Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-31 / 76. szám

Á munkások és a művészet E gy vasmunkás vallomá­sa ötlik fel bennem, valahányszor a fizikai dolgozók és a bonyolultabb műalkotások viszonyáról esik szó. Félszegen mesélte el a , rádióban, hogyan kerülte évti­zedeken át a »nehéz-« muzsi­kát, hogyan »tuszkolták be« egy operaelőadásra, s hogyan keresi azóta is az alkalmat, hogy a sok munkatársa által »sznobok szentélyének« tar­tott operaházba eljárhasson. Legkedvesebb zeneművei­ként ,a Nabuccot és a Lo- hengrint említette. Az előbbi iránti vonzalma könnyen megmagyarázható ; a lázadó olasz néptribun életteli dal­lamossága ma is mindenkihez szól. A Lohengrin azonban — meglepetés. Mert — mondjuk meg őszintén, mindenféle »mellékíz« nélkül — szokat­lan dolog, hogy vasmunkások saját gondolati és érzelmi vi­láguk részének vallják a pol­gárpukkasztó Wagner renge­teg zenei, történeti, filozófiai előismeretet föltételező, bú­várkodást igénylő zenedráma- monstrumait. A példa kétségtelenül egye­di — az általános kép ko­rántsem ennyire szép. Csak­hogy a kivételek rendszerint általánossá tehetők. Nem gyors huszárvágásokkal, ha­nem — okos módszerekkel. Törekvéssel, türelemmel, hoz­záértéssel. .Az említett munkás önval­lomása érvként fogadható el egy régi vitában, amelynek lényege: mennyit bír el a ne­hezebben fogyasztható mű­vészi termékekből az a mun­kás, akinek viszonylag cse­kély az alapképzettsége. És bizonyíték arra, hogy rossz és hamis lenne a művészek­től számon kérni alkotásaik személyre és igényre szabá­sát, megtévesztő és hallatla­nul káros manőver lenne az. ha a munkásokat csupán a könnyen befogadható, magá­tól értetődő könyvekkel, ké­pekkel, színdarabokkal trak- tálnánk. Ettől csorbát szen­vedne mind a művészet — amelynek legalapvetőbb föl­tétele az áttételesseg, a köz­vetett közlés —, mind a mun­kás, akinek igényszintje nem emelkedne. Nehezebb a türelmes igény­formálás, a rendszeres és okos felvilágosító, tájékoz­tató munka. Különösen akkor, ha egyes gazdasági vezetők és szakszervezeti titkárok ki­zárólag papíron bizonyulnak a munkásművelődés támoga­tóinak, ám a rendezvényeket széles ívben elkerülik, gúnyo­san legyintve : ezen én már túl vagyok! Pedig... Hadd példálózzak ismét egy »öreg vasassal«! Sanyarú családi körülményei miatt tizenhárom esztendős korától gyárban dolgozott. Szakmát viszonylag korán szerzett, de negyvenéves volt, amikor elvégezte a nyolcadi­kat, s ötvennégy, amikor — lévén már felnőtt fiai, és ele­gendő szabad ideje — leérett­ségizett. Ma nyugdíjas. Poli­tizál, zenekarban játszik, ol­vassa a világirodalom klasz- szikusait, s tucatnyi országba levelez — eszperantóul. S aját bevallása szerint nem a mennyiségileg előírt kulturális nor­mától vált ilyen igényessé, hanem i az egészségtelen kompromisszumok nélkül ki­alakított belső kényszertől. És a bonyolult szimbólumok ellenére is megnézi a tévé­adást, ha Antonioni-filmet játszanak. L. A. Egy veterán búcsúja Fásítási ankét Kutason Mintegy ötven szakember részvételével fásítási ankétot rendezitek tegnap Kutason. A házigazda a Kutasd Állami Gazdaság volt. Az ankétot Sámóczi István, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának szakfel­ügyelője nyitotta meg. majd a helyi általános iskolások mű­sorral köszöntötték a részve­vőiket. Kozma Ferenc, a MÉM Ka­posvári Állami Erdőrendező­ségének igazgatóhelyettese az erdősítés és a fásítás somogyi eredményeiről tartott előadást. Elmond ív egyebek között, hogy jóulehet a telepítéseik »végeredménye«, az erdőgaz­dálkodási tevékenység nyers­anyagtermelése az ismertebb tényező, jelentős az erdősítés és a fásítás környezetvédelmi szerepe is. Hazánkban ma az erdősítések és fásítások össz­területe másfélszerese az 1935. évinek. Somogybán az összes zöldterület 143 222 hektár (eb­ből a fásítás meghaladja a 11 800 hektárt). A feladat: to­vább növelni megyénk fás te­rületeit! Kiemelt szerepük van a majorfásításoknak. A mező­gazdasági nagyüzemeknek e célból tavaly 24 tervet készí­tett el — társadalmi munká­ba® — a kaposvári erdőrende­zőség, s 28 majorban fásítot­tak. A zöldövezeti telepíté­sekben, belterületi fásítások­ban Kaposvár, Barcs és Nagy­atád jár az élen, s szép ered­ményt mutatnak fel a Bala- ton-parti községek is. Tavaly 870 hektáron történt első ki­vitelű erdőtelepítés és fásítás, illetve pótlás Somogybán, eb­ből 734 hektár szolgál fater­melést. környezetvédelmet és szociális, üdülési célokat. Leg­többet — 541 hektárt — atsz- ek telepítettek. Könyvespolc Vakító napsütésben írót avat a Magvető Kiadó egyik új kiadványával, mely az Új Termés-sorozat mostani tormájában jelent meg. Mózsi Ferenc 1947-es születésű fia­tal író eddig többnyire a ki­adó antológiájában jelent meg, folyóirat-publikációk kevésbé jellemzők rá. Érdekességként : Hanta Ferenc jeles írónak a fia. Világa azonban természet­szerűleg más, mint apjáé. Jel­legzetesen »mai fiatal« típu­sokat formál meg novelláiban. Még akkor is, ha korábbi szá­zadokba helyezi hőseit. Wy­man című elbeszélésének Ro­binsonja a hatvanas évek vé­gének, a hetvenes évek elejé­nek ismert életérzésű figurá­ját idézi. Azt, akit más fiatal írók is megírtak, csak jelen időben: tétova hős ez a Ro­binson, elszalasztja élete' lehe­tőségét, céltalanul táblából a világban. Más elbeszéléseiben is sze­repet kap ez a típus. Ö a címadó Vakító napsütésben kóborló fiatalembere, s a Kincskereső is, aki nem ta­lálja helyét gyerekkora föld­jén. Mózsi Ferenc olykor ugyanazt a témát variálja, de nem írhatjuk javára, hogy ez a kísérlet »kedvéért« történt, hiszen nem két oldalról köze- l líti meg ugyanazt. Bosszantó­an azonos a Szegény Lehel és az I Akit tisztelnek az indiá­nok című írás. Viszont drá- maisága van az Aprópecsenye című novellának, mely egy f i limforgatócsoport furcsa bele- csöippenését ábrázolja egy csa­lád életébe. Ifjúság — ezt a címet adta annak az írásá­nak, mely a Wymaníhoz ha­sonlóan antológiában látott napvilágot. Attól válik fe­szültté a novella, hogy a hős­nek, aki felelőtlen kalandba bocsátkozik, szembe kell néz­nie a halál lehetőségével. A Házépítés című elbeszé­lésnek főszereplője ugyanaz a fiatal, akit az első novellákból megismertünk. Jó szándékúan provokálja a családi házat építő polgári családot azzal, hogy segítségül ajánlkozik. Majdnem tragédia lesz a vé­ge. Ez a történet egyszerűsé­gében is mindent elmond két világszemléletről. Ennyire ka­rakteres írás talán csak egy akad még a kötetben, a Szü­letésnap, melynek egyetlen szereplője van: a testkultúrát tökélyre fejlesztő tökéletlen fickó, aki végül is öngyilkos lesz, mert nincs más célja az életben, csak a saját testével való foglalatosság. Új világo­kat ígér a kötetzáró Az Isme­retlen Isten című kisregénye. Mózsi Ferenc személyében aszköztelen írót ismertünk meg. Az eszköztelenség itt sem dicséret, mert szegényes­séget jelent. Egyelőre az ere­detiség hiányát is felróíhatjuk neki. Túl kell jutnia minél gyorsabban a »fiú és a lány« típusú novellákon. Valaha Ta­bak András, Fejes Endre, Ba- ráth Lajos írt ilyeneket az in­duláskor. de jóval nagyobb írói igénnyel. Tovább kell Mó- zsinak erősítenie magában a társadalmi érzékenységet, ez végleg megnyithatja előtte az íróvá válás kapuját. U U Szántó Gábor, a MÉM Ka­posvári Állami Erdőrendező­ségének igazgatója emlékpla­kettet adott át azoknak a szakembereknek, akik kiemel­kedő munkáit végeztek a fá­sításban: Kaposvár zöldöve­zeti fásításáért Cserjés Mik- lósnénak, a Böhönyei Állami Gazdaság majorfásításáért pe­dig Szerecz Lajosnak. Dicsérő oklevelet kilencen, pénzjutal­mat és jelvényt öten kaptak. A megyei KISZ-biaoittság ok­levelét és pénzjutalmát a szennai és a várdai községi, illetve a karádi tsz-alapszer- vezet képviselői vették át Horváth István, a Kutasi Állami Gazdaság igazgatóhe­lyettese előadásában, majd pedig a telepítések helyszínén ismertette erdőgazdálkodási tevékenységükéit, a racionális földhasználat üzemi módoza­tait. A nyár- és égertelepíté­sek bevételei meghaladják az ugyanazon a területen koráb­bam termesztett szántóföldi kultúrák hozamát. Minden je­lentősebb majornál élőfaöve­zetet alakítottak ki. A tegnap Kutason rende­zett ankéthez hasonlóra kerül sor ma a somogybabodi tsz- ban. Itt a megye északi ré­szének erdészszakemberei a szövetkezet meliorációs mun­káiról és az ezzel összefüggő fásításokról szerezhetnek ta­pasztalaitokat. H. F. Egyszerű berendezés, rend az íróasztalon, a szekrények­ben. Még az ablak alatt álló virágok sem bontják meg az iroda hangulatát. A »gazda« fegyelmezett gon­dolatai az utóbbi időben néha elkalandoznak. A parancsokat, utasításokat, rendeleteket né­ha már akaratlanul is kétfelé csoportosítja: ezt még én fe­jezem be! Ezeket már az utó­domra hagyom. Harminchat évi munka után nyugállományba készül Var­sányi András rendőr alezre­des. Arca, szemének fiatalos csillogása, halk, határozott be­széde, életkedve nem árulko­dik fáradtságról. Eredményei ma sem rosszabbak az utóbbi évek átlagánál. Csak az idő járt el könyörtelenül, csak az egészségét sarcolta meg a hosszú és kemény szolgálat. Iskolaévek, katonaság, front­szolgálat, átállás a felszabadí­tók oldalára, a fasizmus elle­ni fegyveres harc vállalása, Ausztriában az Alpok lábánál a fasiszták üldözése... mintha az elmúlt hetekben történtek volna. Életútja göröngyös volt. Nagykanizsán végezte a ta­nulmányait. Tisztviselői lehe­tőségeket csillogtattak meg előtte. De a háború, a kato­nai behívó más utakra terelte. 1944 októberében Budapesten érte utol szülei internálásának a híre. El kellett tűnnie, mi­előtt a sor rá kerülhetett vol­na. Egy frontra irányított ba­rátjával »szerepet cserélt«. Hadapród őrmesterként egy aknavetőszakasz vezetésével bízták meg. Mint a saját gon­dolatai, úgy visszhangzottak fülében a katonák átállási­megadási suttogásai. Mátyás- földön december második fe­lében sikerült kiszabadulni a németek ellenőrzéséből. Teljes fölszerelésüket átadták egy vegyes szovjet—román előőrs­nek. Jelentkezett a szervező­dő demokratikus hadseregbe, vállalta a fasiszták elleni fegyveres harcot. 1945. ápri­lis 13-án Debreceniben végre megmozdultak a frontra in­duló szerelvények. Hadműve­leti terület. Hadi szolgálat. Hazatérés. És most, hogyan tovább? A fegyveres szolgálatot nem te­kintette életcéljának. De szük­ség volt rá, egyelőre maradt. Részt vett az utak, vasúti hi­dak biztosításában, a romelta­karításban és a meginduló új­jáépítésben. A várpalotai szén­bányák őrzését már kommu­nista parancsnokként szervez­te. Azután végérvényesen a haza fegyveres szolgálata mellett döntött. Nem szereti, ha a múltjáról vallatják. »Amit tettem, kö­telességem volt. Mások a he­lyemben ugyanezt tették voí- na.« Életútjának állomásait a közvetlen környezete sem is­meri. Csak az elöljárói és a? okmányok árulják el, hogy Varsányi Andrást a felszaba­dulás után mindig nehéz fel­adatokkal bízták meg. 1948-ban rendőrtiszti iskolá­ra küldték. Úgy gondolta, hogy élete nyugodtabb me­derbe kerül. Tévedett! Az iga­zán nehéz és emlékezetes nap­jai csak ezután következtek. Még el sem 'végezte az isko­lát, amikor 1950-ben a tamási rendőrkapitányság vezetésé­vel bízták meg. Nem csalód­tak benne. Munkabírása, elv­társi közvetlensége, munka­társai és az emberek szerete- te sok nehézségen átsegítette. Ma Kaposváron, a megyei rendőr-főkapitányság osztály­vezetőjeként dolgozik. Munka­helyén szeretik, tisztelik és megbecsülik. Ezt fejezik ki kitüntetései, köztük a Kiváló Szolgálatért Érdemrend, a Közbiztonsági Érdemérem, a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozata, a Fel­szabadulási Jubileumi Enrflékr érem. Munkájáról hozzáértéssel,' felelősségérzettel ; munkatár­sairól szeretettel és lelkesedés­sel nyilatkozik. Hosszú évekig volt az alapszervezert párttit­kára. De az idő eljárt! Ma is sokszor eltűnődik: vajonmeg- tett-e minden tőle telhetőt? Egyet biztosan állít: a fiata­labbaknak ma már sokkal könnyebb a feladatok .végre­hajtása. Sokat tud arról, ho­gyan lett az 1945-ös polgárőr­ségből korszerű technikai esz­közökkel fölszerelt rendőrség. Ebben úgy érzi, neki is volt egy kis része. Dr. Szendi József Megyei üzemorvosok tapasztalatcseréje Az egészségnevelés a közművelődés része ÉVENTE más-más üzem­ben tanácskoznak a megyei üzemorvosok. Az első rendez­vényt a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában tartották, ahol legrégebben foglalkoztatnak üzemorvost Somogybán. Most — s ezt jelképes egybeesésnek érzem — itt rendezték meg az első üzemi egészségnevelési ta­pasztalatcserét. Ennek témája ugyan körülhatároltabb volt a hagyományos üzemegészség­ügyi ankétokénál, mondani­valója alapján mégis fontos állomása lehet az eddiginél egységesebb, folyamatosabb és szervezettebb üzemi . egész­ségnevelésnek. Bayer Nándor, a gyár igazgatója köszöntötte a megye üzemorvosait, a ta­nácskozás részvevőit, s el­mondta, hogy a termelésben nagy szerepe van a dolgozók egészségi állapotának, ezért sokat vár ettől a tanácsko­zástól. Minél kevesebb ember essen ki a termelésből azért, mert nem törődik az egészsé­gével, nem tartja be a meg­előzés szabályait, és még so­rolhatnánk más gondokat is, Műterem látoga fáson Kis Roóz Ilona Munkácsy-díjas keramikus számos külföldi ki­állítás után legutóbb Zürichben mutatta be alkotásait. Techni­kája korongon készült forgástestekből kialakított figurális kompozíciók. melyeken az egészségnevelés segíthet. Dr. Béleczky Lajost, az Or­szágos Munka- és Üzemegész­ségügyi Intézet igazgatóhe­lyettesét, a Csepel Vas- és Fémművek üzemi főorvosát kérték fel a tapasztalatcsere rendezői — a megyei egész­ségügyi osztály egészségneve­lési csoportja és a Pamutfo­nó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának az egészségügyi szolgálata —, hogy a jó ta­pasztalatokról tájékoztassa a megyénkben működő üzem­orvosokat. A tudományos-technikai forradalom eredményekép­pen, az iparosítás során lét­rejött korszerű üzemi terme­lés ma már elképzelhetetlen az üzemegészségügyi szolgá­lat nélkül. Feladata nemcsak a zökkenőmentes termelés biztosítása, hanem egyre in­kább az, hogy nevelje is a dolgozókat, így az egészség- ügyi ismeretek gazdagítása része a közművelődésnek is. Korábban, amikor kevesebb — de ma sem nélkülözhető — feladatot vállalt az egészség­ügy, felvilágosító előadások formájában tartották szüksé­gesnek az ismeretek közvetí­tését, ma már ez csupán esz­köz, s a cél: a személyiség, a magatartás formálása, a ne­velés. A Csepel Vas- és Fémmű­vekben élen járnak az egész­ségügyi nevelésben, s a jó példa is ragadós — ez tűnt ki a tapasztalatcsere folya­mán. Arról van szó, hogy az üzemorvos mellett a gazdasá­gi vezetőknek, a szakszerve­zetnek, az ifjúsági szervezet­nek, a Vöröskeresztnek az összefogása, közös akciója je­gyében várható további fejlő­dés a dolgozók egészségügyi szemléletében. A csepeliek több évre szóló programot dolgoztak ki, amelyben meg­határozták az egészségnevelés alapvető tartalmát — ponto­san azt, amit az üzemi kere­tek lehetővé tesznek. Nagy súlyt fektetnek a munkahelyi ártalmak megelőzésére, vala­mint a személyi és környezet- higiéniára. Ízelítőt kaptunk a kaposvá­ri textilművek egészségügyi szolgálatának a működéséről is. Dr. Sarlós Vilmos üzemi főorvos azokról a helyi egészségügyi nevelési lehető­ségekről beszélt, melyek a há­romműszakos munkahelye­ken dolgozó nők védelmét biztosítják. Havonta kétszer van terhesgondozás az üzemi rendelőben, kismamák iskolá­ját rendeznek, s a gyár nyug­díjas dolgozói is szívesen fel­felkeresik volt. orvosukat. TOVÁBBI tennivaló azon­ban bizonyára itt is akad bő­ven, s más üzemekben is, hisz az egészségnevelést sosem le­het befejezni, ahogy a műve­lődés is folyamatosságot kö­vetel. H. B. Színházak áprilisban Több új bemutatót ígérnek színházaink az év negyedik hónapjára. Izgalmas körkép ez. A 25. Színház például Arthur Kopit Indiánok című drámáját adja elő, melynek hőse Buffalo Bill, a legendás bivalyölő, aki a darabban igazi arcát mutatja meg, nem a mítoszbelit. Veszprémben Csurka István Eredeti hely­szín című szatírája kerül szín­re; ezt a Pesti Színház is mű­során tartja, s Kaposváron is láthatjuk majd. Mihail Bulgakov Álszentek összeesküvése című darabját Szolnokon mutatják be. A Mo- liére-ről szóló művet a pécsi Paál István vendégként ál­lítja színpadra. Jókai—Amb- rózy—Nemet Telihold című zenés játékát a Déryné Szín­ház Békéscsabán játssza elő­ször. Miskolcon is lesz pre­mier: Fejes Endre Vonó Ignác című drámáját mutatják be. A győri Kisfaludy Színház Sartre Temetetlen holtak-ját választotta, melynek magyar- országi ősbemutatója 1947- ben volt a Művész Színház­ban. A művet televíziós fel­dolgozásban szintén láthattuk már. A Thália Színházban Kellér Andor Bal 4-es páholy című regényének adaptációját próbálják. Szegeden viszont újabb Csurka-bemutatóra ké­szülnek. Az idő vasfoga című szatírát újítják fel. Ezt 1965- ben a Vígszinház művészei játszották először.

Next

/
Thumbnails
Contents