Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-30 / 75. szám

A Vikar Bela Kórus hangversenye Diploma a fesztiváltokozatban Szép élményben lehe­tett részük szombaton este mindazoknak a zenekedvelők­nek, akik engedtek a kapos­vári Munkácsy Mihály Gim­názium ablakaiból kiszűrődő "bemelegítő" énekgyakorla­tok csábításának és besétál­tak, hogy meghallgassák a Vikár Béla Kórus hangverse­nyét. A kórus, amely fennál­lásának ötvenedik évforduló­ját nemrégiben ünnepelte, igazolta jó hírét, még akkor is, ha ezúttal nem adhatta át magát teljesen az éneklés ön­feledt örömének. Mert a da­lolásnak tétje is volt. A nagy számú közönségen kívül há­rom tekintélyes zsűritag — Maróti Gyula, a Kórusok Or­szágos Tanácsának főtitkára, Zdmbó István. Liszt-díjas karnagy és Alföldi Borús Ist­ván, a Magyar Rádió zenei főosztályának munkatársa — kísérte figyelemmel" a műsort, jegyzetelte az erényeket és a hiányosságokat, hogy a ren­dezvény befejeztével minősít­se a remek vegyes kar mun­káját, színvonalát. Nos. sohase legyen nehe­zebb dolga zsűrinek és közön­ségnek az elbírálásban. Már a műsor összeállítása is hoz­zájárult ahhoz, hogy az együttes képességeit sokré­tűen ismerhessük meg, hi­szen az előadott művek ská­lája a díszítésekkel alaposan megtűzdelt barokk előadások­tól — L ullytől, Monteverdi- től, Bachtól — a népdalsze- rűen természetes előadásmó­dot és műzenei pontosságot egyaránt megkövetelő Ko­dály- és Bárdos kompozíció­kig, illetve népdalfeldolgozá­sokig terjedt. (Ha minden­áron csomót keresünk a ká­kán. akkor a romantikus al­kotások hiányát kell megem­lítenünk.) Az együttes számá­ra egyik stílusirányzat sem jelentett különösebb megpró­báltatást. Nagyszerűen elta-, Iáit tempókkal, mindenféle dinamikai egysíkúságot elke­rülve, kristálytisztán daloltak. Akárhogy füleltünk is, egy­szer sem vettük észre, hogy a szólamok »összemosódtak" volna, vagy egyik szólam hangereje indokolatlanul el­nyomta volna a másikét. Nem lelhettük fel azt a más ének­karoknál gyakori hibát sem, hogy az alt- és a basszus­szólam csupán hátteret, gyen­gébb hangzású kíséretet szol­gált a szopránnak és a tenor­nak. Ennek az énekkarnak nincs gyenge szólama, s ez a kiegyenlítettség is — mint a kórus számos más erénye — Zákányt Zsolt karnagy mun­káját dicséri. Az énekszámok között — ízléses elosztásban, rokon­szenvesen muzikális előadás­ban — hangszeres műveket élvezhettünk. A műsor össze­állítói nem feledkeztek meg arról, hogy a hangverseny időpontja egybeesik Beetho­ven halálának 150. évforduló­jával. ezért iktatták a kórus­művek közé a Varázsfuvola- yariációkat, illetve a B-dúr klarinéttrió II. és III. tételét. A közreműködők — Gallai Istvánná, Gallai Judit, Nagy Istvánná, S. Perjés Margit, Kardos Kálmán és Pallós László — igen szép muzsiká­lással járultak hozzá a kon­cert sikeréhez. A vastapsban megnyilvá­nuló közönségsiker után a zsűri elismerése sem maradt el. A hangversenykategóriá­ban, fesztiválfokozatban meg­szerzett diploma azt jelenti, hogy a Vikár-kórus az ország tucatnyi legjobb énekkara kö­zött érezheti magát, ám — amint Maróti Gyula zsüriel- nök elmondta — már nem sok hiányzik ahhoz, hogy a leg­jobb féltucathoz tartozzék. Büszkeséggel vehetjük tudomásul, hogy három hét múlva ez a nagyszerű kapos­vári énekkar képviseli ha­zánk kórusmozgalmát né­hány bulgáriai hangversenyen. > L. A. Tanácskozás Dél-Dunántú! tanítóiról A Kaposvári Városi Tanács nagytermében tanácskoztak tegnap a tanítóképzés helyze­téről. A Magyar Pedagógiai Társaság Somogy megyei ta­gozata. a Pedagógus Tovább­képzési Intézet, a Hazafias Népfront megyei pedagógiai bizottsága, a Pedagógus Szak- szervezet Somogy megyei bi­zottsága és a tanítóképző fő­iskola közös rendezvényét dr. Kovács Ferenc, a városi ta­nács elnöke nyitotta meg. Dr. Várkonyi Imre, a taní­tóképző főiskola főigazgatója ecsetelte a képzés jelenlegi helyzetét és lehetőségeit, ösz- szehasonlította a valamikori tanítót — akár csak a húsz­harminc évvel ezelőtt végzet­tet —• a mostanival. Nem kell ma már univerzális embernek lennie, erre nincs is lehető­ség. Az alsó tagozatos nevelő sok tárgyat -tanít, a termé­szettudományoktól a magyar irodalom alapjáig. A képzést mégis differenciálták. A kü­lönböző szakkollégiumok hall­gatóinak módjuk van arra, hogy különböző tárgyakból alaposabban felkészüljenek. Így, ha kikerülnek tanítani, a nagyobb iskolában lehető­ség nyílik arra, hogy megosz- szák az alsó tagozat nyolc-tíz tantárgyát, vagy akár nép­művelés-könyvtár szakkollé­! giumot végez, a község nép- j művelője, vagy az iskolai j könyvtár avatott gondozója j lehet. — A végzetteket azonban nem várják mindenütt ideá­lis körülmények. Sok még az apró iskola, a rossz körül­mény, kevés a szemléltető eszköz. Azért, hogy ne legyen sok csalódott pályakezdő, a főiskolának jobban meg kel­lene ismertetnie, milyen a ta­nítás a faluban, a nehezebb körülmények között. Erről dr. Bárdi László, a Baranya me­gyei Tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője szólt, amikor értékelte: ho­gyan állják meg a helyüket a kaposvári főiskolán Végzettek baranyai munkahelyükön. Az jó — mondta —, hogy a taní­tókból tanárok lesznek, mert a hároméves képzés után a főiskolai szakosodás biztos alapra épül. A tanítóra azon­ban óriási szükség van az al­só tagozatban. Ezért a pálya társadalmi presztízsét kell emelni és a munkakörülmé­nyeket javítani. Vas Imre, a Somogy me­gyei Pártbizottság munkatár­sa egy érdekes fölmérés ered­ményét, és az azzal kapcsola­tos beszélgetés tanulságait is­mertette. A téma az volt: mi­lyen a fiatal tanítók eszmei, politikai, világnézeti felké­szültsége. A hároméves kép­zés alatt megkapják a tudo­mányos világnézet alapjait — mondta —, azonban ebbe a gyakorlatba nem tudják bele­illeszteni az őket ért hatáso­kat. Az utóbbi tíz-tizenöt év politikai eseményeiről vajmi keveset tudnak. Igaz, a tan­testületek sem túlságosan se­gítik őket. A fiatalok maguk mondták el. hogy a tantestü­letek nem vitázó, alkotó kö­zösségek, sokkal inkább a mindennapi ügyekkel foglal­kozó kollégák. A Tolna megyébe került tanítók munka- - és életkörül­ményeiről Kovács L ászióné alsó tagozatos szakfelügyelő készített fölmérést, és ismer­tette a tanácskozás részvevői­vel. A program a főiskola meg­tekintésével fejeződött be. S. M. Gondolkodó járt közöttünk Első könyve, A csikó után — mely 1973-ban jelent meg —• példátlanul fiatalon ka­pott József Attila-díjat. Aki olvasta a kötet novel­láit, kisregé­nyeit, annak a díj nem volt meglepetés. Ürüögh Szil­veszter, az 1943-as szüle­tésű fiatal író hangja jól megkülönböz­tethetően vált ki a többi kö­zül, írásait a megéltség fe­dezete hitele­sítette. Érzék­letes stílusá­ról — tudjuk — tanulmá­nyok készül­nek majd. A József Attila által Thomas Mannhoz cím­zett vágyat éltük át vala­mennyien — »Ülj íe közénk és mesélj« —, amikor a Fo­nómunkás Kisszínpad előadá­sa után szabálytalan író—ol­vasó találkozóra együtt ma­radtunk. Műsoron szerepelt az író Koponyák hegye című művéből készült dráma, mely hazánkat képviseli majd a pozsonyi nemzetközi amatőr­szí n j á tszó- találkozón. Az »interjú« ezúttal szin­tén rendhagyó módon készült. Mindazok közreműködtek a »megírásában", akik kérdeztek az írótól. — Te ostoba kamasz! című monológjával másodikos gim­nazistaként nyert rádiós iro­dalmi pályázati díjat. Írását később a Ne féltsétek őket! antológia közölte. Igazán azon­ban 1966-ban, a Tisza tájiban megjelent novellája után tűnt fel. —• Valóban, mert ez a no­vellám vihart aratott. Mocsár Gábor, a folyóirat akkori szer­kesztője magúnkról, akkori tizenévesekről kért őszinte írást. Kísérleti, francia tago­zatos osztályba jártam; tolltar­tóba gyűjtögettem papírdara­bokra jegyzett ötleteimet, gon­dolataimat. Ezekből állt össze az a novella, mely az osztály­társaimat, azok szüleit mutat­ta be. Kamaszvilágot, kritiká­val. Tudni kell, hogy társaim Szeged legismertebb személyi­ségeinek fiai voltak. A pub­likáció után összeült az isko­latanács, s engem Szegváry Menyhérttel, aki kiállt mellet­tem — ma pécsi színművész —, latin tagozatos osztályba helyeztek át. Hódmezővásár­helyen folytattuk tanulmá­nyainkat. Így kezdődött... — Az Eötvös Tudomány- egyetem bölcsészkarán végzett. Megjelent első könyve, majd 1976-ban a Koponyák hegye is. Egy kritikusa az »utolsó pa­rasztírónak" aposztrofálta; úgy érezhettük, némi örömér­zet is volt a jelzős szerkezet jelzőjében. — Nem szeretem a beska­tulyázó meghatározásokat. Veres Pétert például én nem parasztírónak tartom, hanem a XX. század egyik legjelesebb gondolkodójának. Az ember nem egyenes vonal, hanem millió dimenziójú lény: archi­medesi pont. Az a témavilág, mely A csikó című könyvet jellemzi, természetes nekem ; ismerem. Nem írhattam a pá­rizsi szalonokról, noha több hónapot éltem Franciaország­ban. Néhány szót novelláim témavilágáról. Ma az ipari munkásság 55 százaléka ingá­zó paraszt. Azaz: amennyire munkás már. mpg annyira pa­raszt. Ma. amikor a polgár- pukkasztás divat: én megér­tetni akarom azokkal, akik a saját kultúráiuk kincseit ki­szórják az ablakon, hogy lé­tüktől idegen ezek fő,'--erélé- se nippekre, csipketerítőkre. — Mint már a korábbiak­ban szóltunk róla: stílusa, vi­lága jelenleg élesen különbö­zik mindenki másétól. Nem ér­zi-e magát »magányos lovas­nak" ? — Sok barátom van, s nemcsak írók. Ugyanúgy él­ményem Dcry Tibor szaiKa.-.- tikus humoru új regénye, mint Veres Péter valamely eszme­futtatása. noha látszólag fin, - évnyi távolságok választja.; : világukat. Az ember egyed l a papír fölön magányos, d: ennek így kell lennie; azt pró­bálom megírni, amit nem tu­dok nem megírni. Hiszek ab­ban. hogy az emberek abban egyenlők, hogy nem egyfor- rgák, s így gyakran éppen az idegen világnak kedvelhetik legjobban egymást. Bordeaux- ban nekem egy dahomeyi né­ger volt az európai, pedig nyüzsögtek körülöttem a fran­ciák. — Amikor a Koponyák he­gye megjeleni, nem éreztem a kapcsot első könyvének vüá- gával. Csak később, mikor a neveltetéséről. gyerekkoráról valló novel la részi etekhez visz- szal apaztam. — Valóban ebben gyökere­zik a Krisztus-mítosz általam megírt változata. Naplöjegyze- teket, feljegyzéseket készítet­tem, s nem tudtam, hogy re­gényt írok. Csak akkor vált világossá előttem ez. amikor Belgiumban megfogalmaztam egy levelet, a Veronika-feje­zet alapját. Majdnem felad­tam, amikor rádöbbentem: nem levél, hanem regényrész­let Az »Emberré lön!" — ál­lapotot próbáltam megírni e regényemben, melynek máso­dik kiadása a közeljövőben várható. — A mű drá,maisága dráma­írót is sejtet... — Oidipuszról tervezek drá­mát. Azt az időszakot, ami­kor még »minden rendben volt": fel akarom mutatni azt a nüanszot, melyben már ben­ne rejlik a későbbi tragédia. A rendhagyó író—olvasó ta­lálkozó minden szavát terje­delmi okok miatt természete­sen lehetetlen idézni. Néhány ördögh Szilvesztér-i gondola­tot azonban szinte sarkigaz­ságként kiemelünk, hogy ne menjenek feledésbe. »A tisz­taság nem attól az ami. hogy tisztán születünk, hanem, hogy megtartjuk magunkat abban ... A legnagyobb vé­letlennek azt látom a világ­ban. hogy éppen én vagyok én. Viszont ettől a pillanattól az összekötöttség, a láncoitság érvényes bennem az emberi­séggel, s ez kötelezettségeket jelent... Ha lent közömbös­ség van. nehéz fentröl moz­dítani mindent." Gondolkodó járt közöttünk. I,. I* Találkozó Belgiumban, Zalakaroson Klub a turizmust kedvelőknek A kempingezés, nz. autós urizmus egyre nagyobb ará- yú térhódításának kösz.ön- iető, hogy Budapesten 1965- len megalakult a Magyar i lamping és Caravanning \ Hub. Kezdetben az autóklub, természetbarát szövetség is a KISZ kempingezői al- :ották, később azonban mó- losították az alapszabályt, és na már sokkal szélesebb ré- egből verbuválódnak a ta­rok. A klub helyi szervezete avaly alakult, meg megyénk- >en. Jelenleg a Május 1. ut­al idegeníorgalmi hivatal­ain működik információs központjuk. Azok számára akik külföl- li vagy belföldi autóstúrá- ton szeretnének részt venni, 1 klubtagság számos előny- Tycl jár. Például a hazai cempingekben 29 százalék «edvezményt kapnak a klub­tagok a helyfoglalási és par­kolási díjból. Nemzetközi kempingigazolványt is vált­hatnak, így más országokban szintén különböző kedvezmé­nyekben részesülnek. A nem­zetközi szervezet, a FICC minden évben nemzetközi au­tóstalálkozót szervez. Az idén Belgium lesz a találkozó he­lye. Május 27-től 30-ig rendezik meg Zalakaroson a Duna menti országok Camping Rallyjét. A most ötödször megrendezendő találkozón gazdag program várja a rész­vevőket. Persze, akiknek nincs autó­juk, motorjuk, azok is sze­retnének utazni, országot lát­ni. Elsősorban a kis pénzű diákokról van szó. Szóba ke­rült, hogy a nyári időszak­ban esetleg autóstop-mozgal­mai szervezne a klub. a rész­vevők klubtagsági igazolvány­nyal igazolhatnak magukat. 2. — Vgen. Biztos álkulcsot használt. Beosont, rombolt, ki­surrant. bezárta maga után az ajtót. Mint egy utolsó görény. — Helyes. És azt ki leshet­te meg. hogy maga leugrott a büfébe, hogy szabad a te­rep? Kivel találkozott a folyo­són? A lépcsőházban? Falatka töpreng, megrándít­ja araszos vállát. — Nézze, doki. n#m emlék­szem. Amikor én a büfébe sietek, nem nagyon szoktam figyelni, hogy ki jön szembe velem, ki megy mellettem. Mert én olyankor azon va­gyok, hogy ne veszítsek sok időt. Telekes bólint. — Így igaz.,. Hát akkor közeledjünk a kérdéshez a nyomozás klasszikus módsze­rével. Kinek, minek állhatott érdekében a tett elkövetése? Mondja csak, Falatka, miféle iratok szenvedlek kárt ma­gánál? Fölteszem ugyanis, hogy netán az érintett szemé­lyek valamelyike, megneszel- vén, kiszimatolván ... Falatka megrázta a feiét. — Nem valószínű. Ebadó­felszólításokat készítettem ugyanis. — Akkor talán az ebek gaz- dái? Falatka szigorúra vonta a szemöldökét. — Róluk beszélek, nekik írtam, nem a kutyáknak. És nekem most egyáltalán nincs viccelni való kedvem, énhoz- zám betörtek, nekem csúffá tették a félnapi .munkámat. Én reggeltől kizárólag utolsó figyelmeztetéseket töltöttem ki. Azoknak a kerületi ebtartók- nak, akik a második félévi adót nem fizették be a kutyá­juk után. Ezeket a notórius késedelmes befizetőket én már mind személyesen ismerem, fő­leg idősebbvembeijek, nyugdí­jasok, végül mindig befizetik, csak húzzák-halasztják, felleb- bezgetnek, hátha elengedjük nekik, vagy tovább mérsékel­jük, esetleg kitör közben a vi­lágháború. jön az atom, és ők megússzák a félévi adót...\ Nézze. Tibor, én régóta harc­ban állok ezekkel a kutyások­kal, de egyiket sem tudom el­képzelni, mint ádáz merénylőt, bosszúállót. Amint a lépcsőfo­kon futkos, álkulcCsal beha­tol, vagy a villámhárítón ka­paszkodik föl hozzám, a ne­gyedik emeletre. Fényes nap­pal. az. utca felöl. Mondjuk a reumás özvegy Roamaier néni, a hetvenharom évével.-». — Hát akkor?! Falatka ezúttal lassan, szin­te ünnepélyesen emelkedett föl a székről, úgy jelentette ki tagoltan, roppant n.yomatékot adva minden egyes betűnek: — Megmondom. Nyíltan. Tibor, én kebelbelire gyanak­szom. Tanácsi dolgozóra. Sze­rintem kinti ügyfél nem jö­het számításba. Ekkora disz- nóságot csak kolléga követhet el egv kollégával szemben. Vagy még inkább egy kolléga­nő... Valamelyik ki szikkadt, egyszálbélű cinege. Irigység­ből ... Valaki olyan, aki pon­tosan tudja, hogy nekem mi a gyengém. A csoportvezető óvatosan előrehajolt. — Ha szabad érdeklődnöm, ha nem veszi tolakodásnak, elárulná nekem, hogy mi is a maga gyengéié? ígérem, nem fogok visszaélni vele. Bármilyen nevetségesnek hatott is a fogadkozás, hisz három doktor Telekes sem ve­hette volna magának a bá­torságot, hogv visszaéljen Gru- bemé bárminő titkával, az óriásnő nem kacagott föl gú­nyosan. Sőt, először a beszél­getés kezdete óta, lesütötte két kávésibrik szemét, elő­ször fogta suttogóra a hang­ját. — Én ... én imádok fel­szólításokat kiküldeni. Külö­nösen .. különösen utolsó fi­gyelmeztetéseket ... Ez az én sebezhető pontom, doki. Telekes Tibort meghökken­tette e vallomás, dr csak egy pillanatra. Amit egy adóügyi csoportvezető nem tud az em­beri lélek mélységeiről, azt nem is érdemes tudni. Vállat vont. — Érdekes. Viszont a tettes hovatartozását illető gyanú­jával nem érthetek egy/^t Gondolja meg. ki lehetne az a kebelbeli, aki kockáztatja a csontjai épségét, merem állí­tani az életét, csak azért, hogy behatolva a maga szobájába, ott némi jelentéktelen diver- ziót hajísoai végre? Falatka tiltakozni akart, de most a férfi emelte föl a hangját. — Jó, jó, magának szív­ügyei azok a cetlik, de éppen a kebelbéliek vannak tisztá­ban azzal, hogy az adókönyv alapján szinte azonnal pótol­ni lehet azokat az utolsó ii- gvelmeztetéseket. Tönkreté­telük tehát még csak tartós bosszúságot sem okozhat. Közelebb húzta magához a házi telefont. — Értesítem a rendészt. Tartunk egy helyszíni szem­lét. Jegyzőkönyvet veszünk föl. Könnyen lehet, hogy a rendőrséget is értesítenünk kell... Hátha egy őrülttel ál­lunk szemben?... Masát csak arm kérem, egyelőre tartsa szigorúan titokban a történte­ket, még csak az hiányozna, hogy pánik törjön ki a hiva­talban. És tárcsázott. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents