Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-01 / 26. szám
A nagyanya dédi volt Madarászék a Madarász utcából »Madarász József (1814— 1915) ügyvéd, liberális politikus, az 1848—1849-i forradalomban és szabadságharcban a radikálisok, 1868-tól a Negyvennyolcas Párt, 1874-től a Függetlenségi Párt egyik vezetője.« (Kislexikon) Apró település ez a Ne- meskisfahid. Németh István postás a pontos tudója: negyven portát számlál, s a külterülettel együtt is csak ötvennyolc háznyi. Az emberek mintegy . beismerőleg úgy mondják: »magtalan falu«. Tréfáltak-e vagy sem — nem tudom —, amikor még ezt is hozzáfűzték: »Úgy kellett még egy gyereket hozni, hogy »ki- 1 egyen« az alsó tagozat hét (!) tanulója; ne kelljen az iskolát már az .idén bezárni«. A »buzogányos« fejű öreg templom — a XIX. század elején épült klasszicizálóra, majd -romantikus arcúra formálták — most a csöndet őrzi. Mád araszok a Madarász ut- , eában laknak. A házon tábla: »E házban született Madarász József... a magyar függetlenség és népjog 48-as harcosa. Élete példa nekünk!« Majdnem igaz tény ez: va- , lamikor egy nagyobbacska kúriaépület állt ezen a helyen, ahol most Madarász Kálmán bátyánk háza. Abban a régi kisnemesi portáiban születhetett a nagyszerű márciusi ifjú. — Az én dédapám édestestvérének a fia volt ama József — mondja Madarász Kálmán bácsi. — S mivel egyenes ágú utódjáról harminc éve nem hallottunk, úgy gondoljuk, mi vagyunk hírének őrzői. — Mit őriz róla a családi emlékezet? Mit örökít apa a fiúra? — Legendát-e vagy valóságat? Ki tudja. Az egyik ez: amikor a szabadságharc elbukott, Jóska bácsi hazamenekítette magát. De rövidesen itt is zaklatná kezdték a zsan(Járok. Megérkeztek azon az úton, amelyik ide bevezet. Va- lathogy megneszelite ezt a Jóska bácsi. A ház megett volt egy fenyves, azt akarta elérni, akkor nyert ügye lett volna. Kiugrott a hátsó ablakon, merthogy azt nem őrizte vasrács. De az utcán megfogták... Megszínesíti Madarász Kálmán arcát az izgalmas történet. Vonásaiban valahogy ott él »Jóska bácsi« is. Vékony, keskenyülő arc, magas homlok, a szemek mint a fényes gesztenyék. A haja fiatalosan félrefésülve ; pontosan hetven esztendő terhe nyugszik a vállán, mégis egyenes a tartása, senki sem mondaná meg, hogy a betegség itt is, ott is támad ellene. — A másik történet meg így hangzik: kilencévi .várfogságra ítélték a Jpska bácsit. Hetet letöltött Kufsteinben. Ügy őrzi az emlékezet, hogy ezt mesélte erről a hét évről: karvastagságú vasban tartották, a lábánál meg a víz csordogált aibban az embertelen mélységben. Amikor szabadult, nem látta a- világot. Hályog nőtt à szemére, de szerencsére egy bécsi professzor lecxperálta, akkor azután látott megint. — A kisunoka — Zsuzsi lány — ott sertepertél körülöttünk, hallgatja nagyapját. Van is mit hallgatnia; a nagyapa szájáról szépen pörög a szó. — Jóska bácsi nem tudott itthon megmaradná, akkor adta el a kúriát az én családomnak, jobban mondva hát az őseimnek. Azok Itt laktak Ételiemben, ö meg elment a felesége után Sárbogámd környékére, ott lett abban a körzetben képviselő. — Maradt-e legenda a képviselői időkből? — Maradt, hogyne maradt volna! Ugye, hogy az országgyűlést megnyitották, azon jelen kellett, lennie Ferenc Jóskának is. Na, amikor felálltak a tiszteletére, az én Jóska bátyám meg akik egy elven voltak vele, elhagyták a termet. Így ment ez évről évre. Egy szemfüles újságíró kikéidezte erről a Jóska bácsit. »Én, fiam — mondta neki ő — Kufsteinben megfogadtam, hogy Habsburggal egy levegőt nem szívok.« Ha egy újságíró tud valamit, akkor azt mindenki tudja! Be is hívatta nemsokára Ferencz Jóska Madarász Józsefet. »Képviselő úr — azt mond ja néki —, ha a tiszteletemre feláll és a teremben marad, én báróvá teszem önt!« De az én Jóska bátyán? nem engedett a királynak sem, olyan ember, volt... Bicsaklik a hang, a szem megnedvesedik. Hogy túl legyünk a perceni, kérdezek: — Milyen érzés a Madarász nevet viselni ? — Nagy érzés, szép visszagondolná JÓ6ka bácsira. — Örzá-e a könyvtárban kötet Madarász József nevét, hírét? — Sajnos, nem. Én a móri vejemtől hoztam magamnak könyveket; ezek vallanak a híres rokonról. Faggatom őt is, kedves feleségét is régi időkről, egyenes ágú ősökről. Nagyapja regényes életű ember volt: a Burgban testőr strázsamiester- kérit vigyázta a királynét, cséh grófnő szerelmese volt — el is távolították miatta a Hontobágyra betyárokat fogni —, majd Nemesdéden talált élete párjára. A nagyanya tehát dédi lány volt. Madarász Kálmán bácsi apjának élete viszont már úgy zajlott, mint bármely nemeski6faiudi parasztemberé. S így Kálmán bácsié is, noha valamikor betöltötte a fontos bírói tisztet. — Azt szeretném én, ha minél többen tudnánk itt helyben is, ki volt az a Madarász József, no meg a testvére, a 48-as rendőrminiszter Madarász László! ‘Talán segített e kis megemlékezés ebben. Lesfcó László Ády-szavalóve A hét végén két napig tar- z*6 Beatrix képviseli Samotó esemény volt az országos Ady-szavalóverseny megyei döntője. A nagyatádi Ady gimnázium és a József Attila kollégium látta vendégül a középiskolás fiatalokat. Tálcán kínálva az alkalmat, hogy az- Ady-évfardulón is együtt lássuk költészetünk két kiemelkedő csúcsát. A géniuszok emlékének adózva, életművüket megidézve sem mosódott el a mai költészet, folytatása az előbbinek, mélyet — épp Ady, József Attila példáján — egyszerre tartunk magyarnak és európainak. A szombati megnyitón ünnepélyesen megemlékeztek Adyról. A megye legjobb versmondói közül továbbjutott tizenhat tanuló a verseny folytatásaként kétszer is példát adott a vers rügyfakasztó sze- ratetéről, a szerényebb tóhet- ségűék jeles önműveléséről. Vasárnap délelőtt tizenhat versmondót hallgatott meg a zsűri. Bölöni György Az igazi Ady című tanulmánya jutott az eszembe a zsűri elnökének értékelő szavairól. Ügy létszák — az igazi Ady, az igazibb pályakép megrajzolása sosem befejezett feladat. Béres Gyula, a zsűri elnöke: — Egészen ellentétes élményben volt részünk szombaton, illetve vasárnap. Az Ady-ver- sek zömmel afféle tisztelet- adási kötelezettséggel _ hangzottak el. A versmomdók nem is vonultatták föl_ teljes fegyverzetüket az első napon. A forradalmár, a mindig küzdő és megújuló költő itt felvázolt portréja nem volt teljes,, előtérbe kerülték a dekadens vonások, az érzelmesség. A vasárnapi tizenhatos döntő mindegyik részvevője kapott jutalmat. A mezőnyből a barcsi Bódy Katalin negyedikes középiskolás és Nagy Miklós kaposvári szakmunkástanuló, illetve a helyi «-mrázi- um legjobb versmo.i ja, Jángyot az országos döntőn. Megkérdeztük Bódy Katitól: — Miért nehéz Ady-verset mondani? — Adyt könnyebb megérteni, mint verseit elmondani. Egészen különleges tehetség kell ahhoz, hogy a költőhöz méltóan szólaljanak meg a versei. A hagyományos iskolai tudással nem lehet sikeresen Ady-verset mondani. Ezt tudtuk, amikor vállaltuk a feladatot, igyekeztünk, de... Béres pyula: — Vasárnap a szabadon váA halászat legősibb módja a szigonyos halászat. Később kézbe kerültek a halászat más eszközei is: a nádvejsze, a varsa, az emelő, a turbuk, a kerítő- és eresztőhálók. A kerítőhálók használata már a társulást, a csoportos halászatot tette szükségessé. A társulások, a bokrok a XVIII. században halászcéhekbe tömörültek. A kis bokrok három-három tagból álltak, és általában száz öles hálókkal halásztak, a nagy bokrok tíztíz halászt foglaltak magukba, és háromszáz öles hálókat használtak. A halászok a vizet ladikkal vagy bödönhajó- val járták. A bödönhajókat, az egyetlen vastag faderékból vájt csónakokat a vörsi halászok készítették. A vörsi parton álltak azok a hatalmas .tölgyfák, amelyeknek törzsét parázzsal égették kl. A tihanyi halászok is vörsi hajókat használtak. A halászat sajátos formája volt az éjszakai halálasztott versek alapján meggyőzőbb képet kaphattunk a tanulók valódi tehetségéről. Tehát végül is szép sikerek és élmények születtek Nagyatádon, ahol a házigazdák is mindent megtettek a megyei verseny színvonalas lebonyolításáért. Valóban. Élmény volt a tizenhat versmondót hallgatni. Ugyanakkor a szombati buktatóra is gondolni kell — elsősorban az iskolákban, hogy a tanulók az Ady-évben az igazi Adyt ismerjék meg. H. B. szait és a téli halászat, amikor a jég alatt keresték meg a halat. Egészen a századfordulóig a balatoni halászat legelterjedtebb formája a kerítőhalászát volt Ez két halászhajó segítségével történt. A hálót vagy a nyílt vízen húzták össze, vagy »lábra« halásztak, azaz a halászok a vízben álltak húzták és a parton »csapatták össze« a hálót Azt a helyet, ahol a halászok kerítőhálóju- kat kivetették, halászóhelynek, tanyának, húzóhelynek, kihúzónak, vonyónak, vetőnek, kerítésnek, kötésnek nevezték. A régi balatoni halászéletnek sajátos a tájnyelvi szókincse. A halászóhelyeknek csak a halászok által ismert neve volt. A tófenékkel kapcsolatos név például az akadó: az a hely, ahol a halász hálója húzás közben meg- akadihat, természetes vagy mesterséges eredetű köves hely, általában veszélyt rejt a ...TÜSKÉS TIBOR s—r-"--- ■ ■ 1 A Balatontól a Dráváig R 20-as számítógépet adtak át Szegeden A Központi Statisztikai Hivatal Számítástechnikai és- ügyvitelszervező Vállalat szegedi számítógépközpontja a növekvő igények ellátására R—20-as számítógépet kapott 50 mÚHó forintos beruházás keretében. Diákkórusok találkozója Csurgón Kővetendő példa »A gyermek zenei nevelését kilenc hónappal az édesanya születése előtt kell megkezdeni« — mondotta idestova •két évtizeddel ezelőtt Kodály Zoltán. Nos, ez Csurgóra is érvényes. Hiszen ami a jó fület, a kellemes hangot, a dalolókedvet illeti, a helyzet már ma is reményteljes. Ezt bizonyította az az énekkari hangverseny, amelyet szombat délután a művelődési központ nagytermében tartottak zsúfolt nézőtér előtt, három általános iskolai és három középiskolai énekkar részvételével. »A dal az élet legszebb varázsa, / A szív zenéje, a munka bája« — hirdették a feliratok a találkozó szellemét. Igaz, Juhász Gyula fél évszázada egy szegedi munkáskórust köszöntött a verssorokkal, ám nem kellett sokáig vámunk, hogy meggyőződjünk az éneklés e költői ösz- szegezésének helyi időszerűségéről. Bocs ássuk előre, hogy gyermekkórustól a zenei tökéletesség csupán ritkán kérhető számon. Természetes, hogy a kicsinyek a legodaadóbb énektanári tevékenység ellenére sem' lehetnek képesek a szerzői utasítások hibátlan végrehajtására. És — habár paradoxonnak hathat — ez a szerencse! A zenei pontosságra való görcsös törekvés az ő előadásukban még nem nyomja el a dalolás természetes vágyát, a minduntalan kikívánkozó hangulatot. Ily módon a jókedv néha szinte robbanásszerűen tör elő, máskor az elmélyült érzés a szemek csillogásában is kifejezésre jut. Figyeltem egy kisfiút. Zavartan, megilletődötten álldogált az első sorban, félig csukott szájjal suttogta a népdal első sorait, miközben — mintha valamiért szégyenkeznie kellene — mereven pislogott maga elé. A zavar azonban nem tartott sokáig. Egy hangosabb résznél a fiúcska szinte kicserélődött, társainak magabiztossága rá is átragadt, s önfeledten, kerekre nyitott szájjal zengte ő is. Az énekkari mozgalom egyik fontos feladata kétségtelenül a közösségi emberré nevelés, ám a zenei ízlés formálása hasonlóképpen jelentős cél. A hat iskola kórusának felkészítő pedagógusai ebből is jelesre vizsgáztak. A műsorban jó néhány népdalt hallhattunk, de nem hiányoztak a klasszikus kórusművek sem. Boldogan figyelhettük Palestrina, Marenzio, Mozart, Schumann és Smetana alkotásait, s az előadás színvonalában sem kellett csalódnunk; a fiatal dalosok a legkevésbé sem ijedtek meg a zenei szerkesztés és a dallamvonalak bonyolultságától. Sem a nagyatádi gimnazisták vagy a kaposvári Munkácsy gimnázium diákjai, sem a csurgói általános iskolások. Az összejövetel nem verseny volt, nem állítottak fel hivatalos értékrendet. Fölöslege« is: mindenkinek aranyérmet kellett volna kapnia. Hogy mégis külön felhívjuk a figyelmet két énekkarra, azt nem a többiek gyengébb teljesítménye indokolja, hanem az ő tökéletes éneklésük. Az egyik a Berzencei Általános Iskola 19 tagú kamarakórusa. Nem véletlen, hogy több rádiófelvételt készítettek már velük. A tavasszal az ország úttörőkórusainak soproni találkozóján is fellépnek. Hogy mitől énekelnek ilyen bájosan, tisztán, pontosan? Tanáruk, Peperő Gyula egyénileg is foglalkozik a kis énekesekkel, felhasználva a hangképzés legváltozatosabb módszereit. Hasonló élményt szerzett a hallgatóságnak a csurgói Csokonai gimnázium és óvónői szakközépiskola kamarakórusa, Pintér József vezetésével. Hangtisztaságuk, dinamikai felkészültségük, kedvességük, kiterjedt repertoárjuk önálló hangversenyre is alkalmassá tenné őket. A közönségnek nagy élményt jelentene! Műsoruk hallatán csöppet sem csodálkoztam' a szünetben két kislány lelkesedésén: elárulták, hogy hétről hétre alig várják a következő énekkari próbát. A csurgói gimnázium és óvónői szakközépiskola, valamint a művelődési központ kétévenként szándékozik megrendezni a középiskolás kórusok hasonló találkozóját. L A. hálóra, de ha a halász tudja, hol van az akadó, és megfelelő irányban húzza a hálót, éppen ezek a helyek adják a legbőségesebb zsákmányt. A vízre vonatkozó elnevezés a lötyögő: a keleti és a nyugati hullámok találkozási pontja, ahol a hullámok érdekes, madár cs i csörgésre emlékeztető hangot adnak. Parti vonatkozású név a likaspart: Balatonszárszónál a madarak által lakott, kifúrt magas löszfal neve. Reöthy Ferenc, a balatoni halászóhelyek névanyagának kutatója 724 halászóhelyet jelölő tulajdonnevet gyűjtött össze. Ebből csaknem háromszáz név a Somogy megyéhez tartozó, mintegy hetven kilométer hosszú déli parton oszlik el. Egy-egy név általában három-négyszáz méter hosszú szakaszt jelöl. E tulajdonnevek éppúgy a régi balatoni halászat tanulságos és érdekes emlékei, mint a hajdani halfogó szerszámok, a szigony, a vejsze, a kerítőháló. Egy eltűnt világról beszélnek, a múltat őrzik, a szavakat értő nyelvésznek a földrajzról, a népéletről, a történelemiről vallanak. ln>e, néhány halá- szóhelyet jelölő név a déli parton, a szó. magyarázatával együtt. »Aluttejes: A függőleges partfal sárga lösztalaja megszakad. Itt van most az aka- rattyai strand lejárata. A talaj agyagos, szürke színű. Ha a hullámzó víz felkavarja, a víz is ilyen lesz. Kenyőfődes: Az itt termelt agyagot régen a földes szobák és padlások tapasztására használták. Simonlakás eleje: A Simon- család barlanglakása volt a múlt század második felében. Az aligai magaspartba vájt lyukban lakott az' öreg Simon, eresztős halász, akit még ma is emlegetnek Siófokon. Harcsás: Jó harcsafogó hely. A téli halászat emléke él ebben a névben. Palkó eleje: Szabó Pál beceneve: Palkó. Híres orvhalász volt.« A halászbofcrakait és halászcéheket már a múlt század második felében fölváltotta a Balatoni Halászati Részvénytársaság. A bödönhajót, az evezővel hajtott ladikot kiszorította a motoros vontatóhajó. A nádvejsze, a varsa, az eresztőháló átadta helyét az ezier méter hosszú kerítőhálónak. A Balatonon megszűnt az éjszakai halászat, eltűnt a téli, jógi halászat. Ma a Balatoni Halászati Vállalat tartja kézben a balatoni halászatot, és gondoskodik a tó halállományának telepítéséről. A vállalatnak termelési tervet kell tejesítenie. Egyre több szó esik arról, hogy végleg meg kellene szüntetni a Balatonon az üzemszerű halászatot. Mondják, a balatoni halászat nem hoz annyi értéket, mint amennyi örömet okozna a halbőség a horgászoknak. Ma még kifutnak a halásztelepekről a vállalat motoros halász- hajói, és az ezer méter hosszú hálókkal meghúzzák a Balaton vizét. A siófoki halászok két motoroshajója, a Csuka és a Fogas a fenyvesi partok előtt vesztegel. Megkezdődött a halászat. Lent ólomnehezékek húzzák a mélybe, fönt parafaúszók tartják felszínen a kivetett hálót. Sarló alakban hajlik a háló. Két végét lassan egymáshoz közelítik. A riadtan menekülő halakat hosszú rudakkal zargatják, terelik a szűkülő kör, a zsák belseje felé. — Húzd meg, lapítsd meg! — biztatják egymást a halászok. A kifogott halakkal gyorsain megtelnek a fűzfakosarak. A halászokhoz evező nyaralók, a gumimatracon úszkáló fürdőzők, a parti horgászok sóváran nézik a motoros halászhajók munkáját (Folytatjuk)
