Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-04 / 53. szám

Tanuló tanítójelöltek — vizsgázó tantestületek — Nem csinálnánk ügyet abból, ha egy képesítés nél­küli pedagógusunk a félévi vizsgák idején rosszul fölké­szülten, ne adj isten, vázlat nélkül menne be az órájára — mondta az egyik járási mű­velődésügyi osztály vezetője. Majd azzal folytatta: — Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megengedjük: rosszul vizsgázzon, megbukjon. Na­gyon jól kell tudnia minden iskolaigazgatónak, hogy teljes értékű nevelőnek lenni, sok tantárgyból vizsgázni — köz­ben magával a tanítással is birkózni, nagyon kevés isme­ret birtokában — nem lehet. Sajnos, nem ezt az elvet vallja mindenki. A Somogy­bán szép számmal működő képesítés nélküli tanárok, ta­nítók többsége levelező úton képezi magát. Rá is kénysze­rül erre, hiszen hosszú távon nem maradhat a pályán szak­mai tudás és bizonyítvány nél­kül. Mindenképpen az a cél, hogy mihamarabb teljes érté­kű pedagógus legyen. Ez a folyamat azonban ál­dozatokat követel: természe­tesen elsősorban attól, aki egy­szerre tanul és tanít. De min­denképpen megértést, türelmet a kollégáktól, az igazgatótól. Jó lesz tanítónak? A Kaposvári Tanítóképző Főiskola 72 első éves levelező hallgatója közül mindössze harmincketten készültek ere­detileg pedagógus pályára, és még az utóbbiakból is többen úgy lettek levelező' hallgatók, hogy nem jutottak be a nap­pali tagozatra. A többség — mert nem vették föl más fő­iskolára vagy egyetemre — elment képesítés nélküli pe­dagógusnak. Nem járok mesz- sze az igazságtól, ha azt mon­dom, jobb híján. Az érem má­sik oldala, hogy 18-an nem ta­nítanak, hanem más munka­körben dolgoznak. Ok azért tanulnak most, hogy alacso­nyabb fizetésért vállalják majd a pedagógushivatást­Vajon azok, akik véletlenül sodródtak a pályára, ott ma­radnak-e? Vállalják-e a kép­zés ideje alatt a vizsgákat, a tanulást, a drukkot? A tanítóképző első évfolya­mának vizsgáin nem túl jó eredmények születtek. Például didaktikából (oktatástan) né­gyen megbuktak, és huszon­egyen elégséges eredményt ér­tek el. Még egy adat: a be­iratkozottak 15 százaléka meg se kísérelte a vizsgát: évha­lasztást kért, vagy egysze­rűen nem ment el a beszá­molóra. Mentségül, vagy csupán a kép teljessége miatt: kilenc tantárgyból kellett vizsgáz­niuk ... Mellesleg tanulnak A képesítés nélküli fiatalok az év elején konzultációt tar­tottak a megyei tanács műve­lődésügyi osztályán. A tapasz­talat azonban azt mutatta, hogy nem szerencsés dolog két-három napon keresztül pedagógiai tudnivalókat zúdí­tani azokra, akiknek eddig semmiféle kapcsolatuk nem volt az oktatással. Sokan el is bátortalanodtak. A tapasztala­tokból a tanács levonta a ta­nulságot ; a konzultációkat ezentúl anyaghoz kötve, el­osztva tartják. A mindennapi segítségadás feladata az isko­lák igazgatóira és a tantes­tületre hárul. Sajnos, kevés helyen érezték ennek felelős­ségét. A vizsgázók elmondá­sa szerint sokukat csak akkor kereste meg az igazgató, ami­kor hivatalból amúgy is láto­gatnia kellett■ Ez pedig na­gyon kevés. Azok voltak sze­rencsés helyzetben, akik talál­tak egy segítőkész kollégát. Nem mindenütt történt így. Igaz, vannak tantestületek — főként, ahol több kezdő is dolgozik —, amelyekben be­mutató foglalkozásokat, kon­zultációkat tartanak számuk­ra. Olyan követendő példával is találkozunk, amikor az igaz­gató anyagi és erkölcsi elis­merésben részesíti a patro­náló pedagógusokat. Több segítséget A többség azonban — ezt egy fölmérés is bizonyítja — magára marad, és küszködik szakmai hiányérzetével, a vizsgára való fölkészüléssel, és a tanításon kívül kapott fel­adatokkal. Bár van egy írat­lan szabály, hogy a képesítés nélkülieket nem terhelhetik egyéb feladatokkal, sokukat, mint a tantestület legfiata- labbját, megbízzák az úttörő­vezetésével, egy-két szakkör irányításával, gyakran a he­lyettesítéssel is. A legkirívóbb példa: dolgozik a megyében olyan képesítés nélküli tanító, aki rendszeresen helyettesít, délután napközis csoportot vezet, és még a napközi ott­hon élelmezését is irányítja. Mindezek mellett igazgatója megkérte, legyen tekintettel az iskola nehéz helyzetére, és ne vegye ki tanulmányi sza­badságát. Ez a példa már-már riasztó. Mert az, akit ilyen helvzetbe kényszerítenek, leg­jobb úton van afelé, hogy mi­nél hamarabb elhagyja a pá­lyát. Pedig lehet, hogy jó pe­dagógus lenne belőle. Mint ahogyan sokan lettek átlagon felüli jó szakemberek — sőt szakfelügyelők, iskola- igazgatók — azok közül, akik az elmúlt két évtizedben a ta­nítói, tanári munka mellett szerezték meg az ahhoz szük­séges képesítést Somogybán. Ök tudnák elmondani, mekko­ra erőfeszítést kívánt tőlük a helytállás a munkában és a vizsgákon- Ehhez a maguk akarásán, szorgalmán kívül szükség volt a kollégák, fölöt- tesek türelmére, megértésére. A most tanuló fiatalok is csak úgy tudják megszerezni a ké­pesítést, ha erőfeszítéseikkel környezetük segítőkészsége is párosul. Simon Márta Desiderius — a rendeső Gepgelyl igazság' kérdőjellel Felkarolják az öregeket A mezőcsokonyai vöröskeresztesek a közösségért Fontos szerepet tölt be Me- zőcsokonya életében is a vö- rösker-es-ztes szervezet. Ez tűnt ki abból, hogy zsúfo­lásig megtelt a művelődési ház a vezetőséget újjáválasz­tó taggyűlésen. Nők és férfiak, idősebbek és fiatalok hallgat­ták érdeklődéssel Maries Ven- delnének, a szervezet titkárá­nak beszámolóját a Magyar Vöröskereszt IV. kongresszu­sa óta végzett munkájúikról és az V. kongresszusra való ké­szülődésükről. A szervezet munkájában szinte az egész község részt vesz, valamennyi mezőcsoko­nyai ember felelősséget érez a Vöröskereszt céljainak meg­valósításáért, községük fejlő­déséért, a kulturált, 1 egészsé­ges élet feltételeinek megte­remtéséért. Nagy körültekin­téssel végezték a család- és a gyermek-, a nő- és az anya­védelmi munkájukat, s az őre gekről is gondoskodtak. Fi­gyelemmel kísérik a családok életét, s ahol szükséges, segí­tenek. A magányosan élő öre­geket — jelenleg huszonhatan vannak — nagy figyelemmel és szeretettel gondozzák, kezd­ve a betegápolástól a házi munka, a bevásárlás elvégzé­séig, s más feladatok ellátá­sáig. Az egészséges életmódra nevelés érdekében előadáso­kat, tanfolyamokat szerveztek, s hasonlóképp segítik a nő- és az anyavédelmet. Rendszere­sen megtartják az anyák is­kolája tanfolyamot, felkészí­tik a leendő anyákat. Részt vállaltak — s vállal­nak a jövőben is — az alko­holizmus elleni küzdelemből. Tizenegy alkoholistát kutat­tak fel, javasolták: őket elvo­nókúrára. Segítenek abban is, hogy megfelelő utógondozás­ban részesüljenek. Hagyomá­nya van a községben az első­segélynyújtásnak. Az első ilyen tanfolyamot negyedszá­zaddal ezelőtt szervezték meg. Ma nyolc egészségügyi állo­más tevékenykedik a község­ben — az iskola tanulói, a felnőttek vesznek részt ebben a munkában —-, s az elmúlt évek során 400 sérültnek nyújtottak elsősegélyt. Ered­ményes a véradómozgalom is: az utóbbi négy esztendőben 150-en járultak hozzá önzet­len véradással embertársaik életének megmentéséhez. Nincs olyan terület, ahol nem tapasztalhatták a Vörös- kereszt aktíváinak önzetlen munkáját. A cigánycsaládok beilleszkedésében, a tisztasá­gi mozgalom szervezésében éppúgy részt vesz az egész község, mint a parkosításban, a fásításban, Ezért beszéltek nagy elis­meréssel a felszólalók dr. Barcza Irén elnök, Maries Vendelné titkár, s a többi ve­zetőségi tag, valamennyi ak­tíva munkájáról. Ezt tolmá­csolta Fodor Gábor az orszá­gos vezetőség nevében, egy­úttal javasolta: a jövőben nyújtsanak nagyobb segítséget a termelőszövetkezet egész­ségügyi munkájának javításá­hoz, az üzemi balesetek meg­előzéséhez. Vörös Vince, a pártvezető­ség titkára. Vancsura Miklós, a tanács elnöke is köszönetét, elismerését fejezte, ki. Mind­ketten azt kérték a Vöröske­reszt aktíváitól: a jövőben is ilyen nagy felelősséggel dol­gozzanak, segítsék *elő Mező- csokanya fejlődését. »Vöröskereszt — együtt a békéért!« — ez az idei vörös­keresztes világnap jelszava. A mezőcsokonyai szervezet tag­jai eddigi' munkájukkal, a taggyűlésen elhangzott felszó­lalásaikkal, javaslataikkal is kifejezték: helyeslik ezt a jel­szót, s mindent megtesznek a siker érdekében. Erről szólt Dászló József — aki az öre­gek nevében köszönte meg a gondoskodást —, Kaszás Pál- né, Varga Rózsa, Illés Lászió­né, Papp Istvánné, Honti Jó- zsefné is. Ezt segíti majd az elfoga­dott, tartalmas feladatterv. S hogy a jövőben is eredmé­nyesen végzi munkáját Mező- csokonyán a Vöröskereszt, arra biztosíték az újjáválasz­tott vezetőség. Tapssal, kéz­felemeléssel ismét dr. Barcza Irént választották a szervezet elnökének, Maries Vend élné t pedig titkárnak. Sz. L. O Nem egészen egy héten belül két Németh Lász- ló-dráma; ez olyan tehertétel a közönségnek, melyet a kel­lő át nem gondolás rakhatott a vállukra. Ami viszont az egybeesés hátrányát némiképp ledolgozza bennünk, az az, hogy összehasonlítási alapunk van: láttunk egy, a szó rosz- szabb értelmében hagyomá­nyos Széchenyi-előadást, és egy, a korszerű színház fogal­mát bennünk elmélyítő VII. Gergely-produkciót. A kecs­keméti Katona József Színház társulata ugyanis a kaposvári vendégjáték háromnegyed ré­szében meg tudott győzni ben­nünket arról, hogy a VII. Ger­gely életképes színpadi mű, kikívánkozik könyvbörtöné­ből. Mint azt keddi előzetesünk­ben jeleztük: Németh László a gergelyi drámában bizonyos mértékig önmaga addigi tevé­kenységét is mérlegre állítot­ta, mintegy kritikus szemmel áttekintve azt. VII. Gergely úgy akarja kiküzdeni igazsá­gát, hogy eszközeit képtelen megválogatni. Kifejezésklisé­vel: »rossz diplomata«, mert kérlelhetetlenségében mások­ra is a saját magára szabott erkölcsi normákat akarja rá­erőszakolni. A politikus Ger­gely ellenfele valójában nem is IV. Henrik, hanem önmaga morális érzéke, hajthatatlan-, sága. A pápai hatalom invesz­titúra-jogának megalkuvás nélküli gyakorlásával szent célja van: Európa háborúktól szaggatott arcát nyugalmasra simítani, s a királyok mara­kodás-energiájának Európán kívüli területet biztosítani. O Színháztörténeti szen­zációnak voltunk tanúi: Gábor Miklós, aki Füst Milán drámájában eljátszhatta IV. Henriket, most Németh Lász­ló művében VII. Gergelyt ala­kította. Megpróbáltam »kot- tázni« játékát, azt a nagysze­rű, valódi élményt sugárzó színészi munkát, melyet e sze­repében nekünk címzett. Nagybeteg öregember ez az igazi Gergely. Leül, felsőteste ide-oda ingadozik, mintha a mások számára érzékelhetet­len halál szele próbálgatná le­dönteni. Kezeit dörzsölgeti sű­rűn, s ez nemcsak a reumati­kus fájdalmakban szenvedő ember magát nyugtatgatása, hanem az örök hideget érző, fázékony öreg test védekezé­se is, amely- [ nek testhő­mérséklete fagypont kö­rüli. De a lé­lek izzik! Ezt a kettősséget sikerült Gá­bor Miklós­nak színpad­ra fogalmaz­nia. Ügy jár, mint akinek térdízületei kővé kemé­nyed tek; be­tegesen puf- fadt hasát elő­renyomja, két kezét — mere­ven eltartva magától az egyensúlyát akarja meg­őrizni. Lám, a színész itt a figura külső jegyeinek- hangsúlyozá­sával a lélek örök egyen­súlykeresé­sét is asszo- ciáltatja ! Arcának kemény vo­násait a fájdalom véste. Hang­ja »romlott«, a sok önigazoló vita koptatta ilyenre. De ez a hang, amikor Gergely újra és újra próba elé kényszerül, egy­szerre saját magassága fölé szárnyal, már-már hiszteroid női színekbe torzulva. Éve ke­ményed ik bele, ha parancsol. A gúny sósava fröcsköl: »Föl- oldozzam? Hogyan?« Ostobák­nak tartogatott regisztereken hajlongja el a képzelt beszél­getést Wibert ellenpápával. A második részre könnyekkel töltődik fel ez a hang, majd meg eszeveszett viharként tombol, a személyiséget már- már a szenilitás határán mu­tatva fel. Amikor végsőkig le­meztelenedéit ez a személyi­ség, akkor Gábor Miklós hangja szinte megkettőződik: magának már nem hazudik, de száját erőlködve készíti elő a szólásra, amikor környe­zetéhez beszél. A keze — »Az egyház azért van ...« — erővel lesújt. De egy pillanatban felcsúszik ró­la a bő ujjú ruha, s akkor nemcsak a karja, hanem az egész ember áll előttünk ru­hátlanul. Azt, amit mi min­dig hangsúlyos igazságnak fo­gadtunk el — »Szerettem az igazságot, gyűlöltem a mél­tánytalanságot, ezért halok meg száműzetésben« —, 6 olyan kihívóan kérdőjeles hangsúllyal mondja el, hogy bizton tudjuk: ez ugyan az ön­maga szobrát már kifaragott személyiségé, ugyanakkor sa­ját tevékenységét kritikával konkluzionáló gondolkodóé i* egyszersmind. Ruszt József, aki Ka- WW posváron nagy művészi sikert aratott a Bakkhánsnők színpadra teremtésével, most újra győzött. Végletekig le­egyszerűsített színpadkörnye­zete, fény- és hangeffektusai egyszerre képesek a drámára hangolni a nézőt, másrészt vi­szont oratóriumtisztává tenni a játékstílust. A kaposvári előadások meglepetése: Ruszt József »ugrott be« Desiderius apát szerepébe ; Desiderius szinte Gergely második énje, tevékenységének kontrolláló- ja. Ruszt szép színészi mun­kával. valódi entellektuelt fogalmaz színpadra. Az elő­adás meleg fogadtatásában részük van a többiek közül Cumik Ilonának, Sára Berna- dette-nek, Lakky Józsefnek, Juhász Tibornak, Hetényi Pál­nak, Mások viszont adósaink maradtak érthető hangsúlyok­kal, gesztusrendszerrel terem­tett figurákkal. Képünk még a kecskeméti bemutatón készült. Leskó László TÜSKÉS TIBOR A Balatontól a Dráváig A városfejlesztő energiák szétforgácsol ód tak. A XIX. század második felében Ka­posvár tipikus kereskedő- és tisztviselő város lett. A századfordulón némileg megváltozott a helyzet. A vá­ros élére széles látókörű pol­gármester került: Németh Ist­ván, aki szerette volna Ka­posvárt fejleszteni. A város­ban nagyarányú építkezések kezdődnek: fölépül az igaz­ságügyi palota, a gimnázium, a színház. Más kérdés, hogy negyven éven át ezután sincs önálló társulata a városnak. Az építkezések fölverik a bel- I ső telekárakat. Kaposvár szé­lein kis utcák nyílnak, a vá­ros szétterül, a közművesítés megdrágul. Az 1900-as évek elején a 139 magyar város közül a legmagasabb közmű­díjakat — Karcaggal együtt — Kaposváron fizetik. A piac is drága. Ugyanakkor a város társadalmában kialakul egy vékony, haladó polgári réteg. Már a magyar reformkorban a liberális birtokos nemesség több tagja élt Somogybán: Sárközy István, Berzsenyi Ka­posvárra járnak könyvet köl­csönözni. A századfordulón ügyvédek, orvosok, újságírók alkotják ezt az értelmiségi ré­Somogyi Néplap tiem rendelkezett a város, ami volt, a mezőgazdasághoz il­leszkedett. A városi ipart most kellett megteremteni. Az első jelentős ipartelepítés a fono­da fölépítése volt. Később fo­lyamatosan több ipari üzem létesült : az Egyesült Izzó gyáregysége, a finommechani­kai gyár, a ruhagyár, a hús­kombinát, s megkezdődött a malomipar felújítása és fej­lesztése. A korszerű ipartele­pítés egyik célia, a szabad munkaerő lekötése, á teljes foglalkoztatottság rövidesen megvalósult. De két gond ma is jelentkezik: nincs helyben megfelelő energiahordozó, és nincs nyersanyag, csak amit a mezőgazdaság és az erdőgaz­daság ad. A levéltár egyik szobájá­ban beszélgetünk... A helyismereti munkának, a helytörténeti kutatásnak nagy és szép hagyománya él a me­gyében. Somogy mintha a töb­bi megyénél egy fokkal iob- ban támogatná az efféle tö­rekvéseket. A helytörténeti kutatás és a helytörténetírás legfontosabb somogyi műhe­lye a levéltár. A kaposvári levéltár a megyére vonatkozó írásos anyagot nemcsak ösz- szegvűjti és megőrzi, hanem a dokumentumok tudományos igényű, feldolgozásáról is goet» doskodik; ehhez kellő fölké- szültségű szakemberekkel ren­delkezik, ilyeneket maga is képez, továbbá külső erők be­vonásával szervezi és Irányít­ja a megyére vonatkozó min­dennemű történeti jellegű ku­tatást. A levéltár számos or­szágos jelentőségű történettu­dományi tanácskozás életre- hívója, gondozója. A levéltár kiadásában megjelenő Somo­gyi Almanach című füzetso­rozat immár huszonötödik kö­tetéhez- érkezett. A levéltár 1970 óta rendszeresen megje­lenő, egyenként háromszáz nyomtatott oldalt kitevő év­könyvet ad ki Somogy megye múltjából címmel. A helytör­téneti munka egy-egy na­gyobb szabású, önálló kötet­ben is közlési fórumot talál. Ilyen a Harminc nemzedék vallomása Somogyról című történelmi szöveggyűjtemény, valamint a Somogy a felsza­badulás hónapjaiban című do­kumentumgyűjtemény. A fel­szabadulásról szóló visszaem­lékezéseket tartalmaz a Sors­forduló, című kötet. 1919 he­lyi eseményeit A Tanácsköz­társaság Somogybán tanul­mánykötet elemzi. Ebbe a sor­ba tartozik az 1975-ben meg­jelent Kaposvár című kötet. A látszólag helyi jelentőségű témák megközelítése mindig a legmagasabb tudományos igénnyel történik, és a téma megválasztásában és kidolgo­zásában a szerzők mindig arra törekednek, hogv országos ér­vényű és érdekű következte­tésekig jussanak el, azaz vizs­gálatukkal a megyére és az országra vonatkozó történettu­dományi ismereteket egy­aránt gyarapítsák. (Folytatjuk) teget. A gimnázium tanári ka­rában is akad néhány vilá gosan gondolkodó fej. E ré teg műveltségi szintje elég ma­gas. 1902-ben életre hívják < Berzsenyi nevét viselő szabad kőműves-páholyt. 1904-bei megalakul a Berzsenyi Dánie Irodalmi Társaság. Adyt hoz zák a városba. Megtelepszil Rippl-Rónai József. Az 1918— 1919-es kaposvári eseményei jól ismertek. A két háború között meg­születik a jelző: »virágos« Ka­posvár. Ez azonban jobbár: csak jelszó marad ... 1922-tő kísérhető nyomon a törekvés hogy az 1872-től »rendezet tanácsú« város megszerezze < »törvényhatósági jogú« címet azaz olyan státuszú város le gyen, mint az akkori Péc: vagy Debrecen. 1942-ig húzó­dik az eljárás, akkor két vá­ros, Szombathely és Kaposvái megkapja a címet. De a há­ború miatt a végrehajtás utasítás kiadására csak 1945- ben kerül sor. Ezt az ideigle­nes kormány belügyminiszte­re, Erdei Ferenc írja alá. 1950 után kezdődik a várói igazi fejlesztése. Kezdetber sok a kapkodás, a pillanatny elhatározásból fakadó intéz­kedés. Ipari hagyománnyá

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents