Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-03 / 28. szám

Ä gyermekek érdekében As ifjúság elleni bűntettek­ről lesz szó. Az ilyen esete­ket vizsgálva kiderül, hogy * kellő időben, tett intézkedés legtöbbször megelőzhette vol­na a gyermekek több évig tartó éreztetését, üldöztetését, bántalmazását, kínzását. Garázda apák, szívtelen nevelőszülő Andok István bakházi la­kos 1974 augusztusától 1974. szeptember 8-ig — előzetes le­tartóztatásáig — követett el ifjúság elleni bűntettet. Az elvetemült apa egy alkalom­mal 10 éves- kisfiát a csukló­jánál fogva úgy kötötte egy 'szöghöz, hogy a lába alig ér­te a földet. Verte, kínozta a fiút. A porrogszen tkirályi Der- gecz Vendel tavaly február 27-én. 12 éves - kislányát egy gyümölcsösben több száz mé­teren keresztül egy lábon ug­ráltatta, közben vesszővel a lábát, arcát ütötte. Amikor a kislány kimerült és a földre esett, rugdalta, majd a buk­dácsolva, jajgatva menekülő gyermeket tovább bántalmaz­ta. Kaposváron, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet közeiéiben egy idős nevelőszülőnél la­kott két állami gondozott. Az asszony a szeretette vágyó gyermekeket rettegésben tar­totta, többször — a nevelői szigort meghaladó mértékben — bántalmazta, lakásából ki­zárta őket. 1976. december 24-én a 6 éves kisfiút a szo­kásos verést követően vízzel leöntötte, a teljesen átázott gyermeket a hideg ellenére a bérház erkélyére zavarta. A példák tragédiákról szól­nak. Ártatlan gyermekek szo­morú sorsa arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságok hatékonyabb működésére, a társadalmi, iskolai, óvodai, vé­dőnői jelzőrendszer eredmé­nyes bővítésére, a közömbös­ség megszüntetésére, nem utolsósorban pedig az illeté­kes ügyintézők, felügyelők he­lyes szemléletének kialakítá­sára fokozott gondot kell for­dítani. Jogpropaganda, felvilágosító munka A Büntető Törvénykönyv 3 évig terjedhető szabadságvesz­maga tártáét a törvény csak általánosságban határozna meg; A törvény indokolásá­ból kiindulva a nevelést mint folyamatot tekintve, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy — bár a bűncselekmény megvalósulhat akár egyetlen mozzanattal — a kiskorú tes­ti, szellemi, erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztető maga­tartásról általában a rendsze­resen megismétlődő esetekben beszélhetünk. Nem feltétlenül szükséges a kiskorú testi, szel­lemi, erkölcsi fejlődésében megmutatkozó valamely ká­rosodásnak bekövetkeznie, elég, ha csupán ennek közeli lehetősége fennáll, s várható mértéke jelentős. Az ügyek döntő többségé­ben a túlzott alkoholfogyasz­tás hatott közre az_ifjúság el­leni bűntett elkövetésében. Azt a férfit, aki például ne­héz fizikai munkát végez, rendszeresen dolgozik, család­ját eltartja, emellett néha szeszes italt fogyaszt, termé­szetesen nem lehet elítélni. Büntetőjogi felelősségre vo­nást nem igényel olyan eset sem, ha a nehéz szociális kö­rülmények között élő, több gyermekes családapa saját hi/báján kívül nem tudja az egy szobába zsúfolt gyerme­keinek az átlagos anyagi ja- I vakat biztosítani, gyermekeit kellően ruházni, tisztán tar­tani, tanulmányi eredményei­ket fokozni. A nehéz szociális helyzettől függetlenül viszont az ifjúság elleni bűntett meg­állapítható altkor, ha például a 6 gyermekes szülő még a kenyér árát is italra fordítja, a kiskorúak pedig — még a szülők az italboltban gondta­lanul szórakoznak — a késő éjszakai órákban is a fűtötten lakásban, felügyelet és élelem nélkül vannak. Az italozással összefüggő tipikus magatartás az, amikor az apa a Házastár­sát, a gyermekeiket indoko­latlanul bántalmazza, üldözi, emiatt a szomszédokhoz, ro­konokhoz menekülnek. A rendszeresen folytatott ilyen magatartás következté­ben a gyermekeknél olyan értékelhető idegrendszeri el­változások jöhetnek létre, amelyeket az ideggyógyász szakértő fed tud mérni és meg tud állapítani. A gyer­mekek iskolai viselkedésében is rendellenességek mutat­koznak. A [gyermek több al­kalommal készületlenül jele­nik meg az iskolában, az órá­kon nem figyel, vagy éppen zavarja társait, tanulmányi eredményei jóval képessége alatt maradnak, lényegesen rosszabbodnak. A bíróság a szülőket azért mondta ki bűnösnek ifjúság elleni bűntett miatt, mert 6 ktateorú gyermeküket felügye­let nélkül hagyták, a 2 és 3 éves gyermek éhségének csil­lapítására nyers burgonyát, marharépát vettek, egy hideg pincéhez hasonló lakásban lak­tak. A gyermek tankötelezett­ségének elmulasztása önma­gáiban csak kivételes esetben liehet indok az ifjúság elleni bűntett megállapítására. A gyermekek erkölcsi fej­lődését súlyosan veszélyeztető magatartást tanúsított az az apa, aki italozó életmódot folytatott, s gyermekeit arra biztatta, hogy levelet írjanak, mely szerint anyjuk idegen férfiakkal tart kapcsolatot. Hasonlóan veszélyeztető an­nak az anyának a magatar­tása, aki italozó életmódot folytatott, válogatás nélkül ■ismerkedett férfiakkal, gyer­mekei jelenlétében fogadta őket. ' Az ifjúság elleni bűntettek-1' ről megállapítható, hogy az elkövetők leginkább az ala­csony műveltségűek köréből kerülnek ki. A magasabb mű- velségűek is élhetnek olyan családi légköriben, amely sú­lyosan , veszélyezteti a gyer­mek szellemi, erkölcsi fejlő­dését, ez azonban ritkábban kerül nyilvánosságra, így a felelősségre vonás is elmarad. A lakosság segítségével A megyei pártbizottság megvizsgáltatta, a koordináci­ós értekezlet pedig a közel­múltban tárgyalta a gyermek- és ifjúságvédelem hatékony­ságát, helyzetét. Megállapí­tották, hogy a lakosság egy része néha közömbösen szem­léli, ha egy-egy családon be­lül a kiskorúak szellemi, er­kölcsi fejlődése veszélyben fo­rog. A gyermek- és ifjúság­védelmi szervek a lakosság segítsége nélkül pedig képte­lenek ellátni feladatukat. Az ifjúság eilend bűntett miatti felelősségre vonás fő­leg a gyermekkorú és a fia­talkorú bűnözés szempontjá­ból a megelőzést szolgálja. Elsősorban a lakosságnak kell fölfigyelni időben az olyan jelenségre, amely később esetleg a büntetőjogi felelős­ségre vonás alapja lehet. Dr. Dicső István főügyészségi ügyész „Felnőttként nehéz, de érdemes” Hazánk felnőtt lakosságának majdnem 40 százaléka nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát A megdöb­bentő számadat első pillan­tásra igen keveset árul el a felkészületlenség által akozott rrumkaheba nehézségekről. Ezért sokan azt gondolják: lehet valaki remek segéd­munkás vagy betanított mun­kás történelmi, matematikai, kémiád ismeretek nélkül is. Élő tanulságokat kerestünk, példákat a tanulás és a mun­ka, a szellemi gazdagodás és az életmód kölcsönhatásának bizonyítására. Beszélgetőtársaink munkás­nők voltak, ketten a Nagyatá­di Konzervgyárból. Egyikük a negyven fölött, s nemrégen tett szert az alapműveltséget je­lentő általános' iskolai vég­zettségre. Másikuk mindössze 15 éves, s a közeljövőben fe­jem be a nyolcadik osztályt. Két nemzedék — de vajon kétféle tanulság-e? Takács Ven- deliié tíz éve dolgozik a konzerv­gyárban. Egy 13 éves, jól tanuló fiú édesanyja. Az esti oktatás eredménye­ként min­den tárgyból jelesre vizs­gázott. Igaz, a tanulásra nem csupán saját jószántából ha­tározta el magát: szocialista brigád tagja, s ott alapköve­telmény az általános iskolai végzettség. Kényszert mégsem érzett. Nem bánta meg. — Kezdetben gyűlöltem a fizikát, rettenetesen nehéz volt megbirkózni a különböző szabályokkal, törvényszerűsé­gekkel, képletekkel. Akkor nem gondoltam, menny i re hasznát veszem később. Ma már egészen másképp látom a gépeket, mint annakelőtte, s képes vágyóik velük szaksze­rűbben bánni. A tanultakból ez a legnagyobb gyakorlati ha­szon. Ami emberi épülésemet, látóköröm szélesedését illeti, ahhoz leginkább történelmi és irodalmi tanulmányaim já­rultak hozzá. Rendszeresen fi­gyelemmel kísérem a kül- és a belpolitika eseményeit, a televízió történelmi, földrajzi „Dübörgő csend” Mocsár Gábor novellájából, melynek cselekménye óla,(mun­kások között játszódik, Szijj Miklós készít filmet. A film főszereplői: Ladik Katalin noviszádi jugoszláv művésznő, valamint Szabó Gyula és Madaras József. Képünkön: Ladik Katalin és Szabó Gyula jelenetét rendezi Szijj Miklós. műsorait — így a MindentA iskolája adásait —. s ha tehe­tem, olvasok. Megrendeltem a Világirodalom Remekei soro­zatot. Legutóbb a Boyarynét olvastam el, s Robert Merles A sziget című izgalmas regé­nyét. Itt a gyárban gyakran beszélgetünk mun Ica társaim­mal könyvekről. Csöndes., mégis magabiztos hanghordozása. vélemény­nyilvánításának érettsége ki­alakult munkástudatra, az üzem, a lakóhely, az ország és a nagyvilág dolgaiban való jártasságra utal. ízig-vérig munkásasszony, a szó nemes értelmében. Másik be­szélgetőtár­sunk, Balogh Marika in­kább a mun­kássá válás folyamatára, lehet példa! Az első pilla­natban meg­szeppent, de gyorsan ma­gára talált — Nehéz körülményeik kö­zött élek. öten vagyunk test­vérek, apám éjjeliőr, anyám háztartásbeli. Heten lakunk egy szobában. Mivel kevés voit a pénz a megélhetéshez, a hatodik osztály uitán eljöt­tem dolgozni, s folytatom a tanulást is. Szeretem a szüléi­mét, mégsem az ő életmódju­kat választom. Egyetlen osz­tályt sem végeztek, így nehéz nekik munkalehetőséget ta­lálná. Hogy miért tanulok? Rossz érzés, hogy kevéske tu­dásommal nem boldogulok, míg a képzett emberek szebb munkát végezhetnek, s jóval többet kereshetnek. De van más oka is. Ügy érzem, elő­ítéletek vesznek körül szár­mazásom miatt, ezért be aka­rom bizonyítani, hogy éri sem vagyok rosszabb másoknál. Szakmunkás leszek ! Borzal­mas otthon, a zsúfoltságban tanulni, de mégsem áldozat. Legjobban az irodalmat sze­retem, szinte mindennap ol­vasóik verseket. Mostanában a számtant is megkedveltem. Ök ketten —. eltérően sok munkatársuktól — nem »mor­zsolódtak le-. Bár a munkás­tudat. érlelődésének folyama­tában egyikük már messzire jutott, másikuk csupán az elején tart, a kettőjük életsor­sából levonható következtetés csak egy lehet. A szükségsze­rűséget nem lehet megkerülni. Mert ha valaki megpróbálja, zsákutcába jut. I. A. Hogy ne Sázzon az ember téssel rendeli büntetni azt a szülőt, nevelőt, gondozót, aki súlyos mértékben sérti vagy veszélyezteti a család in­tézményét, a kiskorú testi, szellemi, erkölcsi fejlődését. A bűnüldözés terén még az alapos képzettséggel, gyakor­lattal rendelkező emberek szá­mára is nehézséget jelent az ilyen bűncselekmények meg­ítélése, ugyanis az elkövetési »Fordult az év, s én mun­kához látok, add, hogy gazdag, esztendő jöjjön, ne engedd, hogy míg dolgozom, megvág­jon a kés, ne engedd kidőlni, s rámszakadni a fát, ne en­gedd, hogy megmarjon a kí­gyó!« E szavakkal áldoz az as- hanti paraszt, mikor feltöri a földet Afrika néhány éven belül hangosabban fog döröm­bölni a világ éléskamráinak kapuin, mint India. Hova ve­zet, ha megmarad az égetéses- kapás földművelés mellett az afrikai nép? Fekete-Afrika és »fekete csillaga-, Ghána sors­kérdéseire keresi a választ Kalmár György Ghána útjai című most megjelent könyvé­ben. Ghána miniszterelnöke volt az első fekete államfő a tró­pusi Afrikában. A brit Arany­part, amelyből Ghána szüle­tett, a gyarmatok közt mmt legékesebb gyémánt díszítette az angol koronát. Nkrumah tekintélyt szerzett országá­nak, olyan államfők jöttek hozzá látogatóba, mint Nasz- szer. Nehru, Hruscsov, Tito. Elsenhower, eljött az angol királynő. Páratlan filozófiai, teológiai. történelmi tudású politikus, gondolkodását Kant, Hegel, Descartes, Schopenhauer. Ni­etzsche, Freud, Lenin és Marx tanításai formálták. Phila­delphiai tanulmányait befe­jezve — közben éjszakánként hajógyári, szappangyári mun­kás — messiási elhivatottság­gal tér haza, hogy népét ve­zesse. Kalmár György, a tudós ala­posságú tanulmány szerzője sem tud ellenállni, hogy mag­vas közgazdasági és társadal­mi elemzése közben, egy-egy elfogult mondattal elénk ne villantsa, nem a politika pro- toko I lmosol y ába fagyott, lia- nem az ember arcát, fényben- árnvékban. Mert emlékére ár­nyékot vet, hogy börtönében halt meg a ghánai szellemi élet nem egy kiválósága. Nagy álma a Volta Erőmű. A világ egyik legnagyobb mesterséges tavát építette föl. Ez az álom az életébe került. Nkrumah búkása Afrika első nem kapitalista útra lépő rendszerének a bukása. De a felhalmozódó társadalmi fe­szültségek a régi rend kere­teit úgy robbantják szét, mint az időzített bomba. (Kossuth Könyvkiadó) Ettől félt a legjobban. A hidegtől. A magányra készült, jó két évig, amíg a férjét ápolta; és hozzá is szokott az egyedülléthez• Most sem el­sősorban az üres lakás riasz­totta, ahogy a konyhába be­lépett, hanem a falakból, a kopott asztaltüzhelyből ára­dó, dermesztő hideg. A hosszú úton pontosan megtervezett, ki tudja hány­szor átgondolt mozdulatokkal kezdett munká,hoz. A télika­bátját se vetette le, úgy gug­golt a tűzhely elé. Előhúzta a fásládát — mielőtt elment, gondosan megtöltötte akác- gyújtóssal, kukoricacsutkák­kal, fahasábokkal —, és tü­zet rakott. Nehezen egyene­sedett föl, a kályha szélébe is meg kellett kapaszkodnia. — Bizony, a gyerekeknél nem kellett tűzzel vesződ­nöm — mondta magának fél­hangosan. — Ott mindig jó meleg volt• Körülnézett, mihez is kezd­jen. Vizet kell föltenni —, hálistennek nem kell kimenni érte, azt is készített be egy vödörrel — meg a szobai kályhába begyújtani. Igen, azzal sietni kell, hogy át me­legedjen az ágynemű. De azért téglát is visz bele, jól megforrósítja itt a tűzhelyen.’ Nyikorgóit, azután csattant a kisajtó / Biztosan a Bö­zsi — gondolta, de már ko­pogtak is az ajtón. — Megláttam, hogy haza­jött, szomszédasszony, mon­dom az uramnak, átnézek egy kicsit­Átölelte, kétoldalt mep is csókolta a jó tizenöt évvel idősebb, alacsony, sovány asszonyt, azután háttal oda- állt a lassan már meleget adó tűzhely elé. — Hát hogy van? Nem be­teg? És a gyerekek? — Köszönöm a kérdését, megvagyok. A derekam, az ugye változatlanul hasogat. Amíg el nem felejtem: a Fe­nék csókoltatják. Küldtek is egy kis narancsot, hogy volt olyan kedves gondozni a tyú­kokat. Persze, még én is meghálálom. (Ez a kis hazugság most jutott eszébe. A narancsot ő vette a kaposvári vasútállo­máson, átszállásra várva.) — Jaj, de aranyos a Feri, hogy rám is gondolt! Szóval, jól vannak. Hagyja ám, szomszédasszony, ne vesződ­jön vele. Majd előkerül, ha kipakol mindent. De nem kellett sokat ke­resgélnie. A barna, cipzáras kistáskában volt, legfölül. Fehér papírtálcán, csillogó fóliába csomagolva­— Itthon mi újság? — Nincs semmi. Mikor is ment el, szomszédasszony? Ja, a két ünnep között. Na, szilveszterkor meghalt az öreg Páka Lajos bácsi, jót tett vele az Isten. Hiszen nem lehetett rajta segíteni, akkor meg minek szenvedjen ő is meg a családja. De meséljen inkább a szomszédasszony: milyen volt? — Jó volt, kedvesem, jó volt! Igazán mondhatom. Az a kellemes meleg mindenhol a lakásban! Én csak leültem, azután melengettem a fájós ízületemet meg a csontjai­mat. (Azt azért mégse mondja el, mit pletykáljanak falu­hosszat, hogy egyszer hideg szobában töltötte a napot• Mindjárt az elején. Minden­ki elment hazulról, későn kelt föl. Amíg reggelizett, szépen kiszellőztetett, majd eltette az ágyneműt és leült a konvektor mellé. De egyre jobban fázott. Bizony, a fű­tőtest éppen csak langyos volt. Még az unokái szobáját találta leginkább elviselhe- tőnek, itt húzódott meg, jól felöltözve, meg pokrócba ta­karózva, amíg a menye meg nem érkezett. Akkor meg­mutatta, hogyan kell mele­gebbre állítani a gázkályhát.) — És u Marika? Helyes volt? — Az, az volt. Semmihez nem engedett nyúlni. Min­dent odakészített, a reggelit is. Meg a fürdővizet. A ru­háimat is mind kimosta. De ha mosatlan edényt láttam, azt nem hagytam ott. (— Egyszer hazajött a na­gyobbik unokám, a Ferike — akarta mondani, de vissza­kapta a szót, — és rám ri- pakodott: miért nem meleg vízzel mosogatok! Mert hogy nem trient a gázmelegítő- Persze, nem értettem a be­kapcsolásához.) — Es a városban sétált-e? En csak egyszer voltam Éger- szegen, de azt mondják, szép hely. — Bizony, gyönyörűen fej­lődik. De hát, ugye, nem is volt olyan jó idő, sokat esett, csúszós volt az út, nem na­gyon kívánkoztam én ki a jó meleg lakásból. (Egy jó hét után emleget­te a gyerekeinek, hogy jót tenne egy kis séta, friss le­vegő, nézelődés. Azt mond­ták, kimehet, de csak a lakó­telepre. Marika megígérte, hogy ha lesz egy félórája, majd busszal leugranak a központba, megmutatja az új üzleteket- De valahogy ez is elmaradt.) — Na, látja, milyen jó volt, aztán nem akart menni. Már tavaly is megtehette volna. Hiszen rendes ember a Feri, megbecsüli magát. , — Persze, nem is lehetett panasz rájuk. (Csak beszélgetni nem tu­dott velük. Még vasárnap délután is csak a munka• Fe­ri valami tudományos dol­gozatot ír már hónapok óta, késő éjszakákig, még az ün­nepeken is az íróasztal mel­lett ült. Marika meg iskolai füzetekkel rákja körül ma­gát, még a tv-t is így nézi. Szerencsére sok újságuk van, azokat Îehet böngészni. Ha meg nincsenek otthon, csak a gyerekek, akkor meg az a rádió! Néha azt hitte, szét­megy a feje, pedig a másik szobában voltak.) — Jövőre is elmegy hoz­zájuk, ugye? A tyúkokra ne legyen gondja, nem olyan nagy vesződség, ellátom én őket. — Elmegyek én, kedvesem, el. Az a jó meleg, ami ott van náluk! Szép, egyenletes- Mert az a legfontosabb már az én koromban, hogy ne fáz­, zon az ember. Paál László Á fekete csillag

Next

/
Thumbnails
Contents