Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-01 / 26. szám

I Milyen szakmát válasszak? r Gépészképzés Adandón ■— Néztem a szép piros szí­nét meg az óriási kerekeit, és elhatároztam, hogy ha nagy leszek, traktort fogok vezetni. Pedig mindig féltem tőle, mert olyan nagy és erős volt — mesélte nemrégen egy ti­zennégy éves fiú, s talán nem is tudta, hogy egy szakma költészete volt az, amit a ma­ga módján megfogalmazott. Valóban, miért is népszerű a gyerekek 'közt a traktor? Ta­lán a különleges formája, rendkívüli képessége miatt, s bizonnyal azért, mert mosta­nában egyszer korszerűbb és jobb típusok kerülnek forgat lomba — MTZ, Rába-Steiger, John Deere és a többi. Ma már nem ritkaság a légkon­dicionált, zaj- és levegőszűrő­vel fölszerelt vezetőfülke. Az ilyen gépek már nem rázzák ki a vezető »vacsoráját-«. Adándon, a Fekete István Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskolán már nemigen kérdezgetik maguktól a diá­kok, miért szeretik a traktort. Ez itt természetes, hiszen er­re épül a tanítás. — Októberben »forradalmi-« változások történtek itt a diákparlament ülésem — mondta Kecskés András igaz­gatóhelyettes. — Addig ugyanis délelőtt-délután folyt az oktatás, így azonban gyak­ran kerültek olyan helyzetbe a gyerekek, hogy egyszerre több program közül kellett választaniuk, s .mindegyikre szívesen elmentek volna, il­letve a tanterv ezt elő is ír­ta. Ezért fogalmazódott meg az igény a tantestületben: át kellene térni a délelőtti ok­tatásra, a délután pedig le­gyen a kötetlenebb prog­ramoké. Csakhogy az át­térés azt jelentette volna, hogy egyhuzamban hét tan­órát kell a gyerekeknek »bír­niuk«. A kétségek késleltet­ték volna a bevezetését, ha az októberi diákparlament nem foglal határozottan ál­lást. íme, az eset, amikor az igény és a szükségszerűség szerencsésen találkozik! Még abban a hónapban megszer­vezték az áttérést, s most már negyedik hónapja az új­fajta oktatási beosztás szerint dolgoznak — úgy látszik a ta­nárok és a diákok megelége­désére. Reggel hat órakor kezdődik a tanulók napja, rövid fel­készülés után reggeli; hétkor a gyakorlatok, nyolckor az elméleti órák kezdődnek. Dél­után kettőig tart a tanulmá­nyi program, utána a szakkö­rökben, ».sportkörökben tevé­kenykednek. Nincs gond a szabad idő hasznos eltöltésé­vel. Az igazgatóhelyettes sze­rint a gyerekek háromnegyed részének van valamilyen programja. A nap a követke­ző órákra való felkészüléssel záródik este. Ilyenkor elcsen­desedik a kollégium, kézbe kerülnek a tankönyvek, a jegyzetek. A nyolcadik osztály elvég­zése után, tizennégy évesen kerülnek ide a fiatalok, hogy három év múlva a szabatos megfogalmazás szerint nö­vénytermesztő gépész szak­munkásként kerüljenek ki in­nen. Jó kapcsolatot sikerült kiépíteni a balatonszabadi tsz­szel, ahol a másodévesek a gyakorlatban próbálhatják ki az iskolában elsajátítottakat. Ott már szántanak is a tan­üzemben, habár olykor alig érik el lábfejükkel a kup­lungpedált — jegyzi meg kecskés András. Marton Sándor traktort fog vezetni a termelőszövetkezet­ben, ha befejezi az iskolát. Most másodéves, kedvenc traktora az MTZ. Szereti a természetet, mondja, azért vá­lasztotta ezt a szakmát, mert a gépek Iránti vonzalmával összekapcsolhatja. Tagja a fotó6zalckömek, kedvenc té­mája a természet. És hogy teljes legyen a kör, kedvenc írója nem lehet más, mint Fe­kete István. ' MAI KOMMENTÁRUNK Segítség nélkül Hegedűs László Balatonlel- léről érkezett, elsőéves, őt is a gépek szeretete hozta ide. Már ismeri a különféle típu­sokat, ha majd egyszer dol­gozni kezd, szép, modem faj­tát szeretne vezetni. Jól érzi magát a többiek között, s ha a most még nem egészen ki­váló tanulmányi eredményén sikerül majd javítania, bizto­san még jobb lesz a 'közér­zete. Megnyugtat: nem lesz hiba év végén az eredmény körül. Léniával lehetne ellenőriz­ni, akkor is egyenes volna áz a sor, amelyet Török Ferenc szántana. Elhisszük neki, hi­szen mint mondta, már »ren­geteget vezetett«, van gyakor­lata. Másodéves ő is. Dutra 1300-as típust vezetne a leg­szívesebben. Hogy miért? Mert tapasztalatai erről győz­ték meg. Bizonyára igaza van. Nem szakad meg a kapcso­lat az itt végzettekkel. A szakmunkásképzés mellett ugyanis felnőttoktatás is van. Húszéves koruk után az itt végzett fiatalok téli tanfo­lyamra jöhetne^ az ,iskolába, a szerelést elsajátítani. így zárul a kör Adandón. Az it­Gyorsabb és olcsóbb a Wimpey Országos társulás léte­sült az angol Wimpey építési licenc alkalmazására. A tíz tag egyike a Kaposmérői Épí­tőipari Szövetkezet. Mit vár­nak a szövetkezetnél az új technológiától? Erről beszél­gettünk Stier Tibor elnökkel és Lesnyik Ferenc műszaki vezetővel. A Wimpey technológia al­kalmazásának számos előnye van. Kevés létszámmal, gyor­san lehet dolgozni, s a fel­használt anyagok száma is szűkül. A Wimpey-házaknál megszűnik az építőiparban megszokott hagyományos »rendetlenség«; az egyes munkafolyamatok áttekint­hetően kapcsolódnak egymás­hoz. A falak úgynevezett no fines (egyszemcsés) betonból épülnek. Csak a fogadószintet kell a hagyományos módon alapozni. Ezután vonulhatnak fel a gépek, s kezdhetik a fa­lak felhúzását. Ez a folyamat igen gyors: egy 16 lakásos épület szerkezeti részének ön­tése egy hónapig tart. A Wim­pey számottevő előnye, hogy ipari háttér sem szükséges, mint a középblokkos vagy a poligonépítkezésnél. A gyors és minőségileg jó munka tit­ka: a fáthúzáshoz szükséges zsaluk pontos, műszeres kitű­zése. Ez igen megnöveli a műszaki irányítás felelőssé­gét. — Nem teszik az alkalma­zott zsalupanelek az épülete­ket egyhangúakká? — kér­deztük az elnöktől. — Ez attól függ, mennyire tudjuk .kihasználni a társulás előnyeit. A zsaluelemeket a társulás adja, s mivel tíz tag­ja van az ország különböző részein, s mindenütt más és más helyi igényeket kell ki­elégíteni, a sokféle zsalu igen változatosan felhasználható. A falak felhúzása tehát gyors, és a 16 lakásos házhoz elég 16 ember munkája. Nincs szükség a gépek működteté­séhez magas fokú szakmun­kára: betanított munkások i6 irányíthatják a berendezése­ket. A gépek sem drágák: a gépláncot ,6 millióért veszi meg a szövetkezet. Megváltozik a belső szere­lések rendje és módszere is. Az építőiparban gyakran a belső szerelések miatt hú­zódik el a lakások át­adása; sok a nehezen gépe­síthető munka, egymás sarká­ra lépnek a szakmák képvi­selői. A Wimpey-házak belső munkái kifejezetten szerelő jellegűek és gyorsan végez­hetők. A zúzottkőéől, cement­ből öntött könnyűbeton falak száraz vakolatot (gipszperlit kartont) kapnak, s erre jön a tapéta. Ez minőségi változást jelenthet a belső szerelésben. Több szakmás brigádok hoz­hatók léitre, melyek a gipsz­karton táblák fölhelyezésétől az üvegezésig mindent köny- nyen elvégezhetnek. Ez a szak­ipari munka összevonását, egyszerűsítését jeleníti. — Hány lakást tudnak így építeni? — 100—120-at évente. A IV. ötéves tervidőszakban ösz- szesen 135 készült el. Most 1980-ig 460 átadásét tervez­zük. Lakásépítő teljesítőké­pességünk így gyakorlatilag megháromszorozódik. Az át­adási határidő — keszthelyi, bonyhádi tapasztalatok alap­ján mondhatjuk — 9—12 hó­napra csökken. A szövetkezetnél sókat vár­nak a technológiaváltástól. Tudják: amit eddig a hagyo­mányos módszerekkel épít­hettek, az kevés. Az elkészült lakások minőségével is több­ször volt baj, s a minőségi viták, kötbérek hátrányosan érintik a szövetkezet ered­ményét. Ezenfelül a megye építőipari vállalatai időköz­ben gyorsan korszerűsítették szervezetüket, termeléke­nyebbé vált ott a munka. A szövetkezetnek versenyben kellett maradnia. Ipari tanu­lót csak nagy nehezen kapnak évek óta. így szinte rákény­szerültek a korszerű techni­ka alkalmazására. — Mikor kezdik el a mun­kát az új módon? — Az idén. Jelenleg Ka­posváron, a Zaranyi lakótele­pen 184 lakás építésének elő­készületei folynak. Sajnos, a tervszolgáltatás késik, pedig az anyagrendelés miatt igen fontos volna ismernünk a terveket. — Milyen lesz a Wimpey- lakások ára? — Kedvező. A középblokkos épületekével azonos. Kaposváron évek óta nagy gond, hogy a városközpont­ban lebontott régi házak tel­kén kapacitás hiányában nem tudnak új épületeket emelni. A Wimpey-technológia közép­magas házak építésére alkal­mas. — Vállalják-e a foghíjak beépítését? — Természetesen. Nekünk azonban az volna kedvező, ha 3—4 házat is lebontatna a város, s nagyobb telekre vo­nulhatnánk föl. A Wimpey- vel 100 lakás' alatt fölvonulni nem gazdaságos. A szövetkezethez feb­ruárban megérkeznek a gép­láncok. Tavaly óta rendszere­sen képezik az embereket a szövetkezetnél, s egy 12 tagú csoportjuk Angliába is kiuta­zik majd tapasztalatcserére. Már folynak az előkészületek a munkahelyi laboratórium létrehozására is: erre a minő­ségvédelem miatt lesz szükség. A Wimpey a korábbinál lé­nyegesen termelékenyebb technológia megjelenését je­lenti a szövetkezetnél. Gyors alkalmazása érdeke dolgozó­iknak is, hiszen a minőség ja­vulásával jövedelmük is nó. Csupor Tibor teni munkát két jellemző adat egészíti ki. Az egyik: a tanulók szinte mindegyike vissza kíván térni a szerelő­tanfolyamra, vonzzák őket az új ismeretek, az újabb szak­ma elsajátításának a lehető­sége. A másik pedig az, amit az igazgatóhelyettessel közö­sen állapítottunk meg: igen sokan vannak az intézetben azok a fiúk. akik nem köz­vetlenül mezőgazdasági kör­nyezetből érkeztek. A gyere­kek úgy mondták: szeretik a gépeket meg a természetet. Nem mellékes tényt tükröz­nek ezek a vélemények: vál­tozóban és javulóban van a kép, amelyet fiatalságunk al­kot magának a mezőgazdasági munkákról. Bcncsik András Egyre okosabban, éssze­rűbben gazdálkodunk az időnkkel, amely bizony oly­kor kevés a tanulásra, a mű­velődésre, a szórakozásra és a családra. Ez persze nem jelentheti azt, hogy olyankor is nézegessük az óránkat — s tetejében feltűnő ideges­séggel —, amikor önként vállalt társadalmi munkánk­nak teszünk eleget, vagy éppen párttaggyűlésen va­gyunk. Az egyik nagy gyár alap­szervezeti titkára dühösen kifakadt, amikor említettem neki: milyen sokan »csoma­goltak«, nézték az időt. ami­kor az elnök még hozzászó­lásra serkentette a tagokat. Jól tudja, hogy kik azok, ál­talában közülük kerül ki a pontos befejezés iránt ér­deklődő. . A tagkönyvcsere során minden párttag véleményt mondott a vezetőség, az alapszervezet munkájáról, s természetesen az ö tevékeny­ségét is értékelték. A mosta­ni beszámoló taggyűlések bi­zonyítják, milyen határo­zottan térnek vissza a veze­tőségek az ígéretekre. Sokan ugyanis hadilábon álltak a taggyűlésen való rendszeres megjelenéssel, el-elmaradoz- tak az oktatásról; ha elmen­tek is ezekre, véleményt nem mondtak. A Kutasi Állami Gazdaság 2-es alapszerveze­tében, a Kaposvári Ruhagyár 2-es alapszervezetébep is úgy határoztak a beszámoló tag­gyűlésen, hogy minden mó­don csökkentik az igazolt hi­ányzások számát. Ellenőrzik, hogy egy-egy párttag való­ban fontos ügy miatt ma­rad-e távol az alapszervezet legmagasabb fórumáról. Jog­gal háborognak azok, akik például a jól fizető túlóráról se akarnak hallani olyan esetben, amikor taggyűlésre kell menniük, amikor a má­sik egy kis »fogfájással« bliccel, s közben a szervizbe viszi a gépkocsiját. A mostani határozott és következetes föllépés bizto­san eredményt hoz. Előfor­dult olyan, hogy a bírálatot többségükben azok hallgatták meg, akik még sohasem hiá­nyoztak. Persze a taggyűlés véleménye eljut majd a megbíráltakhoz is. A taggyűlés idejének olyan áron való megkurtítása, hogy inkább nem szólok hozzá, s erre biztatom a közelemben ülőket is, szintén beletarto­zik a bírálandó jelenségek körébe. Lehet, hogy félórák elspórolása miatt elmarad néhány jó javaslat, kiegészí­tés. Esetleg megválaszolatla­nul hagyunk vitatható fel­szólalásokat. S ez már az egész alapszervezet munká­jára visszahat. Valamikor szokás volt, hogy az elnök rá-rászólt a fölösleges részle­tekbe merülő felszólalóra; »Ne húzzuk az időt, elvtárs!« Most viszont az nem ártana, ha arra figyelmeztetné az órájukat nézőket: »Ne sies­sük el a taggyűlést, elvtár­sak!« Nekünk forradalmas min­den futó óra. Ezek Ady Endre szavai. S éppen ezért felelősek vágnunk azért is, hogy forradalmassá tegyünk annyi órát a taggyűlésen, a pártoktatáson, egyéb fóru­mon, amennyi az okos dön­téshez, a megfontolt cselek­véshez szükséges. L. G. A tekintélyért Fiokszerkesztőségünknek nem volt telefonja Siófokon. Ha valami sürgős üzenetet, megbízást akarták adni' Ka­posvárról, akkor felihívták a KISZ-eseket, akik a piros ké­szülékhez hívtak 'bennünket, így ismerkedtem meg Brach- na Jánossal, a városi KISZ- bízottság titkárával. Kopogott az ajtón, hivatalos hangon azt mondta : — Telefonihoz kérik! — Kint van a területen — mondta munkatársnője, ami­kor a napokban megkerestem. — Hamarosan itt lesz... Bevallom, amíg várakoztam rá, az íróasztalához ültem, és kotorásztam a színes ceruzák között. A kezembe akadt há­rom bekeretezett, színes dia. Családi képek voltak, az al­kony fényében vöröslő Bala­ton partján János tartotta karjában a nagyobbik gyere­ket. Harmincegy éves. Első kér­désemre így válaszolt: — Miért rólam akar írná? A feleségem érdemesebb len­ne erre. A? évek során kiala­kult bennem az a meggyőző­dés, hogy ha egy KlSZ-akti- vista jó munkájáért kitünte­tést kap, feltétlenül mellékel­ni kellene ehhez egy másikat is: ezt pedig a feleségnek! — Miért, nélküle nem tud­ná jól ellátni a feladatát? — Ha véget ér a napi el­foglaltságom a KlSZ-bizottsá- gon — hol rendes időben, hol a késő esti órákban —, nem viszek magammal mun­kát haza. Még csak a gondo­kat sem. A fáradtságot azon­ban nem tudom levetkőzni. Feleségem, Éva ezt rögtön látja rajtam. Együttérzését biztatásnak tekintem. Ha tő­lem függne, már megkapta volna azt a bizonyos »feleség­díjat«. — Tudom, hogy Kecskemé­ten született, s szívében még mindig a sík Alföld a ked­venc. Hogyan került Siófok­ra? — Tényleg jobban szeretem az Alföldet. Oda kötődnek a kisgyermekkori éveim, és crçia megyek haza, szüléimhez. Időben és térben messze van azonban Kecskemét. És hosz- szú volt az út is, amíg onnan Siófokra kerültem. A Szovjet­unióban tanultam, 1970-ben végeztem a gyengeáramú vil­lamosmérnöki szakon. Első munkahelyem a balatonszaba­di rádióállo­más volt. Ha a készüléke ke- resőgömbját csavargatja, több állomá­son is foghatja a Petőfi adó műsorát. A skála végéhez legközelebbi helyen »szó­lunk« mi, a most már sió­foka rádióál­lomásnak ne­vezett adó. Amikor ide helyeztek, a következő hé­ten már bejöt­tem a városi KlSZ-titkár- hoz és mun­kát kértem. — Mi indította erre? — Volt már múltam az if­júsági mozgalomban. A titkár — úgy láttam — meglepődött a kérésemen. Elkezdtem dol­gozni az apparátus mellett, kezdetben tolmácsként. Ké­sőbb már jelentéseket írtaim, vb-anyagot készítettem. Elju­tottam oda, hogy fölkértek el­nöknek két városi küldöttérte­kezlet levezetésére. — A Szovjetunióban milyen tapasztalatokat szerzett? — Nagyon sokat, de ezek­nek nem mindegyiké alkal­mazható nálunk. Elsősorban a gondol kodásmódban tapasz­talható különbség. Természe­tesen van miire alapozni, ez­zel együtt azonban azt kell mondanom, hogy lehetne ha­tékonyabb a fiatalok körében végzett munka. Ügy értem, hogy többet is ki lehetne hoz­ni az emberekből. Ezt azonban a KISZ-szervezet önmagában nem tudja megoldani. Nem a bátorság hiányzik. A fiatalok még nem nőttek fel ahhoz, hogy a demokrácia minden fórumált ki tudják használni. Több fiatalembernél és több fórumon tapasztaltam: amikor lehetőség nyílik a véleményük elmondására, meggondolják magukat... — Mikor lett a városi bi­zottság titkára? — 1974. augusztus 17-én ab­bahagytam a KISZ-munkát. Marxista egyetemre jártam, közben végeztem a szakmér­nökit is. Inkább a pártmun­kával foglalkoztam, 1975-ben tagja lettem- a siófoki városi pártbizottságnak. Még abban az évben, decemberben KISZ- titkárrá választottak. — Szakmérnöki végzettsége van. A villamosmérnöki miun­kát nem sajnálja? — A szakmát is a mérlegre' kellett tennem, amikor elha­tároztam, hogy a KISZ-hez jövök. Enyhe nosztalgiám most is van, de ezt tompítja az itt végzett munka sokszínű­sége, érdekessége. — Egy KISZ-titkár egyéni­sége hat a mozgalomra? — Feltétlenül. Ha dinami­kus egyéniség, ez meglátszik, mint ahogy az is, ha nem ál­lít követelményeket a fiatalok elé. Nyilván meg akarja kér­dezni, hova sorolom maga­mat? Nem könnyű válaszolni. A követelmény meghatározá­sában következetes vagyok. Visszahúzza az embert, ha fe­lelőtlenséggel találkozik. A munkát csak folyamatosan és becsületesen lehet végezni. Ha ezek hiányoznak, akkor nincs feladat, azaz nincs olyan pezs­gés, amelyik »előhozná« a megbízható, jó kádereket. — Meg tudná fogalmazni munkája célját? — A távlati cél egyértelmű. A napi cél: erősödjék a KISZ a városban, nőjön a tekintélye. Ennek vannak már jelei, és ez némi elégedettséggel tölt el. A kör azonban még koránt­sem teljes. M. A. Somogyi Néplap I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents