Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-15 / 38. szám

Pénzügyi egyensúly a termelőszövetkezetekben Milyen következményei vannak a különböző címe­ken folyósított bankhitelek­nek a mezőgazdasági nagy­üzemekben ? Erről kérdeztük meg Tihanyi Zoltánt, a Ma­gyar Nemzeti Bank Somogy megyei Igazgatóságának veze­tőjét. — A somogyi termelőszö­vetkezetek múlt évi tervei úgy készültek, hogy megvaló­sulásuk elősegítse a megye élelmiszer-gazdasági céljai­nak teljesülését. Ismeretes, hogy az 1975. évi gazdálko­dás után nem a legjobb ala­pokat hozhatták át a múlt évre, néhány tsz-nél tehát már a tervezéskor feszültsé­gek mutatkoztak. Ezeken a helyeken tetézte a nehézsége­ket a nyári szárazság, illetve tetézte volna, ha nem kísér­jük figyelemmel gondjaikat, és nem segítünk. A segítség módja a hitelezés. Jelentős összegű forgóalaphitel került ki a termelőszövetkezetekhez, és sok géphitelt is adtunk — mindezt a bővített újrater­melés érdekeinek szem előtt tartásával. Már az év elején látszott, hogy többek között támogatásra szorul a csurgói, az igali, a sávolyi, az oszto- páni tsz: hitelt kaptak a fe­szültségek ellensúlyozására. A termelőszövetkezetek gazda­sági és pártvezetőivel megbe­széltük, hogy miben segíthe­tünk, melyik megoldás ígér­kezik a legcélravezetőbbnek. A pénzügyi egyensúly helyre­állítását szolgáló hitel igény­lését feltételekhez kötöttük. Aláírtuk a megállapodásokat, s a tsz-ek következetesen tar­tották magukat az egyezsé­gekhez. Módjuk volt a tartós eszközök visszapótlására, négy tsz pedig hitelprolongá- ciót kapott. — Mennyi hitelt vettek igénybe tavaly a somogyi tsz-ek, s azt milyen célra használták fel? — A termelés közvetlen rá­fordításaira, a termelés költ­ségeire éppen úgy kaptak hi­telt, mint a fejlesztéséhez. Az igényeket több körülmény is indokolta, így például az árváltozások hatása, a várt­nál kisebb tartalék; néhány tsz-nél a hozamkiesés, másutt a költségek növekedése. Végül is tavaly majdnem kétszer annyi rövid lejáratú hitelt adtunk — 400 millió forinttal többet —, mint az előző év­ben. Ennek ellenére nem volt olyan termelőszövetkezet, amelyik ne fizette volna visz- sza esedékes tartozását. A mezőgazdasági munkák za­vartalansága érdekében ta­valy már az idei műtrágya beszerzéséhez is adtunk hi­telt, összesen 27 millió forin­tot. Négy tsz élt ezzel a lehe­tőséggel. Támogattuk az ál­lattartó telepek állománnyal való feltöltését, a takarmány beszerzését, a juhászatok fej­lesztését. Ezekre a célokra 82 millió forint forgóalaphitelt nyújtottunk. Kevesebb beru­házás volt, mint 1975-ben, vi­szont tovább javult a gépbe­szerzés aránya. Főképp erő­gépeket és a cukorrépával, a burgonyával, a takarmánybe­takarítással kapcsolatos gép­sorokat vásároltak. — Beszélhetünk-e esetleges eladósodásról, azaz a hitel­visszafizetési kötelezettség nem okoz-e pénzügyi zava­rokat a termelőszövetkeze­tekben? — A hitel egy tsz-t sem te­het tönkre. Erre egy tényt is elég említeni. A múlt év vé­gén annyi volt a megye ter­melőszövetkezeteinek fejlesz­tési hiteltartozása, amennyi ugyanezeknek a tsz-eknek a a háromévi együttes, fejlesz­tési alapja. Tehát nem kö­vetkezhet be zavar. Az is igaz, hogy meglehetősen nagy a különbség az egyes gazda­ságok között, így a megyében hat-nyolc tsz-nek az átlagos­nál nagyabb a hitelterhe, itt fokozott figyelmet kell szen­telni a további fejlődésre. — A múlt évi hitelek mi­lyen hatással lesznek a közös gazdaságok termelésére, cél­jaink megvalósulására? — Bízom abban, hogy a ki­egyensúlyozottabb gazdálko­dás, a tartalékok feltárása és hasznosítása, a vezetés szín­vonalának és a munkafegye­lemnek a javítása a tervezett hozamok eléréséhez vezet. És ha ezek valósággá válnak, akkor az idén és a jövőben is zavartalan lesz a hitel-vlsz- szafizetés. Ezt úgy is értem, hogy a törlesztés á tsz-ekben nem okoz gazdasági megráz­kódtatást. Ki tudnánk elégí­teni például az új szarvas- marha- és sertésférőhelyek létesítéséhez és a rekonstruk­ciós munkákhoz szükséges hi­teligényeket is, de eddig meglehetősen gyér az igénylők száma. Valószínű, hogy a szarvasmarhaprogramm al kapcsolatos decemberi kor­mányhatározat élénkíti majd az érdeklődést. — Milyen »hitelprognózist« kaphatnak a tsz-ek erre az évre? — Igazgatóságunk dolgozói az üzemi tervek elkészülté után a gazdaságvezetőkkel együtt vizsgálják, elemzik a gazdasági elképzeléseket, s ha pénzügyi feszültség mutatko­zik, a bank intézkedik ezek feloldásáról. Az idei tervek feszítettek, de rugalmasan tá­mogatjuk a nagyobb, nehe­zebben megvalósítható célo­kon munkálkodókat is. Ha az üzemek fokozottabb figyelmet fordítanak a pénzügyi tervek­re, arra, hogy ezek reálisak legyenek, s ha jobban együtt­működnek a társgazdaságok­kal — az állami gazdaságok­kal is! —, könnyebb lesz előbbre lépni. Minthogy az élelmiszeripar • exportjához a nyersanyag számottevő ré­szét a tsz-ek adják, fokozzák ezek termelését, s mielőbb hozzanak határozott döntést a kiemelt kormányprogramok­ban való részvételről, így el­sősorban a zöldség- és a szarvasmarhaprogram üzemi szintű megvalósításáról. Ezekhez — az állami támoga­táson kívül — a bank segít­ségét is igénybe vehetik: ked­vezményes hiteleket nyújtunk a termelőszövetkezeteknek. H. F. Prémium a takarékosságért Tervek és gondok Gyékényesen Február elején nem a megszokott kép fogadja a lá­togatót, amikor belép egy ter­melőszövetkezet irodájába. Gondterhelt tekintetek, vaskos papírkötegek, folyton csengő telefonok. A tervkészítés és a számvetés felelősségteljes idő­szaka ez. A növénytenmesztésá ága­zatban Gyékényesen a terv- készítés vége felé járnak. Eiló Lajos ágazatvezető az agronó­miái összesítésen dolgozott ép­pen. — Egy-két nap, és végzünk vele, s ezzel párhuzamosan a pénzügyi tervvel is — mond­ja. — A földeken már meg­kezdtük volna a műtrágyázást, a rossz idő azonban nem en­gedte. Addig, amíg nekilátha­tunk, igyekszünk mindent elő­készíteni. A fő tevékenysé­günk most a tervkészítés. Üj vonás, hogy takarékossági ter­vet is készítünk. Érdekeltté kívánjuk tenni a dolgozókat a takarékosságban, ezért a meg­takarított költségek egy há­nyadát juttatás formájában megkapják. A termelési tervvel párhu­zamosan készülő takarékossá­gi tervet ágazatokra bontot­ták. A módszer lényege, hogy a hozamok növelésén kívül az ésszerű munkaszervezéssel csökkenjenek a költségek. Ez azonban nem egyszerű anyag­takarékosságot jelent, hiszen a növénytermelési ágazatom belül például a növényvédő szerek, illetve a műtrágya mennyiségét nem szabad csökkenteni. A különféle anyagok tárolása, szállítása viszont már sok lehetőséget rejt magában. Másrészt a ter­mények fajlagos terméshoza­mának növelésével csökkent­hető a ráfordítás költsége. A termelési tervbe beépí­tendő takarékossági tervet és premizálási javaslatot aztán a közgyűlésnek kell majd jóvá­hagynia. Szükségszerű volt ez az intézkedés, mert Gyéké­nyesen nem kényeztette el a természet a szövetkezetét. A táj a lehetséges változatok teljes skáláját mutatja, a környéken megtalálható a földrajzkönyvekből ismert majd minden domborzati for­ma és talaj féle. Ennek követ­kezménye, hogy a tsz növény­termesztési ágazata kettős ar­culatú, a dombos vidéken fő­ként takarmány- és ipari nö­vényeket, a síkon pedig ga­bonát, kukoricát, cukorrépát, borsót termesztenek. Három és fél ezer hektár szántójukból a legtöbb, 1650 heíktár a gabonaterület, 790 hektáron kukoricát termelnek az IKR rendszerben, s tagjai a babarci borsó-termesztési rendszernek is száz hektáron. Az ágazatvezető az eredmé­nyeket kutatva a cukorrépá­ról beszél a legszívesebben. — Négyszáztizenegy mázsa volt tavaly a hektáronkénti ter­mésátlag. Ez nagyon ió ered­mény, ha tekintetbe vesszők, hogy 1975-ben 353 mázsa volt a termésátlag, és a tervekben csak 1980-ra irányoztuk elő a négyszáz mázsát. Az ágazat további termé­nyeit vizsgálva már nem ilyen egyértelműen kedvező a kép. A feltűnően nagy terület miatt a gabonát nem tudják teljes vetésforgóban termelni, így rákényszerülnek, hogy még harmadik évben is búzata dó­ba vessenek. Ez meglátszik az átlagon. Ügy fest: jó üzletet kötöttek a borsóval Gyékényesen, mi­vel a 75-ös év 7,9 mázsa hek­táronkénti átlagát tavaly 27 mázsára emelték. A több mint háromszoi'os terméshozam­növekedés meggyőző ered­mény ! A kukoricáról szólva elkomorulnak a tekintetek. A szövetkezet 1975-ben lépettbe az IKR kiukoricatermesztés: rendszerbe. A rendszer által nyújtott szolgáltatásokkal elé­gedett ’ lehet a szövetkezet, a költségek azonban nehéz hely­zetet teremtettek. A termés­többlet húsz százalékát kel­lett most befizetniük, így a termésnövekedés java része elvész. — Az IKR-nek a többlet- termés a lényege, nekünk meg a gazdaságos termelés. A szerződés kötésekor még más ára volt a műtrágyának is. A mostani árak mellett a tech­nológia betartása nem sok hasznot hoz. Országos irány­vonal a gazdaságos termelés, miért kényszeríti ránk az IKR a mindenáron való termésnö­velést ? Követendő példa, ha egy gazdaság éves tervet készít az ésszerű anyagfelhasználásra. Ellentmondás azonban, hogy más vonatkozásban rákénysze­rülnek a feltétlen termelésnö­velésre. Nem hibáztatható egyértelműen az IKR, hiszen ez a rendszer a szövetkeze­teknek jelentős anyagi befek­tetés nélkül már a kezdettől jelentős támogatást — gépe­ket, technológiát — nyújt, igaz, borsos törlesztéssel. Ezen kellene elgondolkodni, és jobban egyeztetni a rendszer­gazda és a termelőüzem érde­keit. * M. Ott fenn » hetven */ Zákány, Kisperjési utca 56. Haragoszöld, hatalmas fe- nyőóriások díszlenek a kerí­tés mellett. A kert teleültet­ve parányi tujacsemetékkel, és bokrokkal. A rengeteg zöld egyről vall: akik itt fenn a hegyen élnek, qbben a ba­rátságos környezetű otthon­ban, szeretik a szépet, a fát, a virágot. — Az erdő volt apró gye­rekkoromtól a szerelmem 1.. Kovácsszakmát tanultam, dol­goztam urasági kovácsként is. Azután, amikor lehetőség nyí­lott, hogy erdésztanulónak menjek, habozás nélkül dön­töttem. Három éven át telje­sen ingyen dolgoztam egy cse- metéskertben, tanultam az új szakmát, a hivatásomat. Ezt követően csaknem negyven évig jártam az erdőt... Tölgyesekben riadtan me­nekülő, őzek, szarvasok, a bükkerdők csöndjét felverő vaddisznócsordák elevened­nek meg Véghelyi Ferenc er­desz szavai nyomán. Vele együtt járjuk a Nyíres­dombot, Dö- börcsét, a Lá­tó-begyet, fi­gyeljük az ap­ró- és nagyva­dak vonulá­sát. gyönyör­ködünk a ka­nyarodó Drá­vában. Ott állunk mel­lette mi is, és nézzük a né­met fasiszták által felrob­bantott, majd újjáépített zá- kányi iskolát, művelő­dési házat, ezt lőszerraktárnak használták. Mementóként csu­pán egyetlen fala állt hosszú éveken át. Végheiyi Ferenc javasolta társainak, a község lakóinak: fogjanak össze,, s társadalmi munkában építsék fel a mű­velődési házat, ö volt az első, aki munkához látott, majd megszervezte néhány zeneba­rátból az a1 kaim i együttest, irányította játékukat. A közös munkával elkészült művelődé­si otthoniban ők szórakoztat­ták a zákányiakat. Ezért javasolták elsőként a tanácsiba 1950-ben. Addig lát­ta el ezt a tisztségét — a Kisperjési utca lakóinak nagy megelégedésére —, amíg az egészsége engedte. — Sajnos, betegségem az otthonomhoz köt. Nem tudok becsülettel eleget tenni köz­életi tisztségemnek, kénytelen vagyok átadni másnak a ta­nácstagsággal járó feladato­kat. Nagyobbik fiam, József — a MÉK itteni telepén gép­lakatos — gyakran segített nekem, amikor gyűlésre, tár­sadalmi munkára, út- meg járdaépítésre mozgósítottuk az utcabelieket. Szeretném, ha a Kisperjési utca lakói neki is megadnák azt a bizalmat, amelyet több mint negyed százada nekem megs.zavaztak. Arcán könnyek peregnek végig... Néhány pillanatig együttér­zően hallgatok, azután elbú­csúzunk. Lefelé a hegyről el­haladtam a művelődési otthon mellett — helyet kapott ben­ne a községi könyvtár is —, amelyet Véghelyi Ferenc ja­vaslatára, kezdeményezésére építettek újjá. Ott fenn a hegyen, Zákány­ban egv hatvanadik évéhez közeledő férfi él. Azóta sem tudom felejteni az elérzáke- nyült pillanatokat, amelyek a könnyeket előcsalták. Megér­tettem Véghelyi Ferencet, s megértem a hozzá hasonló embereket. Hiszen nem önma­ga felett sajnálkozott, hanem azért, mert betegsége ilyen kíméletlenül bánt el vele. Azért,’ mert elszakította őt »szerelmétől-«, az erdőtől, s attól, hogy járja az utcákat, tanácstagi körzetét, szervezze az emberek összefogását a község fejlesztése, gazdagítása érdekében. E’szakította őt a munkásőrségtől, amelynek 15 éven át tagja volt. Ám az utca lakói nem fe­lejtik el Végihelyi Ferencet Gyakran bekopognak hozzá csakúgy, mint a tanács veze­tői is, kikérik véleményét, ja­vaslatát. Az iránta megnyil­vánuló tisztelet, megbecsülés jele az is, hogy mindenki egyetértett azzal : helyére, utódjául nagyobbik fiát java­solják a tanácsba. Szalai László Hova megy a munkaerő? A z elmúlt 9—10 évben a fejlődő somogyi ipar mintegy 35—40 ezer embert alkalmazott — volt mezőgazdasági dolgozókból. A gyárak kapuin belül munkál­kodók igen tekintélyes része faluról jött. Mára azonban valamelyest fordulni látszik ez a folyamat. Egyre több ember fogja a batyuját, tér vissza a falujába, s keres a tsz-ben vagy a szomszédos ipari szövetkezetben munkát. Ok igazából soha el nem jöt­tek a faluból, csupán mun­kát vállaltak a városban. A mezőgazdaság egyre több fém­ipari szakmunkást, gépészt, építőbrigádot kér, a zári rendszerek jól képzett mun­kaerő iránti igénye magas. S az emberek veszik a kalapju­kat ... Hogy mit jelent a megyé­ben ez a visszafelé tartó áram­lás, arra álljon itt egy adat az építőiparból. A jól eéoe- sített, koncentráltan építkező vállalatoknál 250—300 ezer forint termelési érték jut egy dolgozóra, míg a kisebb brigádoknál, tsz-munkacsa- pafoknál 100 ezer sem. Nem kell magyarázni, miért fonto­sabb a nagyvállalati szerve­zetben végzett munka. Ma mégis — az építőknél marad­va — az emberek 40—45 szá­zaléka dolgozik a kisebb épí­tőipari szervezetekben, s köz­tük háromezren építéssel, s nem javítással, tatarozással foglalkoznak. Az volna tehát kívánatos, hogy a legjobban szervezett, magas termelékenységű vál­lalatoknál dolgozzanak az em­berek. Itt vannak a legkor­szerűbb anyagok, a legdrá­gább gépek, itt igyekeznek a munka- és üzemszervezés legújabb, leghatékonyabb eszközeit alkalmazni. Az em­berek mégis elmennek. Ügy látszik, van még valami más is, ami megtartó, vagy taszító erő lehet. S ezt a vállalatok belső életében, szervezetének sajátosságaiban kell keres­nünk. De a munkavállalók gondolkodása gyökereinek fel­tárása sem lehet közömbös. Példáinkat újból az építő­iparból vesszük. A Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalatnál, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál évről évre rendszeres összesítőt ké­szítenek a munkaerőmozgás­ról a munkaügyi osztályokon. Mindkét vállalatnál van egy állandó mag — elsősorban se­gédmunkásokból —, akik ál­landóan jönnek-mennek, itt kilépnek, amott újra munkát vállalnak. Feltűnő, hogy az utóbbi években erősen meg­nőtt a szakképzettek (kőmű­vesek, nehéz- és könnyűgép­kezelők, ácsok, épületlakato­sok, szobafestők) mozgása. Pzz összes kilépett dolgozó aránya tartósan 40 százalék körül van. S ez súlyosan érintheti a fe­gyelmet és a termelés folya­matosságát. M ’vel indokolják távozá­sukat az emberek? Mindkét vállalatnál a több kereset reményében ké­rik ki munka könyvüket a leg­nagyobb számban. A nagyobb fizetést általában kisebb szer­vezeteknél vélik megtalálni. A választott új munkahelyek a legváltozatosabb képet mutat­ják. Van, aki bányásznak, vasutasnak. áruszállítónak ment, mások kisiparosok, nyomda-, kézmű-, vegy- és textilipari dolgozók lettek. A legtöbben természetesen tsz- eknél helyezkedtek el. Vajon itt jobban megtalálták a szá­mításukat ? Csak a magasabb bért okol­ni önámítás volna. Közgazdá­szok, munkaügyi szakembe­rek már rég tudják, hogy a magasabb fizetés jó ösztönző­erő, de nem minden. Béreme­léssel sokat el lehet érni, de az emberek már mást, még többet is igényelnek. A meg­kérdezettek mindkét vállalat­nál nagy számban mentek el, mert közelebb akartak kerül­ni lakóhelyükhöz, vagy a mun­kakörülményeket tartották rosszaknak. Érdekes, míg a Tanép-nél pár éve még a ki­lépőknek csak a 32—38 szá­zaléka jelölte meg e két okot, addig arányuk tavaly már csaknem 60 százalékra emel­kedett. A vállalatok érziken­nek fontosságát, és egész sor erőfeszítést tesznek a béren kívüli juttatások — étkezte­tés, munkaruha, védőruha-el­látás, munkásszállás, mun­kásszállítás, lakásépítési tá­mogatás — színvonalának emelésére. De még mindig nem elegendőt. Igyekeznek azt is figyelembe venni, hogy a munka elosztásánál a dolgozó lakóhelyéhez közel kapjon munkát, de ez a dolog termé­szetéből következőén nem mindig sikerül. Nehezebben kiszűrhető, hogy az egv mondatba sűrí­tett ok valójában mit is ta­kar. »Kevés a k/ reset.« »Jobb munkakörülmények.« Vajon mennyi állásidő, rossz szerve­zés, anyaghiány, késői terv­szolgáltatásból adódó késede­lem. emberekhez nem értő középvezető, nem eléggé em­beri munkahelyi légkör van emögött? Az egyszerű kőmű­ves, ács sokszor többre becsü­li a falusi brigádot, ahol szomszédaival, gyerekkori társaival, ismerős, otthonos közegben. műveltségének, gondolkodásának megfe’elő közösségben dolgozhat. Ke­vésbé számít, hogy rossz is­tállót kell réparai ni — to­ronyházépítés; falazni, mal­tert cipe'ni — panel-szerelés helyett. Nincs öltöző, hideg— meleg vizéé zuhanyozó, új busz; kerékpáron kell hazake- rekezni. Mégis jobban érzi magát itt. Mert fontos, hogy szót értsen az ember. Szava legyen, véleménye visszhang­ra találjon. Hasonlóak között hasonló akar lenni maga is. A nagymérvű munkaerő­vándorlás népgazdasá- gilag nagyon káros. Erőfeszítéseink a vállalati munka hatékonyságának nö­velésére közismertek, s a munkaerő-áramlásnak e nem kívánatos fordulata éppen el­lenkező irányban hat. Megál­lítására figyelembe kell venni a jelenség közvetlen emberi oldalát, az emberi kapcsolatok természetét is. Csupor Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents