Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-10 / 34. szám

A tejlépcső logikája Literek, forintok, százalé­kok, napok ... Mérünk, össze­hasonlítunk. Szondi István igazgató és Vass Gyula beru­házási osztályvezető a Kapos­vári Tejipari Vállalatnál ma­gyarázza, hogyan áll az új tej­üzem építkezése. A keleti ipartelepen fölénk magasodik a »'tejgyár«. Oldalt a mélyben mozognak a han- gyányinak látszó emberek. Most alapozzák a szociális lé­tesítményeket. Ezt a munkát el lehetett kezdeni később, nincsenek alvállalkozók, gyor­sabban megy. Az üzem beton-tégla-vas »burka« már kész. Rendezet­ten függőleges, vízszintes és játékosan ferde vonalaival be­lesüpped a tájba. Pedig jóko­ra monstrum. Hogy is mond­ták az irodában? Szondi, Ist­ván szavait idézem: — 240 millió lesz az ára, amikor végzünk vele. Bizto­sítja a városok és a Balaton­part ellátását. 1976 végéig már beleépítettek 115 milliót. A próbaüzem 1978 végén lesz. Persze most úgyis »divat« a határidő előtt... Számítanak a SAEV-re. Bár jelenleg pénz­ügyi lemaradásban vannak, »saját« számítások szerint rendben folyik minden. Kötéltánoosként átkalimpá­lunk a vékony szárazon: be- tonkoloncok, cölöpök között állunk meg. Ez a bejárati szint. Ide érkezik a tejeskocsi — majd. Most két, negyven köbméteres siló áll. (A tejtar­tályokat bizonyos méreten fe­lül silónak hívják.) Lesz még nagyobb is. — Ott vannak ni — mutat­ják. — Az a sárga. Bejön az autó, pár perc alatt kiürítik, azután lemossák, és kimegy a másik oldalon. Min­den tisztán, zártan. A fogadó­silókba hűtőberendezésen ke­resztül szívják át a tejet. Így szombat délutánonként és va­sárnap csak néhány ember fog dolgozni, mert hétfőig eláll a feldolgozásra váró fehér fo­lyadék. A több embemyi magas hengerek mellett ott van már néhány kisöccsük; csillogó tá­rolók. Ezek írónak és más mellékterméknek valók. Megyünk tovább. Kétoldal- ról ellapult spirális lejtőn lo­pakodunk be az üzembe. Itt fognak közlekedni a kis villa­M ilyen szakmát válasszak? \ Hol van már a vakolókanál... N áhol szinte az egész fa­lu sziegről-végről atya- fiság. Még az úgyneve­zett telepes községekben is ele­gendőnek bizonyult a felszaba­dulás óta éltéit három évtized az ország különböző tájairól vándorolt családok összefonó­dására. Ezek a terjedelmes ro­konságok nem kizárólag vér szerintiek. Elég egy lány mondjuk Szabóék családjából, akit valamelyik Balogh fiú vá­laszt feleségül, s már a lako­dalom napjától a menyasszony legtávolabbi sógora is rokon­ságot tart a vőlegény legtávo­labbi sógorával. Kérdezhetnék, miért baj ez, miért fontos őr­ről szólnom? Félreértés ne es­sék, nem az atyafiságos érzés jó értelemben vett, s szinte sajátosan magyar megnyilvá­nulásai ellen beszélek. Ismere­tes: jó rokonok vagyunk, s minden családnak van egy-egy idősebb tagja, aki számon tartja, hogy kikkel és kik ré­vén vagyunk rokonságban. Ám ez a sajátosan honi jellegze­tesség melegágya bizonyos tár­sadalmi nyavalyáknak is, me­lyek különösen falun (ahol mindenki mindenkit ismer) mutatkoznak a közösségi élet­forma züllesztőikánt. Mért némely nagybácsi, só­gor, keresztapa vagy unoka- öccs körül — ha vezetői be­osztásban dolgozik — szinte rajzanak a rokonok, és sok­szor még a régi, szétszakadt atyafisági szálak is újraköttet­nek az érdek égisze alatt. Mit tódét azután a rokoni szeretet özönében az a vezető férfiú, aki képességei, tanultsága okán alkalmas a posztjára, de sze­rencsétlenségére, túlságosan terjedelmes az atyafisága? Vagy megpróbálja a lehetet­lent, azaz igyekszik eleget ten­ni az ostromlók kéréseinek, vagy megkeményíti szívét, s a Somogybán 172 ezer munkavállaló dolgozik: négy­ezerrel több, mint 1970-ben. Ez nemcsak a> munkaképes korúak számának növekedését bizonyítja, hanem a munkahe- lyek% számának gyarapodását is. Az iparfejlesztés eredmé­nyeként a férfiak foglalkoz­tatása ma már teljes. A nem dolgozó nőknek már csak kis hányada tud munkát vállalni. A munkaerő extenzív forrá­sai kimerültek a megyében, az ötödik ötéves tervben már csak kétezerrel növelhető a foglalkoztatottak száma. A mostani középtávú terv gaz­daságpolitikai célkitűzéseit a termelőágazatban éppen ezért változatlan létszámmal — a termelékenység növelésével — kell megvalósítani. Szükség van tehát arra, hogy a mun­kaerőt hatékonyabban foglal­koztassák, a munkaidőalapot jobban használják ki a terme­lőüzemek. A mostani közép­távú terv munkaerőgondjai­nak enyhítésére és megoldá­sára — a megyei pártbizott­ság szeptemberi állásfoglalá­sának megfelelően — intézke­dési tervet készített legutóbbi ülésén a megyei tanács végre­hajtó bizottsága. Elsőként arról Intézkedik, hogy a megyei tanács mun­kaügyi osztálya dolgozza ki a munkaerő-közvetítés új rend­szerét. Ez tanácselnöki utasí­tásként jelenik meg, és ápri­lis 1-től kell alkalmazni. Az év első felében elkészül — az érintett főhatóságokkal egyet­értésben — az a rangsorolás, mely az ötödik ötéves terv célkitűzéseivel összhangban, alapot ad a gazdaság egyes ágazataiban az üzemek, intéz­mények munkaerő-szükségle­tének megállapításához és le­hetőséget teremt a munkaerő átcsoportosításához. A megyé­ben a középfokú képzés kor­szerűsítésére a múlt év köze­pén hozott határozatot a me­gyei tanács: e feladatok folya­matos végrehajtására i6mét felhívták az érdekeltek fi­gyelmét, és intézkedtek arról, hogy a szakmunkásképzés ré­vén biztosítsák az új fejlesz­tésekhez a munkaerőt. Az iparon belül a szolgáltatóága­zat és az új üzemek munka­Rokonok legközelebbi hozzátartozóit sem részesíti előnyökben. Az utóbbi eset (sajnos) a ritkább, hiszen, mint elmlítetiem, jó rokonok vagyunk. Ezért azután gyakran hallja az ember a pa­naszt (amelyet nem mindig mondanak »hangosan«), hogy például a brigádvezetőt miért nem váltották le, amikor nyil­vánvaló a hanyagsága, vagy a nyolc általánost végzett uno­kahúg miként jutott íróasztal­hoz a tanácsi vagy a termelő­szövetkezeti irodán. E panasz- kodók közül sem mindenki azért háborog, mert az igaz­ságérzetéi bántják ezek a »kéz kezet mos« intézkedések, ha­nem mert elkeseríti az a tu­dat, hogy az ő atyafiságából senki sincs említésre méltó be­osztásban. K étségtelen azonban, hogy némelyik falura nyo­masztóan hat egy-egy »dinasztia«, egy-egy terjedel­mes atyafiság érdekközössége. Ezek a közösségek pontosan az ellenkezőjét valósítják meg annak, amire az igazi közösség hivatott, elkülönült kasztjai a falunak. Néhol elképesztő mé­reteket ölt ez a »sejtburján­zás«, szinte egy új helyi ki­váltságokat élvező réteg kü­lönül él a többségtől, s e ré­teg képviselői megtalálhatók a község csaknem valamennyi jól fizetett posztján. Az atya­fiságos érzés »eimelkedettebto« megnyilvánulásaira a többi kö­zött akkor kerül sor, amikor egy-egy járási, megyei vagy miniszteriális szinten dolgozó rokon érkezik szűkelbb pátriá­jába. Az ilyen »kaliberű« ro­konnak van egyébként a leg­erőigényét elégítik ki elsősor­ban. Az építési igények és a kapacitás összhangjának biz­tosítása érdekében intézkedé­sek születnek az építési ága­zatban a munkaerő centrali­zációjára, a szervezettebb építőipari vállalatoknál dol­gozók arányának növelésére, és szorgalmazzák a különbö­ző építési szervezetek között a kooperáció növelését. A közlekedési ágazat nö­vekvő feladatainak ellátásához szakmunkásképzés útján jut több szakemberhez. A keres­kedelem igényének kielégítése érdekében a munka- és üzem- szervezést kell javítani, és — a szakember-utánpótlásért — szorosabb kapcsolatra van szükség az általános iskolák­kal, javítani kell a pályavá­lasztási tevékenységet. A megyei tanács végrehajtó bizottsága feladatként jelölte meg, hogy a tervezett fejlesz­tések létszámkihatásairól időben kapjanak tájékoztatást a mezőgazdasági üzemek azért, hogy a várható munkaerő­csökkenésre — megfelelő szervezési intézkedésekkel — időben fel tudjanak készülni. A mezőgazdasági foglalkozta­tottak számának csökkenésével egy időben növelni kell a szakmunkások és a szakembe­rek számát: különösen az ál­lattenyésztésben kulcsfontos­ságú kérdés ez. • Az intézkedési terv felada­tul szabja, hogy az egészség- ügyi és szociális ágazatban a meglévő területi aránytalansá­gokat a tervidőszak végéig meg kell szüntetni. A fiatal orvosok letelepedését megfe­lelő lakással és egyéb anyagi lehetőségek biztosításával is segíteni kell. Az egészségügyi szakdolgozók képzése és to­vábbképzése biztosítani tudja az igények kielégítését. Az oktatási és kulturális ágazat létszámigénye — a tervezett fejlesztések mellett — magába foglalja az üres állásokat is. A terv néhány szervezési intézkedést is tartalmaz. Szük­ségesnek tartja, hogy megold­ják az ipari és szolgáltató központok — elsősorban Mar­cali, Barcs és Tab — személyi közlekedési gondját. nagyobb becsülete az atyafiak között, s otthoni látogatása al­kalmával deputációk keresik fel különféle kívánságokkal. Egy ilyen ismerősöm kurió­zumként összeírta azokat a kéréseket, amelyekkel, szülő­falujában elhalmozták, s bi­zony csodatevő erővel kellene bírnia, ha mindazt el akarná intézni, amire megkérték. Az újmódi dinasztiákat te­kintve olyanféle tünettel ál­lunk szemben, amely a letűnt urám-bátyám világ egyik jel­lemzője volt. Talán furcsa né­melyik mai falu sógor—koma rákfenéjét a múlt század végi dzsentri haldoklás tulajdonsá­gával összevetni, de hát kor­rupció és korrupció között nincs különbség. Sajnos meg­állapítható, hogy azt a bizo­nyos «sírva vígadó« kort, ré­teget éppen úgy túlélte egy- egy hamis gesztus, ragadós dzsentripélda, akár a cikor- nyás, úgynevezett magyar nó­ta, amely még ma is hódít a nép igaz dalainak rovására. Ez jut eszembe egy-egy falusi ve­zető hetykeségéről, vadászpus­kás «úri tempójáról« és hang­vételéről, amikor valamelyik atyafiságon kívüli beosztottjá­val beszél. M 'ricz Zsigmond Rokonok című regényéi; lapoz­gatva arra gondoltam, hogy némelyik mai falu atya- fiságdzsungeljében vajon mi­ként állna helyt Kopjáss Ist­ván, mondjuk mint ifjú mező­gazdász vagy tanácstitkár. Mert néha a rokoni szálak oly kuszák és észrevétlenül meg­búvók, hogy az éles szemű ember is csak forgatja a fejét — keresve a láthatatlan ellent —, míg rá nem döbben, hogy szinte a közeggel kell fölven­nie a harcot. gesnek tartja a cigánylakos- ság fokozottabb munkába állí­tását, és intézkedik arról, hogy vizsgálják meg a gép- gyártástechnológiai üzemmér­nökképzés lehetőségeit. A pályaválasztás korszerű­sítésével a fő1 figyelmet a ne­hezebben beiskolázható szak­mákra, a lemorzsolódás csök­kentésére és a szemlélet vál­toztatására kell irányítani. A foglalkoztató szervek munkaerő-gazdálkodással kap­csolatos feladatait kilenc pont­ban foglalta össze a végre­hajtó bizottság. Ebben szere­pel olyan ösztönzési rendszer kidolgozása, amely minden munkahelyen segíti a lét­szám-takarékosságot. a mun­kaidő jobb kihasználását. In­tézkedéseket vár a végrehajtó bizottság a kapun belüli munkanélküliség felszámolásá­ra, a fluktuáció csökkentésére, a nehéz fizikai munka, a sab­lonos tevékenység gépesítésé­re, és sürgeti a munkások és szakemberek továbbképzését. Kívánatosnak tartja a vb a bérszabályozás adta lehetősé­gek kihasználását, a folyama­tos jövedelememelést. A végrehajtó bizottság a hosszú távú munkaerő-gaz­dálkodás feladatait is megha­tározta. Abból indult ki a testület, hogy — a számítá­sok alapján — 1990-ig a me­gye népessége kilencezerrel gyarapodik. Tizenöt év alatt hetvenezer ember éri el a munkaképes kort: a szakmun­kásképzőkben harmincezer, a középiskolákban 15 ezer fiatal fejezi be tanulmányait. E számokból egyebek között arra lehet következtet­ni, hogy a munkaképes korúak száma csak kis mértékben emelkedik. A megye foglal­koztatási arányai tovább vál­toznak: a mezőgazdaságban 25 százalékkal kevesebben dol­goznak majd, viszont több szakmunkásra lesz szükség ebben az ágazatban. Növek­szik a szolgáltatóhálózat. az egészségügyi és művelődési terület, valamint a kereske­delem és a közlekedés mun­kaerőigénye. Éppen ezért meg­különböztetett figyelmet kell fordítani az ifjúság pályavá­lasztására, a szakmunkáskép­HA AZT MONDTÁK: kő­műves akkor egy köpcös bá­csit képzeltem el vakolóka­nállal, függőónnal, malterver­te kék cájgnadrágban. Az áll­ványon téglát rak, és közben fütyörészik. Gyermekkorom­ban ilyennek láttam egy öreg szakit, aki barátkozott velem. Tegnap kinevették emlékei­met. Elmondom hogyan. Domokos János, a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat egyik bri­gádvezetője a Kinizsi-tömb­ben dolgozik társaival. Ö ne­vetett rajtam: — Ma már nem erről isme­rik meg a kőművest. Panellel dolgozunk, itt beton van és beton. Lassan lerakjuk a régi szerszámokat, úgy mondjuk: gázolajba lehet tenni őket, hogy elálljanak. Meg aztán egyedül most nem lehet dol­gozni, csak közösen. Először kemény földmunkák vannak, megcsináljuk egy-egy ház alapját és a fogadószintet, ma­gyarán a pincesorokat. Akkor jönnek a panelesek, összerak­ják az épületet. Utánuk újra mi uralkodunk. És ha nem végzünk minőségi munkát, ak­kor átadáskor szívhatja a fo­gát a lakó. Mert a szerelés után a kőműves zsaluzza és betonozza be a lyukakat egyengeti el a réseket. Sőt... Nos azt. ami a »sőt« után jön. hogyjuk egy kicsit ké­sőbbre. Hallgassuk inkább Cservék Sándort, az egyik fia­tal brigádtagot: — Hetvenhárom óta dolgo­zom a Domokos-brigádban, ak­kor »szabadultam«. Pénzt ke­resek rendesen, de inkább arról beszélek szívesen, amit itt a Kinizsiben látok. Sok házban már laknak. Orom néz­mos »csótányok«. Természetes kelléked egy-egy gyárnak. — Minden anyagmozgatást gépesítünk. Ebben az üzem­ben már nem lehet kézi erő­vel dolgozni olyan lenne az, mint a kőbalta egy atomerő­műben. Beszélgetés közben beérünk egy hodályba. két családi ház beleférne. Rám szólnak, hogy a sötét lyukakra ne nagyon lépjek, mert ejtőernyős lesz belőlem. Hat métert poty- tyanok. — Ez egyébként új módszer. A szintek között eddig bebe­tonozták az átvezető csöveket. Most ilyen dobozokat csinál­tunk, abban megy a vezeték, azután kiöntik gyantával. Ha cserélni kell, csak ezt szedik ki. Azelőtt... Hát azelőtt fel­törték a betont később az is­ten se tudta újra ugyanúgy megcsinálni. Üjra kacskaringós folyosó­kon lépdelünk, már azt sem tudom merre. Égy szinttel lej­jebb vagyunk. (Ide estem vol­na, ha sokat ugrálok.) A kép itt sokkal szebb. Csempebur­kolat van, már a sárgás kőla­pokat is lerakták. A neonvi- lágítós elkészült. Kapom a magyarázatot : — Automata gépék fogják csomagolni a tejet meg a töb­bi terméket. Utána átmegy az egész a hűtőbe, onnan szállít­ják ki. Képzett emberek kel­lenek ide, mert mindenből a legkorszerűbbet vettük. Az ilyen »játékszerekhez« érteni kell. A berendezések többsége szocialista import, NDK-beli. Megint kerülünk egyet. Be­kukkantunk a ,túrózóba egy kicsit. Nemcsak lefelé, oldalt is sokat kell gyalogolni. Az üzem lépcsőzetesen épült, a ni a játszadozó gyerekeket. Az anyukákat, ahogy elmennek vásárolni, hazajönnek, szóval itt élnek. Fölépít az ember két keze munkájával néhány ilyen nagy házat, és talán még az unokáit is elhozza ide egyszer: nézd, kicsi, ezt a nagyapa csinálta. És egy még fiatalabb bri­gádtag. Kovacsik István: — 1975 óta vagyok itt. Per­sze egészen más ez. mint az iskolában, mert ott sok hagyo­mányos gyakorlati »anyag« volt. De könnyen hozzászok­tam ehhez a munkához. És ezért nem bántam meg a szak­maválasztást. Pedig, emlék­szem egy órán múlott, hogy »fölcsaptam«. — És a brigádvezető elcse­rélné-e valamiért a mestersé­gét? — Semmiért. Negyvenötéves vagyok, 22 éve a szakmában. Tudom, hogy fegyelem nélkül nincs jó munka. A vándorma­darak hamar el is mennek tő­lünk, mert »kigolyózzuk« őket. — Mindannyian azt mond­ják, kőművesek maradnak. Milyenek a szakma távlatai? Cservék Sándor válaszolt, ő mondta meg, hogy mi jön a »sőt« után. — Itt szinte naponta újat tanul az ember. Fiatal brigád vagyunk, mindig megbeszél­jük, mit hogyan kellene csi­nálni, mert ötletek, jó fogások nélkül nem lehet dolgozni. Meg azután lassan csak a ne­vünk marad kőműves. A szak­ma egyre inkább a kőműves­szerelő név felé tolódik, és néhány év múlva már a sze­relő lesz az első helyen. — Mit mesélne el. mond­juk egy úttörőőrsnek, ha pá­lyaválasztási tanácsadót kelle­ne tartani? — Kovacsik Ist­talajviszonyoknak megfelelő­en. Elérünk a hűtés szívéhez. — Ügy terveztük a hűtőka­pacitást, hogy később, amikor a leendő tej pori tó meglesz, azt is kiszolgálja. Szóval befejezik az üzemet, és mégsem fejezik be. Mert továbbfejleszthető. Ha kell, tejport is csinálnak. A legmélyebb szinten sötét van. Vezetnek. Ök már isme­rik a járást. Lent vagyunk valahol tudom is én hány mé­ternél. Megnézzük az űrhajós­központra emlékeztető vezér­lőt — a VBKM gyártotta — és a raktárakat. Lassan kirajzo­lódik előttem az üzem logiká­ja. Napi 100 ezer liter teljesít­ményűre tervezték, de a teje­sek már ma úgy mondják: ennél többet is kihoznak be­lőle. — Hol helyezhető el az üzem az ország többi új üze­me között? — Nehéz erre válaszolni — ráncolja a homlokát Vass Gyula. — A többi üzem csar­nokrendszerrel épült egy ha­talmas terem, benne sorba- rakva a gépek. Ez a mienk egyedi tervezésű. Az üzem néhol félig, néhol kevésbé, néhol majdnem kész. Már mindenütt »ki lehet ta­lálni«, hogy milyen is lesz a végén. A régi sajtüzem udvarán nagy dobozokban már az új gépek egy része várakozik. Az öreg épületből zajok szűrőd­nek ki. Zihál, szuszog az ag­gastyán. Ö, még egy ideig meg­menekült. A cseri tejüzem nemsokára megszűnik. Luthár Péter vántól kérdeztem ezt. Hallga­tott. Nem azért mert nincs mit elmondania, hanem mert annyi mindent kellene. A bri- gádvezatő szólt közbe: — Nem baj. Nemsokára egy iskolába kell mennünk, mert megkértek. Te jössz velem, ad­dig felkészülsz. — És mik a kőművesek gondjai? — Talán a tél — mondták egyszerre hárman, azután új­ra Domokos János »igazított«. — Ma már az sem mindig. Amikor kezdtem még el sem tudtam Volna képzelni, de itt már téliesített munkahelyen dolgozunk. Fűtenek a félkész lakásokban. Most mondja va­laki, hogy nincs jó dolgunk. A brigád háromszor nyerte el a szocialista címet, és két­szer lett első a vállalati ver­senyben. Négy kiváló dolgo­zójuk van. A velük dolgozó tanulók velük is akarnak ma­radni, a katonák visszajönnek. Ezek is bizonyítékok a kőmű- vesség mellett. Hogy hol foglal helyet a szakmák nem hivatalos rang­sorában, arra csak azt mond­ták: — Nem akarjuk megsérteni a többieket, de nélkülünk mit tudnának dolgozni? Például festhetnék az eget. Igaz, ők meg arra büszkék, amit ők csinálnak. MINDENESETRE, aki kő­művestanuló lesz az számít­son arra. hogy nem egészen úgy fog dolgozni, mint a bá­csi, akivel gyermekként talál­koztam. Azaz fog, például, ha társadalmi munkában a bri- gádtársmxk házat épít. Mert az a legszebb az egészben, ahogy a kőművesek összetartanak. k P. Ssükse­zés profiljának fejlesztésére. Szapudi András Április l-től új rend a munkaerő-közvetítésben A hatékonyabb foglalkoztatásért, a munkaerő jobb kihasználásáért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents