Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-30 / 75. szám
Megalakult a Marcali Városi Tanács her. érkezőt már a város fogadja, annak ellenére, hogy Hivatalosan ma lesz az avatás. Nagy tábla ötlik a szembe: Szeretettel köezöntjük Marcalion! S természetesen kicserélték már — a másik kettő mellett — a toizei táblát is. Tegnap délután tartották a városi tanács alakuló ülését, amelyen részt vett ár. Balassa Tibor, a megyei tanács elnök- helyettese, Csala József, a marcali nagyközségi' pártbizottság titkára és Kovács Nándor, a Marcali Járási Hivatal elnöke ist Hetvenegy tanácstag volt hivatalos az ünnepélyes alakuló ülésre. Dr. Ress Zoltán tanácselnök nyitotta meg az ülést. Március 6-án időközi tanácstagi választások voltak. Ennek során négy új tagot választottak a városi tanácsba: Budajai Lászlót, Kovács Lászlót, Döbör Józsefnét és Kutor Bandornét. Az Elnöki Tanács 4/1977. számú határozata értelmében Bize, Horvátkút és Boronka egyesült Marcalival, míg a kox-ábbi társközségek kőiül Csöroend és Kelevíz Nikiával, illetve Mesztegnyő- vcl alkot a jövőben közös községi tanácsot. De továbbra is város környéki községek marad na1,c. Erről a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének 1/1977. számú rendelete szól. Az Elnöki Tanács 6/1977. számú határozata nyilvánítja várossá Marcalit. Ennek következtében megszűnt a nagyközségi közös tanács valamennyi szervének a megbízatása. Dr. Balassa Tibor javasolta a tanácsülésnek: mondja ki a városi tanács megalakulását. 14 óra 20 percet muttat- tak az órák, amikor a részvevők egyhangiilag megszavazták az indítványt. Csala József, a pártbizottság első titkára — a Hazafias Népfront helyi szervének egyetértésével — tett javaslatot a városi tanács elnökének, elnökhelyettesének és a vb- ta goknak a megválasztására. A Marcali Városi Tanács elnöke dr. Ress Zoltán lett, helyettese Budafai László. A 11 tagú végrehajtó bizottságot egyhangú szavazattal választotta meg a városi tanács. Dr. Balassa Tibor — a helyi párt- bizottsággal egyetértésben— a megyei tanács-vb nevében dr. Illés Attilánét javasolta, a taniácsülés pedig kinevezte a városi tanács titkárává A végrehajtó bizottság megválasztása után a tagok és a I tanács tisztségviselői letették az esküt. Ezt követően ismét dr. Ress Zoltán javaslatot tett a városi tanács-vb szakigazgatási szerveinek kialakítására. Az új rangnak megfelelően át kell alakítani a szervezett és működési szabályzatot is. Ennek kidolgozására az ügyviteli bizottság elnöke és a végrehajtó bizottság titkára kapott megbízást; a javaslatot a városi tanács következő ülése elé kell terjeszteniük. A városban nyolc szakigazgatási szerv dolgozik majd a vb irányítása alatt. A tanácsülés ennek megfelelőén személyi kérdésekben is döntött. A Marcali Városi Tanács megalakulásának napja egybeesik a település felszabad u52. évfordutójával. Ezért a tanács úgy döntött, hogy mindazok, akik Marcaliért önzetlenül dolgoznak » e mu%kában kiemelkedő eredményeket érnek el. ezen a napon kapják meg majd a város elismerését kifejező kitün- téseket. A városi tanács tagjai — az alakuló ülés befejezése után — megtekintették a mai ünnepségek előkészületeit. Már tegnap kezdetét vette az ünnepségsorozat: a város ifjúsága köszöntötte az ifjú várost, s a járás és Marcali vezetőivel közösen tisztelegtek — a fáklyás felvonulás befejeztével — a mártírok emlékműve előtt, M. A. Határőr csoportvezetők tanácskozása Elvűit sí laalíossággjal Egy éve alakultak meg az önkéntes határőrosoportok. A napokban rendezték meg először a Zala és Somogy megyei csoportvezetők tanácskozását Nagykanizsán, amelyen részt vettek a két megye párt-, állami és társadalmi szerveinek képviselői is. Németh László alezredes, kerületparancsnak beszámolójában értékelte a csoportok tevékenységét. Elismeréssel szólt az egyj év alatt végzett munkáról, amikor a határőrcsoportok és a lakosság közös munkája eredményeképpen megakadályozott tiltott határ- átlépéseket említette. — Ezek a csoportok ébren őrködnek határaink sérthetetlensége és a közbiztonság felett. Határozott fellépésükkel, mindenkor kész segítségnyújtásukkal rövid idő alatt is nagy tekintélyt vívtak ki maguknak a lakosság körében — hangsúlyozta a parancsnok, majd jutalmat nyújtott át több csoportnak, illetve csoportvezetőnek. A 'beszámolót követő vitában a csoportvezetők ismertették munkájukat, szóltak eredményeik mellett a gondokról, s nagyon sok hasz- I nos javaslat hangzott el. Megvitatták és egyhangúlag elfogadták a rédicsá határőrcsoport felhívását: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletéi-e, a határőrizeti munka eredményesebbé, hatékonyabbá tételére versenyre hívták az ország valamennyi önkéntes határőrcsoport j át. — Időszerű kérdésekről tanácskoztunk, s az elhangzott javaslatok hasznos ötleteket adtak a -további munkához — mondta Németh László alezredes, kerületparancsnok a tanácskozást befejező zárszavában. Bújósátorral kezdte... A szta lossza k mává l 9,salátaerdőben” Amikor először hírét vettem, másnak képzeltem. Robusztus embernek véltem, aki sokat bír, különben hogyan győzné a kertészkedéssel járó munkákat ekkora területen, egyedül? Azután, hogy Telekiben megismerkedtem Tóth Lajos kertésszel, szinte hitetlenkedve néztem őt és a fóliasátrak alatt a tömérdek termel vényt. Vékonydongájú, örökmozgó, amolyan mindig valamit tevő ember. Tagja a fóliás kertészek szakcsoportjának. A hátgerincével van baja. már régebben leszázalékolták — ez adta az indítékot ehhez a munkához. — Tizenöt kilót már nem tudnék fölemelni, a növények ápolását viszont akár négykézláb Ms elvégzem. Most is vagy negyven kiló dughagy- mát tettem a földibe. Hét évvel ezelőtt bújósátorral kezdtem. A szövetkezet mind több és több árut kért, így jutottam él a mostani területig. Az Alföldről származik, de Budapesten is élt. A zöldség- kertészkedésnek sem a családban. sem a rokonságban nem volt hagyománya. Akkor kezdte az ismerkedést vele, amikor Telekibe került. Ma 1500 négyszögölön kertészkedik, ebből ezer négyzetméternyi területet fóliasátrak takarnak. A negyven négyzet- méteres növényházat kemencével fűti. Egy átalakított motorkerékpár a howzá való munkagépekkel kitűnő vonóerő: kétkerekű pótkocsija szállítja az árut az áfész helyi föl vásárlójához. Villanymotorral szívatja a vizet az öntözésihez, a sátrakhoz vezetett villany jóvoltából akár éjjel is szedheti az árut a fólia alól. Retket, salátát már a múlt héten açlott el. — Legalább három héttel előbbre vagyok a munkákkal, mint tavaly ilyenkor voltam. Alikor április második felében adtam el az első tételeket. Esténként, ha a fiam hazaiön a munkahelyéről, a szárszói áfés^-től, segít. Hogy kifizetődő-e mindezt csinálni? Még neim számoltam utána, menynyi a hasznom, de az idén például 3200 forintot költöttem csupán vetőmagvakra, a múlt ősszel pedig 16 700 forintért vettem fóliát. A kisebb sátrak fóliáját régebben vásároltam, a bordák hatévesek. Ezek nagyon drágák voltak, jóllehet egy részük nem is volt egészen új. A tavalyi bevételből vettem ezt a kis gépet. A volt tulajdonosa motorkerékpárból alakította át. Traktornak is nevezhetném, mert ekét, fogast, kis pótkocsit kapcsolhatnak rá. Nem mondanám, hogy ez a munka, amelyet én végzek, nehéz. Inkább sok és aprólékos. Asztalos a szakmája, de ezt a munkát jobban szereti, és e nélkül a szeretet nélkül nem is lehetne eredményes — vallja a teleki Tóth Lajos. Meghívják kertésze u tapasztalatcserékre, s ide is eljönnek más vidékekről a szakemberek körülnézni, tájékozódni a módszerei felől. Fólia alatti kertjei pompázóan szépek. A zöm saláta és retek, de a sorok között már ott ágaskodik a fiatal paprika és paradicsom. A friss áruból nemcsak a felvásárló kap; a falu ellátására is jut a korai termésből. Palántát különösen sokat nevel a helyi igények kielégítésére: ehhez nemrég vetette el a paprika, a paradicsom és a káposzta magját. Ha az áfész nem tudja fogadni az árut, megveszi a MÉK. A fogyasztási szövetkezettel tíz évre szóló szerződést kötött — ez biztonságot ad a termeléshez. Három évvel ezelőtt például i még előfordult, hogy hetven mázsa sárgarépát és húsz mázsa zöldséget tárolt az ősszel — mert nem kereste akkor senki —. ebből a nagy készletből alig öt mázsát sikerült megmenteni, a többi tönkrement. Most bizakodva néz az év elé. Ebben az időszakban 6500 fej salátát. 2500 csomó retket ad a fogyasztóknak. A korai érésűek közül 6000 darab paprikát, hat mázsa paradicsomot, három-négy mázsa futtatott uborkát szán eladásra Tóth Lajos. Szabadföldi kertészetében hagymát, zöldséget termel,'ezek is a lakosság jobb ellátását segítik majd. üernsss Feien« Erjeszti légkort F ejszém törne a kemányfába, ha *művészként» VF& bálnám újraformálni az élet valóságát. Nem érteit hozzá. Vésőm csorbulna, ha acélként ellenálló közegbe akarnám faragni mai mondanivalómat. . Csakhogy nem ellenálló, hanem művészetre, alkotásra szomjas a közeg. Ismerem, tehát nem törhet el a baltám nyele. Szeretem é* pártolom a művészetet, tehát valamelyest értem is a művelődéspolitikát, de ennél sokkal többet mond, hogy lépten- nyomon találkozom az emberek sokaságával; alig várják, hogy kitágulhasson a szemük. Azt gondolom: nem is al ízléssel van a legnagyobb baj, hanem a felkészültséggel, a szervezeti keretekkel, az értetlenséggel, amely sokszor folyondárként veszi körül a legértelmesebb és legcélszerűbb kezdeményezést is. Pedig erjesztő légkört teremteni belesebb és hálásabb tett, mint visszafogni a visszafoghatatlant, Nagyatádról beszélek, a művészeti alkotótelepről. Nem az elmúlt — sikerekben, nemzetközi hírnévben gazdag — két esztendejét méltatom, ezt megtették mások. Inkább jövőjéért próbálom számon kérni az erjesztő légkört, a figyelmet, a szabályozást és az értő bábáskodást. Miért teszem? Okom van rá. A művésztelep fejlődése két év alatt meghaladta a legbizarrabb várakozást is; elődei kínnal-ke- servvel szerzett tapasztalatait hasznosítva gyorsan kinőtte a helyi kereteket: felnöttsorba lépett. S a másik: az alkotótelep — a nagyatádiak nemes gondolata és energiája révén — alkalmat ad arra, hogy kilépjünk a kisszerűségből, a szűkén értelmezett helyi érdek útvesztőjéből. Van már alapunk, hogy felfogjuk a szimpozion-mozgalom közművelődési hatását-jelentöségét, nemzetközi tekintélyét, s meggyőződjünk. arról: hírünkkel együtt önmagunk is tovább juthatunk. A napokban Makrisz Agamemnom szobrászművésszel, a mozgalom és a nagyatádi kezdeményezés őszinte, lelkeshívével beszélgettem. Öt. idézem a mai gondolatsor elején; »A termelő ember tágultabb fejjel akar gondolkodni, s értőbb látással szemlélni a világot. Termelési viszonyaink között az nyer — és az adhatja — a legtöbbet, aki nagyobb kultúrával rendelkezik«. S hazánk alkotóműhelyeinek nem más a céljuk ... Téved, aki azt hiszi, hogy valamiféle öncélú kezdeményezésről van szó ; hogy a szimpozionmozgalom csupán a művészek pártolását, a mecénások bőkezűbb tárcanyitását hivatott szolgálni. Nem! A művelődéspolitikát. A közízlés fejlesztését. Az alkotók és a befogadók közelségének megteremtését. Az alkotás misztifikációjának, a »szándékos megtévesztés hiténei:.-« lerombolását. A közművelődést. így hát érdemes és méltó a segítségre. Nem támogatták volna e mozgalmat országszerte? Dehogynem. Milliókat nyújtott át a »nagy mecénás« helyi képviselői útján. A tanácsok, a vállalatok, intézmények eddig is megnyitották szűkre szabott pénztárcáikat. És csaltak. De máris bocsánat e durva megfogalmazásért. Voltaképpen arról van szó, hogy »bújtatott pénzekből« támogatták a művészetet azért, hogy bekapcsolódhasson a közművelődés áramába. H ogy van ez? Tíz éve alakult az első művésztelep Magyarországon. A sorrendet félretéve Villányt, Siklóst, Zalacgervárt, Hajdúböszörményt, Salgótarjánt, Kecskemétet, a Hortobágyot, Velemet és más művész- pártoló, közművelődést szolgáló helyet sorolhatnék Nagyatád mellett. Nyíregyháza alighanem becsukja kapuit; nem meri vállalni tovább a kockázatot, a pénzügyi manővereket. Igaza van. így talán észreveszik, hogy tíz év alatt- sem igyekeztek pénzügyileg szabályozni a művésztelepek működését! Ugyanis nincs ilyen rovat a költségvetésben. Nincs hova elszámolni a meglevő — és szívesen fölajánlott, bár nem túl nagy — pénzeket. Magyarán: nincs igazgatási és pénzügyi jogszabály. Kétségtelen, hogy a decentralizálás következtében valami új született az országban. Az újat tíz évig ne tudná követni a pénzügyi szabályozás? Nagyatád sem kivétel. Ha jól. tudom, az alkotótelep évi félmillió forintot kapott a tanácstól. Az elszámolásban azonban nem található az alkotótelep. Érdemtelenül és méltatlanul a helyi művelődési ház a »gazda«. De minden jóindulata ellenére tud-e gazda lenni? Ez volna a hivatása csak azért, hogy rovatokra találjon a pénz? Van-e szakember- gárdája, s megmutatkozik-e az érdeke abban, hogy oda- adóan kapcsolja művésztelepünket az ország, a nemzetközi kapcsolatok áramába? Nem az ő hivatása. Félek — és óva intettek is — e gondolat megfogalmazásától, mégsem kerülhetem el: a kezdeményezés óriási jelentőségét méltányolva, a nagyatádiak lelkesedésével, odaadásával, energiájával és közreműködésével együtt már Somogy megye és az ország ügye ez az alkotótelep; egyre inkább azzá kell válnia. Tudom, most azt várja az olvasó, hogy érveket soroljak, példákat mondjak; bizonyítsam, hogy nem elvenni, hanem magas színvonalon továbbfejleszteni ajánlom ezt a művésztelepet Somogy megyének, s ebben harmadik városunknak, Nagyatádnak is. Nincs rá okom, hogy elkerüljem. »Művészek ezek vagy kicsodák, nem értjük az alkotásaikat« — hallottam. Kell ennyi pénz és energia?« »Állítsuk föl a szobrokat a város különböző részén, akkor majd meglátjuk, mit érnek.« Pedig tudvalevő: az együttes halálát terveznék ezzel. Hiszen az alkotások elválaszthatatlanok egymástól, egyetlen gyűjtemény részei. A tájba, a környezetbe komponálták őket az alkotók. Es van-e erő, energia önállóan tervezni, vezetni ezt a nagy jövőt sejtető »intézményt«; bírnák-e, egyedül? S bár idézőjelbe tettem az intézményt, komolyan gondoltam rá. Húsz'művésztelep közül kettőnél — pénzügyminisztériumi jogszabály nélkül is — megtalálták az »új jövevény« fogadtatásának módszerét. Baranyában Siklóst és Villanyt »intézménye sitették«: kikapcsolták a város közvetlen irányítása alól. És így már a pénzügyi ellátás is »legalizálható«, a szakmai, művészeti, társadalmi irányítás is szakavatott emberek kezébe kerülhet. Nem lehetne követni a példát? A váratlanul gyors siker, az országos és nemzetközi elismerés, Somogy határainak ki tárása — mindez azt sugallja: önálló intézménnyé kell fejleszteni a nagyatádi szobrász alkotótelepet — a megyei tanács irányítása alatt (szakmai szempontból a Magyar Képzőművészek Szövetségének közreműködésével). Az egyre gazdagodó gyűjtemény megőrzése, védelme pedig Somogy, a megyei múzeumok igazgatósága mellett szól. Ez nem mond ellent a város jogos büszkeségének, annak, hogy továbbra is magúnak vallja édes- gyermekét. Többfelé érdeklődtem,, tudakoltam a hivatalos szervek képviselőinek véleményét, a művészek állásfoglalását, a lakók rácsodálkozó, de ma még kissé értetlenül szemlélődő magatartását Gazdag tapasztalatokra tettem szert. A z egyik művész azt mondta: az ország húsz művésztelepe közül öt kitűnő és példaadó. Közéjük sorolta Nag3’atádot. A városszeretet, a kezdeményezőkészség, az odaadás őszinte elismeréseként. Végtére is ők alapozták meg az erjesztő légkört, amelynek csak továbbfejlesztése lehet a küldetésünk. Jávori Bél*
