Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-26 / 48. szám

TÖBB A VITAKÖR Filmvetítés a szemináriumon Milyen ne legyen a foglal­kozás? A propagandista sem­miképpen se ragaszkodjon szigorúan és mereven a bro­súrához, kiváltképp ne tartson felolvasást, a tananyagot pe­dig nehogy bemagoltassa a hallgatókkal. Amikor észre­veszi, hogy valaki nem ért va­lamit, álljon meg, magyarázza el újra, hiszen az a cél, hogy mindenki megértse a párt po­litikáját, az oktatáson tanul­tak segítsék a munkahelyi, a társadalmi, a pártfeladatok megoldásában. Este általában már fáradtak az emberek, s csak akkor le­het érdeklődést kelteni, vitára ösztönözni a pártoktatásra já­rókat, ha a tanfolyam vehető­je nemcsak felkészült, hanem jó módszereket is alkalmaz. A csurgói nagyközségi pártbi­zottság a fél év tapasztalatai alapján úgy látja, hogy jó volt erre irányítani az alap­szervezetek, a propagandisták, az oktatási bizottságban tevé­kenykedők figyelmét. A mi­nőségi javulás ennek köszön­hető. A csurgóiak közül három­százötvenen jelentkeztek párt­oktatásra. A párttagok száma kétszázhuszonhárom a tizen­kilenc tanfolyamon. Az okta­tás megkezdésekor még azt is megvizsgálták: minden olyan párttag tanul-e, aki nem jár máshova. A létszám így ki­egészült néhány helyen olya­nokkal, akiknek valóban szük­ségük van a politikai tudásuk növelésére. Az intézmények és az üzemek általában jól vá­lasztottak a tanfolyamformák közül. A pártbizottság első­sorban ott javasolt változta­tást, ahol ez valóban szüksé­ges volt: így szerveztek öt tanfolyamot a gazdaságpoliti­ka ipari tagozatából. A Nap­sugár Ipari Szövetkezeten, az áfész-en, a sajtüzemen kívül a tanácsi szerveknél, valamint a nagyközségi tanácson is in­dítottak ilyen szemináriumot. Másodszor szervezték meg az új párttagok tanfolyamát, ez egy üzemre, a faüzemre épül. A gazdaságpolitika mezőgaz­dasági tanfolyamára négy he­lyen járnak a Zrínyi Tsz dol­gozói. A politikai vitakörök egyre népszerűbbek. Ezt mutatja, hogy most már kilenc helyen tartották szükségesnek meg­szervezését a véleménycsere igényének kielégítése miatt. A propagandista kulcssze­replő az oktatásban. Vancsura József, a nagyközségi pártbi­zottság titkára elmondta, hogy igen felkészült, e munkát szí­vesen végző gárda alakult ki az utóbbi néhány évben. A tanfolyamvetetök mind esti egyetemre jártak; egy már elvégezte, kettő pedig most végzi a szakosítót. A jövőben is számíthatnak rájuk, sőt újakra is, akik először propa­gandistahelyettesként, egy- egy előadás megtartásával se­gíthetnek. A vitaköröket — erre még az esti középiskolát végzettek is járnak — ugyan­csak olyanok vezetik, akik már elvégezték az esti egye­temet. Jónak bizonyult az a módszer, hogy máshova »he­lyeztek át aktívákat az Az alkotások sorsa Az ötletek nem maradnak fiókban Beléptünk egy vasajtón, és azonnal ránk pislogott renge­teg szemével a PK ezres. Ha azt mondom: programvezéreit égető kezelő berendezés, ak­kor úgy is mondhatnám: brz- mkpmfty. Mert én is ennyit értek hozzá. Szerencsére Máté János és Gerber András meg­magyarázták. ök tudják, hogy mi ez, mert többek között nekik köszönheti létezését a gép — vagy minek is nevez­zem. Régebben a félig kész elekt­roncsöveket csak olyan beren­dezéseken kezelték, amelyek­nél állandóan ott kell ülnie valakinek, cserélgetni a csövet, azután átvinni egy másik gép­re ... Szóval, hosszú folyamat volt. Most ezt az ide-oda ra- kosgatást nem kell megcsinál­ni, mert a PK jelű berende­zések mindent elvégeznek. Egyszer kell csak föltenni és leszedni a »rádiók lelkét« A régi, forgó masinákat fokoza­tosan lecserélik az újakra. És a sok szem? Azok a »puffer- lámpák«, hálátlan feladat jutott nekik, arra valók: ha hiba van, égjenek ki ők, ne a cső. Jelenleg 13 programvezéreit keret működik. Rengeteg időt, munkaerőt, pénzt takarítanak meg. Miért is néztük meg ezt a berendezést? Haffner Lászlót, a Kaposvári Elektroncsőgyár KISZ-bizottságának titkárát arra kértem, tájékoztasson: a gyár Alkotó ifjúság pályáza­tára elkészített munkák közül hányat hasznosítottak. Ma­gyarázkodás helyett levittek az egyik ilyen alkotáshoz. Hó­napok töprengése, munkája van ebben a furcsa nevű szerkezetben. — Nálunk az FMKT — fia­tal műszakiak és közgazdászok tanácsa — is beletartozik az Alkotó ifjúság-pályázatba, csak az ott elfogadott alkotá­sokat korábban díjazzák, a ki­állításon már nem versenyez­nek. Ahogy végignézzük a ta­valy elfogadott alkotások lis­táját, látható, hogy több mint 90 százalékukat már a ter­melésben hasznosítják. Volt miből válogatni, mert 1976-ban 67 pályamű érkezett, és ezek közül tizennégyet a központ­ban is díjaztak, összesen 180 ezer normaórát takarítunk meg velük, 600 ezer forinttal csökken a selejt, és jelentős az importanyagmegtakarítás is. Valykó Mihály főmérnök szolgált további adalékokkal: — A gyár vezetősége csak nagy »-vonalakban« határozza meg, milyen fejlesztésre len­ne szükség. Ebből válogathat­nak a fiatalok. Természete­sen nemcsak a mi elveink alapján elkészült munkákat honoráljuk, hanem a haszno­sítható, teljesen önálló ötletből születetteket is. Régebben is voltak pályázataink egy-egy gond megoldására, de az újító, jobbító munkakedv az első Alkotó ifjúság kiírásakor jött meg igazán. Szívesen adjuk a díjakat — a legmagasabb 1500, a legkisebb 400 forint —, mert az elkészült munkák haszno­sak, erre nem sajnáljuk a pénzt. — Érdemes itt ennyire fej­leszteni? Mert sokan elsirat­ták már az elektroncsövet. — Valóban elsiratták, nem is egyszer. Azután mindig ki­derült, hogy még sokáig szük­ség lesz rá. Az alkotó elmé­nek nálunk van jövője. — És a közelebbi jövő? — kérdeztem Révész Dénesi, az FMKT titkárát. — A legújabb feladatok is összeállnak lassan. Tizennégy témát soroltunk föl. De itt van például az ötödik; ezen jó csomóan törhetik a fejü­ket: A szerelőüzem termelé­kenységének növelése, a vesz- teségldö csökkentésével, a gát­ló tényezők feltárásával és ki­küszöbölésével. Ennyi lenne az alapötlet. De ebben min­den benne van. Haffner László elmondott még egy érdekességet. — Bajban vagvunk az Al­kotó ifjúság kiállítással. Van egy berendezés, amely már el­készült, ki is próbálták, és nem adják oda egy napra sem, mert olyan jól termel. Kénytelenek leszünk csak fényképen bemutatni. Ez egy úgynevezett zörgető. Ismerő­sek az olyan rádiók, amelyek csak jó oldalba vágásra haj­landók megszólalni, meg búg­nak és recsegnek. A zrtrgető az ilyen csöveket szűri ki. Szóval zörgetnek, fűtenek. mindenfélét csinálnak. Egv csomó katód, anód, rács és hasonló kifejezést hallottam. Valaha tanultam fizikából! Mindegy. Mondom, ők értik. És az új ötlet nemcsak ötlet az iz'óban, hanem nagyon gyorsan értéket teremtő való­ság. Luthár Péter érdeklődés növelése szem­pontjából. Zámbó Gábor né, a szakmunkásképző nyug díjasa — nagy tapasztala­id propagandista, igen lelkiis meretesen készül a foglalko­zásokra — a tanácsi intézmé nyék szemináriumát vezeti. A gimnázium adta Lajos László nét a területi alapszervezet nek. A vendég propagandistá­kat megszerették, s az ered menyek e módszer még széle­sebb körű alkalmazására ser­kentenek. A járási pártbizottság ké szíti fel a propagandistákat a vitákra. Odahaza elsősorban gazdaságpolitikai és egyéb anyagokat kapnak. A pártve­zetőségek is kiegészítik az in­formációkat, hogy mindig tudjanak válaszolni a hallga­tóknak. A művelődési ház tan­folyamformánként összeállí­tott egy filmjegyzéket. So- mogycsicsón a magyar forra­dalmi munkásmozgalom törté­netével foglalkozó tanfolya­mon a filmet is használják szemléltetésre. A pártbizottság oktatási bi­zottsága rendszeresen ellenőr­zi a tanfolyamokat, véle­ményt mond a foglalkozások­ról, tanácsokat ad. A legtöbb gondot eddig az itt-ott tapasz­talható szervezési problémák, a hallgatók hiányzásai okoz­ták. A párttitkárok figyelmét is felhívták erre, a Napsugár Ipari Szövetkezet pártvezető­sége már figyelmeztette azo­kat a párttagokat, akik elfo­gadható indokolás nélkül tá­vol maradtak. Szeretnék ugyanis, ha a létszám a tan­évzáróra sem csökkenne. E fórumok nagyon alkalmasak a látókör szélesítésére, a jöven­dő párttagok — ilyenek is szép számmal járnak szemi­náriumra — nevelésére. Ritka az olyan észrevétel, hogy túl hosszúra nyúlt elő­adásával a propagandista ki­fárasztja a hallgatókat. Egyre általánosabb a valóságos vitá­ra serkentő bevezető. A még sűrűbb ellenőrzések azt szol­gálják, hogy az oktatási év eredményesen záruljon Csur­gón is. Ez minden hallgató jó •>bizonyítványának« az alapja. Lajos Géza A társközségek gazdái — Nem azt az utcát kellene lekövezni, amelyiket tervezték. A másik rész sok­kal fontosabb. Ezt a véleményt furcsamód éppen a helyi — kaposke- resztúri — tanácstagi csoport vezetője. Tóka Jánosné fogal­mazta meg. elfogadható ér­vekkel bizonygatva Igazát: Csak ott a bökkenő, hogy ezen . már nem lehet változ­tatni. A tervek készülnek, a munkát megrendelték. A beszélgetésen jelen volt Kiss Andor, a taszári, közös tanács elnöke is. Tókáné meg- jegvzését hallva egy kissé za­varba jött. de hát az ügy már akkor eldőlt, amikor a község még nem tartozott hozzájuk. A valóban használhatatlan temetői utat legföljebb jövőre, lehet sárrázóval ellátni. Valami hiba csúszott tehát az elkészítésbe. Ma már ne­héz lenne kibogozni, hol és hogyan. Tókáné ugyanis éveik óta nemcsak tanácstagi cso­portvezetőié falujának, ha­nem a taszári végrehaitó bi­zottságban is Ő képviseli a la­kosságot. Állítja, hogy ebben az üevben nem kérdezték meg az előkészítésben nem vett részt, illetve mindig a mos­tani véleményét hangoztatta. Ez volt az első találkozásom a körzet tanácstagi csőd őrt iái­val. Arról próbá1 ta.m kénét kapni: hogyan fogják össze eqy-eqy cél érdekében a la­kosságot, illetve milyen ered­ménnyel képviselik faluinkat a több mint ötvenes létszámú, néoy község, négy és fél ezer lakosát irányító tanácsban? A fentiekhez hasonló — egyébként rendkívül tanulsá­gos — »lépéshibát« sem itt. sem másutt nem tapasztal­tam. Ellenkezőleg: akivel csak szót váltottam — taszáriakkal és tá rsk özségbel i ekkel —. azt bizonygatta: az érdekek ösz- szehangolására törekvés, a megértéB, a segítőkésasóg jel­lemzi ennek a két éve kiala­kult testületnek a munkáját Igaz, eleinte ebben a körzet­ben is találkozhattak ilyen »hangulatkeltéssel«: — Nem egyenrangú társa. hanem gyarmata leszünk Taszámak ! Az első közös év végén azon­ban a társult községek elége­detten számolták össze gyara podáauk bizonyítékait és a további fejlesztés kézzel fog­ható előjeleit. Batéban példá­ul az azóta megnyílt napközis óvodát, a Petőfi utca leköve- xését, a közvilágítás korszerű­sítését és a régóta várt törpe vízmű megépítésének első lát­ható bizonyítékát: a kút fú­rását. A decemberi népes fa­lugyűlés jó hangulatához nyil­ván ezek is hozzájárultak. A kaposkeresztúriaknak mindenekelőtt egy közúti híd aggasztó állapota okoz gon­dot. Igaz, ezt önerőből neon tudják megoldani. Azért em­lítem. mert alig akad vala­milyen összejövetel. ahol ne kerülne szóba. Sajnos, bár­mennyire sürgős lenne is. csak az év második felére sikerült vállalkozót szerezni. Amihez azonban a lake «.-.ágnak nem­csak sürgető szavaira van szükség, hanem jól szervezett fizikai munkájára, az a járda­építés; ebben alaposan elma­radtak a környékbeli telepü­lésektől. Az idén erre összpon­tosítják erőiket. Próbatétel vár a tanácstagi csoportra. Hiszen csupán a szükséges anyagot és a »művezetést« biztosítja a tanács, a munka elvégzését a helyi lakosságnak kell vállal­nia. Ez megtörtént. Amíg azonban kemény beton lesz a keresztúriak talpa alatt, né­hányszor be kell kopogni a lakásokba. És ez elsősorban a helyi tanácstagokra vár. Igaz. példa már van előttük: a kör­zet egyik települése. Kapos- homok. — Itt sem ment magától a munka —- mondta Bata Pali bácsi, a helyi tanácstagi cso­portvezető. — Meg is legyezte az egyik ismerősöm, amikor látta, hogy nem átallok vala­kihez többször is elmenni mert mindig talált valami ki­fogást a távolmaradása miatt: — Pali bácsi, én ezt nem tud­nám végigcsinálni. Elmenne a kedvem az egésztől. — De hát ha mindenki igv vélekedne nem nagyon jutnánk előbbre. Azután még elmanéftai hogy úgy érzi: nyugodt szív­vel adhat)a át helyét a flata- labbaknak — ő már külön­ben a tsz-tőil is nyugdíjba ké­szül —, hiszen rend van a községben. Mindenütt járda, út, szép könyvtár, tanácsi iroda, orvosi rendelő, Szóval, ami egy ilyen Vis községnek kell. Persze, a tanácstagi csopor­toknak nemcsak a fejlesztést kell szívügyüknek tekinteni­ük. bár itt ez a közélet alap­vető területe. Hasonlóan fon­tos feladatuk a jó együttmű­ködés a helyi szervekkel, mozgósítás a különböző ren­dezvényekre. továbbá a kö­zösségi életformáik szorgalma­zása. feltételeinek megterem­tése. Ebben minden társköz­ségben van mit t“nnie. Mert — mint ,’-»ond‘-ák — egyál­talán nem lehatnék elégedet­tek a jelenlegi helyzettel, a váltakozó, érdeklődéssel. Bár mindenütt siet‘"k hozzátenni: ez vem az önálló tanács meg­szűnésének a következménye. Azaz nincs valamiféle törés, sainos fellendülés sem. Ennek okát elsősorban a települések földra iz.i fekvé-éhen. jellegé­ben látták: rendkívül magas az el1á«ó dolgozók aránva. lev a szervezés sokkal nehezebb feladat, mint az olyan köz­ségben. ahol valamiféle üzem van. Amit azonban lehet, megtesznek. Biztató, hogy a népfrontbizottságok elnökével jó kapcsolatban dolgoznak, és — ahol ilyen van. mint pél­dául Batéban — a párt- és a KISZ-szervezettel is eredmé­nyesen kezdeményeznek, vé­geznek közös akciókat. A lehetőségekhez ké­pest tehát jó gazdái területük­nek a taszári társközségek ta­nácstagi csoportjai, még ak­kor is, ha minden területen még magok sem elégedettek eredményeikkel. Mindeneset­re biztató, hogy érzik a fo­kozott önállóság felelősségét, ismerik helyüket, szerepüket és feladatukat a megváltozott körülmények között. Paál I,ászló Már a Viticoop keretében... Csaknem nyolcszorosára növelik a szőlőterületet Böhönyén A böhönyei Szabadság Tsz szőlőhegye szinte szárítkozik a napfényben. Járjuk a sorkö­zöket, jobbról és balról szőlő­tartó karók feszítenek katonás rendben. Illés László elnök és Barkóczi Béla kertészeti ága­zatvezető a szőlészkedés előtt álló távlatokat magyarázza: — Jelenleg tizenhárom hek­tár szőlőnk van, s a múlt 'évi hozamra nem panaszkodha­tunk. Kétmillió forintot adott ez a terület, ha csak a szőlőt és a bort számoljuk, s a vesz- szőt nem vesszük figyelembe. Rekordtermést értünk el, az oportó például 175 mázsát adott hektáronként. A szőlészet »gazdája«, Bar­kóczi Béla, a szemközti domb­oldalt mutatja, ahol szántás barnáink. — Ott folytatódik majd a szőlő, ugyanis a Viticoop Ba­laton Társulat taggazdasága­ként négy év alatt a mostani­ról száz hektárra nő a szövet­kezet szőlőterülete. Ebből a száz hektárból tizenöt hektá­ron alanytelepet létesítünk jövőre. Ezt a meglehetősen nagy exportigény indokolja: az alanytelep munkál sok kézi erőt igényelnek, fölméréseink szerint mi győzzük ezeket a tennivalókat, alanyaink iránt pedig nagy a kereslet. A mai körülmények között lehetetlen, hogy a termelést komplex módon átfogó tech­nológiát minden üzem a maga részére kialakítsa, a nagy ér­tékű gépeket beszerezze, saját üzemi laboratóriumot szereljen föl — olvasható abban az em­lékeztetőben, mely a Viticoop Balaton Társaság szerződéster­vezetének vitájáról készült. Azóta elfogadták az alapsza­bályt, megalakították a társu­latot. s ott van a tagok között a böhönyei Szabadság Terme­lőszövekezet is. Minden ezer hektoliteres pincetér például úlabb egymillió forintos be­ruházást követelne, a társulás révén azonban mód nyílik az anyagi eszközök megkímélé- sére a részvevő üzemeknél, s ez a megtakarított összeg manjdnem két K—700-as trak­tor árának felel meg. — Az új telepítésekhez az ősszel talajmintákat vettek a bogiáriak, s laboratóriumi eredményeik alapján pótoljuk a talajerőt — mondja az ágazatvezető. — A szőlő na­gyobb részét már tavaly is az állami gazdaság kapta, s az idén is neki adjuk a ter­mésnek mintegy nyolcvan szá­zalékát. Tőlük kapjuk a nö­vényvédelmi előrejelzéseket, amelyek alapján idejében fel­készülhetünk a vegyszeres vé­dekezésre. Sajnos, a társulás helikopterét egyelőre nem ve­hetjük igénybe egyrészt terü­letünk tagoltsága miatt, más­részt a szőlőben levő vízmű és a villanyoszlopok meg a huzalok miatt. A településhez minden útbaigazítást a tár­sulat gesztorgazdaságától ka­punk. A pince hűvösében a napok­ban láttak hozzá a derítés utáni szűréshez. Négyszáz hektoliter boruk van, ebből kétszáz hektoliter a fehér bor — olaszrizling, hárslevelű és ottonel muskotály, Vörös bo­ruk az oportó és a kékfran­kos — ezekből is sokat és szí­vesen vásárolnak tőlük. A szőlősorok között az asz- szonyok méretre vágják az eu­rópai síma vesszőt: az össze­gyűlt kötegeket az Alföldre szállítják, a bokrosi termelő- szövetkezetnek küldenek száz­ezer vesszőt. A VeVők elége­dettek az áruval: az előző évek jó tapasztalatai után ad­ták a megrendelést erre a nagy mennyiségre. H. F.

Next

/
Thumbnails
Contents