Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-16 / 63. szám

AZ MHSZ TERVEIBŐL

Többe! várunk

a társadalmi aktíváktól

Beszélgetés Szabó Béla megyei titkárral

Sokrétű a Magyar Honvédelmi Szövetség feladata. Klubjaiban, szakköreiben fiatalok tíz- és százezrei sajátítják el a különböző ismereteket: a rádiózást, a modellezést, tanulják a gépjárművezetést. A szövetség összetett honvédelmi vagy lövészversenyein részt vevő fiatalok, felnőttek száma egy-egy évben eléri a hárommilliót is.

A szakmai ismeretekhez nyújtott segítség, a föltételek biztosi lása mellett a szövetségnek más feladata is van. Ezt a párt XI. kongresszusán Kádár János így foglalta ósz- sze, majd az elfogadott határozat a következőkben rögzítette: »Társadalmunk nagy gondot fordít az ifjúság sokoldalú fejlődésére. A fiataloknak sok lehetőségük van rá. hogy energiájukat, kezdeményező készségüket. tudásvágyukat társadalmilag hasznos célok érdekében bontakoztassák ki... A felnőtt nemzedék minden tagja, az érintett intézmények azzal a felelősség- tudattal törődjenek az ifjúság nevelésével, hogy munkájukkal és példájukkal a jövőt alakítják,. Ugyanakkor növelni

Barcson, a nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén a köztisztasági feladatokról, a közterületek kezeléséről és a költségvetési üzem munkájáról előterjesztett jelentés igy kezdődött: »Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény ...« Ez ugyanis jó bizonyítéka annak, hogy a szépen fejlődő dél-somogyi községben összhangba tudták hozni a kötelezettségeiket azzal a törekvéssel, hogy időben kell megvédeni szorosabb környezetünket is, azaz tisztán tartani a települést, megóvni a szennyeződésektől. Es a barcsiak helyzeti előnyben vannak: fél szemmel mindig az alig pár kilométerre levő ősborókásra kacsintanak, a megye egyik leghíresebb védett területére. Ez pedig részben meghatározza a községben végzett környezetvédelmi

munkájukat is.

A helyzeti előny azonban

nem jelent egyúttal különbséget is. A köztisztasági szolgáltatások a lakosság érdeklődésének kereszttüzében vannak, ugyanakkor szorosan kapcsolódnak a közegészségügyi, környezetvédelmi feladatokhoz, nélkülözhetetlenek az egészséges, kulturált települési környezet biztosításához. Mindezeket a feladatokat Barcson a költségvetési üzem kommunális részlege látja el. Ezek közül az úttisztítás, a szemét és hulladék összegyűjtése és szállítása a legalapvetőbb. A múlt évben csaknem 91 ezer négyzetméter út- és 4200 négyzetméter járdafelületet kellett tisztán tartaniuk. Korántsem könnyű ez a feladat: nincs elegendő gépük, így rászorulnak a kézi erőre is, ráadásul a rendelkezésre álló berendezések gyakran meghibásodnak. A tisztítandó útfelület nagysága évente 4— 5 ezer négyzetméterrel növekszik, újabb és újabb feladatokat adva- a kommunális részlegnek.

A korszerű gépjárműpark ma már elengedhetetlen követelmény, különösen egy olyan gyorsan fejlődő településen, mint Barcs. A középtávú célkitűzések szerint az úttisztítást gépláncban kell megoldani, s a tervidőszak végére beszereznek egy — /szakmai nevén — »önfelszedő .komplex úttisztító gépjárművet". Ennek értéke egymillió forint.

Csaknem 750 lakásból gyűi- tik össze a szemetet. Általánossá és teljessé akarják tenni (ugyancsak 1980-ig) a közegészségügyi követelmékell az ifjúsággal szemben támasztott követelményeket is. hangsúlyozva kötelességeit és felelősségét önmagáért és a szocialista társadalom jövőjéért is."

Tudatos,

következetes nevelés

Erről a feladatról beszélgettünk Szabó Béla. alezredessel, az MHSZ megyei vezetőségének a titkárával. Rövid ideje az év elejétől van csak ebben a tisztségében, ám hivatásos ka‘om.ai szolgálatának negyed- százada alatt már korábban is segítette a szövetség munkáját.

— E munkáról volt szó a megyei vezetőség melleit működő tanácsadó testület ülésén. Ebben — hasonlóak működnek a járási, városi vezetőségek mellett is — a különböző társadalmi és tömegszervezetek, a tanács és a fegyveres 1 bű- letek képviselői vesznek részt. Ezernél több társadalmai aktívánk tevékenykedik a megyében. A tanácsadó testület — gondolva a hazafias-honvédelmi nevelésre, a fiatalok tudanyeknek minden tekintetben megfelelő, pormentes gyűjtési és szállítási technológiát. Ehhez is gépek szükségesek.

Már két éve, hogy bevezették az úgynevezett limlomnapokat A háztartási hulladékok esetenkénti összegyűjtését és elszállítását szolgálja az akció. Egy-egy alkalommal 6—800 köbméter hulladékot selejteztek ki a barcsi háztartásokban. Ebben az évben kétszer is rendeznek ilyen akciót: márciusban és októberben. A lakások növekvő számával párhuzamosan több a szemét is a nagyközségben. Különösebb baj ebből nem lehet: a korábban kialakított szeméttelep évtizedekig elég lesz.

A barcsi vállalatok, üzemek, intézmények szintén nagy »hulladéktermelők«. Talán ez az a terület, ahol a kommunális részleg csak nehezen tud lépést tartani a feladatokkal. Bár a múlt évben né-j mileg javult a helyzet, még ma sem mondható megoldottnak.

Indokolttá vált Barcson a köztisztasági tanácsrendelet módosítása. Természetesen

ORSZÁGOS jelentőségű a zöldségfélék termelésének a fokozása. A megoldást itt is a jól fölszerelt rendszerek jelentik, ily módon tehető szervezettebbé. biztonságosabbá a zöldségellátás. Ezt ismerték fel Fonyódon, amikor a tsz vezetői elhatározták, hogy áo hektár sárgarépával belépnek az üllői gyökér- és zöldség- termelő rendszerbe.

A gazdaság régi hagyományokkal rendelkezett e téren, szép eredményeket ért el, a termelés további növelését azonban — úgy látszott — önerőből nem tudják megvalósítani. A tavaly kötött szerződés értelmében a napokban kell megérkezniük a sárgarépa-termesztés gépsorainak. Egy új rendszerhez csatlakozás jelentős anyagi kihatással jár. Ebben az esetben ösztönzőként hatott a fejlesztésre kapható 70 százalékos állami hozzájárulás. A sárgarépa termeléssel kapcsolatos költségek mintegy ötmillió forintot tesznek ki, a támogatás végleges megítéléséről majd a megyei tanács vb dönt.

tának következetes formálására — így határozott: a jövőben előtérbe kell helyezni a politikai nevelést, a szövetség munkájában jobban kell támaszkodni a társadalmi aktívákra. hasznosítani kell tapasztalataikat, kamatoztatni a közéletben szerzett ismereteiket. A jövőben sokkal na- gvobb gondot fordítunk az aktívák munkájának erkölcsi elismerésére.

Tartalmacabb

együttműködést

Többek között szerelnék elérni, hpey a járási-városi vezetőségek, a klubok és szakkörök vezetői a legfontosabb határozatokat minél előbb megismerték, s azok szellemében tevékenykedjenek. Nagyobb lehetőséget teremtenek az önálló, kezdeményező munkára is.

— A tanácsadó testület javaslata, hogy a megyei vezetőség a jövőben kevesebb, de alaposabb, a munkát hatékonyabban segítő ellenőrzést tartson, ezt pedig alapos fölnemcsak a rögzített szabályok jelenthetik a megoldást, a munka javulását. Ezért állandó kapcsolatban állnak egymással az állami és a tanácsi szervek. A barcsi költségvetési üzem 1975 óta tagja a Köztisztasági Egyesülésnek. Sok segítséget kapnak innen a köztisztasági szolgáltatások műszaki megoldása, a feladatok jobb végrehajtása érdekében.

A nagyközség — többször elhangzott ez már — mint határátkelőhely, az első olyan település, ahol a Jugoszlávia felől érkező vendégek benyomásaikat szerzik. Nyilván ez is meghatározza a barcsiak köztisztasági munkáját. Az érdekek — a lakosoké és a vendégeké — azonosak. Erről tanúskodik • beszámolóban olvasott mondat is: »A határátkelői program végrehajtása során a köztisztasági feladatok ellátásában is jelentős változások lesznek az év első negyedében. Újabb konténereket helyezünk ki, figyelembe véve a falugyűléseken elhangzott kéréseket és javaslatokat is.«

A tervek biztatóak. A tervezett árbevétel csaknem hárommillió forint, ami hektáronként mintegy 50 ezer forintot jelent. Összevetve ezt az adatot például a búzáéval, amely nem haladja meg a 12 ezer forintot, világossá válik az új termék jövedelmezősége. Nem is a termelés okoz már most fejfájást a vezetőknek, hanem a betakarítás, az értékesítés megszervezése.

Várhatóan mintegy 150 vagon sárgarépát takaríthatnak be. Ennek nagyságát az érzékelteti, ha összevetjük a megyei igénnyel, amely csupán 30 vagon. Mivel a konzervgyárak szükséglete sem haladja meg a 25—30 vagont, értékesítési lehetőségként elsősorban a MÉK maradt. A vele kötött szerződés értelmében a vállalat a naponta fölszedett és válogatott meny- nyiséget átveszi, ez egyben a tsz raktározási gondjait is megoldja. A nehézséget az okozza, hogy a szerződés szerint csak válogatott és ládába rakott árut adhatnak át. Ehhez a munkához nagy lét- uamu munkaerő keü.

mérés előzze meg. Ebben a tanácsadó testület tagjai is részt vesznek majd. Üléseinket a jövőben a helyszínen tartjuk, hogy jobban megismerhessük egy-egy járási- városi vezetőség, az ott tevékenykedő klubok, szakkörök életét, , munkáját. Több feladatot adunk szövet-égünk társadalmi munkabizottságainak. Az elmúlt években több együttműködési szerződést kötöttünk. A tanácsokkal. a KISZ-szel, az úttörőszövetséggel, a fegyveres testületekkel, a Szakszervezetek Megyei Tanácsával állapodtunk meg, s hasonló együttműködési megállapodást kötöttek járási-városi vezetőségeink is. Együttműködést tervezünk az ismeretterjesztő társulattal. Ez a munka csak akkor lehet eredményes, ha a korábbi évekénél összehangoltabban és tervszerűbben végezzük.

Kommunistáink

összefogása

Ebben az évben nagyon sok

feladat vár a Magyar Honvédelmi Szövetségnél dolgozókra és a társadalmi aktíváikra. Az összetett honvédelmi és iö- vészversenyeken, a honvédelmi hónap megrendezésén kívül segíteni kell az iskolai szakköröket, a honvédelmi felelős tanárok munkáját, az »Egy MHSZ-klub — egy iskola« mozgalmat. Növelni kell a-fiatalok és a nők számát a szövetségben. A hivatásos gépjárművezetők képzése színvonalának emelése szántén feladat.

— Mindebben jelentős segítséget ' nyújtanak a szövetségnél dolgozó kommunisták. Pártalapszervezetünk beszámoló taggyűlésén arról is szó volt, hogyan tehetjük még eredményesebbé munkánkat, segíthetjük az eddiginél is tartalmasabban az ifjúság hazafias-honvédelmi nevelését. Valamennyi kommunista azt kapta megbízatásul : segítsen abban, hogy emelkedhessen munkánk színvonala, megvalósítsuk mindazt, amit pártunk elvár tőlünk, s méltóképpen készüljünk 1978-ra, a szövetség megalakulásának 30. évfordulójára — mondotta befejezésül Szabó Béla alezreI

A szezonban két kombájn dolgozik majd a földeken. Napi termelésük 5—6 vagon ! sárgarépa lesz, s ezt a szövetkezetnek kell folyamatosan feldolgoznia. A legtöbb gondot az okozza, hogy nincs megfelelő gép a művelethez. A rendszer korábbi tájékoztatása szerint kétféle válogatógép is van a piacon, azonban kiderült: az egyiket nem hozzák hazai forgalomba, a magyar gyártmányút pedig az előzetes hírekkel ellentétben még csak tervezik a gyárban.

A MEGOLDÁSRA két lehetőség van. Szabad munkaerőt bocsátanak rendelkezésre, és olyan szállítószalagokkal, záróval fölszerelt gépegységet állítanak be, amely a fizikai munka egy részét valamelyest megkönnyíti. Fölmerült az üdülőben csak ' idényjelleggel foglalkoztatott asszonyok beállítása is.

A gazdaság vezetői úgy vélik: kellő szervezéssel nem lehet akadálya a biztonságos munkának.

B. A.

Köztisztaság és környezetvédelem

Lépést kell tartani

des.

M. A.

Sz. L.

Rendszerszerű termelés és kézi munka

TÁM 0 GATÁS

H

em szeretem ezt a szót. A gyámoltalanság és a gyengeség, a bizonytalan lépések és a botladozás jut az eszembe róla, s ha állami támogatásról hallok, nem tudom elkerülni a kérdést: voltaképpen ki kit támogat? Ha valóban gyámoltalanok, gyengék lennénk, akkor miből támogatna az állam? Nem szavakon rágódás ez. Ügy érzem: a hozzájárulás, a nemzeti javak elosztása vagy valami más jobban kifejezné a lényeget. Mindezt azért mondom el, mert nem becsüljük eléggé a közös vagyont; nem mindig vesszük észre, hogy mennyivel több van a tarsolyunkban, mint a borítékban. Másrészt, mert úgy gondolom: nem kell hálásnak lenni az állami támogatásért; ehelyett célszerűen, okosan kellene felhasználni az állam, tehát valamennyiünk javára.

Érdekes, hogy sohasem Kaszáljuk azt a kifejezést, hogy lakossági támogatás. A lakosság mindig hozzájárul, az állam támogat. Ha a két szó különbsége mennyiséget fejezne ki a közgondolkodásban, akkor sem lenne létalapja az ilyenfajta megkülönböztetésinek. Különbség van, nem Is kicsi. Éppen a napokban jártam a Kaposvári Városi Tanácson, s nagy örömmel olvastam a népfront följegyzéseit. Az aláírásokat gyűjtő lapokon ez áll: »A kövesút építéséhez házanként 4500 forinttal hozzájárulok, a telkem előtt a vízlevezető árok és a padka elkészítését vállalom«. Ez nemcsak azért siker, mert tavaly még 3000 forint volt a házan- kénti hozzájárulás, hanem azért is, mert — ezúttal a topo- nári városrész három utcájának lakói — adni és tenni is akarnak azért, hogy megszűnjön a por, a sár. Nem kérnek és nem követelnek. Ezért lelkesedni kell. Igaz, hogy az 1682 folyóméter kövesútra 616 500 forint gyűlt össze, s megépítése 168 millióba kerül. De mégis — közvetlenül is — részt vállal a lakosság. Közvetetten sokkal több pénzzel, hiszen ki termeli az értékeket? Néha indokolt, néha indokolatlan türelmetlenségünket legföljebb az idézi elő, hogy nem állítunk elő annyi értéket és olyan ütemben, hogy viszonylag rövid idő alatt »kövesítsük« például a még 100 kilométernyi földes utcát Kaposváron.

Az állami hozzájárulás egyébként hallatlan méretű; mindennapi életünk szerves része. Még csak megközelítő felsorolásra sem vállalkozhat az ember. Néhány adalékot azért hadd írjak ide. Gondol-e valaki például arra, hogy vasúti utazásainkhoz, a jegyek árához évente 5,5 milliárd forintot tesz hozzá az állam; hogy az utasok 88 százaléka valamilyen kedvezménnyel utazik? Jó ez így? Miért ne volna jó? Nem a levegőből és nem külföldről, hanem a nemzet jövedelméből rakhatunk ennyit a személyes jövedelmekhez. De gyűjtöttem somogyi példákat is. Itt van többek között a szakszervezeti üdülés. Az emberek természetesnek tartják, hogy mondjuk egy kétgyerekes család 1500 forintért két. hétig üdülhet az ország legszebb tájain. Kit érdekel, hogy még 4200 forintot tesz hozza a nagy közösség? Azt szokták mondani: »De hiszen fizetjük a szak- szervezeti díjat!« Igaz, megnéztem ezt is. Somogybán 105 500 szakszervezeti tagra számítva 22,52 forint a tagdíj havi átlaga. Hét év alatt sem fizet be 4200-at a család, még akkor sem, ha mindkét tagja szervezett dolgozó. Az üdülési hozzájárulást is érdemes volna beírni a családi bevételek közé.

B

eszéltem egy férfival, aki tavaly nagy boldogan hozott Jugoszláviából egy orkán kezeslábast a kicsinyének. Csak itthon döbbent rá, hogy kétszáz forinttal olcsóbban vehette volna meg ugyanazt. Mert itt hozzájárul az állam. Nem biztos, hogy eljutott a következtetésig: »Jóval több a jövedelmem, mint amennyit miatta gyakran panaszkodom.« Óvodák és bölcsődék, üzemi konyhák és filmszínházak, könyvtárak és televízióelőadások jutaak az eszembe; az anyasági segély, a másfél millió nyugdíjas még ma sem kielégítő, de biztos jövedelme ; az ezernyi szociális juttatás. Nemde valamennyi a családi, a személyes jövedelem része? Mint ahogy valamennyi a dolgozó ember tevékenységének áldása. Az állami »hozzájárulás« tehát nem »jótétemény«, .amiért hálásnak kell lennünk; hanem visszatérítés, amit jó volna jobban megbecsülni, s célszerűen kamatoztatni.

Az ötéves terv végére egymillió gépkocsi lesz az országban — hogy e divatos és népszerű témát említsem. Gondolkodnak-e az emberek tömegméretekben azon, hogy ehhez a nagy mennyiségű gépkocsihoz utak is kellenek. Mii- liárdókért! Hogy a lakásprogram, a nagy ipari beruházások, a termelés tökéletesítése minden ágazatban óriási értékeket fal fel? A magunkéból költjük — önmagunkra. Nem az állam támogatja a dolgozókat, hanem a dolgozók saját szocialista államukat, hogy az visszatérítve — közvetett és közvetlen úton — ésszerűen elosztva gazdagítsa tovább életünket. Nem vagyok ellenlábas, ne higgyék. Csupán azt szeretném, ha nem fogadnánk vak tisztelettel az »állami támogatási«, hanem ehelyett egyre jobban megtanulnánk becsülni, s élni a lehetőségekkel.

Hivatott szervek, s e szervekben emberek hivatása a felosztás. Hogy kinek mennyi jut belőle? Ezt rendszerint a népgazdaság érdeke és lehetősége szabja meg. Az is igaz, hogy nem mindig. Az elosztás egyenetlenségei, a felhasználás meggondolatlansága mögött gyakran húzódik meg a ros$z értelmű — és korántsem szocialista! — egyéni kapcsolat, a kapkodás, a megfontolatlanság, néha a hozzá nem értés. Első példámból kiindulva többek között arra gondoltam, hogy miért telepítették egymástól távol, különböző helyeken a tsz-majorokat. Állategészségügyi vagy más megfontolás vezette a tervezőket? Egy bizonyos: jó néhány tsz-ünk majorjába több betonutat kellett építeni, több helyre elvezetni a villanyt, néha a »díszkivilágítást«, mint amennyire okvetlenül szükség lenne. Lehet, hogy emiatt olyan sok még a sáros utca Somogybán? Nem tudom. Vagy. Ott építettünk-e iskolákat, közintézményeket, ahol hosszú távon szükség van rájuk? Mindenütt megfontoltan telepítettük-e a kis üzemecskéket? Fölmértük-e a jövőt a munkaerőhelyzet, a korszerűsítés és a gazdaságosság szempontjából? Egyszóval: mindig jó helyre tcsszük-e az államkasz- sza, valamennyiünk kincseit? Visszafelé nehéz, de előre látva kétségkívül sokat lehet javítani a tervszerűségen; lehet még megfontoltabban gazdálkodni javainkkal.

És a családi, a személyes életünkben is. Az értelmes embert az jellemzi, hogy mindig tudja: mi miért van, mit miért tesz. Az egyéni életben nem azért kell többet, jobban, becsületesebben munkálkodni a közösségért, mert az állam akkor majd »támogatja a gyengéket, a rászorulókat«; hanem azért, hogy a közösség boldogulásával együtt boldoguljon — ha úgy tetszik gazdagodjon anyagi javakban és szellemiekben is — az egyén, a család. *

N

em szeretem azt. a szót, hogy támogatás. Beszélhetünk hitelről és kiegészítésről, hozzájárulásról és visszatérítésről vagy bármiről, ami jobban kifejezi a lényeget. Ha különböző helyeken nem kísérlik meg minduntalan »hálára kötelezni« az állampolgárt, a kisebb közösséget az -állami támogatás« kapcsán; ha tudja, hogy a saját értéktermelő tevékenységéből gazdagodik az ország, akkor hiszem, hogy többet is ad, és jobban meg is becsüli a borítékon kívüli jövedelmét.

Jávori B«U