Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-23 / 69. szám

Zeneiskolai tanárok hangversenye Nagyatádon

Beethovent ünnepli az egész művelt világ. A halhatatlan óriás halálának 150. évfordulóján a hálás utókor ünnepségsorozatokkal, új hanglemezek sokaságával emlékezik.

A nagyatádi művelődési központban rendezett szombati hangverseny, amelyet Balassa Tibor, a megyei tanács elnök- helyettese nyitott meg, s amelyen a Kulturális Minisztérium képviselője is megjelent, emlékezetesen szép volt. Az előadók megyénk hat zeneiskolájának tanárai voltak, akik szabad idejüket áldozták a felkészülésre, s boldogan szereztek örömet a kétszáz hallgatónak.

Egyedülálló kezdeményezés ez a közös koncert, megítélésével, értékelésével mégsem kell addig várnunk, amíg az ötlet kinő a ? zsenge korból. Mert az «■újszülött" erős, makkegészséges, életképes. Hasznos tapasztalatcsere, gyümölcsöző «műhelymunka« az egymástól távol élő zenetanároknak •— gondolatot gazdagító, érzelmet ébresztő élmény a közönségnek.

«A két zongoradarab volt a legszebb« — mondta a szünetben egy csillogó szemű, tizenegy éves kislány, Kenedi Tibornak, a nagyatádi zeneiskola

I fiatal igazgatójának elragadóan szép Chopin-játékára utalva. «Máskor is eljövök, ha lesz ilyen hangverseny." Az előttem virgonckodó hét-nyolc éves fiúcska is a Chopin-művek hallatán csitult el édesanyja nem kis megelégedésére. «Én a Händel- és a Purcelí-kórusokat hallgatnám meg még egyszer« — dicséri a kiskatona a délbalatoni háziipari szövetkezet énekkarát és zenekarát. Elárulja. hogy a népviseletbe öltözött csinos fonyódi lányok és fiatalasszonyok éneke magnószalagon is tetszene neki.

Hallgathattunk reneszánsz áriát— amelyet Leonardo da Vinci szerzett —, gyönyörködhettünk Pepusch és Telemann fuvolára, hegedűre és zongorára írt triószonátáiban, Händel kedves kórusaiban, Chopin ér- zelemgazd^g zongoraműveiben, s természetesen mindenekelőtt Beethoven alkotásaiban.

A koncert bizonyította, hogy a zenepedagógusok ízig-vérig művészek is tudnak lenni. A fiatal, szinte még pályakezdő Kaiser Adrienne Beethoven- játéka feltűnést keltett. Már maga a mű kiválasztása is; a biztosabb sikerrel kecsegtető korai alkotások helyett a gondolati és technikai szempontból egyaránt nehéz Asz-dúr szonátát (Op. 110) tűzte műsorára. Nem volt véletlen korábban az Országos Filharmónia bizalma; Kaiser Adrienne már Grieg a-moll zongoraversenyét is eljátszotta nagy nyilvánosság előtt.

Elragadóan szép volt Beethoven B-dúr triója is, Sasvári Attiláné, Pallós László és Kardos Kálmán előadásában. Belefeledkezve a klasszikus kedélybe, örültünk Mozart fuvolamuzsikájának; a Marcaliból jött Kollár Anikónak lehettünk hálásak érte.

Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese a rendezvény után elmondta: megyénk egész közművelődése hasznát látná, ha a kezdeményezésnek folytatása lenne. Nemcsak Nagyatádon, ahol a művelődési ház vezetői igen jó körülményeket teremtettek a hangverseny megrendezéséhez, hanem Somogy minden városában és nagyközségében, amelyben zeneiskola található. A folytatás, a zenei ismeretterjesztés e módja közügy, mint az ember érzelmi világának «nemesítése« is.

L. A.

Szocialista brigádok klubja

Jubileumi avatóünnepség

Akadály nélkül a másodikba

A kisfiú úgy olvasott, mint egy felnőtt: tisztán, érthetően. hangsúlyozva. Pedig még csak második éve koptatja az iskolapadot. Ez a tény önmagában nem jelent sokat, hiszen minden iskolai osztályban akad egykét gyerek, aki jóval a követelmény fölött teljesít. Csakhogy ő tavaly még nem abban a csoportban tanult, amelyben most osztályelső olvasásból- Kis létszámú — ahogy hivatalosan nevezik — korrekciós osztályban volt. Tizenhanmadmagá- val ült a valóban kis méretű tanteremben, amelyet függőnv- nyel választottak el egy játékszobától, ahol délután pihenhettek is. Délelőtt az óráknak csak a felét tartották meg, a többit -délután. Közben sokat játszottak, pihentek, mesét hallgattak. Két tanárnő váltotta egymást mellettük.

Azóta eltelt egy év. a kis osztályba újabb gyerekek kerültek, ugyancsak olyanok, akik valamilyen ok miatt nem jutottak be az általános iskola első osztályába. Akik tavaly Végezték ugyanezt az osztályt, akadály nélkül mehettek a velük egykorúakkal a másodikba■ A korrekciós osztály a Krénusz iskolához tartozik.' Az oda járó gyerekek többsége ott is maradt.

Péter Lászlóné négyet tanít közülük a másodikban.

— Semmiféle nehézséget nem okozott az. hogy ők a kis létszámú első osztályból kerültek hozzánk. Könnyen, gyorsan beilleszkednek az új közösségbe, ugyanolyan szinten sajátították el az első osztály anyagát, mint a többiek.

Felüti az osztálynaplót.

— Itt vannak az osztályzataik- Közülük ketten —- a két kis ikergyerek — csupa négyes-ötös jegyet szereztek. A legjobbak között vannak. A négy közül mindössze egy kisgyerek akad, aki gyengébb a többinél, de nála is csak egy tantárggyal van gond.

Fölmérést végeztele : hogyan állják meg helyüket a másodikosok között. Nemcsak a Krénuszban, hanem a többi iskolában is összehasonlították számtanból, írásból, olvasásból, rajzból nyújtott teljesítményüket osztálytársaikéval. Az eredményeket most értékelik a pedagógusok. A fölmérésben látható, melyik feladatot mennyi idő alatt végezték el. a maximális pont- számból hányat szereztek, és eredményükkel hányadikok az osztályban- Többségük a középmezőnyben van, de ahogy a Krénusz iskolabeli példa mutatja, néhányuk a legjobbak közé került.

Legközelebb májusban ké- rzítenek hasonló összegezést, és azt figyelik, hogv az év végi teljesítményük eléri-e a többiek szintjét.

— A kis létszámú osztály haszna most mutatkozik meg igazán — mondta Varga József, az általános iskola igazgatója. — Ezekből a gyerekekből — nyugodtan állítom — nemhogy jó tanuló nem

[ lett volna, de néhányuk nem tudta volna megtanulni az első osztályos anyagot sem. Nem azért, mert «buták«, ha- nerp mert lassabban indultak- mint a többiek, vagy például nyáron születtek, s hiányzik nekik a féléves fejlettség, amellyel egy januári gyerek már rendelkezik. Ez a hátrány a kisebb létszámú osztályban behozható- Van idő mindenkivel külön foglalkozni, megállni. ha valami nehezebben megy, újból elkezdeni, pihenni. Mindezek nélkül az ilyen gyerekek nem tudnak továbbhaladni vagy hátrányt behozni, és ez egy életre meghatározta volna egész fejlődésüket. Láttuk már régebben. hova vezet az a szülői és pedagógusi gyakorlat, hogy mindenáron. menjen tovább a gyerek. Sokszor a negyedikben derült ki, hogv még rnind'í nem tud rendesen olvasni. És akkor már késő volt. A kis létszámú osztály ezektől a kudarcoktól óvja meg— Gyakran előfordul, hogy a korhatár miatt nem vesznek be gyerekeket az első osztályba?

— Igen. Az iskolaérettségi vizsgálatot végzők ilyenkor javasolják, ho-gv várjanak még egy évet. Sajnos az is előfordul, hogy a szülök tiltakoznak ellene, és szeretnék beíratni még a szeptemberben született gyereket is. Legtöbbször elutasítjuk a kérést. Amit egy év múlva kitűnően megtanulnának, az most meghaladja erej ükét.

— A szülők hogyan fogadták a kis létszámú osztályba irányítást?

— Tavaly és főként az idén alig fordult elő ellenkezés. A legtöbben megértették, hogy mindez a gyerek érdekét szolgálja- Ezért nem szeretjük a korrekciós osztály kifejezést, mert nem arról van szó. hogy korrigálni kell valamiféle fogyatékosságot. Az egy egészen más kategória. Nagyon sok függ a szülők megértésétől, intelligenciájától. Olyan szülők is vannak, akik kérték, hogy ide jöjjön a gverek.

Kis létszámú osztály az idén már a Zrínyi iskolában és a megyeszékhelyen kívül is működik. A tapasztalatok mindenütt hasonlók.

A szocialista brigádok klubját avatták tegnap délután Siófokon a tízéves fennállását ünneplő Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat vezetői és dolgozói. A bensőséges ünnepségen a többi között részt vett Takács Istvánné, a városi pártbizottság titkára, valamint dr. Gáti István tanácselnök. Rózsavölgyi Imre, a DRW igazgatója tájékoztatott a vállalat történetéről, feladatairól, terveiről. A többi között elmondta, hogy a vállalat «csírái« tulajdonképpen 1895- ben megvoltak, hiszen Fonyód, Tihany, Siófok már akkor is rendelkezett galériás és sekély mélységű fúrt kutas víznyerő helyekkel. 1967 a balatoni vízművek alapításának az éve. 1969-ben — a gyorsfejlesztési program értelmében — DEVIG típusú felszíni tisztítómüveket létesítettek Balatonakarattyán, Balatonalmádiban, Balatonfüre- den, Balatonőszödön és Bala- tonszéplakon. A vállalat ebben az időben mintegy hétszáz dolgozót foglalkoztatott. Az állóeszköz-állomány értéke 640 millió forint volt. A Velencei-tó környékén kis víz- és csatornaműveket működtettek. 1970-ben a vállalat tevékenységi köre és működési területe jelentősen bővült. Megalakult a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat.

Rózsavölgyi Imre ezután részletesen ismertette a vízgazdálkodási tevékenység eddigi eredményeit, valamint a szocialistabrigád-mozgalom folyamatos fejlődését 1970- töl napjainkig. Hét évvel ezelőtt tizenkét brigád (170 munkás) vett részt a mozgalomban, ma a 72 szocialista brigádnak összesen 900 tagja van. A negyedik ötéves tervciklusban kemény próbákat kellett kiállnia a vállalatnak, de a kezdeti nehézségek után sikerült megfelelniük a népgazdaság követelményeinek.

Ezt az is bizonyítja, hogy az említett tervidőszakban háromszor kapták meg a kiváló vállalat címet.

1976 januárjától a vállalat kezeli a Nyírád—Ajka távvezetéket, mely az ajkai medence ipari üzemei mellett Ajkát és Pápát is ellátja vízzel. Tavaly július 1-től Dunaújváros vízellátása is a vállalat feladata, gondja. A szal- ki-szigeti vízmű rekonstrukciós bővítése révén lehetővé tették e fontos ipart város zavartalan vízellátását. A vállalat állóeszköze jelenleg 3,5 milliárd forintot tesz ki. csaknem 44 millió köbméter, ivóvizet adnak évente a lakosságnak, ezenkívül 23 millió köbméter ipari és 20—25 millió köbméter öntözővizet. A vállalat 1800 dolgozója közül mintegy 800 30 éven aluli fiatal.

Az igazgató ezután röviden ismertette a vállalat ötéves tervének célkitűzéseit, majd méltatta á klubépítő brigádtagok és fiatalok munkáját, s átadta az új, impozáns létesítményt. Az ízlésesen, otthonosan berendezett táncklubot két hónap alatt építették társadalmi munkában a DRW szocialista brigádjainak tagjai és a KISZ- esek. Sz. A.

Film készül Rákócziról

A Magyar Televízió filmet készít Rákóczi Ferencről. A felvételek egy részét eredeti helyszínen, a vajai kastélyban forgatják. A filmet Kezdi Kovács Zsolt rendezi, oparatőrc Káplár Ferenc. Rákóczi szerepében Kránitz Lajost láthatjuk majd a képernyőn.

A KISZ-t szervezték 1957-ben

Volt munka bőven

Kaposváron az első alapszervezet a cukorgyárban alakult meg 1957. március 21-én. délután 4 órakor. Egy kicsit megelőzték az országot, mert aznap este kapták a hírt. hogy Budapesten zászlót bontott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség.

Akkor Albert Imrét választották KISZ-titkárnak. Ma ugyanott a szakszervezeti bizottság titkáraként dolgozik. A régi berendezésű irodában épp tárgyalt valakivel, amikor betoppantam tizenegykor. Hunyorított :

— Tíz óra, mi?! — csóválta

„iVem voltam ideges

Nagyatádi szakmunkástanuló az országos első

95

«Tanulójuk, Füzesi József, a Szakma Kiváló Tanulója verseny országos döntőjében első helyezést ért el. Szívből gratulálunk . ..«

Ezt a táviratot kézbesítette a postás a nagyatádi szakmunkásképző intézetbe. A feladó az országos döntőt rendező egri szakmunkásképző intézet volt. Otthon, az órákat megszakítva felolvasták a táviratot az osztályokban.

Füzesi József már nem tanulóként érkezett haza Nagyatádra, mert az első helyezéssel szakmunkás-bizonyítvány is jár. Szakmájára jellemző pontossággal «mérleget készített« arról, miként jutott idáig:

— Annak idején nem tudtam egészen pontosan, hogy milyen a szerszámkészítő szakma. Nem egyedül voltam így, és felszínes ismeretek, rövid szóbeli tájékoztatás alapján választottam. A Danuvia nagyatádi üzemébe kerültem gyakorlati oktatásra, s ott jöttem rá, hogy egy-egy általunk készített szerszám értéke több tízezer forint is lehet. Először féltem a nagy felelősségtől, különösen azért, mert a Unműhelyvezető és a szakoktatónk hónapról hónapra nehezebb feladatokat adott.

Az elméleti tárgyak tanulására eleinte nem sok időt fordítottam. Egyik tanárom értette meg velem, hogy a gyakorlati tudás önmagában »félkarú óriás«.

Amikor megtudtam, hogy részt-vehetek az országos döntőn, nagy hajrába kezdtem. Csak három-négy órát aludtam napokon keresztül. Az iskola és a gyakorlati oktatás után tanáraim is segítettek készülni. Arra számítottam, hogy az első tíz között végzek, s az iskola befejezése előtt szerzek szakmunkásbizonyítványt. Tavaly is sikerült az egyik tanulónknak, ő akkor ötödik lett. Az első helyezésre nem gondoltam: nagy iskolák és üzemek tanulói jutottak az országos döntőbe. Olyan helyekről, ahol a szerszámkészítő szakmának több évtizedes hagyománya van. Nálunk, Nagyatádon, csak 5—6 éves a szerszámkészítő-képzés.

Sok élményem volt Egerben. Délutánonként az ottani szakmunkásképző intézet kitűnő programot szervezett,

a versenyről majdnem sikerült megfeledkeznünk. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a döntők alatt nem voltam különösebben izgatott vagy ideges. Édesapám elkísért a versenyre, és esténként »tréningezett« velem. Nem is tudom, melyikünk örült jobban a végén. Ö szűkszavú ember, amikor azonban az eredmény- hirdetés után a kezét nyújtotta, megéreztem belőle mindent.

Sok tervem van még. Először a szakközépiskolai érettségit szeretném letenni, s néhány év múlva szakoktatóként tanítanám a jövő szerszámkészítőit. A tanulóévek alatt nemcsak a szakmát szerettem meg, hanem az emberekkel való foglalkozást is. mert az iskolai diákbizottság titkára voltam. Jó lenne, ha egyszer pedagógusként én is megérhetném, hagy valamelyik tanulóm hasonló sikert ér el.

A Danuvia igényt tart a munkámra, egyelőre mindenképpen ott akarok maradni. Még »engedélyezek« magamnak egy-két hét pihenést, azután elkezdem a munkát.

k. Gy.

a fejét és elnevette magát. — Nincs baj, mert én is csak pár perce szabadultam egy tanácskozásról. No, de kezdjük, mert az idő drága ...

Most találkoztunk először, csak telefonon jelentkeztem, hogy szeretném, ha elmondaná, miként alakult meg az ifjúsági szövetség. Mégis úgy hallgattam, mintha régóta ismerném.

— Arról, hogy előtte mi

volt, keveset beszéljünk. Nem

regényt akar írni. Segédmunkás voltam, kitanultam a lakatosszakmát, 1950-ben újságíró-gyakornok lettem, később a pártbizottságra kerültem. 1956 után úgy döntöttem, hogy visszajövök a gyárba. Itt később a lakatosság mellé megszereztem a cukorfőző szakmát is.

— Hogyan kezdődött itt a KISZ megalakítása?

— Akkoriban több ifjúsági szervezet kezdett alakulgatni. Itt a gyárban is volt egy héttagú szervező bizottság. Sokat vitatkoztunk, hogy mit is tegyünk. Azután eldőlt, hogy kommunista szövetséget akarunk. A cukorgyár volt a város első és akkor még vezető üzeme, régi munkásmozgalmi hagyományokkal. Jellemző, hogy 56-ban, a legsötétebb időkben sem állt le a kampány, senki sem tudta erre rávenni a munkásokat. Korábban itt erős SZTT- és DISZ-szervezet tevékenykedett. Egy csomó öreg szaki is dolgozott, 1919-es veterán. Ez volt az egyik »objektív tényező«. A másik is cukorgyári sajátosság: a szakma apáról fiúra öröklődött a gyárban. Így a fiatalok is hoztak valamit magukkal a régiek munkásöntudatából. Itt még a nem kommunisták is baloldaliaknak számítottak, még ha régebben más párthoz tartoztak- is.

— Hányán voltak kezdetben?

— 25—30 emberrel indultunk. Röviddel utánunk a MÁV-nál. a textileseknél is megkezdték a fiatalok a szervezkedést. Ma is büszke vagyok arra, hogy mi mindenütt példaként szerepeltünk. Persze így munkát is kaptunk bőven. Az ÉDOSZ akkor a mi központunk volt. Ott rendeztünk bálokat, táncos délutánokat. A fiatalok akkor kevés ilyen lehetőséget találtak. Így mindig sokan gyűltek össze. Mi meg — ha már itt vannak — egy kicsit beszéltünk nekik a KISZ-ről, egy kicsit beletettük a bogarat a fülükbe.

Az első ifjúsági tábor 100 vaságyát is a cukorgyári fiatalok tákolták össze roncsokból. Azután a kaposvári ifjúsági házért is »harcoltunk« egy kicáit. Amikor . parkosítottunk és táncplaccot csináltunk, éjszakai őrséget is kellett szervezni, mert volt még néhány ellendrukker, aki reggelre lerontotta, amit mi nappal fölépítettünk.

A gyárért is tettünk egy keveset. Bogláron az üdülőt bővítettük. A gyerekek kivették a szabadságukat és elmentek családostul dolgozni a Balatonhoz. Nem akarok személyeskedni, azért nem mondok neveket. A múltkor el- küldtünk néhány fiatalt juta- lomútra, külföldre, minden pénzt. a gyár adott. Hát jönnek és megkérdezik: »ez most a mi szabadságunk terhére megy?« És csodálkoztak, mikor azt válaszoltam, hogy bizony arra ... No, ezzel nem azt akarom mondani, hogy »így meg úgy, ezek a mai fiatalok«, de nem árt az ilyesmit »felvillantani«.

— Meddig tevékenykedett az ifjúsági szövetségben?

— 1962-ben lettem szakszervezeti titkár. Azután is KISZ- tag maradtam egy ideig. »Végignéztem« azt az időt, amely alatt eljutottunk az ínségkonyhától a máig. Es csak annyit mondok minden fiatalnak: nem kívánom tőlük, hogy minket utánozzanak, nem is kell. hogy megértsék a »nehé. időket«. Az akkor jó volt, ma már nem lenne az. És »jó«, hogy ma jobbak a lehetőségek, de ezeket ugyanúgy használják ki, mint ahogy mi a mi szűkebb »kereteinket«. L. í\