Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-22 / 68. szám
MARCALI KOPOGTAT A történelem if ja Szállodai szobám ablaká7 hol tetőket látok. Csak tetők, fénylik rajtuk a délutáni napsugár. Mint egy városban. Mégsem a tetők sokasága, városképet sugalló látványa szerzett meglepetést, hanem az: ennyire könnyű most már városnak látni — és tudni — Marcalit A Felszabadulás téren lüktető a forgalom. Ha nem hatna közhelyként, megint csak azt mondanám: mint egy városban. Nem jártam messze a valóságtól. Marcali egyre hangosabban kopogtat, hiszen napok választanak el attól, hogy ünnepélyes külsőségek között várossá nyilvánítsák. Kérdezem egy régi »bennszülöttől-«, érzi-e az emberek hangulatán, hogy hamarosan városlakók lesznek? — Persze — mondja —, mindenki kérdezi, hogyan lesz, mi változik? Ez természetes. A lényeg : mindenre kíváncsiak, ami áprilistól új lesz az életüket meghatározó körülményekben. Jómagam ebből csak a gyors ritmust érzem. Akármilyen régóta készül is Marcali várossá lenni — hét éve javasolta először a megyei tanács az előléptetést —. az idő szorít. Több a tennivaló, mint az óra, több energiára van szükségük a leendő város vezetőinek, mint amennyi a mindennapok eddigi ritmusában elegendőnek bizonyult. Mégsem kopogtattam hiába. A település — anyakönyve szerint — 703 éves. A történelem azonban korábban kezdődött. Erről a honismereti szakkörök szorgalmas és egyre nagyobb hozzáértéssel dolgozó tagjai sokat tudnának mondani. A Gomba környékén fölfedezett ősemberi nyomokról, a tűzhely maradványairól, a mammutcsontokról. A történelem azonban Marcaliban hol eltűnik, hol ismét felbukkan. Sok a homályba vesző réSz. Ä “nágyközség 700. évfordulójához alapot teremtő oklevél egy adományozásról szól. Kiváló katonai teljesítményéért kapta meg 1274- ben Marcalit és a környező birtokokat IV. László királytól Gergely ispán, a Marczaliak őse. Kivégeztetés Hol volt már Gergely, amikor a település — valamikor a XVI. században — mezővárosi rangot kapott? — Mint általában az ország nyugati részének települései — hallom Némethné Kapcár Rozáliától, a múzeum igazgatónőjétől —, Marcali is városiasodon. Azután megállt a fejlődésben. A nagybirtok rátelepedett a környékre, ennek nyomai is felfedezhetők. Sok még az olyan ember, akinek ősei — vagy maga is — nemzedékeken keresztül a cselédek szegényes életét élték. így az »egymást segíteni« szabálya ma is hat, viszont zárkózottabbak az emberek. Mégis, ha az elnyomás ellen kellett megmozdulni, a marcaliak vállalkoztak erre. Elég visszamennünk 1848-ig. Noszlopy Gáspár kormánybiztos itt szervezett gerillacsapatokat. Kezemben az okirat fénymásolata: kik léptek be a nemzetőrségbe, s milyen fegyverük volt. És egy másik is: »Noszlopy Gáspár, nőtlen földbirtokos és államfogoly. 31 éves. Betegség vagy a halálnak más neme: kivégeztetés.« Noszlopyt szerették a marcaliak. Közvetlen hangú az egyik kiáltványa: »Somogy megyei polgártársaim! Ezek azok, miket veletek közleni a ti magány s hazánk közjaváért, szükségesnek tartottam — legyetek irántam bizalommal, kiben soha nem csalatkoztatok, s ki minden lépését ezután oda irányzandja, hogy a hon javárai működése által bizalmatokat, szereteteket kiérdemelhesse. Noszlopy Gáspár t. h. kormánybiztos.« Egy letűnt kor szájaíze szerint az itteniek rebellis hajlamúak voltak. A történelem igazságának fényében azonban forradalmiak. Sok bizonyítéka Jutalom a legjobbaknak M m Az ünnepi tanácskozás »háttere«, a három hétig nyitva tartó kézimunka-kiállítás. — Március 21-e, a tavasz első napja. Sok társadalmi, történelmi esemény kapcsolódik ehhez a naphoz. Az ünnepeinket szeretnénk megtisztelni azzal, hogy mi is ezen a napon értékeljük, méltatjuk szocialista brigádjaink múlt évi eredményeit. — Nádorfalvi Nándor, a kisgyaláni Egyesült Erő Tsz elnöke tegnap ezekkel a szavakkal köszöntötte a szocialista brigádok ünnepélyes tanácskozását. A szövetkezet központi irodájának tanácskozóterme egyre szűkebb lesz. Tavaly még kényelmesen elfértek itt: akkor két szocialista brigád tevékenységét értékelték. — A munkában élen járnak ... Mindig számítani lehet rájuk. A legnagyobbnak én az összetartozást tartom. Azt a fajta együttérzést, együtt gondolkodást, amelyet tapasztalni a hétköznapokon... — vélemények, mondattöredékek róluk. A növénytermesztők Előre brigádjának naplójában Baranyi Ferenctől ei az idézet áll mottóként: »A világ ránk tekintve arra számít, hogy vállalunk gondjaiból egy hazányit.« Oldalakat lehetne írni a »hazá- nyi gondok vállalásá«-ról. Négy évvel ezelőtt, 1973-ban még csak egyetlen kis közösség, az állattenyésztők Szorgalom brigádja indult el ezen az úton. Taps köszöntötte a jutalma- zottakat. Ezüst fokozatot és ötezer forint pénzjutalmat kapott a Szorgalom brigád. Négyezer forintot és bronz fokozatot kapott az Előre, a Petőfi és a Marx brigád. Oklevélben és ezer forint pénzjutalomban részesült a szállítók és a gépkocsivezetők Volán brigádja. — Az elismerést valameny- nyiünk nevében köszönöm — mondta Vörös Józsefné. — Azt kérem, ahogy eddig, úgy ezután is támogassanak munkánkban a vezetőink. Hiszen a célunk közös, és jól dolgozni csak közösen, egyetértésben tudunk. ?. M. van ennek. Egy, a 700. || évfordulóra t készült kiad- M ványban ezt olvashatjuk: »Marcali nevét tragikus események kapcsán ismerte meg az ország: 1919. augusztus 28- án este, a járásbírósági börtön udvarán — illetve néhány háznyira, a hírhedt vörös istállóban — tizenkilenc marcali és környékbeli lakost vertek agyon, akasztottak fel, mert tisztséget viseltek a Tanácsköztársaság helyi testületéiben, szerveiben. Tizennégy év múlva baloldali munkások, napszámosok letartóztatása vert vihart a község közvéleményében: a Kommunisták Magyarországi Pártjának ellenállásra, harcra szólító röpiratait terjesztették. Hat hónaptól két évig terjedő börtönre, illetve fegyházbüntetésre ítélte őket a Pécsi Királyi Bíróság.-* Eltűnt már a vörös istálló, a meggyilkoltak emléke azonban élénken él. Kapcár Rozáliát idézem: — Fogalmam sem volt arról, mi az, hogy mártír. Ezt nem lehet az iskolában megtanulni, csak lélekben megérezni. Már itt dolgoztam Marcaliban, amikor azt mondtam egyszer a múzeum takarítónőjének, Margit néninek: mossa meg az ablakokat. Biztosan tudja, hogy a volt börtön most a Munkásmozgalmi és Helytörténeti Múzeum egy része. Az ablakok között volt egy fehérre meszelt is. Végzett Margit néni, utána odajött hozzám: nagy butaságot csináltunk — mondta. — Tudja, miért volt az az ablak befestve? Hogy a börtönbe zártak ne lássák társaik kivégzését ... Egy fa még megvan, három olyan volt, amelyre felakasztották a kommunistákat. De él pontosan annyi, újonnan elültetett fa, ahány embert Marcaliban 1919-ben meggyilkoltak. Egy emlékezésben olvasható: »Az első szovjet katonát az elsötétítő függöny rései közül pillantottam meg december 3-án reggel. (A községet előző este szabadította föl V. S. Ivanovics zászlóalja.) Néhány óra múlva egy tiszt nyitott be a konyhába, németek után érdeklődött. Fölment a padlásra, azután sietve távozott. Ettől kezdve természetes volt, hogy az utcán — csapatosan, gyalog és szekéren — szovjet katonák közlekedtek. December nyolcadika volt a német ellentámadás napja. Ekkor szakadt ketté három és fél hónapra a járás, és vált súlyos harcok színterévé több település. Számos épület romba dőlt, és a front még hónapok, sőt évek múlva is szedte áldozatait a mezőn dolgozó felnőttek vagy a vigyázatlan gyermekek között.« 1945. március 29-én szabadult fel Marcali. Az egykori kastély parkjában vannak az elesett szovjet katonák sírjai és az emlékmű. Mint Marcaliban annyi mindennek, ennek is különös története van. A sudár termetű nőalak — minden Kaposvár felől érkezőnek a szemébe tűnik — alkotója Olcsai Kis Zoltán szobrászművész. Nem találtak vállalkozót, aki időre kőbe faragja a szobrot. A felszabadulás 25. évfordulóA vádló. A mártírok emlékműve. jára viszont szerették volna felavatni az emlékművet A művész ötlete volt: ideiglenesen műanyagból készítsék el. Ez megtörtént, a szobrot felavatták, a beszédet Kovács László, a tizenkilences mártír Kovács János leszármazottja mondta. A szobor megtévesztésig kőből készültnek látszott, alig egy-két ember tudta, hogy könnyű lenne megemelni. Jó fél év telt el, amikor — egy szürkülő estén — kicserélték, s most már valóban a kőből faragott nőalak került a talapzatra. Sok mindenre fényt vet ez a ma is csak kevesek által ismert történet. A marcaliak hálaérzetére, mellyel a felszabadítóknak adóztak. A leleményességükre és szívósságukra, mellyel ennek jelképét is előteremtették. S arra: akár műanyagból, akár kőből, akár más, még nemesebb anyagból készüljön is egy emlékmű, felállításának forrása azonos: a szép termetű, tiszta arcú nőalak a felszabadulást jelképezi. Mögötte már egy új város új lakótelepe rejtőzik az öreg park idős, gondozott fái és a hajdani kastélyból kórházzá alakított tekintélyes épület által takarva. A történelem ifja. Még néhány száz lépés, és a jelenben vagyunk, a Berzsenyi lakótelepen, Marcali új negyedében. (Folytatjuk.) Mészáros Attila Egyseiben a szocializmusért, a békéért, a biztonságért M agyar párt és állami küldöttség érkezik ma az NDK-ba Kádár János elvtársnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának a vezetésével. A küldöttség tagja Minisztertanácsunk elnöke, Lázár György is. A magas szintű látogatás — ahogy az ilyen eseményeket a diplomácia nvelvén nevezik — a két baráti, szocialista ország és népeink, pártjaink együttműködésének fontos állomása. Olyan két szocialista állam és testvérpár vezetői találkoznak most ismét, ezúttal Berliniben, akik már többször kifejezésre juttatták teljes nézetazonosságukat a világpolitika, valamint a nemzetközi munkásmozgalom minden fontos kérdésében. Amióta 1972 februárjában Magyarországon járt Erich Honecker hivatalos, baráti látogatáson, tovább erősödött az együttműködés a Varsói Szerződés és a KGST két tagállama között. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára üdvözlő beszédében ki is emelte, hogy »pártjaink és államaink kapcsolatai minőségileg új szintre emelkedtek«. Honefcker elvtárs ezen a kongresszuson kifejtette, hogy országa kommunistái milyen nagyra értékelik a magyar elvtársaknak a szocializmus építésében elért eredményeit, milyen fontosnak tartja azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket a magyar kommunisták szereztek történelmi feladatuk végrehajtása során. Kádár János elvtárs — még egy esztendeje sincs ennek — az NSZEP IX. kongresszusán felszólalva hangsúlyozta, hogy »a Német Szocialista Egységpárt kiemelkedő fontosságú VIII. kongresszusát a gyakorlat fényesen igazolta«, és a háromnegyed millió magyar kommunista, a magyar nép neveiben is teljes sikert kívánt testvérpártunknak »politikai fő irányvonaluk eredményes folytatásához, a kongresszus határozatainak megvalósításához«. Berliniben a két küldöttség hivatalos tárgyalásokat folytat majd, de már azok megkezdése előtt is nyilvánvaló, hogy a két párt és állam azonosan. ítéli meg a nemzetközi helyzetet, a nemzetközi enyhülés további sikereiért, a biztonság megszilárdításáért és az európai együttműködésért más testvéri szocialista országokkal együtt teendő további lépéseket. Ugyancsak természetes, hogy a két ország további politikai. gazdasági, kulturális és tudományos együttműködése, az élet minden területén való szorosabb kapcsolata a tárgyaló felek kölcsönös érdeke és célja. Európa minden népének fontos és kedvező tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megteremtésével létrejött az első német munkás—paraszt állam, s a rendkívül bonyolult, neihéz viszonyok között végzett miunka során megerősödött, s német földön is valósággá vált a szociálista eszme, békeszerető, erős szocialista állam épül. Pártjaink barátságának hagyományai messzire nyúlnak, hiszen annak idején a magyar munkásmozgalom együtt fejlődött a német munkásmozgalommal. Ami pedig államaink szüntelenül erősödő kapcsolatait illeti, azok egyidősek az NDK-vai: az új állam megalakulása után hazánk az elsők között vette föl a diplomáciai kapcsolatokat vele. A Magyar Népköztársaság erejéhez, nemzetközi szerepéhez és növekvő politikai tekintélyéhez mérten következetesen állt mindig a nemzetközi porondon sokat támadott testvéronszág mellett. 1967-ben Budapesten aláírták a két ország közötti barátsági és kölcsönös együttműködési szerződést. A szocialista országok összehangolt külpolitikáját folytatva hozzájárultunk ahhoz az átütő sikerhez, melyet az NDK évtizedünk elején elért, áttörve az imperializmus diplomáciai blokádját, elérve teljes nemzetközi elismertetését és az ENSZ tagságát is. A szocialista építés előrehaladásával egyre inkább erősödött a két ország sokoldalú együttműködése. Ismeretes, hogy az NDK hazánk második legnagyobb kereskedelmi partnere, a Szovjetunió után véle bonyolítjuk le a legnagyobb árucsere-forgalmat. A tudomány, a kultúra, a sport, a politika minden területén egyre szorosabb szálak fűznek össze bennünket. A két párt egyetért abban, hogy a szocialista építésre vonatkozó általános törvényszerűségek tiszteletben tartásával a különböző országokban a nemzeti sajátosságoknak, körülményeknek megfelelő módszerek hozzák közelebb az óhajtott célt, a fejlett szocializmust, a kommunizmust. Ezen az úton haladva sokat meríthetünk egymás tapasztalataiból, és segíthetünk egymásnak. Ezrekre tehető azoknak a különböző küldöttségeknek a száma, amelyek évenként ellátogatnak egymás országaiba. E tapasztalatcserék rendkívül hasznosak. Sok .szerződést hoztak létre a két állaim között; a többi között tudományos és kulturális területen, valamint az ideológiai együttműködés érdekében születtek megállapodások. A két ország immár három évtizedes kapcsol a- tainak, a két párt internacionalista politikájának ismeretében megállapíthatjuk: elvtársak, barátok, küzdőtársak talá'koznak egymással, s találkozójuk a szocializmus. az európai béke. a nemzetközi biztonság érdekében kifejtett politika fontos eseménye. Pintér István Primőrök a piacra Zöldség 150 hektárról Megkezdődött a szezon a1 buzsáki termelőszövetkezet j kertészetében: megérett a paprika, a saláta és a hónapos retek az üvegházban. A ] múlt héten szállítottak először salátát a MEK-nek, s a hónap végéig mintegy 40 ezret értékesítenek. Ezt újabb növények követik, többek között a hatvani hegyes, erős paprika, sőt leszedték az uborkáról is az első kilókat. Ez utóbbiból nagyobb mennyiség a jövő héten várható. Szerencsésnek mondhatja magát a termelőszövetkezet, mert van melegvízforrása, így olcsóbban telepíthetett fűtött melegházakat és fóliákat. Sajnos, a kivitelezés óta kilyukadtak a földben futó vízvezetékcsövek, s így az olcsó fűtés részben terv maradt. Szerencsére a jó idő kedvezett a szövetkezetnek, s a tervezett időre beértek a primőrök. A zöldségprogramból Bu- zsák is kiveszi a részét A 150 hektáros szántóföldi területen paradicsomot, zöldborsót, dinnyét és káposztát termelnek. Most nem terveztek jelentős bővítést, s ennek oka a munkaerőhelyzet. A dohány, azután a termálban és a szántóföldön termesztett zöldség- gek mind sok kézi munkát követelnek. A szövetkezetben 1978-tól tervezik a bővítést. Ennek érdekében fokozottabban gépesítenek, s jó fajtájú növényeket telepítenek. Tavaly igen súlyos veszteségeket okozott az aszály, ezt ugyanis a zöldség sínyli meg a legjobban. A veszteségek elkerülésére most öthektáros víztározó építésébe kezdenek. Ebből öntözhetők a szántóföldi növények. A víztározó és a gépesítés újabb területek bevonását teszi lehetővé: 1978-ban 30 hektárral, a tervidőszak végéig még 50 hektárral növelik a szántóterületet A fejlesztés kiterjed a melegházi termesztésre is. 1300 négyzetméteres, fűthető palántanevelőt létesítenek. Új kutat is furatnak, mivel . a mostani nem képes az egész kertészetet ellátni. A kettős beruházás terveit a szegedi Agrober készíti, költsége várhatóan mintegy 2 millió forint. Bár nagy mennyiségben termelnek, nincsenek értékesítési gondjaik. A szövetkezet 19 vagon zöldborsóra és 30 vagon paradicsomra szerződött a Nagyatádi Konzervgyárral. Termékeiket a megyei MÉK- en keresztül értékesítik. Elsőrendű feladatuknak tekintik a megye kielégítő zöldségellátását, sőt a nyaralószezon beindul táv al a Balaton-part ellátását is.
