Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-20 / 67. szám

A hét 3 kérdése Világszerte mély megdöbbe­nést keltett Kamat Dzsumb- lattnak, a libanoni haladó szo­cialista párt elnökének a meg­gyilkolása. Érthető, hogy so­kan kérdik: miért kellett meg­halnia akkor, amikor egyéb­ként a libanoni válság már a megoldáshoz közeledett? — Közelebb hozzánk, Olaszor­szágban a társadalmi válság tovább tart, különösen az if­júság lázongása kelti fel a figyelmet. Megismétlődik-e a mai Olaszországiban az 1968-as párizsi diáklázadás? — Fidel Castro észak-afrikai és egyes arab országok meglátogatása után Fekete-Afrikába utazott, így Etiópiába és Tanzániába. Mi magyarázza a Kuba nö­vekvő szerepét Afrikában? — sokan kérdezik. Pálfy József válaszok O Miért kellett meghalnia Dzsumblattnak, amikor pedig a libanoni válság már a megoldásához közeledett. Meglehet, hogy azok az . egyelőre ismeretlen fegyvere­sek, akik a libanoni hegyek között tőrbe csalták és gép­kocsi vezetőjével meg testőré­vel együtt agyonlőtték a li­banoni baloldal vezetőjét, ép­pen azért végeztek Dzsumblat- tal, hogy újra felélesszék a gyűlöletet és az ellenségeske­dést Libanonban, ahol pedig az élet valóban kezdett visz- szatémi a régi kerékvágásba. Igaz, hogy a válság egy esz­tendeje alatt, a megannyi vér­ontás után sem dőlt el a nagy kérdés : i gazabb, demokratí ku- sabb rend alakulhat-e ki? De a libanoni rendezés a közel- keleti válság megoldásától is függ és fordítva: ha újraéled a libanoni polgárháború, ak­kor a közel-keleti megoldás tovább várat magára. Az is igaz, hogy Dzsumblatt kiemel­kedő egyénisége volt a liba-1 nőni baloldalnak, az ő halála után az egységes baloldal több kisebb mozgalomra, cso­portra bomolhat. Tehát a Dzsumblatt elleni gyilkos me­rénylet éppúgy Tehetett a liba­noni haladó erőkre mért csa­pás, mint kísérlet a belső hely­zet kiélezésére, s ezen keresz­tül a közel-keleti helyzet újabb elmérgesítésére. Az indiai parlamenti választásokon indultak a kommunista párt jelöltjei is, amelyek egyike a képen látható, amint lel­kesen fogadják egy pjandzsábiai kis falu lakosai. (Telefotó — Pi—MTI—KS) A HÉT- CÍMSZAVAKBAN: Hétfő : Gromiko és Caglayangil tő­rök külügyminiszter tárgya­lásai Moszkvában — A francia községtanácsi vá­lasztások első fordulójának eredményei a baloldal elő­retörését mutatják — Fidel Castro látogatása Etiópiá­ban. Kedd: Tőrbe csalták és meggyil­kolták Kamal Dzsumblattot. — Megválasztották az új jugoszláv kormányfőt. Szerda : Púja Frigyes hivatalos láto­gatásra Görögországba ér­kezett — Egy amerikai hi­vatalos küldöttség tárgya­lásokat kezdett Hanoiban. Csütörtök: Dzsumblatt halála rendkí­vüli feszültséget okozott, újabb tűzharcokat robban­tott ki Libanonban — Zaire egyik tartományában, a volt Katangában fegyveres óaz- szecsapások kezdődtek. Péntek: Folyik a szavazás Indiá­ban — Carter amerikai el­nök ENSZ-beli beszéde nyugtalanságot keltett lí­ráéiban. Szombat : Nyugat-Európa liberális párti vezetőinek tanácsko­zása a hasonló spanyol formáció megsegítésére — Fidel Castro tárgyalásai Tanzániában — Vietnam után Laoszba utazott az amerikai delegáció. radott nép rendkívüli eredmé­nyeket mutathat fel. Hogy az alapoknál kezdjük: éppen az írástudatlanság felszámolása lehet a legvonzóbb az analfa­bétizmus átkával küszködő af­rikai népek szemében. Az a segítség, amelyet önzet­lenül és elvi alapon nyújtott Kuba Angolának, az imperia­listák és a zsoldosaik által megtámadott országnak és tör­vényes kormányának, csak méginkább megnövelte Kuba tekintélyét. Ez érzik ki abból a lelkes fo­gadtatásból, amelyben Fidel Castrót részesítették észak-af­rikai és fekete-afrikai kőrútjá­nak eddigi állomásain. A Ku­bai Kommunista Párt Közpon­ti Bizottságának első titkára, az államtanács és a kormány elnöke, előbb Líbiában tett lá­togatást és éppen akkor tar­tózkodott az észak-afrikai arab országban, amikor Kadhafi ez­redessel az élen az állam ve­zetői új, népi és az ő megfo­galmazásuk szerint „arab szo­cialista" alkotmányt hirdettek ki. Utána megfordult Castro Dél-Jemenben és Szomáliában, a Vörös-tenger bejáratánál le­vő államokban, ahol szintén népi hatalom van kialakuló­ban. Látogatást tett Addisz- Abebában, tárgyalt Etiópia új vezetőivel, akik hatalomra ke­rülésük óta újra meg újra az antiimperialista harcra szólít­ják fel tömegeiket. Tanzániában azzal a Julius Nyererével folytatott eszme­cserét Castro, aki az úgyneve­zett afrikai szocializmus úttö­rője. Castro Angolába látogat Luandában bejelentették, hogy Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának plső titkára, a kubai államtanács és a kor­mány elnöké rövidesen Ango­lába látogat. A kubai párt- és állami vezető Agostinho Neto, az angolai népi felszabadítási mozgalom és az Angolai Népi Köztársaság elnökének meg­hívásának tesz eleget. Fidel Castro afrikai körútja során jelenleg Tanzániában tartózkodik. Korábban felke­reste Algériát, Líbiát, Etiópiát, Szomáliát, valamin a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ságot. Repiiló'gép­ellérités Két fegyveres szombaton délután hatalmába kerítette a THY török légiforgalmi tár­saság Diyarbakir—Ankara— Isztambul között közlekedő belföldi járatú utasszállítógé­pét. A gépen 167 utas és 6 fő­nyi személyzet tartózkodott. Az eltérített török gép 15.15 órakor szállt le a bejrúti nem­zetközi repülőtéren. Libanoni belbiztonsági erők és arab­közi békefenntartó erők záró gyűrűt vontak a repülőtér kö­ré. A légikaiózokkal való tár­gyalások irányítását Szelim Al-Hossz libanoni miniszterel­nök személyesen vette át. Követeléseikről egyelőre egymásnak ellentmondó je­lentések érkeznek. Az AFP szerint azt kérték, hogy sze­retnének egy Palesztinái ve­zetővel beszélni és eljutni egy Bejrút környéki palesztin menekülttáborba. Az AP úgy tudja, hogy túszaik szabadon bocsátása ellenében 5 millió török font (mintegy 300 ezer dollár) váltságdíjat követel­tek. Gyorshírben jelentették a nyugati hírügynökségek, hogy az eltérített gép utasai a li­banoni fővárosban visszanyer­ték szabadságukat, s a bejrúti repülőtér várócsarnokában tartózkodnak. © Megismétlődik-e a mai Olaszországban az 1968- as párizsi diáklázadás? Mind több olasz város ut­cáin émelyegted az emberek gyomrát, csípi a szemüket a könnygázgránátok füstje. He­lyenként kiégett autók füstö­lögnek, felforgatott kocsik és buszok, meg felszedett kocka­kövek, formálódnak barikáddá. A kép valóban hasonlít az 1968. májusában, júniusában a francia fővárosban látotthoz : a párizsi diáknegyed, a Quartier Latin volt akkor a tőkés rend ellen lázongó fiatalok ellenál­lási fészke. Van hasonlóság abban is, hogy a mai olasz if­júság éppoly kilátástalannak látja a kapitalizmus által Ígért jövőt, mint a francia diákság kilenc évvel ezelőtt. De to­vábbi egyezésként egy szónak az újra felbukkanását is em­líthetjük: »csoportocskák“ szervezik a zavargásokat, ők szerzik a fegyvereket a lövöl­dözéshez, a robbanóanyagot a merényletekhez. A »csopor- tocskák«, amelyeket a háttér­ből a hatalomra törő szélső­séges jobboldal irányít, tar- •toznak lejáratni az igazi bal­oldalt, felelőtlenségükkel _ és bűnös fellépésükkel a valóban elégedetlen ifjúságot kell, hogy belesodorják a végzetes ka­landokba. Így volt ez 1968-ban Párizsban is! Franciaországban sokan meg vannák győződve arról, hogy végeredményben bizonyos imperialista hatal­mak titkos szolgálatai szer­vezték a “diáklázadást-“! An­nak akkor az volt a célja, hogy de Gaulle tábornokot megbuk­tassák, aki — mint tudjuk — szembe fordult a NATO-val, az Egyesült Államokkal, Iz- raellal... Viszont még egy hasonlóság van a kilenc évvel ezelőtti Franciaország és a mai Olasz­ország között: a diákok, a fia­talok mozgolódása önmagában még semmilyen eredményre sem vezethet, csak ha a mun­kásság szervezett és fegyelme­zett sztrájkmozgalma párosul hozzá, akkor válik jelentőssé, politikaformáló erővé. A hét végén tízmillió olasz dolgozó vett részt egy országos sztrájk­ban. Az elmaradott dél fejlesz­tése, az Andreotti-kormány legutóbbi gazdasági intézkedé­seinek visszavonatása, — ez volt a sztrájkkal támogatott követelés. Komolyabb és fele- lősebb követelés, mint a „cso- portoc&kák” lázongásai közben hangoztatott maximalista program. O Mi magyarázza Kuba növekvő népszerűségét Afrikában? A szocialista Kuba népének egy része afrikai eredetű: rab­szolgakereskedők hurcolták őseiket a közép-amerikai szi­getre. Fidel Castro akkor, ami­kor a népi Angola törvényes •kormányának nyújtandó kubai segítséget megindokolta, a proletár nemzetköziség elvén túl még ezt az érzelmi elemet is felsorakoztathatta. Sok ku­bai szívén át afrikai vér lük­tet... Az afrikai népek is rokon- szenwel, tisztelettel tekintet­tek és tekintenék az amerikai földrész első szocialista álla­mára. A kubai forradalmi moz­galom sikere éppúgy kivívhat­ja elismerésüket, mint az, hogy a szocialista építömunká- ban a kubai kommunisták ve­zetésével az a korábban elroa­„A világbéke szempontjából parancsolóan szükséges, hogy a megegyezés minden lehetsé­ges módját keressük a Szov­jetunióval, hogy nagyobb sta­bilitást teremtő fegyverzetkor- látozási egyezmény kidolgozá­sára törekedjünk,, — mondotta Paul Warnke. Az amerikai SALT-küldött- ség új vezetője pénteken este az országos közművelődési tv- hálózatban sugárzott nyilatko­zatában kijelentette: nyilván­való, hogy a két nagyhatalom versengése, a többi között ideológiai kérdésekben, a jö­vőben is folytatódni, fog — mégis józan megegyezésre le­het jutni abban, hogy a var­sengés, vetélkedés ne vezessen mindkét társadalom pusztulá­sához. Warnke, aki tíz nap múlva Vance amerikai külügyminisz­ter kíséretében tárgyal majd Moszkvában, vezető szovjet ál­lamférfiakkal, szólt arról: a technológia fejlődése elképzel­hetővé teszi, hogy sebezhetővé válnak mindkét fél szárazföl­lön elhelyezett nukleáris fegy­verei. Véleménye szerint azon­ban erre nem az a válasz, hogy új fegyverrendszerek épí­tését indítsák meg, hanem az, hogy megegyezzenek a száraz­földi, mozgatható kilövőállásó hadászati rakéták korlátozásá­ban. Gromiko és Chnoupek tárgyalásai Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, csehszlovák kollegájával, Bohuslav Chnoupekkel tárgyal Moszkvában. Paul Warnke a fegyverkorlátozásról Közlemény e magyar külügyminiszter görögországi látogatásáról Púja Frigyes, a Magyar Nép- köztársaság külügyminiszte­re Dimitri Biciosznak, a Gö­rög Köztársaság külügymi­niszterének meghívására 1977, ■március 16—19. között hivata­los látogatást tett Görögor­szágban. Púja Frigyest fogadta Konsztantin Cacosz, a Görög Köztársaság elnöke, és Konsz­tantin Karamanlisz miniszter- elnök, továbbá tárgyalásokat folytatott Joannisz Varvicio- tisz kereskedelmi miniszterrel is. A tárgyalások során a két külügyminiszter áttekintette az időszerű nemzetközi kérdé­seket és a kétoldalú kapcso­latok helyzetét. A külügyminiszterek meg­vitatták az enyhüléssel, vala­mint az európai biztonság­gal és együttműködéssel ösz- szefüggő kérdéseket. Megelé­gedéssel állapították meg, hogy az európai helyzet ala­kulását az enyhülés határozza meg. Hangsúlyozták, hogy az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet jelentős lépés volt az európai béke és biztonság megerősítésében és az együttműködés bővítésé­ben, valamint a részvevő or­szágok kapcsolatainak to­vábbfejlesztését szolgáló, ked­vező légkör kialakításában. Megerősítették kormányaik azon szándékát, hogy teljes mértékben végrehajtják a hel­sinki. záróokmány rendelke­zéseit és erőfeszítéseket tesz­nek azok maradéktalan meg­valósítására. A külügyminiszterek véle­ményt cseréltek a belgrádi ta­lálkozóról. Egyetértettek ab­ban, hogy az lehetőséget nyújt konstruktív légkörű véle­ménycserére a záróokmány alkalmazásáról és olyan meg­felelő intézkedések tanul­mányozására, amelyek elő­mozdíthatják a találkozó célki­tűzéseit. A miniszterek kinyil­vánították azt a szándékukat, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet vonatkozó rendelkezéseit va­lóra váltják kétoldalú kap­csolataikban. Ezzel összefüg­gésben rámutattak a két kor­mány közötti eszmecserék hasznosságára. Kifejezték a több oldalú együttműködésre irányuló készségüket is. A két ország — más országokkal kö- . zösen — szorosan együtt fog működni a találkozó előkészí­tésében. A felek hangsúlyozták an­nak szükségességét, hogy a politikai enyhülést katonai egyhülés kövesse. Síkraszáll- tak az általános és teljes le­szerelésért, szigorú és haté­kony nemzetközi ellenőrzés mellett. Nagy várakozással tekintenek a hadászati fegy­verek korlátozásával kapcsola­tos szovjet—amerikai tárgya­lások folytatása elé. Hangsú­lyozták a közép-európai fegy­veres erők és fegyverzet köl­csönös csökkentésére vonat­kozó bécsi tárgyalások fontos­ságát és reményüket fejezték ki, hogy egy kölcsönösen el­fogadható megállapodás csök­kenteni fogja a katonai erő­ket Európában anélkül, hogy csorbítaná bármely részvevő állam, beleértve a különle­ges státussal jelentkező álla­mok biztonságát. A felek hoz­zá kívánnak járulni az ENSZ- közgyűlés rendkívüli, a lesze­reléssel foglalkozó ülésszaká­nak eredményességéhez. A magyar fél hangsúlyozta, hogy az ENSZ rendkívüli üléssza­kának sikere előmozdítja majd a leszerelési világérte­kezlet előkészítését. A két miniszter megerősí­tette kormányaik elkötele­zettségét az ENSZ alapokmá­nyának elvei iránt és hang­súlyozta annak szükségességét, hogy azokat szigorúan betart­sák a nemzetközi kapcsola­tokban. Ugyancsak állást fog­laltak küldöttségeik rendsze­res érintkezésének és együtt­működésének fejlesztése mel­lett a nemzetközi szervezetek­ben. A ciprusi helyzettel kapcso­latban a két fél megelégedés­sel vette tudomásul, hogy megállapodás történt a két ciprusi közösség tárgyalásai­nak az ENSZ-főtitkár égisze alatt történő újrafelvételére. Kifejezték reményüket, hogy e tárgyalások érdemiek és tartósak lesznek, és a Cip­rusi Köztársaság független­ségét, területi épségét és szu­verenitását, el nem kötelezett politikáját szavatoló megol­dást eredményeznek, az ENSZ vonatkozó határozataival össz­hangban. A két fél eszmecserét foly­tatott a közel-keleti helyzet­ről. Kifejezték meggyőződésü­ket, hogy az ENSZ határoza­tain alapuló tartós béke a térségben csak úgv teremthető meg. ha az izraeli csapatokat kivonják valamennyi 1967- ben megszállt arab területről, elismerik Palesztina arab né­pének törvényes jogait és tisz­teletben tartják a térség va­lamennyi államának jogát, hogy békében és biztonság­ban éljen saját határain belül. A két külügyminiszter támo­gatja a Közel-Kelettel foglal­kozó genfi értekezlet felújítá­sát valamennyi érintett fél részvételével. A két miniszter megállapí­totta, hogv az elmúlt év so­rán országaik kapcsolatai szá­mos területen fejlődtek. Egyetértettek abban, hogy újabb erőfeszítésekre van szükség együttműködésük szé­lesítésére, és kifejezték kész­ségüket a két ország kapcsola­tai további fejlesztésére. Ezzel kapcsolatban nagy jelentősé­get tulajdonítanak a magyar és a görög államférfiak és « parlamentek közötti találko­zóknak, valamint a két kül­ügyminisztérium képviselőt közötti rendszeres konzultá­cióknak. Kétoldalú gazdasági kap­csolataik áttekintése során a két fél megelégedését fejezte ki kereskedelmi forgalmuk 1976-ban történt növekedése kapcsán. Egyetértettek azzal, hogv lehetőség van a további fejlődésre ezen a területen. Ugyancsak megállapították, hogv a két ország gazdasága széles lehetőségeket kínál az együttműködésnek úi terüle­tekre való kiterjesztésére, és az lehetővé teszi országaik gazdasági kapcsolatainak el­mélyítését. A két miniszter megállapo­dott, hogy kormányaik illeté­kes szervei megfelelő időben tárgyalásokat kezdenek a kölcsönös érdekeken alapuló, új kereskede'mi és gazdasági együttműködési megállapodás megkötése céljából. A két miniszter egyetértett abban, hogy ösztönzik a ma­gyar és a görög vállalatok, szervezetek és intézmények közötti érintkezéseket. Megerősítették szándéku­kat. hogy folyamatosan tá­mogatták a kulturális csere­program teljes végrehajtá­sát. A két miniszter konzuli egyezményt, valamint kultu­rális és közúti szállítási meg­állapodást írt alá. Megelége­désüket felezték ki a két or­szág idegenforgalmi szerve­zeteinek kénviselői által nem­régiben aláírt idegenforgalmi megállapodás kapcsán. Megállapodtak abban, hogv lépéseket tesznek műszaki- tudományos együttműködési egyezmény mielőbbi megkö­tésére és megvizsgálják állat­egészségügyi és növényvédel­mi megállapodás aláírásának lehetőségét. A magyar külügyminiszter látogatása ideién folytatott tárgyalások szívélyes légkö­rnek voltak és tükrözték a két fél azon szádékát. hogy fej­lessze a két ország baráti kapcsolatait. A Magyar Népköztársaság külügyminisztere átadta Konsztantin Karamanlisz gö­rög miniszterelnöknek Lázár György, a Minisztertanács el­nöke levelét, amelyben a gö­rög miniszterelnököt magyar- országi hivatalos látogatásra hívja meg. Púja Frigyes kül­ügyminiszter magyarországi hivatalos látogatár.-a szőlő meghívást adott át Dimitri Bi- ciosz görög külügyminiszter­nek. Mi.'.dkét meghívást örömmel elfogadtak. A látoga­tások időpontját diplomáciai úton egyeztetik.

Next

/
Thumbnails
Contents