Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-08 / 56. szám

A „vígszínházt csata” után Fuss az egészségedért ! Mennyit kell sportolnunk ? Ä sporttevékenység hozzá­tartozik a helyes értelemben vett életvitelhez. Ezt az igaz­ságot századunk második fe­lében fedezte föl a tudomány. Természetes, ha a tudomány fölfedez valamit, az már azt is jelenti, hogy bebizonyított dologról van szó. Ebben az esetben is rendelkezésünkre áll a teljes bizonyítási anyag — arról, hogy minden korosz­tály számára szinte létkérdés a rendszeres testedzés. Ennek ellenére sem mondhatjuk el, hogy társadalmunk minden tagja átérezné a sporttevé­kenység fontosságát; sőt nem kevés azoknak a száma sem, akik előítéletet táplálnak az aktív sportolással szemben. Nagyon sok ember él úgy, hogy a szerencsére bízza éle­tét, nem törődik a fizikai ál­lapotával. Legföljebb panasz­kodik, legrosszabb esetben or­voshoz jár. Pedig lényegében mindenki számára hozzáfér­hető — öntevékeny módon is — a rendszeres testedzés, amely biztosítja az állandó jó közérzetet, de ezen túl is: je­lentősen késlelteti a szervezet­ben létrejövő öregedési folya­matokat. S még egyéb elő­nyöket is megszerezhetnek azok, akik gondoskodnak testi állapotuk folyamatos karban­tartásáról. Például kevésbé lesznek hajlamosak az elhí­zásra, növekszik munkabírá­suk. A sportolás, a testedzés va­lódi eredménye nem a rekor­dokban jelentkezik. A csúcs­teljesítményeket csak »beha­tárolt« korban, megfelelő te­hetség mellett és rengeteg munkával, áldozatvállalással lehet elérni. A fiatalság leg­nagyobb része, a középkorú és idősebb emberek, nem az élsport csúcsaira törekszenek, hanem sporteredményeiket a saját testi állapotukon mér­hetik. Fölmerül azonban mindezzel kapcsolatban né­hány alapvető kérdés. így mindenekelőtt az, hol lehet sportolni, és kinek mit kell tennie, és mennyit. Aki arra vár, hogy szerte a városokban annyi tornater­met, uszodát és sportpályát építenek, hogy ott egész la­kosságunk kényelmesen elfér­jen, az nem kíván testedzés­sel foglalkozni. A közgazdá­szok számítása szerint ugyan­is még a következő évszáza­dokban sem lesz egyetlen or­szág sem olyan gazdag, hogy ezt a luxust megengedhesse magának. A lakosság általá­nos testedzésének tehát nem a sportlétesítmények adják meg az alapját, hanem az egyének igénye, elhatározása. Négy fő területe lehet a kondicionáló öntevékeny test­edzésnek. Ezek: a futás, a gimnasztika, az úszás és a ter­mészetjárás. Ez azonban nem zárja ki, hogy a lehetőségek­hez mérten mással ne foglal­kozhatnánk. Jó hatású lehet például a rendszeresen vég­zett teniszezés, töllaslabdázás, a súlyemelés vagy más spor­tok. Aki úgy határozott, hogy jó erőben, frissen, kellemes köz­érzettel és vidáman kíván él­ni, az futással és gimnaszti­kával kezdje. Néhány szabályt azonban be kell tartania, mert ha bármelyiket megszegjük, akkor a kívánt eredmény el­marad. Az első követelmény a rendszeresség, a második pe­dig a fokozatos terhelés. Csak alacsony szintről indulhatunk el, és igen lassan fokozhatjuk a terhelést. Ha megszakítjuk a munkát, akkor a követke­zőkben mindent elölről kell kezdeni. A terhelés mértéke akkor jó, ha másnapra telje­sen kipihenjük. Terhelés nél­kül nem jutunk előre, de a túlterhelés veszélyes. A rendszeres testedzést végzők fogyasszanak több fe­hérjét és kevesebb szénhid­rátot. Rendkívül fontos a napi alvásszükséglet kielégítése. Ha testedzés mellett kevesebbet alszunk a kelleténél, »rongál­juk« szervezetünket. Az edzések terhelése az életkortól is függ. A fiatalok természetesen nagyobb terhe­léseket vállalhatnak. A sza­bály viszont minden korosz­tályra egyaránt érvényes : csak annyit végezzünk, amennyit ki tudunk pihenni. Az idősebb testedzők lassab­ban emeljék a terhelési szin­tet! Az öntevékeny testedzés bi­zonyos türelmet is igényel. Ne várjunk néhány nap alatt cso­dát. Az első eredmények csak igen lassan jelentkeznek. Rendszeres munkavégzéssel, jól megállapított terhelési szintekkel mintegy két-három hónap múlva kezdjük érezni magunkon a változásokat. Ez­után azonban már fölgyorsul a folyamat. Ha elértük a ked­vező testi állapotot, nem je­lenti azt, hogy abbahagyhat­juk az edzéseket. Ugyanis jó­val gyorsabban gyengülünk, mint erősödünk. Vagyis hó­napok eredménye vész kárba néhány kihagyott nap alatt. Ha kitartóak vagyunk, az öntevékeny testedzés öröm­telivé teszi életünket. Újabb vereséget szenvedtek Vasárnap folytatódott a baj- ! nokság a teke NB I-ben és NB Il-iben. A K. Spartacus I Csepelre látogatott. Ezúttal sem keltek útra esélyesként, csupán tisztes helytállásukban reménykedhettünk. Négyes pályán játszották a mérkő­zést; kettő volt csak auto­matizált, kettő pedig hagyo­mányos. Bizonyára ez is köz­rejátszott, hogy a kaposváriak idei leggyengébb csapatátlagu­kat érték el. Súlyos veresége ellenére jó teljesítményt nyújtottak a j Vasas NB Il-es lányai. Négy I kaposvári versenyző is 400 fa j fölött dobott. CSEPEL—K. SPARTACUS 7:1 (5178:4782) Medgyesi 886 — Végh 741 Nagy 838 — Alkonyi 808 Varga 882 — Ládonyi 763 Dr. Polay 835 — Szemes 794 tekézőiok Tusai 887 — Lőczi 823 Batka 850 — Hász 853 A szokatlan pályán három kaposvári tekéző is 800 fa fölött dobott. Hász 853-as tel­jesítményével szerezte az egyetlen pontot. A hazaiak va­lamennyien kitűnően szere­peltek. Elfogadható Lőczi 823 fája is. A többiek formájuk alatt dobtak. NB II. Női mérkőzés CSORNA—VBKM VASAS 7:1 (2602:2462) Bognár 429 — Németh 395 Mikolics 392 — Vati 417 Három 426 — Kovács 404 Királyné 428 — Ágostonná 403 Horváthné 460 — Düh 455 Horváth 467 — Horváth 386 Öt egyéni és két pályacsúcs dőlt meg ezen a mérkőzésen. A hazaiak »balszerencséje«, hogy a vendég együttes is ki­tűnő napot fogott ki. Hász Mihály a legjabb csa­pattagnak bizonyult. = TÜSKÉS TIBOR A laSotoiilól a Dráváig Aligha véletlen, hogy ami­kor a Nyugat 1909 őszén vi­déki felolvasó körutat kezd, az első állomás Kaposvár. Ady tisztelőinek egész kis szektája élt a városban. Már 1906-ban Ady előszavával jelent meg három kaposi író közös köte­te. Ök szervezik az irodalmi estet. A költő — aki már Pá­rizsban látta Rónai képeit — és a festő — akihez ugyancsak eljutottak a hírek Adyról — ekkor ismerkednek meg sze­mélyesen. Ady és Rónai ta­lálkozását Bölöni György így írja le híres Ady-könyvében : »A két Páris-járt ember ha­mar összebarátkozott. Sokáig forgott közöttünk az a törté­net, amelynek hőse Rippl- Rónai Józsi bátyánk volt, aki halálra kereste az abszintet Kaposvár kereskedéseiben, hogy ezzel a francia itallal fogadja a csakis ezzel élő poétát. Kiderült aztán a vendégszerető Ráma-villá­ban, hogy Ady ugyan nem veti meg a bort s egyélbfajta italokat sem, de abszintet Rippl-Rónai figyelmességéből kóstolt életében először.« A Korona-szálló sivár nagy­termében tartott irodalmi fel­olvasó délután és a Róma-he- gyi vacsora emlékét, valamint a kaiposi főu tcán tett séta han­gulatát őrzi Ady Kisvárosok őszi vasárnapjai c. szép ver­se. És ugyanekkor készült az a Rónai-rajz, mely a lehunyt szemű költőt ábrázolja, rajta gyors kézírással rótt szöveg: »Ady Endre alszik. Rónai. Ka­posvár.« A rajznak sajnos csak a fotómásolata maradt meg. Rippl-Rónai és Ady kapos­vári találkozásában volt vala­mi jelképes. A század eleji Magyarország két nagy, keve­sektől megértett művésze fo­gott kezet. A festő, akinek ki­állításáról Tisza István mi­niszterelnök szédelegve hát­rált ki, és bolondériának ne­vezte művészetét, és a költő, akinek ugyancsak, volt elszá- molnivalója a »geszti bolond­dal. Mindketten az újért, az igazi magyarságért éltek és alkottak. A közös sors válla­lásának szép bizonyítéka egy másik Ady-vers, a Hát ezért bolondultunk? című. Élén ajánlás olvasható : »Rippl- Rónai Józsefnek nagy szere­tettel.« Ady a Petőfi versei­ből válogatott antológiát is meleg sorokkal küldte el Ró­nainak. A könyv ma ott van a Roma-hegyi ház egyik szek­rényében. A festő nemcsak Adyban ta­lált fegyverbarátot, a modem magyar irodalom alakjai egy­más után teszik postára levél­beli üzenetüket és dedikált könyvüket a Ráma-hegyi vil­la lakójának. Ady után Móricz Zsigmond- dal is megismerkedik a festő. Móricz egy-egy új könyvét meleg ajánlással küldi el Ró­nainak, s többször személye­sen megfordul a Róma-hegyi házban. Legemlékezetesebb talán az a látogatás, amely­ről a Somogyi Vörös Újság­ban megjelent Móricz-riport tudósít. 1919 májusát mutatja a naptár. »Nagyon sok szépet, hasznosat lehet csinálni, és én teljes meggyőződéssel bízom abban, hogy a proletárforra­dalom a művészekre kimond­hatatlan nagy előny« —mond­ja Rónai a riportban. Móricz 1919-es somogyi tartózkodásá­nak emlékét őrzi a festő egyik Vastaps fél órán át Hétfői Hírek: »Megostro­molták« a budapestiek szom­baton este a Vígszínházát, hogy jegyet kapjanak a ka­posvári Csiky Gergely Szín­ház vendégszereplésére... Hétfői Dunántúli Napló: ... A Vígszínház bejáratánál leg­alább ötszázan várakoztak már este fél hét tájt is: hát­ha nem jön el valaki és be­juthatnak ... A rövid idézetek is bizo­nyítják, hogy a kaposvári Csiky Gergely Színház társu­latának négynapos vígszínházi vendégszereplése a siker fe­hér izzású fokán zajlott le. Nem tudom, hány színházi előadást »értem meg« eddig, de egy bizonyos: ilyet még nem éltem át. A fenti idézetek azt is bizonyítják: mások sem... Az első két este Szőke Ist­ván rendezésében Oszirovszkij Erdő című komédiája került színre. A »vígszínházi csata« már akkor eldőlt, az »ütkö­zetet« megnyerték a kaposvá­riak. Noha nem voltam jelen az első két előadáson, nézői vélemények, kritikuskollégák megnyilatkozásai egyértelmű­en bizonyították ezt. Ez a pro­dukció a magyar sajtóban ko­rábban már példátlanul nagy — teljesen jogos — elismerést kapott, a Színház című folyó­irat példáiul 36(!) gépelt oldal terjedelmű kritikát közölt ró­la. Shakespeare Troilus és Cressidáját játszották el a harmadik este, pénteken. A bizalom légkörében ; hiszen az első két nap beváltotta a re­ményeket. Ez az egészen új produkció lapunkban a bemu­tató után bő terjedelmet ka­pott, s megérdemelt dicsére­tet. Nem hallgattuk el azon­ban, hogy — mivel sok sze­replőt igényel — néhány ala­kítás gyengébbre sikerült, vagy szereposztásbeli tévedés­nek tűnt. Kiderült azonban, hogy két hét alatt a kiváló produkció még teljesebbre érett, s azok közül, akik a premierre még nem tudták »hozni« a figurát — csak három hetük volt a felkészü­lésre —, »felnőttek« a lehető­ségekhez. Számomra léc na­gyobb meglepetés Pogány Ju­dit több értelműre csiszolt, valóban megérlelt Cressidája volt, hiszen a bemutatón még úgy látszott: nem egyéniségé­hez szabott szerep ez. Róla beszélgettünk a szünetben Földes Anna kandidátussal, a Nők Lapja rovatvezetőjével. Konklúzióként is idézhető vé­leménye: jobb egy-egy pro­dukciót a tizedik előadás tá­ján látni, addigra érik, s a közönség lemérhető reakciói is formálják. Kiss Jenő azok közé tarto­zik, akik igazából mostanra nyújtják a maximumot. De említhetnénk Simon Gézát, Helyey Lászlót és Lukács An­dort is. Az előadás végi taps ovációvá fokozódott Rajhona Ádám, Vajda László, Koltai Róbert — új maszkja volt —, Kun Vilmos, Olsavszky Éva, Molnár Piroska, Flórián An­tal és mások meghajlásakor. Ekkor még nem mértem az időt. meddig tartott az ün­neplés. Szombaton este Kerekes Já­nos Állami Áruház című ope­rettjét adta elő a társulat. A Vígszínház környéke a kint rekedtektől volt népes. A né­zőtér zsúfolásig megtelt; vol­tak, akik a zenekari árkon át igyekeztek magukat »belopni« a nézőtérre. Ök kapták az első tapsot. Hét óra helyett csak fél nyolckor tudták el­kezdeni az előadást. Tapsot »aratott« Pauer Gyula dísz­lete. Fekete Gizit még nem láttam ilyen felszabadultnak. Amikor Vajda László Kocsis Feriként megjelent; ünnepel­ni kezdték. Három produkció­ban három kulcsszerepet ját­szott el a vígszínházi estéken, három emlékezetes figurát te­remtve. Idézünk egykori jegy­zetünkből: »Igazi meglepetés volt bonvivánként. Szeretet­tel, idézőjeles gesztusrend- szerrel megjelenített Kocsis Ferije képes érzékeltetni art, hogy sematizmussal ábrázolt hőse mögött igazi, élő model­lek állnak...« Papp Istvánnak ismételnie kellett Glauziusz dalát, Kiss Jenő a figurával Latabár Kálmánt idézte meg; sikere volt Dánffy Sándor­nak, Csákányi Eszternek. He­lyey László nem szerepelt az eredeti produkcióban, most ki­derült: ő az igazi Klinkó. Molnár Piroska is »beugrott« a titkárnő szerepébe, »alul­ról« jött szexbombává for­málva a figurát. Beregszászi Olga, Balogh Tamás jelenete szép volt. Az előadás után nem mozdult a közönség. Ke­reken fél órán át ünnepelt. A színészek a sokadik meghajlás után már civilbe öltözve jöt­tek elő az újabb tapsokért »A-sher! A-sher.'« kiáltások hívták ki a rendezőt. Hajdan ilyenkor kifogták a lovakat a konflisokból, s városon át lel­kes diákok röpítették az ün­nepeiteket ... Véleményekből idézünk. Kerekes János, a aenesawr­ző: »Ez nem az én operettem. Az ugyanis, mivel idézőjelbe került, úgy érzem: nem kíván­kozik színpadra. Az előadás­ból nem érzem ki, hogy igazi emberek is voltak, akik való­ban jó szándékúan cseleked­tek. így ez hihetetlen sza­momra ...« Bacsó Péter filmrendező: »Szeretem ezt a fajta színhá­zat. Bevallom, azért »szöktem be«, hisz nem volt jegyem.« Horváth János, a Magyar Televízió szerkesztő-riporte­re, a Ki mit tud? népszerű műsorvezetője: »Éppen most elemezgettem a barátaimnak: az előadás minden közönség- rétegnek mást mond, ezért olyan izgalmas. Ülnek az eredeti poénok is, s a mára már avíttnak tetsző dolgokon is nevetünk...« Most a szolnoki Szigligeti Színház vette át a stafétabotot a Vígszínházban; ők Shakes­peare Athéni Timonját adják elő. Leskó László I I I i-i.. ' ■ , A ?zép magyar beszéd jegyében Kaposvári és fonyódi diák as orsságos döntőben Stílusosan a magyar nyelv hete megnyitójának napjára tették a Kazinczyról elneve­zett Szép magyar beszéd ki­ejtési verseny megyei döntő­jét. A szakközépiskolák és gimnáziumok készültek rá. A házi versengések utáni megyei döntőt az idén a kaposvári képe. Az akvarellel színezett oeruzarajz alá — ahogy ezt Rónai szokta — néhány szót írt: »Zsiga, de megváltoztál. 1919.« A közismert, gyakran reprodukált festményt Móricz- ról később, már a húszas években készítette, a nagy íróportré-sorozat egyik korai darabjaként. Kevés festőt ismerünk, akit szorosabb szálak fűznének a kortárs irodalomhoz, mint Rónait. Festményen örökítette meg Szederkényi Annát és Haraszthy Lajost, annak a kaiposi gyűjteményes kötetnek két szerzőjét, amely elé Ady írt annak idején előszót. Ka­posvári villájában megfordult Bródy Sándor. A húszas évek­ben született a Babits Mi­hály-, Osvát Ernő-, Schöpflin Aladár-, Karinthy Frigyes-, Szabó Lőrinc-portré. Az író­portrék sorába tartozik a Fe­nyő Miksáról, Keleti Artúrról készült kép. Ezek nagyobb­részt a budai Kelenhegyi úti műteremben készültek, de volt arckép, amelyet Kapos­várott festett. Főként pasztel- lel dolgozott s igen gyorsan. Szabó Lőrinc a kaposvári lá­togatás emlékét és a portré­festő Rónai alakját a Tücsök­zene egyik szonettjében, örö­kítette meg: (Folytatjuk) Táncsics Mihály Gimnázium­ban rendezték meg 28 rész­vevővel. A vendéglátók, a kaposvári Táncsics gimnázium tanárai és diákjai a könyvtárban tar­tották meg a versenyt. A kis könyvkiállítás tette színesebbé a rendezvényt. Az irodalmi színpad tagjai régi költőink, íróink gondola­tait tolmácsolták a nyelvről, majd Balassi, Kölcsey, Berzse­nyi, Széchenyi szavai után Csoóri Sándort, Juhász Feren­cet idézték. A versenyen a kaposvári, a bogiári, a fonyódi, a siófoki tanulók először azt olvasták föl a megye magyartanáraiból alakult zsűrinek, amit »hoz­tak«. Szabadon választott szö­veget, ez pedig nem szépiro­dalom, hanem esszé, tanul­mány: azért van erre szükség, nehogy az előadásmód színes­sége »megtévessze« a hallga­tót. A cél az, hogy megállapít­sák: ki mennyire beszéli tisz­tán anyanyelvét. S ez nem is olyan egyszerű. Két évvel ez­előtt még sok olyan diák el­jutott a megyei döntőre, aki olvasási gondokkal, sőt be­szédhibával küszködött. A tegnapi versenyen ilyen diák­kal már nem találkoztunk. Sajnos, kiemelkedően szépen beszélővel sem. Egyforma színvonalú volt a versenyzők beszédkészsége a választott tanulmányrészletek felolva­sásában, és a verseny máso­dik részében is, az akkor ka­pott kötelező szöveg elmondá­sakor. Szürkül a beszéd, a fiata­lok szókincse pedig gyérül. Ezt már évekkel ezelőtt meg­állapították a pedagógusok, a nyelvészek. A nyelvészek régóta félti! anyanyelvűnket attól, hogy a kétféle »e« hang, a nyílt és a zárt egybeolvad. Még olyan megyében is, mint Somogy — ahol használják az emberek a kétféle e-t — kikopik a nyílt e. Valahogy szégyellik hasz­nálni, főként a fiatalok — és igyekeznek minél hamarabb csak a zártat kiejteni. Sajnos, a tegnapi versenyen aiig-alig hallhattuk ezt a hangot. A győztesek ügyeljenek erre, mert a győri országos verse­nyen ezt fokozottan figyelem­be veszik. Ugyanez vonatko­zik az á hangra is. Ennek használata ugyancsak sablo­nos, rossz beidegződés alapján rögződik a gyerekekben. Krasznai Lajos, a zsűri el­nöke mondta a versenyt érté­kelve: az a baj, hogy sok fia­tal egyedüli követendő nyelvi példája a táncdalénekesek nemegyszer affektáló stílusa. Ebből következnek a nyelvi helytelenségek, s természete­sen abból, hogy nem fordí­tunk elég gondot a nyelv ápo­lására. Ilyenkor, verseny ide­jén, a tanárok jobban ügyel­nek a diákok beszédére. Üd­vös lenne, ha egész évben ezt tennék. Az országos döntőt hagyo­mányosan Győrben rendezik áprilisban. A somogyiakat Herke Tamás, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanulója és Hosszú Margit fo­nyódi gimnazista képviseli. A megyei döntő harmadik he­lyét Horváth Mária, a Mun­kácsy gimnázium tanulója sze­rezte meg. Negyedik lett Schmidt Valéria siófoki gim­nazista, ötödik Karádi Mihály, a kaposvári gépészeti szakkö­zépiskola diákja. *7/7WlWlSÎiÆffi 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents