Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-09 / 57. szám

A Kaposvári Szimfonikusok hangversenye Ízesítő a hétköznapokból A' Kaposvári Szimfoni­kus Zenekar a 150 éve el­hunyt Beethoven emlékének adózott hétfői hangversenyé­vel. A tetszetős műsorösszeál­lítás mindenképpen alkalmas volt arra, hogy a koncerten megjelent sok fiatal megbíz­ható keresztmetszetet kapjon a flamand óriás művészeté­ről. Ugyanakkor az »ínyen­cek« is megtalálhatták számí­tásukat — legalábbis a mű­sorválasztási; illetően. Először az F-dúr és a G- dúr hegedűrománcokat hall­hattuk. Egyszerű, világos dal­lamvonulatuk ugyan techni­kailag nem késztette különö­sebb erőfeszítésre a szólista Gyermán Istvánt, a két pro­dukció mégsem sikerült, hi­bátlanul. A kitűnő hegedűmű­vész hiába tett meg mindent a kulturált előadás érdeké­ben; a zenekar egysíkú mezzo- fortéi — vagy fortéi — érvé­nyesültek a hegedűszóló ká­rára ott is, ahol a kottában piano vagy pianissimo jelzés található. Merényi György karmester mozdulati sem itt, sem a következő művekben nem utaltak egyértelműen a dinamikai változásokra, bár a tempókat pontosan jelezték. A G-dúr zongoraversenyt Lux Erika játszftta. Előadá­sában elsősorban a mű bri­liáns futamait, lendületét él­vezhettük; a második tétel el­mélyült töprengéséből, hami­sítatlan beethoveni pokoljárá­sából vajmi kevés ízelítőt kaptunk. A művésznő pro­dukciójából ezúttal hiányzott mindaz az átélés, a roman­tikába áthajló szenvedély, amely nélkül hiteles Beetho- ven-tolmácsolás \ . elképzelhe­tetlen. A ráadásként játszott Chopin-darabokban is kizáró­lag a »kozmikus sebesség« tűnt fel, ismét bizonyítva, hogy Lux Erika inkább vir­tuóz, mint intellektuális al­katú művész. A hangverseny az I. szim­fónia előadásával végződött. Kár, hogy a haydni—mozarti hangulatokat ébresztő klasszi­kus kedélyt lépten-nyomon harsogó forték zavarták meg, ott is, ahol pedig az ellen­kezője lett volna szükséges. A kidolgozatlanság, a merevség itt már szembeötlő volt, an­nak ellenére, hogy a mű el­játszása egészében véve el­fogadhatóan sikerült. Hangsúlyoznunk keli azonban: az utóbbi jelző csak »viszonylagos«. Az erősen csökkent létszám kétségkívül rányomta bélyegét a művek interpretálására, az együttes nyilvánvalóan nem lehetett képes a nagyzenekari hang­zás maradéktalan előidézésé­re. Hogy a másfél tucatnyi jól felkészült muzsikus mindent megtett a sikerért, az nem le­het kétséges. A merevség, a a csiszolatlan hangzás mégis sokat levont a hangverseny értékéből. L. A. Példás kezdeményezés r Általános képzőművészeti szakkör alakult Ä közelmúltban tartották az első foglalkozást Kaposvár új, általános képzőművészeti szakkörében: a VBKM Ka­posvári Villamossági Gyárá­nak a II/l -es telepén. A kez­deményezés a gyárban fogant, a dolgozók akarták, ám raj­tuk kívül mások előtt is n-yit- va áll az üzemrész kapuja. Baksa Ferenc, a VBKM Ka­posvári Villamossági Gyára szakszervezeti bizottságának a titkára : — Dolgozóink belső igényét elégítettük ki a szakkör lét­rehozásával. Nálunk húsz-hu­szonöt olyan dolgozót isme­rünk, aki szívesen tölti szabad . idejét rajzolással^ festéssel.' Amatőrök. Őket is az foglal- Íj koztatta — mint másutt má­sokat —, hogy együtt dol­gozhassanak, képezHessék magukat. — Ügy tudom, a szakkör létrehozásával példás támoga­tást kapnak az üzem dolgo­zóin kívül a kaposvári ama­tőrök is, akik részt kívánnak venni a foglalkozásokon. —' A városi tanáccsal kö­zösen tartjuk fenn a szak­kört, a foglalkozások tehát nyitottak. Az első foglalko­zásra az agyagipari htsz-től jöttek vendégek. — Mennyibe kerül ez a szakkör a gyárnak? — Tizenötezer forintot köl­tünk rá, valamint a városi tanács is hozzájárul a mű­ködési feltételek biztosításá­hoz. Ezt szerződésbe foglal­tuk. A telep éttermét bocsá­tottuk az amatőrök rendelke­zésére, ahol egyelőre szer­dánként délután 6-tól este 10-ig dolgozhatnak, tanulhat­nak együtt, de gondoltunk ar­ra is, hogy később — a szak­kör tagjainak az egyéni igé­nyeit is kielégítve — többször tartunk nyitva. Hisz a helyi­ség ebéd után — szabad. A VBKM Kaposvári Villa­mossági Gyárának technikusa, Somogyvári József. Neve is­mert lehet a kiállításlátoga­tók előtt, egyéni és több cső­Irányelvek a tankötelesek orvosi vizsgálatához Országszerte ezekben a na­pokban íratják be a szülők, gondviselők a tanköteles kor­ba lépő leendő első osztályo­sokat. A kisgyermekeknek az idén is kötelező orvosi vizs­gálaton kell részt ,venniük. Az óvodások orvosi vizsgála­tára az óvodákban kerül sor, az óvodába nem járó gyerme­kek vizsgálata a beírást kö­vetően lesz. Helyéről és idő­pontjáról az iskolák igazga­tói értesítik a szülőket. Az elmúlt években gyakran fel­vetődött: egymástól rendkívül eltérő a vizsgálatot végző or­vosok gyakoidata. Egységesí­tése érdekében dolgozta ki most az Egészségügyi Minisz­térium az Oktatási Miniszté­riummal karöltve az orvosi vizsgálatok irányelveit. A tanköteles korba lépők felmentésére csak akkor in­dokolt az orvos felmentési javaslata, ha az iskolába já­rás a gyermek egészségi álla­potát veszélyezteti. Ugyancsak indokolt lehet a felmentés, ha a gyermek testileg feltűnően fejletlen, erősen fáradékony, s így idegrendszerére a várha­tó terhelés károsan hat. Vég­ső soron az orvosi vizsgála­toknak az a céljuk, hogy olyan testi és szellemi fejlett­ségű, egészséges gyermekek kerüljenek az iskolába, akik az első osztály követelményei­nek megfelelnek. Ugyanezt a célt szolgálja: ha a különböző érzékszervi és testi fogyatékosságot, be­tegséget korábban észlelik, azt időben, ha lehet, az isiío- lakezdésre korrigálják, gyó­gyítsák meg az orvosok. Az iskolai követelmények­hez való alkalmazkodás egyik fontos feltétele az optimális testi fejlettség és fizikai erőnlét. Egy évre föl lehet például menteni azokat a 113.5 centiméternél maga­sabb, hatéves fiúkat, illetve a 111.5 centiméternél magasabb kislányokat, akiknek a test­súlya nem éri el a 15 kilo­grammot. Fokozott figyelem­mel kell kísérni a volt kora­szülötteket és azokat^ a gyere­keket, akik rendkívül ala­csony súllyal születtek. A vizsgálatot végző gyermek- gyógyászok, körzeti orvosok szükség e'Setén igénybe vehe­tik a különböző szakorvosok segítségét, és döntésüket az t véleményük ismeretében hoz­zák meg. Részletesen foglalkoznak az irányelvek a különböző kór­képekkel és betegségekkel is. A különböző mozgás- és ér­zékszervi fogyatékos gyerme­kek túlnyomó többsége szelle­mileg ép, harmonikus fejlődé­sük érdekében az a célszerű, ha normál közösségben kez­dik meg tanulmányaikat. Ha egészségi állapotuk miatt ez semmiképpen sem lehetséges, csak akkor járjanak speciális iskolába. Az enyhébb fokú beszédhi­bák többsége sem lehet aka­dálya annak, hogy a gyer­mekek időben megkezdjék is­kolai munkájukat. Fontos azonban, hogy a hallás-, hangképzés- és beszédzavar­ban szenvedők gyógyító ke­zelése már jóval az iskolás kor előtt megkezdődjék. portos tárlaton szerepelt már akvarelljeivel. A kezdeménye­zők és a szakkör életének irá­nyítói között is ott van. — Az első foglalkozás az ismerkedés jegyében telt el, de megfogalmazódott az is, hogy ki-ki mivel szeretne foglalkozni a gyakorlatban. Azt valamennyien tudjuk, hogy mindennek az alapja a rajzolás. Ezért az első gya­korlati foglalkozásokat szerdá­tól ilyen tanulásra fordítjuk. — Mit vár a közösségtől? — Megbeszéltük, hogy fog­lalkozásainkon képzőművé­szeti tárgyú dia- és filmve­títéseket is tartunk ismere­teink gazdagításáért, közösen nézzük meg a kiállításokat, ezeket megvitatjuk, a tapasz­talatokat megpróbáljuk hasz­nosítani. Természetes igény az is, hogy bemutassuk a mun­káinkat A szakkör vezetését Bors István szobrászművészre bíz­ták, s ami a bizalom mögött van: rangos művészet, a te­hetséggondozás felelősség» A hallottak alapján bátran mondhatjuk, hogy példás kez­deményezés indult el a VBKM Kaposvári Villamossági Gyá­rából. S azzal, hogy az üzemi közművelődést kiszélesítették, otthont biztosítanak a kapos­vári amatőröknek, megteste­sítették a közművelődési tör­vény szellemét is. H. B. A MAGYAR NYELV HETE Krónika az magyaroknak dolgairól Micsoda gazdag tárház ajta­ját nyitotta meg Szentpál Mo­nika hétfői előadóestjén! A XV—XVII. századi magyar irodalom kincseiből kínált egy abrosznyira valót. Társai is voltak ehhez, iga­zi alkotótársak. A hármak: Molnár Péter lantjával és énekhangjával, Balogh Dénes blockflőtéjével, Sztankovics Béla gitárjával korabeli da­lokat zengetett meg. Kecskés András szerkesztő munkájá­nak eredményeként Szentpál Monika a magyar nyelvet egykori állapotában mutatta fel, az Elöljáróbeszédet segít­ségül híva: »-...hogy az em­bereknek legyen előttük, mint egy tükör.-« S ez a tükör ezen az estén egyetlen pillanatra sem párásodott be, de fényt kapott! Villogtak a humor csillám- lemezkéi, amikor Bethlen Miklós öntetszelgő leírását hallottuk magamagáról, vagy jó Apor Péter uram szakáll- bajusz viseletét dicsérő kelle- meteskedéseire figyelmez- tünk. Temperamentumos elő­adónő Szentpál Monika! Egye­nesen a tűzről pattant. Elő­adói egyéniség volt ott, a Pal- miro Togliatti Megyei Könyv­tár nagytermében, ahogy Gyöngyösi István szép sorait mondta — dicsérő éneket — Zrínyi Ilona szépségéről. Fel­nevettünk Bethlen Miklós tisztálkodási szokásain, me­lyek kordivat szerint igen rit­kán estenek. Páros gyertya kandeláber­ben: ez volt a háttér. A szé­pen pipiskedő lángú világító- eszközöknek egyszer csak fontos szerepük lett: Szentpál Monika vélük táncolta el ama gyertyás táncot, »szép térdeket hajtván«. Bornemissza Péter pikántosan bájos huncutkodá­sa a vendégségben megzajoso- dókról intő példa lehet ma is. »Hallottam« — pletykálja suttogva az előadónő, s a sze­relem természetrajzáról el egyet-mást. Űj gondolati egység kezdő­dik Magyari Istvánnak az or­szágokban való sok romlásai­ról tudósító feljegyzéseivel. Heltai Gáspár pedig leleplező sorokat küldött a módban te­hetősek dáridózásairól. Ennek ellenpontozásaként — mint korai Tiborc-panasz — hang­zik fel az iharosi jobbágyok könyörgése. Szenei Molnár Albert templomi áhítatot te­remtő, gyönyörű XII. zsoltárá­val a pódiumi négyek — mit tagadjuk? — könnyet hizlal­tak szemünkben. Török és német szorításá­ban: »...az Isten merre, hol van ő?*< — jajdul fel vádolva a korabeli költő hangja. S rá is ember felel, ama Zrínyi Miklós a törököt idézi, de a magyarra vonatkoztatja or­szágromlás idején: »...avagy holló hasamra, avagy tisztes­árul [ ség fejemreI« Egyetlen pilla­natra sem lazulhat a figyelem fegyelme. Szentpál Monika mintha hárfán játszana; ér­zelmi eszköztárának olyan sok húrja van. »Tűz, víz kö­zött megütközött kis Magyar- országot« fest elénk. Bethlen Miklós áhítatgazdag imája is­mét csak gyönyörű nyelvünk csúcsa. Majd újra kedv melegül bennünk; Apáczai Csere Já­nos páváról, fecskéről, prü- csökről írt gúnyolva szerető sorokat. Sylvester János mű­ve mintha két szólamban szólna Szentpál Monika elő­adásában. Comenius Amos János didaktikai intelmei, s az ábécé tanításának mára paró­diába hajló módszere mosolyt virágzik arcunkon. Az est Bornemissza Péter máig su­gárzó, szép jókívánságaival zárult. Leskó László Új anyanyelvi hiadványol* A magyar nyelv hete alkal­mából tegnap dr. Imre Samu akadémikus, az MTA Nyelv­tudományi Intézetének ügyve­zető igazgatója tartott előadást a megyei könyvtárban. Beve­zetőként röviden beszámolt az anyanyelvi kutatás »műhe­lyeinek«, az egyetemi tanszé­keknek és az akadémiai ku­tatóintézetnek legújabb ered­ményeiről, majd részletesen ismertette a következő évek terveit, a készülőben levő nyelvészeti könyveket. Különös érdeklődésre tart­hat számot A magyar szókész­let finnugor elemei című át­fogó gyűjteménynek az idén megjelenő harmadik kötete. Hamarosan a nyomdába kerül A földrajzi nevek etimológiai szótára is. A hétezer címszót tartalmazó kötet nyilván nem csupán a nyelvészek, tör­ténészek, néprajztudósok ér­deklődését kelti majd fel, ha­nem mindenkiét, aki érdeklő­dik saját szülőföldjének múlt­ba iránt. Hasonlóan sikeres vállalkozásnak ígérkezik az Erdélyi magyar szótörténeti tár második és harmadik kö­tete. Jövőre lát napvilágot a kö­zép- és újkori szótártöredéke­ket rendszerező, összefoglaló Űj nyelvtörténeti szótár. Is­mét tervbe vették az Akadé­miai nagyszótár összeállítását, amely 250 000 címszót tartal­maz maid húsz kötetben. Né­hány hónap múlva nyomdába kerül a már régóta hiányzó magyar szinonimaszótár; jó hasznát vehetjük majd a táj­szólások és a költői nyelv »rejtvényeinek« megfejtésé­ben egyaránt. Készül egy ma­gyar történeti nyelvtan, s egy nyelvművelő kézikönyv. va­lamint egy kiejtési kézikönyv, amely »'beszédnormáinkat« te­szi közzé. Nemsokára a bol­tokba kerül a Magyar nyelv­járások atlaszának 5. és 6. kö­tele. A költészet szerelmesei bi­zonyára örömmel veszik majd kézbe a Petőfi-szótár követ­kező köteteit. Számukra a kö­vetkező »csemege« az a költői szótár lesz, amely József Atti­la poétikai és prózai művei­nek nyelvezetét dolgozza fel. • Imre Samu végül a könyv­tári szakemberek kérdéseire Válaszolt. A Balatontól a Dráváig Hogyan készült, s ha föl­épült, milyen volt a talpas- ház? * Előzetes terv nem született az építtető számára. A ház nagyságát nem tervrajz szab­ta meg, hanem az erdőben található fa mérete. Nem hi­vatásos iparosok végezték az építkezést, hanem néhány, a szerszámot ügyesen forgató parasztember segítségévei és a rokonság összefogásával, ka­lákában folyt a munka. Az erdőben kivágott és az építkezés helyére fuvarozott tölgyfa törzsét durván leegyel­ték. Két hosszabb és két rö- videbb talpgerendát faragtak : ezek alkották a ház alapját. Ahova a házat emelni akar­ták, ott a gerendákat tégla­lap alakban a földre helyez­ték. A gerendák végét beál- lazták, és derékszögben egy­máshoz illesztették. A ház haj-: dán kétcszíatú volt: konyhá­ból és lakószobából állt. Ké­sőbb ragasztották a konyha másik oldalához a hámorát. A ház utcára és udvarra néző, nagyobbik oldalához a pitar csatlakozott. A közfalak, va­lamint az L, alakú pitar alá is talpgerendákat raktak. A talp­gerendákba megfelelő távol­ságban lyukakat véstek, ■ ebbe állították a szöglábakat, (Folytatjuk) »Ülj csak le!» mordult rám, és máris új papírt feszített deszkájára. Túl a Róma villán, Kaposvár felett, oly gyöngédség bolyhozta az eget, mint a kabátom kékes hamva. »Ülj csak le.'-», mondta megint, »most sikerül félóra alatt, vagy soha sehogy !» ... A festő hagyatéka, több mint száz kép, ma a kaposvári múzeum tulajdona. A város hű sáfára Rónai emlékének. A múzeum felvette a festő ne­vét. Az épület előtt Medgyessy Ferenc Rippl-Rónait ábrázoló szobra áll. A városban iskolát neveztek el róla. A kortársak és a barátok visszaemlékezé­seit könyvben adták ki. A Róma-hegyi ház falán 'Med­gyessy , bronzplakettjével dí­szített márványtáblát helyez­tek él. Különös játéka a sorsnak, hogy a Rippl-Rónai Múzeum későbbi igazgatója és a ka­posvári Rónai-kultusz egyik legértőbb ápolója. Takáts Gyu­la költő, kisdiák' korában, festményekkel a hóna alatt, egyszer maga is bekopogtatott a Roma-hegyi ház ajtaján, A festéshez, az ecsethez sem lett hűtlen, s költőként is vissza­jár Rippl-Rónái emlékéhez. A mestergerendák alatt, a vin- oellérházból alakított műte­remben kapott tanácsok — dünnyögések és hümmögések — tovább élnek a költő sza­vában, Harminc év? című ver­sében írja: A szikrázó táblák új síkjai mérik s repítik bátor vásznai útján, mely láthatatlan beleszőve Véle együtt csak nő a tág időbe... A talpasház A Kaposvártól délre, So­mogy és Baranya határán el­terülő tájat úgy hívják: Zse- lic. Valaha az egész terülel Somogyhoz tartozott, a táj szí­ve, Szigetvár is. Ma a szid­ván járás Baranya része. A Zselicség agyagos domb­hátait hajdan óriási erdők bo­rították. Rengeteg tölgyesei nemcsak kiváló makkal taté helyet kínáltak, de a paraszti építkezés számára is alkalmas fát adtak. A nagy őszi esőzé­sek Idején a dombról lefutó víz gyakran elöntötte a völgy­be települt falvakat. Tavasz- szal magasra feljött a talaj­víz. A vasbeton lábazatot, a kátránypapír szigetelést nem ismerték. Itt nem volt taná­csos a házfalaknak fundamen­tumot ásni. A vályogból ra­kott vagy tömésfalú házak ha­mar átnedvesedtek volna. Ahol bőven van fa és ahol vizes a talaj, a természet szin­te megszabja, hdgy kialakul­jon a népi építkezés sajátos módja, a talpasház.' A Kapos­vár és Szigetvár közötti táj, Zselic apró falvaiban. Gigén, Csökölyben, Szennán valaha a paraszti építkezésnek ez a formája uralkodó volt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents