Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-02 / 51. szám

A desedai szabadidő-központról A térkép már kész He vigyen magával fürdő­ruhát — még a kánikula kel­lős közepén sem —, aki fü­rödni akar a desedai tóban. A víz végleges letisztulásához még hosszú esztendőkre van szükség. Készíthetik viszont felszerelésüket a horgászok: pontosan kijelölték azt a te­rületet, ahol hódolhatnak majd a szenvedélyüknek. Mindezt annak alapján mond­hatjuk, hogy a napokban elké­szült a Kaposvár—Deseda- völgyi szabadidő-központ ösz- szefoglaló területfelhasználási tanulmányterve. Színek és utak Hangot adtunk már mi is fokozott várakozásunknak. Stadler Józsefnek, a városi tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztálya vezetőjé­nek is látszik az arcán a megkönnyebbülés: csakhogy itt van... A térkép ugyancsak magára vonja a figyelmet: pi­ros, zöld, kék és sárga szí­nekben pompázik. Es termé­szetesen kékben, hiszen ez esetben mindennek az alapja a víz. A víztározót azonban meg is kell közelíteni. A megyeszék- j hely új közlekedési rendje — | az új utak elkészülte után — ! figyelemmel van erre. A most épülő új utakról vezetnek majd a parkolóhelyekre a be­kötő utak. Közvetlenül a tó partjára azonban nem lehet lehajtani. Nem függ össze szorosan a megnevezéssel — szabadidő- központ —, ezért külön em­lítjük meg azt a törekvést, amelyik az itt honos szőlő- művelési kultúra megőrzését célozza. Igyekeznek határt vonni a lakóterületek és a tó között. A cél a zavartalan csend, a természetes környezet meg­maradásának biztosítása. Ka- posfüredtől a tervezett új út választja el majd a víztározó környékét, s a beépítésre váró területek elsősorban a toponári városrészhez kapcsolódnak. — Az intenzív beépítés —- elsősorban a közművesítés le­hetőségei alapján — a toponá­ri részen lesz — mondja Stad­ler József. — A »berendezke­dés« a tó partján elsőként az utak, a különböző ellátó egy­ségek, a vízisportot segítő lé­tesítmények, illetve a horgász­lehetőségek megteremtésével kezdődik. A tó nagyjából észak—déli fekvésű, s ha Toponárral a hátunk mögött nézünk a víz­re, akkor a bal oldalon kez­dődik a sétánk. A parkolókon kívül különböző táborok lesz­nek itt. Köztük egy kemping, ahol egyszerre 650-en tölthetik szabad idejüket. Nem messze ettől épül egy turistaszálló, 250 ember pihenőhelye. Arborétum a csücsökben Ha már az építkezésnél tartunk, az is végleges, hogy nyaralókat, kisebb üdülőket csak vállalatok, megfelelő szö­vetkezetbe tömörült emberek és közületek építhetnek, ők is csak az erre kijelölt terüle­ten. Bár a tanulmányterv még sok létesítményt jelez, ezekről időszerűtlen lenne beszélni : csak a távolabbi jövőben va­lósulnak meg, amikor már a közművesítés, pontosabban az ehhez szükséges pénz hiánya sem okoz akadályt. A balatoni úton átvezető hídtól nem messze lesz az ar­borétum, abban a csücsökben, ahol a tó két »zsákra« sza­kad. Aránylag kevés költség­gel készíthető el az evezős­pálya is a tó közepén. Ügy jelölték ki a helyét, hogy szükség esetén meg is hosz- szabbíthassák. A pálya 1200 méteres lesz, eszményien szép környezetben. A parton domb­oldal húzódik, mint egy ter­mészetes lelátó. Néhány ka­posvári vállalat — elsősorban a »vizes« szakmák képviselői — már jelezte, hogy szándék kában áll megalakítani a ví- zisport-szakosztályt. Nemzetközi hírnevet szán­nak a kaposfüredi városrész szomszédságában feltárt ter­málkút vizének. Az úgyneve­zett FITNESS-program kere­tében olyan fürdő épülhet majd itt, amelyhez nemzetkö­zi forgalom alakulhat ki. Egy tranzithotel fogadja a vendé­geket, mindazokat, akik kon­díciójuk megőrzése, feljavítá­sa érdekében hajlandók Sza­bad idejüket egy kis egész­séges mozgásra, fürdésre for­dítani. A tervtanulmány meg­teremti ehhez a föltételeket. Sínek a meleg vízhez Bizonyára sok embernek eszébe jutott már: mi lesz azokkal, akiknek nincsen gép­kocsijuk, és így nehezebben tudják megközelíteni a sza­badidő-központot. Nyilván — elsősorban hétvégeken — meg­felelő buszjáratok biztosítják majd a közlekedést, emellett azonban — egyelőre távlati célként szerepel — épül egy kisvasút is. Ennek gondolata már jóval korábban felme­rült Kaposváron, ám a desedai víztározó hasznosításának le­hetőségei megérlelték az el­határozást. A két végállomás az Arany utcai sportpályánál és a tó északi sarkában lesz. A sínek a terep adta lehető­ségeket kihasználva futnak majd, és mindvégig szép ki­látásban gyönyörködhetnek az utasok. Mindezek megvalósulásáig azonban még sok idő telik el. A munka tényleges elkezdésé­hez egyebekre is szükség van. Ezért sürgeti a városi tanács végrehajtó bizottsága a prog­ramterv minél előbbi elkészí­tését. Egyelőre — ebben a tervidőszakban — nem is irá­nyoztak elő összegeket a sza­badidő-központ különböző be­ruházásaira. Várni azonban nem kell: az üzemek, válla­latok, intézmények, különböző kollektívák munkájára, fel­ajánlásaira nagy szükség van. Az ilyen összefogásra, társa­dalmi megmozdulásra számíta­nak is, amikor a desedai sza­badidőközpont kiépítését el akarják mozdítani a holtpont­ról. A szakemberek véleménye szerint fürdeni — a tözeges altalaj rothadása miatt — leg­följebb csak egy évtized múl­va lehet. A meder előzetes kitisztítása nagyon megnövel­te volna a víztározó kialakí­tásának költségeit, így ennek elmaradása érthető. Kevésbé fogadható el viszont az, hogy nagyon sok helyen bennhagy­ták a kivágott fák tuskóit. Néhol ezek már végleg ottma­radnak, de más részeken még pótolni lehet a mulasztást. Érdemes ezen elgondolkodni, hiszen a tervek egy valóban szép szabadidő-központ jövőjét tárják elénk, s kár lenne ilyen okok miatt a csónakázóknak, fürdőzőknek, horgászoknak bosszankodniuk, a leendő so­mogyi víziparadicsom hírét előre csorbítani... Mészáros Attila ___TÜSKÉS TIBOR ----------------------­A Balatontól a Dráváig 1945. máj. 1. Kaposváron a május 1-i nagygyűlésen a földművelésügyi miniszter birtoklevelet oszt ki az új­gazdáknak. 1945. máj. 9. A német fa­sizmus legyőzésével véget ér a második világháború Euró­pában. A győzelem tiszteletére a megyei Nemzeti Bizottság munkaszünetet rendel el. So­mogy új alispánja hirdet­ményt tesz közzé: »Milliók és milliók vágya öltött testet: béke van...« Több mint harminc évvel később a második világhábo­rú somogyi harcainak színhe­lyén, Nagyatádon beszélgetünk a könyvtárban. Kezemben egy levél másola­ta. Az eredetit 1943-ban Ta- káts Gyula írta a kisvárosból, Nagyatádról Nagyváradra író­barátjának, Kiss Tamásnak. Derű és béke leng a sorok felett. »CsudálközoL hegy honnan. írok levelet. Bizony a vidékek gyöngyéből. Öcsém­nek volt egy bohém szolga­bíró elődje, ö Somogy Pári­zsának keresztelte el ezt a kis járási székhelyet... Vadász- gatunk és fürdők. Bizony nagyszerű melegfürdő van itt. Gőzöl a kisváros parkja. Saj­nos, nincs kihasználva; renge­teg természetes forróvíz fo­lyik el. Kedves és jóízű fészek. Kis gyárak és ügyes iparosok fészke. Egy Montaigne kötet van nálam és semmi más. Ci­gánymuzsika mellett olvasga­tok. Aztán meg a ferences rendház főnökével vitatkozom róla nyakig üldögélve a forró gőzös medenceben.« A könyvtáros a háborúra emlékezik: — A Rinya két partján húzódott a front. Az egyik oldalon voltak az oro­szok, a másikon a németek. A várost kiürítették. A házak alatt futóárkokat ástak. Mire a harcoknak vége lett, egész utcasorok romokban, hever­tek... Egy olvasó mondja: — 1971. április 25-e volt Nagyatád iga­zi ünnepe. Felavatták Somogy harmadik városát, illetve a hajdani mezőváros visszakapta régi rangját, mivelhogy Nagyatád már a XVIII. szá­zadban mezőváros volt. Illet­ve ezután kell valóra váltani a régi álmokat, most kell ki­használni a lehetőségeket... Egy másik olvasó a Népsza­badság legfrissebb számát mu­tatja: »A Rinya-patak nyu­godt völgyében járva un a már hasztalan keresnénk* itt há­borús nyomokat. Csak a tér­kép és a képzelet segítségével deríthetjük ki, hol húzódhat­tak a lövészárkok, katonai műszóval: a védelem perem­vonala, amelyben a délies idő­járáshoz szokott bolgár kato­nák dideregtek 1944—1945 te­lén ...« — írja Gerencsér Miklós az emlékekkel terhes tájról. Este van, vége az író—ol­vasó találkozónak. Valahol vacsorázni kellene. — Válogatni lehet —mond­ja a biztos helyismerettel rendelkező könyvtáros. — Van vendéglő Nagyatádon ... A Toll kocsmába hajdan az újságírók meg a nyomdászok jártak... Az útimenü fogadót Ragyásnak hívtákA Bak Egér a parasztok találkozóhe­lye volt... A Négyc-iocsűben két nagy mellű nő mérte a bort... Az Ezüst Kancsó a legelőkelőbb : ennek Tákáts Gyula Nagyatádon játszódó, dévaj hangú regénye, a Szín­ház az -Ezüst Kancsó«-ban a keresztapja. Elindulunk a sötét utcán. Eltűnődöm: Ahol az emberek az irodalmat annyira becsü­lik, hogy a vendéglőnek is a róluk szóló regényből válasz­tanak nevet, valóiban béke van... Kaposvár és környéke Amikor e könyv somogyi fejezetéhez anyagot gyűjtöt­tem, egy hétig Kaposváron a tanítóképző főiskola kollégiu­mában laktam. Üj, szén for­májú, több emeletes épület a kollégium. Amikor beléptem a földszinti vendégszobába, visszahőköltem. Kint is nyár volt, de a szobában pokoli hő­ség. Ha valaki egy tojást a padlóra ejt, rántotta lesz be­lőle. — A vendégszolba alatt, az alaigsorban van a kazánház — mentegetőzött a portás. — A meleg víz miatt, sajnos, most is dolgozik ... Este volt, aludni készültem. Megágyaztam, és lefeküdtem a heverőre. De akárhogy for­dultam, térdtől minduntalan lelógott a lábam. Két heverőt kellett összetolni, hogy vala­miképp elférjek. Szerencsére volt két heverő a szobában. — Az egész kollégiumban ilyen ágyak vannak — mondta reg­gel a takarítónő. — Háromne­gyedes, bakfisméretű ágyak ... Azt mondták, a lányoknak ez is jó. És főként: így olcsóbb volt a berendezés ... Elindultam, hogy megláto­gassam barátomat a Kalinvin városrészben. Tízemeletes ház hatodik emeletén lakik. Ház ház mellett, alig van levegő­járás, résnyi szabad tér a há­zak között. Barátom kimutat Pászt&rdaloh őrzője özvegy Jandzsó György né az egyik legkisebb házban la­kik Rinyakovácsiban. Az ap­ró ablakú, alacsony ajtajú, villany nélküli hajlékban mindössze egy helyiség van: ott a tűzhely, az ágy, az asz­tal, a szék. Az udvar másik végében hasonló kis épület, abban a fia lakik. — Majd épülünk ám na­gyobbat — röstellkedik az asszony, amikor befelé tessé­kel, de érezni, nem nagy meg­győződéssel mondja. Hatvankilenc éves. Nem látszik annyinak, csak az arca barázdált, a haja fekete. Leg­jobban a kezén hagyott nyo­mot az idő meg a kapanyél, ami hozzátartozott a hosszú, keserves munkával töltött év­tizedek alatt. Most már mosni is csak nehezen tud. A na- gyob darabokat a szomszéd­ban lakó menye viszi el. — Borzasztó sokat dolgoz­tam életemben, mégis mindig nagyon szegények voltunk. Az uram pásztor volt. Birká­kat, marhákat őrzött. Ami jött. Pásztorházban laktunk, ő meg sokszor volt messze tő­lünk a határban. Hetenként egyszer bepakoltam a vékába a meleg ételt meg a t-iszta ruhát, azután vittem utána. De hétszámra magam voltam a gyerekekkel. Tizenegynek voltam az anyja — úgy nézzen rám. De csak hat ma­radt meg. Most már csak öt él belőlük. Jaj, de keserves idő volt, istenem! Nyáron kapálni jár­tam, de nem ám a közeibe — oda nem adtak harmados meg negyedes földet. Csak a határ túlsó végébe. Sokszor három gyereket vittem keresztül a mezőn. Egyet a hátamon, egyet a karomon, egy meg jött, fogta a kezemet. Amikor kiértünk a tábla szélibe, le­raktam őket. De nem lehe­tett messzire, mert féltem, valami bajuk történik..., hát ahogy haladtam, mindig odébb tettem őket a földön. Azután mire észrevettem, sok­szor még a vizet is kiborogat­ták, amit egész napra vittem nekik... — Kapált a mama még egy fazék lekvárért is — mondja a menye. Az öregasszony rábóünt. — Negyedes földről már senki sem hall, de akkor any- nyi volt a szegény ember, hogy negyedrészért is vállaltuk a kapálást. Mi, cselédek, min­dent elvádoltunk, aztán Szent- györgy-napkor mégis jött a az erkélyről: — Nézd, ott vannak ma is a belváros po­ros utcái, elavult házai. Olya­nok, amilyeneknek még Ady látta őket a század elején ... Az egész átmenő autóforga­lom a Kossuth Lajos utcában zajlik... Itt, a külvárosban meg épülnek az új, zsúfolt la­kótelepek ... Sávház, torony­ház, szalagház. szolgáltató­ház ... Abban a házban pél­dául egy egész falu él. A ka­puk, a lépcsőházak, a folyo­sók. a lakások teljesen egy­formák. Az emberek nem ta­lálnak haza, eltévednek... A tervezők az épületek között még az úgynevezett omlási távolságot sem tartják meg... Nyár van, az ablakok nyitva; ilyenkor meg lehet őrülni a lakásban ... Ahol az ősszel még park volt, tavasszal azt is leaszfaltozzá'k. ( Nincs fa, nincs bokor, nincs virág. A füvet lelegelik az autók... Késő este térek vissza szál­lásomra. Kaposváron a régi, földszintes városrészben sö­tétben is könnyű tájékozódni. Az utcák derékszögiben met­szik egymást. Előttem idő­sebb házaspár ballag. Az egyik kertes ház előtt meg­állnak. Az erkélyen piros muskátlik, habzó petúniák, a kaputól a házig árnyas rózsa­lugas. Amikor elmegyek mel­lettük, hallom, hogy a férfi odafordul a hölgyhöz: — Itt biztos valami kertész lakik .. Mai építészetünkön, a lakó­házak tervezésén, a lakótele­pek életén töprengek Kapos­váron, 1976 nyarán. S azon. hogy kertésznek kell-e lenni ahhoz, hogy valaki két cse­rép muskátlit tegyen az ab­lakába ... Kaposvár bizony nem kapná meg a legszebb magyar városért, a korszerű várostervezésért, a legharmo- nikusabb lakótelepek építésé­ért alapított díjat... Lakás- kultúra, virágkultúra... Mi­lyen szép szavak! (Folytatjuk) szekér értünk. Laktunk Gigé- ben, Kadarkúton, Bajomban, itt Kovácsiban. Volt, ahol hat­hét évig is, de legtöbb helyről hamar el kellett költözni. Hiába dolgoztunk, szegények maradtunk. Most van nyolc­százötven forint nyugdíjam — megélek belőle. A nehéz évek mélyen ben­ne élnek. Sokat beszél róluk, nem tudja felejteni őket. Es­ténként sokszor énekli a régi cseléd- meg pásztordalokat. Azokban benne van a Jand- zsó-család és a többi szegény egész élete-keserve. — Mindig szerettem dalol- gatni. Még a nehéz munka mellett is — csak úgy magam­nak. Sok nótát tudok. A leg­többet még öregapámtól, öreg­anyámtól. Amit gyerekfejjel megtanultam, most se fele­dem. Egyszer jöttek ide a szomszédba — magnetofonnal —, és kérdezgették az örege­ket, milyen régi nótát tudnak? Valaki mondta, hogy én so­kat ismerek. Áthíttak, aztán Az olvasónak soha nem jut eszébe, hogy amikor belép a könyvtárba és kivisz egy könyvet, akkor az intézmény tervének teljesítését segíti elő. Pedig így van. A könyvtárak is éves terv alapján dolgoznak, amelyet igyekeznek minél jobban megvalósítani. Ebbe sok minden beletartozik: mi­nél több olvasójuk legyen, és minél több könyvet vigye­nek; az intézmény ne csak a szolgáltatás feladatát lássa el. hanem különböző igényeket elégítsen ki. Például a kuta­tók gyakran nehéz kérdéseire azonnal meg kell találni a megfelelő irodalmat, egy-egv témához »kapásból« összevá­logatni köteteket. Továbbá; a könyvtáros neveljen; a seké­lyebb irodalmi ízléstől miha­marabb juttassa el az embe­reket az igazi, színvonalas ol­vasmányokig. És legyen köz- művelődési szakember is: leg­alább annyira, hogy egy iro­dalmi estet, beszélgetést, ta­lálkozót meg tudjon szer­vezni. Emellett még számta­lan, kifejezetten szakmai fel­adata van. mint például az ál­lomány gyarapítása, a selejte­zés. 0 Hogyan sikerült mindez* megvalósítani? — erről volt szó tegnap a megyei könyv­tárban, ahol az előző év mun­káját értékelték. A legfontosabb kérdés: há­nyán látogatták a könyvtára­kat, és mennyit olvastak? A válasz rendkívül furcsa el­lentmondást hozott felszínre. Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója mondta el beszámolójában, hogy bár a beiratkozott olvasók száma 1600-zal nőtt, a kölcsönvett könyveké 40 ezerrel csökkent. Abban, hogy többen látogat­ják a könyvtárakat, közreját­szik a siófoki intézmény be­lépése. Itt alaposan fellendült az olvasók száma, amióta az intézmény működik. De hoz­zájárult a könyvtárosok jó szervező munkája a megyei könyvtárban — ahol jelentő­sen nőtt a fizikai dolgozók és a szakmunkástanulók aránya ' nagyon sokat daloltatok ve­lem. Mikor volt ez? Ügy hat­hét éve... Mit? Hát ezeket: Éva, Éva, Éva, aztán azt, hogy Három talpa van a tutyinalc, Kovácsi utcán foly a víz, meg azt, hogy Esteledik, alkonyo- dik... Ezeket elénekeltem Együd Árpádnak is. ö sok­szor fölkeresett engem. — A pásztoroknak nem na­gyon volt kedvük dalolni. Én se hangosan énekeltem, csak úgy magamnak. Most már az unokám is tanulgatja. De in­kább csak a szöveget írja — a nótát nehezen tanulja. Hosszú, egyszerű dallamú balladákba kezd. Lukács ör- zse és Fejős Jancsi szomorú történetéről énekel, meg az Endre báró gulyájáról. Ma már egészen szokatlan ének­lési módon adja elő a dalait, melyek olyan kedvesek neki. A közelmúltban Manga Já­nos járt kétnapos gyűjtőúton Somogybán. A második nap nagy részét nála töltötte. — és Barcsom, ahol rossz kö­rülmények között dolgozik a könyvtár, .mégis többen láto­gatják, mint tavajy. Hogy a több olvasó miért visfe kevesebb könyvet? Ez nagyon összetett kérdés. A sokat hangoztatott információ- áradat — amelyet a rádióból, a televízióból megkaphatunk — csökkenti az olvasásra for­dított időt. (A könyvből szer­zett információ mélységét ter­mészetesen nem pótolja.) Ugyanakkor — ez is társadal­mi ielenség — egyre nő a családi könyvtárak száma. Kü­lönösen a kézikönyveket, a szakmájukhoz, érdeklődésük­höz nélkülözhetetlen kötete­ket vásárolják meg az embe­rek. Ezek tulajdonképpen kellemes gondok, mert azt bi­zonyítják. hogy nő a könyv megbecsülése. A csökkenés többi oka azonban már sok­kal elgondol,koztatnbb. Külö­nösen a falusi fiókkönyvtá­rak gyakran hónapokig zárva tartanak betegség, a vezető elköltözése miatt. Ezért na­gyon sokan — főként a ka­nosvári járásban lakók — in­kább a megyei könyvtárból kölcsönöznek. Az iskolák ösz- szevpnása miatt elköltöznek a kis községekből a pedagógu­sok. nincs aki két-háromszáz forintért vállalná a heti két­szeri elfoglaltságot. így kö­vetkezhetett be. hogy négy könyvtár is bezárt könyvtáros hiányában. Az is gyakran előfordul, hogy nem találnak friss ol­vasmányt az 500, 1000 kötetes könyvtárban — a megrendelt új állomány pedig valamelyik tanácsi helyiségben porosodik. Mindez nagy gondot okoz. Semmiképpen sem szabad hagvni. hogy nőjön az »üres« könyvtárak száma, és ezzel olvasókat veszítsenek el. A megyei könyvtárban már ké­szülnek azok a tervek, ame­lyek megvalósításával elejét lehet venni számuk gyarapo­dásának. Ez azonban nemcsak a könyvtárosok ügye. Széle­sebb támogatásra van szükség a könyv, az olvasás, a műve­lődés érdekében. S. M. Könyvtárosközgyülés Több olvasó, kevesebb kölcsönzött könyv

Next

/
Thumbnails
Contents