Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-26 / 72. szám
Vigyázzunk a À »-kincs« szó nagyon tág fogalom. Magában hordozza az arany, a drágakő, a pénz stb. fogalmakat, de mindezeknél többet érő kincs azoknak a sok száz és sok ezer éves csontoknak, tárgyaknak, romoknak az összessége, melyek a hazánk területén élt ősi népek életéről, szokásairól adnak hírt számunkra. Ezek a leletek nemzeti kincsünk alkotói. Somogy a régészeti leletekben viszonylag gazdag megyékhez tartozik. Különösen római kori, népvándorlás kori és középkori kincseink vannak. Szakszerű feltárásukkal, összegyűjtésükkel a régészek foglalkoznak. Fölmérhetet- len segítség számukra, ha kívülálló, értékeinket megbecsülő emberek leletbejelentéseikkel segítik munkájukat. Már eddig is nagyon sok lelkes segítőtársa van a Rippl- Rónai Múzeumnak, kiknek köszönettel tartozunk. Közreműködésükkel sok értékes lelettel gyarapodott múzeumunk régészeti gyűjteménye. Leletbejelentőink táborát még növelni szeretnénk. A múzeum szakemberei időközönként megbeszélésekkel, tanácsokkal segítenék munkájukat. kincseinkre! Számos lelőhelyet még nem ismerünk. Jelenlétükről csak a mezőgazdasági munkák, parképítés vagy építkezés közben előbukkanó leletek árulkodnak. Bejelentésük elmulasztásával pótolhatatlan értékek mennek veszendőbe. Nemzeti kincseink szakszerű összegyűjtése, megóvása mindannyiunk érdeke. A szakszerűséget azonban hangsúlyozni kell, mert szakszerűtlen beavatkozással szintén nagy károk okozhatok. Ezért tilos pl. magánszemélyeknek a föld mélyéből kiszedniük vagy ragasztással összeállítaniuk a töredékekben talált régészeti leleteket. Azok járnak el helyesen, akik a talált régészeti tárgyakat (ha nem közvetlenül veszélyeztetett helyen vannak) eredeti helyzetükben hagyva, azonnal értesítik a múzeum szakembereit. Ezért kérjük és várjuk mindazok segítségét, akik munkájuk során régészeti anyagot találnak, leletbejelentéseikkel járuljanak hozzá ahhoz, hogy minden nemzeti kincsünk az őt megillető helyre kerüljön, és mindenki számára megismerhetővé váljon. Bajók Sándorné régészeti asszisztens Talajfelszín alatti öntözés A világ nagy mezőgazdasági országai a talaj felszíne alatti öntözés megvalósításával kísérleteznek. Az altalaj öntözésére szolgáló rendszerek elterjedését a víztakarékosság, az egyre fokozódó vízhiány indokolja. Vízgazdálkodási szempontból igen fontos, hogy szabályozott mennyiségben jut így víz a talajba, nem kell tehát a mélybe szivárgás és a felszíni párolgás veszteségeivel számolni. A talaj felszínén nem jelentkeznek azok a károsodások, melyek a felszíni öntözésnél keletkeznek1 (erózió, talajkérgesedés), ugyanakkor javul a talaj levegőzése. Jelentős előny az is, hogy a sok értékes anyagot tartalmazó. előzőleg kezelt szennyvíz felhasználására is alkalmas anélkül, hogy higiéniai szempontból kifogásolható lenne. Ugyanígy alkalmas műtrágyák folyamatos adagolására. A növénytermesztés fontos feltétele, hogy a talaj felszíni rétege száraz maradjon, így nem lép föl a párolgás következtében hőveszteség, a talajfelszín melegebb lesz, a száraz talajfelszínen pedig csökken a gyomnövények élet- lehetősége, ugyanakkor javul a talajban lévő mikroorganizmusoké. Gondot a beruházási költségek nagysága okoz, különösen a nagyüzemi módszerek megvalósításánál. Csökkentésükre a csőfektetés munkáját a Szovjetunióban — a képen látható módon — nagy teljesítményű gépekkel végzik. A gazdaságosság elbírálásánál iigyelembe veszik azt is, hogy a felszín alatti öntözésnél a munkaerő-szükséglet csökken, az öntözőhálózat nem jelent akadályt a mezőgazdasági gépek számára, s az öntözés nem zavarja az egyidejűleg végzett más mezőgazdasági munkákat. Természetesen azt is számításba kell venni, hogy a talajfelszín alatti öntözésnél a termeléseredmények sokkal jobbak, mint a többi öntözési módoknál. Képünkön: Nagy teljesítményű gép készíti az árkot a > csatornának. Újra hőerőművek Hatalmas energiatermelő egységek a gépcsarnokban. Az influenzát terjesztő kézfogás Amerikai orvoskutatök alapos vizsgálatok után kétségbe vonják azt az elterjedt nézetet, hogy a meghűlések cseppfertőzés által terjednek, legalábbis, ami a rhinovírust illeti, mely a hűléses megbetegedések. az influenza, nátha, köhögés több mint egy- harmadáéi't felelős. A tüsszentéssel vagy köhögéssel a levegőbe kerülő cseppecskék ugyanis csak igen ritkán tartalmaznak vírusokat. Annál több kórokozó van a meghűlt személy kezén, ahol a vírusok három órát is élnek. Az orvosok ezért azt vallják, hogy elsősorban a kézfogás járul hozzá a vírusok terjesztésének. Ezt bizonyítják azok a kísérletek is. amelyeket egymástól dróthálóval elválasztott személyeken végeztek. Ezek között rhinoví- rus-átvitel általában nem következett j>e. Más vírusok ellenben minden nehézség nélkül leküzdötték ezt az akadályt. Az ipar »kenyere« az energia, szokták mondani, de az is közismert, hogy a világ e«?r- giaéhséggel küzd. A fejlődő technika napról napra növeli a főleg elektromos áramban megtestesülő ' energia utáni igényt. Sokan fölteszik a kérdést, hogy ha már ma is gondot okoz az energiaszükséglet kielégítése, mi lesz vajon száz év múlva., amikor a számítások szerint a világon a mai energiamennyiségnek a harmincszorosára lesz szükség. Megindult a kutatás a nap, a szél, a víz, a föld belső hője, az ár—apály energiájának a gazdaságos felihasználására. Egy ideig úgy látszott, hogy a kőolaj és a földgáz kiszorítja a szenet, az 1973-as olajválság óta azonban kiderült : még sokáig szükség lesz rá. A hasadó anyagokból felszabadul'’ atomenergia ma még csak 3 százalékkal részesedik a világ energiatermeléséből. Fokozódik a kutatás a »végleges megoldást« jelentő fúziós energia gazdaságos hasznosítására, ma azonban ez még sem technikai, sem gazdasági okok miatt nem terjedt el. ló előzését, a hirtelen és Indokolatlan irányváltoztatásokat. Egyszerűen kiszámíthatjuk,' hogy 100 km óránkénti sebességnél a jármű másodpercenként 28 méternyi utat tesz meg. Ha szilárd tárgynak ütközik, utasai olyan erővel csapódnak előre, mintha egy I ház 12—13. emeletéről estek I volna le! Erre gondoljunk, amikor túllépjük a megenge- ] dett sebességet! Az a kettősség jellemző az egész világra, hogy egyrészt egymás után építik a modern atomerőműveket, másrészt egyre több széntüzelésű hőerőművet kapcsolnak az energiaellátásba. Ezekben hőenergia formájában, égetéssel szabadítják fel a tüzelőanyag kémiai energiáját. A keletkezett égéstermékek — füstgázok —• hőenergiáját vagy gázturbinával közvetlenül alakítják át mechanikai energiává, majd ezt elektromos energiává vagy pedig a füstgázok hőenergiájával gőzt állítanak elő, amelyet gőzturbina hajtásával használnak fel generátorok működ tetősére. A Szovjetunióban, a Kazah SZSZK-ban most fejeződött be a nyolcadik energiatermelő egység átadásával egy hatalmas hőerőmű építése. Az akibasztuzi külszíni fejtésű szénmező olcsó fűtőanyagát felihasználó erőmű évente 2,4 millió kilowattóra elektromos energiát ad a szovjet népgazdaságnak. Biztonságos sebesség \ »Nem az a jó gépkocsivezető, aki siet, hanem az, aki meg is érkezik« — mondja az aforizma. Nagy bölcsesség van e megfogalmazásban, tudva azt, hogy a . halálos végű, vagy súlyos sérüléssel végződő balesetek mintegy felét gyorshajtás pkozza. Az energiatakarékosság kapcsán néhány éve világszerte bevezetett sebességkorlátozás hatása nyomban meg is mutatkozott a balesetek számának és súlyosságának a csökkenésében. Gépkocsiban ülve a sebességet meglehetősen nehéz érzékelni, különösen egy csendes, jó rugózásó autóban, és akkor, ha már huzamosabb ideje halad a járrrtű nagy sebességgel. Így fordulhat elő, . hogy hirtelen veszélyhelyzetben a gépkocsivezető rosszul becsüli meg a fékutat, és nem tud kellő időben megállni. A fék- út végső soron két tényezőtől, a kerekek és az útfelület közötti tapadástól, valamint a sebességtől függ. A tapadási tényező és a fékút között fordított arányosság van (tehát kétszer akkora tapadási tényezőhöz fele akkora fékút tartozik). A sebességgel más a helyzet: kétszeres sebességhez négyszer akkora, háromszoros sebességhez kilencszer akkora fékút tartozik (a fékút a sebesség négyzetével egyenesen arányos). Így válik nyilvánvalóvá, hogy a nagy sebességgel vakmerőén száguldóknak csak minimális esélyük van rá, hogy ép bőrrel megússzák a kritikus forgalmi helyzeteket. Kisebb sebesség esetén viszont váratlan közlekedési körülmények között a járművezetőknek több helyük és idejük marad a baleset elhárításához szükséges vezetési manőver végrehajtására. A tapasztalatok tanúsága szerint nemcsak a túlzott önbizalom, hanem a túlzott óvatosság, határozatlanság is veszélybe sodorhatja az autóvezetőt. A biztonságos sebesség fogalma alatt tehát nem bizonyos, hogy feltétlenül a túl lassú haladást kell érteni. Leghelyesebb úgy fogalmazni, hogy jó,útviszonyok között és tiszta forgalmi helyzetekben nem kell félni a nagyobb sebességtől (az engedélyezett keretek között), de nyomban, jó előre csökkenteni kell a sebességet, amikor a legcsekélyebb akadály, veszély közeleg. Ez azt jelenti, hkgy kerülnünk kell az előttünk haladó járműre való -ráhaj- tást«, a nagy sebességgel haladó kocsi még nagyobbal vaSzáguldás szupcrexpresszel ‘Téves kapcsolás A diplomácia gyakorlatában példátlan eset történt Becsben: az NSZK nagykövete összetévesztette főnökét egy kétes hírű hölgy hódolójával! A félreértés oka a következő volt. A nagykövet telefonszáma alig különbözik a közelben lakó call-girl telefonszámától. Hívjon és jövök! — hirdeti magát a lány naponta a bulvársajtóban; ennek megfelelően meglehetős telefonforgalmat bonyolít le. Ügy látszik azonban, a férfi érdeklődők nagyon izgatottak lehetnek tárcsázás közben, mert gyakran melléhúznak (esetleg az automata jelfogók ördöge is tréfálkozik), s így oly korolykor a diplomata lakásán cseng a telefon. Nála érdeklődnek, hogy otthon van-e a hölgy, ráér-e, mennyit kér, hova menjen, mikor, ét ín tovább, amit már ilyenkor illik előre megbeszélni. Nagykövetünk természetesen nem vállalkozik ilyen jellegű közvetítésekre, tehát közölni szokta az izgatott telefonálókkal, hogy a legnagyobb sajnálatára nem állhat szolgálatukra. Nem tárgyalhat velük a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről és a mindkettőjüknek alkalmas időpontról, lévén a kapcsolás téves. Node, ha az embert sok ilyen téves hívás zavarja, különösen érzékennyé válik, magyarul ideges lesz. Esetleg olyan lépésre szánja el magát, melyet a hölgy joggal zokon vehet, még üzletrontásnak is tekinthet, ami a Lajtán túl főbenjáró bűnnek számít. Egy alkalommal, amikor szokás szerint csöngött a. telefon és a nagykövet csak valami kríkogást vélt hallani, elhatározta, hogy megpróbál hosszabb időre nyugalmat teremteni, és ezt mondta a kagylóba: »Sajnálom, a hölgy egész nap nem ér ró.« Mire a i'Onal másik végén megszólalt Bonnból a külügyminiszter: »De kedves G., mi a csoda történik magánál?« Ügy gondolom, hogy a nagykövet a jövőben nagyon óvatos lesz, háromszor is megkérdezi majd, kivel beszél, háromszor is megfontolja, mit mond. Elvégre: még mindig jobb a hölgy valamelyik lovagját összetéveszteni egy miniszterrel, mint fordítva. De az is lehet, hogy a lány tekintélye ezután meredeken fölfelé ível majd a városban. Elterjed a hír, hogy nagyon előkelő pártfogói vannak, a telefonálóktól ugyanis időnként egy rendkívül udvarias férfihang megkérdezi: — A miniszter úrhoz van szerencsém ? X. L Japán szakemberek azt tér vezik, hogy Tokió és Osaka között olyan nyílegyenes vasútvonalat építenek, amelyen — óránként 500 kilométeres sebességgel száguld va — 60 j perc alatt teheti meg az utat egy mágnespárnás szupervonat. A kísérleteket egy 220 méter hosszú próbapályán — a képen Iáiható kéttonás járművel — folytatják. A járműtestet az aljában elhelyezett szupravezető mágnesekkel lebegtetik a pálya fölött. E szupravezetős megoldásnál viszonylag kevés áram is elég az erős mágnesmező létrehozásához és fenntartásához. A szupravezető mágnesek alkalmazása egyelőre még sok buktatót rejt. A tekercseket ugyanis cseppfolyós héliummal kell hűteni — az abszolút nulla fokhoz közeli hőmérsékletre. Mégis remélik, hogy 1980-ra sikerül üzembe állítani a világ leggyorsabb vasútiét. A japánok eddig is az élen jártak a szuperexpresszek építésében. A Tokió és Osaka közötti 515 kilométeres pályán 1964-től közlekednek azok a szerelvények, amelyek 200 kilométeres maximális sebességgel száguldhatnak. Időközben a vonalat tovább építették az Osakától 164 kilométerre levő Hakatáig. Most a szerelvények 7 óra alatt teszik meg az 1077 kilométeres távolságot. Somogyi Néplap
