Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-01 / 50. szám

Nem elég a tanfolyam Bizalmiak válaszút előtt Ezekben a hetekben pezs­gőbb a szakszervezetek élete, hiszen az egész tagságot átfo­gó beszámolósorozat kezdődött. A bizalmiaktól a szakszerve­zeti tanácsokig minden fóru­mon számot adnak arról, hogy ki mit tett a vezetőségválasz­tás óta a helyi, a megyei dön­tések, a SZOT-kongresszus ha­tározatainak megvalósítása ér­dekében. E szakszervezeti fórumok arra is alkalmasak, hogy fog­lalkozzanak az időszerű társa­dalmi, politikai, gazdasági, művelődési és egyéb kérdé­sekkel. Az eddig megtartott tanácskozások azt bizonyít­ják, hogy a tagok többsége ér­deklődéssel kíséri a választott tisztségviselők, testületek munkálkodását. Ez leid érül a megjelenésből és a hozzászó­lások számából is. A szakszervezeti demokrácia erősítése és szélesítése külö­nösen indokolja a tagok igé­nyének, véleményének megis­merését. Az SEMT, a szakmai megyebizottságok körültekin­tően fölkészítették az alap­szervezeteket, s ennek az eredménye a január elején kezdődött számadások szerve­zettsége, tervszerűségle. ötezer körüli bizalmieso- port tevékenykedik a megyé­ben, s kilencven százalékuk már összegezte kétéves mun­káját. A tagok felhasználták az alkalmat, s kifejtették vé­leményüket arról, miként ér­vényesül a gyakorlatban a bi­zalmiak nagyobb jog- és ha­tásköre. Jó példaként hangzott el az üzemék és a gazdaságok többségéiben: az idei béreme­lések előtt megkérdezték a bizalmiak véleményét, akik a legjobban ismerik a velük egvütt dolgozókat. A rekla­mációk a negyedére csökken­tek, s ez a jele. hogy körül­tekintően, a társaik vélemé­nyére és tapasztalataira ala­pozva javasolták a nagyobb összegű emelést a kiemelke­dően dolgozóknak, s a mér­sékeltet a mögöttük maradók­nak. Gond persze még akad. Ilyen például, hogy a hatás­kor önmagában kevés. A bi­zalmiak csak akkor felelhet­nek meg a követelményeknek, ha az állásfoglalás kialakítá­sához ott van a kezük ügyé­ben a Munka Törvénykönyve, a bérszabályzat, a kollektív szerződés. Sajnos, nem min­denütt került szóba ez az ok­tatásokon sem. A szakszerve­zet működési szabályzatát ugyancsak át kell dolgozni a hatáskörök megváltozása miatt. A beszámolókon töb­ben felhívták a figyelmei arra, hogv az általánosságok nem viszik előre az ügyet. Az a legfontosabb, hogy ponto­san megjelöljék: ki a partnere a szakszervezeti bizalminak, a munkahelyi bizot*ságnak. s miben dönthetnek ködösen, öt évre szólnak e szabályza­tok, érdemes hát sokkal na­gyobb figyelmet fordítani a megszövegezésükre. A bizalmiak tanácskozása új fórum a munkahelyeken, ennek általában az a szerepe, hogy állást foglaljon, vélemé­nyezzen. A bizalmiak azt kérték, hogy a szakszervezeti bizottságok mindenképpen adják meg e testületnek az előzetes véleményezés jogát, amikor olyan témák foglal­koztatják a tagságot, mint a kollektív szerződés, a bérfej­lesztés, a szakszervezet mun­katerve, a jóléti alap felosz­tása, a szociálpolitikai terv. Ne sajnálják az időt erre. s csak akkor vigyék a szakszerveze­ti bizottság, a szakszervezeti tanács elé a témát, amikor a bizalmiak már állást foglaltak a hozzájuk tartozó tagok ne­vében. A csepeli felhívás nyomán munkafelajánlásokat is tettek az eddig megtartott beszámo­lókon az októberi forradalom jubi'/.imának tiszteletére. El­ső helyen a minőség javítását a hatékonyság növelését szol­gáló felajánlások állnak. A munkahelvi bizottságok többsége taggyűlésen, kisebb része p&dig bizalmitanácskozá­son számol be tevékenységé ről. Ezt általában az határoz za meg. hogy van-e mód a tagok összehívására vagy nincs. Az eddigi, tapasztalatok szerint nem mindenütt tűk rözták a beszámolók azt. ami' ről szó volt a bizalmi'’söpört értekezleteken. Ez azért fi­gyelmeztető. mert a szakszer­vezeti bizottságok, tanácsok e havi fórumain ezt el lehet ke­rülni. A tagok jogos igénye hogy foglalkozzanak a kisebb és nagyobb közösségeket érin­tő időszerű problémákkal, pél­dául a munkaszervezés, a munkafegyelem hiányosságai­val. az anyagellátás zökkenői­vel. Sok SZÓ esik mostanában arról, hogy értekezzünk ke­vesebbet, használjuk ki több célra is a fórumokat. Ez vo­natkozik a vállalat szakszer­vezeti beszámolóra, amelyet kibővített tanácsülésen vagy küldöttértekezleten vitatnál? meg. Az SEMT szervezési és káderosztályának megállapí­tása szerint elég kevés helye- kívánják a kollektív szerző­dés módosításának, a szociál­politikai terv elfogadásának vitáját összekapcsolni ezzel. A szakszervezeti bizottságoknak most még van idejük arra, hogv ezt is beiktassák a na­pirendek közé. Több mint százezer somo­gyi szakszervezeti tag érdeké­ben tevékenykednek a válasz­tott szakszervezeti szervek. E fórumok hatása elsősorban ak­kor nyilvánul meg a jövőben, ha meggyorsul a SZOT-kong­resszus határozatának megva­lósítása. V. G. A kétszâzadîk Már erősen mozgott a sze­relvény. Túri István jegyvizs­gáló előírás szerint az ajtó­ban állt, s nézte az elmaradó állomást. Ekkor látta meg az elkésett utast, aki testi épsé­gének kockáztatásával vállal­kozott az ugrásra. — Elsőnek őt kerestem meg, a jegyét kértem... Amikor azt felelte, hogy nincs, nem volt ideje jegyet váltani, felszólí­tottam az igazolványának át­adására ... Erősen ittas volt, ruhája elhanyagolt. Állandó lakása, munkahelye több mint két esztendeje nincs, a fővá­rosból kitiltották __ — Most hova utazik? — kérdeztem tőle. — Úgy hallottam, Kaposvá­ron, a húskombinátban keres­nek munkásokat, megkísérlem, hátha sikerül... Majd nézek valami olcsó albérletet... Túri István csaknem két évtizede önkéntes rendőri fel­adatot is ellát. A vasútnál több mint húsz éve dolgozik, amióta jegyvizsgáló, mindig olyan vonalakon járt, melyek a határok közelében haladtak el, vagy éppen a határra ve­zettek. — Az ilyen szerelvényeken jó, ha nyitott szemmel jár az ember. Ez idő alatt bizony na­gyon sok munkanélküli csa­vargóval, körözött bűnözővel kerültem össze. No, meg in­tézetből szökött, kalandvágy­tól űzött fiatalokkal, akik külföldre szerettek volna jut­ni. Előfordult, hogy egy jegy nélkül utazó személy, akitől az igazolványát kértem ellen­őrzésre, inkább veszni hagyta volna, s szökni akart. Kide­rült: veszélyes bűnöző, több rendbeli betörésért körözik. Nem jutott messzire, mert a jelzésem alapján hamarosan elfogták. A napokban éppen a két- századik ilyen intézkedésére került sor. Tizenegy volt az olyan személy, aki határsértést szándékozott elkövetni. Segí­tett vasúti tolvaj felkutatásá­ban, leleplezésében, aki úti­társai csomagjait dézsmálta meg. A munka, lakás nélkül csavargó ember adatai csak­úgy bekerülnek az önkéntes rendőri naplóba, mint a töb­biek neve. Eákányi lakásán — ahol be­szélgettünk vele önkéntes szol­gálatáról — gyakori látogató Soós János törzsőrmester, kör­zeti megbízott. Felülvizsgálják a napló bejegyzéseit, megbe­szélik a közös tennivalókat. — Túri István igen nagy szorgalommal és .felelősséggel látja el ezt a feladatát. Ezért javasolták őt társai az önkén­tes rendőrök parancsnokául — mondja a körzeti megbízott, hozzátéve: — Sok ilyen lelki- ismeretes emberre lenne szük­ség. Igen, elsősorban lelkiisme­retre van szükség, hogy va­laki szolgálatának teljesítése közben se feledkezzen meg ön­ként vállalt feladatáról. S nem csupán a csavargókra, a határsértést elkövetni szándé­kozókra kell ügyelnie. Ezeken a vonalakon szép számmal akadnak olyanok, akik meg­kísérelnek nagy értékű árukat kicsempészni vagy behozni az országba. Ilyen esetben nyom­ban felveszi a kapcsolatot a határőrökkel vagy a vámőr­séggel, mint akkor is tette, amikor látta: az egyik utas féltucatnyi villanyfúrót igyek­szik elrejteni. Amikor lakdhelve öt eszten­dővel ezelőtt megkapta a ha­tárőr község címei, akkor őt kiváló határőr jelvénnyel tün­tették ki. Megkapta már a Közbiztonsági Érdemérem arany fokozata kitüntetést is a szolgálat kiemelkedő ellá­tásáért. Sz. L. A KISZ-1 szervezték 1957-ben A legelőhasznosítás somogyi tapasztalatai Ä somogyi termelőszövetke­zetekben a múlt év közepén megközelítette a 205 ezer hek­tárt a közös művelésű szántó. Ugyanakkor kereken 64 ezer hektárt tett ki a rétek és a legelők együttes területe. Az arány azt mutatja, hogy az ál­latállománynak szükséges szá­las és lédús takarmány zöme megteremhetne a réten és a legelőn, s csak a kisebb há­nyadot kellene szántóföldi termelésből beszerezni. Ha ez így lenne, a szántóföldön egyéb kultúráknak maradna több hely, a gyep pedig — kellő javítás és karbantartás után — kellő mennyiségű és minőségű hozammal fizetne. Sámóczi István, a Somogy megyei Tanács V. B. mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztá­lyának szakfelügyelője arról tájékoztatott, hogy tavaly hat­millió forintos állami támoga­tással és 5,2 milliós saját erő felhasználásával majdnem 3500 hektár gyepet hoztak rendbe a közös gazdaságok. A befektetés tehát számottevő, az értékkihozatal azonban csak ott valósul meg, flhol a javí­tott, újonnan telepíteti terüle­tek szakszerű hasznosításáról is gondoskodnak! A hasznosí­tás módozatai különfélék, a cél azonban csak egy lehet: minél kevesebb veszteséggel föletetni a szarvasmarha-állo­mánnyal azt a füvet, mely a réteken, 'legelőkön termett, s a legeltetés mellett minél több szénát és silót készítsenek a fűből. Szép eredményeket ér el a gyepterületre fordított befek­tetés révén például a barcsi, a nagybajomi, a mesztegnyői, az iharosberényi, a kisbár- apáti szövetkezet, s külön is említést érdemel a tótújfalui Dráva menti Egyetértés Tsz gyepgazdálkodása. Ebben az üzemben 1975-ben olyan gyen­ge volt a takarmányellátás, hogy más közös gazdaságok­ból kellett szálas- és tömegta­karmányt hozniuk. Tavaly 1,3 millió forintos állami támoga­tással megoldották a jószág eleséggondját — a gazdagon termő fű ésszerű hasznosításá­val. A meSztegnyőiek a lege­lőre alapozták a tejelő tehené­szetüket Gyakran hallani a tejter­meléssel kapcsolatban: a te­hén csak annak arányában fizet tejjel, ahogyan takar- mányozzák, tehát csak az az egyed ad, amelyik kap is. Ek­kora gyepterületről, mint amekkora ez idő szerint a so­mogyi közös gazdaságok hasz­nálatában van, bőséges és jó minőségű takarmány biztosít­ható. Még akkor is, ha a ré­tek, legelők egy része rossz minőségű, hasznavehetetlen, hiszen éppen ez indokolja, hogy a javításra méltó terü­leteket valóban javítsák, az így megnőtt hozamot pedig ésszerűen hasznosítsák. ff Aliosfv a* idő hnliiiir Kovács István a kaposvári 512-es szakmunkásképző kol­légiumának az igazgatója. Mi­előtt kollégiumi nevelő lett, az ifjúsági szövetségben- dol­gozott éveken keresztül. Azt mondta, minden percre szíve­sen emlékezik. Szigorú idő­rendben beszélgettünk az út- törős, a SEIT-es, a DISE-es és a KISE-es tevékenységéről, ahogyan az ő életében sora­koztak egymás után az ese­mények. — Marcaliban voltam kis­diák. Ott én kaptam meg az első piros nyakkendőt az út­törőben. 1948-ban történt ez, addig az úttörőnyakkendő kék volt. Még általános iskolás Napsütés és hóförgeteg Tavaszi munka a határban Váratlan meglepetéssé1 »ajándékozott« meg bennün­ket tegnap a tél. Február utolsó napján mintha csak fi­gyelmeztetőnek szánta volna elküldte maradék hadát egy hóförgeteg formájában a so­mogyi határba. A tavaszi ké szülődést azonban már nem tudja megakadályozni. Traktorok dolgoznak a nagy­hajóim földeken, szántják és gyűrűshengerezik a szövetke­zet tábláit. Már kiszórták az istállótrágvát, azt forgatja most az eke a mélybe. Burgo­nyának készítik elő a aépek a pálmajori dűlőt; több mint egy hete tart a munka, eddig mintegv negyven hektáron végeztek. Könnyen szalad az ekevas a homokos földbe, hosszú soro­kat rd a táblán, sokáig még­sem marad nyoma, a másik traktor vontatta gvűrűshenger mint fésű simítja el a föld­felületet. Új év kezdődik a határban, Nagybajomban már vetéshez készülhetnek. voltam, amikor a SZIT-esek- kel (a Szakszervezeti Ifjú­munkás Tanoncmozgalom rö­vidítése ez) négy napot töl­töttem Budapesten, a Világif­júsági Találkozón. Egy másik alkalommal 14 évesen egye­dül mentem Pestre SE1T- egyenruhákat hozni. Apám vasutas vojt, nekem is járt szabadjegy, így engem küld­tek. 1950-ben lettem DISZ- tag, a Táncsics gimnáziumba jártam akkor. Később városi diáktitkárként dolgoztam. Még gimnazistaként fölvettek az MDP-be. Négyórás párttag­gyűlésen dőlt el ez, szigorú kérdésekre kellett válaszol­nom. Az iskola igazgatója és a gondnoka volt az ajánlóm. Az érettségit követően kezd­tem meg a munkát, újra Mar­caliban. — Ezekből az időkből bizo­nyára sok kedves élményt őriz. Apróságokat, amelyek ma is tanulsággal szolgálhat­nak. — A járási DISE-blzottság tagjai akkor nagyon sokat jár­tak vidékre. Előkerültek a bi­ciklik. Jóval később, talár, már 1960 után volt igazi jár­művem, egy Panni robogó. De télen is ki kellett járni. Egy­szer hófúvásban sítalpakon indultam. Két napig csúsz­káltam, az egyik községi DISE-titkár szüleinél alud­tam. A tiszta szobában hideg volt, még a dunyha sem me­legített. így »néztünk ki« ak­kor. Nos, hogy folytassam: 1955-ben Kaposvárra, 1956- ban Siófokra kerültem. Akkor már megnősültem. A Balaton mellől 1956 októberében jöt­tem haza a családomhoz, amikor elkezdtek randalírozni az ellenforradalmárok. Októ­bertől januárig egy kőműves mellett culágereskedtem. Hát ezek az előzmények. — 1957-ben hogyan került a KISZ-szervezők közé? — Februárban szóltak ne­kem. Akkor több ifjúsági szö­vetséget kezdtek szervezni. Márciusban jött a központi határozat arról, hogy egységes Kommunista Ifjúsági Szövet­ség lesz. Az első alapszerve­zet a cukorgyárnál alakult. A BARNEVÁL ifjúkommunista csoportjára is emlékszem. Ott nagy, színes ünnepségeket tar­tottunk. Persze elsősorban ott kezdtük meg a KlSZ-szerve- zést, ahol már erős pártszer­vezet volt. Mindenütt segíted tek nekünk a korábbi DISZ- tagok. ötvenhét elején még érvé­nyes volt a kijárási tilalom esténként. Nekünk akkor ju­tott időnk a plakátragasztás­ra. Egyszer találkoztunk két rendőrrel. Le is akartak fülel­ni minket, mert ötvenhat után a ragasztgatás »ellenkező elő­jelű« dolgot sejtetett. Persze kimagyarázkodtunk, és az egyik rendőr még segített is nekünk. Egyébként nem mindenütt alakultak meg könnyen a KlSZ-alapszervezetek. De ahogy az idő haladt, úgy ha­ladtunk mi is. — És mi történt önnel a szervezés után? — Folytatódott a vándor- utam. Dolgoztam a megyei és a kaposvári járási KISZ-bi- zottságon. 1959-ben öthónapos KISZ-iskolát végeztem Péce- len. Az első csoport volt a mienk amolyan kísérleti jel­leggel. Ott az azóta elhunyt Kubacska Andrással együtt tanultam, ö hasonlóan lelkes DISZ-es és KlSÍ-szervező volt. Szívesen mesélek az első megyei vezetőképző táborról. Ez még az újjászervezéshez sorolható. Pokr Vöt kaptam, zsákokat meg 200 forintot, és elmentem Bala+onkeresztúr- ra. Azzal bocsátottak utamra: intézzem el az ügyet. A falu­ban 50 forintért vertem egy fuvar szalmát. Jöttek a gye­rekek, 45—50-en voltunk, sát­rat vertünk, szalmazsákot tömtünk. Két nap múlva az egész tábor beázott. Akkor új­ra sátrat vertek a többiek. Az enyémről vették a mintát, mert mi a feleségemmel rög­tön vízmentesre csináltak a magunkét. A kéthetes tábor­ban a szabadban heverészve, sétálgatva hangzottak el az előadások. Én még ma is szí­vesebben mennék ilyen hely­re. mint a mosatni, házakból áíló táborokba. Még rengeteg br-s/é'ni va­lónk lett volna. Hogy is volt, milyen is volt. De Kovács István elfoglalt ember. Igaz­gatóként sok dolga van. 1974- ben még KISE-tagként is dol­gozott, csak akkor hagyta ab­ba, amikor a kollégiumban megszűnt az alapszervezet, azóta a gyerekek az iskolai KISZ-ben tevékenykednek to­vább. De azt mondta: van mit tennie, mert most is »hivatal­ból« ifjúmunkás. L. I*.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents