossá­gai. Ezek következtében né­hány ágazatban nem érték el a célokat. Tizenegy százalék­kal kevesebb beruházást va­lósítottak meg a szövetkeze­tek, viszont ezen belül ör­vendetesen — az előző évi 37-ről 52 százalékra — emel­kedett a gépvásárlások ará­nya. Nem érték el gazdasá­gaink a kitűzött szintet a te­hén- és kocalétszámban. Nye­reségük a tervezettől 32 szá­zalékkal elmaradt. — A tapasztalatok szerint ezekről őszintén szót váltott a tagság a közgyűléseken. Jellemzőnek tartja-e azt a megállapítást, hogy szépítés és kendőzés nélkül, önkriti­kával tárta a vezetőség a tagság elé a szövetkezet hely­zetét? — Véleményem szerint fgy történt, és a növekvő felelős­ségérzet egyik bizonyságának tekintem ezt. Hibát megszün­tetni, lemaradást behozni csak úgy lehet, ha nemcsak a fel­adatát látja világosan min­denki, hanem a mulasztását is. Ezért tartom jónak azt a gyakorlatot, amelyet tavaly a közgyűlések politikai elő­készítése érdekében tettek gazdaságaink. Szövetkeze­teink 78—80 százaléka vagy írásos anyagban tájékoztatta előzetesen dolgozóit vagy a brigádokkal, kis közösségek­kel szóban beszélte meg a gazdálkodás tapasztalatait, a hetvenhetes év terveit. A kommunisták egységes állás- foglalásához teremtett felté­telt, hogy ugyanezeket a té­mákat a közgyűlés előtt párt­taggyűlésen — néhány helyen kibővített aktíván is — meg­vitatták. Mindezek hozzásegí­tettek a közgyűlés nyílt, kri­tikus légköréhez, ahhoz, hogy a véleménynyilvánítók fele­lősséggel szóltak a tapaszta­latokról, a feladatokról. — Először kellett a szövet­kezeteknek a zárszámadások-. kai párhuzamosan elkészíte­niük és a közgyűlésen megvi­tatniuk az 1977-es terveket. Miben látja ennek jelentősé­gét? — Ha a gyakorlatban nem is, de a tudatban egy kicsit elszakadt egymástól a zár­számadás és a tervkészítés. Arról nem is beszélve, hogy akkor került sor a tervtár­gyalásra, a terv véglegesíté­sére, amikor javában folyt a gazdasági év feladatainak végrehajtása. Ezzel a rendel­kezéssel a tagság közvetle­nebbül érzékeli a zárszámadás és- a terv egymásra épültségét, nyilvánvalóbbá válnak az ösz- szefüggések. Ezek birtokában a véleménynyilvánítás lehető­ségei megnőnek, végső soron tovább erősödik a szövetke­zeti demokrácia. Sokan biztosan hiányol­nak egy szót a címből, neve­zetesen azt, hogy jobban. Per­sze helye válogatja, mint ka­rolják fel az új megoldáso­kon, az ésszerűsítéseken munkálkodó munkásokat és műszakiakat. Van, ahol már megbecsülik őket, s van, ahol még nem tartanak ott. Nem is ez a lényeg, hiszen most nem a ki nyilatkozások, a be­szédekben elhangzó értékelé­sek visszhangzására van szük­ség. A valóságban ugyanis az általános megállapítások és az egy-egy újítót sújtó huzavona közötti űr feltárja a szűklátó­körűséget, olykor még a jó szándék keresztezését is. Az SZMT tapasztalata svse- rint jó jel, hogy a mozgalom fejlődése — még ha kismér­tékben is — megindult. So­mogybán évente mintegy ezer újítást vezetnek be. Sok vagy kevés ez? A megye iparának szerkezetét, a mezőgazdaság helyzetét figyelembe véve en­nél sokkal nagyobbak a lehe­tőségek. Mindenki előtt sza­bad az út, akit ésszerűsítésre újításra ösztönöz a gyári, a mezőgazdasági környezet. Akkor hát mi az oka. hóm' még többszörös újítók is állandóan a gátakról beszél­— Tudomásunk van arról, hogy nagy nehézségek elé ál­lította szövetkezeteinket ez a rendelkezés, mivel a tervező­munka segédeszközei nem voltak kifogástalanok, a MÉM módszertani ajánlásai nem­csak késve érkeztek, hanem gyakran zavarosak is voltak. — Sajnos, ez így igaz, és igen hosszan lehetne részle­tezni ennek nemcsak bosszan­tó voltát, hanem a gazdálko­dásra nézve veszélyes hatását is. Mindent el kell követnünk azért, hogy többet ne kerülje­nek ilyen helyzetbe gazdasá­gaink. Elhatároztuk, hogy át­térünk az állami gazdaságo­kéhoz hasonló, egyszerűbb sé­ma alkalmazására. Az erre vonatkozó elképzeléseinket összeállítjuk és vitára bocsát­juk. — Hogyan tükrözi a szö­vetkezetek ez évi gazdálkodási programja az országos célo­kat, a termelés 8—10 száza­lékos növelését? — Teljesíteni az ötéves terv második évének feladatait, törleszteni a múlt évről visz- szamaradt adósságokat — vé­leményünk szerint ezt a tö­rekvést jól kifejezik a ter­vek. Megítélésem szerint a cél eléréséhez jórészt biztosí­tékot jelent, hogy például a növénytermelési ágazat ked­vezőbb feltételek között in­dul, mint tavaly. Az őszi ga­bonák vetése, áttelelése jól si­került, az őszi mélyszántást ezer hektár kivételével min­nek? Régi vitatéma az erköl­csi és az anyagi megbecsülés. Amikor valamelyik szerv megvizsgálja, hogy miért nincs több újító, több újítás egy-egy üzemben, elsőként azt panaszolják el: a bérköltség, az R-alap helyett jó volna a termelési költségek terhére el­számolni az újítási költsége­ket. Ilyenkor azt is megemlí­tik, hogy az egészségvédelmet, a munkavédelmet szolgáló újítások költségét már ott szá­molják el. Ezek a »kibúvók-« általában elterelik a figyelmet a szervezési és egyéb hiányos­ságokról, hiszen sem jövede­lempolitikai, sem egyéb okok­ból nem járható ez az út. A mélyebb elemzés például azt is kimutatja, hogy semmikép­pen sem lőhet akadálya az újitómozgalom fellendülésé­nek a költségek jelenlegi el­számolása. hiszen az összes ki­fizetett újítási díj ma még ti­zedszázalékot sem tesz ki e rovatokban. Az újítási viták általában a díjkulcs körül vannak. Ez el­takarja a féltékenységet, az ésszerűtlen spórolást és még sok minden mást. Amikor el­húzódik az újítás elfogadása. ez bizony kedvét szegi a ki­dolgozójának. Még ma is ott denütt elvégezték, jobb a ta­lajerő, lényegesen nagyobb arányú szerves trágyázást hajtottak végre. Változatlan feszültséget okoz viszont — fejlesztési alap hiánya miatt — az épületberuházások mi­nimális volta, részben össze­függ ezzel a tehénlétszám mérsékelt emelkedése. Szö­vetkezeteink kapcsolata a felvásárló és az ellátó válla­latokkal javult. Nyugodtan mondhatom, hogy a terv végrehajtásához szükséges anyagi, műszaki eszközök biztosítottak, akkor is, ha esetenként a gépeknél, a növényvédő szereknél tí­puscserére van szükség. A hatékonyság fokozása érde­kében nagy figyelmet fordí­tottak szövetkezeteink a ta­karékosságra, az erre vonat­kozó elképzeléseket minde­nütt beépítették a tervekbe. A közgazdasági szabályozók — a burgonya árváltozása, a január elsején életbe lépett tejprémium, a zöldségterme­lés új támogatási formái — megítélésem szerint jól segí­tik az idén a tervek teljesí­tését. Végezetül megemlítem, hogy a megyei vezetőség hu­szonöt szövetkezet tervét vizsgálta és minősítette. Az a tapasztalat, hogy az ez évi program tükrözi azt, amit a népgazdaság és a megye a mezőgazdaságtól az idén vár — fejezte be Bogó László. tartunk, hogy viszonylag ke­vesen kapják meg az utólag kalkulált eredmény után a pénzüket, s túlságosan sok újí­tónak fizetnek eszmei díjat. A jó példa is megtalálható persze: a DÉLVIÉP tavaly hétmillió forintot takarított meg, az újításokra viszont négyszázezer forintot fizetett ki! Becsüljük meg liât az újító­kat. De hogyan?! Jó lenne pél­dául a már elismert ésszerű­sí tők kitüntetése. sokszor ugyanis azzal intézik el az esetleges javaslatot:- »ő már megkapta a magáét«, s ezen a pénzt értik. Ha valakinek nem fogadják el az «-ötletét«, ak­kor se feledkezzenek el a kö­szönetről szóban vagy levél­ben, hátha a másik ésszerűsí­tés már jó lesz, s nem veszí­tenek el teljesen egy újítót. A szocialista brigádok egy­re eredményesebben kapcso­lódnak be az újítómozgalom­ba, érdemes támogatni e kö­zösségek felajánlását. A meg­oldáshoz közelebb visz a munkások és a műszakiak kö­zös brigádja egy-egy ötlet ki­dolgozásában. Sok helyen a véletlenre bízzák az újítási feladattervek megvalósulá­sát. Korszerűbb lenne a szer­ződéskötés valamelyik szocia­lista brigáddal, alkotó közös­séggel, többszörös újítóval. A megbecsüléshez tar­Új kirendeltség épült Nemeseiden V. M. Becsüljük meg az újítókat Termelési tanácskozás a böhönyei takarékszövetkezetnél (Tudósítónktól.) A napokban termelési ta­nácskozást tartottak a Böhö- nye és Vidéke Takarékszövet­kezetnél. Ez megyénk máso­dik legnagyobb takarékszö­vetkezete. Működési területe 19 községre terjed, kirendelt­ségük van Tapsonyban, Mesz- tegnyőn, Iharosberényben _ és Nemesviden, egy betétgyűjtő pénztáruk pedig Nemesdéden. Tagjaik száma 4570. a múlt évben 580 új tag lépett so­raikba. Részjegyalapjuk 1976 végén 474 000 forint volt, 1976- ban 70 ezerrel növekedett. 3361 betétesüknek 59,2 millió forintját őrizték, kezelték. A betét emelkedése csaknem 9 millió forint volt, A legtaka­rékosabb község Böhönye, Mesztegnyő és Iharosberény. A szövetkezet kölcsönök nyújtásával segítette tagjait: a takarék 15,8 millió forintját használták. Ebből termelési célokat 6, építési célokat 5,7 millió forint segített. A leg­több kölcsönt Böhönyén, Tak­sonyban és Iharosberényben kérték. A tervezett 200 biztosítási ügylet helyett 542-t kötöttek, totóból és lottóból a vállalt 97 000 helyett 133 000-et adtak el. Tovább fejlesztették háló­zatukat. Nemesviden elkészült a szövetkezet új kirendeltsé­ge, amelyet április 4-én ad­nak át. Az építkezés és a be­rendezés 360 ezer forintba ke­rül, a helyi tagság ezt 152 ezer forint tagsági kölcsönné’ segítette. Brigádvállalásként meg­szervezték a szépirodalmi és szakkönyvek árusítását: az év folyamán 74 ezer forint érté­kűt adtak el. Ezt és a többi mozgalmi feladat sz°rvezésé* jól segítette a szocialista bri­gád vezetőié. Fábián Józsefné. A szövetkezet dolgozni és a nemesvidi szövetkezeti tagok 26 ezer forint értékű társa­dalmi munkát végeztek a központban, a kirende’tsége- ken és a nemesvidi építkezés­nél. A termelési tanácskozáson határozatot hoztak, hogy foly­tatják a munkaversenyt. Csat­lakoztak a csepeliek verseny- felhívásához. és a Nagy Októ­beri Szocialista Forrada'm" 60. évfordulójának tiszte1»!'4'« megtették vállalásaikat. Egyik legfontosabb céljuk, hogv a tervben foglalt 5 millió forin­tos betétnövekedés heivett 5,5 milliót érjenek eL Különös figyelmet fordítanak a terme­lési kölcsönök folyósítására. A könyvterjesztésben előbbre kí­vánnak lépni. Igyekeznek nö­velni a takaréklevelek szá­mát. Ez azt jelenti, hogy 5, 10. 20 ezer forintot három évre héiyeznek el a szövetkezetben a betétesek, 6 százalékos ka­matra. Ugyanakkor szorgal­mazzák a kis összegű betétek gyűjtését is. tozik a jó újítások közkinccsé tétele is. Ez ma még néha a több telephelyű vállalatokon belül is akadozik, s még gyengébben áll a jó megoldá­sok vállalatok közötti cseré­je. Pedig hatalmas szellemi és anyagi tőke hever emiatt parlagon. Becsüljük meg az újítókat az első ötlet kitalálásától a megérdemelt díj kifizetéséig, a gyors bevezetéstől a megér­demelt népszerűsítésig. Lajos Géza A Vasas-centenárium tiszteletére Kommunista műszakok A vasasszakszervezet cente­náriumának tiszteletére kom­munista műszakokat szervez­nek holnap Kaposváron. Az elektror.csőgyárban teljes lét­szám áll a munkapadok mel­lé. A fizikai dolgozók a ter­melésben dolgoznak, az ad­minisztrációsok a sportpálya építésének befejezésében, a gyár körüli terület rendezésé­ben vesznek részt. A dolgozók munkabérüket szociális cé­lokra ajánlották föl, többek között a gyári orvosi rendelő bővítésére. A VBKM Kaposvári Villa­mossági Gyárában ugyancsak teljes létszámra számítanak. A munkapadok mellett dolgo­zik a fizikaiak, illetve a mű­szakiak egy része. A többiek a Vasas sportpályát csinosít­ják. A gyári sportpályán ugyancsak szorgos kezek dol­goznak majd. Tavaszi »nagy­takarítás« lesz az udvarokon és a gyár környékén. A villa­mossági gyáriak óvoda és bölcsőde építésére ajánlották fel bérüket. Tavasz a határban »Megfésülködött« a szelí­den hullámzó észak-somogyi táj, selymes-egyenesre fe­szültek a mély barázdákra hasogatott táblák — tárcsák, boronák, vetőgépek »szépí­tik« a lágyan hajló barna földet. Tegnap kezdték a munkát a lengyeltóti termelőszövet­kezet területén, 860 hektárt tárcsáznak és simítóznak vetés alá. Három gép dolgo­zik, a 135 lóerős Turbo traktor széles uszályban vontatja maga után a csil­logó tárcsákat. Ebbe a föld­be tavaszi árpa kerül. Már egy hete járnak az erőgépek a siófoki határban, körülbelül 300 hektár búzá­ra szórták ki a műtrágyát. A mind népszerűbb repülő­gépek mellett jól kihasznál­ható még a kisebb területe­ken a traktor vontatta mű­trágyaszóró. Pélpusztán a balatonsza- badi tsz 240 lóerős Rába— Steigere dolgozik. Három­méteres sávban húzza maga után a tárcsákat és a simí- tót. Ahogy elindul, folyónrí széles nyomot hagy maga mögött. — Ma már ez is kevés — mondja a tsz egyik vezető­je —, 500 lóerős traktor kel­lene! A jobb szervezéssel egyre nagyobb területeket sikerül egy tagban összefog­ni. Ez pedig mind nagyobb teljesítményű erősének hasz­nálatát teszi lehetővé. Kaposvár felé, az út men­ti földecskén dolgozó gazda két lovát fogta be a boro­na elé — a gyeplőbe ka­paszkodva egyensúlyoz a bukdácsoló szerszámon. Ha­sonló jelenettel már csak elvétve találkozhatunk. így mérhető a változás: kurió­zumnak számít az, ami né­hány évvel ezelőtt még ter­mészetes volt. A jövő útját pedig egy kertben dunnyogó kis traktor szemlélteti — előbb-utóbb a házak mellől is kiszorulnak az igavonó állatok. Akár egy vontatógőzös, olyan a Rába—Steiger. Biztonsági ellenőrzés munka közben. Siófokon araszos már a búza a műtrágyaszóró alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents