Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-08 / 56. szám
Köszöntjük a nőket! A férfiak napok óta készülődnek: megrendelték a vi- rágokat, az ajándékokat, ösz- szeállították a programot. A családban, az iskolában, a munkahelyen a nőket köszöntik ma. A csokrok és az ajándékok a figyelmességről tanúskodnak, az ünnepi beszédek pedig szép szavakkal méltatják a dolgozó nők, a feleségek, édesanyák felelősségteljes munkáját társadalmunkban. A mondatok fedezete az egész társadalom, az üzemek, gazdaságok, intézmények állandó gondoskodása. A lányok és asszonyok érzik és értékelik, hogy a nőpolitikái határozat hatására minőségi változás ment végbe a közvélemény alakulásában és a társadalmi közérzet javulásában. A nemzetközi nőnap előtt egy nappal fejeződött be a Magyar Nők Országos Tanácsának II. konferenciája. A kétnapos tanácskozás megerősítette, hogy a nökérdés mindinkább társadalmi ügy- gyé válik: Jogosan büszkélkedhetünk azzal, hogy nálunk lényegében teljes a nők foglalkoztatása. A lányok és az asszonyok gazdasági függetlensége ezen alapszik. Ugyanígy elismerést váltott ki a határainkon túl is mindaz, amit az anyák nagyobb társadalmi megbecsüléséért tettünk. A nőkonferencia a távlatokat is megjelölte: a fejlett szocialista társadalom, s ezen belül a nők teljes egyenjogúsága egész társadalmunk szép műve lesz. Jó útravaló — s nyilván a mai bensőséges ünnepségeken is beszélnek erről — mindaz, amit megfogalmaztak a nőkonferencia részvevői a továbblépés, a meglevő feszültségek csökkentése, majd megszüntetése érdekében. A Somogy megyei tapasztalatok is alátámasztják például azt: ha több gondot fordítanánk a nők továbbképzésére és a munkaszervezésre, akkor módot adnánk szélesebb körű elhelyezkedésükre és a folyamatos munka végzésére is. Ha megvalósul a bölcsődék, az óvodák és a gyermekgondozási segély összehangolt fejlesztése, megkapják a szülők a döntés jogát: az anya vagy az apa ápolja-e a beteg gyermeket, maradjon otthon gyermek- gondozási segélyen, valóban közelebb jutunk az egyenjogúsághoz és gazdasági gondjaink megoldásához is. A kétnapos fórum részvevői arról is beszéltek, hogy társaik szemléletén szintén szükséges változtatni. Enél- kül nem lehet több lányt és asszonyt megbízni a gazdasági, társadalmi, közéleti beosztások, tisztségek ellátásával. A nőpolitikái határozat megvalósulásáért mindennap tennünk kell. A mostani ötéves tervben tovább nő a gyermeknevelés támogatására szánt összeg, emelik, a textil-, a ruházati iparban dolgozók bérét. A kormány megvizsgálta a II. nőkonferencia javaslatainak megvalósítását is. Ezek az intézkedések sokat javítanak majd a nők helyzetén. Édesanyánkat, testvérünket, feleségünket, kolléganőinket ünnepeljük ma. Minden család, minden munkahely a társadalom figyelmességét is számba veszi, mert enélkül elképzelhetetlen lenne a teljes kép. Az egy csokor virág, az egy doboz csak jelkép. A mi társadalmunkban az igazi ajándék a nők tényleges megbecsülése. K iről akarsz írni? Tor- mánéról... Ó, az aztán egy igazi munkásasz- szony. Amíg nem alakult meg a pártbizottság a gazdaságban, addig nálunk tevékenykedett a községiben, őrá mindig lehetett és lehet számítani. Még visszacsengett bennem a bogiári pártbizottság titkárának a véleménye, amikor újabb kiegészítést kaptam az állami gazdaságban. Nehogy belekerüljön, a címbe, hogy művezető, mert nem bizonyos, hogy úgy ráismernek a többiek. Ezt a nagyon szerény asszonyt mindenki csak Juliskának, legföljebb Juliska néninek ismeri. Azon a délelőttön, amikor kerestem, éppen nem dolgozott. Talán el is kerüljük egymást, ha nem említi meg a Balatcnboglári Állami Gazdaság pártbizottságának irodájában, hogy a varrónőhöz készül, szeretne az új ruhájában u+nzni a Parlamentbe. A titkárnő valóban ott érte utói Torma Ferencnét, a palackozó művezetőjét. Olyannak találtam, mint ahogy többen is leírták. Nagyon szerény, mégis határozott szemléletű, véleményű kommunista asszony. Mindig viselt valamilyen tisztséget, a nőmozgalomban pedig már több mint két évtizede tevékenykedik. A gazdaság nőbizottságának ő az elnöke, s ott van a párt-vb-ben is. Csak olyannal hozakodik elő az üléseken, amihez ért. Higgadtan, megfontoltan, s a dolgozótársai, a nők érdekében foglal állást- A palackozóban is ilyen, azért ragaszkodnak annyira hozzá. Ellenőriz, számon kér, s ha kell, ö is odaáll a gépsor mellé. — Ez az el6Ő munkahelyem. Azóta, hogy 1954. március 22-én beléptem, még nem láttam a munkakönyvemet. Tizenegy évig férfimunkát végeztem a szőlőben. Akkor még kézzel telepítettünk, iskoláztunk, bizony... Én metszettem is. Azután tizenegy év óta a plackozóban vagyok. — Akadnak-e még ilyen régi dolgozók? — Most már elég kevesen. Én megtaláltam a számításomat a gazdaságban. Úgy érzem, hogy megbecsülnek. Itt lettem a párt tagja is 1962- ben. — Hogyan telik él egy műszak? — Mi nem a borkombinátban vagyunk, hanem itt, a központi telepen. Hozzánk tartozik az előmosó sor, a göngyölegrak tár, a pince. A mi feladatunk, hogy előmossuk a használt üvegeket. Elég, ha azt mondom, hogy több milliós a raktárkészlete. Előfordul, hogy a főművezetőt is helyettesítem. Amikor bejövök, akkor elindítom a műszakot, ellenőrzőm, hogy jó-e a gép, a védőfelszerelés. Olyan Juliska vagyok, hogy mindenért szólok, így azután, ha meglátnak, már szedik is össze a leesett címkét, megigazítják a kesztyűket. — Nincs harag? — Á, én mindig azt mondom: ugyanaz vagyok, mint ti vagytok. Én soha ki nem ejtem a számon, hogy művezető. Az ellenőrzéseken kívül adminisztrációs munkáim is vannak, azt is elvégzem. — Régi nőmozgalmi vezető. Mi a véleménye a gazdaságban dolgozó nők helyzetéről? Megigazítja a kontyát, iszik egy kortyot a szőlőléből, s csak utána válaszol: — Össze sem lehet hasonlítani a régi időkkel. Akár a munkaköröket, akár a megbecsülést, az anyagi elismerést tekintjük. Nőbizottságiunk például támogatja az egyedülálló nőket, a kismamákat. Meglátogatjuk őket, elintézzük hogy a gyerekük bekerüljön a bölcsödébe, az óvodába. Nem feledkezünk meg a nyugdíjasokról sem. A kerületeket ia bevontuk a munkába. Tormáné elégedett a sorsával, pedig több mint tizenegy éve egyedülálló. Ebben a helyzetben is feltalálta magát. felkarolta a testvére gyermekeit. Vele él az egyik fia, ő mezőgazdasági technikumot végzett Kaposváron, s most szűrős a borkombinátban. Ahogy ő mondja, a fiúval most házat építenek, Csász- tán. Szépet, háromszobásat, OTP-kölcsönnel. — Nem sok az elfoglaltsága? — Hát bizony megesik, hogy csak este találkozunk a gyerekkel ... Ő azonban elvan, sokat olvas, hallgatja a rádiót, nézi a tévét. Most csináltattunk egy könyvespolcot, mert már nem tudtuk hova tenni a köteteket. A testvérem többi gyereke is szeretne hozzám jönni... Sajnos, az idős édesanyámat nem tudom elhozni Böhönyéről, neki már ártana a változás. — Tudják-e a munkatársak, hogy kitüntetik? — Meglepetésnek szántam, majd csak kedden mondom meg, amikor hazajöttem a fővárosból ... Juliska ma egy piros dobozt visz a borászati üzem palackozójába. Benne a Munka Érdemrend ezüst fokozata. A több mint két évtizedes munka és a közéleti tevékenység szép elismeréséért gratulálnak neki az asszonyok, akiket any- nyira szeret Lajos Géza Hómrágoxás, gyerekek és gépxmj Katt-katt-katt — hangoskodnak a magas gépek. Mögöttük fejkendős, kék köpenyes asszonyok adagolják az aranyos csillogású fémlapokat, s a gép hasából később a kon- zerves üvegek teteje potyog. Egy gépből műszakonként 24 ezer. A Nagyatádi Konzervgyár lapkaüzemében tizenhathúsz éve dolgoznak a Zója ifjúsági szocialista brigád tagjai, és tizenkét éve vállalták a brigádélettel járó kötelezettségeket. Patai Kálmánná .brigádvezető: — Tizenhét évesen kerültünk ide valamennyien. Megtanultuk az összes gép kezelését. Három műszakban dolgozunk, és évente két-három hónapig a feldolgozó üzemet segítjük. Időközben férjhez mentünk, gyerekeink lettek. Néhányan elmentek közülünk, mert ez betanított munka, és szakmára vágytak, vagy nehezen bírták az örökös fej- és fülfájdító zajt. A távozók közül főleg Bátor Franciskát emlegetik, ő főszakács lett a kórház diétás konyháján, s azóta sem szakadt el tőlük. Feszesre kötött kék-piros kendőjét igazgatja Joós Fe- rencné. ö a társadalmi munkák leglelkesebb résztvevője. — A férjem annyit segít otthon, hogy nyugodtan mehetPatai Kálmánné, a közösség vezetője. Iskoícssarok a csecsemőágy mellett Megpróbáltam szavak nélkül is közeli képbe hozni az asszonyka portréját, segítettek á szoba berendezései, tárgyai, talán még a levegőben kever- gő illatok is. Az ajtóval szemközt, a falon egy fénykép. Esküvői. Egészen közelről is megszemléltem a szereplőit, szépek, jól öltözöttek, boldogok. A fotó alatt heverő, vele szemben a csecsemő birodalma. Meleg, túlontúl meleg, száradó pelenkák, kisasztal, kék kötésű füzetek, könyvek. Varga Sándo- rék három éve házasok. A tizenhat hónapos Tamáska még a vendégek előtt- sem restelli, hogy nem hagyja anyukát tanulni. Nagyberki — volt Kisberki —, Felszabadulás utca 37. 1977. március. Együtt a Varga család, az idősek a közös konyhában foglalatoskodtak — töpörtyüs pogácsa készült a gyúródeszkán —, s az asztal felett a közösen végzett házi munka bizonyítékaként »üzenet« a soros bevásárlónak: Szódát is hozz. A »hogyan élnek Vargáék« kérdésre a pillanatfelvételszerű megfigyelések jó benyomást keltettek; a sok kéz együtt jár, s az egyik segít a másiknak. Varga Sándorné húszéves, tizenhat hónapja édesanya. A Kaposvári Húskombinát segédmunkása, a bélragasztó üzembe vették föl. Hat évet pergetünk most vissza, az utolsó iskolai év tehát 1971. Miért hagyta abba a tanulást a tizennégy éves kislány? Praktikus felelet, de nem mutat fél mindent abból, ami közrejátszott: dolgozni ment. Pedig közepes eredményű tanulásával biztosan megszerezhette volna az általános iskolai bizonyítványt. Dehogynem bánta meg. — Jobb lett volna akkor nem kimaradni, hanem tanulni, de most se késő — így igazítja ki gyermekönmagát az asszony, aki a csecsemőgondozás mellett, a munkahelyi ösztönzésre hallgatva ismét iskolapadba ült. Hetente kétszer utazik Kaposvárra. A hetediket már sikerrel elvégezte, most tanulja a nyolcadikos anyagot. Már csak a szívós fiatalasszonyt látom magam előtt, akiben megszületett az érett gondolkodás. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tudásra törekszik. A földraj zkönyv lapjai szerint elevenednek meg előtte a képernyőn az országok, irodalmunk kincsei közt válogathat. A szoba ablakából az udvari fészermühely egyszerű gépeire esik a tekintet. S ha van csoda, márpedig hiszek a valódinál valódibbnak képzelt világban is: őbenne is látom és Tamáskában is ágaskodik a kíváncsiság. Ezer jele mutatkozik, a biztató anyai szó a fedezete annak, hogy ő nem tehet kanyargós utat a tanulásban. Csak egyenesen, előre... És tervezik Vargáék a második gyermeket is, tehát az asszonyka még néhány esztendőt otthon lesz. De egyre táguló falak közt. Szemében nő a világ... H. B. tem az óvodába párnákat varrni, a Jubileumi parkba építeni, vagy bárhova, a várost szépíteni. Igaz, nálunk csak két gyerek van, könnyebb a dolgom, mint Erzsikének. Erzsiké, Déri Béláné elpirul. — Négy gyermekem van, s a férjem olyan beosztásban dolgozik, hogy nem számíthatok rá mindig. Szerencsére nálunk nincs merevség a közös programokban. Mióta asszonyok vagyunk, képtelenség úgy összehangolni az időnket, hogy mind a tizenöten egyszerre menjünk színházba, kirándulni vagy bárhova. Különben is, mi nem vállalásból vagyunk együtt szívesen, hanem azért, mert barátok vagyunk. Házaspárja is van a brigádnak: az asszony gyermek- gondozási szabadságon van odahaza, Vígh József, az üzem géplakatosa azonban hozza-viszi a hírt a felesége és a barátnői között. Az egy szem férfi azért örvend különös megbecsülésnek a tizennégy nő között, mert a tavalyi — azóta már bevezetett — két munkavédelmi újításuk közül az egyiket ő gondolta ki. Amire legbüszkébbek a zó- jások, az egy bizonyítvány. Az ippen éjszakás munkatársukéi, Balázs Jánosáéról mesélik. — Három gyerekkel. maradt özvegy, igen fiatalon. Lábod- ról jár be dolgozni, és idős édesanyjával neveli a gyermekeit. Évek óta nyaggatjuk, hogy végezze már el a hiányzó hetedik-nyolcadik osztályt. Húzódozott, legfőbb érve az volt, hogy amikor otthon előhozza- a témát, az édesanyja azt kérdezi tőle: »Minek? Akkor is ugyanúgy tovább kell dolgoznod, mint így.« Ibinek, a brigMvezetőnek megérte az a délután, amelyet Lábodon töltött. Meggyőzte a mamát; vállalta a gyerekeket, amig lánya iskolába járt. A bizonyítvány négyes lett, és azóta a három gyerek is jobb jegyeket szerez. Tavaly a brigád teljesítménye 105—110 százalék között mozgott. A vállalat tervéhez szükséges zárógarnitúrán felül 5 700 000 darabot készítettek más tartósító üzemek részére. Kifogás még nem érkezett. A legapróbb hulladéklemezt is hasznosítják. Az új dolgozókat ők tanítják meg a gépek kezelésére. A Dolgozz hibátlanul! mozgalomban szintén élen járnak. Mindezt nem egyszerű elérni, hiszen gyakran bosszankodnak a gépek miatt. A sok társadalmi aktivista mellett van közöttük egy párt-vb-tag, s ő a vb-ülésen is elmondta: a jó munkához jó gép kell. Csakhogy kevés a szerszám... .— Ilyenkor azonnal átmegyünk valamelyik feldolgozóba, hogy ne tétlenkedjünk, amíg a gépünket megjavítják. Nem irigylésre méltó a munkájuk: a fém — még a munkavédelmi kesztyű alatt is — kikezdi áz ujjhegy bőrét. De nők: ki a jól megválasztott fülbevalóval, ki egy kis halvány körömlakkal, ki a frizurájával teszi csinossá magát. A tetszéshez is van érzékük, energiájuk. A rideg termelési adatok, anyagok, alkatrészek említése: közben sokszínű egyéniségükről vallanak. Többek között arról, hogy legkedvesebb időtöltésük az Ámor-erdei hóvirágozás. Gombos Jolán
