Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-05 / 30. szám

Magnóra veszik a visszaemlékezéseket A munkásmozgalmi emlékek nyomában Pillanatok alatt fényké­Milyen szakmát válasszak? Szemben a heggyel — J914 óta — mondja az pékkel, régi újságcikkekkel bástyázzuk körül magunkat a balatonboglári 'községi pártbi­zottság irodájában. Ősze Ist­ván titkár nagy érdeklődéssel támogat mindenkit abban, hogy gyarapítsa a Boglár múltjára vonatkozó ismerete­ket. Most különösen szép ter­veket dédelgetnek, figyelmü­ket a munkásmozgalmi ha­gyományok ápolására összpon­tosítják. — Ezek a fényképek azon a találkozón készültek, me­lyen a negyvenötös párttago­kat ünnepeltük. A három nemzedék párbeszéde olyan jól sikerült, hogy az idén is­mét megrendezzük. A Tanács- köztársaság kikiáltásának év­fordulóján ünnepség lesz a pártszékházban. Három tizen- kilences elvtársunk közül ket­tő helyben, egy pedig Pesten lakik, őket is, a negyvenőtös párttagokat is meghívjuk. Képeslap kerül elő a fiók­ból, Bálint ,Sándor, a 19-es községi direktórium elnöke ír­ta Pestről. — Nem feledkezünk meg róla, most akarom megláto­gatni. S mivel már nehezen utazik, akár gépkocsival is lehozzuk a tanácsköztársasági ünnepségre. g Boglárról általában a tó, a táj, az üdülő jut az emberek eszébe, pedig van itt munkás- mozgalmi hagyomány: 19-es is, 45-ös is. A magyar—len­gyel kapcsolatoknak pedig ki­emelkedő jelentőségű helye a tóparti üdülőhely. Az érdek­lődés évről évre nagyobb, mind több vendég érkezik Lengyelországból is, hogy föl­keresse a második világhá­ború idején otthont adó köz­séget. Ez ösztönzi a helyi pártbizottságot arra, hogy mind teljesebben összegyűjtse az emlékeket. Ez a törekvés most már annyira áthatja az embereket, hogy ilyen »apró­ság-« miatt is szólnak: lengyel név van bekárcolva az 5. sz. SZOT-üzemegység tégla ke­rítésoszlopon. A »-riporterek« hamarosan meg is örökítik ezeket a dokumentumokat. — Szeretnénk az idén már­vány emléktáblával megjelöl­ni azt a hajdani 'kastélyt, ahol a lengyel menkültek él­tek. Ügy gondoltuk, hogy a Lengyel Népköztársaság fel- szabadulásának évfordulóján leplezzük le az emléktáblát. A község története évek óta készül. Békés András, a könyvesbolt vezetője, szorgal­masan írja a falukrónikát. Ebből a munkásmozgalom sem maradhat ki, melyhez az iskolák is hozzáadják a maguk gyűjtését. Két lelkes asszony mondta el az általános isko­lában, mint láttak neki a gyűjtőmunkának, s mint hasz­nosítják az oktató-nevelő munkában Boglár munkás- mozgalmi hagyományait. Eifer Sándorné igazgatóhe’yettcs szerint magával ragadja a gyerekeket, ha a község múlt­jának lelkesítő példáit állít­ják eléjük. Zöld köpenyes barna asszony Gyenes Gyözőné. A községi pártbizottságnak, az agitációs és propaganda mun­kabizottságnak is tagja. Egy vörös mappával és egy mag­nószalaggal ült le az igazgatói irodában. — A fe’szabadulás 30. év­fordulója alkalmából kezdtük el a gyűjtőmunkát. Ünnepi történelemórát tartottunk a nyolcadikosoknak, s meghív­tunk négy olyan bogiárit, aki szemtanúja volt a történelmi eseményeknek. A magnetofon- szalag megőrizte visszaemlé­kezésüket. Ez azért olyan fontos, mert van, aki már nem él közülük. Honismereti szakkörünk sok segítséget ad­hat a 'községnek. Tudom, hogy milyen fontos a mun­kásmozgalmi hagyományok ápolása. A szakköri tagokkal már Kaposváron is voltunk, olyan helytörténeti munkákat tanulmányoztunk a megyei könyvtárban, amelyekben sok adatot találtunk Boglárról. El­vállaltuk az Utcanevek fölmé­rését, a tárgyi emlékek gyűj­tését. Azt már elhatároztuk, hogy javasoljuk a tanácsnak: a túlzottan sok virágnév he­lyett munkásmozgalmi veze­tőkről nevezzenek el utcákat. Most ugyanis mindössze La- tincáról, Leninről elnevezett utcánk és Marx terünk van! ' Egyre több interjút őriz a magnószalag, s a jó ötletek is sokasodnak. Szirmai Jenővel. Fodor Andrással terveznek magnófelvételt, Somlyó Györgytől várnak írásos visz- szaemlékezést. A tervek között szerepe! a lengyel menekül­tekkel kapcsolatos emlékek gyűjtése is. Áz iskola híre már az ország határain is túl­jutott: a Szorgalom őrs rend­szeresen gondozza a Bogláron eltemetett lensvelek sírjait. A kicsik munkáját a műve'ődési otthon fotósai segítik, sőt a KISZ-esek is megígérték, hogy bekapcsolódnak a munkába. A kertészeti szakközépisko­la és szakmunkásképző a múltkor párttaggyűlésen ajánlotta fel az egész közsé­get átfogó mozgalomhoz való csatlakozását. NacJ Józsefné KISZ-nárt összekötő tanár történelem szakos. Elmondta, hogy a Bartók Béla KTSZ- alapezervezetre számít elsősor­ban. az ugyanis hgnismereti jelleggel működik. A községi pártbizottság azt várja tőlük, hogy a huszonöt 1945-ös párt­tag visszaemlékezését gyűjt­sék össze. Ez lenne az alapia a felszabadulás utáni helyi párttörténctnc k. Valami elkezdődött Bog­láron, s ezt érdemes máshol is követni. A múlt ápolása mindenhol fontos, egy ilyen balatoni üdülőhelyen több­szörösen. Kiváltképp, ha egyre többet tehetnek az itt meg­fordulók poggyászába a hala­dó hagyományok most feltá­randó emlékeiből. A mun,kaiterem ablakába az egész Gyár-hegy belefér. — Miért Gyár-hegy? Mohos József mutatóujja a havas hegyoldalon. — Ott is a kis település — mondja — az öreg tégiaégető. Ez .volt Tab egyetlen üzeme a felszabadulás előtt. Innen a név. Most összesen tíz üze­münk van. Persze, ha a kicsi­ket is számolom... A vékony hórétegen átüt a föld színe. Rozsdabarna. Fá- zós fák, magányos, görbe utak. Hollósy. Vagy inkább Rudnay? A Videoton tabi gyáregysé­gének új épülete szemben áll a Gyár-heggyel. A lányok ke­zében színes »kártyák«, non­figuratív képek. Az elektroni­ka motívumrend.'zere, a nyomtatott áramkörök művé­szi harmóniája. Mohos József igazgató ne­vet: ö is szépnek látja a kár­tyákat, de rá másképpen hat­nak.. Én csak a felszínt látom. A színeket, a formákat. »Vi­zuális élmény« — mondom. Azután megpróbálja fölfedni előttem a mélységeket. Csillo­gó tekintettel, kamaszé* gesz­tusokkal maeyaráz, nagy igye­kezettel fordítja le köznvelv- re a szakmai zsargont. Elnéző mosolyok a kártyák felett... Persze. Itt félszavakból értik egymást. A harmincöt éves villamosmérnök igazgató úgy jár-kel, beszél, mint egy »öregdiák« a kollégiumban. Körülötte a munkások, műsze­rrészek mintha szintén diákok volnának. Akik nem tudnak betelni a nemrég megismert szakma szépségével. — Nagyszerű érzés, ha az ember elindít egy kártyát — mondja valamelyik fiatal mű­szerész. — Csak magyarul, Laci — inti az igazgató. — Az elvtárs laikus ... — Arról van szó — erőlkö­dik a fiú —, hogy forrasztás után zárlatok keletkezhetnek a kártyán. Ezeket kell megke­resni és kijavítani. A lábak egymástól másfél milliméter távolságra vannak ... — Milyen lábak? — Az integrált áramkörök lábai. Finom drótszálak. Bólintok. A gyáregység legtöbb elektronikai műszerésze Ta­bán szerzett oklevelet. — Mióta van iskolájuk? igazgató. — Akkor tértünk át a számítástechnikai szerelvé­nyek gyártására. Egyébként az iskola a siófoki szakmunkás- képző intézet tabi részlegéhez tartozik. Két tanműhelyt ren­deztünk be a gyerekeknek a 'belső telepünkön. — Kik tanítják az érettsé­gizett jelölteket? — Az elméleti tárgyakat mérnöktanár. A gyakorlati foglalkozásokat a legjobb szak­munkásaink vezetik. A legel­ső évfolyam tavaly fejezte be tanulmányait. Jelenleg tizen­két tagú az első és héttagú a második osztályunk. — Hol laknak a tanulók? — Tizenöten a helyi gimná­zium kollégiumában. A töb­biek bejárók. Reiter László 21 éves elek­tronikai műszerész, tavaly végzett. A legtehetségesebb szakemberek egyiké, bár volt nála jobb tanuló is az évfo­lyamában. (Tizennyolcán vé­geztek, s közülük a legtöb­ben Tabou dolgoznak.) A szakma megszállottja. Munkája és szórakozása kö­zött alig van különbség. Reg­gel 6-tól délután kettőig szá­mítógép-szerelvény, később a Videoton rádiósklubja. — Sokan járnak a klubba? — Elég sok itt a »fertőzött« ember — mondja. — Mióta rádiós? — Középiskolás korom óta. Élvezetes és tanulságos szó­rakozás. A világ minden ré­széből szólnak az emberhez, de ez még nem minden. Az amatőr rádiós saját maga épí­ti föl a készülékeit, és általá­ban részt vesz a sportverse­nyeken is. — Rádiós sport? — Iránybemérés, többtusa... Országos versenyeken szerez­tem díjakat. — Milyen nyelven szól más országbeli kollégáihoz? — A nemzetközi megegyezés értelmében rövidített angol szavakat használunk. Mintegy ötszáz szót., , ... . — Egyébként beszél ango­lul? — Keveset. Mostanában kapcsoltam rá. Szereztem egy jó magnószalagot. — Hány éves önöknél a be­mérőben a legidősebb műsze­rész? — Huszonhat. Ügy hívja mindenki, hogy »öreg«. Hahner István az öreg. Bo­zontos szakálla van. Néhány tőmondatnál többet nem tu­dok kihúzni belőle. (Nem, baj, mondja az igazgató. Éri jó műszerészeket és nem mése- mondókat mutatok be magá­nak.). Hahner István a számí­tástechnikával kapcsolatos .tudnivalókat »menet közben« sajátította el.. Több mint más­fél évig járt Székesfehérvárra a társaival. Autóbusz vitte és hozta őket naponta. Ácjándon lakik. Mivel már gimnazista korában is Tabra, járt be, a vonat reggelente el sem indul­na talán nélküle. — Mit csinál munkaidő után Ádándon ? — Olvasok, tévét nézek. Mást nemigen lehet. — Mit olvas? — Főként szakirodalmat. Mindig van valami új dolog... — Valami terve, vágya? Ráncolja a homlokát. — Lehet, hogy jövőre meg­nősülök ... Lehet. De tovább tanulni mindenképpen akarok. Főiskolán. A kollégiumban két elsőssel találkozom. — Tegnap még vizsgáztunk — mondják. I — No és sikerült a félév? Egymásra néznek, fintorog­nak. — Szóval jobbat vártatok? — Nem érdemeltünk jobbat — mondja Jóna Béla tárgyila­gosan. — Milyen tantárgyak vol­tak? — Szakmai ismeret, szak- rajzt. anyag- és gyártásisme­ret. gyakorlat.,.. Jóna Béla Ozoráról jött. Forró Lajos Tamásiból. Há­romszáz forint ösztöndíjat kapnak, ebből százat költenek szállásra, kosztra. Ebédet az üzem ad egy forintért. Belenézek a jegyzetfüze­tembe, s néhány szakki fele­zést »puskázok« ki onnét. -Memóriakártya. nvomtatott áramkör, impulzus technika. « Ilyeneket mondok. A fiúk döbbenten néznek rám. Mohos József kajánul mosolyog. Szapudi András Lajos Géza Összegeztek, Irányt szabtak Kisbárapátihan Megkezdődtek megyénkben a zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlések Somogy mezőgazdasági ter­melőszövetkezetei közül az idén elsőként a kisbárapáti Kossuth Tsz tartotta megzáí- számadő közgyűlését, melyen az ez évi tervet is jóváhagy­ták a gazdák. A Kisbárapáti- bód, Bonnyáról és Fiadról ösz- szegyűl teket tegnap Lukács Lajos, a községi pártvezetőség titkára köszöntötte, majd a vezetőség nevében Fehér La­jos tsz-elnök adott számot a múlt évi gazdálkodásról, is­mertette az idei terveket A növénytermesztés, az ál­lattenyésztés és az erdőgaz­dálkodás több bevételt hozott, mint amennyit előirányoztak, s a melléküzemágak — a fű­részüzem meg a keverőüzem — termeléséből ugyancsak a vártnál nagyobb összeghez ju­tott a tsz. A többlet együtt­véve meghaladja a 2,5 millió forintot! Egy sor növényféle­ség a. tervezettnél magasabb átlagterméssel fizetett, az ál­lattenyésztésen belül pedig kü­lönösen a marhahizlalás volt eredményes. A múlt évi gazdálkodás alapján az egy tagra jutó évi jövedelem megközelíti a 28 500 forintot, a tízórás munkanap­ra jutó átlag,pedig a 110 fo­rintot. A gazdaság tiszta nye­resége 841 ezer forint. Már harmadik éve gyakorlat ebben a tsz-ben, hogy a munkabér száz százalékát havonta rend­szeresen kifizetik, s év végére már csak a kiegészítő részese­dés marad. Az idén ez azösz- szeg az 1976. évi összkereset 8 százalékát teszi ki. Hogy mindez kevés vagy sok? — erről beszélgettünk Lukács Lajos párttitkárral. — A lehetőségekkel nincs arányban az elért eredmény, mert jobb is lehetett volna. Január első felében értékelte a községi pártvezetőség a gazdaság múlt évi. munkáját. Elismertük azt, amit el kellett ismerni a tapasztalatok alap­ján, ugyanakkor szóvá tettük a hiányosságokat is, mégpedig úgy, hogy igyekeztünk meg­keresni azok okait. Búzából például 13, kukoricából 10, őszi árpából 23 százalékkal több termett a tervezettnél, napraforgóból viszont 20, si­lókukoricából pedig 30 száza­lékkal kevesebb. Igaz, hogy a kiesések egyikét-másikát pó­tolta a tsz, de a tapasztalat elgondolkodtató. Amíg tavasz- szal és nyáron jól mentek a munkák, addig ez — a vetés kivételével — már nem mond­ható el az őszi tennivalókról. Nem kedvezett az időjárás, ez tény, de jobb szervezéssel a kis zökkenők is elkerülhetők lettek volna. És az sem tör­vényszerű, hogy a tejtermelés a jelenlegi szinten maradjon. Ilyen alacsony fejési eredmé­nyek mellett érthető, hogy a tejtermelés önköltsége jóval a tervezett fölött volt tavaly. Az előrelépés útját-módját ugyancsak januárban beszél­tük meg a pártvezetőség ülé­sén, s a tsz vezetősége ezt fi­gyelembe vette az idei gaz­dálkodási terv készítésénél. Eddig mindig szót értettünk a gazdaság vezetőivel, biztosan így lesz ezután is. Orbán Józsefné, a termelő- szövetkezet nőbizottságának az elnöke. Tőle arról érdek­lődtünk, hogyan értékelik . a múlt évet a tsz asszonyai, lá­nyai. — Ahogy az időjárás és en­nek következtében a termés­hozam alakult, még ekkora jövedelmet sem vártunk. Ügyeltünk arra, hogy lehető­ség szerint minden asszony teljesíthesse a kellő számú munkanapot. Sajnos, még mindig megoldatlan a téli fog­lalkoztatás. Az erdőtisztítás is csak néhány naoi munkát ad. Gázcseretelepet kaptunk, ami­nek mindenki örül. Bízunk benne, hogy autóbuszt vesz a tsz, mellyel az asszonyokat a munkahelyre szállítja — ez nagy könnyebbséget jelentene. Rászolgáltak erre a nők, akár­csak a tavalyi kirándulásra: negyvennégyen voltak Jugo­szláviában öt napig. Fejen­ként ezer forinttal járult hoz­zá a költségekhez a szövetke­zet. Zárás és nyitás: a zárszám­adás jóváhagyásával egy idő­ben az idei tervet is szente­sítették tegnap a Kossuth Tsz tagjai. Most rajtuk a sor, hogy hozzáfogjanak a következő, le­hetőleg még jobb zárszám­adás megalapozásához. h. r. A három község hatmilliót hozott Egy nehéz év tapasztalatai A három község három ál­lattenyésztője hetenként egy­szer a tsz-irodán találkozik, hogy á feladatokról tanács­kozzék az állattenyésztési fő- ágazatvezetőveL Két éve egyesült Gamás, Somogytúr és Somogybabod termelőszövet­kezete, azóta az egyes köasé- gek állattenyésztői párhuza­mosan irányítják a termelést, Tűzdelik a káposztapalántákat Vastag szőnyegként zöldellnek Fonyódon, a termelőszö­vetkezet üvegházában a vékony szárú káposztapalántákj Csak az enyhébb időre várnak a kertészet dolgozói, hogy megkezdhessék a kiültetést a melegágyakba. Addig is reke­szekbe helyezik át az apró növényeket, hogy gyorsabban ha­ladjon a munka, ha megjön a jobb idő. À palánták már hajtani kezdik leveleiket, március végére elérik a 60 dekás súlyt. Elvetették már a paprikát is az üvegházban, s ha­marosan sor kerül a paradicsomra. Kinn a melegágyakban pedig a tavaszi kiültetésre várnak a salátapalánták. a nagyüzemiben, és a háztáji­ban egyaránt. Az egyesült tsz jelenleg 210 gazdával . tart kapcsolatot. Nem egyformák a községek szokásai, Gamáson sertést és szarvasmarhát tenyésztenek, a másik két községben inkáibb sertést. A múlt év mérlegét elké­szítve vegyes kép alakul ki. A kocakihelyezési akció kere­tében 53 kocát adtak ki, az idén 50-re kötöttek szerződést a húskombináttal. Az adatok olvasásakor meglepő kapcso­latot fedezhetünk fél. 1975- ben ezer sertést értékesítettek a háztájiból a tsz-en keresz­tül, tavaly ennek csupán a fe­lét. Az történt, hogy 75-ben Gamáson a jég elverte az egész község kukoricáját, s jelentékenyen károsult So­mogybabod is. A váratlan ter­mészeti kár a következő év­ben éreztette hatását: a ta- karmánythiány miatt a gaz­iák nem vállalkozhattak hiz­lalásra. Ez az év biztatóbban indul: a kellő mennyiségű ta­karmány, az előnyös szerződé­si feltételek, úgy látszik, több kedvet csinálnak a hizlalás­hoz. A háztáji szarvasmarha-te­nyésztés a tehénlétszámot te­kintve szinte maradt, sőt nőtt is valamelyest az állomány. Az eredményeket azonban a jégkár itt is kedvezőtlenül be­folyásolta: csökkent az évi tejtermelés és kevesebb hízó­marhát értékesítettek. A ter­melőszövetkezet hathatós in­tézkedéseket tesz a háztáji gazdaságok érdekében, szol­gáltatásokkal is segíti mun­kájukat. Ligeti Pál állatte­nyésztési főágazatvezető • föl­mérése szerint a három köz­ség háztáji gazdaságainak együttes árbevétele tavaly több mint hatmillió forint volt, s a szolgáltatásoké is meghaladta az egymillió fo­rintot. A támogatás egyik formája szállítás, amelyet égés« év­ben igényelhetnek a gazdák. (A szolgáltatásokból a szállí­tás értéke tavaly 300 ezer forintot tett ki.) A gazdákkal való szerződés tartalmazza, hogy a hizlalt és elszállított állatok után járó nagyüzemi felárat a szövetkezet a taggal megfelezi, ha pedig export- rendelésről van szó, a teljes exportfelár a tagot illeti meg. Jelentős szolgáltatás az is, hogy a szövetkezet pillan­gós takarmányokat, továbbá lédús és szemes takarmányt bocsát a tagok rendelkezésé­re felvásárlási áron. Hétmillió forint fölötti ősz- szeget képviselnek tehát a szolgáltatások, meg a három község kis gazdaságaiban ter­melt értékek. A múlt évi ki­esés arra int, hogy folyama­tosan és körültekintően kell » támogatni a háztáji gazdasá- ’ gokat. Hiszen bármelyik év­ben, bárhol előfordulhat vá­ratlan természeti csapás, ám ennek még a legszélsősége­sebb esetben sem szabad ma­radandó változást, csökkenést okoznia. A tapasztalatok sze­rint Somogyó abodan a köz­ponti támogatás, valamint ' a tsz helyes politikája képes volt ezt kiegyensúlyozni.

Next

/
Thumbnails
Contents