Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-03 / 52. szám

Arcok, történetek A krupié V alamikor a húszas évek­ben a legöregebb Érti testvér Keszthelyre utazott — mondja Kiss Fe­renc, az egykori siófoki kaszi­nó játékmestere. — A vona­ton félfüllel hallotta, hogy a siófoki fürdőtelepet eladja a káptalan, s a hír szöget ütött a fejébe. Hazament Bajára, ahol ezer hold jó bácskai föld­je volt az Ertl-családnak, s rá­beszélte testvéreit a vásárra. Eladták a birtokot, megvették a íürdőtelepet, s öt vállalko­zónak öt évre kiadták bér­letbe. Azonban a bérlők két esztendő múltán könyörögve kérték az Érti testvéreket, hogy bontsák fel a szerződést, mert ráfizetnek az üzletre. A tulajdonosok szerfölött csodálkoztak ezen, de nem akadékoskodtak, maguk vették kézbe a vagyont. Mindenek­előtt átépítették, megszépítet­ték a strandot, jó kertészek­kel rózsaligetet telepítettek a partra, korszerűsítették a szál­lodákat. Volt egy óriási ét­termük (a háború idején le­égett), ahol vasárnaponként tizenkétezer ebédet szolgáltak fel olyan cigányprímások mu­zsikája mellett, mint amilyen az öreg Magyari Imre volt. A part mentén minden reg­gel elgereblyézték a fövenyt, s a parkban egyenruhás gye­rekek szedték össze a papír- hulladékot, a cigarettavégeket, A strandon volt csúszda, csó­nakos mentőszolgálat, kókusz­szőnyeg a lejárókon, szóval mindent elkövettek, hogy Sió­fok vonzza az üdülő-, fürdő­vendégeket. Kaszinókertet nyi­tottak, ahol neves magyar és külföldi művészek szerepeltek, valamint kártyakaszinót, ahol a jó pénzű kereskedők és ne­jeik hazardírozhattak. Az Érti testvérek idején ha­talmasan fellendült az üdülő- forgalom. Vasárnaponként négy-öt úgynevezett filléres vonat futott be az állomásra, s egy-egy hétvégén 25—30 ezer ember fürdött, szórako­zott Siófokon. A szezonban 700 dolgozót foglalkoztattak a testvérek, akik személyesen irányították az egyre nagyobb apparátust. A legidősebb test­vér, Érti József, a doktor (így nevezte mindenki), jogász lé­vén az adminisztrációs ügyek­kel foglalkozott. Pista úrhoz tartozott a vendéglátó részleg, Jenő, a mérnök pedig a strand, a kaszinókért és a kártyatermek felelőse volt. Az úgynevezett Sós-villában lak­tak, télen itt rendeztek be egy klubhelyiséget a helybeli ke­reskedők, értelmiségiek szá­mára. Az apósom ebben a villá­ban volt házmester, és egy­úttal az Ertl-család hentese, későb az egész gazdasági ud­var vezetője. Telente mintegy kétszázötven sertést vágtak (saját hizlaldájuk volt) és dolgoztak fel kolbásznak, sza­láminak a szezonban nyitva tartó éttermek ellátására. Megvették Kis- és Nagy-Kus- tánypusztát, ahol a gazdasági épületeket korszerűsítették tejüzemet létesítettek. Ford te­herkocsival jártak Pestre friss áruért, saját villanyfejlesztő­jük, műhelyeik, garázsaik vol­tak. A tél a készülődés évsza­ka volt. A doktor levelezett, Pista úr a pesti vendéglőket járta, hogy a pincéreket mun­ka közben figyelje meg, s a legügyesebbeket szerződtesse a szezonra. A mérnök tataroz- tatott. Hogy miként kerültem én a kártyakaszinóba? Hosszú sora van. Említettem, hogy az apó­som a Sós-villában lakott. Oda nősültem. Kitanultam a szabó­mesterséget, de a műhely, ahol dolgoztam, megrendelések hí­ján igen nehezen létezett. Egy nyári napon azt mondta az apósom, aki mellesleg kabinos is volt a strandon, hogy nézd, fiam, itt van az utolsó