Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-24 / 70. szám

MARCALI KOPOGTAT A munkássá válás bölcsője Mint a széles mellkasú em- , tikatisztaság van a csarnok­ban, automata és félautomata gépek mellett állnak vagy ülnek a dolgozók. Évi 25 mil­lió darab úgynevezett önhor­dozó elektrolitkondenzátor ké­szül itt. A munkássá válás bölcsője volt Marcaliban a Mechanikai Művek. A nagyobb üzemek közé tartozik az Óbudai Gépipari Szövetkezet is: többek között a Mercedes gyár az egyik partnerük. A Rákospalotai Bőrdíszmű és Műanyagfeldol­gozó Vállalat gyáregységében 430 ember dolgozik. Úgyne­vezett önfeltöltő üzem: az itt végző ipari tanulókból áll a jövő szakmunkásgárdájának nagy 'része. 1980-ig 30 millió forintot költenek rekonst­rukcióra, s ennek felét új gé­pekre fordítják. A legújabb: a Május 1. Ru­hagyár marcali üzeme. 30 millió forintért készültek az épületei, ennél többet fordí­tottak a gépekre. Most 220-an dolgoznak itt, de jóval több ember foglalkoztatására ter­vezték. Női konfekcióáru ké­szül az üzemben. A gyárat a tovább nem tanuló fiatal lá­nyok elhelyezkedési lehetősé­geinek megjavítása érdekében építették. Ha az ipar­ról esik szó, nem lehet megkerülni a környékre gyakorolt vonzerőt. A vonzás- körzetet a kereskedelem, az igazgatás, az ipar és az egész­ségügy pldaláról is meg lehet határolni. Ezzel el is jutunk a közlekedéshez. Komoly gondjai vannak Marcalinak. A vasút a járás ötvenöt községe közül csak tízet érint. Kilencven autó- buszjárat érinti a nagyközsé­get, ezek mindegyike zsúfolt. A járásban csaknem 4100-an járnak más településekre dol­gozni, s közülük naponta 1800-nak Marcali az úticélja. A nagyközségben levő üze­mekben, intézményekben ősz- , szesen 4698 ember dolgozik. Így már jobban érthető: miért olyan fontos és sürgős a jobb közlekedés megteremtése. S akkor még nem említettük a diákokat, az orvoshoz, a kór­házba, a rendelőintézetbe uta­zók számát. A járműpark el­avult, az új autóbuszok a se­lejtezést sem pótolják. Sokat ber a levegőt, úgy szívta ma­gába az ipart Marcali. Hogy pontosabb legyek: mint az olyan széles mellkasú ember, aki hirtelen jut lélegzethez. A község — sok embertől hal­lottam így — paraszttelepülés volt. Azaz: mezőgazdasági jel­legű. Az ipart — a harmincas évektől — az építkezés jelen­tette. Üzeme nem volt Marca­linak. Az apró téglagyár, a két kis bőrgyár összesen nem foglalkoztatott ötven embert. Iparosotthon ugyan volt, de itt csak a kézműves meste­rek kártyáztak, kugliztak. Az iparosok és a boltosok sorsa is összefüggött a többi dol­gozó rétegével: a pénztelen­ség nem egyszer eladósodás­hoz, tönkremenéshez vezetett. Kezdetben helytelen né­zetek álltak szemben Mar­cali iparosodá­sával. Dr. Ress Zoltánnal, a tanács elnökével beszélget­tünk. Győr megyében győzött a józan ész: oda utaztak a nagyközség vezetői, hogy meg­vizsgálják, miként lehet,a me­zőgazdaságot és az ipart pár­huzamosan fejleszteni. Az el­lenérv ugyanis az volt, hogy a nem túl erős mezőgazda­ságtól az ipar elvonná a mun­kaerőt, s ez tovább gyengíte­né a termelőszövetkezeteket. Mindez már a múlté. Marcali fejlett iparral rendelkezik, olyan üzeme is van, amely­nek világszínvonalú a fölsze­relése. Másfél évtized alatt bebizonyosodott az is, hogy a fejlődés alapja az ipar meg­teremtése. — Az ipar — mondja dr. Ress Zoltán — a kályhával kezdődött a Mechanikai Mű­vek gyáregységében, a me­gyei tanács 28 millió forintos támogatásával. A 300 négyzet- méter alapterületű, öreg épü­let helyett ma már öt nágy szerelőcsarnokban folyik a munka. Bázisüzemünk tovább fejlődik: az V. ötéves terv­időszakban 100 millió forintos beruházás valósul meg, ennek 80 százalékát gépekre költik. Ebben az évben 450 millió fo­rint értékű termék hagyja el a gyáregységet Marcaliban az első nagy — női munkaerőt. foglalkoztató — üzem az Elko volt. 1972- ben kezdtek itt dolgozni. Pa­À határidőkért vállaltak többletmunkát a budapesti Híradástechnikai Szövetke­zet balatonlellei üzemének dolgozói. Jelentős megrende­lést kapott a szövetkezet a Szovjetunióból: tíz olyan be­rendezést kell november 7-ig leszállítani, amelyik mérője­lekkel szolgálja ki a televí­ziókészülékeket készítő gyá­rakat. E berendezések fontos alkatrészei készülnek Bala- tonlellén. Az első negyedév­ben — egyebek között — száz tápegység gyártását kell befe­jezni. Az importból származó alkatrész azonban késve ér­kezett meg: a határidő tartá­sáért a dolgozók vállalták, hogy túlórában készítik el a berendezéseket. A százöt ember, aki most a berendezések részegységeit készíti, eddig sem volt mun­ka nélkül: a múlt év végén kezdték el szerelni Balaton- lellén a magyar tervezésű zsebszámológépeket. A két típus iránt rendkívül nagy az érdeklődés: a negyedév végéig 1150 készülék szállítására kötöttek szerződést a keres­kedelmi vállalatokkal, s e megrendelést is teljesítik. So­mogybán egyébként a Hír­adástechnika Szövetkezet és az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat között létrejött meg­állapodás alapján közvetle­nül az üzemből szállítják a boltokba ezt a keresett cik­ket. Tovább nőtt a szakcsoportok taglétszáma (Tudósítónktól.) A nagyatádi áfész nagy gon­dot fordít a kisgazdaságok árutermelésének szervezésé­re, irányítására és segítésére. Nagyobb tömegű árut elsősor­ban a szakcsoportoktól vár­nak, de mástól is felvásárol­ják a termékeket, részben a helyi ellátás bővítésére, rész­ben központi árualapra. A szakcsoportok száma az előző évihez hasonlóan tavaly is 17 volt, azonban a taglét­szám 996-ról 1072-re növeke­dett. A szakcsoportok közös értékesítésének összege a múlt évben csaknem egymil­lió forinttal emelkedett. Az áfész felvásárlási üzemága összesen 242 vagon árut vett meg a termelőktől, melyért csaknem 32 millió forintot fizetett ki nekik — jóllehet a tavalyi aszály mintegy 5000 mázsával csökkentette a fel­vásárolható uborka mennyisé­gét. A figyelemre méltó ered­ményben része van annak a támogatásnak, melyet a szö­vetkezet nyújt a gazdáknak. Tavaly többek között 100 ezer forint értékű vetőmagot, 9 ezer facsemetét és szőlőolt­ványt biztosítottak számukra. A 750 négyzetméteres saját palántanevelőből 80 ezer táp­kockás palántát, a másodve­téshez 60 ezer káposztapa­lántát adtak a termelőknek. Kertészeti anyagokat, eszközö­ket, növényvédő szereket 3 millió 600 ezer forint érték­ben forgalmaztak, ez 1 millió 200 ezer forinttal több, mint az előző évi. A fóliás termelés fejlesztésére 300 ezer forint előleget folyósítottak. segít majd, hogy az ősszel 50 millió forintért korszerű mű­szaki telep építését kezdik meg. — A helyi járatok külön gondot okoz­nak — mond­ja az elnök. — A megnövekedett település két végpontja között tizenkét kilométer a távolság. Marcali — egy központú: minden egy helyen van, mindenki ott vá­sárol. Négy-öt kilométert gya­logolni tömött szatyrokkal még egy férfiembernek is megterhelő ... — Tettek már lépéseket he­lyi járatok indítása érdeké­ben? — Természetesen. Kidolgoz­tuk a menetrendet, a megál­lók helyét fölmértük, de még várnunk kell a helyi járatok­ra. A század eleji telefonköz­pont elavult, nem elégíti ki az igényeket. 1978-ban ideig­lenesen beszerelnek 400 új vo­nalat, 1981-re pedig átadják az új postát, s akkor bekap­csolódhatnak a Crossbar-rend­szerbe. A leendő város kereskedel­mi ellátásáról szinte teljesen a marcali áíész gondoskodik. A megyében csak a siófokiak és kaposváriak előzik meg őket: kiskereskedelmi forgal­muk a múlt évben 258 millió forint volt. Demkó János elnöktől kér­dezem : — Milyen fejlesztési elkép­zeléseik vannak? — Ebben az évben átadjuk az új lakberendezési áruhá­zát. Több boltunk új helyi­ségbe költözik. Lesz mezőgaz­dasági szaküzlet is, sport-, játék-, illetve hangszereket forgalmazó boltunk, mellette egy vegyi és háztartási bolt. Április 1-én megnyílik az il­latszerbolt. A tervek szerint egy 3600 négyzetméteres áru­ház építésével végleg megold­juk a hálózat gondját. Az áfész-nek azonban nemcsak a kereskedelmi ellátásról, ha­nem a vendéglátásról és a szolgáltatásról is gondoskod­nia kell. 1979-ben dolgozni kezd az új kenyérgyár, a gabonasiló tövében. Több mint 40 millió forintért épül meg, naponta 18 és fél tonnát sütnek majd, s ezzel javulni fog az ellátás színvonala. Mészáros Attila (Folytatjuk.) Cselekvési programok 1977-re Eredményes beszámoló taggyűlések Hatodszor tartottak a pártszervezetek bfeszámoló taggyűlést a rendszer beveze­tése óta. Évről évre több ta­pasztalat birtokában készül­nek a vezetőségek a szám­adásra, a tagok pedig véle­ményük kifejtésére. E jó fél évtized bebizonyította, hogy a kommunisták fórumai kivá­lóan alkalmasak a mozgósí­tásra. Ebben a párthatároza­tok végrehajtásától a cselek­vési egység megteremtéséig minden benne foglaltatik. Az alapszervezetek és a pártbizottságok nagy figye­lemmel és körültekintéssel készítették elő a taggyűlése­ket. A beszámolók nagy több­ségét közösen állították össze, s vezetőségi ülésen öntötték végleges formába, figyelembe véve mindazt, amit elmond­tak a tagok a pártcsoportok értekezletein vagy a szemé­lyes beszélgetéseken. A tag­gyűlések vitájából is kitűnt, hogy ezt észrevették és elis­merték. A mostani beszámoló tag­gyűlések egyik jellemző vo­nása volt az idén, hogy más­képpen összegezték a tavalyi munkát, mint általában. A tagkönyvcsere előtt minden kommunista elmondta véle­ményét, s az alapszervezetek taggyűlésen összegezték a ta­pasztalatokat. Az idei szám­adások éppen ezért elsősor­ban arra irányították a tagság figyelmét, hogy mi valósult meg az ott elhangzottakból. Az általános kép azt mutatja, hogy a hasznosítható javas­latok, a jogos észrevételek vagy megvalósultak, vagy megvalósulóban vannak. A tagok örömmel nyugtázták, hogy a személyes jellegű problémákat csaknem mind megoldották. Természetesen vannak hosszabb távú fel­adatok is, mint például az üzem- és munkaszervezés ja­vítása, a vezetők és a dolgo­A somogyszili 83 millió Látványosságok nélkül, biztonságosan A somogyszili tsz csak rit­kán szolgált szenzációs hírek­kel. Nem avattak itt sokmil­liós létesítményeket, és nem rendeztek hét határra szóló termelési bemutatót. Eredmé­nyeikkel nem voltak sem el­sők, sem utolsók. Sokáig úgy látszott, munkájuk nem ad sem tanulságot, sem példát. Mostanában mégis egyre többször kerül szóba a szili gazdaság a tsz-ek háza táján. Idegen látogatókat is mind gyakrabban kalauzolnak Szil­be a somogyi vendéglátók. Talán ugrásszerűen javul­tak az eredmények, vagy új módszereket alkalmaznak? Nem gyorsabban és nem töb­bet, mint bárhol. Egyszerűen a mérce változott, amellyel egy gazdaság rangját megíté­lik. Néhány éve az adott te­kintélyt, ha egy tsz »-korsze­rűbben termeit-«. (Korszerűség alatt persze főként a sokmil­liós, csupaüveg és beton cso­dákat és a szupergépeket ér­tették.) Babérokra számítha­tott az is, aki a legtöbbet ter­melte ... Azóta világossá vált: az ef­féle korszerűség és rekord ter­melés nem jelent föltétlenül eredményes gazdálkodást és hatékony munkát. Ötvenmá- zsas kukoricatermés például elérhető a leggyöngébb tala­jon is. csakhogy mérhetetle­nül drágán. Ami pedig a kor­szerűséget illeti: akad példa, amikor a sokmilliós állatte­nyésztő telepen szakszerűtlen és hanyag munka folyik, és olyan is, mint Somogyszilben, ahol a hagyományos istállók eredménye jó tenyésztői munkát mutat. (3002 liter a tejtermelés! átlag). Az elnök erről csak annyit mondott: »Az állatok alól a trágyát ta­licskán hordják ki, de kihord­ják ...« A növénytermesztő* tavalyi •rétimenveihez sem kell kom­mentár: 45 mázsa volt a bú­za, 57 pedig a kukorica ter­mésátlaga. Ez utóbbi — a kedvezőtlen időjárás ellenére is — magasabb két mázsával a tervezettnél. A cukorrépa hektáronként 423 mázsával fi­zetett. A hogyanra adott válasz után úgy látszott: »miiven egyszerű is mindez«. »A le­hető legjobban megműveljük a földet. Nem a határidőket nézzük, hanem a talaj állapo­tát- Nem akarunk a megyében elsőként végezni egyetlen munkával sem... Az őszi ve­téseknél például a legutolsó pillanatig vártunk .. • Ugyan­ilyen fontos, hogy a műtrágya is a legkedvezőbb időpontban kerüljön a talajba .. A növénytermesztéssel ará­nyosan fejlődik az állatte­nyésztés- A magas színvona­lon termelt, jó minőségű ta­karmányból bőven jut az ál­lattenyésztő telepekre. Büsz­kén említik, hogy a somogy­szili tsz még egyetlen évben sem volt kénytelen takar­mányt vásárolni. Talán a gazdálkodási mód­szereknél is jobban szemlél­teti a gazdaság eredményessé­gét beruházási »taktikájuk«. »Mielőtt új nagyberuházás­ba kezdenénk, rendszerint megnézzük, milyen lehetőség van a már meglévő létesítmé­nyek korszerűsítésére. Hogy végül a beruházás vagy a re­konstrukció mellett döntünk-e, az mindig attól függ. melvik hoz többet. Hiába ad például egy új szaktelep néhány száz­zal több hízót, ha évtizedekig nem ad egyetlen kilogramm, valódi nyereséget hozó húst sem. Az efféle erőn felüli vál­lalkozással nemcsak a gazda­ság lépne kátyúba, de a nép­gazdaság is ráfizetne.« Az elnök szavaiból úgy tet­szik, ők »rekonstrukciópár- hak*. A* idén például nesy-l milliós ISV (Iparszerű Ser­téstenyésztő Vállalat) rekonst­rukcióba kezdenek. Az első lépcsőben higiénikus malac­nevelő ketreceket építenek be a régi épületekbe. A jelenle­gi 1800-as hízófcibocsátásukat így lsét év alatt 2500-ra fej­lesztik- Ennél azonban lénye­gesen több sertés indul útnak Sotrrtogysziitói, hiszen terveik között szerepel a háztáji bér­hizlalás megszervezése is. amely ugyancsak nagy-beru­házás és munkaerőgondok nélkül növelhetné a terme­lést. Látszólag még a kis hírek között sem említésre méltó, hogy félmilliós ráfordítással fedett pajtákat építenek a lu­cerna tárolásához. így elke­rülik a veszteségeket, és si­kerül megőrizni a takarmány minőségét Apróság — mond­hatnánk, pedig az efféle ap­róságok sora adja, hogy a szi­li tsz az idén 100 ezer liter tejjel többet értékesít a ta­valyi rekorderedménynél. Jóllehet a somogyszilieket a környéken mindenütt szorgal­mas embereknek tartják, még­is meglepő, hogy az elnök sze­rint náluk nincs közömbösség és ímmel-ámmal végzett mun­ka. »Miért szépítenénk, az emberek elsősorban azért dol­goznak, hogy több jövedelem­hez jussanak- Mi belátjuk ezt. és igyekszünk úgy fizetni, hogy mindenki megtalálja a számítását. Hogy végül i.s a tagság, a tsz és a népgazda­ság érdeke egybeesik, azt jól bizonyítják termelési eredmé­nyeink«. Somogyszilben tehát látvá­nyosságok nélkül, de bizton­ságosan és eredményesen gazdálkodnak. Az idei terme­lési értékük várhatóan eléri a 83 milliót. Báró Ferenc zók munkakapcsolatának erő-5 sítése és még sok más. Ezek megoldásában még csak a kez­deti lépéseket lehetett meg­tenni az idő rövidsége miatt. A pártélet színvonalának eme­lése szintén több időt igé­nyel, majd ebben az évben le­het eleget tenni a követelmé­nyeknek. A felszólalók reálisan mér­legelték mindezt, s jónak tart­ják a javaslatok megvalósu-. lásának ütemét. Különösen el­ismerték azt a következetes munkát, melyet a pártszervek és -szervezetek a megvalósí­tás érdekében kifejtettek. A gazdasági és az állami élet­tel kapcsolatos egynémely ja­vaslat megvalósulását azon­ban itt-ott lassúnak érzik. Sokat javult a gazdasági munka pártirányítása az üze­mekben, a gazdaságokban. El­mondhatjuk, hogy a gazdaság- politikai kérdésekkel fontos­ságuknak megfelelően foglal­koztak az alapszervezetekben. A beszámolók és a hozzászó­lók is értékelték a tavalyi gazdasági évet, s elemezték az idei feladatokat. A megye párttagsága egyetért az MSZMP gazdaságpolitikájá­val, s ki-ki a maga posztján mindent megtesz azért, hogy végrehajtsuk a Központi Bi­zottság 1976. december 1-i határozatát. A gazdasági tervek már a* év kezdetére elkészültek, s ez nyilván kihat az idei eredmé­nyekre is. Sajnos, egyes nagy- vállalatok gyáregységei, illet­ve telephelyei későn ismerték meg az eredményeket, a ter­veket is. A pártszervezetek joggal tették szóvá, hogy ez megnehezíti a dolgozók moz­gósítását. A kritikai megjegy­zések kiterjedtek a munka- fegyelemre. A munkaidő jobb kihasználásában például nagy tartalékok rejlenek. Az is ja­vítaná a gazdasági eredmé­nyeket, ha az eddiginél szoro­sabb kapcsolat lenne az álla­mi, a gazdasági és a pártve­zetők között. Több segítséget várnak a gazdasági vezetők­től, határozottabb beszámolta­tást a pártvezetők részéről. A termelőszövetkezetekben, az építőiparban, néhány nagyobb üzemben a társadalmi tulaj­don védelmének erősítését szorgalmazták. A kaposvári tejüzem, a cukorgyár kom­munistái azt mondták el, hogy a pártvezetőség tegyen lépéseket a beruházások meg­gyorsítása érdekében. A gazdaságpolitikai kérdé­seken kívül behatóan foglal­koztak mindenhol a pártszer­vezetek belső életével. A mérce a tagkönyvcsere során lefolytatott beszélgetések ösz- sesítése volt. Éppen ennek alapján sok bírálat hangzott el amiatt, hogy nem kielégítő a részvétel a párirendezvénye­ken, a pártoktatáson. A kom­munisták arra ösztönözték a vezetőséget, hogy határozot­tabban vonja felelősségre azokat, akik vétenek a pártfe­gyelem ellen. A pártcsopor­tok munkájában tapasztalható javulás, azonban még van mit tenni. Az egyik feladat az, hogy nagyobb részt vállalja­nak a gazdasági, a gazdaság- politikai agitációból. A beszámoló taggyűlé­sek légköre nyílt és őszinte volt. A közös tevékenység alapján vehették számba, hogy tavaly előreléptek a szervezeti élet rendszeressé­gében, a taggyűlések színvo­nalában, a pártépítésben, a pártoktatásban, a tömegszer­vezetek pártirányításában (ez elsősorban a KlSZ-szer- vezetekre vonatkozik). Az elő­relépés érdekében azonban fontos, hogy javuljon a hatá­rozathozatal, a vezetőségen belüli munkamegosztás, a párttaggá nevelő tevékenység folyamatossága. Erre jó alap a kommunisták egysége, amely több mint négyezer somogyi párttag véleményében nyilvá­nult meg. Százöten a megrendelés teljesítéséért

Next

/
Thumbnails
Contents