Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-24 / 70. szám

 pécsi operatársulat vendégjátéka

Kellemes este, jó szórakozás

Különös mű A trubadúr. Keveréke az elborzasztó rémmesének és a néhol pszichológiai hitelességű modern drámának, zenei határesete az el- érzékenyítő vagy éppen lendületes áriákat előtérbe helyező »bel cantónak«, azaz a hagyományos »szép éneklésnek« és a mélyebb emberábrázolásra törekvő zenedrámának. Verdi »középső« korszakának jellegzetes alkotása, akárcsak a Rigoletto és a Tra- viata. Népszerűsége is valószínűleg ennek a kettősségnek tulajdonítható. Az izgalmas, hátborzongató középkori történetek kedvelői éppen úgy örömüket lelik benne, mint a lélektani bonyodalmakat kedvelő ínyencek, zenéjében pedig a szép dallamok barátai ugyanúgy megtalálják számításukat, mint a zénedráma sokrétűségét igénylő nézők és hallgatók. Szövegkönyve korántsem remekmű. Mégis elhisszük minden szavát, hála Verdi mély emberismeretének, utolérhetetlen dallamgazdagságának, utánozhatatlan, csak Shakespeare-hoz hasonlítható dramaturgiai érzékének.

Természetesen sok minden kell A trubadúr jó előadásához. Rendkívüli vivőerejű

Mindennapos társuk a könyv

és hajlékonyságú hang, színészi alakítókészség, tömör hangzású kórus. Mert Verdi az énekesekkel éppen olyan kíméletlenül igényes volt, mint önmagával. Szerepeit kifogástalanul elénekelni csak a legnagyobbak képesek, s a pécsiek produkciójának megítélésekor nem használhatjuk összehasonlítási alapként a Scala, a Metropolitan, vagy akár az Erkel Színház színvonalát. Ám ha a lehetőségekhez viszonyítunk, meg keli hagyni, nem szórakoztunk rosszul hétfő este. Köszönhetjük ezt elsősorban Hirsch Bence karmester olaszosan élénk tempóinak, a nem hibátlanul, de megbízhatóan muzsikáló zenekarnak. Az itt-ott előforduló belépési hibák csak igen keveset vontak le az előadás értékéből. Sajnos, a féi’fikórus nem állt feladata magaslatán.

Bolla Tibor kissé fátyolos, a magas hangokban erőtlen és érc nélküli baritonja nem a | legalkalmasabb alapanyag Luna gróf hősi karakterű szerepének elénekléséhez. Hogy alakítását mégis élvezhettük, annak oka a művész kiváló technikai és színészi felkészültsége. Szabadíts Judit — eltekintve az első felvonásbeli ária katasztrofálisan sikeredett

' gyors részétől — megbízható I Leonóra volt, különösen a második felvonás fináléjának hatalmas együttesében tetszett. Juhász Pál sikeresen küzdött meg Manrico szerepének sok nehézségével, még a híres-nevezetes stretta ma- j más c hangjával is.. Eneklé- j sében legföljebb az egysíkú- I ságot kifogásolhatjuk. Ferran- I do kis szerepét Marczis Demeter alakította szépen, igényesen.

Az est legnagyobb élményével kétségkívül a vendégművész Komlóssy Erzsébet szolgált. Igaz, magas hangjai keményekké, élesekké váltak, az utóbbi esztendőkben, mély regisztereinek gazdagsága, színészi átélése azonban feledtette ezt. Hogy mennyire nagy . művésznő, az főleg a második felvonás Azucena—Manrico kettősében derült ki; a cigányasszonyt mardosó kétségek olyan erővel törtek föl belőle, hogy az már szinte I nem is zenés színjátszás volt, hanem valóságos, fékezhetet- len, hátborzongató indulat.

A szép Trubadúr-előadás után várjuk a pécsiek Verdi- ciklusának következő darabját, a Don Carlost is.

L. A.

Csináld magad — ha tudod

Hova forduljanak a kezdők?

Az újságokban, a folyóiratokban egyre több helyet kapnak az apróbb-na- gyohb lakberendezési, otthoni munkát megkönnyítő vagy jó szórakozást nyújtó ötleten. A Lakáskultúra című lapban mindig találkozunk a következővel : magunk csináltuk, olcsó volt, szép lett, örömünk telik benne- Az Ezermester kifejezetten a barkácsolóknak ad ötleteket, de jó néhány dolgot az »abszolút« kezdők is meg tudnának csinálni, ha... Ha nem derülne ki időközben, hogy nem is olyan olcsó, hogy a hozzávalót nem lehet megkapni, vagy épp egy szerszám híján hozzá sem kezdhet az ember. És egy akármilyen mütyürért senki sem venne néhány ezer forintos fúrógépet vagy bármit. A »spéci« fúró-faragó embereket persze ez nem zavarja, nekik jól fölszerelt otthoni műhelyük, sufnijuk, tanult szakmájuk van, vagy a gyakorlat tette mesterré őket- Igen ám. de azok vannak többen, akik csak egyszer-egyszer ugranának be a barkácsolók közé. Lenet. hogy később az ilven »vendégszereplésektől« kedvet kapnának a bütvköléshez. De először hova forduljanak?

Ezt kérdeztem Lóki Gézától, a kaposvári Ezermester es Ül törőbolt vezetőjétől.

— Mi a jelenlegi forgalom medett örülünk, ha a vásárlókat ki tudjuk szolgálni. Különösebb szaktanácsadásra nincs időnk és lehetőségünk. tyjeg tudjuk adni a tv- antennak méreteit, a tapétázáshoz szükséges alapvető dolgokat, ehhez írásos tájékoztatót is mellékelünk, de többet nem tudunk nyújtani- Ezt a helyzetet egy adattal támasztanám alá: 1970-ben 1 600 000 forint volt a foraa1- munk, 1976-ban már 13 millió. Ez a második az országban. Ilyen munkatempó mellett állandó raktározási gondjaink vannak, örültünk, amikor megkaptuk ezt az új üzletet, de kiderült, hogy máris kiesi.

— Ügy tudom, a legtöbb városban van már olyan műhely, ahol a barkácsoló befizet néhány forintot. ezért ott dolgozhat, és még egy szakember is segít neki— Valóban, sok helyütt lé tezifc ilyen. Vállalatunk Kaposváron is támogatná a létrehozását. Egyetlen kérdés : hol legyen a barkácsműhely ? Ha a tanács helyet adna. ezt In beindíthatnánk. Akkor a

kezdők is megcsinálhatnának eg y-eg y virágállványt vagy bármit. Mi örülnénk ennek- Persze jobb áruellátás is kellene hozzá. Mert jelenleg — elsősorban faanyagból — nagyon akadozik a szállítás. Mi a gyártási folyamatok során visszamaradó hulladékot kapjuk, az ezermestereknek azonban ez is nagyon hasznos.

— Rengeteg apró ötlettel lehet széppé, praktikussá tenni a háztartást. Például a jól ismert műanyag székek egy nagy fehér lámpabárával kiegészítve, némi ügyességgel szép vonalú, modern hangulat- vagy olvasólámpává alakíthatók- Egy hasonló a képcsarnokban sok száz forint. Aki leleményes, egy százasból varázsolhat magának. Vajon ilyen ötletgyárat lehetne-e alapítani az ezermesterből- ban?

— Az említett gondok miatt nem. Összesen tízen vagyunk, de alig bírunk a csúcsforgalommal. Rengeteg a törzsvendégünk, olt szinte mindennap betérnek, vásárolnak. A legtöbben rádióamatőrök, vagy)

sokan egész zeneszobát rendeznek be sztereo rádióval, erősítőt csinálnak maguknak, magnóval, lemezjátszóvalÚjra elérkeztünk a profikhoz. Őket bőségesen, kiválóan ellátja a bolt. Viszont a többiek tanács nélkül, lehetőség nélkül odébhálllhatnak. Vagy megcsináltatják méregdrágán egy iparossal, amit akarnak, vagy sóvárognak: láttam egy jó dolgot a Lakáskultúrában, bár nekem is lehetne.. •

Az árukészletet megnézve, a jogos bolti panaszokat meghallgatva is úgy érzem: amíg az objektív lehetőségek nem javulnak, addig is jó lenne valamit tenni, talán nem lehetetlen.

A csináld magad mozgalmat nem véletlenül találtak ki. A szabad idő hasznos eltöltésére, az iparosihiány enyhítésére (itt természetesen nem a tudás birtokában kon- tárkodókra célzok) szolgál. De nem mindenkinek, addig, amíg nem segítünk a kezdőkönL. P.

A hetvenhét éves Németh Lajos feleségével él a szőlővel futtatott falú házban, Ba- latonszabadiban. Hosszú élet fér a hetvenhét évben, kalandos sors, meg két nyugdíj. Másodszor és végleg a vasúttól búcsúzott 1960-ban, azóta otthon van, csak a ház körül dolgozgat, ha ereje engedi. Németh Lajos egyidős a századdal. Elcsendesülnek a napok, mind sűrűbben rajzanak elő az emlékek.

— Jó ismerősünk volt Ur- bán Ernő, még Vas megyéből. A feleségem a földművesszö- vetkezet irodáján dolgozott, oda járt be rr.r.íd mindennap az író—újságíró érdeklődni, beszélgetni. Témát gyűjtött

munkáihoz, közben lassan ösz- szebarátkoztunk. Olvastuk cikkeit, novelláit az újságban. Talán ennek is része volt, hogy ennyire megszerettük a könyvet, élő emlékek melegítik az oldalakat.

Gyermektelenek. Messziről költöztek ide, hogy ne maradjanak egyedül: az asszony húga és családja közel lakik. De hát dolgozó emberek, nemigen jut idejük látogatóba járni. A világtól nem akarnak elszakadni, vagy tízféle újság érkezik rendszeresen; napilapok,

hetilapok, képes magazinok, még szakfolyóiratok is.

Németh Lajosné ma is tevékeny, nem gondolnánk, hogy már több mint másfél évtizede nyugdíjban ban. Nyúlte- nyésztő szakcsoport alakult tíz éve a községben, pénztárosnak választották meg, azóta is ellátja a tisztséget. Betegségről, fáradtságról panaszkodik, mégsem mondana le önként vállalt munkájáról

— látszik, erőt ad neki. Sokat olvas szakkönyveket, folyóiratokat, szépirodalmat.

— Egyre jobban elfáradunk, baj van a szívvel, nem is járunk el hazulról, csak ha nagyon kell. Hinné, hogy három infarktust élt át? — néz az urára. •— Tizenhat éven át ülnök volt a Siófoki Járásbíróságon. Egyszer csak az asztalra borult, ott lett rosszul, úgy hozták haza mentővel. Az volt az utolsó. Ilyenek vagyunk mi, öregek!

Fáradtságról panaszkodnak, mégis frissen, élénken beszélnek az irodalomról, az újságokról, a rádió vagy a televízió műsorairól. A férj kedvence a krimi, az asszony inkább a népi írókat szereti, Szabó Pált, Veres Pétert, azután egy külföldi kapcsolódik váratlanul a névsorhoz: Bronte. — Szeretem őt — mondja egyszerűen az asszony.

— Miért?

— Talán mert olyan őszintén beszél. Közel érzem magamhoz a világát.

Különösen társul egymáshoz a magyar és a francia író, íme, a könyvek birodalmában nincsenek országhatárok.

— Életelemünk az olvasás

— válaszol a kimondatlan kérdésre a férj. — A szobához köt minket a megromlott egészség, óvakodnunk kell még a legkisebb izgalmaktól is. Az ember azonban nem tudja a gondolatait szobába zárni. Ha már a testünk helyhez kötött, legalább az hadd mozogjon szabadon. —- Újságokat húz elő egy fiókból. — Látja, nem szakadunk el a világtól, jár ide mindenféle lap, még a

nyúltenyésztésrol is. Hallgatjuk a. rádiót, este meg nézzük ezt a vénségesen vén televíziót. Még a régi Kékesek közül való. A híradót meg a filmet nézni nagvon jól megfelel.

— A krimi izgalma nem veszélyes? —■ kérdem előbbi mondataira célozva. Elneveti magát.

— Nem veszélyes, mert már az elején kitalálom, ki a gyilkos. Ha maga is ennyit olvasna, nem izgulna mçr.

— Nálunk a könyv családtag ,— mondja az asszony. — Az uram rendszeresen jár a könyvtárba, csak az a baj, hogy lassan már mindet kiolvastuk. — A másik szobából szép borítójú könyvet hoz elő. — Ez új szerzemény, még nem olvastam. A szakcsoport tagjai ajándékozták nekem, a nyúl- tenyésztésről szól.

Büszkén teszi maga elé az asztalra, a többi közé, legelteti a szemét rajta. Idős korát meghazudtoló fény ragyog a tekintetében, mintha csak azt mondaná: — Lám, szükség van még ránk! — Az ő számukra mást, többet jelent a könyv: megtartani a világgal a kapcsolatot.

Bencsik András

Önművelés — szervezetten

Nincs levelező tagozat

A ZENEISKOLAI tanárok továbbképzésének nincs országosan kialakult, rendszeres formája. Időnként tartanak számukra előadásokat, gyakorlati bemutatót, ezekre azonban kevesen jutnak el a fővárosba. Főként azok vannak nehéz helyzetben, akik kisvárosokban vagy községekben oktatnak zenét. Így ki-ki önmaga igényességére hagyatkozik, ha nem szeretne túl

Mikrofilmtár Tabon

A honismereti mozgalom egyik központja a tabi Zichy Mihály művelődési ház és könyvtár. A gyakori hely- történeti előadások. ankétok gyűjtőmunkával párosulnak. Ez valószínűleg már az egészen közeli jövőben érezteti majd hatását a visszaemlékezések följegyzésében, illetve a szocialista brigádok naplóinak krónikává érlelésében.

Ma már a művelődési központ emelete nemcsak könyveknek ad otthont- Itt található az újonnan létesített mikrofilmtár is. Ez jól szolgálja majd a helytörténet ügyét, hiszen hetenként háromszor nyitva áll majd a kutatni vágyók előtt. Bole- vácz József könyvtárigazgató, szakfelügyelő fogja össze Ta- bon a gyűjtő- és kutatómunkát. A nyolcvankétezer forintért megrendelt mikrofilmek — 137 tekercs — jegyzéke már készen van, a hírlaptár pedig hatszáz példányos sokszorosításban kerül majd az érdeklődők, kezébe. Egykori újságok minden számát megismerhetik a mikrofilmek segítségével. A So-, mogy, a Somogyi Hírlap, a Somogyi Napló, a Tab és Vidéke, • Somogyi Vörös Újság. a Somogyi Újság, a Nép-1 dokumentációja ez. 136!i-tól apostol. a Felsö-Somogy. a napjainkig terjedő idősza- Somogyvármegye és a Somo- kaszt fognak át az újságok. gyi Néplap tűmre örökített! Várják a kutatókat.

sokat felejteni abból, amit a főiskolán megtanult.

Az igényesség mellett azonban egy másik tényező is döntő szerephez jut: ez pedig az idő. A zeneiskolai tanárok ugyanis nagy óraszámban tanítanak, így gyakran minden igyekezetük ellenére sem tudnak annyit foglalkozni hangszerükkel, amennyit szeretnének.

Mindenképpen szükséges a továbbképzésnek szervezett formát találni. Ez a tanárok érdeke, és a gyerekeké, akiknek nem mindegy, milyen felkészültségű pedagógusok oktatják őket. Igénylik a városok, nagyközségek lakói is, akik a zenetanárok koncertjeinek hallgatói lehetnek.

Kezdetben a kaposvári zeneiskolához tartozott a megye többi intézménye. Később különváltak, sőt fiókiskolák — mint a fonyódinak a bogiári — születtek. Egyre kisebb lett annak a lehetősége, hogy szervezett továbbképzésben részesüljenek.

Ez a helyzet azonban nem tartott sokáig: a szétszórtság ellenére az országban legjobbak között tartják számon a Somogy megyei továbbképzést.

Hogyan sikerült elérni?

Merényi Györgyné megyei zongora- és szolfézs-szakfelügyelő fölmérte a tanárok igényeit, lehetőségeit, tudta, milyen segítségre van szükségük. Csupor László a fúvósoknál tette meg ugyanezt. Az igényekből szervezett továbbképzés lett, amelyhez ismét a kaposvári zeneiskolát választották központul. Évek óta neves előadok fordulnak meg itt: két évvel ezelőtt például Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerzőnk előadásán töltötték meg a kaposvári iskola nagytermét az érdeklődők, akik között nemcsak zenetanárok voltak. Gyakran előfordul, hogy a Zenéművészeti Főiskola vagy a Zeneakadémia tanárai tartanak Kaposváron egy-egy továbbképzést, és »ha .már itt vannak«, egy koncertet is adnak, amelyből természeteden Somogybán

működő kollégáik legalább annyit merítenek, mint az előadásból.

A továbbképzéseket 1968 óta tartják rendszeresen — egyre több részvevővel. A programok szervezésében és az anyagiak előteremtésében a Továbbképzési Kabinetben leltek partnerre. így az idén 12 előadásból álló sorozatot látogatnak a megye zenetanárai. Van köztük zenepedagógiai, technikai és szakelőadás a vonósoknak, fúvósoknak, zongoristáknak, szolfézstanároknak. Az érdeklődésre mi sem jellemzőbb: kísérletképpen szétküldték az ország zeneiskoláinak a programot, jelezve, hogy ha valaki igényli, részt vehet rajtuk. Az ideire harmincán jelentkeztek.

A továbbképzések most újabb programmal gazdagodnak. Nyáron a fonyódi alkotóházban zenei tábor lesz, amely kevésbé szoros programmal, mint az év közi, de mindenképpen a szakmai továbbképzést szolgálja.

A TANÁROK közös fellépései is a szakmai fejlődést segítik. Rendszeressé váltak a kamarazenei találkozók.

A zeneiskolai talároknak nincs lehetőségük, hogy levelező tagozaton folytassák tanulmányaikat — mint például a főiskolát végzettek, akik egyetemi képzettséget szerezhetnek. Azonban a példa azt mutatja, hogy megvan a módja az önművelésnek, a szervezett továbbképzésnek megyén belül úgy, hogy azt megyén kívül is követendőnek tekinthessék.

S. M.