kabin­sor, vedd át, annyit, mint a műhelyben, nálunk is keresel. Hét közben kevés vendégem volt, de szombaton, vasárnap minden kabint elfoglaltak. Csurrant is, csöppent is. Ké­sőbb a strandbejárathoz kerül­tem jegyszedőnek, s ez lett a fürdőtelepen a végleges mun­kaköröm. Egy idő után bevit­tek a kaszinókertbe, ahol ha­sonló feladatokat láttam el. Innét már csak pár lépés volt a kártyaterem. Délelőtt a strandon, délután a kaszinóte­remben dolgoztam, s amikor a kártyaterem is megnyílt előt­tem, délelőtt kilenctől másnap reggel hatig mindennap talpon voltam, öt évig nyaranta így dolgoztam. A pénzem megvolt, de csak csekély fáradságomba került. Szóval, szürke nadrágot, kék kabátot, fehér inget vettem föl, fekete nyakkendőt kötöt­tem, s beszédültfem a kártya^ terembe. Kezdetben semmit sem kellett csinálnom, csak nézelődtem, szoktattam magam a fényes, különös világhoz. Később kaptam néhány zse­tont, azután egyre többet. Négyféle zsetont tartottunk: feketét (egy pengő), zöldet (öt pengő), pirosat (húsz pengő) és fehéret (száz pengő). Három évig váltottam, árultam a zse­tonokat, azután lettem játék­mester, azaz krupié. A mér­nök úr úgy határozott, elküld krupiéiskolára, hogy ne kell­jen mindig a fővárosból ho­zatnia a játékmestereket. Erre azután Siklós István, a játék- kaszinó egyik vezető alkalma­Teremqondok Feszített próbákra kötelezt' a kaposvári Fonómunkás Kis színpadot az a meghívás melynek áprilisban tesz ele­get Csehszlovákiában, a nem­zetközi amatőrfesztiválon. Most azonban teremgond .iáik vannak. Hetente háromszor tartanának próbát, hétfőn, szerdán és csütörtökön azóta is, hogy a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ felújítása megkezdődött, s ami még pillanatnyilag is tart. A városi úttörő és ifjú­sági művelődési központ fo­gadta be őket. Az intézmény^ munkaszervezése azonban ki-’ zárja annak a lehetőségét, hogy hétfőnként, amikor szün­napot tartanak, próbálhasson az együttes. A gonddal összecseng töb­bek között a BM Kaposvár Táncegyüttesé is: nincs hol próbálniuk, alkalmi hely ex ken dolgoznak. Szegények vagyunk műve­lődési intézményekben, ahol amatőr együtteseink rendsze­reden próbálhatnának. Így van-e teljes egészében? A két együttes gondján elmélkedve is felmerül a kérdés: a meg­levő lehetőségek kellően ki­használtak-e? Az intézményi munkaszervezés kellően át­gondolt-e, segíti-e az amatőr- mozgaloim esti teremigényei- nek kielégítését? Kérdéseink ugyan nem törnek át falakat, de hisszük: kaput nyithatnak, zott ja azt mondta : »Csináljunk itthon iskolát, én vállalom a tanítást.-« így történt. A bakkarát főleg asszonyok játszották, pengős alapon. De ezt hamar beszüntették, mert a hétvégi, úgynevezett »bika- vonattal« érkező férjek pa­naszt tettek a vezérnél, hogy az asszonyok elkártyázzák a heti kosztpénzt. Maradt a smen. Nem túl bonyolult já­ték, de sokat lehetett nyerni, még többet veszteni rajta. A krupié benn ült a kalitkában, öt csomag vadonatúj kártyát vett elő, megkeverte, majd utókeverésre nyújtotta át az uraknak. így kezdődött a szer­tartás. Minden menet után két pengő helypénzt fizettek a játékosok. A kaszinóban csak tagok játszhattak. Az a sok, szenvedélytől kó- tyagos ember... Egyszer egy egri órásmester is betévedt hozzánk, és nyert tízezer pen­gőt. Szédelgett az örömtől. Azt mondtam neki, mint iparos az iparosnak: »Most gyorsan utazzon haza, rendezze be a műhelyét, a lakását, és eszébe ne jusson még egyszer ide­jönni. Felejtse el azt is, hogy kártya van a világon.« Nem fogadott szót. Visszajött, és otthagyta a fogát. Volt egy visszajáró vendégünk, gazdag komáromi kereskedő fia. Min­den hétvégén nálunk kártyá­zott. Egy délután nyert húsz­ezret, de estére már fityingje se maradt. Félrehívott: »Feri­kém, adjon egy kis kölcsönt, mert úgy érzem, most jön az én órám.« »Sajnos, nem lehet, Mórocz úr — mondtam —, mert a mérnök úr szigorúan megtiltotta, hogy az alkalma­zottak kölcsönt adjanak a vendégeknek. órocz úr sértődötten tá­vozott, majd levágta a szállodai portást, a pin­céreket, s átruccant Földvár­ra, a mágnáskaszinóba. Ott éjfélig felrobbantott néhány bankot, kifosztott egy sereg bárót, grófot, és reggelre két­százezer pengő nyomta a zse­bét. Ilyen esetek történtek.; (Kiss Ferenc a DEDÁSZ dolgozójaként vonult nyuga­lomba két évvel ezelőtt. A vállalat háromszoros kiváló dolgozója. Tizenkilenc éves kora óta a város sportéletének egyik lelkes szervezője, fárad­hatatlan ügyintézője. Ezért a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntetést is meg­kapta.) — Hogy én kártyáztam-e? Igen. Csapd le csacsit játszot­tam a gyerekeimmel, amikor még kicsik voltak — mondja az egykori krupié, majd el­búcsúzik, hogy lefekvés előtt járjon még egyet a Balaton partján. s®>»ndi András Az eredmények nehezen mérhetők M' A tanítás mellett nép­műveléssel foglalkozott. Szakkört ve­zetett, kiállí­tásokat ren­dezett, báb­csoportot ala­kított. Közben tanult, az éj­szakák egy részét a köny­vek társasá­gában töltötte. És mert min­denfajta el­foglaltsága kö­zül a népmű­velést tartotta a legérdeke­sebbnek, ezt választotta. Budai János- né másfél éve főhivatású népművelő Igáiban. A já­rásban a leg­jobbak egyi­keként emlegetik, ö kevés­nek tartja, amit elért. — Azt hittem, ha minden energiámat erre fordíthatom, és mert nagyon akarom, min­den sikerül. Nem egészen így történt. Igaz, az eredmények nehezen mérhetők. Elsősorban a fiatalokra szá­mítottam — sokan élnek Igái­ban, igaz, nagy részük eljár dolgozni. Kérdőíveket adtam közre, felsorolva, milyen szak­köröket, klubokat, egyéb prog­ramokat csinálhatnánk együtt: válasszanak! Meglepően sok kitöltött ív került vissza hoz­zám. Gondoltam, ezzel már lehet valamit kezdeni. Csak­hogy, amikor arról volt szó: csináljuk, megint úgy láttam, elölről kell kezdeni. Kevesen jöttek el az első alkalommal. Velük azért mégis sikerült kö­zös programokat kialakítani az ifjúsági klubban. A klub a könyvtár mögötti udvaron van. Itt gyűlnek ösz- sze esténként, szórakoznak, beszélgetnek. — A középiskolásokat nem tudtam megnyerni ennek a klubnak. Ha megkérek vala­kit közülük, tartson előadást vagy jöjjön egy-egy vetélke­dőre, megteszi. Magától, rend­szeresen azonban nem jár kö­zénk. így általában húszan- huszonketten vagyunk. A há­zas fiatalokat nehéz megtar­tani. Már menyasszony-vőle­gény korukban kezdenek el­maradozni. Ügy gondolják, most már kinőttek ebből a társaságból. Az még csak elő­fordul néha, hogy a férjek be­betérnek, de a fiatalasszonyok soha. Sokat gondolkodtam, mi­be lehetne őket is bevonni? Azután sikerült egy kismama­klubot szervezni. Ide szívesen járnak. Orvos, védőnő, pszi­chológus tart számukra elő­adást. Budainé nagyon szeret ki­rándulni. A fiatalokat nem volt nehéz megnyerni. Gyak­ran keresik'föl a környező tá­jat, de terveznek nagyobb tú­rákat, és országjáró kirándu­lás is szerepel programjuk­ban. A népművelők többsége a fiataloknál kezdi, azután gyak­ran meg is áll náluk. Budainé az idősebbek számára a leg­kézenfekvőbbet választotta: előadássorozatot a kiskerttu­lajdonosoknak. A KISZ-klubon kívül a párt­helyiséget is használják mű­velődési célokra — és néha a mozi színpadát. Ide azonban inkább csak a bábos gyerekek jutnak be, ha paravánnal pró­bálnak. Azt hallottam, hamarosan építkezés lesz: egy régi ház pincéjét teszik alkalmassá művelődési célokra. Budainé igali. Csak tanul­mányai idején volt távol a fa­lutól. Munkájában sokat segít az, hogy mindenkit ismer. Ta­lán ez az előny látszott meg az induláskor. — Az első évben mindenki nagyon elégedett volt azzal, amit csináltam. A másodikban pedig csodálkoztak, hogy nincs több új. Pedig úgy érzem — megtartani is nehéz volt a kezdeti eredményeket. A mi munkánknak ez az egyik leg­nehezebb pontja. — Nem bánta meg, hogy a tanítást fölcserélte? — Nem. Akármilyen nehéz­ségeim vannak, valamit mégis sikerült elérnem. Szép munka ez, érdekes, változatos. S. M. / Ifjúmunkás Klobszínpad Barcson Készülnek a merészebb feladatokra s jobb szervezéssel javulhat a helyzet. Sorra vehetnénk a város művelődési intézményeit, de még iskoláit is, hogy megol­dást találjunk a Fomómunkás Kisszínpad, a BM Kaposvár Táncegyüttes és mások gond­jainak enyhítésére. Kiderül : művelődési intézményeink között nincs kellő összhang, az intézmények — önállósá­guk megtartása mellett — nem segítik úgy a várost, ahogy elvárhatnánk tőlük. A TIT nyelvtanfolyamokra rendezkedett be a kaposvári székházban. Az idegen nyelvet tanulókon kívül másoknak már nincs helyük, nem em­lékszem arra, hogy mikor volt rendezvénye például a művé­szei’ szakosztálynak. Kiállítá­sokat már rég nem tartanak. Az épület lenne kicsi? A • nyelvtanfolyamok kisebb kö­zösségeket foglalkoztatnak, az órák megtartására alkalma­saiknak látszanak a munkahe­lyi klubok, iskolai tantermek is. így szabaddá válhatna né­hány helyiség azok számára, akiknek más irányú az érdek­lődésük. Az intézményi önállóság megsértése nélkül további le­hetőségek rejlenek a városban az együttműködésre. Az elzár­kózásban egyelőre a szervezés hiányát látom. H. B. A kétéves barcsi Ifjú­munkás Klubszínpad születés­napjára a felnőtt együttesek sorába lépett; munkájuk, te­hetségük révén túl a megye­határon is ismertek a barcsi fiatalok. Az együttes neve sok mindent meg is magya­ráz: a színpadon zömében szakmunkástanulók, ifjúmun­kások játszanak, de találunk soraikban középiskolást, óvó­nőt és hivatali dolgozót is. Ami a klubszínpad megfogal­mazást illeti, arról így beszélt az együttes vezetője. Szilágyi János: — A barcsi Fábián Béla ifjúsági klubban indult meg Húsvéti tojások Kalocsáról A népművészetéről híres Kalocsán és környékén már ké­szülnek a húsvéti színes tojások. A helyi háziipari szövet­kezet csaknem tízezer tojást fest az ünnepekre. Az idén első ízben az Egyesült Államokba is útnak indítottak egy »pirostojás-szállítmányt«. Képünkön: Pandúr Istvánné a Kalocsához közeli Drágszélen festi és tervezi a gazdag dí­szítésű húsvéti tojásokat. ezelőtt két éve az együttes to­borzása — illő tehát megem­lékezni erről a közösségről —. másrészt ars poeticánkat is kifejezzük a klubszínpad funkciójának hangsúlyozásá­val. Műsorainkat úgy állítjuk össze, hogy bármelyik község! ifjúsági klubban otthonos előadást nyújtsunk a közön­ségnek. A barcsi együttes kétéves repertorája oly gazdag, hogy aligha férne írásunkba a tel­jes felsorolás. Csupán emlé­keztetőül az előbbi ars poeti­ca bizonyságául: tavaly Szé­kesfehérváron, az országos módszertani vásáron bemuta­tott Klubszeánsz című össze­állításukkal megérdemelt si­kert arattak. Minden hasonló együttesre rányomja bélyegét, hogy kik alkotják, s ez megnyilvánul a műsorválasztásukban, előadói stílusukban. A barcsi Ifjú­munkás Klubszínpad eseté­ben is mindez — tény. Még csak körvonalazódik az együttes új műsora máris mindenki előadja az ötletét. Az első bemutatójuk egy alkalmi műsor volt, április 4-re készítették, s most az ünnepi színpadra egy újabb alkalmi összeállítás készül : Termő ékes ág címmel szín­padi kompozícióval köszöntik a nőnap ünnepeltjeit. Nemrégiben adtunk hírt ar­ról, hogy Lipódi Katalin, a barcsi Ifjúmunkás Klubszín­pad tagja önálló estet rende­zett. A jó kollektívára nem­csak á közösen kitűzött célok és feladatok együttes vállalá­sa jellemző, hanem az egyé­niség mind teljesebb kibon­takoztatása is. A barcsi szín­pad tagjai közt nem egy Li­pódi Katalin található, s nemcsak a színpadon érvénye­sül a belső nevelés hatása. A gimnázium esti tagozatát tavaly végezte el Rózsa Ist­ván, ösztönzést az együttestől kapott Neumayer Edit, Tóth Béla, Mohácsi Mária is, ők most iratkoztak be a gimná­ziumba. Az együttes csaknem min­den tagjának a nevéhez tv ződik valami, amit a közö tanulás, játszás ajándékakén tarthatunk számon. Kovács Attila a színpadon tanulta meg a szép beszédet, ami nemcsak az előadó »kenyere«, hanem az általános műveltség fontos része is. Kövest Aranka, Tausz Já­nos neve azért kívánkozik e sorba, mert ők az Ifjúmunkás Klubszínpad mellett nélkülöz­hetetlenek a néptánccsoport­ban is. Siszler István hol a színpadon, hol. a fotólaborban található szabad idejében. Bódi Katalin készül közülük színművésznek, most érettsé­gizik. felvételire tanul, s áp­rilisban önálló estet tart mű­sorából. Lipódi Katalint a jogtudomány érdekli. Mennyi szín e kis csoportból! S máris ott látom mögöttük az együttes új tagjait, akik az általános iskolások gyermek­színpadán készülnek a meré­szebb feladatokra, a játékra, mely munka, szórakozás és tanulás... Az irodalmi színpad tagjai képletesen így fejezik ki ön­maguk változását: belül min­dennap felgördül a függöny... Helyük a megye amatőr együttesei közt? Folyamatos munkájuk alapján mindig ké­szek, ha színpadra hívják őket, mert nem alkalmi sze­replések foglalkoztatják őket. Helyüket sorszámmal nem 'tűzhetjük ki a megyei együt­tesek között, de feltétlenül ott vannak az ismert, elismert csoportok között A közönség szerint: szereplésük élményt nyújt, s ez megint csak ran­got és nem sorrendet jelent. Gondolataik nincsenek a színpadhoz láncolva. Az együttest különös kérdés fog­lalkoztatja — magam is beke­rültem kérdésük bűvkörébe. Szeretnének utánajárni an­nak, hogy vajon miért csak a kórusokig jutnak el a falusi és nemcsak a falusi vezetők és értelmiségiek; se néptánc- együttesben. se színpadon nem akad belőlük... Lehet, hogy egyszer ennek a kérdésnek a színpadon is hangot adnak? Horányi Barna Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents