Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-06 / 55. szám

Harmincéves a Siotour Beszélgetés dr. Fodor Jánossal, a megyei idegenforgalmi hivatal vezetőjével Siófokon 1947-ben — a köz­ség javaslatára — létrehozták az _ idegenforgalmi hivatalt, mely az Országos Magyar Ide­genforgalmi Hivatal kirendelt­ségeként működött. A siófo­ki ak vállalták a közös teher­viselést. A képviselőtestület 1947. június 10-én hagyta jó­vá a hivatal működési sza­bályzatát, nevét, pecsétjének leírását. A létszám: egy dol­gozó. Az irodahelyiség a ré­gi községháza földszintjén volt, elhagyott bútorokkal be­rendezve. Az első idegenveze­tői tanfolyamot már 1943-ban megrendezték, s a hivatal működéséhez szükséges anyr»- gi segítséget a képviselőtestü­let évről évre növelte. 1949- ben a hivatal kiadhatta első propagandafüzetét is. Abban az évben az első idegenforgal­mi kongresszuson, Miskolcon. Siófok egyik akkori vezetője arról számolt be. hogy a helyi hivatal 1200 felnőtt és 678 fia­tal utazását szervezte meg. Ugyancsak 1949-ben az orszá­gos idegenforgalmi muhkaver- senyben a siófokiak nyerték az első díjat. A megyei hivatalt 1934-ben szervezték meg, s az év áprilisa óta dolgozik itt ár. Fodor János, a Siotour veze­tője. Vele beszélgettünk az el­múlt évtizedek és a jelen eredményeiről, valamint a jö­vő lehetőségeiről. Emléktablók, régi számok — A megyei tanács végre­hajtó bizottsága 1955. június 15-én hagyta jóvá a hivatal megyei szintű szervezeti és működési szabályzatát — mondja. — Abban az évben szerveztük meg a fizetővén- déglátó-szolgálatot Siófokon. Zamárdiban, Balatonszárszón. Balatonföldváron, Balatonlel- lén, Balatobberényben, Bala- tonmárián és Fonyódon. Ugyancsak az évben készült el a hivatal első szálláshelye is Fonyódligeten, 54 hellyel Csak a legfontosabbakat em­lítem. A Balaton környékén a mú­zeumi hálózat kiépítése is hi­vatalunk feladata volt. Beren­deztük a balatnnszárszói Jó­zsef Attila Múzeumot. a Kunffy-képtárat, a szemezi postamúzeumot, a siófoki mú­zeumot. a balatonszentgyör"v! népművészeti tájházat, vala­mint a csillagvárat. Felújítot­tuk a niklai Berzsenyi Múzeu­mot. A megye műemlékeinek feltárásában, megóvásában is hatékony szerepet vállaltunk. Csak a rádpusztai templom konzerválására, a fonyódi al- súvár feltárására, a kereki Fejérkő-vár állagának meg­óvására és a vörsi ásatásokra emlékeztetném. Somogybán tizenöt épületen helyeztünk el emléktáblát, a többi között Pálóezy Horváth Ádám, Nosz- lopy Gáspár, Széchenyi Ist­ván, Eötvös Károly, Karinthy Frigyes, Iványi-Grünwald Bé­la tiszteletére. Ezen kívül hu­szonöt műemléképületet jelöl­tünk meg kőtáblával. Sorol­hatnám tovább kulturális jel­legű tevékenységünk eredmé­nyeit ... A forgalomban, a szálláshe­lyek bővítésében, a kereske­delmi munkában egyaránt je­lentős fejlődést hozott az 1965- ös esztendő. Ekkor építettük ki központi segítséggel a kem­pinghálózatot. Abban az év­ben már a hivatalok nyeresé­ge, bevétele 30 millió 377 ezer forint. A szálláshelyek száma turistaszálláson 699, kemping­ben 18 950, a fizetővendég­szolgálatban pedig 10 357. A 191319 vendég 1 millió 153 ezer 930, úgynevezett vendég­napot töltött szálláshelyeinken. A külföldiek száma 83 101. akik 395 983 vendégnapot töl­töttek itt. Az utazási irodáink bevétele 16 millió, a valuta- beváltás eredménye: 10 millió forint volt. Ezeket a számokat tizenkét évvel ezelőtt írtuk le... Sok ezer éjszaka — Az újakat tavaly, 1976 végén. Gondolom, nem érdek­telenek. Eredményes évet zár­tunk. Saját szálláshelyeinken — most csak ezekről beszélek — 39 466 vendéget fogadhat­tunk, s itt összesen 2 287 181 vendégéjszakát töltöttek a tu­risták. Szocialista országokból 722 410-en, nyugati államokból 221 494-en, hazánk különböző vidékeiről pedig 1 343 277-en érkeztek Somogyba és vették igénybe a Siotour szálláshe­lyeit, . 1976-ban a bevételi for­galmunk 252 millió 780 ezer. n vereségünk pedig 18 millió 824 ezer forint volt. Mint, is­meretes, 19 kirendeltségünk van. ebből 8 utazási irodaként működik. Ezek az irodák a múlt évben 275 ezer ember­nek nyújtottak valamiféle ide­genforgalmi jellegű szolgálta­tást. Kirándulások alkalmából például 37 800 embert szállítot­tunk autóbuszokkal, s ezek a járművek összesen 387 800 ki­lométert tették meg. Harmincöt helyen váltunk be valutát, s az ezzel kapcso­latos forgalom tavaly megha­ladta a 106 millió 300 ezer fo­rintot. Foglalkozunk valutael­adással is. Akárcsak az első sátortáborokat (1957-ben) és az első nyaralótelepet (a ba- latonszemesi Vadvirág kem­pingről van szó), az első üdü­lőhelyi kiubot is hivatalunk létesítette az országban. Ide napközben bárki bejárhat bi- liárdozni. sakkozni, újságot ol­vasni. Képzőművészeti, ipar- művészeti kiállításokat és vál­tozatos, színvonalas kultúrmű­sorokat rendezünk a klubban. Vízitorna, buzsáki porta — A Balatonon kívül »bel­ső« Somogy . idegenforgalmá­nak fejlesztése is fontos fel­adatunk. Az elmúlt években Nagyatádon, Barcson, Marca­liban és Kaposváron utazási irodákat létesítettünk. Marca­liban az idén kerül tető alá kirendeltségünk új. korszerű épülete. Barcson is építkezünk. Itt ugyancsak új kirendeltsé­get és egy 25—30 szobás mo­telt létesítünk. Megállapod­tunk a Kaposvári Tanítókép­ző Főiskola vezetőivel, hogy az intézet kollégiumát nyáron egy hónapra kibéreljük turis­ták számára. Itt a kirándulók olcsón juthatnak majd szállás­hoz. Nemzetközi vízilabdator­nát rendezünk az idén Ka­posváron, hat rangos csapat — ebből négy külföldi — ^esz majd részt a mérkőzéseken. A vízilabda tornát ezután min­den évben megrendezzük a me­gyeszékhelyen. Igáiban az idén elkészül egy minimotel 9 két­ágyas szobával. Buzsákon mű­emlék jellegű parasztportákat állítunk helyre egymillió fo­rintos költséggel, hogy a helyi népművészetnek méltó ott­hont, kiállítóhelyet adhassunk. Az idén három új kirendelt­séget hozunk létre' a Balaton partján: Szabadi-Sóstón, Szán­tódon és Szemesen. A kiren­deltségek régi épületeit kor­szerűsítjük például Bogláron. Földváron. Lellén és Budapes­ten, 11 millió forintos költség­gel. A szálláshelyek bővítésé­re is szükség van. Erre mint­egy 47 millió forintot szánunk. Szántórtouszta kialakítására pedig 12 milliót. 1977-ben ösz- szesen 105 millió forintot köl­tünk különféle beruházásokra. Somogy megye idegenforgal­mának fejlesztésére. Sz. A. TÜSKÉS TIBOR A Balatontól a Dráváig A Roma-hegyi ház fölött állni látszik az idő. A kerti kapu félig nyitva, mintha a gazda csak hosszabb sétára indult volna a városba ösz- vérkordélyán. S ha már a Turulban megvacsorázott, és »•Ödön öcsém«-mel meg Pia- lsek bácsival — képeinek visszatérő szereplőivel — el­diskurálhatott, bármelyik pil­lanatban fölbukkanhat Wag- ner-sapkás, fekete köpenybe burkolt alakfci az út kanya­rulatában. A házban a búto­rok. a képek a falon s a vil­la körül a kert fái ma is úgy állnak, mint a művész életé­ben. Talán csak a bokrok kö­zül kibámuló, kávéfoltos tehe­nek hiányoznak. A présházból átalakí tott mű­terem sarkában vászonlepellel félig takart kép tekint az áll­ványról, az ecsetek a haszná­lat nyomát mutatják, a zon­gora födele nyitva, az úton. a rőtvörös avarban friss láb­nyomok látszanak, a házból hangok szűrődnek. Ha az egyik üvegvitrin alatt nem figyel­meztetne a fehér gipsz. Rippl- Rónai halotti maszkja, azt hinné a látogató, hogy a mű­vész ma is itt él a Róma-he- gyi villa falai között. A háztól hosszú vadgeszte­nyesor vezet a kert végébe. A nyáron tömött lombú, télen mezítelenre vetkőzött fák kö­zött szobrok állnak. Régi falu­si temetőkből, horpadt sírok­ról egybehordott csonka ba­rokk kövek, valamint vörös márványszobrok, melyekből a barát. Medgyessy Ferenc vé­sője bontotta ki a formát. A villát még a múlt század , végén esy Brandt nevű kato­natiszt építtette. Rónai Fran­ciaországból való hazatérése után, a kilencvenes évei: ele­jén, árverés útján jutott a házhoz és a körülötte elterülő holdnyi földhöz. A művész nem akart gazdálkodni, de kedvére volt, hogy a birtok termett annyi bort» amiennyi a ház asztalára kellett. Az ab­lakokból nagyszerű kilátás nyílt a városra. Űj környeze­tét a maga ízlése szerint for­málta át. Feleségével és foga­dott lányával, a francia szár­mazású Anellával élt itt. A beszéd gyakran váltott át fran­ciára és a konyha is a fran­ciás ízlést követte. Rónai sze­rette a hangulatokat. Bemáth Aurél, aki diákként került a városba és többször megfor- a Roma-hegyi házban. föl jegyezte emlékezéseiben hogy a festő műtermében — az ablakpárkányra tett kar­tonlapocskán — a látogatót ez a felirat fogadta: »Lakásunk­nak akkor örülünk a legjob­ban, ha messziről térünk visz- sza.« Az a kettősség, mely a Ró­ma-hegyi villában egv vidéki magyar kúria vonásai és egy francia kastély stílusa közt látszott, megvolt a sgázad ele­ji Kaposvár életében is. A Turulban és a Koronában az egyik asztalnál a környékből beruccant földbirtokosok és kereskedők kártyáztak, nyel­ték a bort és a füstöt, a má­sik asztalnál a modern ma­gyar művészetért lelkesedő értelmiségiek, újságírók, taná­rok, költők és festők dugták össze a fejüket. A Párizsból hazatért Rónai­nak nemcsak pénze volt. hogy megvásárolja a Róma­hegyi villát, hanem elismert neve is a magyar művészvi­lágban. Franciaországban a Nabis-csoport tagja volt: ba­rátja és fegyvertársa Bonnard- nak, Vaillard-nak, Maillolnak Azok, akik itthon egy új szel­lemű festészetért és iroda­lomért harcoltak, a NvolcaU és a Nyugat, jól ismerték és szövetségesüknek tekintették a külföldről hazatért művészt. Amit Cézanne-ban a franciák, azt látták Rippl-Rónaiban a magyarok. A művészet forra­dalmárát, új színeknek és for­máiknak vászonra álmadóját, egy dohos és áporodott mű­vészvilágban vihart kavaró alkotót. (Folytatjuk) A motoroknál nem volt minden rendben Állj! Ellenőrzés! Az URH-s kocsi délután kettőkor indult. A megye déli útjainak, községeinek jármű- forgalmát ellenőrizte. Az est­től nyálkás utakon kevesebb autó, motor szaladt, mint ál­talában. A közlekedésrendészet ko­csija először Böhönyén állt meg. Személygépkocsik húzód­tak az út szélére, jogosítvá­nyok, forgalmi engedélyek ke­rültek elő. Minden rendben ment. Az ellenőrzés nem ta­lált hibát. Csurgón azonban már volt mit szóvá tenni. Az első segédmotor vezető­je szó nélkül kifizette a hely­színbírságot, azután tovább­tolta a motort. A kis jármű­nek ugyanis nem fogott az el­ső fékje. Ugyancsak felelőtlen volt annak a Pannóniának a tulajdonosa, aki az oldalko­csit cementtel rakta meg, te­hát nagy teherrel utazott első fék nélkül. Vajon hogyan áll meg a Pannónia? Pedig a fék­beállítás, mint kiderült, csu­pán néhány másodperces mű­velet. Személygépkocsik, teherau­tók jönnek. A kormánynál ülőknek nincs okuk az ide­gességre: a járművek műsza­ki állapota megfelelő, a me­netlevél, jogosítvány, forgal­mi engedély is rendben van. Előkerül a szonda: aki bele- fújt, nem fogyasztott alko­holt. Azután egy Komár kis­motor érkezik, öreg jószág, horpadt, kopott. Hatalmas zsák fekszik rajta keresztben, annak ellenére, hogy vezetője tudja: a szállításnak ez a módja szabálytalan. Mint ahogy tükörsimára kopott gu­mikkal sem közlekedhetne. Vezetője az ötven forint hely­színbírságot mégis méltányta­lannak tartja. Szabálysértési feljelentés a követkemény. A járőr folytatja útját. Bé- lavár, Vízvár felé indul a ko­csi. Lassan besötétedik. Ke­rékpárok mellett haladunk el. Valamennyinek messziről lát­szik a lámpája. Ezen a részen tiszteletben tartják a közleke­dési szabályokat. És egyetlen ittas vezető sem akadt. Babócsán zöld Nysát állít meg a rendőr. Az iratok, a jármű rendben van, ám az első ülésen apró gyerkőc fész- kelődik. Még két éves sincs. A gépkocsivezető megfeledke­zett róla. hogy a gyermeknek hátul a helye. Az autós írás­beli figyelmeztetést kap ezért a kihágásért. A gyermeket hátra ültetik a másik utas mellé, és a Nysa folytatja út­ját. Barcs utcáin csak néhányan járnak. Egy Trabant személy- gépkocsi érkezik, az URH-s autóban felvillan az »Állj ! Ellenőrzés !« felirat. A tra- bantos azonban nem veszi észre, továbbhajt. Pár méter­rel arrább sikerül megállítani. Szemüveges hölgy ül a volán­nál. Az iratok rendben van­nak, semmi ok az idegesség­re. Annak a ZIL-es gépkocsi- vezetőnek, akit pár perccel később állított meg a járőr, viszont volt oka rá. A 13. szá­mú Volán teherautójával nem­rég jött ki a telephelyről, de a menetlevél szerint nem m ki onnan. — Most hazaviszem a sógoromat — mondta. — Utána pedig én megyek haza a gépkocsival. így reggel, ha Pestre indulok, nem kell be­mennem a telepre. Ezek a kitérők állítólag a főnöke engedélyével történtek. Persze az engedély szóbeli. Ráadásai a'ZIL bal oldali el­ső lámpájának tompított vi­lágítása nem égett. Ez az esti kis fuvar egy darabig emlé­kezetes marad a gépkocsive­zető számára. Hazafelé alig találkozunk egy-egy járművel. Csupán Görgetegen támad kisebb cse­tepaté. Idős ember pottyan le a kerékpárról, el sem tud in­dulni vele. A lánya rohan utá­na, megpróbálja visszatartani. Az öreg részeg. Hazamenne, de nem tud felszállni a bi­ciklire. Először hangoskodik, azután megnyugszik, és jön_ a következő stádium: megpró­bál a rendőr vállára borulni, hogy rövid értekezésbe kezd­jen. Végül megígéri, inkább a lányánál alszik, de nem ül- fel a kerékpárra. A kék-fehér kocsinak most már nem akadt dolga Kapos­várig. A délután és az este mérlege : két szabálysértési följelentés, két helyszínbírság, egy figyelmeztetés. Egyetlen szonda sem színeződött el, it­tas vezetővel nem akadt dol­ga a járőrnek. Általában fe­gyelmezett autósok, motorosok járták az utakat. Dán Tibor Málló falú hát, lusta ko­mondor, veszettül ugató, fekete kiskutya és az is­tállóban különös állatse­reglet: ^négy fekete bivaly, kormos szemű Apis-bika, szelíd, barna tehenek, bor­jak, és a társaság »vezető­je« az élénk tekintetű szarvastehén. Hosszú az. út Erdélyből So- mogyországig, Kolozsvárról vezetett Nagybajomba Fehér Jenő volt inszeminátor élet­útja. övé a különös állatse­reglet. Egyedül él a nagy házban, magángazdálkodó. A fogalom keveset sejtet, de so­kat takar. Történeteket, anek­dotákat — szépet is, gúnyo­sat is mesélnek róla az em­berek, mert nem lehet kö­zömbösen elmenni a különle­ges gazdaság mellett. Legfő­képpen a bivalyairól híres. — A megyében az utolsó bivalyok. Ügy látszik, hama­rosan ezek is elfogynak, nincs szaporulat, ha • kiöregszenek, már nem lesz utánpótlás. Túl a kertek alján, a réten két állat legel, a szarvaste­hén és az egyik bivaly. À gazda hívó szavára a szarvas felkapja a fejét, és ügetni kezd a ház felér Nyakában csengő himbálódzik. A fiatal bivaly engedelmesen követi. A Joli, a szarvastehén, nem szeret egyedül maradni, ta­lán unatkozik. — Csengőt akasztottam a nyakába, hogy a vadászok messziről megismerjék, és kárt ne tegyenek benne, mert elmegy ám a Joli az erdő széléig is, ha kedve van ! — Nem fél, hogy egyszer végleg itthagyja? — A Joli? Soha nem hagy el az engem! Törött lábbal találta vala­hol, meggyógyította, fölnevel­te, és az állat vele maradt. A Hunor, a tizennyolc hó­napos magyal szürke bika a nevezetes hortobágyi rezervá­tumból érkezett A pécsi ál­latkert kapta, majd kihelyez­te ide, Nagybajomba. — Az ősi fajtát szeretném ke-esztezni egy jó képességű­vel, mert igénytelen, szívós, jól tűri a nélkülözést, a rossz levegőt. A barna jersey te­henek képeznék az alapot. Egy ízben Pécsre vittem egyet, de akkor nem sikerült a keresztezés. A vágyaim tel­jesültek azzal, hogy a bikát megkaptam. Kedvünkért kivezeti az is­tálló ajtaján. Könnyű léptek­kel, nyugodtan sétál fel és alá a még fiatal, kormos szemű bika, mi mégis hátrább húzó­dunk, az erősebbet tisztelni kell. Rosszul lát Fehér Jenő, 16 dioptriás szemüveget hord. Ezért nem tudta folytatni a hivatását, így lett kényszerből magángazdálkodó. Szegény­ségéről árulkodik a ház és környéke. Tizenhat hónapra kiszámított havi átlagjövedel­me 1437 forint. Elvált, az asszony magával vitte a há­rom gyereket, tartásdijat ü-1 zet, az összeg ötven százalé­kát. — Tavaly tavasszal az álla­taimat napokig r.em enged­hettem ki az istállóból, mert nem tudtam kifizetni a legel­tetésért járó bérletet. Éheztek az állatok, egy borjú meg is döglött akkor. Az a baj, hogy sohasem tudom magam utol­érni. Mire fölnevelnék pél­dául egy borjút, a tartás miatt annyi adósságba , keveredek, hogy amikor ■eladom, jó. ha a számlámat ki tudom egyenlí­teni. Az állam most támoga­tást ad a tehenekhez, talán azzal egyenesbe jövök. A fotográfia kedvéért össze kéne tereim az állatokat. A gazda a szomszédtól kér köl­csön egy öl szénát, azzal csa­logatja őket egymáshoz. Néz­zük a mesekönyvbe illő képet — a bivalyokat és a hosszú szarvú bikát, a kotnyeles szarvastehenet, és elfelejtjük, hogy nincs ennivaló, hogy Jnó- napok óta nem izzott a kály­ha, hogy nyomasztóak az adósságok... — Talán az a bűnöm, hogy szeretem az állatokat — mondja Fehér Jenő. Tévedett: rossz látása arra kénysz.erítette, hogy felhagy­jon romantikus és — bárhogy is tagadja — drága vágyai­val. ö mégis szembeszállt a sorssal. Drágán merRzetett ér­te, elvesztette családját, mun­kahelyét, a meleg és kiegyen­súlyozott élet harmóniáját. Feláldozta őket legszebb ál­maiért. Nem lehet elítélni érte. Ecncsik András Tülkösszarvú, fekete bivalyok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents