Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-13 / 37. szám

 MÁSIK KAPOSVÁRRÓL A múlt év második felé­ben Kovács Mártom, a ka­nadai Kési na egyetem törté­nész professzora — a Kapos­vár várostörténeti tanul­mánykötetért cserébe — megküldte »-Eszterházy és a korai magyar bevándorlás Kanadába« (Esterházy and early Hungarian Immigrati­on to Canada) című munká­ját. Nagy várakozással vet­tem kézbe a messziről érke­zett kötetet, hiszem eddig — létezésén kívül — vajmi ke­veset tudtunk az új világ Kapós váráról. Hol is vám tulajdonképpen ez a másik Kaposvár? A névadás történetének több változata ismeretes, be­leértve még azt a legendát is, hogy egy Melliur nevű ember hajdanában rá tette az ujját egy hazai térképre, s épp a mi Kaposvárunkon ál­lott meg. A másik magya­rázat már valószínűbb, amely szerint a mi városunkat — a hajdani Eszterházy-birtokok egyik középpontjaként — nagy és vonzó városnak tar­tották ahhoz, hogy nevét kölcsön véve gyűjtőfogalom­ként annak a területnek a földrajzi elnevezésére hasz­nálják föl. amelynek a lakói Nyugat-Kanadába a múlt század végén s e század ele­jén vándoroltak be hazánk­ból. Kaposvár lett tehát a neve annak a termékeny öve­zetnek, amely az óhazához hasonlóan a hegyek lábánál feküdt az alföld szélén, kö­zel a Kaposvár nevezetű fo­lyóhoz. Az egész területet Észt )r ház-kolóniának ne­vezték el, központját pedig “•Eszterház (Eszterháza) — Kaposvárnak«. A táj szépségéről és gaz­dagságáról legendás hírek szállingóztak, különösképp Eszterházy Pál Oszkár mér­nök és kivándorlási irodave­zető szótárában, aki 1902. jú­lius 19-én többek között azt írta a feleségének, hogy ha nem volnának e területen átkozott szúnyogok (moszki- tók), ez a vidék isten máso­dik paradicsomkertje lenne. Az első kanadai magyar település történetének elég jelentős irodalma van. Az egyik Sántha Pál lelkész kéz­irata, amely a Kaposvár, a legrégibb magyar település története (Kaposvár, the his­tory of the oldest Hungarian settlement) címet viseli. Ezek közé tartozik Jean Pisák Se­venty years ago — 1885 Ka­posvár had its start (70 év­vel ezelőtt vette kezdetét Ka­posvár 1835-ben) című írása, de említhetjük M. Hotányi The magnificence of Ester- háza (London. 1962) és J. Russa The history of Cana­dian Hungarians (A kanadai magyarság története) című munkáját is. Ezek sorába tartozik Pajzs Ödönnek, a Kanadai Magyar Hírek ripor­terének 1927-ben kiadott Ma­gyarok Kanadában (Hunga­rians in Canada) című kiad­ványa is. Sántha Három nemzedék című írásában találkozhat­tunk — többek között — an­nak leírásával: a bevándor­lók kezdetben meglepetéssel hallottak arról, hogy Kapos­vár tulajdonképpen nem is egy településnek, egy falucs­kának volt a neve, hanem egy templomnak és egy pos­tahivatalnak, amely az egyik betelepülő (Baráth István) házában működött. Ebből az írásból tudtuk meg azt is, hogy Eszterházy Pál Oszkár 1885. május 2-án érkezett Ottawába, s ott csakhamar tárgyalásba kezdett a kana­dai fökormányzóval a betele­pítések sorsáról és jövendő­jéről. A tervezett települést katonai határőrvidékként képzelték el, olyannak, ami­lyet a brit kormányzat an­nak idején Kaffrariában lé­tesített. Sántha azonban azt sem tartotta kizártnak, hogy Eszterházy eredeti elképzelé­se az osztrák—magyar ha­tárőrvidék fogalmából ered­hetett. A Kaposvár elneve­zés azonban sohasem jelen­tett katonai határőrvidéket Nyugat-Kanadában. A be­települők első csoportja (J. Russa 1940-ben írt munkája szerint) 1886 júliusában érke­zett e vidékre, amelyet Ka­posvárról neveztek el, s a szóbeszédben ezután Kapos­vár reprezentálta — Észter- ház (vagy Eszterháza) nevé­vel együtt — a legrégibb te­lepülés déli, magyarlakta ag­rárterületeit. 1920-ban — Pajzs Ödön szerint — a ma­gyar betelepülők már lassan kezdték elfeledni, hogy a helységek valaha külön-kü- lön is léteztek. Ki volt ez a titokzatos Eszterházy Pál Oszkár? Pazs Ödön még a Kanadai Magyar Hírek riportereként nyomo­zott utána. A róla elterjedt hírek egy része mint valósá­gos arisztokratát tartotta szá­mon. a másik rész pedig az Eszterházyak természetes le­származottjaként. Jómaga az újvilágban — mind Kanadá­ban, mind pedig az Ameri­kai Egyesült Államokban — az Eszterházy família egye­neságú leszármazottjának ad­ta ki magát. Kovács Márton nagy je­lentőséget tulajdonított Esz- tenházy Pál Oszkárnak és az általa vezetett letelepítési ügynökség működésének az ún. Eszterházy-röpiratnak (amely 1902-ben jelent meg Ottawában). The Hungarian colony of Esterház, Assini- boia, Nortwest territories, Canada.) Kovács Márton sze­rint Eszterházy Pál Oszkár egy építészicsalád sarjaként született, s »-volt rá oka«, hogy az Eszterházy grófok­tól származtassa magát. Sze­rinte Eszterházy éveken ke­resztül kettős célért küzdött az újvilágban az óhazának a »megmentése« érdekében. Egyik céljának azt tartotta, hogy nagyon sok honfitársát kiszabadítsa a kiegyezés utáni óhazából, amelynek a dualizmus kori állapotát »-romlásba vivő törvénytelenségnek« tartot­ta. A másik célja pedig az volt, hogy a már korábban kivándoroltakat megmentse a pennsylvaniai bányák és vaskohók pusztító környeze­tétől. Eszterházy — e nem min­dennapi, önös érdekeit is szolgáló, romantikusan idea­lista elképzelés szerint — egy új Magyarország felépítésé­ről .álmodott Nyugat-Kana­dában, egy olyan társadalom keretében, amelyben a kiván­dorolt »exparasztok« a föld természetes közelségében és birtokában élhetnek majd az ő földesurasága alatt. Ezért alakította ki — 1886-tól — a kanadai prériből az » Eszter - ház-kolóniát«. Ez az elképzelés azonban nem volt olyan magától ér­tetődő a bevándorolt magya­rokkal szembenálló hatóságok számára, amelyek többre be­csülték az angolszász kultúra képviselőit, mint a beván­dorlókat. Az összeütközések következtében — végül is — Eszterházynak el kellett hagynia a kolóniát, noha an­nak lakóival továbbra is fenntartotta az összekötte­tést, s azok továbbra is min­den fontos ügyben véleményt kértek tőle. Ó volt a magya­rok kéréseinek tolmácsolója, amikor a vasútért harcoltak vagy a településük városi rangjáért. Személyét termé­szetfeletti hatalommal fel­ruházottként fogadták el, nemcsak a kolónia legrégibb lakói, hanem a Stockholm, a Ka-na, a Székelyföld és a Máriavölgy nevű újabb ma­gyar települések lakói is. Eszterházy valóságos uta­zási és toborzási ügynöksé­get tartott fenn. Elsősorban brosúráival verbuválta a New-Yorkba érkező honfitárs bevándorlókat. Kiadványából 1903-ban még az óhazába is küldött 2000 példányt. Ezek­nek a pamfletteknek rendkí­vül nagy hatásuk volt Ma­gyarországon, s elíhatánocaó té­nyezőkké váltak a szülőföld elhagyásában. Nemcsak a nincstelen lakosság soraiban, hanem a még kis vagyonká­val, némi tőkével rendelkező lakosok között is csábítóak voltak ajánlatai. A kérdés kapcsán emlé­keztetnünk kell egyik koráb­bi tanulmányunk alapján (Kivándorlás Somogyból 1901—1910) arra. hogy a so­mogyi »-menekülő forrada- lom«-nak a századforduló utáni évtizedében hogyan dolgoztak a mi megyénkben is a kivándorlási vigécek, amerikai irodák ügynökeként. Somogy falvaiban is pár ol­dalas füzetekkel jelentek meg — ezeken a Western Canada Farm Lands au Colonisation Bureau Toronto volt kiadó­jaként feltüntetve, amely magát a brosúrákon »-a ma­gyar nemzet jóakarójának« tüntette föl. Ez a kis füzet délibá­bos és a kivándorlók számá­ra vonzó ígéreteket tartalma­zott. ígérte, hogy a vállalat az Amerikába érkezőknek azonnal munkát biztosít. A gyári és a bányamunkások­nak, de a földműveseknek is napi 1—2 dollár fizetést he­lyezett kilátásba, a nőket pe­dig az amerikai családoknál akarta elhelyezni, havi 15— 20 dollár fizetésért. »■A legfényesebb ígéret — írta szó szerint — annak ide­jén — a Somogyi Hírlap egyik száma — azonban most jön.. A vállalat — mondja a röpirat — kieszközli a kana­dai kormánynál, hogy min­den gazdálkodni óhajtó em­ber, aki a gazdálkodáshoz alaposan ért, 160 hold első­rendű termőföldet kapjon, örökbe, ingyen. Ezután rész­letesen elmondja — folytat­ta a cikk — a kivándorlás és az utazás körülményeit a kis röpirat, amelynek hang­ja ragyogó, s a magyar em­ber földéhségére vadászó ígé­reteit világosan elárulják, hogy itt nagyarányú szédel­géssel állunk szemben.« Kovács Márton kötete má­sodik részében közzétette a fényképdokumentumokkal is kiegészített s 1902 júliusában napvilágot látott Eszterházy- röpiratot, amely első kiadá­sában 10 000, második kiadá­sában pedig 25 000 példány­ban jelent meg. Ez a brosú­ra közölte azoknak a beván­dorlóknak a leveleit, akik ebben a kolóniában teleped­tek le. A Kaposvár nevezetű helyről 15-en írták. Beszá­moltak küzdelmes, mindazon­által szép eredményeket fel­mutatni tudó gazdálkodásuk­ról azok, akik közül 9-an Abaúj-Torna megyeiek, 6-an Szabolcs megyeiek, egy pe­dig Sáros megyed kivándorló volt. Közöttük volt Baráth István is, aki 1888. április 16-án érkezett az újhazába, egyetlen fillér nélkül. Azon­nal munkába állt és kereseté­ből 12 dollár részletbelépő­vel 160 acre, azaz 112,5 kát. hold termékeny földet vásá­rolt. (Egy acre = 0,40 hektár = 0,7 kh = 11 125 n-öl.) A beszámold levél arról is tu­dósított, hogy Baráth István felesége ugyancsak 160 acre földet vásárolt. A kezdet nagyon nehéz volt a számukra, hisz köztudot­tan más volt az óhaza, mint az új; más volt a klíma, az életmód, s nagyon nehéz volt az új társadalomba való beil­leszkedés. Mégis a kezdő évek elmúltával 1902-ben az összes földterületükből 70 ac­re már művelés alatt volt, 40-et pedig felszántottak. Az utolsó évben már 900 bushel búzát (317,16 q), 500 bushel (176,20 q) zabot és 140 bus­hel kukoricát (49,33 q) ter­meltek a birtokon. Ezenfe­lül meg jelentős mennyiségű krumplitermésük is volt a ház körül. (A búza ára elvkor bushelenként (*= 35,24 liter) 55 centet ért. (A termésen kí­vül a birtokon 8 fogat lő dol­gozott, 15 szarvasmarha, s megfelelő disznó- és barom­fiállományuk is volt a ház körül. A birtokfelszereléshez különféle kocsik, gépek és szerszámok is tartoztak. Am nem mindenkinek jutott olyan szerencsés élet. mint Baráth Istvánnak; a növekvő árak, a verseny miatt nagyon sok magyarnak északabbra kellett húzódnia. El tudjuk képzelni, hogy az ilyen leveleknek a kivándorlásra csábító brosú­rákban való közzététele mi­lyen vonzást gyakorolt az óhazai kivándorlókra, akik­nek a száma később teteme­sen megnövekedett. J. Obed Smith winnipegi bevándorlá­si biztos jelentése szerint az 1902. június 1-től kezdődő költségvetési esztendőben 1350 magyar bevándorló ér­kezett Nyugat-Kanadába, s ez az előző évihez viszonyít­va csaknem 50 százalékos emelkedést jelentett. Kovács Márton könyvének áttanulmányozása után meg­állapíthattuk, hogy Kapos­várról aligha érkezhetett le­települő az Eszterház—Ka­posvár kolóniába. így való­színűsíthető, hogy Kaposvár csak a nevét kölcsönözte az újvilágnak. Kanyar József Tavak D. már az ötödik colét ren­delte a beépített pincérnél, aki féldeci konyakkal erősítgette az ártatlan italt, s D. azt hit­te, erről senki sem tud a tár­saságban. Nem volt nehéz megjátszani a jóhiszemű tu­datlant, hiszen senkit sem ér­dekel, mit iszik D., ő viszont nagy súlyt helyez rá, hogy mi azt higgyük, sohasem fogyaszt alkoholt. A fiúk fásultan néz­tek át a fején, melyen izzadt- ságcsöppek, rózsaszín foltok tűntek föl; elfáradtak a vitá­ban, s hagyták, hogy most már arról szónokoljon, amiről akar. Az asztal közepén üres sörös­üvegerdőben bolyongtak az el­fogyott vita utolsó érvei. D., szokása szerint, kiválasz­tott egy faramuci témát, amelyhez, úgy vélte, senki sem ért közülünk, és arról tar­tott előadást. Láttam, hogy a fiúk hálásak a füstpAcolta fa­laknak, amiért elnyelik D. sza­vait, s zavartalanul továbbgon­dolhatják — ki-ki a meggyő­ződése szabta irányban — az előbbi eszmecserét az iroda­lomról. A táskákban lapuló kéziratok betűi fölszálltak, iz- zottak a cigarettafüstben, ösz- szeálltak verssorokká, rövid, kopogós mondatokká a novel­lákban. Én is örültem D. fi­gyelmet nem igénylő szóára­datának, mert a vendéglőbe havas estét hozott be néhány lány, s mintha messzebbről jöttek volna, mint az itt ücsör­gők valamennyien. Nem a kör­nyékbeli utcákból, hanem szűkebb pátriám valamelyik falujából, ahol minden bi­zonnyal olyan tél van, ami­lyen csak azon a vidéken le­het, de ott is csak olyankor, ha én máshol vagyok, mert csak máshol tudom olyannak látni az otthoni telet, mint amilyennek akkoriban láttam, amikor még nagyapám baju­szán, bekecsgallérján szikrá­zott. »■Aha« — bólintottam D.- nek, mert kérdőn nézett rám, s közben apró befagyott tava­kat láttam, csigaszeggel, pat­kóval rajzolt köröket, vonala­kat a mézszínű jégen, egyked­vű füzeket a tavak partján, fagyos fűiéből foldudorodc Breznay József: Napnyugta. (A hatvani tájfestészeti otennálé anyagából) Tanulmánykötetek, szépirodalmi művek Öt kiadó új könyvei A Kossuth Könyvkiadó új­donságai között találjuk a több szerző tollából származó A társadalmi formák marxi elméletéhez című tanulmány- kötetet. Bevezető Marx, En­gels és Lenin tanulmányozá­sához a címe annak a kitűnő kötetnek, melynek szerzője a német J. Schleifstein. Megje­lent a Bolgár Kommunista Párt története; ez a kötet* jó áttekintést ad a bolgár test­vérpárt nagvszerű múltjáról és mai feladatairól. Egy tengerészsztrájk izgal­mas krónikája Len Wincoti írása, az őfelsége tengerésze. Megtörtént eseményeket mond el hallatlanul izgalmasan Szigeti János az Egy tiszt a kémközpontból című könyvé­ben. A Szépirodalmi Kiadó új­donságai közt találjuk a Ve­res Péter születésének 80. év­fordulója alkalmából megje­lent ízléses kis könyvet az író tanulmányaiból. Bölcs és balgatag őseink címmel. Több verses kötet is nap­világot látott, így Takács Zsu­zsa: A búcsúzás részlete. Szilágyi Ákos: Az iskolames­ter zavarban van, Vas István: önarckép a hetvenes évekből A Magyar Elbeszélők sorozat­ban megjelent Thury Zoltán novelláinak válogatása, a Va­lahogy élni. A kötet gazdag anyagát Horváth Zsigmond válogatta és szerkesztette, ő látta el utószóval is. Az Ol­csó Könyvtárban jelent meg Homérosz Odüsszeia című eposza, Devecseri Gábor, a fiatalon elhunyt kiváló klasz- szika-filológus fordításában, bevezetőjével és jegyzeteivel. A Diákkönyvtár új kötete az Irodalmi alkotások elemzése, Gábor Emil válogatásában. százéves gyökereket, és öreg­asszonyhangon jajgató náda­kat a partok mentén. Mi lehet az oka, tűnődtem a sörösüveg­erdő fölé hajolva, hogy el­fogytak ezek a tavak, hogy két évtized elég volt ahhoz, hogy eltüntesse őket a természet, mit vétettünk neki, hogy el­vette ezeket a szikrázó kis gyé­mántdarabokat az egykedvű füzek lába elől; s velük együtt elfogytak a gordonkázó kályha mellé igyekvő, kipirult arcú alkonyatok is. Nem tudora hogy történhetett, de ez a két évtized elég volt ahhoz, hogy már csak ben non épek az ott­honi tavak, s a jégtükörre raj­zolt körök és egyenesek, nagy­apám bajsza, tenyere, amelyen a legszebb csillagokat tartotta elém, nagynéném tisztaságsza- gú konyhája, nagybátvám kék pillantása az udvarunk felett. Milyen jó, hogy messze va­gyok az otthonomtól, mert így minden este hazamehetek, gon­doltaim, s néztem a lányokat, akik hosszú szárú csizmát és rövid szoknyát viseltek. B„ a fiatal költő felállt, erre min­denki szedeflőzködni kezdett. »■Én még iszom egy colát« mondta D., és magához intette a beépített pincért. Szapudi András A Gondolat Könyvkiadó új­donsága a Hobbim az elekt­ronika, Mitró János és Ka- mocsai Ignác közös munkája. Sokaknak adhat jó tanácsokat a tanuláshoz a német Walter Kugemann könyve: Megta­nulok tanulni. Durkó Mátyás a szerzője az Olvasás, meg­értés című tanulmánykötet­nek. Pasquale Salvucci filo­zófiai tanulmányait tartal­mazza az Adam Smith poli­tikai filozófiája címmel meg­jelent tanulmánykötet. Az Akadémiai Kiadó gaz­dag terméséből említsük meg A múlt magyar tudósai című népszerű kiadványsorozat leg­újabb öt kötetét, amely Vám- béry Ármin, Bartók Béla, Ró­nay Jácint, Bartalus István és Fényes Elek életét, életművét hozza közelebb az olvasóhoz. Az Európa Könyvkiadó » Diákkönyvtárban adta ki új­ból Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című kö­tetét, amelyben helyet kapott A kaukázusi krétakör és A szecsuani jólélek című dráma is. A Lyra Mundi sorozatban Brecht verseinek kitűnő válo­gatása látott napvilágot. Bencze lózsef Virágoknak rezzenése Megpihenni szálltam erre. a tavaszi madárdalra, virágoknak rezzenése hívott a csók­diadalra. Hej, sárgult, diáksziget! Testvérem itt minden bokor; lombok közül vallomásom emlékezni messze sodor. Szeret engem ez a vidék, átkarolnak a virágok — amíg megyek árva füttyel fogaim közt füvet rágok. Toldalági Pál Ősi ima Így búcsúzom el tőletek, szeretnék csillagkönnyeket hullatni, de egy roncs, öreg ember a sok-sok ütközet után kiszáradt, kútszerű szemeit inkább lesüti, nem lángol és nem képzeleg, ezért tehát letérdelek s elmormolom az ős-imát: Ne feledj engem el világ.

Next

/
Thumbnails
Contents